Mindenki szuper kedves volt

4 hozzászólás

2013.04.28. 08:35

Nem vagyok protekciós, nem adtam pénzt, nem kaptak csomagot, borítékot, virágot (nem is volt nálam semmi, úgy kapartak össze és vittek be, örültem, hogy élek.

Tisztelt Praxis!  

In medias res: kosarazás után nem éreztem jól magam, bringával érkeztem, autóval vittek haza. Nem akaródzott orvosoz mennem, reménykedtem elmúlik, akármi a bajom (igazából azt hittem, a meleg, a nap, vagy a hosszú tél utáni első komolyabb testmozgás a ludas) - hányinger, vizesedett test, fejfájás, rossz közérzet, hőemelkedés. Jobban is lettem az éjjel, de másnap felálltam a géptől, kis naivan indultam volna pisilni. Következő pillanatban a földön feküdtem, olyan fájdalmat éreztem, mint még soha.  

Nem szaporítom a szót, a lényeg, kórházban kötöttem ki, ahol találkoztam 4 orvossal, 5 ápolóval (ügyelet, sürgősség, ultrahang) . Mindenki szuper kedves volt, együtt érző, empatikus, türelmes, gyors, szakszerű. Ahogy említettem, olyan fájdalmam volt, majd a falat kapartam, biztos nem voltam egyszerű eset - segítettek, támogattak, borzasztó kedvesen viselkedtek velem, kísértek, bátorítottak, mosolyogtak, vidítani próbáltak. Se megalázásban, sem udvariatlan viselkedésben nem volt részem. 10/10 minden. Aki esetleg nem találkozott még hasonlóval (szerencsés), tankönyvi példa voltam a vesegörcsre. Lehet, hogy ismét naiv vagyok, de én akkor is remélem, hogy nem szerencsés vagyok, hanem az egészségügy 80%-ból találkoztam mintával (vagy többől :) ), és a maradék 20-10-5-1% járatja le a szakmájukat, szégyenít meg rengeteg embert. Míg benn voltam (infúzió, ultrahang, röntgen, kivizsgálások, megfigyelés stb) láttam öntudatlan, brutál részeg beteget (nem, nem cukorbeteg volt, vitték detoxra :( ), ugyanolyan kedves, türelmes, udvarias elbánást kapott, mint én.

Mikor távoztam, a köszönetet úgy fogadták, mintha az ajtónál engedtek volna előre, vagy a helyet adták volna át - semmiség a köbön, szívesen, és már rám se figyeltek, mentek dolgukra. Nem vagyok protekciós, nem adtam pénzt, nem kaptak csomagot, borítékot, virágot (nem is volt nálam semmi, úgy kapartak össze és vittek be, örültem, hogy élek, lakáskulcson kívül más nem volt nálam - el is gondolkoztam rajta, lehet, hogy kellene egy kis tasi végszükség esetére előre bekészítve? 34 évesen most esett le a tantusz :)).

Nem fake poszt, nem vagyok egészségügyis becsszó. :) sőt, szeretném, ha sacc 40 évre nem is látnék egy darabig kórházat. Csak belegondoltam, ezek az emberek borzalmas kevés pénzért (igen, mások is - szintén respect) dolgoznak, szenvednek, úsznak szemben az árral. Nagyon valószínű, hogy nem ismernek rám, nem olvassák-e sorokat. Üzenem annak aki olvassa a 80-90-95%ból: köszönet a Debreceni Klinika ügyeletének, és bocsánat a rendhagyó(?) szenvedésemért. Gondoltam elfér a sok negatív poszt mellett egy ilyen is.  sziasztok

 ui.: igen, jobban vagyok, megszabadultam a köveimtől - remélem legalábbis mindtől. :)

ui.2: frissen festett, igényes, tiszta kórterem, jónak tűnő felszerelés, rendezett környezet, nem hadiállapotok uralkodtak, tiszta Fekete-erdei Klinika :) - Krista nővért nem láttam.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.