A halál torkából visszanyúlva
Addig a pillanatig, amíg a zárójelentést a
kezembe nem kaptam, elképzelni sem tudtam, kijutok-e valaha a kórházból,
láthatom-e, magamhoz ölelhetem-e valaha a gyerekeimet, és fogok-e valaha
rendesen járni.
Tisztelt Praxis blog, és kedves Olvasó,
A történetemet nem azért írtam le és kürtölöm világgá, hogy bemocskoljam az egyes osztályok, orvosok és nővérek hírnevét, hanem azért, hogy minél többen megtudják és megtanulják, milyen fontos kiállni a saját igazunkért, mert sajnos ellenkezője akár az életünkbe is kerülhet.
Állhat velünk szemben a legnevesebb orvos is, ha hülyeséget beszél, akár mozgásképtelenül is, a halál torkából visszanyúlva is az asztalra kell csapnunk, és további vizsgálatokat kell követelnünk!
2015. február közepén megszületett második gyermekem, egy csodaszép kislány. Minden nőnek ilyen szülést kívánok: alternatív szülőszobában, komplikáció nélkül, gyorsan zajlott, és a szülést követő „aranyóra”
nagyon meghitt és felszabadult volt. 4 nap után haza is mehettünk, tengernyi tejem volt, már kezdtem is aggódni, honnan szerzünk még egy mélyhűtőt, hogy a felesleget az utolsó cseppig lefagyasszam. 2 héttel a
szülés után azonban felfedeztem egy méhlepény darabot zuhanyozás közben.
Persze rögtön telefon a szülész dokinak, rohanás ultrahangra, és másnap túl is estem az általa rutin kisműtétnek nevezett küreten, ami miatt egyáltalán nem kellett aggódnom (szerinte), és gyerekem is lehet még,
amennyit csak szeretnék.
A valóság azonban az, hogy ennek a kis rutin műtétnek köszönhetően egy életre elment a kedvem a szüléstől. A küretkanál ugyanis megsértette a méhfalamat - amit persze akkor még nem tudtam – és a két héten át bent várakozó méhlepény darab miatt elindult fertőzés szépen ki is jutott a méhem mögé a psoasba, becsületes magyar nevén az ágyéki izomba (ez kb.
egy 20-30 cm hosszúságú izom, ami a gerinc mellől fut le a lágyékig, és elképzelhetetlenül sok fajta mozdulathoz szükséges a közreműködése). Mindenféle előzmény nélkül másnap reggel úgy keltem fel, mintha erősen becsípődött volna valami ideg a bal oldalamon. Járni (még) tudtam, de csak csoszogva, az idő előre haladtával viszont egyre rosszabb lett. Nem
részletezem, éjjel 1 körül úgy tettek be az ágyba ketten, hogy közben sikítottam a fájdalomtól, és ezt követően gyakorlatilag 3 napig mozdulatlanul feküdtem. Ez alatt 3 orvos is látott: két ügyeletes és a saját háziorvosom. Mind ugyanazt mondták: ne kockáztassam az életemet,
azonnal menjek kórházba. Végül rászántam magam, hogy elvitessem magam a mentővel, akármennyire is fájni fog a mozgatás. (Itt üzenném a sorstársaknak: bízzunk a mentősökben, nagyon ügyesek; a vákuum ágy pedig egy hihetetlenül hasznos találmány!!)
A sürgősségi osztályon azonban nem sikerült kideríteniük, mi bajom lehet. Bár nagyon kedvesek voltak, de egy EKG, vérvétel, egy bal láb fel-le mozgatás, és egy lórúgás fájdalomcsillapító után hazaküldtek
lumbágóval, és a kezembe adtak egy receptet. Ki is váltottuk (pontom 18 ezer forintért!), éjjel be is vettem egy szemet, aztán másnap, amikor a leletemet olvastam, tűnt fel, hogy kettős látásom van. A fejem is
iszonyatosan fájt, lázam is volt. A háziorvosom majdnem elájult, mikor közöltem vele a véreredményeimet (CRP: 354 – ez a gyulladásos érték, ami – állítólag – vakbélgyulladásnál is csak 50 körüli). A fenti érték és az elmondott tüneteim alapján megint csak visszaküldött a sürgősségire mentővel, most már agyhártyagyulladás iránydiagnózissal. Természetesen
hamar kiderült, hogy csak gyógyszer mellékhatásról van szó, de a CRP és a mozgásképtelenségem számukra megfejthetetlen rejtély maradt. Mivel úgyis nemrég szültem, és hát túlestem egy küreten is, miért ne méhgyulladásom lenne – mondták, és átküldtek a nőgyógyászatra. (Egy enyhe gyulladás biztos volt, azt jó is, hogy megtalálták, de ennél azért sokkal összetettebb volt a dolog.) Ott dekkoltam összesen 2,5 napig, de
semmi érdemleges nem történt azon kívül, hogy intravénásan antibiotikumot kaptam, naponta nézték a CRP-t, mérték a lázamat, és néztek egymásra okosan. A harmadik nap reggelén magam kezdtem utána
olvasni a telefonomon mobilnetezve, mit jelent az extrém magas CRP érték. Természetesen a frászt hoztam magamra, és jól fel is hergeltem
magam az orvosok tétlenségén. Több se kellett, hívtam a szülész orvosomat - aki eddig csak távolról asszisztált annak ellenére, hogy ugyanebben a kórházban dolgozik -, és a kezébe nyomtam a jegyzetemet, majd kérdőre vontam, hogy ugyan miért is nem történt az ég világon semmilyen vizsgálat, ha gyakorlatilag életveszélyben vagyok?? Valószínűleg elgondolkodott rajta, mert az aznap délutáni kórházi igazgatósági ülésen előkerült a nevem. Lett is rögtön infektológiai konzílium és CT időpont még aznap estére, és Rektor úr is benézett hozzám személyesen.
Ha ez a CT nincs, nem írhatnám le most ezeket a sorokat… Psoas tályog a diagnózisom, amit haladéktalanul műteni kell. Ezt még megspékelte egy
kis vérmérgezés, amit csak a történet legvégén, a kórházi zárójelentésemben olvastam, addig mindenki csak szűnni nem akaró magas láznak hívta. (Rektor úr megint jött hozzám, és szabadkozott, hogy az ő
több évtizedes pályafutása során ilyen ritka betegséggel még nem is találkozott.) Pár óra múlva átkerültem a sebészetre, és túlestem a műtéten. Az elsőn. Mert hogy itt is pechem volt. Ugyan nagyon szépen kitisztították az érintett izmot egy valóban bonyolult műtét keretében, de azt gondolták, elég, ha csak úgy betesznek a végén két dréncsövet, és
a későbbiekben még keletkező genny majd ezeket szépen megtalálja, és távozik. Természetesen a csövek 2 nap után eldugultak és a fájdalmaim fokozódtak (bár minden egyes nap minden egyes percében úgy éreztem,
ennél már nem lehet rosszabb). Az egyik (talán a legnormálisabb) sebésznek elmagyaráztam viziten kívüli időben, hogy két gyereket szültem érzéstelenítő nélkül, de az semmi nem volt ehhez a fájdalomhoz képest. Ezzel úgy tűnik, sikerült meggyőznöm, mert még aznap újra CT-re küldtek, és kiderült, még nagyobb területet érint a tályog, a bénulás veszélye is fennáll (ha egyáltalán túlélem ezt az egészet). Pár óra múlva így
túlestem a második nagyműtéten is. Ekkor már úgy tették be a dréncsöveket, hogy átmosható legyen a rendszer, és 10 napig csepegtették bele az infúziós folyadékot.
