Négy fal között vegetálok, mint egy rab

2014.05.16. 07:32

Ha továbbra is a Debreceni Klinika „gyógykezelésének” rabságában vergődök, elrabolják a hátra lévő életemet is!

Tisztelt Praxis Blog!

Nagy örömmel fedeztem fel az Interneten közzétett, a magyar egészségügyben megtörtént sikeres, vagy hibás műtétekről szóló tájékoztatókat! Ha ezen áldozatos tevékenységükkel az a törekvésük, hogy a nyilvánosság ítélőszéke elé tárják a sok kiszolgáltatott, védelem nélküli beteg segélykiáltását, van remény arra, hogy odafigyelnek a felelős Irányító szervezetek s végűlis siker koronázza tevékenységüket.

Ma az Egészségügyi praxisban, az Irányító és Vezető Intézmények nagybetűs kiáltványokban Sajtótájékoztatókon, Szakmai Publikációkban tárják a nagynyíílvánosság elé a sikeres műtéteket és gyógymódokat! Kíméletlenül elhallgatják azonban a hierarchia adta lehetőségükkel a félresikerült műtéteket, Nem ismerik be az elkövetett hibát, ettől kezdve kizárják a további gyógyításnak még a lehetőségét is.

Úgy hiszem minden érző ember örült annak a hírnek, amit a Debreceni Egyetem Orvos és Egészségtudományi Centrum Elnöke (DEOEC) oldalán az Egészségügyi Államtitkárral újságoltak el tavaly ősszel Debrecenben. Egy kómába esett kismama gyermekét mentették meg kitartó munkával a lelkiismeretes orvosok. Két Parlamenti képviselő is könnyekkel küszködve elismerően nyilatkozott a Klinika sikeréről.

Nem találkozhatunk azonban olyan közlésekkel, amelyekben elfogadják a sikertelen műtétek után a kritikákat, panaszokat, majd örömmel tájékoztatják a társadalmat, hogy a jelzések alapján felkutatták a hiba okát, és ennek eredményeként a beteg gyógyultan hagyta el az Intézetet.

Felerősödve, jelentkezik e káros gyakorlat a politikai választások idején!
Az egészségügyet irányító alsó-felső intézmények vezetői okkal ok nélkül ilyenkor fokozottan óvakodnak az esetleges orvosi, szakmai hibák beismerésétől, mert tartanak attól, hogy ezzel egzisztenciájukat veszélyeztethetik. Ennek okán a beteg panaszait kíméletlenül, az annyira hirdetett humanitás, az orvosi esküjük ellenében a hivatalban lévő orvosi réteggel összezárva tagadják!

Jó lehet, igen keménynek tűnnek ezek a kitételek! Ennek eldöntésére élek a Blogjuk által nyújtott lehetőséggel és tanúimul hívom a nyilvánosságot, mindazon panaszkodó és nem panaszkodó betegtársaimat, akik az alább részletezett esetemhez hasonló módon szenvednek!
Szerintem az általánosságban, névnélküli szereplőkkel megfogalmazott eseteket azok a betegek teszik közzé, akik még ma is félnek az esetleges retorziótól. A címzettek pedig elsiklanak a súlyos üzenetek felett, mert hiszen ki vizsgálja ezeket felül, ki ismeri fel az orvosi hibák elkövetőit!

E felismerés jegyében én nevével jegyzem történetem minden szereplőjét, intézményét!
Panaszomat az egészségügyi intézetekben kiállított zárójelentésekre, valós panasz beadványaimra, ezekre kapott válaszokra, az orvosok szóbeli kijelentéseinek hű tolmácsolásával teszem meg. A bizonylatokat összegyűjtve tárolom, bármikor ellenőrizhetőek. A szóbeli nyilatkozatok elhangzásának igazolására nincs módom, csak reménykedhetek abban, hogy azok a szereplők is olyan őszinték lesznek, mint én vagyok!

Én Lakatos Dezsőné, Cserny Mária, a Debreceni Kenézi Korház nyugdíjas asszistense vagyok. Születettem 1934 -05-23 –án.

Beteg, Debrecenben egyedül élő lányom ápolására ideiglenesen hozzá költöztem 2002. évben.
Így kerültem 2006-08-15-én a DEOEC Ortopédiai Klinikára baloldali térdpanasz miatt, amikor a szükséges megelőző vizsgálatok után Dr. Gáspár Levente tanár Artroscopos műtétet hajtott végre a baltérdemen. Mivel baltérd panaszaim továbbra is fennálltak, 2008-02-10-én megismételte a műtétet!Ma már tudom, hogy Artroscopos eljárás rendszerint nrm vezet, eredményhez. Ezt az orvos is tudja, mivel megtapasztalja, de „ szép boritékot” eredményezmert a beteg még bízik
az orvosban!

