Minden egyes fillért megérdemeltek

2013.10.08. 07:59

Az orvosom is bejött minden nap, úgy, hogy addig kétszer adtam neki borítékot, nem valami kiemelkedő tartalommal. Tény, hogy az orvossal nem cseverésztünk, barátok sem leszünk, de nem is ez volt a cél.

A miskolci Semmelweis Kórházba született a fiam idén nyáron. A történetünk pozitív lesz, szóval nem túl izgalmas.Sok terhességi problémára fel voltam lelkiekben előre készülve, a terhességi magas vérnyomásra nem. Mivel mindig alacsony volt a vérnyomásom naivan nem számítottam rá. Ez lett végül a vesztem.

Budapesten laktam és a 23. héten jelentkeztem az ismerősöm által ajánlott szülésznél, hogy elvállalna-e. Elvállalt, de nem a magánrendelésre hívott, hanem a sima rendelésre, sosem kért pénzt, pedig megbeszéltük azt is, hogy ott lesz a szülésen.

A lényeg a lényeg, hogy a 38. hétben jártam, mentem nst-re, magas volt a vérnyomásom, vártunk kicsit, de sehogy sem akart lemenni. A szülést nem részletezem különösebben, a lényeg, hogy éjjel elfolyt a magzatvíz azonban én nem tágultam semmit, a méhszáj állapota sem változott. Hajnalban 45 perc alatt megcsászároztak, a férjem a fejemnél ülve beszélgetett velem, az orvosok gratuláltak, mindenki kedves volt. A beteghordó úriember jött értem, az első mondata az volt, hogy gratulált, mosolygott a férjem segített neki és én is igyekeztem.
Átkerültem az őrzőbe, ahol jött két nővér és elmondták, hogy ilyenkor mi van, hogy nem fogom érezni a lábam, hajnalban majd fel kell, mikor szóljak, ha fáj, hogy oxitocint kapok és majd vérhígító injekciót.

Teljesen le voltam döbbenve, bevallom a neten utána olvasva szinte csak negatív dolgokat találtam. A kórházban tartózkodástól féltem a legjobban, a kiszolgáltatottságtól, attól, hogy olyan bunkók lesznek velem, mint amiket olvastam.
A csecsemős nővér hozta a kisfiamat, megmutatta, hogy kell mellre tenni.
Egy nap után átkerültem egy kétágyas szobába és megkaptam a fiamat, minden este megkérdezték a csecsemősök, hogy elvigyék-e a babát, a nővérek nagyon segítőkészek voltak, sőt kedvesek.

Egy hetet voltunk bent a kórházban, mert a fiam besárgult, ami várható volt, mert én 0-s vagyok ő meg B-s vércsoportú, a terhesség alatt minden ellenanyagszűrés pozitív volt.
Hétfőtől minden nap bejött a gyerekorvos mindenkihez és elmondta, hogy van a babája, a csecsemősök megmondták a súlyát a babáknak.

Az egyik csecsemős nővér behívott és megmutatta a kisfiamat a kék fény alatt. Csak szuperlatívuszokban tudok nyilatkozni a hozzáállásukról. Az orvosom is bejött minden nap, úgy, hogy addig kétszer adtam neki borítékot, nem valami kiemelkedő tartalommal. Tény, hogy az orvossal nem cseverésztünk, barátok sem leszünk, de nem is ez volt a cél. Amit szerettem volna, hogy egészségesen megszülessen a gyerekem az sikerült.

Az utolsó napon mindenkinek megpróbáltam kifejezni a hálámat, az orvos borítékot kapott, a nővérek, a csecsemősök, a takarítók pedig egy-egy táska ilyenkor szokásos ajándékot. Minden egyes fillért megérdemeltek. Tudom, hogy unalmas a történetem, de ez egy ilyen sztori.

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

karcsibácsi 2013.10.08. 09:39:58

" A beteghordó úriember "
Na, ugye!

Kommentek:

PRAXIS

Médiaajánlat

Friss topikok

Közösség

Szerzői jogok

Blog