sajnos ez már a múlté. .

... és ma is nyögjük annak a kornak a hiteleit.

Igen, mert akkoriban a társadalom még fontosnak tartotta az egészséget és nem az utolsó helyen kullogott a ranglistán. Éljenek a 3D-s mozik, McDonalds-ok, egyre nagyobb plazmatévék és persze a dohányboltok! És még folytathatnám...

Ha megszeretnénk érteni egy esemény/történést, akkor jó tesszük, ha először meghatározzuk azt a helyet ahol történt, azt az időt, amikor történt és ami még ezeknél is fontosabb, hogy milyen erőviszonyok hatottak ott és akkor. Ha ezt minél pontosabban tesszük, akkor jutunk legközelebb az igazsághoz. Erre mindjárt jó példa Irkutszk megjegyzése, ami abszolút nem fedi az igazságot. De erről csak akkor, ha Irkutszk kéri, mert némileg OFF.

Tehát a kor: Proletár diktatúra. A vezető osztály a munkásosztály. Ezzel már megközelítőleg meg is határoztuk az erőteret ami mozgásban tartja a rendszert. Egy szűk elit tarja kezében a hatalmat és ezt a szűk elitet egy olyan ember vezeti, aki abszolút puritán, a szó valódi értelmében. Az állam kezében kevés a pénz, a népében még kevesebb. Bár elvben a proletár a vezető, de egyben ő a legszegényebb is. Mély szegénység van és ebbe beleértem az orvosokat is. Bár helyzetüknél fogva kissé kiemelkednek, de illik reájuk a szegény meghatározás. A fent idézett időszakra még nem jellemző a beteg lehúzás, mert se az orvos, se az őt ebbe belekényszerítő politika sem ismeri. Ez majd később találódik fel. Az orvos /hasonló cipőben van, mint beteg/, még együtt érez a beteggel, a beteg még tiszteli az orvost /idilli állapot bizonyos szempontból/. Visszautasítja a csirkét, pedig jól jönne otthon is, de mivel ismeré betege helyzetét, tudja ott nagyobb szükség van rá. Ilyet ma, még elvétve se találunk. Akkoriban a vezér elmondta az elvet, a felső politikai réteg törvényekbe foglalta és közvetítette mondjuk az akkori egészségügyi vezetésnek. Ők nem bírálgattak, végrehajtottak, azaz, ők is leközvetítették a testközelben dolgozó orvosoknak. Az elv, mely végig futott a rendszeren, az volt, hogy a melóst meg kell gyógyítani és a lehetőségekhez mérten jól kell kezelni, mert az akkori ország még nem a bankárokra és brókerekre és egyéb lumpen elemekre épült, hanem a munkára. Ezért a dolgozót ki kellett szolgálni. Értelemszerűen annak a kornak színvonalán. Mivel eme korra az a viszonylagos egyenlőség volt jellemző, mely a szegénységben jelent meg. Ezért nem volt jellemző a törtetés sem, mert mégis hova? Csak a egyedül a politika volt a szamárlétra felfelé. De legfelül még mindig a puritán volt, aki a földi hívságok nem csábítottak. No persze a hatalom őt is érdekelte.

Akkor a mai történetünkről: Tehát, ilyen háttérrel már érthető leírónk által festett látszólagos idill, melyet ráadásul gyermekként él meg. Igen, igaza van, többet törődtek emberileg akkor a beteggel. Amit most csak törvényben megírnak /óhajként/, azt akkor egy kisebb szinten meg is adták. Alacsony színvonal volt, kis orvosi lehetőségekkel/gyógyszer, eszközök/. De igazából nem ez hiányzik manapság. Az az emberséges hozzáállás, ami azt a kort orvosilag jellemezte, ma már csak atomi szintem és genetikai mutáció hatására jellemző. Véleményem(!)szerint, ezt hiányolja kedves témafelvetőnk. Ezúton üdvözlöm és üzenem...értem.:)

@Irkutszk: no meg a jelenlegi kormány eszveszejto tekozlasat az adofizetok pénzen. itt bármennyi egészségügyi járulékot is vonnanak le az adofizeteoktol, a helyzet semmit sem valtozna. az a pénz menne mindenhova, csak az egészségügyi ellátás jobbá tételére nem.