Sajnos innentől sincs még happy end, a neheze csak most jött. 2 nap múlva megszabadítottak a szörnyen hangzó, de nekem „életet mentő” katétertől, így kénytelen voltam kijárni időnként a mellékhelyiségbe. Úgy gondoltam, ez a küldetés esélytelen. Hát nem volt az, de inkább nem részletezem, mekkora fájdalommal járt, és mennyi időbe telt egy ilyen feladat. A gyógytornász szerzett nekem állandó ottani használatra egy guruló járókeretet. Ha az nincs, tényleg lehetetlen lett volna eljutni a célterületig. Azt már mondanom sem kell, hogy a járókeretet félig össze kellett csuknom, hogy beférjek vele, és kb. 15 centis szintkülönbség volt a szoba és a mosdó helyiség között. Hab a tortán, hogy a wc-t 2 hetes ott-tartózkodásom alatt egyszer sem lehetett lehúzni, a zuhanyrózsát kellett elhúzni odáig (nekem persze nem sikerült, mindig egy szobatársat kértem meg…). A felkelés és a lefekvés során a
könnyeimmel és az ájulással küzdöttem, meg a nővérek megvető tekintetével és lekezelő stílusával. Volt, aki segített kedvesen és ügyesen (20-ból talán 1-2), volt aki vett egy mély levegőt, és nem tette
fel a kérdést, hogy merészelem fontos dolgai közepette zavarni, és volt aki egyenesen odavágta, hogy ezt nekem egyedül kell megoldanom, nézzem
meg, hogy a többiek is képesek rá (a legtöbben 2-3 napot bent fekvő epekő műtöttek voltak, akik általában vígan sétálgattak még a műtét
estéjén is). Gyakorlatilag amikor ez utóbbi személy volt az éjszakás nővér, akkor már az egész napom rettegéssel telt, hogy a fenébe élem túl
reggelig. A szintén nagyműtéten átesett idős néni egész nap azt kérdezgette tőlem, mi lesz velünk éjjel. Az ember ilyet el sem tud képzelni, míg ebbe a helyzetbe nem kerül. Aznap éjjel a néni volt az egyetlen szobatársam a 6 ágyas szobában. (Végül valahogy mind a ketten probléma nélkül átvészeltük, és én akkor tanultam meg egyedül, mérsékelt fájdalmak mellett visszafeküdni az ágyba. Ugyanez a nővér korábban
egyetlen egyszer segített visszafeküdni, akkor is annyira ügyetlenül, hogy a fájdalomtól elsírtam magam – ő meg a képembe röhögött, és elment.)
A fájdalomcsillapítók szerzése is egy külön kis gyöngyszem a történetben. Természetesen tudtam, hogy a nem szteroid gyulladáscsökkentők komoly károkat is okozhatnak, főleg rendszeres
szedés esetén, mégis kénytelen voltam sokszor még többet is bevenni a megengedettnél, hogy túléljek… Aztán ahogy tudtam, ritkítottam. Egy
párszor nem kértem a reggeli vagy esti gyógyszerosztásnál. Amikor viszont szükségem lett volna rá, nem kaptam. Egy alkalommal délután fél
5 körül kértem az épp látogató hozzátartozómat, szóljon a nővéreknek, hogy szeretnék kérni gyógyszert. Természetesen nem érkezett meg, csak
fél 8-kor, az esti gyógyszerosztáskor hozta az éjszakás nővér. (Gondolom a délutánosnak már nehéz lett volna megtenni 5 métert a műszak lejárta
előtt másfél órával. – Az ismerősöm később elmesélte, hogy mikor beért az osztályra, látta, milyen elfoglaltak a nővérek: szól a tévé, és beszélgetnek nagy beleéléssel.) Egy másik alkalommal mondtam a nővérnek
(én kis naiv), hogy nincs most szükségem fájdalomcsillapítóra, de eltennék egyet tartalékba. Röhögve közölte, hogy majd akkor kérjek,
mikor szükségem van rá. (Ez ugyanaz volt, aki az arcomba nevetett, mikor elsírtam magam.)Ezt követően már minden gyógyszerosztásnál boci szemekkel nézve tartottam a markomat, és betáraztam a fiókomat.
Az utolsó bent töltött estémen egy 84 éves gyomorműtött néni lett rosszul. Pontosan nem tudom, mi történt vele, de a vérnyomáscsökkentő
gyógyszerére fogták, azt kellene újra adagolni már, nem használ neki. Az ég világon semmit nem tett a két éjszakás nővér, egyedül a rosszullét
kezdetén adtak neki egy adag (elvileg) erős nyugtatót, mondván, hogy az majd a vérnyomását is leviszi. A néni sokkal rosszabbul lett,
félrebeszélt, pánikolt; mi, a szobatársai pedig azt hittük, ott fog meghalni a szemünk láttára. Amikor véletlenül arra járt egy orvos, és bejött megnézni, akkor is lekezelték a nénit a nővérek, mintha bolond
lenne, nem is érdemes foglalkozni vele. Mi tovább próbáltuk nyugtatni, hideg vizes borogatást raktunk rá (egy műtétéből még épp ébredező beteg,
egy műtét előtt álló beteg, és én, a járókerettel még csak épp, hogy csak vánszorogni tudó szerencsétlen- kész tragikomédia). A nővér meg időnként bejött, és ránk szólt, hogy tőlünk zeng az egész folyosó,
csendesedjünk már el. Jó pár óra eltelt, míg végül jobban lett a néni. Csak reménykedni tudok, hogy a következő este nem ismétlődött meg az
egész, és rendbe jött már.
Másnap végre hazamehettem. Addig a pillanatig, amíg a zárójelentést a kezembe nem kaptam, elképzelni sem tudtam, kijutok-e valaha a kórházból,
láthatom-e, magamhoz ölelhetem-e valaha a gyerekeimet, és fogok-e valaha
rendesen járni, esetleg futni, táncolni, görkorcsolyázni? Ezek mindegyike teljesen álomszerű volt a bent töltött idő alatt.
