Azt akarják, hogy minél előbb meghaljon?

2015.04.23. 06:18

Nem tudom, mivel tudnám felgyorsítani a dolgokat, sem ismerősöm, sem rokonom nincs az egészségügyből, ráadásul pénzzel sem áll módomban kicsit motiválni, mert sajnos nagyon kevés van belőle.

Kedves blog!

Nagyon el vagyok keseredve a nagymamám miatt, közben pedig dühös is vagyok. Szeretnék hangot adni véleményemnek, személyeskedés nélkül, tárgyilagosan, de sajnos indulatoktól nem mentesen. A nagymamám itt él velem, gyakorlatilag ő nevelt fel, a szüleim kisgyermek koromban egy balesetben meghaltak. Még nagyon fiatal a nagymamám, 63 éves lesz májusban, már ha megéri szegény. Három és fél héttel ezelőttig semmi baja sem volt, dolgozni is eljárt, aktív életet élt. Aztán egyik napról a másikra ledöntötte a lábáról valami, amiről azt sem tudtuk először micsoda. Csak azt láttam, hogy szegény folyamatosan fekszik, fáj a feje és fél óránként jár a wc-re (aztán már oda sem, maradt a vödör) hányni. Valami fertőzésre gyanakodtunk, a nagymamám pedig mondogatta, ne aggódjak, jól lesz.

Eltelt egy nap, majd kettő, végül három, de semmi javulás nem történt. Enni és inni nem tudott, így én attól féltem, hogy kiszárad a szervezete, ezért folyamatosan kérleltem, hívjuk ki a háziorvosát, de nem akarta, majd a harmadik napon, amikor végre beadta a derekát, kiderült, a saját orvosa szabadságon van, a helyettes pedig nem hajlandó (?) kijönni. Ezt végképp nem értettem, de nem kezdtem vitatkozni, mert felesleges lett volna. Az ügyeletet hívtam végül szombat reggel, a 4. napon. Ők sem mutattak nagy hajlandóságot arra, hogy segítsenek, végül 14 perc (!) győzködés után, amikor már túl voltam a könyörgésen is hajlandóak lettek rá. Még 5 órát vártunk, és meg is érkeztek. Megvizsgálták a nagyit, a vérnyomása az egekben volt. Kapott is gyógyszert, majd azt mondták, inkább kórházban kellene vele foglalkozni, mert nincs jó állapotban, így be is vitték ide a megyei kórházba.

Nem részletezem az állapotokat, meg a hozzáállást, mert akkor az ígért tárgyilagosságomat nem tudnám tartani. A lényeg, hogy több, mint 2 héten át nem történt semmi javulás. És ami nagyobb baj, igazából több, mint másfél hétig érdemi vizsgálat sem. Nézték a vérképét, cukrát, kapta a hányáscsillapítót, de nagyjából ennyi. És nem lett jobban egy hangyányit sem szegény. Aztán utána végre voltak érdemi vizsgálatok, többek közt CT is. Kiderült, hogy folt van a tüdejének bal felén. Szóval nagy valószínűséggel daganat. Most hétfőn pedig egy koponya ct is el lett végezve, amiből megállapítást nyert, agyi áttét a szomorú helyzet. Erre a diagnózisra vártunk majdnem 3 egész hetet. Utána olvastam a tüneteknek és szinte mindenhol elsőre ezt a rettenetes párosítást dobta ki a kereső, de nekünk 3 hetet kellett rá várni és arra is, hogy szteroidokkal elkezdjék csökkenteni az agyában levő nyomást, hogy ne hányjon. Addig csak iv kapta a tápanyagot, persze teljesen lefogyott és összeesett szegény.

Most arra kell várnunk, hogy reagáljon a szervezete a gyógyszerre, hogy utána el tudják kezdeni esetlegesen kezelni, de nem tudjuk, hogy ennek mekkora az esélye, így teljes mértékben kétségek közt vagyunk. A nagymamámat borzasztóan megviselte a betegség fizikailag és természetesen lelkileg is. Megmondom őszintén, fel vagyok készülve a legrosszabbra is, de ez a bizonytalanság a legnehezebb. És persze az, hogy hiába kérdezek, próbálok részletesebben informálódni, vagy azért küldenek el, mert épp nincs idejük rám, vagy csak kedvük, türelmük nincs az adott pillanatban. Nem kívánom senkinek ezt a helyzetet. Minden nap úgy alszom el, hogy görcsöl a gyomrom az idegtől. És rettegek a holnaptól. És rengeteg idő elment, pedig azt hiszem, a mi helyzetünkben minden másodperc számít. Mégis úgy tesznek, mintha ez lenne a legtermészetesebb a világon. Mintha csak arra várnának, hogy szegény meghaljon, és ne kelljen tovább foglalkozni vele. Egyszerűen kétségbeejtő. Nem tudom, mivel tudnám felgyorsítani a dolgokat, sem ismerősöm, sem rokonom nincs az egészségügyből, ráadásul pénzzel sem áll módomban kicsit motiválni, mert sajnos nagyon kevés van belőle.

Maya

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Rotoxis 2015.04.23. 10:43:49

Kedves Maya, ha lehetseges probaljon meg mindent azert, hogy a nagymama utolso napjai, hetei minel nyugodtabban, szebben teljenek.

A leirtak alapjan ugy velem, a gyogyulasra nemigen van esely.
Kerjen segitseget szakembertöl, olvasson sokat arrol, hogyan lehet a haldoklo utolso idejet emberive tenni es cselekedjen ugy.

Nem felkeszülni kell a legrosszabbra, hanem elfogadni azt, hogy a nagymama a közeljövöben elmegy es ezen semmi nem valtoztat. Mar nem szamitanak a masodpercek, de a napok sem.

Ha teheti, orvosi egyetertessel vigye haza a nagyit, mert az emberek a közhiedelemmel ellentetben szivesebben halnak meg otthon, a sajat agyukban, mint a korhazban.

Vegye körül szeretettel, igy köszönje meg neki, hogy felnevelte. Ez a legtöbb (es egyben a legkevesebb), amit tehet erte.

Kommentek:

PRAXIS

Médiaajánlat

Friss topikok

Közösség

Szerzői jogok

Blog