Felügyelet nélkül hagyták a kislányt a pszichiátrián

2013.08.06. 09:08

Nagy megdöbbenésemre a 22 hónapos kislányom ott kószált egyedül, felügyelet nélkül. Épp a lefelé vezető lépcső előtt kaptam el, simán leeshetett volna.

Gyermekünk másfél éves volt, mikor feltűnt, hogy a viselkedése valamiért furcsa, valahogy nem olyan, mint a többi gyerek. Abból sajnos már régebben megjöttem, hogy a védőnőre és a gyerekorvosra hallgassak (miattuk több hónap késéssel kapta csak meg a megfelelő mozgásterápiát a kislányom, pedig időben jeleztem, de hát jöttek mindig a szokásos, "lusta, kövér baba, majd fogja csinálni" szöveggel, aztán sajnos nem lett igazuk, csak az értékes időből pazaroltunk a várakozással...) Voltunk hallásvizsgálaton, ami megállapította, hogy tökéletes a hallása. Majd ezután magán úton elvittük állapotfelmérésre egy fejlesztő központba.

Itt alaposan megvizsgálták, megfigyelték, bennünket részletesen kikérdeztek. Azt a javaslatot kaptuk, hogy vigyük el a területileg illetékes Tanulási Képességet Vizsgáló Szakértői és Rehabilitációs Bizottsághoz, (a továbbiakban Szakértői Bizottsághoz), mivel szerintük szükséges a gyermek korai fejlesztésben való részvétele. Így is tettünk, és ők is ugyanarra jutottak, sajnos erőteljes elmaradásai voltak a kislányomnak több területen, felmerült az autizmus spektrumzavar is. A Szakértői Bizottság kérte, hogy a diagnózis megerősítése vagy elvetése, pontosítása érdekében vigyük el gyermekpszichiátriai kivizsgálásra. Erre azért volt szükség, mert nem mindegy, hogy a fejlesztéseket hogyan állítják össze, milyen irányban indulnak el. Először ambuláns rendelésre mentünk, ahol már finoman jelezték, hogy mi a búbánatot keresünk itt egy ekkora gyerekkel, nem biztos, hogy tudnak diagnózist adni.

Ekkor 22 hónapos volt. Közöltem, hogy a Szakértői Bizottság kérte. Pár héttel később feküdtünk be. Az előzetes megbeszélésekben arról volt szó, hogy naponta több órás, kortársak közti, játék közbeni megfigyelés lesz, és én nem mehetek be. Ehhez képest a foglalkozásokat tartó hölgy azt mondta, hogy ő nem fog egy ilyen picire vigyázni. Örültem is egyébként, hogy bemehettem, és jobb is így, mert legalább láthattam, hogy mik zajlanak az ajtó mögött. Egyébként kortársakról nem lehetett beszélni, a kislányomon kívül nem volt a teremben 4 évnél fiatalabb gyermek. Ezzel az volt a fő gondom, hogy ugye a nagyoknak voltak foglalkozások, amikben ő nem vehetett részt. Apró gyöngyöt fűztek, gipszet festettek, ragasztgattak. A gyermekem viszont csak céltalanul bolyongott, szerencsére nem borult ki attól, hogy ő nem vehetett részt ezekben. A csoportszobában sem volt túl sok, a korának megfelelő játék. A harmadik nap bejött egy gyógypedagógus hölgy, aki nem tudta, hogy az anyuka, vagyis én is bent vagyok a teremben, ránézett a kislányomra, majd a foglalkozást vezető hölgynek elkezdte mondani, hogy értelmi fogyatékos, hisz nem tud játszani, és hogy mi a fenét keres itt ilyen fiatalon.

