Rángatta és ordítozott az 5 éves kisfiúval az orvos

2015.03.06. 09:18

Az orvos ordítozása miatt a gyerek elkezdett sírni, én pedig egyáltalán nem tudtam jól kezelni a helyzetet, mert egyszerre csitítani egy 5 évest és kikérni magadnak a stílust az orvosnál, eléggé megoldhatatlan feladat.

Kedves Praxis!

Édesanyaként számomra a kisfiam a legfontosabb, ezzel azt hiszem, nem vagyok egyedül. Sajnos idén nem volt túl nagy szerencsénk eddig, a kisfiam többször belázasodott és több ízben kellett orvoshoz fordulnunk. Volt ilyen és olyan tapasztalatunk is, legutóbb sajnos egy igen rossz élmény jutott nekünk. Pedig ugye nem kell mondanom, mindig ugyanahhoz a gyermekorvoshoz mentünk, aki már több, mint 2 éve a mi orvosunk, mióta az elődje elköltözött. Tudni kell róla, hogy erősen hangulatember, vagy nagyon kedves és aranyos, vagy teljesen kimért és zárkózott. A gyerekem, mint a legtöbben fél a doktor bácsitól, de a mostani esetünk után ezen senki sem fog csodálkozni.

Fontos még, hogy a fiam elég halk szavú gyerek, nem suttog, de azért oda kell figyelni rá, hogy értsük, mit szeretne mondani. Beszéltünk már vele sokszor erről, hogy nyugodtan emelje feljebb a hangját, de nem. Szakembert is kérdeztünk erről, de szerinte nem kell emiatt aggódnunk. Hogy a lényegre térjek, utolsó orvos látogatásunk alkalmával épp a bal lábbal felkelő orvosunkkal találkoztunk. Ugyanakkor ez nem mentheti fel őt a viselkedése alól! Én is nyugtalan voltam, mulasztottam a munkámból, mert a gyerekre vigyázni kell, a nagyit meg csak másnapra tudtuk mozgósítani, ettől függetlenül eszembe sem jutott volna az orvoson, vagy bárki máson levezetni.

Amikor megérkeztünk a rendelőbe és a sorunkra vártunk, már akkor láttam, hogy nem a legjobbkor érkeztünk. A doktor úr ugyanis többször ki-be járkált, de hiába köszöntünk neki mi is és más várakozók, semmi reakciót nem váltott ez ki belőle. Hát jó, van ilyen, mindenesetre többen is elégedetlenkedtek emiatt, miközben vártunk. Aztán sorra kerültünk. A gyermek rendelések azért jóval gyorsabban zajlanak, mint nálunk felnőtteknél. Szépen bementünk, majd köszöntünk és kezdtem volna részletezni a gyerkőc panaszait. De nem jutottam el még egy fél mondatig sem, mert az orvos ráförmedt az amúgy is félénk kisfiamra: „Te nem tudsz köszönni? Nem tanítottak jó modorra? Nem szégyelled magad?”Mindezt kifejezetten fenyegető hangsúllyal és olyan hangerővel, amelyet egész biztosan meg lehetett hallani a váróban is. És kérdezte úgy, hogy amint azt említettem, a drága doktor úr volt, aki nem köszönt már kint sem senkinek, de azért a jólneveltség szobrát szerette volna magáról mintázni. A fiam pedig köszönt, mint mindig és mindenhol, csak halkabb az átlagnál. De ezt eddig is tudta, hiszen már őt is kérdeztük erről a dologról. Ha esetleg méltóztatott volna gondolkodni, akkor nem ugrik nekünk, ráadásul ok nélkül.

Na, „meglepő” módon az orvos ordítozása miatt a gyerek elkezdett sírni, én pedig egyáltalán nem tudtam jól kezelni a helyzetet, mert egyszerre csitítani egy 5 évest és kikérni magadnak a stílust az orvosnál, az eléggé megoldhatatlan feladat. Így ekkor nem voltam képes kellően megvédeni magunkat. Amikor azonban sürgetésként az orvosunk elkezdte a kezét húzni a fiamnak, és láthatóan elég durván,fájdalmat okozott neki, meg ugye egy zaklatott gyermeknek pont az ám a megnyugtató, ha egy amúgy is agresszív állapotú ember ráncigálja, húzza, na, akkor kifakadtam, és mint egy sziszegő mérges kígyó megmondtam a doktor úrnak, hogy még egy hasonló és azonnal feljelentem mindenhol. Mert így egyetlen orvos sem bánhat a betegével, de egy gyermekorvos különösen oda kell figyeljen, hogy viselkedik. Én nem kiabáltam, nem használtam csúnya szavakat, de olyan lehettem, mint egy fúria. A doktorunk kapcsolt is, hogy átlépett egy határt, szabadkozni kezdett, de ez már nem érdekelt. Mondtam, hogy ha lehet minél előbb legyünk túl az egészen, írjon gyógyszert, amit kell és Isten áldja. Aztán eljöttünk.

Szerencsére jobban lett a kisfiam, de amennyire eddig szorongott, ha orvoshoz kellett mennie, most sokkal jobban retteg. Köszönhetően egy embernek, aki gyermekorvosnak ment, de fogalma sincs, mit engedhet meg magának egy gyerekkel szemben. Nem fogunk többet hozzá menni, ezt már akkor eldöntöttem. Sokat gondolkodtam rajta, hogy feljelentsem-e, végül abban bízva, hogy egyszeri kirívó alkalomról volt szó és hogy megértette, amit ott mondtam neki, nem tettem. A nevét sem írom le, legyen elég annyi, hogy a 3. kerületben praktizál. Mindenesetre mi a továbbiakban nem kérünk belőle.

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Tempus.Anh 2015.03.06. 09:35:56

Nálam ötéves koromban az injekció-sorozatokról szólt az élet, többször is behordoztak a körzeti rendelőbe. Amikor a nevemet meghallották, idegesen összerándultak a gyermekorvosok, ugyanis iszonyatosan féltem a tűtől és kézzel-lábbal kapálóztam, körbeszaladtam a rendelőt, a folyosót, sőt volt úgy, hogy az udvaron hajkurásztak és onnan cibáltak be. Külön szobában adták meg a szurit, mert halálra rémítettem a többi kis beteget. Érthető módon úgy kellett bánniuk velem, mint egy hímes tojással (persze nem tették, mert őrületbe kergettem mindenkit), a kifőzött üvegfecskendő végére pakolt injekcióstű végén megcsillanó csöpp még ma is megcsillan álmaimban, ha épp nyugtalanul alszom el.
Emlékszem, mennyire rosszul esett, ha durván rámripakodtak és rendreutasítottak, ezt egy gyerek nagyon megjegyzi, mint ahogy azt is, ha bármilyen más pszichotrauma éri a gyerekkora során.
Az pedig egy szülőnek esik iszonyatosan rosszul, ha a gyerekére rászólnak. Rosszabbul, mint ha őrá förmednének.

Kommentek:

beszélő majom · http://beszelomajom.blog.hu 2015.03.07. 12:46:14

beszélő majom · http://beszelomajom.blog.hu 2015.03.07. 13:07:38

beszélő majom · http://beszelomajom.blog.hu 2015.03.07. 17:53:32

PRAXIS

Médiaajánlat

Friss topikok

Közösség

Szerzői jogok

Blog