Kedves Ildi! A "kézi kütyü"átnyomása a gyomron hogyan történt?Le tudnád írni?Tényleg kíváncsi vagyok .

A poszt mintha Alberto Moravia regényéből íródott volna, Dante nyomán, Per Paolo Pasolini rendezésében, a szereposztáson lehet gondolkodni.
"hogyha nem venné észre",
"szerintük akkor lesz jó,ha átnyomja azt a kézi kütyüt a gyomromon" (pajszert, vagy mit?)
"Az egész kórterem végig nézhette ha akarta,de hallani mindenki hallotta,hogyan és mit csinálnak a spanyolfal "árnyékában" az ügyeletes dokival" (WTF!)
"felnyitnak és körül néznek"
"anyukám mondta,hogy próbáljon meg megállítani!" (nesze neked, kultúra)
"Persze csak aggódott! De akkor is...és ez csak a kezdet volt!"(aha)
"Majd ezt követően kiszedte a varratokat,nem éppen humánus módon!"(hehh)

Én pedig tisztelettel adózom Leopold von Sacher-Masoch-nak, aki ama bizonyos tűrömfüves-jajleveles mazochizmus névadója, hisz egy ilyen gagyi pocskondiálmány végigolvasása igencsak megviseli az ember neuronhálózatát. A gyomráról már nem is beszélve.

Örök klasszikust idézve:"....ez így ebben a formában nem igaz....":)
(Juszt sem veszítem el a humorérzékemet!:D)

@Tempus-Anh:

"Az egész kórterem végig nézhette ha akarta,de hallani mindenki hallotta,hogyan és mit csinálnak a spanyolfal "árnyékában" az ügyeletes dokival" (WTF!)

A poszter szerint pontosan azt. A kis huncut tinije:D

Már megint matekozok: 2007-ben volt poszterünk 14 éves. 2014-et írunk, tehát most 21 éves -ha még tudok számolni-. Namármost vagy archívumból túrta elő a bloggazdi ezt a ....izét (ez esetben next time kérnénk fekete-fehér képes dokumentációt is), vagy dombon ülő fűcsomó legyek ha tudom, mi lehetett ebben akkora trauma, hogy most jutott eszebe a kis hölgynek véres tollat ragadnia.

Mielőtt ezt elküldöm, elolvastam mégegyszer a sirámot. Csak kérdések merülnek fel bennem, fenntartásaim pedig lassan már az égig érnek:(

Az világosan látszik, hogy életszerűen, de nem pontosan vezeti le a történteket, lévén elég sok idő telt el az eset óta, plusz gyermekként élt át egy olyan stresszt, ami feltételezhetően befolyásolta az olyan fajta tisztánlátást, mint amivel a most hozzászólók elemezni kezdenek. Az események nem pontos és több tanúval történő /esetleg közjegyző/ rögzítése egy olyan helyzetet hoz létre, amivel mintegy lehetőséget biztosít arra, hogy akinek ez a fixa ideája, kétségbe vonja, a határ eseteket félremagyarázza, kénye kedve szerint. Erre mondják bizonyos helyeken, hogy vagy mond el rögtön, vagy hallgass örökre. Ami persze az esetet leíró igazmondását adott estben nem kérdőjelezi meg, csak rosszul időzíti. Az "átnyomja a kütyüt a gyomromon"-t lehet megmosolyogni, csak felesleges, mert nem kell különösebb értelem hozzá, hogy értsük, mit akart kifejezni vele.
Én tennék egy kísérlete rá: az ultrahangkészülék vizsgálófejét tolta ide-oda a gyomrán, ami a nyomás estlegesen szükségszerű nagysága, illetve a gyulladásban levő testrész találkozásakor intenzív fájdalmat eredményezett. A fájdalomcsillapító szerek nem adása nagyon is gyakori eset és szinte minden kórházra jellemző, /de nem minden eü. alkalmazottra!/. Többnyire képesek ilyen-olyan ürüggyel indokolni, hogy miért nem adja, vagy adható. De legtöbbször csak a hallgatólagosan kiadott vezetői info, hogy spórolni kell a szerekkel. Törvény ezt szabályozza, de a pénzhiány felülírja. De időnként a nem empátiás magatartás is közrejátszhat. A kezelés folyamán mind az orvos, mind a segítő személyzet nem szívesen látja a hozzátartozókat a helyszínen. Alapvetően két okból: az egyik, hogy sokszor nem szívderítő látvány, ahogy kezelni kell a betegeket és annak reakciói felfokozott és ezáltal zavaró, sok esetben a kezelést meghiúsító magatartást eredményez. A másik, hogy az esetleg előforduló ilyen olyan műhibákat, nem szakszerű kezelést, orvostól, nővértől ne lássák, ne tanúsíthassák. Tehát nem örülnek annak, ha adott estben többen vannak helyzetben, mint azt még kezelni lehetne problémás esetben. Közismert az a szállóige, hogyha minden orvosi melléfogást tanúkkal dokumentálni lehetne, akkor egyetlen orvost sem találnánk a pályán. De ez még mindig nem vonja kétségbe a beteg panaszait, csak annulálja.

A többi érzelmi motiváció is teljesen életszerű, még akkor is, ha nem pontosan úgy és esetleg történt. Az vesse rá az első követ, akit ha általa annak ítélt méltánytalanság ér, akkor is objektív tud maradni. Felhívnám a figyelmet a panaszos akkori korára, az eltelt időre és az elszenvedett traumára.

@a végtelen űrben együtt: az előző nick jobb volt...

@a végtelen űrben együtt:
Felidézhető gyerekkoromban összesen két alkalommal voltam kórházban, egy mandulaműtét miatt a fül-orr-gégészeten és egy skarlát erejéig a fertőzőn egy olyan országban, ahol az itteninél szerényebb kórházi ellátottság van a mai napig (bár ott, abban a városban a szakma országos nagyjai tevékenykedtek akkoriban).
Iszonyú katonás, precíz, ellentmondást nem tűrő nővérekre emlékszem vissza és nagyon de nagyon tisztelt és a hierarchiát erősen betartó, tekintélytparancsoló orvosokra.
Mégis így, ezeket a posztokat olvasva és akkori önmagamat visszaidézve eszembe nem jutott volna, hogy bíráljak bárkit is az engem ellátók közül, anyáméknak sem a hőzöngés és kivagyisokodás, az egészségügyiek számonkérése.
Szomorú tapasztalat, hogy a kórházban a hozzátartozónak, betegnek, iskolában a szülőnek mekkora hatalmas a pofája errefelé.
Üresjáratban, nyilván.

@mig54:
Jó kemény, zsigert próbáló sztori, az biztos :)

@Tempus-Anh: Szomorú tapasztalat,hogy a kórházban az orvosnak mekkora a zsebe "errefelé"

@pefki: Dombon ülő vadászeb legyek, ha értem,,honnan jött ez most?!

csak azt nem értem ha már saját erejéből megállapította, hogy vakbélgyulladásgyanus akkor miért nem mentek egyből kórházba? erről szerintem még a kisiskolás is tudja, hogy műteni kell, tehát a házhoz jövő ügyelet nem igazán tudja megoldani.
egy 5*6 cm-es folyadékkal telt üreget könnyű észrevenni az ultrahangon, nehezen hiszem, hogy elnézték. a kedves levélíró egy hétig volt a kórházban de hirtelen egy óra alatt kellett műtétet intézni. miért nem hiszem el?
1 ha ilyen sürgős a műtét akkor megcsinálják életmentő indikációval
2 egy óra alatt nem lesz üres a gyomor, nem jön meg az anesztes, nem lesz meg a labor és ennyi idő alatt műtőbe vinni nappali programban magyarországon egy beteget meseszerű (majd ha a professzor, adjunktus, főorvos befejezte a műtétjét akkor jöhet, a rezisztens az talán várhat egy kicsit)

Most csak azokat az észrevételeimet teszem szóvá, amik eddig nem hangzottak el.

-"Nehogy ide hányjon" - ha járóképes voltál (márpedig nem írod, hogy nem voltál az), akkor el tudtál menni a mosdóig, és ott kiadni. Ha az ágyad mellé hánysz, az nem kellemes se neked, se a nővérnek.
-Fájt a katéter, rosszul vezették be - sajnos az ilyesmi előfordul, mellesleg ha jól vezetik be, akkor is meglehetősen sz*r érzés.
-Ha anyukádnak megtiltották, hogy bemenjen, akkor mi a jó lópimpiliért ment mégis be??? Azért, hogy ott aggódhasson?