Nosztalgia...
Én sem voltam olyan felhőtlenül, önfeledten boldog, mint kisgyermekkoromban, a Kádár-korszakban. A rendszer (beleértve az eü. rendszert is) ezzel együtt semmivel sem volt jobb, mint a mai, sőt, még ez a megfogalmazás is hízelgő ránézve.

@reepach: Bocs, kimaradt a "soha". Tehát:
Én sem voltam soha olyan felhőtlenül, önfeledten boldog, mint kisgyermekkoromban, a Kádár-korszakban.

Azert azt hozza kell tenni regen nem kellett ennyit kolteni egy betegre.

A napi 5x étkezés meg a kvarcolás kevesebbe kerül (kb 4-5-6 nagyságrenddel, gy.k: 10- 100.000- 1.000.0000- szor), mint mondjuk egy CT, MR vagy urambocsá 1,5- 2 milliárdba kerülő PET- CT, de egy jobb ultrahangkészülékről is elmondható, hogy Mercedes- árban van, de a még jobb inkább Porsche, Ferrariban.
Na most ilyen apróságokat kéne fedezni kb 3 millió ember EÜ- járulékából, akiknek kb 90%-a havi 9- 10.000 Ft járulékot fizet.
És persze közben megy a duma, hogy mindenkinek, minden jár- alanyi jogon.
Járni jár, csak nem jut.

Valaki írja már meg legyen szíves otthon melyik intézmény sokktalanító- protokolljában szerepel politrauma esetén:
-art. vérgáz
-teljes nagylabor
-rotációs trombelasztogramm
-azonnali mellkas- röntgen, medence- röntgen, hasi ultrahang
-koponya + nyaki gerinc + mellkas + hasi CT

Mert akkor azonnal beadom oda az álláspályázatomat.

Manapság minden a politika körül forog. Ha költeni kell -mert kell!- az egészségügyre, akkor úgy teszik, hogy az látványosan /TV/történjen. A potentát megérkezik, mosolyog, kezet fog és szalagot átvágva, átad. Ide jut pénz, mert kell a reklám, mai korunk nagy vívmánya. De kilátott olyant, hogy potentát két nővér által tartott nemzetiszín szalagot vág át abból az alkalomból, hogy megfelelő bért biztosított számukra. Vagy mondjuk, minden hír közvetítésére alkalmas médiában kijelenti, hogy az orvosok bérszínvonalát olyan szintre emelik, ahol már pofátlanság elfogadni mari néni kis nyugdíját. Az, hogy drága eszközök kellenek kissé elgondolkodtató. Tudom, hogy szükséges, mert ezekkel sokkal nagyobb biztonsággal lehet meghatározni a probléma helyét és milyenségét. Nem tudom -mert nincs erre statisztikám-, hogy az akkor és a most halálozási aránya -mely több mint valószínű a mostanit igazolja- alátámasztja-e ezen horribilis pénzeszközök létjogosultságát, vagy csak az orvos kényelmét, illetve diagnózis biztonságát biztosítja. Abban az időben nem voltak csoda kütyük -de volt nagyobb hozzáértés/kor színvonalának megfelelő/-, ennek eredményeként talán magasabb halandóság. Még is növekedett a populáció. Ma minden nyalánkság van és még is egeket ostromolja az elégedetlenség. A halandóság se szorult vissza elfogadható szintre és csökken a népesség lélekszáma. A sok gép azt tette az emberrel, ami nem elfogadható -de még is vele kell élnünk-, hogy a gép mögött irányító ember is géppé vált. Beteszi a beteget és vagy egészséges jön ki, vagy nem. És ezt a mechanizmust a pénz mozgatja, mert övé a hatalom. Ámen!

@jágör68: Az Alaptörvényben már nincs benne, hogy alanyi jogon _minden_ jár. Az van benne, hogy a mindenkori kormány megteszi, amit tud, és az jár.

@Irkutszk: igen, ezt mondják, akik elhiszik, amit mondanak nekik.
érdemes megnézni a hivatalos számokat.

@a végtelen űrben együtt: jó meglátás.

@jágör68: UKH SAlzburg, KSCH Krankenhaus Salzach... Soroljam? :-) Gyere!