Természetesen a kétszer végrehajtott műtét után sem szűnt meg a fájdalmam, Dr. Gáspár Levente tanár az előírt megelőző vizsgálatok után 2008-07-11- én a baltérdembe térdprotézist ültetett be. Itt meg kell jegyeznem, hogy a Belgyógyászati Klinika orvosa mérs. Obes, kp. fejlett betegként jellemzett.

Pokoljárásom a műtét közben kezdődött, s tart a mai napig!
Műtét közben felébredtem az altatásból s mivel újraaltatni nem lehetett, éber állapotomban folytatták a műtétet.

Ebben az állapotomban fűrészelték a csontjaimat, helyezték be a protézist (nemesfém és orvosi minőségű műanyag, csontcement), varrták össze a sebet, miközben én a rettenetes fájdalomtól üvöltöztem és rugdostam!

Semmilyen magyarázattal nem lehet elfogadni, hogy egy ilyen precíz, mérnöki pontosságot igénylő, az alkotórészek összeillesztésére vonatkozó követelményeket képesek lennének biztosítani, a szinte visszafoghatatlan mozgású elemek között, különösen akkor, ha e vészhelyzetre felkészületlen a végrehajtó TIM!

Mielőtt az orvos átlépné a műtőterem küszöbét, mindent kell tudnia a betegről. Erre volt lehetősége a Tanár úrnak megelőző kétéves kezelésem, és a kétszeri műtét után!
Az elkülönítő terembe szállításkor mivel végig ordítottam a folyosót, sírva könyötögtem segítségért. Az ügyeletes nővér segélyt kérő könyörgésemre dühödten lepofozottés hallgatásra utasított!

Fájdalmam csillapítására morfiumot kaptam, aminek hatására később a betegőrző teremben őrizetlenül, lekötözetlenül hagyva „elszálltam”. Letéptem magamról a kötözést, és egyedül barangoltam a klinika folyosóján. A betegtársaim hívták a nővéreket segítségül.
A betegszobába kerülve az első perctől kezdve szüntelenül panaszkodnom kellett baltérdi fájdalmamra.

A korrekt gyógytornász legnagyobb igyekezete mellett sem voltam képes végrehajtani a többi betegnél könnyűnek tűnő tornagyakorlatokat a nagy fájdalom miatt. Elpanaszoltam minden viziten ezt Dr. Gáspár Levente tanárnak, aki ennek ellenére csak a tornázásra buzdított, nem vizsgálta de ezt ő mindig természetesnek tartotta, nem vizsgálta a tényleges okot! Míg betegtársaim a bevezetett gyakorlat szerint egy hét múlva könnyedén mozogva hazatávoztak, engem háromhét múltán küldtek haza azzal a kitétellel, hogy talán az otthoni légkör jobb hatással lesz az idegeimre!

A háromhetes kezelésem alatt s a későbbiek során is sokszor kérdeztem az operáló orvost a műtőben történtekről, az altatásból való időelőtti és rendkívüli felébredésemről, Finom eleganciával, de határozottan kitért a válasz elöl. Ma sem ismerem felébredésem okát.
A 2008-08-01-én kiadott a műtétről szóló Zárójelentésben meg sem említi a korai ébredésemet, a műtét zavaros lebonyolítását!

Valótlan adatokat közöl. Békés sebről ír, amikor én az operáció óta állandó fájdalomról panaszkodom, s a jégzacskót állandóan a térdemen tartom a fájdalomérzés csillapítására. Kilencven fokos térdkitérést rögzít, Ezt egy alkalommal, géppel kényszerítette ki, ami után én bevizeltem a fájdalomtól. A javasolt gyógytornát hazajövetelem után gyógytornász segítségével gyakoroltam, de csak kínok- keservek között
A bevett gyakorlattól eltérően az altató orvos nem keresett meg a műtét után. Hiába érdeklődtem utána, még a nevét sem árulták el!

