Levél - Egy epeműtét története

16 hozzászólás

2012.10.11. 06:00

A gyermek-gasztroenterológus egyszer sem vizsgálta meg, csak gyógyszert rendelt neki (!), a nővérpulttól ránézve a gyerekre annyit mondott, hogy jó súlyban van.

Tisztelt Praxis Blog! 

Történetünk és kálváriánk kb. 1 évvel ezelőtt történt, de a mai napig for bennem a düh, amikor eszembe jut: hogyan lehetnek egyes gyermekorvosok ennyire hanyagok és lelketlenek?  Az egész 2011 karácsonya előtt kezdődött, amikor egy éjjel kislányom iszonyú hasi fájdalmakra ébredt. Irány az ügyelet! Ott pont a saját gyermekorvosunk volt, aki adott be neki görcsoldó és fájdalomcsillapító injekciót, de mivel fájdalmai egyre csak erősödtek, mentőt hívott és beutalt a megyei kórház gyermekosztályára. Tehát ő minden telhetőt megtett véleményem szerint.  A gondok pont a kórházban kezdődtek.  Még akkor éjjel a vérvétel megtörtént, amely magas fehérvérsejtszámot és májfunkciós értékeket mutatott. Reggel a gyereksebész megvizsgálta, “nem műtéti esetnek” minősítette (ekkor még nem készült UH) és elment szabadságra. (Ennek a későbbiekben lesz jelentősége.)  December 24-én történt egy UH vizsgálat, ami több apró epekövet mutatott, jobb vesében mérsékelt üregrendszeri tágulatot és a jobb petefészekben 1 cm-es cystát. Karácsony lévén, érthető módon csak ügyeletes orvos volt az osztályon, aki történetesen pont nephrológus: összesen annyit mondott kislányomnak vizitkor, hogy pont egy állatorvosi ló esete (!).

De meg már nem vizsgálta. A karácsonyra való tekintettel hazaengedtek bennünket azzal, hogy diétázzon és 27-én menjünk vissza kontroll vérvételre. Ez meg is történt, és kóros eltéréseket nem mutatott. Az ügyeletes doktornő annyit mondott, hogy valószínűleg epeköves rohama volt 23-án, amikor a mentő bevitt bennünket, a diétán kívül egyelőre nincs vele teendő. Kérdésemre, hogy a veseűri tágulattal ill. a cystával vigyem-e további szakorvosi vizsgálatra, annyit mondott, hogy nem szükséges.  Itthon gyermekem természetesen tartotta az előírt diétát (nem véletlenül fogyott 1 hónap alatt 5-6 kg-ot), annyira megviselték az átélt fájdalmak, hogy szinte csak párizsit és virslit volt hajlandó enni és üres teat inni. Ennek ellenére január 2-án ismét jelentkeztek a görcsei, így ismét mentő vitt minket a gyermekosztályra. Újra megtörtént a vérvétel, ami még magasabb májfunkciós értékeket mutatott. Ekkor 1 hetet töltöttünk a kórházban, 3 nap után került sor UH vizsgálatra, amiről a vizsgálatot végző orvos annyit írt, hogy státusa lényegében nem változott (de mégis mennyi kő, mekkorák? semmi adat).

Ezalatt a gyereksebész még mindig szabadságon volt, helyettes nem volt. A gyermek-gasztroenterológus egyszer sem vizsgálta meg, csak gyógyszert rendelt neki (!), a nővérpulttól ránézve a gyerekre annyit mondott, hogy jó súlyban van (nem vitás, nem vékony, 163 cm és 60 kg 13 évesen, de nem hiszem, hogy ennyivel el lehet intézni). Az egy hét alatt szakorvos egyszer sem látta, az osztályos orvos (rezidens)néha megnyomkodta a hasát és ennyi. Amikor az osztályos orvostól érdeklődni mertem, hogy tudnak-e valamit mondani a gyerek állapotáról, még ő volt felháborodva, hogy mégis mit képzelek, nem csak az én gyerekem van itt (csak az orvosi szobában tudtam elérni, a vizitek alkalmával a szülőknek el kellett hagyni a kórtermet).  Mikor a gyereksebész visszajött a szabadságról, 5 órás várakozás után végre megvizsgálta és úgy nyílvánított véleményt, mintha olyan nagyon képben lenne, hogy mi is történt azalatt, míg ő szabadságon volt. Kérdésemre, hogy nem lenne-e megfontolandó az epehólyag eltávolítása, mivel szigorú diéta mellett is begörcsölt, elintézett azzal, hogy én meg akarom csonkítani a gyereket, és márpedig ezek nem epeköves rohamok voltak, és egyébként is: az első UH más gondokat is kimutatott. Elküldött azzal, hogy 1 hónap múlva ismételjük meg az UH vizsgálatot. Azzal már nem foglakozott, hogy a májfunkciós értékek még mindig magasak voltak.  Én azt értem és egyet is értek, hogy nem kell egyből kés után nyúlni, de kérdem én: ilyen laborértékekkel és feltételezett egyéb gondokkal (UH), 2 roham után nem kellene egy gyereket alaposan kivizsgálni, hogy mi okozza ezeket valójában? Kérdésemre, hogy mi van, ha megint begörcsöl, hívjam a mentőt vagy mi legyen, elintézett azzal, hogy nem kell mentő, majd elmúlik (!) A gyermekorvosunk a leleteket és a zárójelentést látva csak a fejét fogta: ez nem lehet igaz! (Még szerencse, hogy nem ez a gyereksebész műtötte: akkor is ennyire hanyag lett volna; most hol lennénk?)  Anyai ösztönömre hallgatva, természetesen nem hagytam annyiban a dolgot, és kicsit bonyolultan ugyan, de bejutottunk a szomszédos megyei kórház  gyerekosztály vezetőjéhez (akiről más szülőktől sok jót hallottam), aki történetesen pont gyermek-gasztroenterológus.

 Mai napig hálás vagyok Dr Gárdos László doktornak: bár minden nap utaznunk kellett, de pár nap alatt minden szükséges vizsgálatot elvégzett, minden más betegséget kizárt, sőt kiderült, hogy kislányomnak se a veséjének, se a petefészkének nincs semmi baja és javasolta az epehólyag eltávolítását. Hozzáteszem, egy fillért sem fizettem, tehát nem ezért volt ilyen alapos.  Mivel sajnos ebben a kórházban is a mi megyénk gyereksebésze helyettesített akkoriban, a műtétet itt eleve kizártam és remélem, soha nem hoz össze ezzel az “orvossal” a sors.  Kicsit körülményes úton, de eljutottunk a SOTE I.sz. Gyermekklinikájára Dr Verebély Tibor tanár úrhoz, aki a szükséges vizsgálatok után azonnali műtétet látott szükségesnek (a kövek száma és mérete nőtt), amire pár napon belül sor is került. Ma már áldom a napot, amikor az ő kezei közé került a kislányom! A műtét jól sikerült, utána gyors volt a gyógyulás és azóta is remek jól vagyunk. (Itt is vizsgálták a feltételezett vese eltéréseket és a cystát, de ők sem találtak semmi rendellenességet). Csak jót tudok mondani erről a kórházról is (csak úgy, mint a Zala megyeiről), a nővérek is és az osztályos orvosok is nagyon készségesek voltak, a legkisebb panaszra is ugrottak, hogy segítsenek. Le a kalappal előttük! 

Ezer köszönet és hála a Zala megyei kórház gyermekosztályának és a SOTE I.sz Gyermekklinikának! A Vas megyei kórház viszont…no comment.