(ásít)

@Irkutszk: Egy-két év múlva meg a most titkosítottakat

@Irkutszk:

"Az van benne, hogy a mindenkori kormány megteszi, amit tud, és az jár."

Az, hogy "megteszi, amit tud", az jogi szempontból értelmezhetetlen karakterhalmaz.

@Irkutszk: Azért adok én is csak annyit nekik, amennyi szerintem jár

Az orvos meg volt fizetve: azt jelentette, hogy kapott tanácsi/szolgálati lakást, TELEFONT, munkaruhát, a házastársa dolgozott, kettőjük fizetéséből, meg az apróbb ajándékokból néhány év alatt berendezték a lakásukat és tudtak venni keleti autót (háziorvos pl. biztosan előnyt élvezett a kiutalásnál).
Tehát egy pályakezdő orvos a házastársával cca. öt éven belül topon volt egzisztenciálisan, MINDENE megvolt, amiért másnak általában dolgoznia kellett, onnantól kezdve felhalmozott. Nem a fizetése volt sok, hanem a rendszerbe épített előjogai voltak biztosítva. Mivel nem kellett küzdenie a létért, a hivatásának élhetett és még képezhette is magát.
Ma már az orvos is a piacon vergődik, mert állítólag a szent piac oldja meg a problémáinkat......

Abban az időben a nagybátyám borsodi állatorvos volt, a felesége tanár, két gyerekük volt. Szolgálati lakás, szolgálati autó, telefon a házzal egybeépített rendelőben, ugye magáncélra is használva, rezsit is a tanács fizette, kaját adtak a parasztok. A fizetésüket nem tudták elkölteni.

mennyire látszik, hogy hozzá nem értő ember írta ezt az írást.
erről egy szőke ex kolléganőm jut eszembe, aki annakidején amikor nagyban dúlt a Pentium-AMD háború, végre vett egy számítógépet és ezt el is újságolta nekünk. persze az első kérdésünk az volt és mégis milyen számítógépet vettél?
a válasz pedig a legnagyobb természetességgel az volt, hogy: fehéret.
na kb ennyire ért a kedves levélíró is az egészségügyi költségekhez.
a közgazdasághoz még ennyire se ha nem tudja, hogy a TB az nem egy olyan hozzájárulás ami gyűlik az ember élete során hanem olyan mint a kötelező biztosítás, az az évi károkat fizeti

észak koreában még mainapság is ilyen jó az élet :)

@Argus:
"Azért adok én is csak annyit nekik, amennyi szerintem jár"

És meg is érkeztünk a másik kolosszális problémahalmazhoz:
a lakóság adófizetési "kultúrájához"
Bár sajnos, még az a jobbik eset, ha fizet is egyáltalán valamit, mindegy, hogy csak töredéket...
Mert millióknak mindenféle saját hozzájárulás nélkül ígértek mindent.
Ezek miatt is alakult ki ez a nagyszerű helyzet

@csak néha benézek ha marhaságot látok: A TB-vel az a legnagyobb baj, hogy a jól szituált, egészségtudatosabb réteg fizeti be és jellemzően a csóró, beteg emberekre költik el.
Én állandóan dolgoztam és fizettem TB-t, plusz egészségpénztári tag is vagyok, tehát betegségmegelőzésre, sportra is tudok költeni.
Az exférjem alkoholista, láncdohányos, munkanélküli zsírdisznó, most volt a bypass műtétje több napos intenzív-ellátással, ami nem két fillér. Éljen a szolidaritás!
Félreértés ne essék, nem sajnálom tőle, csak méltánytalan ez a rendszer, mert így nekem is egy hónapot kell várnom pl. epegörcs miatt rendelt UH-ra.

Amíg marad ez a "szolidaritásnak" hazudott eü rendszer, amelyben 10 millió fő veheti igénybe az eü szolgáltatásait, de csak 1-2 millió fizet érte, ill. ugyanannyit fizet egy alkesz, elhízott dohányos mint egy egészségesen élő ember, addig csak egyre szarabb lesz az eü, ez nem vitás.