Én nem akarom kétségbe vonni, amit írsz, de talán lehetnek részletek, amikre nem egészen úgy emlékszel, ahogy valóban történtek. 7 év távlatából előfordul az ilyesmi, főleg, hogy az események idején még tulajdonképpen gyermek voltál, aki minden máshogy érzékel, mint egy felnőtt. Még egyszer mondom, nem feltételezem, hogy kamuzol, bár vannak kissé logikátlan részek ebben a posztban...

@Tempus-Anh: Na csak látnád az etnikumot ! Ők majd meg is fogják verni a dokikat !

Azta, megint a posztoló a hülye és hazudik. Természetesen.
És természetesen ő csinált mindent rosszul. Ha nem 14 éves (kis)kamaszként, akkor, most, amikor ír.
.
Miért is nem lepődök meg?
.
Ez a leereszkedő, kioktató hangnem fogja kinyírni ezt a blogot...

@a végtelen űrben együtt:
Valóban életszerű, hogy hasi panaszok esetén a gyomrot ultrahangozzák....eh..
A cysta nem gyulladás, ezt jó, ha tudod. Az is életszerű, hogy a druszámnak kétdimenziós cisztája van:) Jó, most már szemét vagyok....:D
Mellesleg nekem is van olyanom 4,5 2,5 3cm-es, a jobb ovarium vetületében. Szerencsére panaszt nem okoz, figyelik, ha gáz van lépünk.

Éééés...mit találtam?

(www.zatik-nogyogyasz.hu/petefeszekciszta.htm )

@NemNick:
A posztoló nem hülye, hanem buta. Kis különbség.
Ő semmit nem csinált rosszul. Fájt a hasa, orvoshoz fordultak. Kikapták a panaszt okozó cystát, és ennyi. Én személy szerint azért kötözködöm -vállalva ennek minden ódiumát-, mert egy egyszerú beavatkozásból egy görög tragédia szintjét meghaladó firkálmány lett. A semmiért lett belőle tragikomédia. Most nagyon visszafogtam magam, eredetileg más meghatározás jutott eszembe.

Tragédia majd akkor lehet belőle, ha évek múlva kiderül, hogy bizonyíthatóan akkor és ott elbarmoltak valamit a műtétet végző orvosok és ennek okán nem születhet gyermeke.
Őszintén kívánom, ne így legyen!

Kedves posztolo! Csaszar utan nem masnap, de par oraval felkeltenek.
Semmivel sem kisebb mutet, csak meg a hormonjaid is szorakoznak veled :(
Hasonlo tortenetet viszont szemelyesen ismerek: egyik egyetemi evfolyamtarsnom kerult korhazba magas lazzal es hanyassal ( egyik pillanatrol a masikra). Mivel meningitis gyanuja allt fenn, a Laszloba vittek. Vizsgalgattak napokig, de semmi, csak azt sikerult kideriteni, hogy valahol gyulladas van ( verkepbol). Jobban nem lett ( antibigyot kapott), hat elvittek felnyitni. Nos, perforalodott a vakbele, attol begyulladt kb. minden letezo hasi szerve...

@mig54: te komolyan abba kötsz bele, hogy "gyomor" szót írt? Gondolom sejted, hogy ő is csak sejti merre van (magam is csak sejtem, nem vagyok orvos). Rányomták a hasára, valószínűleg szükséges volt, de az bizony fájdalmat okozott. A gond nem feltétlen az orvosi eljárással volt, hanem avval, hogy - a leírás szerint - minimális empátiát (sem?) mutattak. Nekem pl. amikor - szinten János kórház - kihúzták a fogamat, és látta a doki, hogy a fájdalomcsillapító ellenére baromira fáj, akkor elnézést kért. Nem kellett volna, de az, hogy éreztem az együttérzést sokat javított a közérzetemen.

@mig54:
Egyik urológus kollega ügyelt egy alkalommal körzetben és beküldött egy 16 körüli lányt EPILEPSZIA kórismével. Kérdem az anyját, hogy aura, eszméletvesztés, rángatózás, szemtünetek, stb. voltak-e.
Az anyja erre azt válaszolta, hogy semmiféle eszméletvesztés nem volt, de iszonyúan fáj a lány hasa.
Kitapintom hasfalon, hogy a bal tuboovarialis pontjához nem lehetett hozzáérni, mert visított szegény a fájdalomtól.
Pár perc múlva egy ultrahanggal igazolódott a petefészekciszta-ruptúra baloldalon és a beteget sürgős jelleggel felvették a nőgyógyászatra.
Ehhez képest az epilepszia kórisméje valahol a szférák zenéjét hallgatta, olyan messze leledzett.
És ezt egy urológus nézte el, akinek a hashoz, hasi szervekhez azért van vajmi köze.

@ZöldszemM2:
Egyszer nekem az egyik kecsua főnök felesége beüzente harsányan, úgy negyven ember füle hallatára, szép költői szóhasználattal, hogy az érzékenyebb részemnél fogva rángat ki a folyosóra, ha nem hívom be elsőnek, mert ő haldoklik. El lehet képzelni, hogy ilyen légkörben mennyire ízlik a rendelés.

A posztnak csak azon részéhez szólnék hozzá, hogy nincs miért meglepődni, hasi műtétek után (rendes "vágásos műtétek után, nem "kisablakos" műtét után) mindenkit felállítanak másnap, ez a dolgok menete. 88 éves bácsikától kezdve mindenkinek ment, sőt a bácsika fürgébben kelt fel, mint én.
Szóval azért nem megoldhatatlan feladat, és pláne nem kéne rajta fennakadni, ez a dolgok menete, nem a nővérek voltak kegyetlenek.

@titan:
Teljesen igazad van abban, amit írtál. Az empátia valóban sokat segít. Jó érzés, ha emberszámba vesznek, mert megnyugtató a tudat, hogy törődnek velem.
Az egész eset tálalása az, ami veregeti nálam a biztosítékot. Miért? Mert mint ahogy az élet oly sok területén, itt is két oldala van ama bizonyos érmének.
Egyszerűen nem hiszem el, hogy az orvostól a takarítónőig MINDENKI! ok nélkül görénykedik ugyanazzal a beteggel.

Az általad kifogásolt reagálásom a a "végtelen űrben együtt" szájmenésére volt válasz.

@mig54: Ez a "mindenbe belekötök, semmi sem jó, még fényesebbre és szaporább nyelvcsapásokkal"-tünetcsoport, a feltűnés viszketegségben szenvedő kivagyi úrhatnámok sajátsága. "Próbáljon meg megállítani"(sic!). Elmebajos.

@a végtelen űrben együtt:

"De ez még mindig nem vonja kétségbe a beteg panaszait, csak annulálja."

Hogy micsinál a hogyishíjjákkal? Fordíts, kérlek.

"minek akar bemenni,úgy is alszik" Nem is értem, hogy egy aggódó szülő minek akar bemenni a frissen műtött gyerekehez, meg ha az alszik is. Szerintem aggódott, és latni szerette volna milyen allapotban van, vagy tévednék? .
"probaljon megallitani" Ha ez ebben a formában, igy hangzott el, akkor nem lehet, hogy a nővérke esetleg mast is mondott, ami a poszter anyjanak nem tetszett? Szerintem ott egy vita alakulhatott ki,és anyuka erre raghatott be.

@Tempus-Anh:
Ez is azt bizonyítja, hogy az orvosok nem istenek. Ezt minden normális orvos tudja, akinek nincs istenkomplexusa. És minden betegnek is illene tudnia, akkor talán nem várnák el oly sokan a kézrátételes gyógyítást.

Alapvető hibának tartom, hogy a beteg nem mer kérdezni. Vagy ha kérdez is, de nem érti a választ, nem mer szólni, hogy neki az óhéber.
Én már kértem meg orvost, hogy magyarítson. Megtette. A partnerség számos esetben jól tud működni. Nekem legalábis eddig még mindig sikerült.
(Az orvosok pedig játsszák le egymás között a diagnosztikai/kezelési nézeteltéréseiket, mert az úgy kívánatos, és szükségszerű.)
De lehet, hogy csak marha nagy szerencsém volt, mert igencsak híján vagyok negatív élményeknek.

@zunuke:
Honnan tudja egy alvó beteg, hogy milyen párbeszéd hangzott el?

@mig54:

"Egyszerűen nem hiszem el, hogy az orvostól a takarítónőig MINDENKI! ok nélkül görénykedik ugyanazzal a beteggel."

mivel a T. eü dolgozók ezen a blogon is egy emberként görénykednek a betegekkel, nekem nem esik olyan nehezemre elképzelni.

@mig54: Gondolom az édesanyja elmesélhette,hogy milyen affér volt a közte, és a nővérke közt.Más verzió nem nagyon létezik.