A Klinikáról távozva hajdúszoboszlói otthonomba visszaköltöztem, ahol attól kezdve férjem segítségére szorulok. Beteglányom t pedig gondozó segíti. Sajnos én a rossz előzmények ellenére továbbra is kitartóan hittem az operáló orvosban, e miatt vitába is keveredtem a praktikus, családommal! A műtét szerencsétlen lefolyása ismeretében azt javasolták, forduljak más, objektív Egészségügyi Centrumhoz, mert ez az Intézet már nem tud, nem is akar segíteni! Én azonban rendszeresen, szinte havonta beutaztam a Kontroll vizsgálatokra, abban a reményben, hogy végűlis megtalálja a már állandósult térdfájdalmam okát, s bevezet valami féle eredményes gyógymódot!

Ő mindig készségesen fogadott, minden alkalommal készíttetett egy-egy műszeres vizsgálatot. Megállapította, hogy az un. TEP. szépen áll. Udvariasan meghallgatta oly sokszor ismételt panaszaimat. A Zárójelentésekbe úgy a TEP. jó állását,mint állandósult panaszomat bejegyezte. Továbbra is tornát és konzervatív terápiát javasolt, majd udvariasan elbúcsúzott tőlem. A térdem kínzó fájdalma az egyre csökkenő mozgás képességem a szünet nélküli jégpárna használat kényszerem, a mozgáshiány nyomán fellépő súlygyarapodásom hatására fokozódó mentális sérülésem emlegetésére sem vezetett be az eddigiektől eltérő részletes vizsgálatot., amely alapján hatékonyabb terápiát alkalmazhatott volna.

Ma már számomra is megmagyarázhatatlan bizalmam akkor kezdett inogni, amikor a baltérdembe sikertelenül beültetett térdprotézis mellől egyszerűen tovább akart lépni. Az MR vizsgálat szerint ugyanis a túlterhelt jobbtérdemben jelentős folyadékot vélt felfedezni, így megfeledkezve baltérdem nyomorék állapotáról, a 2010-08-27-keltezésü Ambuláns Kezelőlapon előjegyzett szeptember hónapra a jobbtérdem artroscopos műtétjére!
Ezt én már nem vállaltam.

Dr. Gáspár Levente tanár sokszor ismételt panaszomra nyugdíjazása előtt a 2012-06-20-án kelt Zárójelentés szerint egyhetes vizsgálatra rendelt be az Ortopédiára, ígérve, hogy most orvosi Konzílium keretei között mindent tisztázunk!

Lényegbe vágó vizsgálat, kezelés azonban most sem történt. Meghívott egy állítólagos
Szakértőt a fájdalomcsillapításom céljából, de az általa javasolt gyógyszer esetemben nem bizonyult alkalmazhatónak. Később kerestem a Fájdalomcsillapító Szakrendelés Ambulanciáján a Őt, de ott tájékoztattak, hogy ott Ő nem dolgozott, az Intenzív Osztályon dolgozik!(?).

Az egyhetes kivizsgálás alatt érdekes eset történt velem! Az egyik napon megjelent a korteremben az Ortopéd Klinika megbízott igazgatója, Dr. Csernátony Zoltán egy.docens és váratlanul azt mondta nekem: Ő tudja mi az én betegségem oka. Kérdésemre azt válaszolta, hogy másnap megmondja!

Másnap, amikor az operáló orvossal együtt bejött a korterembe, mosolyogva fordult hozzá és így szólt: Azt ígértem a betegnek, hogy ma megmondom mi a betegsége oka. Ezzel összenevettek, majd mindketten kimentek korteremből!(?) Az általa felvetett kérdédre a mai napig nem kaptám választ egyikkőjüktől sem!

Ez úgynevezett mindent tisztázó Konzílium befejezésekor, illetve a Záró jelentés átadása után e szavakkal búcsúzott tőlem Dr. Gáspár Levente tanár, az operáló orvosom: Asszonyom az Ön betegségének a gyógyítása meghaladja az én képességeimet!
Természetes, hogy a műtétek, a széleskörű paraszolvenciák, az utazgatások a gyógyszerek, a megnövekedett háztartási kiadások közben elemésztették korábbi tartalékainkat a jól ismert alacsony nyugdíjak mellett.

