Gyerekszoba - Apu, a sztár!

szólj hozzá

2012.12.03. 12:00

Az édesapa a férfi nemi szerep elsődleges hordozója. A gyermek rajta keresztül látja és érzi a férfi-, a férj- és az apaszerepek külsőségekben megnyilvánuló és belső tartalmakra utaló jellegzetességeit.

Az édesapa a férfi nemi szerep elsődleges hordozója. A gyermek rajta keresztül látja és érzi a férfi-, a férj- és az apaszerepek külsőségekben megnyilvánuló és belső tartalmakra utaló jellegzetességeit.

A legtöbb családban az anya tölt több időt a gyermekekkel, az elfoglalt, gyakran túlterhelt családfő főleg hétvégén és esténként találkozik a kicsikkel. Ilyenkor együtt játszanak, felszabadultan hancúroznak, mesét olvasnak, vagy kirándulással, horgászással, moziba járással töltik a szabadidőt. Ezek a felszabadult, bensőséges órák felbecsülhetetlenül értékesek mind a gyermek, mind a szülő szempontjából.  Közös nyelvet alakíthatnak ki, és az apa nyomon követheti kislánya vagy kisfia értelmi és mozgásfejlődését, ugyanakkor észrevétlenül tanítgathatja is, mesélhet az erdő fáiról és madarairól, vagy elmagyarázhatja a filmbéli mesehős sarkantyújának eredeti funkcióját.

Ne csak játszótárs legyen az apa 

Ugyanakkor az anyukával szemben sem igazságos és a gyermek szempontjából sem jó, ha a szürke hétköznapok, a nyűgös reggelek és fáradt délutánok mindig neki maradnak, miközben az apuka megmarad jópofa játszótársnak és izgalmas szabadidőpartnernek. Szerepe ne merüljön ki ennyiben, bármilyen elfoglalt, szakítson néha időt arra, hogy ő vigye az óvodába, vagy hozza el onnan délután a gyermeket.  Mindig tudjon a gyerekkel kapcsolatos eseményekről, problémákról, legyen az viselkedésével vagy egészségével kapcsolatos. Lehetőleg beszélgessen is a problémákról a lurkóval, használja a játék során kialakított közös nyelvet. A dorgálást is közölheti játékosan, de úgy, hogy a gyerek érezze, ez nem játék. Szükség esetén legyen szigorú, és mindig vigyázzon, hogy a közvetlenség a gyermek részéről ne csapjon át tiszteletlenségbe, ha nem is hangsúlyozza azt lépten-nyomon, az apának kell némi tekintéllyel rendelkeznie gyermeke szemében.

Az édesapa a férfi nemi szerep elsődleges hordozója 

A gyermek rajta keresztül látja és érzi a férfi-, a férj- és az apaszerepek külsőségekben megnyilvánuló és belső tartalmakra utaló jellegzetességeit. Az apróságok megfigyelik, ahogyan barátságosan megszorítja a szomszéd bácsi kezét, ahogyan gyengéden megsimogatja anya vállát, ahogyan kimért mozdulatokkal szeget üt a falba, érzik a lényéből áradó nyugalmat és erőt. Ha nincs jelen az apa a család életében, a minta szempontjából a gyermek behelyettesít egy családtagot vagy ismerőst. A mozdulatokat utánozni kezdi, ha ez társaságban történik, természetesen nagy derültséget okoz.  Amikor az apa nincs otthon, a kis óvodás gyermek utánzással enyhíti belső feszültségét – például apja kedvenc papucsába bújva, jellegzetes lábtartásával megszokott foteljében helyet foglal. Később, ötéves kor körül túllépve a külsőségek utánzásán, elsősorban a kisfiúk azonosulnak a papájukkal, hiszen ő méltó a mama odaadó szeretetére, tehát érdemes papává válni. A kislányok ebben az időszakban különösen nagy rajongással övezik édesapjukat.

Az elvált apa ne hagyja el a gyermekét! 

A család teljessége és harmóniája, a szülők közti jó viszony pozitív mintát nyújt a gyermeknek, melyet később, felnőttként jó eséllyel követni fog. Amennyiben a szülők elváltak, az édesapának semmilyen körülmények között nem szabad beletörődnie abba, hogy keveset vagy egyáltalán nem találkozhat a kicsivel. Le kell győznie fájdalmát, ha a helyzetet mélységeiben nem értő, abból száz százalékig csak a feszültséget érzékelő gyermek elutasítóan viselkedik vele. Kellő türelemmel újra kiépíthető a bensőséges viszony, néhány találkozás után meg tudják találni az egy ideig nem használt közös nyelvüket. Fontos az apa vagy a nevelőapa szerepe  Az édesapa a gyermek lelki életében pótolhatatlanul fontos, akkor is, hogyha az apai funkciót nagy részben képes betölteni a nevelőapa. Az sem indok a ritkább találkozásokra, ha a férfi alapít új családot. Anélkül, hogy a másik felet szidnánk, a gyermeknek el kell mesélnünk a maga nyelvén a válás történetét (legjobb, ha ezt mindkét szülő külön-külön, de lehetőleg egyeztetett módon megteszi), mivel e nélkül a gyermek a szülei válása miatt saját magát fogja okolni.  Ritkán, de előfordul, hogy az apa neveli egyedül gyermekeit. Ilyenkor – remélhetőleg csak átmenetileg – kénytelen átvenni a gondoskodó anya szerepét is, vagy átadni azt a nagymamának, lényeg, hogy erőfeszítései a gyermek szempontjából elveszett teljesség pótlására, visszaállítására irányuljanak. 

Kiss Ákos pszichológus 

www.patikamagazin.hu

Forrás: www.bebikkicsikesnagyok.hu

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.