@R.-né Kerrigan Sára:
Azért jócskán vannak kivételek, melyek erősítik a szabályt.
Emberek és esetek vannak. Mindegyik más, és nem feltétlenül ugyanazt a reakciót váltja ki.

@Tempus-Anh: Én a helyedben azonnal küldtem volna vagy végbéltükrözésre,vagy gyomortükrözésre-tök mindegy valamelyikre-piros "S" betűvel a beutalón.A továbbiakban nem lett volna vele semmiféle probléma. :D

@Mondeoman: "ha járóképes voltál (márpedig nem írod, hogy nem voltál az), akkor el tudtál menni a mosdóig, és ott kiadni."
Vagy nem... Nem mindig lehet a hányást visszatartani, főleg ha még gyökkettővel is vánszorogsz a fájdalmak és egyebek miatt. Ezek szerint nem volt még részed efféle "gyönyörben".

@Figyel Castro: "Csaszar utan nem masnap, de par oraval felkeltenek."
Ennek egyébként mi az értelme? Egészségügyi vagy pusztán praktikus oka van?

@mig54:
1. "A posztoló nem hülye, hanem buta. Kis különbség."
Általában nem szoktam szemantikai vitába bocsátkozni, de megvilágítanád nekem ezt a különbséget?
.
Nem mellesleg jogában áll - amíg nem általános iskolai tananyag (az eszköz nélküli) öndiagnosztika, szerintem nem számonkérhető.
A kezelőorvosoktól, a személyzettől de a kommentelőktől sem.

2. Jól mondod, kötözködsz. De örülök, hogy "visszafogtad magad".

3. "egy egyszerú beavatkozásból egy görög tragédia szintjét meghaladó firkálmány lett."
Az egyszerű beavatkozásra - jellemző indítás után (hogy mer éjfélkor görcsölni???) - egy hetes kanossza után került sor. Akkor is "nagykegyesen".
Ami során egy, a fent felsorolt vizsgálatokkal általában azért jól diagnosztizálható problémát vettek észre/orvosoltak.
Lehet, én nem értem jól, de mintha nem az egyszerű beavatkozás ténye zavarná.. .

Hm?

@tea fan: Allitolag a memkivanatos szovetosszenoveseket lehet vele megelozni. De valami doki innen majd segit....

@zünüke: És ilyenkor a történet egyik résztvevője garantáltan a hiteles eredeti történetet meséli el, olyan elő se ferdült még soha a világtörténelemben, hogy egy történetet valaki picit dramatizálva adott tovább, tehát amit a stresszelő anyu átélt majd elmesélt a 14 éves lányának aki majd ezt leirja sokévvel később, az garantáltan maga A Szent Igazság.

@zunuke:
Az aggódó szülőre is vonatkozik a házirend, ezen belül a látogatási rend betartása és az ápoló személyzet által megjelölt tilalom elfogadása. A kórház nem Dunakorzó, ahol kedvünkre sétálunk ki és be, semmibevéve az előírásokat.
A kórház nem a tiéd, nem az enyém, a miénk.
Egy elég jónevű klinikán feküdt a hozzátartozóm, a látogatási rend úgy szólt hogy -tól -ig és az illető osztály rendje szerint kijelölt helyen.
Nem a folyosón, nem a kórteremben.
Az adott időpontban mehettem be és csak arra a helyre, amelyik ebből a célból ki volt jelölve.
Nem húztam elő nagyképűen a főorvosi címemet és nem vágtam oda a nővér elé, hogy engem előjogok illetnek meg, mert kollega vagyok és rangban is magasabb.
Akkor és ott a rám is vonatkozó rendszabályok betartója voltam, egy beteglátogató.

@canahari: Hogy ezt én már hányszor leírtam ide, de nem fogják fel. Képtelenek túllépni a saját gőgjükön és arroganciájukon.

@Tempus-Anh: miért? előjogok illettek volna egyébként?

Nem írok senkinek, így aztán mindenkinek szól. Természetesen "akinek nem inge..."!

Akkor logikai sorrend: A panaszos a történet idején gyermek. Ennek megfelelően elbeszélése is ilyen. A fájdalom, a félelem, az ismeretek hiánya és az otthontól való távollét, valamint olyan személyek folyamatos jelenléte, mely számára!!!! érthetetlen és riasztó magatartást tanúsítanak, megmagyarázza azt a nyilvánvaló tényt, hogy miért fogalmaz logikailag nem koherensen. Ha pontosan és szakszerűen leírná, azon a magasan kvalifikált nyelvezettel, amit itt alapból elvárnak mindenkitől, akkor már nekem is gyanús lenne.

A másik: Ezen esetek, vélt, vagy valós panaszok a "praxisblog@yahoo.com" felkérésére íródnak, legalább is ez a látszat. De nem nektek, az ilyen-olyan alacsony, vagy adott esetben magasan képzett szakembereknek. Hogy ide kerülnek és hogy milyen címmel, arról ezen blog szerkesztője, megbízottja felelős. Ő a felelős az itt megjelentekért és nem a történet írója. Simán meglehetne Őt is kérdezni, hogy ellenőrizte a történet írójának hitelességét, elbeszélésének vaságtartalmát? Senki nem teszi és jól teszi! Miért? Mert lényegtelen! Lényegtelen, hogy igaz-e, vagy nem. Ami a lényeg, hogy minél többen jöjjenek ide, a szenzációs címmel ellátott történetre, regeljenek be és vitatkozzanak az idők végezetéig. A történet a gumicsont /és most ne feszegessük annak valóságtartalmát/. A kérdés: ki a blöki? Kéretik nem megsértődni, csak egy hasonlat és mint írtam: "akinek nem inge...".

Véleményem szerint /hangsúlyozom!Véleményem szerint!!/, ez a blog a témájával, az itt megjelent hsz. írókkal /köztük benne én is/, azok vélt vagy valós igazával, hozzá, vagy nem értésével, a témához való viszonyával, maga a paradoxon és amikor elkezdenek beszélgetni, vitatkozni, így vagy úgy érvelni, újabb paradoxonokat hoznak létre logikailag. Ennek boncolgatása hosszabb fejtegetés kellene hogy legyen, gondolom sokan /mint majd írják is/ örömmel eltekintenek tőle.

De aki szereti az IQ teszteket, azoknak leírom ezen blog logikai leképezését: lényeg látás. Tudatmódosulás, a lokális gravitáció erőterében. Az ember leképezése az anyagi, valamint logikai világképben, figyelembe véve a haszonelv állandóját és a morál változóját.

@Neked ugatok nem a házat őrzöm:
Az gondolom ismerős, hogy ha egy ügyvédhez mész jegyzőként/ügyvédként/bíróként/ügyészként, akkor úgy kezel, mint jogász a jogászt, ahogy egy orvoskollega sem tessékeli hátra vagy várakoztatja meg az orvoskollegát/gyógyszerészt, ha egymást felkeresik.
Egy orvos vagy eü. dolgozó hozzátartozója is V.I.P. kategória egy kórházi osztályon.
Ez így van, így volt és így lesz mindig, nincs amit ezen tagadnunk.
Ennek ellenére szépen beálltam a sorba és tettem azt, amit egy beteglátogatónak tenni kell, az illető osztályon bevezetett rendszabályok és előírások betartásával.

@a végtelen űrben együtt:
A poszt írója mindenesetre egy koravén, nagyon neveletlen, pökhendi, antiszociális gyerek, ha gyerek.
Nem épp az inkoherens logikájával, hanem a személyiségével van nem kis gond.
A szülők bemutatásából, viselkedéséből az is kitűnik, hogy miért.

@Mondeoman: milyen jogszabály tiltja, hogy az anyja ott álljon az ágya mellett, ha alszik?
milyen alapon gondolja bárki, hogy egy anya nem állhat a gyereke ágya mellett, ha alszik?

@mig54: nem tudom, minek kommentelsz itt, ha nem ismered Annulut a Kincs ami nincsből:DD

@NemNick:
Hm.
A butát talán talán azzal lehetne helyettesíteni, hogy tudatlan, míg a hülyét azzal, hogy értetlen, valamit felfogni képtelen.

"Nem mellesleg jogában áll - amíg nem általános iskolai tananyag (az eszköz nélküli) öndiagnosztika, szerintem nem számonkérhető."

? Ha öndiagnosztizálunk, akkor már nyugodtan leönthetünk egy filéző kést denszesszel, meggyújthatjuk, és ki is kaphatjuk a kellemetlenkedő cuccost, és majd a nagyi összehímez bennünket. Minek ide orvos, csak kidobott pénz.
Vagy berontok az orvoshoz és közlöm vele, hogy irtózatosan fáj a fejem, agyvérzésem van. Semmi rosszat nem tettem, csak öndiagnosztizáltam.