Közeli ismerősök, sőt orvosok is ajánlották, keressek a Klinikán objektív ortopéd orvost, s vizsgáltassam meg a térdemet. Hatásukra kerestem fel 2012-08-09-én kelt Klinikai Ambulánslap szerint Prof. Dr. Fekete Károly ortopédus szakorvost.
Kérdezte, miért nem az operáló orvoshoz fordultam panaszaimmal!
Elküldött Röntgen vizsgálatra. A lelet alapján Ő fájdalmaim okául a degeneratív gerinc elváltozásokat teszi felelőssé. Konzervatív kezelést javasol Ő is!
A Debreceni Kenézi Gyula korház Idegsebészeti szakrendelés 2013-06-26-án kiadott ambuláns lapon e diagnózisra az alábbi véleményt adta ki Dr. Molnár Levente idegsebész főorvos:

A beteg alsó végtagi panaszát nem okozhatja a lumbosakralis elcsúszás. Idegsebészeti szempontból maga a csigolyacsúszás operálható kórkép, a csúszás mértéke csökkenthető, illetve stabilizálható, de véleményem szerint a beteg meglévő mozgásszervi panaszait elsősorban a térdízület állapota magyarázza. Panaszait csak kis mértékben okozhatja a lumbosakralis olisthesis. Kérdéses az, hogy gerincstabilizáció után panasza ill. járóképessége mennyit fog javulni.

Szókimondó, kiváló ortopédusként javasolták ismerőseim Dr. Jónás szakorvost. Ő szerinte a baltérd jelenlegi panaszaiért leginkább postoperativ arthrofibrosis (hegesedés) tehető felelőssé, de vertebrogén eredet sem zárható ki. (gerinc elváltozás)
Szerinte –szóbeli közlése szerint-nem zárható ki a testem idegen anyagok elleni reakciója sem. E kijelentését másnap tagadta. Ő is konzervatív kezelést javasol.
E vizsgálatot az Ortopéd Klinika 2013-04-10. keltezésű Ambulánslap rögzíti.

Miután beláttam, hogy az Ortopéd Klinikán belül bárki orvost keresek fel a félrekezelt térdprotézisem miatt, még a jól adagolt paraszolvencia esetén sem várhatok segítséget tőlük, elhatároztam, hogy a DEOEC nemrégen kinevezett Elnökéhez, Dr. Fülesdi Béla Egyetemi Tanárhoz fordulok segítségért!

Beadványomban vázoltam az itt felsorolt eseményeket, csatoltam a meghatározó Klinikai, Korházi leleteket, Zárójelentéseket. Ezek alapján kértem az Elnök urat, segítsen nekem abban, hogy miután az operáció után járóképtelen vagyok, nagy fájdalmaktól szenvedek, nincs kilátás arra, hogy itt eredményesen gyógyítsanak, tegye lehetővé, hogy a hibát elkövető Klinika költsége terhére a továbbiakban a Semmelweis EgészségügyiKFT.1085. Budapest Üllői u.26 sz. Intézményben kezeljenek.

Tájékoztattam a hibás műtét okán kiadott költségeimről, az anyagi tartalékaink teljes kimerülésének tényéről. Hivatkoztam orvos írnoki nyugdíjam alacsony voltára.

Az Elnök Úr rövid, elutasító válaszában egy szóval sem említette a félresikerült műtét miatti sajnálkozását. (Válaszlevelének száma: OSTRAT/735/2013. IT:01.26.)
Leírja, hogy a műtét után nálam nagy valószínűséggel nem kivédhető szövődmény,
hegesedés alakult ki. A szövődmény a beavatkozásokkal együtt járó kockázati elem, így kártérítés nem jár érte, mert a beavatkozás során nem történt mulasztás!(?)
Ezen túl a beavatkozás óta több mint öt év eltelt, így ha a kártérítésnek jogalapja is lenne, már nem lehet fizetni.

Az Elnök Úr válaszát megköszöntem, de válaszlevelemben -2013-09-12- kifejtettem miért nem értek vele egyet.
Az Elnök Úr félreértett engem. Én a beadványomban nem írtam kártérítésről, nem is kérek!

A Klinika nem ingyen végzett nekem szolgáltatást azzal, hogy térdprotézist ültetett a térdembe. Az állam e szolgáltatás költségeit megfizette, mégpedig az én negyvenéves munkám után járó fizetésem levont járulékból. A klinikai személyzet közvetlen velem foglalkozó tagjait pedig én a saját pénzemből busásan megfizettem, a sokat vitatott paraszolvenciákkal! Ezek nem is tartok igényt.

A szolgáltatást viszont a Klinika nagyon rossz minőségben látta el, mert én rokkant vagyok, és szenvedek a az állandó fájdalomtól!