Természetesen hosszú lábadozási idő várt rám, most már saját guruló járókerettel… Napról napra egyre több mozdulatot tudtam megtenni: először pokoli kínok között, majd – ahogy bejáratódtak azok a részei is az izomnak – már egyre könnyebben. Újra tanultam járni, pont mint a kisfiam nem is olyan régen, egy éves kora körül. Örömujjongás tört ki rajtam minden önállóan megtett méter után. Jó két hónap eltelt, mire eldobhattam a járókeretet (illetve a sebészeti osztály betegeinek ajándékoztam). Az a vágy hajtott előre, hogy a kislányomat ringatva tudjak sétálgatni fel-alá a lakásban. A tejem is visszajött, pedig a védőnőnk és a gyerekorvosunk nagyon szépen becsomagolva, de közölték velem, hogy egy ilyen kálvária után nem fog összejönni. Akartam. Sikerült. :)
De szerepel a történetben még egy ember, aki nélkül mindez nem sikerülhetett volna: ő pedig a férjem. Hihetetlen kitartással és türelemmel viselte ezt a nehéz időszakot, gondoskodott a két kisgyermekünkről amíg én kórházban voltam (és még utána is), vezette a háztartást, és minden nap jött hozzám, és tartotta bennem a lelket, míg a nagyszülők vigyáztak a kicsikre. A mai napig csodálom, hogy volt ennyi ereje és kitartása mindehhez. Bevallom, voltak olyan pillanatok a kórházban, mikor teljes szívemből azt kívántam, hogy legyen azonnal vége ennek a rémálomnak, én így nem akarok tovább élni. De itt egy ponton (mint amikor egy sötét szobában hirtelen felkapcsolják a lámpát), megvilágosodtam. Láttam magam előtt a két éves és az újszülött félárva gyerekeimet, és a 33 évesen megözvegyült férjemet, és akkor azt mondtam, szó se lehet róla, hogy feladjam!! Azt hiszem ennek köszönhetem, hogy végig tudtam küzdeni a következő heteket.
A szülés utáni hat hetes kontrollra – igaz több hét késéssel – de már a saját lábamon, a saját (volt) orvosomhoz mentem vissza. Megköszöntem a segítségét, válaszoltam udvariasan a kérdéseire, meghallgattam a mondandóját, és elköszöntünk egymástól. Egy valami hiányzott csak nekem: az ő részéről a beismerés, vagy bármi féle utalás arra, hogy miért történt, ami történt. Ehelyett mosolyogva mesélte, hogy az orvosin már oktatják az esetemet.
Számomra nyilvánvaló, hogy a küret során történt rossz mozdulat az oka mindennek. Történt egy bakteriális leoltás, amikor a sürgősségiről a nőgyógyászati osztályra kerültem méhgyulladás gyanújával, és történt egy akkor is, mikor a tályoggal műtöttek a sebészeten. A sebész doki a kérdésemre pár nappal később elmagyarázta, hogy ugyan ugyanaz a baktérium tenyészett ki, de nem teljesen ugyanaz a törzs, így nem egyértelmű, hogy a méhemből eredt a baj. Azt viszont elfelejtették velem közölni, hogy a második műtét után is vettek mintát, és akkor már egy az egyben ugyanaz a baktérium tenyészett ki, mint előtte a nőgyógyászati osztályon. Csak a véletlennek köszönhetem, hogy ez az információ több hónappal később mégis eljutott hozzám.
Összefoglalva azt gondolom, hogy itt műhibák sorozata történt bő egy hónap alatt: bent maradt placenta darab a szülésnél (még ha járulékos
darab is, mert maga a lepény ép volt, ahogy magyarázta az orvosom); küret során sérült méhfal; azt követően elmaradt az antibiotikus kezelés (pedig két héttel a szülés után már sejthető volt, hogy elindult valamiféle gyulladás); téves diagnózis a sürgősségin (két egymást követő
nap is); tétlen várakozás 2 napig a nőgyógyászati osztályon; és nem megfelelő dréncsövek behelyezése az első műtét során. Perelhetnék? Azt hiszem igen. Mégsem teszem. Próbálom túltenni magam a történteken, és csak előre nézni, hátrahagyva minden negatív érzést. Talán az, hogy most leírtam, segíteni fog.
A betegségemnek, és az egész történetnek – úgy gondolom – két tanulsága van. Az egyik, hogy (bizonyos határokon belül) az ember bármit túl tud
élni, amit túl akar élni. A másik pedig, hogy soha semmilyen körülmények között nem adhatjuk más kezébe a sorsunkat. Akkor sem, ha az az ember a
szakmájában a legjobb orvos. Soha. Ez a mi életünk. Nekünk kell megküzdeni érte.
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
forge 2015.12.15. 10:03:25
Adjon hálát az istennek,hogy túlélte.
Braincelle 2015.12.15. 13:11:27
Kis tapasztalattal és szerencsével már a fizikális vizsgálati lelet is felveti a gyanút.
Bánkbán 2015.12.15. 15:47:10
"Az egyik, hogy (bizonyos határokon belül) az ember bármit túl tud élni, amit túl akar élni.
A másik pedig, hogy soha semmilyen körülmények között nem adhatjuk más kezébe a sorsunkat. Akkor sem, ha az az ember a szakmájában a legjobb orvos. Soha. Ez a mi életünk. Nekünk kell megküzdeni érte."
Igaz! S aki ilyen helyzetbe kerül, ezt kell követnie. - Gratulálok az eredményes küzdelméhez, és ehhez az íráshoz is.
asztalosani 2015.12.15. 18:47:30
"Összefoglalva azt gondolom, hogy itt műhibák sorozata történt bő egy hónap alatt: bent maradt placenta darab a szülésnél (még ha járulékos darab is, mert maga a lepény ép volt, ahogy magyarázta az orvosom);"
cöcöcöcöcö, ez nem műhiba.
ez a szülés kockázata.
"küret során sérült méhfal;"
bizonyíték NULLA, mivel INVAZÍV eljárásról van szó, ezért a MŰTÉTBE BELEEGYEZŐ NYILATKOZATBA EZ BENNE VOLT BIZTOS , CSAK VÉGIG KELLETT VOLNA OLVASNI. innentől kezdve pedig már nem műhiba.
"azt követően elmaradt az antibiotikus kezelés (pedig két héttel a szülés után már sejthető volt, hogy elindult valamiféle gyulladás);"
EZ CSAK FELTÉTELEZÉS
"téves diagnózis a sürgősségin (két egymást követő nap is); "
DIAGNOSZTIKUS TÉVEDÉS - jogi nyelven MELY NEM alapozza meg a kártérítést
"tétlen várakozás 2 napig a nőgyógyászati osztályon;"
??????
na ezt körbenevetné a bíró!
" és nem megfelelő dréncsövek behelyezése az első műtét során."
????
ha orvos vagy, miért nem te helyezted be?
igazságügyi orvosszakértői papírod van róla?