A diagnózis felállítása olykor pofonegyszerű. Laborértékek, képalkotó berendezések, műszeres vizsgálatok....ami az után következik, az nem mindegy. Vágni, vagy nem vágni. Mivel, mennyit nyerhetünk/veszíthetünk. Kockázatok felmérése.
Egy orvos hosszasan tudná sorolni, mik a döntő szempontok.
Korábban belinkeltem egy címet, érdemes beleolvasni.
Ha engem minden belső szervi bajommal megműtöttek volna (ide sorolva a petefészekcisztámat is), már úgy nézne ki a hasam, mint egy domborzati térkép.

Maradjunk annyiban, hogy a kislányt megműtötték, szövődménymentesen gyógyult, egészséges, fiatal felnőtt lett belőle.
Csak tudnám, hogy 7 év távlatából mi értelme volt belerugdosni egy döglött kutyába:(
EZ zavar az egészben, tudod?

35 voltam az első császárom idején, bőven nem gyerek. Tudtam mi vár rám, hisz részletesen tájékoztatott a dokim, programcsászár volt. Mégis, az előtte lévő 10 napos kórházi fekvés (és a remek koszt!:)), a stressz annyira legyengített, hogy nem bírtam felkelni a műtét után. Én is megkaptam a "nehisztizzen szeggyemáösszemagát" dumát, és 35 évesen is összementem tőle, és elkezdtem megkérdőjelezni a saját érzéseimet. Nosza, biztos tényleg én vagyok hisztis - gondoltam, és csakazértis felkeltem - és estem össze, ájultan be az ágy alá. Jé, rögtön futott boldig-boldogtalan az összes létező dokiért, volt nagy kapkodás, ugrálás (ezt szobatárstól tudom). Persze nem értettem mi a lópikuláért kellett ennek megtörténnie, miért nem lehet legalább feltételezni, hogy igaz amit a beteg mond?
Szóval én simán elhiszem, hogy egy 14 éves gyerek, aki 7. napja fekszik görcsök, stressz, félelem közepette, kiszolgáltatva és lekezelve egy kórházban, életében először a szülei nélkül (!), az nem tud felkelni hipp-hopp egy hasi műtétből. A nővérnek pedig nem az lenne a dolga, hogy minősítgesse őt, hanem hogy segítse.
És bizony, amilyen az adjon Isten, olyan lesz a fogadj Isten! Ha a gyerekemhez be akarok menni a műtét után, és a kórházi kultúrazemélyzet "minek megy be úgyis alszik" böffentéssel akar megállítani (mi alapján is? Hisz 18 éven aluli mellett jogom van ott lenni), tőlem még cifrábbakat hall mint anyukától.

@Tempus-Anh: látogatási rend, LOL. Mondd melyik kórházban van valós látogatási rend? Mármint olyan, amit bárki betart vagy betartat?
Főleg gyerekosztályon, ha az nem intenzív?

Orvos-orvos sztori: térdszalag-műtét kapcsán pechemre azt a jóembert ajánlották nekem, aki az ominózus "ennyit 10 perc alatt hamarabb eliszunk a haverommal a kocsmában" című facebook-ot is megjárt sztorit szolgáltatta.
Hasonlóan orvos-orvos sztorizgatás közepette jelentette be, hogy ja, hát az LCA plasztika az bizony 100 rongy lesz, merthát értsük meg, jön a 3. gyerek és, hát ő bizony építkezik is. Hol van már a betyárbecsület, meg az összekacsintás....

@Babette_:
Állva aludni kényelmetlen:D Bár a lovaknak erről más a véleményük:)
Ha ülve alszik, és nem zavarja a dolgozókat a munkában, a betegeket a lábadozásban, pihenésben, akkor szerintem semmi:)

@a végtelen űrben együtt:
"leírom ezen blog logikai leképezését: lényeg látás. Tudatmódosulás, a lokális gravitáció erőterében. Az ember leképezése az anyagi, valamint logikai világképben, figyelembe véve a haszonelv állandóját és a morál változóját."

Na, ezen az IQ teszten én megbuktam. Úgy látszik, ehhez sokkal @értelemmel: kellene rendelkeznem...

@fizetekmegegysort:
"Mégis, az előtte lévő 10 napos kórházi fekvés (és a remek koszt!:)), a stressz annyira legyengített, hogy nem bírtam felkelni a műtét után."

Lehet, hogy ez is benne volt, de talán inkább a beavatkozás miatt lehetett vérnyomásingadozásod, és attól kollabáltál.

Vakbél műtét, keljen fel, sétálgasson, muszáj, nem látok színeket, azonnal feküdjön vissza. Velem történt meg.

@NemNick:
"Ez a leereszkedő, kioktató hangnem fogja kinyírni ezt a blogot... "

A blogot még hagyján - az egészségügyet már sikeresen kinyírta.

Az itt kommentelgető orvosok meg egészségügyi alkalmazottak eklatáns példái annak a hozzáállásnak, ami annyira jellemző Magyarországra, a hibáztassuk-az-áldozatot típusú, saját kisebbrendűségi érzésből fakadó, csak a mások alázásából önbecsülést szerezni tudó pszichés állapotra. Ami sajnos a magyar orvostársadalom legjellemzőbb tulajdonsága - elég elolvasni néhány fiatal szakorvos blogját, hogy ezek még egymással is hogy viselkednek, szemétkednek, kakaskodnak. Ha tanult prolikat akarsz látni, nézz körül az orvosin.

@reepach:
A stílus maga az ember. Nem én találtam ki, de igaznak érzem.

@Tempus-Anh: Nem, nekem nem ismerős, Ügyvédként sem kap az ember semmi előnyt, ha "ügye" van, ebben van személyes tapasztalatom, sőt érdemesebb nem oda tenni a dr.-t mert akkor minden többe kerül, és elvárják a vastagabb paraszolvenciát.
Ahol én lakom ott az kap különszobát meg főorvosi ellátást, akinek olyan a biztosítása. Ott a kártyád, és már a betegfelvételnél sem kell sorba állnod. Ilyen egyszerű.

Nem igazán ide tartozik, de én nem értek valamit.

Ha ez a kvalifikált magyar orvostársadalom egy kicsit összefogna (ha már ennyire megvan köztük a kollegialitás), hogy az állam ne nokiásdobozokba meg stadionokba tolja a TB pénzeket, hanem pl. legyen vécépapír meg rendes kaja meg felszereltség a kórházakban, meg rendes fizetésük nekik is meg a nővéreknek is, és akkor nem kellene _egyeseknek_ csúnyán bánni a betegekkel a rossz fizu miatt. Ehhez meg kéne zsarolni az államot, hogy kis munkabeszüntetés stb. lenne, meg izé hát kicsit leállunk ezzel-azzal, munkalassítás stb. Rengeteg eszközük lenne erre.

Tehát nem teljesen értem, hogy egy ennyire összetartó és ilyen szintű betyárbecsülettel rendelkező szakma miért nem tud változtatni a feltételein. Vagy esetleg nem is akar? Megfelel ez így neki, hogy konzerválja ezt a hatvanéves stílust, ezt a szintet, ezt a vécépapír-, felszerelés-, nővér- és egyéb hiányt, a rohadó falakat meg a hálapénzt? Esetleg jobb a zavarosban halászgatni? Csak kérdezem.

Mert ha a válasz az 'igen', akkor szerintem egyiküknek sincs oka etikáról meg megértésről beszélni, ha pont Önök azok, akik inuk szakadtáig konzerválják a bizonyítottan működésképtelen múltat.

@ritmikus csimpifon: A jó egészségügy az egész társadalom érdeke. Miért gondolod, hogy kizárólag az orvosi szakma kötelessége ezen változtatni? Egyébként, ha a teljes egészségügy sztrájkolni kezdene, az első néhány halott után biztos megkapna mindent, amit követel... de te ezt mennyire tartod megengedhetőnek?

A gond az, hogy ha ennek az egésznek csak a fele igaz, már akkor nagyon komoly gondok vannak az egész magyar orvostársadalommal.
Aki türelmetlen, aki nem bírja erővel és energiával, akinek nem első a beteg, aki csak a pénzt csalja ki a kiszolgáltatott emberekből, az ne menjen orvosnak.
Ha orvos lennék, én már rég az utcára vonultam volna. Tudjuk, hogy a fizetés semmire sem elég, de azt sem vagyok hajlandó tűrni, hogy a normális fizetés hiányát a betegen verjék le.
Az egészségügy és az oktatás az a két terület, ahol nem lenne szabad spórolni, mégis minden kormány ezt teszi, pártszínektől függetlenül...

