Éjszaka nem szívesen gyógyítanak

2014.02.05. 08:40

Teljesen elfogadott, ha egy 30-as évei elején járó doktornő, felelősségre von, hogy mit keres a beteg éjfélkor egy ügyeletes osztályon?

Tisztelt PRAXIS Blog!

Az én történetem egy budapesti peremkerület ügyeletén kezdődött, majd a városon kívüli kórház ügyeletes osztályán folytatódott. A 15 hónapos kisfiam három hétig volt beteg, nagy valószínűséggel tőle kaptam szedtem össze valamit, ami miatt az ügyeleten, majd a kórházban kötöttem ki.

Egy szombat este kezdtem rosszul érezni magam, de mivel csak a torkom kapart, és a fejem fájt, egy nagy adag citromos, forró ital társaságában a gyerekkel együtt lefeküdtem. 22 óra körül ébredtem arra, hogy nagyon fázom, de ami rosszabb volt, hogy iszonyatos módon lüktetett, hasogatott a fülem és olyan fejfájásom volt, amilyet még életemben nem éreztem. Egy darabig kínlódtam, de végül a beteg gyereket hátrahagyva, kocsiba vágtam magam és elmentem a kerület 24 órás ügyeletére. Pontosan 23 órakor értem oda, az ügyelet ajtaja zárva volt, de csöngetésemre hamar előkerült egy idősebb úriember. Beengedett, majd elkezdett kérdezgetni a panaszaimról. Így előadtam, hogy szerintem a gyerekemtől szedtem össze valamit, fáj a torkom, lüktet a fejem a fájdalomtól, lázas vagyok, de a legrosszabb, hogy iszonyatos fülfájásom van. Mire ő közölte, hogy ha a fülem fáj, azzal nem tudnak mit kezdeni, mivel nincsen a fülvizsgálathoz szükséges eszközük. Úgyhogy jobban teszem, ha elmegyek a közeli kórház Fül-orr-gégészeti ügyeletére, és már tessékelt is kifele a rendelőből.

Az első meglepődésem után, még az ajtóban állva bátorkodtam megkérdezni, hogy az nem lehetséges, hogy a torkom van esetleg bedurranva és onnan sugárzik ki a fájdalom, valamint nem volna-e mód arra, hogy mégiscsak legalább belenézzen a torkomba? Mire közölte, hogy ő nem tudja, hogy mi honnan sugározhat ki, ő csak a doktor úr SOFŐRJE, de a fülfájással ne keltsük fel a doktor urat, mivel úgyse tud megvizsgálni, meg egyáltalán, szerinte nem vagyok én annyira akut eset, hogy ehhez doktor kelljen. Ha addigra nem fájt volna annyira a fülem és nem vacogtam volna a láztól, még valószínűleg nevettem is volna a helyzet komikumán/tragikumán, hogy a sofőr - aki biztos sokat ül a doktor úr mellett az ügyeleti kocsiban - el tudja dönteni ránézéssel, hogy mi akut, ki a beteg és ki az, aki alaptalanul verné fel a doktor urat legszebb álmából.

Azonban itt a gonosz énem felülkerekedett és követeltem egy vizsgálatot az alvó doktortól. Így az igazi doktor úr végül is éberen előkerült, megvizsgált, majd közölte, hogy egy tályog van a garat falán, valószínű, hogy attól fáj a fülem annyira. Azonban a fülembe a már említett okoknál fogva nem tud belenézni, így azonnal menjek el a kórház ügyeletére és mutassam meg a tályogot. Így aztán irány a közeli kórház, rövid várakozás után a felvételi pultnál elirányítottak az ügyeletes osztályra, ahol hamarosan meg is érkezett a nagyon álmos és nagyon morózus, fiatal doktornő. Aki mindenféle köszönés nélkül emelt hangon azt kérdezte, hogy ismerem-e az órát, és ha igen, tudom-e, hogy mennyi az idő… Választ nem várva, folytatta a társalgást azzal, hogyha már itt vagyok, akkor legalább nagyon gyorsan mondjam, hogy mi a bajom, mert végre csend van az osztályon és menne vissza pihenni. Őszintén szólva, legszívesebben elküldtem volna a doktornőt oda, ahova való a viselkedése miatt, de itt még türtőztettem magam. Így gyorsan összefoglaltam az este történéseit. A műszerek dobálása és a nem éppen finom vizsgálat után közölte, hogy az ügyeletes orvost nem minősítené, mivel az kolléga, de a lényeg, hogy tályogom az nincs. Viszont megkérdezte tőlem, hogy voltam-e már valaha beteg?

Mert ha igen, akkor tudhatnám, hogy egy ilyen kis csipcsup torokgyulladással és az emiatti fülfájással, normális ember nem megy éjjel az ügyeletre, hanem kivárja a reggelt és emberi időben felkeresi a háziorvosát. Ez volt az a pont, ahol már nem éppen finoman magyaráztam el neki, hogy miért nem élmény nekem se vele egy légtérben lenni, és mivel a gyerekem most kezd kilábalni a betegségéből, nem akarván visszafertőzni őt (mivel nem tudom, mi a bajom) jobbnak láttam éjjel felkerekedni, hogy lásson egy hozzáértő. Valamint rákérdeztem arra, hogy ő ismeri az ügyelet, valamint a fülfájás és láz szavak jelentését és felhívtam a figyelmét arra, hogy fülfájással nem annyira jó szombat éjjeltől hétfő délutánig, a háziorvos rendelési idejéig elleni. Végül megkérdeztem, hogy hol találom a betegjogi képviselő elérhetőségét, mert ilyen tapló, modortalan egészségügyi dolgozóval még nem találkoztam. A hangnem és a beszélgetés módja innentől már kiegyensúlyozottabbá vált, sőt még gyógyszert is írt fel és fájdalomcsillapítót is adott.

Mivel tudom, hogy orvosok is olvassák ezt a blogot, kíváncsi lennék a véleményükre. Normális az, ha egy rendelésre való bekerülésnél a sofőr szelektál? Én laikusként nem tudom, de el lehet „nézni” egy tályogot? Teljesen elfogadott, ha egy 30-as évei elején járó doktornő, felelősségre von, hogy mit keres a beteg éjfélkor egy ügyeletes osztályon? Tényleg a betegjogi képviselővel kell fenyegetőzni és a betegnek is le kell menni az orvos tapló szintjére, ahhoz hogy normális ellátást kapj?

Nyilván nem szabad általánosítani, nem minden orvos ilyen. Sok lelkiismeretes van közöttük, ahogy sok dilettáns beteg is van. De én 2013. decemberben egy éjszaka alatt, ezt láttam a nagy magyar egészségügyben. És attól tartok ez csak a jéghegy csúcsa.

Tisztelettel: egy ritkán beteg kismama

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Csak a 100 legfrissebb kommentet szeretném látni!

Ugyandehogy (törölt) 2014.02.05. 09:41:27

ugye apu otthon volt ezalatt a gyerekkel?