" Perelhetnék? Azt hiszem igen. "
biztos vagyok hogy nem perelhetsz ezekért.
kár lejáratnod magadat, pedig elég összetett, jó posztot írtál.
"Mégsem teszem. Próbálom túltenni magam a történteken, és csak előre nézni, hátrahagyva minden negatív érzést. Talán az, hogy most leírtam, segíteni fog. "
hát azokon az embereken BIZTOS HOGY NEM FOG SEGÍTENI, akik szintén ott szülnek, és ha kiderül: több gyereked nem lehet, úgy rajtad sem.
MINIMUM EGY ÁNTSZ-es BEJELENTÉST MEGÉRDEMELNE a KÓRHÁZ!
de gondolom ehhez nincs annyi vér a pucádban csak itt a praxison megy ezerrel a virtuális sajnálatbegyűjtés.
swiss blend 2015.12.15. 20:10:36
A nem megfelelő dréncsövek behelyezését valszeg nem ő találhatta ki,hanem szakember.
A másik: egy szülésnél sincs ennyi 'kockázat egyszerre.
asztalosani 2015.12.15. 21:52:17
"A nem megfelelő dréncsövek behelyezését valszeg nem ő találhatta ki,hanem szakember."
ja-ja
biztos azt is ki googlézta a netről
XD
fotó, videó, hangfelvétel van róla?
1.000 tanú?
írásos szakértő vélemény?
gondolom nem. de ha mégis, akkor a beteg biztosan belenyúlt azokba és meghamisította
XD
"A másik: egy szülésnél sincs ennyi 'kockázat egyszerre. "
félreértetted:
a bent maradt placenta darab az egyik kockázat, a többi: pl.. gát repedés mellett...stb.
de nesznye :-) itt van googleról egy beleegyező nyilatkozat a szüléskockázatokról: tudod a magyarázat., magyarázatának magyarázata avagy hogyan kerüljük el hogy bármiért is felelősek vagyunk című görög eposz:
drtomosvary.hu/huvelyi-szules/134
amúgy a "kaparás" kockázatánál normális épeszű kórház beleírja:
"A műtét szövődménye lehet vérzés, infekció, a húgyhólyag és a belek sérülése, ill. késői szövődményként hasfali sérv."
avagy mossa a kezeit...
asztalosani 2015.12.15. 21:59:28
XD
még mindig szakadok a röhögéstől ezen, pedig már vagy 2 órája olvastam először
kérem szépen!
miért is tartjuk a "jaj én több évig tanultam orvoslást, mint bárki mást, ezért kérem az engem megillető havi nettó minimum 2,5 millás fizút plusz a milliós hálapénzeket szigorúan zsebbe asztalt csapkodó" orvosokat, ha egy mezei "büdösbogár" (idézet dojcstomkától) a neten öndiagnosztizálja önmagát csupán egy tetves CRP érték alapján, és "megrendeli" saját maga részére a beavatkozásokat????
___________________________________________________________
"aznap délutáni kórházi igazgatósági ülésen előkerült a nevem. Lett is rögtön infektológiai konzílium és CT időpont még aznap estére,és Rektor úr is benézett hozzám személyesen."
XD XD XD XD
LOL.
ez mindent visz...
Miraflores 2015.12.15. 22:15:50
@Braincelle: A neurológus mentségére mondva valószínűleg az is nehezítette a helyes diagnózis felállítását, hogy még a vizsgálat előtt megkaptam a lórúgás adag fájdalomcsillapítót. Ez a városunkban működő sürgősségin úgy hallottam, bevett szokás. Ettől függetlenül én sem érzem, hogy kellően átgondolta az esetemet, hiányoltam az MR/CT vizsgálatot is. És ugyan nem vagyok orvos, de gondolom lumboischialgia esetén a CRP nem ugrik fel csak úgy 354-ig... A szepszis akkor még szóba sem jött, sőt az egyik rezidens orvos kedvesen meg is nyugtatott, hogy biztos nem porckorongsérv vagy tályog...
@Bánkbán: Köszönöm szépen a kedves szavakat!
Az önjelölt foteljogászhoz pedig nem is tudom, mit szóljak...Sejtettem, hogy engem sem fognak elkerülni az ehhez hasonlók. Bízom benne, hogy a mondandóm lényegét mindenki másnak sikerül megértenie majd. Álljunk ki magunkért a legkiszolgáltatottabb helyzetben is! - Erre szerettem volna a hangsúlyt helyezni.
Jó dolog ez az internet, ha jó célokra használja az ember. A botránykeltőket pedig szívből sajnálom. Bízom benne, hogy majd egy nap ők is megtanulják a jót látni az emberekben és a saját életükben is - hasonló borzalmak megtapasztalása nélkül, mint amiken én, és a többi történetíró keresztülmentünk.
A jogi helyesbítést egyébként köszönöm szépen, de ha szükségem lett volna tanácsokra, akkor ügyvédhez fordultam volna, nem pedig a praxis blogra írtam volna le a történetet.
@swiss blend: Pontosan, köszönöm szépen! Az állításokat egytől egyig más orvosok vetették fel, illetve támasztották alá. (Nem gondoltam a történet leírásakor, hogy erre is ki kellene térnem...)
Egyébként abban igaza van a kedves kioktatónak, hogy a szülésnek vannak kockázatai. Csak hogy ezek elkerülése érdekében fogad orvost, és szül kórházban az ember lánya...
asztalosani 2015.12.15. 22:54:20
"Az önjelölt foteljogászhoz pedig nem is tudom, mit szóljak..."
talán ha vetted volna a fáradtságot és 'rákattintol a nickemre, felugrik, hogy milyen hsz.-im voltak eddig és nem ítélkezel elhamarkodottan.
másrészt: ha 10 ft-om lenen annyiszor ahányszor elmondtam / leírtam hogy ilyen esetben ÁNTSZ-hez és különböző HATÓSÁGOKHOZ kell fordulni, mert ennél csak sz*rabb lesz már rég gazdag lennék.
ha nem teszitek meg, itt hiába posztoltok a praxison SEMMI DE SEMMI NEM FOG VÁLTOZNI. ugyanúgy kell majd öndiagnózist végezni a neten, meg otthon megműteni egy koszos szikével magatokat, mert hosszú a várólista (és egyéb kifogás)
ne másra gondolj, hanem magadra: lehet legközelebb nem leszel annyira szerencsés, mert mondjuk lemerül a telefonod, akkor mi lesz veled, hm? egyedül hagyod a gyerekeidet?
_________________________________________
kb. annyira vagyok önjelölt folteljogász, mint te most "ÖNJELÖLT töketlen HULLAJELÖLT", aki csak sírni tud, és a virtuális sajnálatbegyűjtésre vajaz.
tessék elmenni az ántszig HIVATALOSAN is. (postai tértivevényes levél. ezt a cikket is ki lehet nyomtatni, kiveszed belőle az utolsó nem tudom hány sort) aláírod, postára adod. mi ebben a bonyolult?)