És aki teheti, már külföldre jelentkezik egyetemre, hogy a röghöz kötést kijátssza. És ezek szinte biztosan nem fognak visszajönni. Orvosnak meg pláne nem. Amíg európai bérek nem lesznek.

@platelet: "A jó egészségügy az egész társadalom érdeke. Miért gondolod, hogy kizárólag az orvosi szakma kötelessége ezen változtatni?"

Azért, mert nekik van meg az érdekérvényesítő képességük, valamint erősen összetartanak. Tetszőleges átlagemberek ebben sosem tudnának összetartani, mert nincs közöttük ezirányú kohézió, de az orvosok közt pedig megvan. Csupán akarat kérdése lenne. De ha az nincs meg, ha nekik jó konzerválni a jelenlegi állapotot, akkor nem is lesz változás.

"az első néhány halott..." - ja persze, mert ugye most nincsenek halottak a több hónapos - féléves - éves várólisták miatt, a felszerelés hiánya miatt, a nemtörődöm "kevés a fizetésem" hozzáállás miatt? Dehogy nincsenek, csak ezt éppen az általános egészségügyi kockázattal magyararázzák, széttárt kezekkel, hogy "hát kérem, történik ilyen, meg idős is volt". Pont ezért zárnak ennyire össze, mert ez a kockázat valóban létezik. Csak éppen nem mindegy, hogy a halálesetek mekkora hányadát okozza e kockázat mellett az ellátatlanság és a megkérdőjelezhető hozzáállás.

@ritmikus csimpifon: Ez a felelősség áthárítása. A betegek érdekeit nem az orvosoknak kell érvényesíteniük, hanem a betegeknek. Saját magadért te vagy felelős, nem mások. A beteg azt csinál, amit akar (dohányzik, nem szedi a gyógyszereit, bunkó, stb.), de az orvos ott és rögtön és tökéletesen és mosolyogva gyógyítsa meg. Ugyanez a hozzáállás.

Nem azokról beszéltem, akik jelenleg is meghalnak minden kezelés ellenére, a várólistákon (azaz, mert sok a beteg, kevés a pénz). Arról nem tudok, hogy a "kevés a fizetésem" hozzáállás miatt halnának meg. Azokról beszélek, akiknek nap mint nap megmenti az életét az egészségügy, akiket meggyógyítanak.

Mész a városban a barátaiddal, egyiket elüti a villamos, levágja a lábát. A mentő nem jön ki, mert sztrájk van. Felkapjátok, beteszitek egy kocsiba, mellé a lábát, és beviszitek a balesetire. Ott nem varrják vissza, mert sztrájk van (a beteg érdekében, természetesen, hogy jobb legyen az egészségügy). Jó, akkor adjanak fájdalomcsillapítót. Azt se kap. Pár nap múlva (ha addig nem vérzett ki), elfertőződik a seb. Nem kap antibiotikumot, egy hét múlva meghal szepszisben. Szerinted egy ilyen sztrájk korrekt lenne? Akkor milyen eszköz van az orvosok kezében?

@ritmikus csimpifon:
Vonatkoztassunk el az orvosoktól, de az eü-től ne:
Ha egy kék villogós (tűzoltó, katasztrófavédelem, rendőr(!) mentős) beszünteti a munkát az nem ugyanaz, mint amikor egy "ladagyár" teszi ezt.
Ha a varrónők leállnak a melóval, nem hal bele senki. De a te gyereked/férjed/feleséged/szülőd bent éghet a házban, mert a tűzoltó azt mondja, nincs kedvem ilyen szar fizuért keccsölni. Belefulladhat a kiáradt folyóba, mert a katasztrófavédelem embere otthon nézi a meccset, és azt mondja, most nem mentek, mert a Juvét ikszeltem, és vezetnek.

"....ja persze, mert ugye most nincsenek halottak a több hónapos - féléves - éves várólisták miatt, a felszerelés hiánya miatt, a nemtörődöm "kevés a fizetésem" hozzáállás miatt?"

Ez nem az orvos és Margitka nővér kompetenciája. Ajánlom szíves figyelmedbe ezt:
nol.hu/belfold/20101120-hol_van_cser_agnes_#kommentek

@mig54: Ezt én sem értem, hogy miért pont most. De, biztosan tudod, borzasztó sebeket lehet szerezni a magyar egészségügyben - és most nem a fizikaira gondolok.
Aztán hogy azok hogy és mikor és miként gyógyulnak...

Lehet, hogy csak most talált rá erre a blogra, és most kiöntötte a lelkét, mert azt hitte, talál egy kis megértést.

(Ha most olvassa: talál, csak sokaknak már nincs kedve hozzászólni a fenti okok miatt...)

@platelet: @mig54:

Kissé sarkosak a példák, mivel nyilván nem a sürgősségi ellátást kell korlátozni. Hanem például bejelenteni, hogy rendelőintézetben óránként maximum két ember lesz ellátva, mert csak, szakmai okok miatt. Meg ezerféle módszer van még.

Vagy száz meg száz évig maradjon még így? Én azért mondtam azt, hogy az orvosok léphetnének, mivel nekik van érdekérvényesítő képességük, a betegnek nincs. Sőt az államnak még jobb is, ha felfordul, mert akkor nem kerül többe.

Úgy látom, hogy most rá lett tapintva a lényeges kérdésre. Kinek az érdeke? Ki verje a csalánt? Tologatjuk a végterméket, mert büdös és nem jó ha épp előttünk van.

Tudomásom szerint a sztrájk fegyvere törvényileg ellett véve. Az a bizonyos "elégséges szolgáltatás", plusz bírósági hercehurca. Kinek jó ez? A bíróság előtt meg kevésnek tűnik pár igazán ütős "Te egy droid vagy!", rövid, de annál ütősebb kijelentés.

De hagyjuk is a jogot, mert ott már érvelni kellene és nem butaságokat leírni /tudom kissé fellengzős, de attól még igaz/. Nem is ez lenne a terepe a megfelelő érdekérvényesítésnek. A mai társadalmi viszonyok és berögzült párt struktúra mellett más az érdekérvényesítés menete. Máshol ezzel már foglalkoztam érintőlegesen, de értetlenség és vagy érintettség hiánya okán nem lett lereagálva. Sebaj! Mondjuk a sztrájk a betegek részéről még mulatságosabb lenne, mint az orvosok részéről.

Tehát, nem sztrájk, hanem érdekérvényesítés. Na jó, de hogy? Ha pártstruktúra van, akkor ott. Nagyjából egyforma az érdekérvényesítés ereje az orvosoknak és a betegeknek. Bár, az orvosoknak súlyozottabb, de kevesen vannak. A betegeké kicsi, alapjában mérve elhanyagolható, de ők sokan vannak, így kiegyenlítetté válik az orvosokkal. Csak egyik sem szereti ha előtte pattog a labda. Az orvosok hozzávetőleges álláspontja az, hogy szar a helyzet, de legalább langyos /van akinek finom meleg/. A betegnek roppant kiszolgáltatott és pénzigényes / a keresetére gondolok!/, de atomi szinten tehetetlen.
A megoldás az -már ha valaki komolyan keresi azt-, hogy mindegyik fél megkeresi azt a pártot, aki érdemben -persze, ezt előtte érdemes kidolgozni- hajlandó tenni az ügyért és ezt a zászlajára tűzi. Mivel -kijelentgetés szintjén- mindenki akarja a jót, csak ez mellé a párt mellé kell állni mindenkinek -sokan vannak- és elmenni szavazni. Ennek az opciónak a belengetésére is mozgásba jönne a mai állóvíz.
De egyenlőre mindenki csücsül benne és méltatlankodva pancsikol és ha valaki szól ez ellen, annak jól belespriccelnek a szemébe.

@popszegecs: Elég sommás... :)

Nem írtam még le, emlékeim szerint, de végtelenül tisztelem az orvosokat. Viszont az orvos nálam az, aki hivatásának tekinti a dolgot és nem az, aki végigjárta a szakmai lépcsőket. Az orvos pl. nem tagadja le, hogy orvos, ha segítséget kell nyújtani mert éppen siet valahová.
Aki felelősségteljesen átérzi azt a hatalmat, ami a kezében van.
Aki emberséges tud maradni, mert tudja, hogy a beteg - beteg. Ezért pl. tájékoztat, meghallgat, indokol.
Aki áldozatot vállal a munkájáért - mert szereti.
Lehet akármekkora tudása, sőt, világhírű is lehet tőlem - de maximum csak doktor marad, ha fentiek nem stimmelnek...

És volt szerencsém ilyen emberekkel is találkozni.

