Nem segítik a szenvedélybetegeket

2013.08.16. 08:03

A durva szerintem a sztoriban az, hogy egy alkoholista ember elég könnyen felad dolgokat, ha nem lennék kitartó, akkor nem tudtam volna meg, hogy hova kéne mennem. Eleve az embernek önmagának bevallania is elég nehéz azt, hogy szenvedélybeteg.

Negyvenhez közeli, budapesti srác vagyok, programozó. Sajnos engem elég hamar megtalált az alkohol, és az összes létező drog a cracken kívül, így hát 16 éves korom óta azt hiszem minden függőséget begyűjtöttem ami létezik, legyen szó pornórol, kávéról, társ- vagy szerencsejáték függőségről. Ezek jó nagy részét ledobtam, de a cigaretta és az alkohol mind máig élettársaim. Ebben a szakmában elég gyakori a szorongás, első körben, amíg volt családtag révén jogosultságom, szerenécsre a Honvéd Kórházban kezeltek. Voltam AA-n, hát számomra az szörnyű volt, de ezt most hagyjuk. 3 hónap teljes absztinencia után, amelyeket nyugtatókkal és anti-depresszánssal éltem meg, úgy gondoltam szilveszterkor, hogy egy sör belefér. Hát, beleférni belefért, ebből egy hét masszív ivászat lett.

Utána kicsit visszafogtam magam, volt még pár nem ivós napom, de szépen lassan megint mindennapossá vált. Egy idő után éreztem, hogy ez így nagyon gáz, kértem hát egy beutalót a Nyírőbe 13. kerületi lakosként. Ott megkaptam ugyan ugyanazokat a gyógyszereket, amelyeket a 3 hónap alatt is szedtem, de egy nagyon kedves és segítőkész orvos közölte velem, hogy sajnos ő nem tud felvenni engem, mert ide csak fekvő betegeket vesznek fel. Kérdeztem, hogy hát akkor még is hova menjek, mire azt felelte, hogy fogalma sincs, mert a járóbeteg ellátást most ott költöztetik vagy megszüntetik, nem tudja, a saját magánrendelésére elmehetek. Újabb egy hónap tisztaság, a nyugtatóknak hála, de utána megint elkezdtem inni. Ekkor elhatároztam, hogy soha többet nem iszom felest. Aki ismeri az alkoholbetegséget, az tudja, hogy a minden reggel sav / hasnyál / epe hányás nem olyan vicces. A feles kihagyása rengeteget segített, bár azóta sajnos lecsúszott egy - kettő, de az ipari mennyiségű sör vagy bor sem igazán segít.

Azóta napi 14 - 15 sör vagy ennek megfelelő bort (2-3 liter) iszom, és két - három doboz cigit szívok. Még egyben vagyok, a munkámat is el tudom látni 100% -osan szerencsére, mosok magamra, és takarítok is, tehát nem lettem egy igénytelen állat, de megint azt érzem, hogy kezdek elég erősen a lejtőn csúszni. Nem segített az sem, hogy egy szakítás is becsúszott közben ami szintén padlót fogatott velem. (nem tudom mennyire volt ebben benne a pia, biztosan közrejátszott). El kellett mennem orvoshoz, mert elkaptam valami vírust, és kértem egy beutalót addiktológiára. Mondtam a doktornőnek, hogy a Nyirő nem jó, mert ott nincs járóbeteg ellátás, de a múltkor amikor itt voltam, helyettesítette őt egy másik hölgy, és azt mondta, hogy a Jász utcában van járóbeteg ellátás. Hát ezen ő nagyon elcsodálkozott mert nincs. Mondom neki, akkor hova menjek? Sajnos ő azt nem tudja, két hét múlva költöznek, de még azt sem tudják hova.

Elmeséltem neki a sztorit, és azt mondta, hogy pl. ezt tőlem tudja, hogy akkor nincs járóbeteg ellátás ott. Rákerestem a neten, "addiktológia", és hát nem igazán találtam meg amit akartam. A Nyírőt hívtam fel, és ugyanazzal az orvossal beszéltem, akivel találkoztam itt, és érdeklődtem tőle, hogy akkor most még is mi a csudát csináljak. Ő megint nagyon készséges és segítőkész volt, elmondta, hogy most már van ott a korház területén belül ismét járóbeteg ellátás, megadta a nevet és a telefonszámot. Így oda fogok menni, nyilván meg fogom kapni a gyógyszereimet és nem lesznek elvonási tüneteim, amíg elrendezem a dolgaimat az agyamban.

A durva szerintem a sztoriban az, hogy egy alkoholista ember elég könnyen felad dolgokat, ha nem lennék kitartó, akkor nem tudtam volna meg, hogy hova kéne mennem. Eleve az embernek önmagának bevallania is elég nehéz azt, hogy szenvedélybeteg. Amikor meg megteszi, (s a segítségkérés sem egyszerű), akkor úgy érzi, hogy nem tud hova menni. Azt gondálnám, hogy ennek úgy kéne működnie, hogy bemegyek a körzeti orvoshoz, hogy ez és az a problémám, és ő beutal oda, ahova kell.

Ps: trolloknak: elnézést ha helyesírási hibát vétettem, és tudom, hogy nem az orvosok fogják megoldani a problémámat, ezért pszichológus segítségét is igénybe fogom venni, aki szintén nem fog megszerelni, de ismerem magam annyira, hogy azt is tudom, hogy segítség nélkül akaratgyenge vagyok, hogy egyedül megoldjam.

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

nemhiszem, hogy 2013.08.16. 08:56:35

Szent habakuk

Kommentek:

PRAXIS

Médiaajánlat

Friss topikok

Közösség

Szerzői jogok

Blog