Őszintének kell lenni az orvosokkal

2016.01.27. 05:52

Tanulság, első perctől komolyan kell kezelni a sérüléseket, és bármennyire képtelen a „baleset”, minden részletet pontosa kell tudatni az orvosokkal, hogy pontosan diagnosztizáljanak.

Elsősorban le szeretném tisztázni, hogy névtelenséget szeretnék. Nem járulok, hozzá, hogy E-Mail címem, nevem illetve élőhelyem bármilyen módon megjelenjen.

Az én esetem eléggé nevetséges amiért én vagyok teljesen a felelős. Azért osztom meg, hogy más is tanuljon belőle, az orvosokat fontos pontosan tájékoztatni minden részletről. Fiatal informatika hallgató vagyok, többnyire céltudatos és megfontolt. Az én „történetem” pont az ellenkezőjéről fog szólni.

Gimnázium utolsó événél tartottam, mikor egyik barátom születésnapi buliján részt vettem. Felelőtlen voltam és túlzásba estem az alkohol fogyasztással. Olyannyira, hogy nem tiszta minden emlékem az éjszakával kapcsolatban. Az éjszaka egyik pontján egyedül tartózkodtam egy emeleti erkélyen (első emeleti erkély, alatta garázs). A lakás újépítésű volt, olyannyira, hogy még be sem volt fejezve, de bulira tökéletes. A lakás olyannyira nem volt befejezve, hogy az erkélyen még nem volt megépítve a korlát. Én erről az erkélyről leugrottam, mert lent volt pár barátom akikkel szerettem volna beszélgetni. Alkohol befolyása alatt voltam, nem mértem fel pontosan a magasságot, illetve a nagyobb gond, hogy késtek a reflexeim és mereven tartottam a térdemet így az esés terhelését a gerincemnek kellett feldolgozza. Azon nyomban összeestem, jajgattam. Olyannyira kijózanodtam, hogy első próbálkozásaim az voltak, hogy „Tudom-e mozgatni a lábaimat”. Tudtam! Később aztán sikerült talpra is állnom.

Már akkor ittas állapotban nagy fájdalmat éreztem, de mivel hülye helyzetben voltam szándékosan elkerültem a sürgősségit, mondván, hogy „Nyugi fiúk, talpon vagyok nincsen baj.” Utólag belátva ez hatalmas hiba volt. Otthon sem tudtam eltitkolni a bajt. A szüleimnek azt mondtam, hogy egy korláttalan lépcsőről ugrottam le nagyjából 80-100 cm magasról (szüleim tudták, hogy kitelik belőlem, mert otthon is így rövidítek, ha sietek). Illetve az ugráshoz azt is, hozzátettem, hogy a talaj csúszott és ahogy leértem az ugrásból meg csúztam és befeszítettem a térdem és így sérült a hátam. Itt se fordultam azonnal orvoshoz, hiszen megnyugtattam a szüleimet, hogy nincsen baj, pedig már a járás is nehezen ment.

Következő napra megfáztam és elég volt egy tüsszentés, hogy összecsuklodjak. Ekkor a házi orvosomhoz fordultam, neki is beadtam a „fedő sztorimat” és elmondtam, hogy mennyire kegyetlen a tüsszögés és a köhögés illetve, hogy olyan is volt, hogy nem tudtam talpra állni. Erre ő annyit mondott felír két gyógyszert megfázásra, hogy ne köhögjek, ne tüsszögjek, melyen nem csodálkozom, hiszen nem voltam őszinte vele. A hátfájásos problémámra annyit mondott, hogy valószínűleg húzódás. Orvosi úton ennyi maradt. Majd én önszántamból eljártam masszázsra és csontkovácshoz (egyiknél se készült röntgen felvétel) és egyre jobban kezdtem lenni. Idővel szinte nyomtalanul eltűnt, viszont egy évben 2-3 alkalommal újra előjön és napokon át fáj és ezzel már együtt kell tudjak élni.

Tanulság első perctől komolyan kell kezelni a sérüléseket, és bármennyire képtelen a „baleset” minden részletet pontosa kell tudatni az orvosokkal, hogy pontosan diagnosztizáljanak.

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

csak néha benézek ha marhaságot látok 2016.01.27. 09:57:48

és akkor most milyen sérülést is szerzett? eltört egy csigolyája vagy porckorongsérve lett?

Kommentek:

PRAXIS

Médiaajánlat

Friss topikok

Közösség

Szerzői jogok

Blog