Káromkodott és a beteg kislányt rángatta a gyermekorvos

2015.04.28. 08:23

"Aki ennyire nem ért sem a gyerekek, sem a szülők nyelvén, akinek ekkora nyűg a munkája, az jobb, ha más pályát választ. Nem hiszem, hogy a viselkedését bármi is menthetné, mert nem rángathat egyetlen beteg gyereket sem, nem káromkodhat előttük és egyszerűen nem teheti meg, amiket velünk. Én sem kezdtem panaszkodni, hogy a munkahelyemen kilóg a lóláb és hogy csökkent a fizetésünk, hogy mennyi családi problémánk van, mert nem oda tartozott.Igazából azt az egyet remélem, hogy nem sérült annyira a lányom, hogy a jövőbeli orvos látogatások során félelemmel kelljen állandóan küzdenie."

Sziasztok!

Korábban, talán másfél éve írtam nektek egy pozitív beszámolót a Heim Pál kórházról. Most sajnos az érem másik oldalával is szembesültünk, ezért ismét jelentkezem. Nem vagyok elfogult, bármilyen eü. intézménybe megyek, először igyekszem a pozitívumokra fókuszálni. Többnyire sikerül is. sajnos most legutóbb a gyermekorvosi rendelőnkben bármennyire is szerettem volna, nem tudtam kellemes dolgokat találni. A gyerkőc sokat nőtt az eltelt idő alatt, szerencsére a kisebb megfázásokon kívül semmi baja nem volt, így orvosnál sem nagyon jártunk. De április elején sikerült beleesnünk az influenzába, pedig már elméletben túl voltunk a járványon, mikor máskor kellene hát elkapnunk. Levittem a kislányomat a rendelőbe, és ott tudtam meg, hogy a nagyon kedves doktor bácsink már nem rendel jó fél éve, elment nyugdíjba. Erről mi nem tudtunk, és nagyon sajnáltam, mert szerintem nála kedvesebb és figyelmesebb és alaposabb gyermekorvos nem nagyon volt még. Ugyanakkor nem gondoltam, hogy ez nagy probléma lesz, pedig bizony az lett. Zuglóiak vagyunk emberemlékezet óta, én is ebbe a rendelőbe jártam gyerek fejjel, csak jó tapasztalataim voltak. Egészen eddig.

Az új doktornő ugyanis nem tudom szépen megfogalmazni, de egyáltalán nem való a pályára. Nem az orvosi képességeit szeretném én megkérdőjelezni, hiszen lehet, hogy kiváló szakember, de a gyerekekhez nem ért és még csak a leghalványabb kedvesség szikrája sincs benne. Ellenkezőleg. Bementünk hozzá, bemutatkoztunk, pontosabban én, mert a kislányom a magas láztól elégé bágyadt volt, nem volt túl kommunikatív. Otthon is sírdogált, mit tesz isten, a rendelőben is elkezdte, nem volt jól, fájt a feje is. Ne egy hisztiző gyerkőcre gondoljatok, aki elkezdi magát a földön csapkodni, amiért nem kapott csokit a boltban, szép csendesen pityergett. Na ez valamiért annyira felháborította az orvos hölgyet, hogy rögtön az elején nekünk támadt és rám ripakodott, hallgattassam el, mert így nem fogja megvizsgálni, ameddig hisztizik. Teljesen ellenséges és idegbeteg volt, én pedig egyáltalán nem tudtam ezt mire vélni. Ő volt az első gyerek, akit látott? Nem hinném. Mondtam a tüneteit, hogy nincs jól, fáj a feje és lázas, ezért érzékeny, egyébként nem szokott ilyen lenni. Hát ez őt nem érdekli, egy gyereket nevelni kell, meg hasonló dolgokkal dobálózott.

Aztán elkezdte vizsgálni. Amikor a torkát akarta nézni és a spatulát használta, a gyerek öklendezni kezdett és próbálta elhúzni a fejét. Erre korábbi doktor bácsinknál is így reagált, de ő tudta, hogy csak meg kell kérni, hogy nagyra nyissa a száját és úgy is meg tudta vizsgálni. Én próbáltam erre felhívni a hölgy figyelmét, de elengedte a füle mellett, mert ő jobban tudja. A gyerek persze öklendezik, húzza el a fejét, a doktornő meg olyan agresszívan rángatta a fejét, hogy muszáj volt közbe szólnom és kértem, ezt lehetőleg ne tegye. Kivette a gyerek szájából a spatulát, lecsapta és idegesen és persze jó hangosan azt mondta, akkor tanítsa meg viselkedni a gyerekét. Itt vitatkozni kezdtünk, mert már kezdtem elveszíteni a türelmemet, a gyerek nyilván nem reagált erre jól, még jobban sírni kezdet. A konklúzió az lett, hogy én hülye vagyok, a gyerek is hülye, feltartjuk, egyébként is keveset keres és elege van mindenből. Mivel szabadulni akartam, főként a kislányom miatt, a recepteket kértem és közöltem, többet hozzá nem jövünk. A távozásnál még kaptunk egy szép kis káromkodást is, mert ugye egy kisgyereknek feltétlenül ezt kell hallania.

Többet egész biztos nem megyünk ehhez a hölgyhöz. Aki ennyire nem ért sem a gyerekek, sem a szülők nyelvén, akinek ekkora nyűg a munkája, az jobb, ha más pályát választ. Nem hiszem, hogy a viselkedését bármi is menthetné, mert nem rángathat egyetlen beteg gyereket sem, nem káromkodhat előttük és egyszerűen nem teheti meg, amiket velünk. Én sem kezdtem panaszkodni, hogy a munkahelyemen kilóg a lóláb és hogy csökkent a fizetésünk, hogy mennyi családi problémánk van, mert nem oda tartozott. Igazából azt az egyet remélem, hogy nem sérült annyira a lányom, hogy a jövőbeli orvos látogatások során félelemmel kelljen állandóan küzdenie. Én továbbra is azt hiszem, és remélem, hogy ez csak egy egyedi eset és igyekszem a jövőben is elsősorban a pozitív tapasztalatokra figyelni. Ígérem, írni is fogok róluk. De ezt most nem tudtam lenyelni.

K-né Ildikó

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

EZAZ 2015.04.28. 09:26:25

Talán a doktornő nem lett megnevelve. Az szerintem enyhe megfogalmazás, hogy nem ért a gyerekekhez, aki ilyet csinál, az egy dög.
Felnőttként is szarul viselem, ha csesztetik a torkomat, nem hiszti, hanem normális reflex, hogy ilyenkor öklendezik az ember, ha nem elég óvatosan csinálják.
De biztos túlteszi magát rajta a kislány, csak találjanak az előzőhöz hasonló, kedves gyerekorvost.

Kommentek:

PRAXIS

Médiaajánlat

Friss topikok

Közösség

Szerzői jogok

Blog