Ha a Klinika jól szolgáltatott volna, egy fél év multán meggyógyultam volna, s nem terhelné volna az államot öt és félévi többlet költséggel! Elgondolkoztató, hogy az állam milyen hatalmas összegeket fizet ki, az elhibázott –sokszor elhallgatott- műtétekre! .
Világos, hogy a rossz szolgáltatás miatt a teljes hatévi költséget kamataival együtt vissza kell adnia az államnak, hogy azt átadhassa a minőségi szolgáltatást végző másik Szolgáltatónak!

Az Elnök Úr jelen megbízatása előtt a Klinika Aneszteziología Osztályvezetője volt. Új beosztásában nem tűnt fel, hogy én műtét közben felébredtem? Jó lehet, az én esetemben ez az igazi kockázat, mégpedig számomra az a rossz altatásom miatt. Hogyan lehet ezek után kijelenteni, hogy a beavatkozás során nem történt mulasztás? Az egyik honi televízióban a közelmúltban azt nyilatkozta egy aneszteziológus, hogy az aneszteziológus nem tévedhet! Ezt Őn is állítja?

Elnök Úr! Engem elevenen szabdaltak, fűrészelték a csontjaimat varrták a testemet, és Ön a hierarchia magas fokán kijelenti altató szakorvosként, hogy tényleg nem történt mulasztás?

Az Elnök Úr nem vette észre, hogy a műtétet végző ortopéd szakorvos(!) négy éven át meg sem említi a hegesedést, vagy bármi féle más úgymond kockázatot?

Azt sem veszi észre, hogy a hegesedés lehetőségére utaló orvos még másik két alternatíva lehetőségét, és csakis a lehetőségét is veti fel? A három lehetőség közül melyik a valós felelős?

A feltételezések önmagukban még nem bizonyított tények! Ezek akkor válnak szerintem tényekké, ha egyenként és külön megvizsgálták, elemezték volna azokat. Ki végezte el a Klinikán ezeket a bizonyító eljárásokat? Hiszen Ön is azt írja levelében, hogy nagy „valószínűséggel”, és nem bizonyítottan. Ki vett mintát a hegesedett szövetből, és melyik laboratórium elemezte?

Igen, egy hónappal túlléptem az Elnök Úr által említett bűvös öt évet, mint feltételezett jogalapot a kártérítési igényre. Fentiekben azonban beigazoltam, hogy én semmiféle kártérítést nem kérek, csupán a rossz szolgáltatásért jogtalanul felvett munkadíj átadását kérem egy másik, eredményesebb munkát végző intézet számára!
Én az öt év alatt minden kontrol vizsgálaton , máskor telefonon kifogásoltam a szolgáltatás minőségét, illetve felleneztem, elmondtam hogy mozgásképtelen vagyok és állandóan szenvedek a fájdalomtól,amit az orvosok dokumentáltak is a zárójelentésekben. E hirtelen kiásott, talán esetemre nem is illő jogi csűrcsavarás okán kötelező a betegnek élete végéig szenvedni?

Az Elnök Úr észrevételeimre hat és félsoros választ adott, amelyben továbbra is ragaszkodik az előző levelében írtakhoz, előveszi a „felmentő jogi alapokra való „hivatkozást!

Ezekkel minden sajnálkozás nélkül lezárja a számomra életfontosságú ügyet, engem pedig kizár a gyógyulás minden reményétől.

Az életösztön azonban élesztgeti a beteg ember reményeit, s idős kora ellenére arra sarkalja, nem szabad feladni! Erre sarkalnak embertársaim, a körön kívül álló orvosok, rokonaim!
Nem szabad hagyni magunkat .biztatnak.

Felléptem az egészségügyi hierarchia legmagasabban álló lépcsőfokára, s megkerestem az Emberi Erőforrások Minisztériumának Egészségügyi Államtitkárát Dr. Szócska Miklóst, 2013-10-25-én kelt levelemmel.

Levelemhez csatoltam a műtétemmel kapcsolatos fontosabb Zárójelentéseket a témában írt előzetes panaszleveleim és a kapott válaszlevelek másolatait.
Olvasva a MAGYAR HÍRLAP 2013-09-21.i számában megjelenő egész oldalas, „Bányamentés az egészségügyben” című nyilatkozatát, a-amelyet eddig hűségesen őriztem- s reménykedni kezdtem

Pár nap múltán azonban éledő reményem hiába valónak tűnt.
Az Emberi Erőforrások Minisztérium Dr. Veres Gábor Ügyfélszolgálat Irodavezetőtől levelet kaptam 2013 -12-5-én.