__________________________________________
"a gonosz győzelméhez csak annyi kell hogy a jók tétlenek maradjanak"
Braincelle 2015.12.15. 23:22:08
MR és CT nem indokolt akutan típusos lumboischialgiánál, ha nincs bénulás vagy vizelési zavar (Ettől függetlenül nálunk legalább tervezetten meg illik képalkotni azt, akinek gyöki jellegű panasza vagy tünete van. Hogy mi legyen a képalkotó, az más kérdés. De ennek szervezése nem feltétlenül az SBO-n szükséges).
Van egy pár laborparaméter, ami fontos a differenciáldiagnózisban, pl.: CK, LDH, ALP, plusz gyulladásos paraméterek. 300-as CRP-vel amúgy sem értem, hogy engednek haza bárkit.
Psoas tályogot (vagy hasonlót) csak néhányat láttam, és valóban veszélyes és cseles dolog (pl. az első kb a második ügyeletemben volt, és nem is értettem, mi ez a furcsa, nem tipikus fizikális lelet, de szerencsére a szakorvos értette). Ha nem típusos a tünettana, főleg ha kismedencei műtét volt a közelmúltban, akkor illik meglaborozni, és utána már össze lehet tenni. Nem gyakori kórkép, de ha jellegzetes rá a klinikai kép, akkor felismerhető, de legalábbis odáig el lehet jutni, hogy nem tetszik a beteg, maradjon inkább bent.
Braincelle 2015.12.15. 23:25:26
rest of boys 2015.12.16. 10:27:23
Mivel mindkettő nőnél jelentkezett és semmiféle hasi sebészeti előzménye nem volt, ascendáló, tubáig, majd hasüregig felhatoló nőgyógyászati infectiora gondolok elsősorban, mint kiváltó okra.
A kezdeti tünetek nagyon hasonlítanak egy erősebb, discushernia okozta lumboischialgiához, a hasi ultrahang, hasi CT ilyenkor nagy segítség.
Nyilván a laborértékek is sok infót nyújtanak.
Gyógyulást a posztolónak.
yogosan 2015.12.16. 11:12:39
Nem fogod elhinni,de én már olvastam olyan írást a neten betegtől,aki az évek óta tartó kezelhetetlen betegségének nézett utána,és hosszas keresgélés után talált érdemi információt,egészen más kezelést mint amit nála alkalmaztak.
yogosan 2015.12.16. 11:13:37
De tényleg mit akarsz állandóan az ÁNTSZ-től?
szalmakazal 2015.12.16. 13:16:22
aegithalos 2015.12.16. 13:37:56
Milyenvilágmárez 2015.12.16. 14:47:01
Milyenvilágmárez 2015.12.16. 15:10:22
LiaLea 2015.12.16. 15:55:00
csak néha benézek ha marhaságot látok 2015.12.16. 21:27:15
Miraflores 2015.12.16. 22:22:54
Köszönöm a kiegészítést! Nálam ilyen laborparamétereket nem néztek sem az SBO-n, sem a nőgyógyászaton. FVS sem volt kiugróan magas, szerintem átsiklottak fölötte.
Kár, hogy errefelé nem ilyen orvosok dolgoznak...
@rest of boys:
Köszönöm szépen! A következő esetet már errefelé is biztosan felismerik. :)
Egyébként a második SBO-n töltött napomon hasi ultrahang is történt, de abból sem derült ki, pedig elvileg az egész psoas érintett volt már.
asztalosani 2015.12.17. 08:56:39
utólag mindenkinek könnyű okosnak lennie, erről NE feledkezz el!
asztalosani 2015.12.17. 08:59:34
most nagyot csalódtam benned :(
az egészet ironikusan írtam, bíztam benne hogy akik már régi praxis rókák, felismerik.
én elhiszem, hogy egy beteg erre rájön, de elég gáznak tartom azt hogy egy orvos (aki több évtizedig"tanul" - legalábbis ezt mondogatják) magasról szarik az egészre, és még arra sem hajlandó, hogy felüsse a kib*szott lexikont, vagy ne adj isten rákeressen a neten.
asztalosani 2015.12.17. 09:05:08
foglalkozzanak a hozzájuk beérkezett panaszokkal, ezért vannak, ez a feladatuk, ezért fizetik őket KÖZPÉNZBŐL, amit a "büdösbogaraktól" szednek be adó formájában.
:)
ha senki nem küld be nekik semmilyen panaszbeadványt levonják a következtetést : " minden a lehető legnagyobb rendben van" - miközben a betegek otthon műtik már magukat, a várólistán várva meghalnak, és minősíthetetlen az eü....stb.
asztalosani 2015.12.17. 09:07:50
LOL LOL LOL LOL
látom egyikőtök sem tud szöveget olvasni és azt értelmezni, de azért habzó pofával kommenteltek úgy, hogy eddig nem is jártatok errefelé.
LOL LOL LOL LOL
de semmi gond :)
a célomat általatok elértem :)
asztalosani 2015.12.17. 09:10:23
"nyilatkozni"???
LOL
kompetenciafelmérésen elhasalnál.
kis csillag!
üss fel egy értelmező kéziszótárat és nézd meg mit jelent, majd seggeld be, mert én nem nyilatkoztam sehol kis csillag!
Milyenvilágmárez 2015.12.17. 09:12:18
yogosan 2015.12.17. 09:57:03
Hol volt az irónia?? Én ugyan nem látom..
Milyenvilágmárez 2015.12.17. 09:58:23
yogosan 2015.12.17. 10:04:42
"Ha senki nem küld be panaszbeadványt"
Legalább egy olyan esetet olvashatnék amikor az ÁNTSZ tett is valamit akármilyen panaszbeadványra.
Azt nem tudom,hogy az ÁNTSZ-s ellenőrök ugyanazon "alomhoz"tartoznak-e mint akik kezelik a panaszbeadványokat, de ha igen,akkor veszett fejsze minden próbálkozás.
A fehér boríték ott is nagy kedvenc ezt tudtad??
asztalosani 2015.12.17. 10:54:19
elmebeteg vagy :)
__________________________
"Megjegyezve leereszkedően, hogy egyébként jó a írás."
tények:
1. valóban megjegyeztem hogy jó az írás, összeszedett, mert különben az volt (ebben nincs semmi leereszkedő,s őt részemről ez dicséret volt) csak agyonb*szta azzal a 4-5 sorral amit nagyon nem kellett volna oda írni több szempontból is.
2. a "leereszkedően" az már a te elmebajos agyad szüleménye...
