Aljas gyilkosnak nevezett a nőgyógyász, mert el akartam vetetni a gyermekemet

2015.04.18. 08:14

Olvasónk hiába szedte a fogamzásgátlót, teherbe esett. A nőgyógyász, aki a tablettát is felírta aljas gyilkosnak nevezte, mert el akarta vetetni a gyermeket.

Kedves Szerkesztő!

Most fedeztem fel a Praxis blogot, látom, elég régen működik már. Kicsit olvasgattam a korábbi cikkeket, de hozzám hasonló történettel nem igazán találkoztam. Első éves egyetemista vagyok, és mióta egy komoly kapcsolatban élek a párommal, fogamzásgátlót szedek. Már nagyjából fél éve, hogy felírattam a tablettát és februárig minden rendben is volt, szedtem, ahogy kell, szerencsére az előzetesen a tájékoztatóban írt mellékhatások sem jelentkeztek nálam.

Viszont február közepén késni kezdett a menzeszem. A barátnőim, akik szintén ezt a fajta tablettát szedik megnyugtattak, hogy ez nem ritka dolog, ne ijedjek meg. Így nem is görcsöltem rá túlzottan, de azért volt bennem egy kis félsz, de próbáltam elhessegetni magamtól a gondolatot. Aztán, miután már közel egy hónapja nem jött meg, elmentem a nőgyógyászomhoz, aki a tablettát is kiírta nekem és beszámoltam neki a fejleményekről. Magán rendelésen voltam, tehát nem a TB alapú ellátást vettem igénybe, de azt hiszem túlságosan naiv voltam, mert azt gondoltam, a fizetős egészségügyben csak jó szakemberekkel és jó emberekkel hoz össze az élet.

Miután megvizsgált a doktor úr, csináltunk egy ultrahangot is, gratulált, mert az 5. hétben voltam. Először csak kerekre nyíltak a szemeim, mert fel sem fogtam, hogy mit jelentenek a szavai. Abszolút letaglózott, hogy teherbe estem, hiszen rendesen, kihagyás nélkül, az előírtaknak megfelelően szedtem a gyógyszert. Kérdeztem, hogy biztos-e benne, hogy tényleg terhes vagyok, erre megismételte, hogy egészen biztos. Nem akartam elhinni és szinte nem is voltam magamnál. Egyáltalán nem voltam/vagyok abban a helyzetben, hogy most, minden háttér nélkül fel tudjak nevelni egy gyermeket, iskolába járok, a szüleim segítségére sem számíthatok, a párom szintén hasonló cipőben jár, mint én. Talán egy kicsit pityeregtem is szótlanul, de mivel az egész sokkhatásként ért, ebben már nem vagyok teljesen biztos. Abban viszont igen, hogy kérdeztem az orvost, miként lehetséges, hogy teherbe estem, hiszen a tabletta az egyik legbiztosabb fogamzásgátló módszer, de csak annyit mondott, előfordul. Hát köszönöm szépen.

Azt kérdeztem ekkor, hogy mégis akkor most mit csináljak. A válasz pedig annyi volt, mit csinálnék, megszülöm a gyereket és még egyszer gratulált az orvos. Totál összezavarodtam, mert, mintha nem akarta volna megérteni, hogy teljesen kétségbe estem. Mondtam, hogy nem tudom felnevelni a gyereket és kértem, mondja meg, mi a teendőm ebben az esetben, merre kell tovább mennem. Igen, a terhesség megszakítás már ott megfogalmazódott bennem, mint egyetlen megoldás. Nem azért, mert nem szeretnék gyereket valamikor. De nem 19 évesen, zűrös családi háttérrel, pénz, lakás, munka és minden egyéb lehetőség nélkül. Éppen ezek miatt kezdtem fogamzásgátlót szedni. De az orvos csak erősködött, hogy márpedig nekem kutya kötelességem megszülni azt a gyereket, ha már így alakult. Próbáltam kétségbeesetten magyarázni neki a helyzetemet, de meg sem hallgatott és egyre indulatosabbá is vált menet közben. Nem emlékszem minden szóra, hiszen tényleg teljesen össze voltam zavarodva, de arra tisztán és világosan, hogy többször is emelt hangon szajkózta, ha az abortuszt választom, akkor egy „aljas gyilkos” vagyok. Más sem hiányzott persze, mint hogy ilyeneket vágjanak a fejemhez, amikor érzelmileg a padlón voltam. Végül kijelentette, hogy amennyiben így döntök, rá semmilyen formában ne számítsak. Ezzel engedett utamra, persze a vizsgálati díj kiegyenlítését követően.