Abban az időben a magyar egészségügy jobb volt - minden területen - mint pl. a szomszédos Ausztriáé. Aztán szépen lepusztultunk. És ma nem annak az adósságait nyögjük, hanem annak, amit már nemcsak 40 éve, hanem a rendszerváltás óta is elloptak.

@desw:

Amíg 1997.évi CLIV. Egészségügyi törvén célja 1. paragrafusának b, pontja,valamint az alapelvek 2. paragrafus (2) bekezdés nem változik, addig nem hiszem.

Tartalma: 1. "hozzájárulni a társadalom tagjai esélyegyenlőségének megteremtéséhez az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférésük során,"

(2) "Az egészségügyi szolgáltatások igénybevétele során érvényesülnie kell az esélyegyenlőségnek."

@csak néha benézek ha marhaságot látok: Az a feher szamitogep nem Apple-tol volt?

@jágör68: 500km-el odèbb talàlsz....

@a végtelen űrben együtt:

Szép és romantikus jogszabályok! Kár, hogy emiatt rohad szét az egész eü (is)!

Hatalmas kölcsönöket nem a 60's években vettünk fel hanem a 70's évek legvégén és 80's elején...
A terhét meg pl hála Antalnak nyögjük.

@ViktoriaF: akkor még európában nem volt apple, a linux is csak próbálkozott

@desw: "Szép és romantikus jogszabályok! Kár, hogy emiatt rohad szét az egész eü (is)!"

Érdekes és sokat mondó mondat. Kibontása és értelmezése nagyon messzire vezetne. Tanulmányok, értekezések, társadalmi viták sora foglalkozik ezzel a mondattal, persze némileg másképp fogalmazva, de a lényege ez.

Akkor én is megpróbálom kissé értelmezni a tudatlan fejemmel, ezért nevezzük az én látószögemnek:

A kiinduló pontunk, hogy kiléptünk a diktatúrából(?)és a demokrácia lett uralkodó államforma. Erről egy idézet: "A demokrácia a kormányzás legrosszabb formája, leszámítva azokat, amiket már próbáltunk."
Az az elképzelés, vagy nevezzük vágynak, hogy minden ember legyen egyenlő, már régen elérendő cél az emberiség számára. Persze, mi, akik kellően tanultak vagyunk, tudjuk, hogy ez a vágy, örökre az is marad. De jó cél, mert együtt érző és emberséges. Elérni nem fogjuk, de részsikerekre elértünk és még talán jutunk is szebbre, jobbra. Ilyen Pl. a tanítás és Uram bocsá' az egészségügy. Ezek annyira fontosak, hogy a mi történetünkben már a diktatúrában elvként megjelent. De ha az elvettet és elnyomó diktatúrában fontos elv volt, akkor a demokráciában miért kérdőjelezik meg? Mert pénzbe kerül? Sok pénzbe? Igen, az elvek mindig sok pénzbe kerülnek /lásd még: demokrácia/.

Akkor lássuk mi volt a múltban: A tudás egyetlen letéteményese ezen a kontinensen a papság volt. Őrizték is kegyetlenül, mert ez volt a hatalom egyik fontos záloga. Csak érdekességképp említem: ez a viselkedési forma még ma is divik némely helyen és személyeknél. Hosszú, kegyetlen harcot kellett folytatni, míg a tudást sikerült kiragadni a kezükből. Emberek milliói adták életüket, hogy ez a láng kikerüljön az Istenek kezéből. Kikerült és így lett alapelv és alaptörvény belőle. Persze, gyakorlása sok pénzt és energiát felemészt. A tudás hatalom a tudatlan felett és aki megszerzi, az szereti aprópénzre váltani és igyekszik féltékenyen őrizni. A tudás felkerül a NET-re, ezért a féltékeny szótárában megjelenik, hogy "ne guglizz!". Oszt miért ne?:)

Az elmúlt rezsim által lefektetett alapelvet -lévén jó-, átmentették a mai törvényekbe. Azon ésszerűségtől vezérelve, hogy nem muszáj kiönteni a gyermeket a fürdővízzel együtt.
Tehát az elv szép és jó, csak sok pénzbe kerül. A pénzt meg lopják. Minden szinten. Ebből logikusan következik, hogy nem az elvvel van baj, hanem azzal aki kitalálta. tehát a baj nem rendszer szintű, hanem egyén szintű. Az egyént pedig az évezredek alatt sem lehetett megváltoztatni, függetlenül attól, hogy milyen társadalmi forma vette körül. A baj atomi szintű, vagy pontosabban megfogalmazva, genetikai. Tehát Veled, velem és vele van a gond. Így: "Az ember időnként belebotlik az igazságba, de legtöbbször feltápászkodik, és tovább megy."