____________________________________
"mert rég éreztem ilyen dühöt, "
ez gáz.
naponta bemondják, írják és akár tapasztalhatod azt hogy sz*rban van az egészségügy, betegek halnak meg a várólistán várva, a betegek saját magukat műtik otthon bicskával (lsd.: nyáron) és TE CSAK AZ ÉN KOMMENTEM UTÁN ÉREZTÉL DÜHÖT???
ULTRAGÁZ, nem gondolod?
szerinted ha te most bemész a kórházba (valamiért) akkor mindenki el fog mindent dobni, vagy ugyanolyan közönyt és bunkóságot fogsz tapasztalni,mint ahogy te azt az én kommentem után érezted? mert itt ugye csak olvastad és mégis megrázott, de ha szembetalálkozol (márpedig szembe fogsz előbb utóbb) sokkal jobban meg fog rázni, sőt! mivel beteg leszel, kiszolgáltatott leszel, ezerszer rosszabb.
______________________________________________________________________
érdekes az emberek a netadó miatt utcára tudtak vonulni, de MIKOR SAJÁT EGÉSZSÉGÜKRŐL VAN SZÓ, JOBB EGÉSZSÉGÜGYI ELLÁTÁSÉRT ARRA MÁR NEM KÉPESEK, MÁRPEDIG ELŐBB UTÓBB BETEG LESZ MINDENKI.
________________________________
amúgy örülök neki, hogy ÉRZELMET TUDTAM KIVÁLTANI :)
eddig x éve vagyok itt, egyetlen egy kommentem után sem váltottam ki érzelmeket.
úgy tűnik ultra bunkóba kell átmennem, hogy "érzelmeket" váltsak ki.
úgy mint csernusnak, vagy dr. housenak
:-)
csak az a baj, hogy rossz helyen hőzöngsz.
ne az én, hanem a kormány asztalát csapkodd...
asztalosani 2015.12.17. 10:57:15
abba sajnos ne reménykedj.
nekik VIP ellátás jár, sőt... a családtagjaiknak is.
asztalosani 2015.12.17. 10:59:21
én meg szeretnék látni egy olyan listát, ahol az összes orvos fel van sorolva, és mellé van írva: hány panasz, illetve bünti és polgári pere volt eddig és mennyit vesztet belőle.
3:)
aztán majd utána eldöntöm, hogy rábízom-e magam és az egészségemet vagy sem :)
Milyenvilágmárez 2015.12.17. 11:03:53
zünüke 2015.12.17. 11:21:08
Én sem tudom,hogy egy és ugyanaz-e a kettő,de a fehér borítékokról én is tudnék ám mesélni.Sokan el sem tudják képzelni,hogy mi minden felett hunynak szemet megfelelő összegért cserébe.
she_wolf 2015.12.17. 13:21:29
Az ántsz ellenőrzési jogkörrel bír, innentől gondold tovább....
Magyarországot valahol Brazília és Colombia közt keresd, ha a korrupció százalékarányos helyezésére vagy kíváncsi:(
Nálunk a Földhivataltól kezdve a kukásokig mindenhol jelen van.
És ezért vagyok zabos, amikor a hálapénzt összekeverik az előre zsével.
she_wolf 2015.12.17. 13:24:02
"eddig x éve vagyok itt, egyetlen egy kommentem után sem váltottam ki érzelmeket."
Ekkora hazugság után még egyben van a géped?
"...úgy tűnik ultra bunkóba kell átmennem, hogy "érzelmeket" váltsak ki."
Nem kell "átmenned" születetten az vagy.
csak néha benézek ha marhaságot látok 2015.12.17. 19:27:48
csináltak vajon MR-t is? nehogy tényleg spondilodiscitis lenne és az tört be a psoasba (sokkal gyakrabban ad psoas-tályogot mint a küret)
csak néha benézek ha marhaságot látok 2015.12.17. 19:28:45
Miraflores 2015.12.17. 20:40:17
Spondylodiscitist nem tartom valószínűnek, egyrészt, mert annál (ha jól tudom), fokozatosan alakul ki a lokális hátfájdalom, ami főleg a csigolyákat érinti. Nálam a küret utáni nap, ébredéskor jelentkezett erős, bal oldali fájdalom (eleinte én is lumbágóra gyanakodtam, bár tény, hogy a farokcsont is érzékeny volt), mindenféle előzmény nélkül. Másrészt a méhből és a psoasból kitenyésztett baktérium is megegyezik (E.coli).
Harmadrészt kórházi tartózkodásom alatt egy idősebb sebész professzor bejött a külföldi hallgatóival a kórterembe, és végigbeszélték a bent fekvők betegségeit. Ő hosszasan ecsetelte nekik ugyanezt az elméletet, és biztosra is vette, hogy a küret miatt keletkezett a tályog. Egy aneszteziológus is megerősítette ezt a variációt.
Nyilván nem mondható ki 100%-osan, de gyanúsan sok az egybeesés véleményem szerint.
Miraflores 2015.12.17. 20:42:09
MR nem készült sajnos, csak (eredménytelen) hasi ultrahang és két hasi CT.
asztalosani 2015.12.18. 09:39:23
"@csak néha benézek ha marhaságot látok:
MR nem készült sajnos, csak (eredménytelen) hasi ultrahang és két hasi CT. "
ezzel te most előrébb vagy, vagy mi?
nem értem a további nyáladzásodat itt a praxison ebben az ügyben...
csak néha benézek ha marhaságot látok 2015.12.18. 10:28:45
gondolom az elmélet a hematogén (vér általi) szóródás, az egyedüli ami engem kicsit nyugtalanít a dologban, hogy a tályog se alakul ki egy nap alatt ha nem lyukasztottak ki valamit a küret során. márpedig úgy tűnik, hogy nem történt ilyen.
Miraflores 2015.12.18. 14:56:38
Hemokultúrából nem tenyészett ki baktérium, bár igaz, a mintavétel előtt már jó adag intravénás antibiotikumot kaptam, így már nehéz kideríteni.
Utólag azt mondták, átszakadhatott a méhfal a küret során. Én erre látok esélyt, tekintve, hogy azt követően a vérzés sem szűnt meg még jó ideig. (Gondolom az intravénás antibio megakadályozhatta, hogy ebből komolyabb baj származzon.)
"A méhen belüli sérüléseket kísérő vérzések olyan erősek lehetnek, hogy vértranszfúzióra vagy a méh sebészeti eltávolítására lehet szükség." - vértranszfúzióra majdnem sor is került az első hasüregi oncotomiánál.
"A méh átlyukasztása során egy olyan gyenge pont is kialakulhat a méhfalon, ami egy későbbi terhesség során átszakadhat." - ezt már nem fogjuk megtudni reményeim szerint.
Ami most bennem felmerült, az a küret előtti véna kanülálás, mint a hematogén szóródás kiinduló helye, de még mindig nagyobb esélyt látok az első variációra, tekintve, hogy azért két hétig bent maradt a placenta darab.