Ekkor azért szóltam, hogy legyen szíves ezt kifejteni. Szíven ütött, hogy ezt állapította meg ennyiből, és ez látszódott is az arckifejezésemen. Erre lazán közölte, hogy örüljek, hogy csak értelmi fogyatékos, mert ha autista lenne, akkor nem lehetne fejleszteni. Köpni nyelni nem tudtam, hisz tudom, hogy ez nem ennyire fekete és fehér, és hogy képes egy szakember olyat mondani, hogy az autisták nem fejleszthetők?! Később, miután felmentünk a gyógypedagógus hölgy irodájába, a lépcsőket megszámolta a kislányom 10-ig, és ekkor azért már nem állította olyan határozottan, hogy értelmi fogyatékos, de persze nem is vonta vissza. Még olyan okosságokat is "megtudtam" tőle, hogy mivel a gyerekem megörült egy játéknak, és megosztotta ezt a boldogságot velünk, és mert nem húzza segítségkérés gyanánt mások kezét, így nem autista. Aki jártas a témában, az tudhatja, hogy nincs egyetlen olyan viselkedés sem, amely mindig, minden érintettnél jelen van. Sem olyan, amely kizárná az autizmus diagnózisát.

Egyébként persze, hogy nem tud játszani nem neki való játékokkal... Másnap vittem magunkkal fa kirakóst, építő kockát, lapozókat, mert már nem bírtam nézni, hogy csak fel-alá járkál 3 órán keresztül. Ezt meglátta a foglalkozást tartó hölgy, és érdekes mód ezután kinyitott egy szekrényt maga mellett, és előpakolt egy csomó megfelelő játékot... Majd elérkezett az a pont, ami arra ösztönzött, hogy menjünk innen. Az történt ugyanis, hogy ki kellett mennem a mosdóba (egészségügyi okokból kifolyólag muszáj volt), és jeleztem a 2 fő személyzetnek, hogy rögtön jövök, csak kiszaladok az illemhelyre. Siettem, ahogy tudtam, de mire visszaértem a folyosóra, nagy megdöbbenésemre a 22 hónapos kislányom ott kószált egyedül, felügyelet nélkül. Épp a lefelé vezető lépcső előtt kaptam el, simán leeshetett volna. És ha nem erre indul el, akkor nem lett volna nehéz kijutnia az utcára, ugyanis nem olyan messze volt tőle a kijárati ajtó. Eléggé felháborodtam, nem örültem neki, le voltam fagyva, majd miután észhez tértem, illedelmesen megérdeklődtem a gondozóktól, hogy tudnak -e róla, hogy a gyerekem kint lófrált. Választ nem kaptam.

Ezután kissé határozottabban, de még mindig kulturáltan próbáltam megtudni legalább annyit, hogy mennyi időt volt felügyelet nélkül egyedül, mire annyit kinyögtek, hogy nem sokat. Nagyon nem érdekelt, hogy pont akkor hozták az ebédet (mielőtt lehurrognak itt egyesek, jelezném, hogy összevissza hozták, nem lehetett kikalkulálni, hogy mikor). Az étel tudott volna várni pár percet, míg visszajövök; de gondolom nem mondok újdonságot azzal, hogy pár pillanat is elég ahhoz, hogy bekövetkezzen a baj. Bele sem merek gondolni, hogy mi lett volna, ha legurul a lépcsőn, vagy kiszalad a forgalmas utcára... Fontosnak tartom kiemelni, hogy ezen a napon 4 gyerekre volt 2 gondozó, mégsem tudtak figyelni! Ezután közöltem a doktornővel, hogy mi innen megyünk.

Ő nagyon kedves és megértő volt egész végig, és mondta, hogy sajnálja, hogy előbb elmegyünk, és azt is, hogy nincsenek kellőképp felkészülve ilyen pici gyerekre. Azt azért nem értem, hogy miért nem közölték ezt előbb, hisz akkor vittem volna olyan helyre, ahol igen; és nekik sem okoztunk volna ennyi kellemetlenséget.

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

nemhiszem, hogy 2013.08.06. 09:33:18

Szent habakuk

Kommentek:

J_Kati_ · http://lassandebiztosan.blogspot.hu/ 2013.08.06. 16:01:13

J_Kati_ · http://lassandebiztosan.blogspot.hu/ 2013.08.07. 16:04:16

PRAXIS

Médiaajánlat

Friss topikok

Közösség

Szerzői jogok

Blog