A levélben arról értesít, hogy az Emberi Erőforrások Miniszteréhez,
Balog Zoltán hoz írt panaszlevelemet megküldte Dr. Paller Judit mb. ÁNTSZ. tiszti főorvosnak további intézés végett.

Nagyon meglepődtem az Irodavezető levelében foglaltak olvasásakor.
Bár nagy tisztelettel adózom Balog Zoltán Miniszter Úrnak, de én nem neki címeztem a levelemet, hanem a szakállamtitkárának Dr. Szócska Miklós Úrnak!
Ekkor már beláttam, a debrecenihez hasonló bürokráciába kerültem, amiből már jó eredményekkel nem fogok kikerülni!
A rend kedvéért e-mail- en válaszoltam az Irodavezető Úrnak,s tájékoztattam arról, hogy én az Államtitkár Úrhoz küldtem panaszlevelemet. Ezért kérem, korrigálja a folyamatot. Mint várható volt, az Irodavezető Úr nem korrigálta a tévedést, nem is válaszolt!

Választ kaptam azonban Dr.Paller Judit ANTSZ főorvosnőtől Levelét úgy indította útnak, hogy én 2013-12.19-én vettem kézhez, a Karácsonyi és újévi ünnepnapok előtt!
Kikötötte, hogy a kézhezvételt követő 8 napon belül válaszoljak kérdésére, különben adacta teszi a beadványt..

Természetesen ez a feltétel az ünnepi munkaviszonyok miatt előre láthatóan szinte tervezett, teljesíthetetlen volt Én ettől függetlenül 2013-12-24-én megküldtem válaszlevelemet.
Ő ellentétben a DEOEC Elnök állításával már nem 5-évben határozta meg a felszólamlás határidejét, hanem egy évre! Egy EU. Csatlakozással kapcsolatos 2004-évi törvényre hivatkozik, és kéri tőlem azoknak az egészségügyi ellátásoknak a jegyzékét, amelynek szakmai megfelelőségét vitatom.

Ezeket a szakmailag vitatott ellátások jegyzékét kéri tőlem a laikustól a magyar Egészségügy legmagasabb posztján álló államtitkár nevében az ÁNTSZ mb. tiszti főorvosa., amikor én a járóképtelenné tett beteg csak abban kérek segítséget, hogy a sok évtizedes béremből levont járulékból kifizetett összeget a rossz szolgáltatás miatt vegyék vissza a Debreceni Klinikától. Tegyék lehetővé minden jogi csűrés-csavarás nélkül, hogy sok éves kínlódásom után olyan Magyarországi Intézet kezeljen, amelyik vezetője nem hivatkozik feltételezett gyógyíthatatlan szövődményekre, az Európai Unió törvényeire, nem követeli tőlem, hogy bizonyítsam be, mi az oka betegségemnek. Gyógyítson meg!

Befejezésül az alábbiakkal zárom történetemet:

Nyolc évvel ezelőtt, amikor átléptem a Debreceni Ortopéd Klinika küszöbét, nem voltam egy elaggott öregember sem fizikailag, sem lelkileg! A Klinika felelőtlensége miatt ezt a nyolc évet elvette életemből.

Kiestem az való élő világból, Négy fal között vegetálok, mint egy rab! Ha továbbra is a Debreceni Klinika „gyógykezelésének” rabságában vergődök, elrabolják a hátra lévő életemet is!

Ezért ma nincs felelős személy Magyarországon csupán az DEOEC Elnöke által megjelölt és a feltételezett Artrofibrosis!

Vagy talán a másik két alternatíva együtt:
Degeneratív gerincelváltozások illetve a testem idegen anyagok negálása
Nem! Az Egészségügyi államtitkár nevében úgy döntött az ÁNTSZ mb főorvosa, hogy a fellebbezésnek lejárt az egyéves határideje!

Megerősítette ebben az DOECD Elnöke is, de ő öt év határidőt szabott meg!
Fenti döntő érvek alapján

ÁNTSZ tiszti főorvosa az egészségügyi államtitkár utasítására a/a tette panaszomat!

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Csak a 100 legfrissebb kommentet szeretném látni!

mildi 2014.05.16. 08:17:30

Hosszú + meguntam, hogy minden Főnevet Nagybetűvel ír a Poszttoló.
tán német anyanyelvű?
majd jönnek az orvosok, és elmagyarázzák.