Akkor tegyük túl magunkat az igazságon és gondolkodjunk praktikusan. Az embert vagy nem, vagy csak evolúcióval, esetleg genetikai módszerekkel tudjuk megváltoztatni. Mivel ezek egyike se áll jelen pillanatban rendelkezésünkre, ezért, az elvet megtartva törvénybe iktatjuk és megpróbálunk hozzáidomulva a lehetőségünkhöz mérten azt a gyakorlatban alkalmazni.

Visszatérve hozzád: ez nem romantika. Ez emberi vérrel írt történelmi tanulság. Ha elveted bármilyen praktikusnak látszó ötlettel, azzal visszaküldöd az emberiséget a sötét múltba és kezdődhet minden elölről...szerintem!

@a végtelen űrben együtt:
" A baj atomi szintű, vagy pontosabban megfogalmazva, genetikai. "
" Emberek milliói adták életüket, hogy ez a láng kikerüljön az Istenek kezéből."
"Akkor tegyük túl magunkat az igazságon és gondolkodjunk praktikusan. "

Te ezeket olvasod valahol, vagy magadtól találsz ki ilyen marhaságokat?

" Tehát Veled, velem és vele van a gond."
Csak Veled.

@reepach: Fika már megy. Érv?

@a végtelen űrben együtt: " Érv?"
Azt várom. Az atomi (genetikai) szintű baj mibenlétét.

@reepach:
A történet a következő: desw-nek írtam, de ezt talán Te is látod. Amit írtam a saját nézőpontom, ezt előre bocsájtottam. Ezzel -már amit írtam- lehet egyetérteni, lehet nem és lehet fikázni, mint ahogy voltál kedves. De, hogy most még valami magyarázó szöveget kérsz hozzá, az elég érdekesen sajátos logika. Ha nem érted, vagy nem tudod értelmezni, elfogadni, hát... A lényeg: nem Neked írtam, csak belekontárkodtál és cáfoló érvek nélkül fikáztál. Én ezt eltudom Tőled fogadni, mert a jó oldalad mellett van ilyen is. Szerintem fuss neki még egyszer. Próbálj jóindulattal közeledni, akkor esetleg van remény. Addig is: maradok tisztelettel.:)

@Mária: XX. cikk
(1) Mindenkinek joga van a testi és lelki egészséghez.
(2) Az (1) bekezdés szerinti jog érvényesülését Magyarország genetikailag módosított élőlényektől mentes mezőgazdasággal, az egészséges élelmiszerekhez és az ivóvízhez való hozzáférés biztosításával, a munkavédelem és az egészségügyi ellátás megszervezésével, a sportolás és a rendszeres testedzés támogatásával, valamint a környezet védelmének biztosításával segíti elő.

Ebben nincs benne, hogy a legmagasabb fokon, semmi nincs benne. Megszervezi, azt kész, csókolom.

@Babette_: Én is tudom, hogy nem volt szó szerint pontos, amit írtam, de vonatkoztassunk már el attól, hogy ötven évvel ezelőtt itt Kánaán volt, most meg a pokol van ugyanazon a helyen.

@Irkutszk: sajnos, egyáltalán nem pontos az a megállapítás. 89ben az államadósság 20 mrd dollár volt, 2013 közepén meghaladta a 22ezer mrd forintot, és ez már nem ugyanaz.
közgazdász jobban elmondja, mint én:
fn.hir24.hu/gazdasag/2011/03/02/tevhitek_magyar_allamadossagrol/

nyögni viszont valóban nyögünk.