De azt is tudom, hogy ez borzasztó nehéz. Nem a fizetésről meg a körülményekről van szó, azok csak egyik tünetei egy fontosabb dolognak: a megbecsülés hiányának.
Pedig sokat dolgozik. Pedig sokszor a családnál, otthon, rezeg miatta a léc. Sok mindenről lemarad. És sok beteg tényleg nem látja át, mi is az ábra. És nem hibázhat - elvileg.

De ez egy oda-vissza játék, sok orvos keményen tesz is érte, hogy egyenlítsenek... Talán valahol ott kezdődik, hogy a "beteg a hibás".

A beteg - beteg. Nem hibás. Olyan rendszert kéne működtetni, hogy a beteg lehessen nyugodtan aggódó, "hülye", sokkos, magánkívül, akármi - de a végén mindenki a méltóságát megőrizve azzal a tudatban válhasson el, hogy ha volt is baj, minden rendben lesz. És az, hogy nincs ilyen, abban hibásak az elmúlt évtizedek politikusai, a lesz@rom kollégák, a mutyizó beszállítók de még az orvosi rendelőt közösségi térnek használó unatkozó nénik is, vagy akár még Te is meg én is, (stb.) - mint az aktuális beteg, aki éppen pőrén fekszik egy hideg asztalon...

Na, ezt hiányolom itt is.

@ritmikus csimpifon:
"Hanem például bejelenteni, hogy rendelőintézetben óránként maximum két ember lesz ellátva, mert csak, szakmai okok miatt."

Ezt az orvos(ok) ÍGY nem teheti(k) meg.

@NemNick:
Persze, hogy lehet sebeket szerezni. Szerintem mindenkinek van. Nekem is. A sebek java része begyógyul, és már csak fejet csóválunk miatta, hogy ilyen is volt.
Pláne, ha jelenleg egészségesen élünk.

@m.gray:
Tőlem is vett el orvoskollega hozzátartozóm ellátása címén vastag borítékot, több tízezres összeggel, semmi gond.
Megmostam a kezem a kézfogása után és továbbléptem.
Ez van.

@ritmikus csimpifon: Nem írtam, hogy a sürgősségire kell korlátozni, hanem egy teljes egészségügyi sztrájkról írtam, de mindegy. A betegnek ugyanannyira van érdekérvényesíő képessége, mint az orvosnak. Ebben az esetben a beteg nem a kómában fekvő stroke-os nénit jelenti, hanem az egész társadalmat. Ne mondd, hogy az orvosok egy kiemelt érdekérvényesítő képességű csoport, főleg a társadalomhoz képest. És mindettől elvonatkoztatva: még ha így lenne, akkor se várd el, hogy az orvosok fogják a betegek érdekeit érvényesíteni. Az a betegek dolga. Hogy várhatod ezt el? Nem vicces, hogy folyamatosan azt követeled, hogy mások álljanak ki érted, mert te nem vagy képes rá?

@a végtelen űrben együtt:
A macska meg fel lett mászva a fára:DDD
Csodálatra méltó, ahogy maga harcol. Akár egy oroszláncsorda, a végsőkig, megadást nem ismerve:)

@platelet:

"Nem vicces, hogy folyamatosan azt követeled, hogy mások álljanak ki érted, mert te nem vagy képes rá?"

De tényleg vicces. A tragédia viszont az, hogy ez a langyos, húgyszagú pocsolya nagyon is kényelmes az orvosoknak (már amelyiknek). Tök jól ellubickolnak benne. Vagy nem? Ha nem tetszene nekik, már régesrég elhúzott volna innen pl. az összes olyan főorvos, aki rátelepszik az állami CT-PET-MRI gépekre, és zsíros pénzeket szakít segítségével a magánrendelésén. Most megyek, mert kissé hányingerem lett.

@ritmikus csimpifon: "Most megyek, mert kissé hányingerem lett."

Igazad van, nehogy ide hányj, inkább menj el a csapig...

Egy rossz rendszerben mindig vannak zavarosban halászók, de ne általánosíts.

CENZORILLÁT AKAROM!!!
HOL VAN?

@ritmikus csimpifon:
Gondolod, hogy mindent megkapunk, amit csak kiszólunk a szánkon, azonnal és maradéktalanul? Nagyon idealizálod a dolgot.
Akik kínkeservesen húzzák az igát, viszik a hátukon a halódó egészségügyet, azok nagy örömmel és megelégedéssel teszik?

@NemNick: "Viszont az orvos nálam az, aki hivatásának tekinti a dolgot" = fillérekért, erején felül robotol, vállalva a túlterheltség miatt elkövetett hibái miatt a teljes felelősséget.
Továbbá: "Olyan rendszert kéne működtetni, hogy a beteg lehessen nyugodtan aggódó, "hülye", sokkos, magánkívül, akármi" Ez nem egyéb, mint fantazmagória. Ilyen rendszer nem létezik. Elvben létrehozható lenne, de nincs olyan ország a világon, amelyik megengedhetné magának, hogy létrehozza.

A magyar társadalom érdekesen áll hozzá az egészségügyhöz. Az ember bemegy a munkahelyi menzára, és tombolva reklamál, hogy nem négy Michelin csillagos az ebéd. Reklamál, hogy sorban állás van, mert csak egy pincér van a 20 asztalra. Pedig befizette mind a 650 Ft-ot!

Az egészség a magyar ember számára nem érték, csak ha nincs. Akkor viszont jöjjön az orvos, a nővér és azonnal oldja meg a dolgot, de 100 %-os sikerrel, a legkorszerűbb módon. Miből gondolják az emberek, hogy az egészség Magyarországon olcsóbb, mint bárhol a világon. Miből gondolják, hogy a gyártók minden fél-, negyedáron adnak, csak mert Magyarországra adják el. Miből gondolják, hogy az egészségügyben dolgozókkal szemben magasabb elvárásaik lehetnek, mint bárki mással szemben. Miért engedik meg maguknak azt, hogy személyzetnek (gyk. csicskának, szobalánynak, cselédnek) tekintsék az egészségügyben dolgozókat? Miért nem ismerik el az ott dolgozók tudását, igyekezetét?

@Figyel Castro: Nem vagyok doki, a szike másik végén állok inkább, de amennyire nekem mondták pontosan így van, hogy nehogy letapadjanak pl. a belek.
Ez az orvosi oldala.

Praktikussági szempontból meg így ki tud menni mosdóra, nem kell katéterezni (nem jó érzés ám!), nincs bénázás kacsával, önellátóbb a beteg, ami jó neki, jó a nővéreknek, jó a szobatársaknak.
Nyilván feküdni, lustálkodni kényelmesebb, de ha az ember fel tud állni (mégpedig másnap fel tud!), akkor azért megtehet annyit, hogy feláll és csinálja, amit tud.

@mig54: off: Bár a nick neved alapján nem ismerlek de a szöveg alapján nagyon hasonlítasz valakire! :-)

@Turchi:
Nagyon OFF!: Lebuktam? Mint fentebb jeleztem: A stílus maga az ember. Ha meg akarnám erőszakolni magam, akkor se tudnék másmilyen lenni. Így hát nem teszem. Mint ahogy nickeket sem változtatgatok, mint azok, akik nem viselik el "face to face" -már amennyire lehetséges ez a cybertérben-, ha örök vesztesek.

@macska69:
Sztrájkol.

@platelet: "Egy rossz rendszerben mindig vannak zavarosban halászók, de ne általánosíts"
Feltétlen, de ne is védd azt, aki a zavarosban halászik, csak azért, mert kolléga.

@Rotoxis: "Miért engedik meg maguknak azt, hogy személyzetnek (gyk. csicskának, szobalánynak, cselédnek) tekintsék az egészségügyben dolgozókat? Miért nem ismerik el az ott dolgozók tudását, igyekezetét?"
És akkor vissza az általánosításhoz... Szerintem beszéljétek ezt meg.
Meg miért nagy elvárás némi emberség, együttérzés? Mármint a bejegyzésben leírt esetben, vagy akár itt a bejegyzések között. Miért nem lehet elhinni, hogy valakinek tényleg rossz tapasztalata volt?

@mig54 kérdése jogos: "Csak tudnám, hogy 7 év távlatából mi értelme volt belerugdosni egy döglött kutyába:("
A válasz pedig sokféle lehet. Esetleg tán el kéne temetni azt a kutyát. De lehet egyszerűbb is: valakinek régóta nyomja a lelkét, saját naplót nem ír, mert ki olvasná, látta, hogy van egy tematikus blog pont ezzel kapcsolatban, végre könnyíthet egy kicsit a lelkén.