Ha jól tudom, méhsérülés nélkül, a petefészkeken keresztül is ki tud jutni fertőzés, de nekem gyanús, hogy pont a küret utáni nap kezdődött minden.
asztalosani 2015.12.18. 15:02:50
ezek téged miért érdekelnek?
azt írtad nem akarsz pereskedni, de mégis itt faggatózol.
akkor meg????
köszönd meg a sorsnak hogy életben vagy, és lépj tovább!
rest of boys 2015.12.18. 17:04:39
forge 2015.12.18. 18:48:41
Látom rendesen rá vagy állva a posztolóra.Most ez komoly,hogy basztatod mert kérdezősködik?
Tényleg hülyét csinálsz magadból basszus,aztán csodálkozol ha lecsesznek.
housemd 2015.12.18. 19:24:30
tudom, mások is leírták már, de nekem is nagyon jól esett.
@Miraflores: ismerlek(telek) személyesen, mindig azt gondoltam, hogy remek ember vagy, nagyon-nagyon örülök, hogy túlélted és felgyógyultál. Élj. élj és légy boldog.
csak néha benézek ha marhaságot látok 2015.12.18. 19:50:49
@rest of boys: hát én nemrég láttam intraspinális tályogot MRSE-vel: érzékeny részlegesen Vancomycinre, jól linezolidra, daptomycinre és rifampicinre, minden másra rezisztens. kezelés i.v. 6 hétig, napi 260 euró.
Miraflores 2015.12.18. 21:49:32
@mig54, @Milyenvilágmárez, @forge: Köszönöm! És mindenkimásnak is, aki itt bármilyen formában kiállt értem! @Milyenvilágmárez tapintott rá véleményem szerint is a lényegre: "Na, te vagy az, akire kár időt pazarolni." Egyébként nem bántott meg, csak kicsit zavaró volt kiszűrni a hülyeségei közül más értelmes hozzászólásokat. (Pszichológus vagy pszichiáter nem olvassa a blogot? Most már komolyan érdekelne az asztalos gyerek diagnózisa. Én skizofréniára szavazok laikusként, több személyiségét is megismerhettük itt-tartózkodása alatt...)
@housemd: Neked külön köszönöm! Kíváncsivá tettél... Illetve van is egy tippem, de elárulhatnád privátban, ki rejtőzik a nicked mögött. :)
she_wolf 2015.12.18. 22:20:35
Boldog, tartalmas életet, jó egészséget kívánok! Lehetőleg minél kevesebb egészségügyi problémával. Mindent úgysem lehet elkerülni, az emberek meg olyanok, amilyenek. Nem féltelek, úgy tűnik, jól helytállsz a mindennapokban:)
Annak külön örülök, hogy azon kevés poszterek egyike vagy, aki megjelent itt egy eszemecsere alkalmával.
karcsibácsi 2015.12.19. 11:39:27
Mindenesetre Neked jó egészséget kívánok, és szerintem azt a 2 gyermek dolgot is át lehet még gondolni. Asztalossal meg nem kell foglalkozni, simán (rossz) levegőnek kell tekinteni.
Pszichiáter sem kell ide, a helyzet ennél sokkal egyszerűbb: primitív, bunkó barom.
Milyenvilágmárez 2015.12.19. 11:59:27
sztalosani, miért nem vet ki magából akár ez a blog? Én tényleg soha nem írtam még sehova, nem nagyon van időm erre, de most nem bírtam megállni.... tényleg bicskanyitogató...
Miraflores 2015.12.19. 22:02:10
@karcsibácsi: Köszönöm az elismerést! 9 hónapig érett a történet, valószínűleg így lett kerek.
she_wolf 2015.12.19. 23:02:33
Tényleg nem szokás. Pedig néha jó lenne, ha egy-egy eset kapcsán a szakemberek tudnának kérdezni a posztertől, mert csak úgy lehet világos a képlet.
Fogalmam sincs, hogy a blog gazdája milyen szempontok szerint mérlegel amikor egy írást nyilvánossá tesz, és hogy értesíti-e erről az írás szerzőjét, mert nem egyszer megtörtént már az is, hogy egy hozzászólást emeltek át posztnak.
Ugyanakkor a posztereket is megértem valamelyest, mert nem csoda, ha nem akarnak kritikán aluli megnyilvánulásokkal találkozni. Moderátor híján pedig szabad a gazda. Sajnos:(
De ez van, nem láthatunk bele a blog üzemeltetési hierarchiájába.
Én is köszönöm a kedves szavakat, minden jót Neked a továbbiakban!:)
marczy 2015.12.22. 13:04:41
Normális országban az orvosoknak műhibaperre komoly biztosításuk van. Lehet, hogy drága egy ilyen biztosítás, de valóban, a legjobb orvos is hibázhat, csak ismerje be, majd fizet a biztosító. Ha meghal a beteg, az büntetőjogi kategória, de azért ritka, hogy ha az orvos nincs széthajtva, akkor olyat hibázzon.
Csak hát a hibák beismerése nálunk nem divat. Ha hibázol, onnantól kezdve senki sem vagy, megszégyenültél. Erről szól sajnos a "mainstream" magyar oktatás. Ez ma Magyarország, más területen is, márpedig csak az nem hibázik, aki nem dolgozik. Ez az orvosra is igaz.
Nálunk viszont az orvos az atyaúristen, a beteg meg utolsó senki, aki belehülyült abba, hogy beteg. "Éljen" a szovjet típusú egészségügy...
Lehet, hogy pertársaságot kéne alapítani sorstársakkal, és kiperelni a sz@rt is a kórházból és az államból. Ekkor volna egy precedens per, és esély nyílna arra, hogy valami épeszű dolog elinduljon az egészségügyben.
Csak lenne olyan politikus, aki végre nem a saját zsebét tömné, hanem visszaforgatná a pénzt, ami felett rendelkezik, az egészségügybe meg az oktatásba... Ezek nélkül ugyanis nincs jövője ennek az országnak. A politikus nem a hatalmi gépezet része kellene legyen, hanem az ország utolsó szolgája, akit azért választottak meg, mert jól szolgálja az országot. Na de ettől olyan messze vagyunk, mint Makó Jeruzsálemtől, London Wellingtontól, Budapest a Magellán-felhőtől... Folytathatnám.
Különben 100 év, és a történelem beírhatja Magyarországot a halottak könyvébe, Gárdonyi Géza után szabadon. Neve szégyen, neve átok: ezzé lett magyar hazátok. Szegény Vörösmarty, ha ma élne, ő is a kardjába dőlne...
bajkal 2016.01.02. 22:12:51
Menj el majd nezesd meg magad Asherman szindromara is idovel. Ugyanis arra is van egy ilyen küret után 25 % esélyed. Csak ezt is elfelejtették mondani. (Ehhez elég egy office hysteroscopia.)
Helyedben a nődokidnak szépen eolvastam volna.