Egy egész hétvégén át őrlődtem a helyzeten, nem tudtam aludni, rémálmaim voltak, ha épp mégis elaludtam egy kis időre. Aztán felhívtam a páromat és kértem, találkozzunk, mert beszélnem kell vele. A beszélgetés nem volt épp egyszerű, ő is fal fehér lett, miután részletesen elmeséltem neki az egész szitut. És ő is azon az állásponton volt, mint én, hogy egyelőre sem mi, sem a körülmények nem adottak a gyerekvállaláshoz. Azt meg szinte alig hitte el, amit a nőgyógyászom művelt. Végül abban maradtunk, hogy szépen utánanézünk a továbbiaknak és a nőgyógyászomhoz, aki egy ilyen nehéz helyzetben segítség és megnyugtatás helyett aljas gyilkosnak nevez, többé soha még csak be sem teszem a lábam.

A továbbiakról nem szeretnék beszámolni, mert igen csak megviseltek a dolgok érzelmileg, jelenleg problémáim vannak a tanulással, a koncentrációval, rosszul is alszom, azt mondta egy barátnőm, akinek volt hasonló tapasztalata, hogy ez sajnos velejáró dolog. Ha ez állandósul, pszichológushoz kell fordulnom. Csak azt nem tudom megérteni az egészből, hogy egy nehéz helyzetben lévő, érzelmileg sokkolt pácienssel, vagyis velem miért kellett így bánnia egy orvosnak. Az egy dolog, hogy úgy ítélkezik, hogy nincs tisztában az életemmel, a lehetőségeimmel, de még ha nem is ért velem egyet, esetleg ellenzi a döntésemet, hogy teheti meg, hogy rám förmed, és gyilkosnak nevez majdnem kiabálva? Mondhatta volna akár azt is, hogy nem segíthet rajtam, mert ellenkezik az elveivel, szóval lehetett volna ezt kulturált formában, emberségesen tálalni. Egyszerűen érthetetlen.

Köszönöm, ha elolvassátok a levelemet, remélem sikerült valamennyire indulatmentesen megírnom. Nem volt célom senkit megbántani vele, vagy általánosítani, csak szerettem volna elmesélni, milyen nehézségekbe futhat bele egy kiszolgáltatott, fiatal lány. Nevet pont azért nem írok, mert nem célom, hogy sárral dobálózzak, ha valakit annyira érdekel, az elérhetőségemet a blog szerkesztői tudják. Remélem, hamarosan újra tudok majd teljes és nyugodt életet élni, de egyelőre folyamatosan kavarog bennem ez az egész.

Zita

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Szeretném látni az összes kommentet! (650)
Az utolsó 100 komment:

she_wolf 2015.04.21. 12:10:09

@rest of boys:
Egyik ismerősömnek volt Focusa, lecserélte egy Octavia-ra:)
Imádtam az öreg Skodrit. Kibírta, hogy rajta tanultam meg vezetni, úgyhogy sejtheted, hogy nem volt pite:D
Jó, ehhez a férjem is kellett, aki szintén nagy becsben tartotta, csak aztán fontosabb dolog tört be az életébe: én!:D
Audi Quattro. Egyszer láttam egy olyan autót élőben, igaziban, már nagyon régen. Olyan gyönyörű tűzvörös volt, hogy kimelegedtél tőle. Komolyan!:O Életre szóló lmény volt.

Kommentek:

PRAXIS

Médiaajánlat

Friss topikok

Közösség

Szerzői jogok

Blog