Egyébként látom hogy a fentebbi írása, amire válaszoltam "végtelenűrnek" címezve, valószínűleg azért talált süket fülekre, mert ő egy olyan típusú kommentelő, aki többek között sok KK-t olcsón vesz, és drágán eladja (a kákán is csomót keres :)), és ha régi kommentelő, könnyű a törzsközönségnek már nick alapján is gyanakodni, de szerintem jó irányból nézve az a bizonyos kommentje talált.

@mig54: Egy privát e-mail? Igen, nem, lehet, hátha, ilyesmi DD

@titan: Nem védtem.

@Rotoxis: Konkrétan egyik esetben sem értem, hogy kerül a csizma az én asztalomra, de örülök, hogy kiadtad magadból.

remélem, neked jobb lett ezzel

Az egészség a magyar ember számára nem érték, csak ha nincs.
Akkor viszont jöjjön az orvos, a nővér és azonnal oldja meg a dolgot, de 100 %-os sikerrel, a legkorszerűbb módon. Miből gondolják az emberek, hogy az egészség Magyarországon olcsóbb, mint bárhol a világon. Miből gondolják, hogy a gyártók minden fél-, negyedáron adnak, csak mert Magyarországra adják el. Miből gondolják, hogy az egészségügyben dolgozókkal szemben magasabb elvárásaik lehetnek, mint bárki mással szemben. Miért engedik meg maguknak azt, hogy személyzetnek (gyk. csicskának, szobalánynak, cselédnek) tekintsék az egészségügyben dolgozókat? Miért nem ismerik el az ott dolgozók tudását, igyekezetét?"
-----------------------------------------------------------------------------------------
Rendben! Akkor kijelentésről, kijelentésre haladva próbáljuk értelmezni, amit a kedves hozzászólónk ír. Azért emeltem ki ezen szösszenetet, mert újra és újra megjelenik.

Idézet:"Az egészség a magyar ember számára nem érték, csak ha nincs."

Hofival válaszolnék: "a levegőt is csak úgy vesszük, Na jó, de mi van, ha nincs?"

Tehát: használhatunk aforizmákat -melyeknek adott estben van alapja-, de túl sommássá teszi az alapgondolatot, ami ennél sokkal több rétegű és nem csak a "magyar emberre" jellemző. Talán nem túlzok, ha világjelenségről beszélek.

Idézet:"Akkor viszont jöjjön az orvos, a nővér és azonnal oldja meg a dolgot, de 100 %-os sikerrel, a legkorszerűbb módon."

A legjobb tudomásom szerint többségében a beteg zarándokol el az igen tisztelt és fent említett emberekhez, ott viszont feltétlen jönniük kell, mert másképp lehetetlen a gyógyítás. Nem kell azonnal gyógyítani, csak a lehető legrövidebb idő alatt. Ahogy az orvos, úgy a beteg sem lóg a világegyetemben tétlenül. Munkája van, családja, feladatai, pontosan úgy mint az orvosnak. De ha ebben egyformák -lévén emberek-, akkor mindkettőjüknek evidens, hogy minél gyorsabb legyen a kezelés és a gyógyulás, mert a beteg gyógyulna, az orvos meg mást is szeretne kezelni. A 100 %-os siker mindkettejük vágya, csak a beteg -jól felfogott érdekénél fogva- ezt jobban óhajtja. Nem tudom ki hogy van vele, de engem nem nagyon érdekel a legkorszerűbb módszer, de jobban az, hogy meggyógyuljak. Az orvos feladata, hogy a rendelkezésére álló módszerek közül melyiket választja. A probléma a jó!! diagnózis. Amihez nagyon-nagyon tanultnak és felkészültnek kell lenni.

Idézet:"Miből gondolják az emberek, hogy az egészség Magyarországon olcsóbb, mint bárhol a világon. Miből gondolják, hogy a gyártók minden fél-, negyedáron adnak, csak mert Magyarországra adják el. Miből gondolják, hogy az egészségügyben dolgozókkal szemben magasabb elvárásaik lehetnek, mint bárki mással szemben."

Te, miből gondolod, hogy ezt gondolják? De lépjünk ezen is túl. Előbb tisztázzuk az elvárásokat:
1, legyen képzett orvos, aki képes a kihívásoknak megfelelni.
2, álljon rendelkezésére a társadalomnak, amikor erre szüksége van.
3, munkáját legjobb tudása szerint, becsületesen és empatikusan végezze.

Ez a három elvárás fogalmazódik meg társadalmi szinten, mely tükrözi a társadalmat alkotó egyén elvárásainak összegét. Ez olyan hatalmas? Ezért cserébe a társadalom képzi az egyént, ellátja tudással, tapasztalattal, eszközökkel. Ezt meg az orvosnak készülő várja el az egyének alkotta társadalomtól. Mindenki elvár és ezért mindenkinek teljesítenie kell, mert ha nem, akkor az alternatíva a teljes anarchia. Az meg kinek lenne jobb? Betegnek, orvosnak? Mellesleg megjegyzem, hogy ugyanezek az elvárások minden szakmával szemben is. Csak a hangsúlyban van eltérés.
Hogy a gyártók mennyiért adják el, amit eladnak, az attól függ, hogy hol gyártották. De minden estben kiterhelik az államra, az pedig az államot alkotó egyénekre, közvetlenül az árban, vagy adók formájába. Tehát, ha olcsó, ha drága megfizetjük. De ha így van, akkor ne tüntessük ezt is negatívumként a t. betegre!

Idézet:"Miért engedik meg maguknak azt, hogy személyzetnek (gyk. csicskának, szobalánynak, cselédnek) tekintsék az egészségügyben dolgozókat? Miért nem ismerik el az ott dolgozók tudását, igyekezetét?"

Ez egy általánosító kijelentés. Nem feltételezem a rosszindulatot, hanem helyén kezelve azt, inkább indulatvezérelt, ergo elfogult. Egészen biztos, hogy számos példa támasztja alá a kijelentést, de még megközelítőleg sem az egészet. Az adott estben indokolatlan segítség kérés, még nem minősül csicskáztatásnak. Nagyon sokszor érvényesül az "adjon Isten-fogadj Isten effektus", mint érzelem vezérelt, az adott esetben intelligenciát kizáró hozzáállás. Mind az orvos, mind a beteg jóindulatú, de egy félreértés, egy előítélet a jóindulatot annulálja /annulál: félretesz, megsemmisít/.
Az utolsó mondatot, mely az orvos el nem ismerésére vonatkozik, egyetlen mondattal verem vissza: ha nem ismernék el az ő tudását, akkor nem is keresnék fel.

Végezetül a tisztelet. Véleményem szerint a tiszteletet nem adják, hanem ki kell érdemelni. Természetesen mindkét félnek ugyan-úgy.

@Turchi:
Ámen!:)

@a végtelen űrben együtt:
Egyszer már írtam Neked, hogy kevesebb több lenne...

@reepach:
Akkor ne írd le többet:)

Azoknak, akik a beteg felelősségét firtatják akkor is, ha akut panaszai vannak: az orvosnak az a feladata, hogy GYÓGYÍTSON. Az egészségügyé pedig az, hogy a beteg emberből újra keresőképes, adófizető, egészséges embert faragjon.

Ez ilyen egyszerű, az orvos ezért kapja a fizetését, ha pedig a hivatástudat hiányzik belőle, ne menjen orvosnak. Még ha alul is van fizetve a szerencsétlen, de ez káeurópai specialitás és a beteget rohadtul nem érdekli, hogy mennyit visz haza a szerencsétlen orvos. Menjen az utcára tüntetni a minisztérium épülete elé, aztán reménykedjen, hogy lesz foganatja. Szlovákiában mindenesetre lett...

Itt _akut_ módon jelentkező _erős_, kórházi kezelést igénylő panaszokról van szó, amit nem láttak el megfelelően. Ilyenkor a betegre tolni a felelősséget etikátlan és káros dolog az orvosoktól.

A szerencsétlen beteg, akinek fájdalmai, _akut_ panaszai vannak, nem vehető rá arra, hogy úgymond "viselkedjen", mert lépni nem bír a fájdalomtól, mert láza van, mert heveny gyomorpanaszai vannak és _nem_ tudja kontrollálni, hova okádik, adott esetben akár pisil vagy kakil, mert, mert, mert.

Egy akut beteget ledorongolni az orvosi szakma megcsúfolása.

A beteg felelőssége addig tart, hogy amíg még lábon van, tudatánál, keresőképes, nincsenek akut panaszai vagy legalábbis bírja magát, az (adott esetben szűrést végző) orvos tanácsát megfogadja (életmódváltás, dohányzás abbahagyása stb.) és szedje a felírt gyógyszereket rendesen.