A történeted bizonyos részei hihetetlenül ismerősek (én utólag csak nevettem ezeken, mert sírni nem éri meg rajtuk, annyira szánalmas a magyar egészségügy...).
Kívánom, hogy többet ne kerülj ilyen helyzetbe és ha teheted tegyél az igazságért, hogy jobb lehessen a helyzete az utánad következőknek.
bajkal 2016.01.02. 22:48:14
Magzatelhalás után küret. (A hosszú elcseszett esetet nem ismétlem, lehet ide meg is írtam.) De a nagy pofáraesés később jött: Szerettem volna újra gyereket. Szex dögivel, és utána vizsgálatok hosszú sora, mert hát nem jön a baba. Magánban, sztkban megismételve stb. stb.. A menstruáció hossza nem stimmelt, nagyon nem. Mindenkinek elmondom, hogy de és ez nem gond? Ugyan, dehogy! Akkor megkérdem: "De nem lehet, hogy a magzatelhalás utáni küret??? Izé, mégiscsak egy hónapig szóval lehet, hogy hát...?" Ugyan, ne képzelődjön! Arra céloz megsérülhetett a méhfal, kizárt...blabla. Legjob orvosi választ idézem "Kisasszony menjen haza és szexeljenek!" (Szívesen lerúgtam volna a doktor úr fejét.)
Neteztem. Én is. És véletlenül ráismertem a tüneteimre. Sőt, megtaláltam, hogy az én előzményeimmel ez úgy alapból az esetek egy harmadában bekövetkezhet. Mint szővödmény természetesen. Kezdtem érteni miért is volt fontos az állítólagos életmentő műtétem után még félkómásan alárírattatni velem a műtéti beleegyezőt. Végül mivel az állami egészségügy és egy magánorvos szerint is csak még több szexre van szükségem, hát elhatároztam magánklinikára megyek. Kinéztem magamnak egy vizsgálatot, ami a leírásuk szerint alkalmas tisztázni a gyanúmat. Aztán kiderült egy másik alkalmasabb (csak attól jobban tartottam). És itt jön a poénos rész:
összes lelet előttem, miért jöttem? ...de hát miért akarja ezt a vizsgálatot? azért, mert minden mást kizártak, szeretném, ha megnézné a méhemet. Nem hiszem, hogy baja van...Asherman, nézze meg. blablabla
Szóltam, hogy hol tanultam, hogy csak nézzen meg.
Ultrahang, o minden rendben. Aztan jött a vizsgálat. Poénkodott, oldando a feszültséget. (De lehet nem azért, hanem mert buta liba itt mondja nekem mi a baja...;-)). Aztan csönd. Ez az, amit jól tudok, hogy soha nem jelent semmi jót! Aztán fellélegzem, mert azt kérdi, mit is mondtam mi a foglalkozásom? Én meg jövök a szokásos szövegemmel, nem, nem vagyok orvos, csak...Azt hiszem csak udvarias. De közbevág "magának orvosként kellene dolgoznia, gratulálok diagnosztizált egy Ashermant".
Azt nem idézem, mennyire akadtam ki percekkel később és mekkora sokk volt az egész.
Elvileg lehet még gyerekem. Elvileg. A gyakorlatban azonban még nem sikerült. Ennek az orvosnak hálás vagyok, utána megműtött, korrekt volt, nem.fogadott el hálapénzt és azzal, hogy elismerte jól diagnosztizáltam magam (egy igazi orvosnak se lett volna nehéz, csak épp én olyanokkal találkoztam csak, akik szerint egy küret KOCKÁZATMENTES, így nyilván szexuális életemben kellett a hibát keresni ;-)), én elsimertem, hogy ez egy jó orvos és csak jobb lesz belőle idővel.
Én a laikusokat is biztatom igenis guglizzanak, csak ésszel.
asztalosani 2016.01.06. 20:47:33
Szia! :-)
félreértesz ;)
iróniából írtam.
és abból az okból, hogy sokan itt verik a nyálukat, hogy mostanában a beteg komplett diagnózissal megy az orvoshoz, leadva az általa kért vizsgálatokat, hogy az miért nem jó, meg hogy az orvos ettől dilibajt kap. erre beesik egy ilyen poszt. igen, jót nevetek, hogy egy nem orvosi egyetemet végzett beteg hozzátartozója simán kikeresi a netről azt amit az orvosnak tudni kellene kenterből fejből, hiszen sokszor írják azt hogy ez egy nehéz szakma 150 évig tanulják...stb. közben meg egy hozzátartozó kigooglizza. igen még mindig röhögök, vagy már kínomban sírok, nem tudom eldönteni.
ez a poszt tulajdonképpen arról árulkodik, hogy az orvos:
1. mennyire figyelmetlen
2. mennyire nem hisz a betegeknek
3. mennyire önteltek
4. mennyire sz*rnak az egészbe
5. és mennyire lusták.
hiszen ha belegondolsz, ha a poszterina és te is, és rajtatok kívül más is képes erre, akkor egy SZAKKÉPZETT ember miért nem érez indíttatást, hogy ő nézzen utána, hiszen Ő TANULTA ÉVEKIG, tehát előnyben van: hol keresse, mit keressen hogyan keressen, de az ő taníttatását közpénzből finanszírozták. szóval érted?! ezért több 10 millát kidobni?
teljes mértékben egyetértek veled, és én is mindenkinek azt tanácsolnám, hogy googlizzon, mielőtt orvoshoz kerül, hogy ha az orvos hazazavarná, legalább ne bamba képpel forduljon ki a rendelőből, hanem oda tudjon valamit mondani, hiszen adott esetben akár az élete is múlhat rajta. természetesen segíthet az orvos felé történő kommunikációba is az előre googlizás , hiszen ha van egy tünet amit a beteg teljesen máshogy írna le saját maga (lehet 10 mondatba mondaná el), mint ahogy az 2-3 szóban le van írva...stb. de nyilván vigyázni kell azoknak akik simán beképzelnek egy két betegséget, ezt mindenkinek saját magának kell eldöntenie. és még azt is hozzátenném, hogy életében LEGALÁBB EGYSZER olvassa el az egészségügyi törvény első 50 §-át: legalább a betegjogaikkal legyenek tisztában, hogy mihez van joga. :)
igen, sajnos emlékszem a történetedre :(
"nagyon bírom" mikor a betegre fogják, hogy ő a hibás... tipikus :(
de mielőbbi sikeres gyermekáldást kívánok Neked az új évben ;)
akupunktúra meg ilyesmit próbáltatok már? :)
Miraflores 2016.02.18. 21:10:16
Neked viszont nagyon sok erőt kívánok a folytatáshoz! Remélem tudod, hogy soha nem az számít, mennyi esélyed van az orvosok szerint, hanem, hogy Te mennyire hiszel benne. Sikerülni fog, hajrá!!!