@Babette_: Hiába a számszerű adatok, véleményem szerint akkor sem lehet kimondani, hogy semmi közük egymáshoz. Hiszen ha már a hatvanas években a fejlődés élvonalába tartoztunk volna, nagyobb profitot termelt volna az ország, akkor később sem lett volna szükség újabb és újabb hitelek felvételére. Ha akkor megalapoztuk volna a megfelelő gondolkodásmódot az emberekben, akkor ma nem lenne ennyi hitel-bedőlés (mert továbbadták volna a szülők a gyermekeiknek a gazdálkodás mikéntjét). Stb, stb. Nem lehet függetleníteni egymástól az ötven évvel ezelőtt történteket, de persze azt sem lehet mondani, hogy akkor elrontották, és nekünk semmi felelősségünk nincs a mai helyzet kialakulásában.

Véleményem szerint a problémát a múltban és minden más kort vizsgálva abban kell keresnünk, hogy mi a probléma gyökere. Ezek a problémák ritkábban objektívek Pl.: időjárás, nyersanyagok mennyisége/fellelhetősége, energia mennyisége/fellelhetősége stb-stb, gyakrabban szubjektívek Pl.: az ember szükségletei, szövetséget alkotó emberek vágyai, országok igényei, országok által kötött alkalmi szövetségek ideológiai expanziója. Természetesen a szubjektivitást nagyban befolyásolja az objektív probléma. De mindennek alapja az ember, az az egyén, az individuum. Az ő természetes igényi is problémát jelentenek önmagában, de ezt még lehetne kezelni, akár hosszabb távon is. Akkor eszkalálódik a helyzet, ha az egyén többre vágyik, mint azt személyes alapszükséglete ezt indokolná. Ez azonnal érdek összeütközést eredményez az igényeket kielégítőkkel, mert többlet erőforrást igényel, ami indokolatlan, ezért ellenállást fejt ki az igénylővel szemben. Ezt az ellenállást le kell gyűrni, ami csak szövetségkötéssel lehetséges. A lényeg, hogy bármely alapon, olyan erő csoportosulást hozzunk létre, ami az ellenállást semlegesíti, aminek eredményeként többlet igényeinket érvényesíteni tudjuk. E többleterő megjelenési formái: fizikai erő, szellemi erő, eszközökben megjelenő erő és ezen erőket összességében kifejező erő, a pénz. A puszta fizikai erő döntő lehet, de egy megfelelő eszközzel úrrá tudunk lenni a nyers erővel szemben. A szellemi erő képes ezt a kettőt többféle módon semlegesíteni úgy, hogy egymás ellen fordítja őket. A pénz, ami képes mind a hármat egyszerre megjeleníteni, ezáltal ez viszi a pálmát. Így érthetővé válik, hogy miért adósodnak el emberek, emberek alkotta csoportok, országok, országcsoportok. A lehetőség feletti igények kielégítésére pénzeszközt kell alkalmazni és mivel lehetőség feletti az igény, azt csak kölcsön formájában áll rendelkezésre.

Magyarország az elmúlt rendszerben alkalmazkodott a lehetőségeihez, ami adódott az adottságaiból és kialakult helyzet diktálta problémákból. A viszonylagos egyensúly létre jött és alacsony volt, de alapigényeket kielégítette. De ahogy az egyén magát a kirakatokhoz mérten méri, úgy egy ország lakossága is ezt teszi. A szocialista rendszerben élők nem elégedtek meg a viszonylagosan alacsony életszínvonallal, mert látták a kapitalista kirakatot, ami jóval magasabb életszínvonalat kínált. Az akkori politikai elit ezt érzékeli, de tenni sokat nem tud, mert nem állnak rendelkezésére plusz pénzeszközök, ezért, -hogy továbbra is konszolidált maradjon a helyzet- kölcsönöket vesznek fel. Ezzel viszont egy soha véget nemérő spirálba taszítják az állandó egzisztenciális helyzetük miatt elégedetlenkedő polgáraikat. Magyarország, adottságai és helyzeténél fogva csak alacsony igény kielégítő helyzetben van. De mivel polgárai ezt nem tudják elfogadni, így örökösen adós és ezáltal folyamatos társadalmi harcra kényszerített országgá válik. Itt már nincs új pénz, csak egyének és csoportok általi újra felosztása a pénzeszközöknek. Ez addig így is marad, amíg a államot alkotók, azaz, az állampolgárok be nem látják és el nem fogadják, hogy csak alacsonyabb életszínvonal az ami fenntartható.