Onnantól kezdve viszont, hogy keresőképtelenné válik, ágyhoz kötött, nem tud kimozdulni, vagy kórházba kell szállítani, az orvos felelőssége mindenek feletti, onnantól kezdve ő felel azért, ha a beteg meghal vagy egy életre megnyomorodik. Kezdve a helyes diagnózistól az orvos-beteg kapcsolatig. Ekkor nem az a helyes hozzáállás, hogy orvosként, ápolóként ordítasz a beteggel, elküldöd az anyjába. Mert a beteg ember is ember, és nem feltétlenül ő maga tehet arról, hogy kórházba került ezzel vagy azzal. A rákot is okozhatják genetikai tényezők (családi halmozódás). Nekem halt meg ismerősöm tüdőrákban úgy, hogy világéletében sportos életmódot folytatott, szakmája révén is végig kapcsolatban állt a sporttal, nem dohányzott, inni is csak mértékkel ivott.
Ki tehet miről? (Szerencsére orvosai jó kapcsolatban voltak vele, így mindent megtettek, de a betegség erősebb volt.)

@marczy:
"A beteg felelőssége addig tart, hogy amíg még lábon van, tudatánál, keresőképes, nincsenek akut panaszai vagy legalábbis bírja magát, az (adott esetben szűrést végző) orvos tanácsát megfogadja (életmódváltás, dohányzás abbahagyása stb.) és szedje a felírt gyógyszereket rendesen."

A legobjektívebb kijelentések egyike, ami valaha itt elhangzott.
Ez 100%-ig így van.

Számomra annyira magától értetődő, hogy nem ordítok a betegre és nem küldözgetem, hogy az furcsa, ha ezt bárki megteszi az orvoskollegák közül.

@a végtelen űrben együtt: "Akkor ne írd le többet"
Igazad van, nem fogom. Nehogy elmenjen a kedved a kommenteléstől.:-)

@Tempus-Anh: @marczy: "A beteg felelőssége addig tart, hogy amíg még lábon van, tudatánál, keresőképes, nincsenek akut panaszai vagy legalábbis bírja magát, az (adott esetben szűrést végző) orvos tanácsát megfogadja (életmódváltás, dohányzás abbahagyása stb.) és szedje a felírt gyógyszereket rendesen."

Ezzel nem értek egyet. Akut panaszokkal rendelkező betegnek is van felelőssége, együttműködési kötelezettsége, még akár akkor is, ha ágyhoz kötött. És joga van is, akár visszautasítani a kezelést, akár önkényesen távozni, sőt, dönteni is, ha több szakmailag indokolható kezelés közül lehet választani. Persze, ha tudatzavara van, vagy bármely okból csökken a belátási képessége, akkor már ez nem igaz. De egy ép elmeállapotú embertől elvenni a döntés jogát szerintem nem helyes.

A kommunikációt az orvos oldaláról érdemes úgy felfogni, hogy övé a teljes felelősség, a "betegnek bármit szabad". Ennek ellenére van olyan beteg, aki az állapota miatt bunkó, mert fáj neki vagy fél vagy zavart. De van olyan beteg is, aki azért bunkó, mert ő egy bunkó ember, és kész. Szerintem az, hogy ő most beteg, nem menti fel a társadalmi normák alól, én betegként is törekszem az udvariasságra, ez emberi elvárás. Más kérdés, hogy nincs értelme kiabálásokba, veszekedésekbe bocsátkozni az ilyen bunkó beteggel sem, határozottan, udvarias (de nem kedvesen!) sok ilyen helyzetet lehet kezelni, azon túl megvannak a jogi lehetőségek az ellátás megtagadására.

@platelet: igaz, te inkább általánosabb oldalról közelítetted meg a dolgot, akkor vedd úgy, hogy amit írtam, nem neked címeztem, elnézést. (Az érdekérvényesítő képességekről nem tudok, nem is szeretnék igazán vitatkozni.)

@Tempus-Anh:

"Mégis így, ezeket a posztokat olvasva és akkori önmagamat visszaidézve eszembe nem jutott volna, hogy bíráljak bárkit is az engem ellátók közül, anyáméknak sem a hőzöngés és kivagyisokodás, az egészségügyiek számonkérése."

Oké, de azért ugye vágyhatunk már ennél egy kicsit többre?
Mondjuk megfelelő tájékoztatásra, emberi hangnemre, kiskorú megnyugtatására, ne adj isten a szinte mindig meglévő döntési lehetőség felkínálására? Végülis eltelt azóta pár évtized, na és ezek önmagukban nem kerülnek pénzbe.

Egyébként az, hogy ezeket hiányoljuk, azt is jelenti, hogy szerencsére volt, van, ahol megkapjuk. Lehet, hogy a levél is ezért született, mert az írója most szerzett egészen más, sokkal jobb tapasztalatokat.

(Még egy zárójeles dolog: az egészségügy szolgáltatás, szerintem nem ördögtől való az, ha a szolgáltatást igénybe vevő számon akarja kérni a szolgáltatást végzőt. Ezt egyébként úgy általában semmilyen szakma képviselőitől nem hallottam még vitatni, egy szakma kivételével.)

@marczy:

Így van. Mentőt, mentőst, kórházi folyosót, MRI-t, ágyat, minden útjába esőt összehányó gyerekünk egyetlen rossz szót nem kapott a kórházi tartózkodása alatt.
Így mi csak csendben örültünk, hogy nincs nagyobb baj, nem kellett bírkózni senkivel.
(Csak a pontosság kedvéért: minden nap megkérdezték, hogy tudunk-e maradni a gyerek mellett, és meddig, amikor váltjuk egymást, vagy elmegyünk, akkor szóljunk, hogy jöjjön valaki vigyázni a gyerekre. Az utolsó este szóltak, hogy ha akarunk maradhatunk, de már nincs szükség rá. Hazajöttünk, mert addigra teljesen kiépült a kölcsönös bizalom. Lehet ezt így is csinálni.)

@zellerlevél:
Itt nem térnék megint ki arra, hogy a kikorú úgy viselkedett a kórházban, hogy "én vagyok itt a kiscsászár és mindenkinek a jókurvaannya van", másszóval egy földbunkó, neveletlen, de ostobán tudálékos tini képét rajzolta meg saját magáról.
A "számonkérés" csak azt követően jogos, ha NEM LÁTTÁK EL, vagy a nem megfelelő ellátásból maradandó kára származott. A csaj az orrahegyétől a csiklójáig ki volt alaposan vizsgálva viszonylag rövid idő alatt, nyilván mindenütt előadta magát, és elárulom, hogy ez a stílus finoman szólva nem épp közkedvelt az egészségügyiek körében. Főleg nem egy tizenévestől. A hasonlóképpen flúgos mami megjelenése és riposztja a színen csak hab volt a tortán.

@Tempus-Anh:

Pont erről beszélek. Lehet, hogy pár kedves, megnyugtató szó egy másik szerepkörbe helyezte volna át a lánykát is, meg a családot is.

Előfordulhat az is, hogy a fenti leírás csak lépcsőházi bölcsesség, és kompenzálja a történteket, pl. azt, hogy akkor nyuszi volt, és egy szót sem szólt semmire, kérdezni sem mert.

@zellerlevél:
Vagy az a késő tini kategória, akit én is nagyon a szívembe zártam és aki miután a rendelőben hellyel kínálom és nagyon udvariasan megkérdezem, mi a panasza, hogy van, azt válaszolja röviden és tömören (gondolom, nem Gambronne-t idézve a waterloo-i csatából), hogy "Szarul!" Az anyja meg ott áll mögötte és cinkosan vigyorog hozzá. Olyankor egy mosollyal kimentem a helyzetet és onnan tovább az anyját kérdezgetem, hisz ő több tavaszt látott, legalább ne a XXI. sz. nevelés csődjéhez kelljen asszisztálnom.

@titan:

"te komolyan abba kötsz bele, hogy "gyomor" szót írt? Gondolom sejted, hogy ő is csak sejti merre van (magam is csak sejtem, nem vagyok orvos). "

Ugye, csak viccelsz, hogy nem tudod, merre van a saját gyomrod?

Általános iskolában kb. 7. osztályban tanítják, van olyan nagy, szétszedhető baba is hozzá, amit ki lehet belezni, meg visszapakolni a belső részeket a helyükre.

Hol voltál ezeken az órákon, amikor a kibelezést tanították?

@Mária: és te is szóba kötsz bele, csak te egyértelműen kötekedésből, és személyeskedsz. Ha ezt a kettőt sikerült kiküszöbölnöd, beszélgethetünk az oktatás általános és egyedi színvonaláról. Üdv.

@Tempus-Anh: gondolom ezt higgyük is el a kommentjeid stílusa után :)