A vérző kismama tapasztalatai


Kedves Praxis blog,
Régóta lelkes olvasótok vagyok, és ha arra érdemesnek találjátok, megjelenhet a blogon az én pozitív történetem is név nélkül. Igyekszem úgy leírni ahogy én azt megéltem.
2010. szeptemberében terhes lettem. Örömünk leírhatatlan volt, de sajnos ez nem tartott sokáig, pontosan 1 hétig... Barna folyásom volt, de ez lehetett volna akár "normális" is, hiszen épp az elmaradt ciklus idejében voltunk. A lehető leghamarabb kaptam időpontot a vidéki orvosomhoz akihez ragaszkodtam mivel budapesti kiküldetésünk időleges volt és hetek kérdése volt már csak a hazaköltözés. Így amikor enyhe vérzésbe ment át a folyás rohantam a legközelebbi sztk-ba, a Fehérvári útra. Kis huzavona után soron kívül fogadtak, mint vérző kismamát, a doki korrekt volt, elküldött ultrahangra, arról ő már nem tehet, hogy időpontot csak kb. 2 hét múlva kaptam volna. A lelkemre kötötte, hogy ha élénk erős vérzést tapasztalok, irány a kórház.
Nos ez másnap reggel jött el... Fogalmunk sem volt hova menjünk, így a lakóhelyünkhöz legközelebb eső kórházat választottuk amit a GPS mutatott, ez a Szent Imre volt. Bár a sürgősségin nem tetszett a hölgynek, hogy vidéki a lakcímem, nem igazán értette mit keresünk ott... De készségesen továbbirányított a megfelelő osztályra, ez 6 óra körül volt. A "kismama" és "vérzés" szavak egy mondatban való párosítása mintha valami varázsszó lett volna. Az ügyeletes orvos megállapította, hogy - szó szerint idézem -"sajnos most nem lesz baba", nagyon emberségesen viselkedett, a vizsgálat után megfogta a kezemet és úgy vigasztalt, elmondta, hogy nem az én hibám, sajnos aki el akar menni, az elmegy. Pedig éppen lejárt a műszakja, nem sajnálta rám azt a 20 percet... Nagyon köszönöm ezt Dr. Bálint Balázsnak, nagyon sokat jelentett a kedvessége. Soron kívül beutalt ultrahangra, a biztonság kedvéért nézzen meg szonográfus egy komolyabb géppel. Erre 8kor sor került, de a szonográfus nő elég bunkó volt, miután közölte velem, hogy vér van a medencémben de nem találja az okát bennem hagyva az UH fejet elment röhögcsélve telefonálni. Ez volt az egyetlen negatívum. Aztán végül elég nehezen, de megtalálta a szikhólyagot a petevezetőben. (4+6 hetes voltam akkor, nem lehetett könnyű.) Én ott szinte megsemmisültem. A nappalos ügyeletes (Dr. Urbán Márta) megerősítette a méhen kívüli terhességet, és közölte, hogy én innen nem megyek sehova. Azonnal felkísértek az osztályra, és egész délelőtt foglalkoztak velem. Megvizsgált a főorvos, bejött az ügyeletes orvos, volt aki felvette az adataimat, kórelőzményt, egyszóval nem hagytak magamra. Tudtam, hogy mi fog történni. A műtétre 2-kor került sor. A műtőben a nővérkéknek is volt 1-2 kedves szava hozzám. Én eléggé megszeppenve viselkedtem, nem is fogtam fel mi történik velem, olyan gyorsan történtek az események. A petevezetékemet nem sikerült megmenteni mert megrepedt (?), ezért volt a vérzés. Nem tudom mi történt volna, ha nem veszik észre időben. Fájdalmaim sem előtte se utána nem voltak, a laparoszkópia miatti hasfeszülést leszámítva. Miután az altatásból felébredtem, bejött a doktornő, elmondta, hogy minden rendben zajlott, megkérdezte, hogy vagyok. Biztatott, hogy egy petevezetékkel sem jelent "fél esélyt" a következő teherbeesés, és 2 hónapot pihenjünk. Természetesen hősnek képzeltem magam és felkeltem, hajnalban a mosdóból kifelé jövet elvágódtam a padlón, és felszakadt az állam, így még a sebészetet is megnézhettem közelebbről.
A nővérke az öltések közben fogta a kezem, és a fiatal sebész doki is kedves volt. Tájékoztatott, hogy három varrástípus közül választhatok, és melyikkel járok a legjobban ha azt szeretném, hogy később ne látsszon. (ezt választottam, semmi sem látszik szinte a 3 öltésből) A Szent Imre kórházban csak jó tapasztalatom volt az ott töltött 1 nap során (soha nem voltam kórházban előtte), legyen szó akár nővérekről, orvosokról. Volt olyan doki aki még meg is ölelgetett távozáskor, pedig csak az adataimat vette fel előző nap. Pedig úgy estem be az utcáról, vidékiként.
Azóta már négy hónapos a kislányom. Lehet számolgatni, első próbálkozásra sikerült a műtét után. :) 8 hetesen volt egy kis vérzés, és a korábbi jó tapasztalatok miatt azonnal bementünk az ügyeletre.
Pont kifogtuk az egyik legbunkóbb dokit, de mivel tudtuk előre, felkészültem az esetleges beszólásokra. Miután egy 32 hetes szintén vérző kismamával 2,5 órát vártunk rá (műtött, de a nővérke szerint sem tart egy sima császár 2,5 órát), leüvöltött minket, hogy miért nem nap közben mentünk a szakrendelésre, és különben is a sürgősségin rosszul tudják, olyan hogy ügyelet nem is létezik. Azért csak megvizsgált, majd miután közölte, hogy a babám nem is baba csak egy embrió (ok igaza van, az ő szempontjából mindenképp, de én nyilván nem embrióként gondolok rá), minden rendben és amúgy meg "tönkre fogom tenni a gyerekem életét a túlzott aggódásommal". Az előzményeimet tekintve hadd aggódjak már túlzottan ha vérzést tapasztalok. :) Nem okozott bennem ez maradandó lelki sérüléseket, nekem az volt a lényeg, hogy a picivel minden rendben volt. És azóta is minden rendben. :)
Köszönöm, hogy elolvastátok.
Üdv: KBJ
Van egy sztorija a magyar egészségügy helyzetéről? Megváratták, félrekezelték, megalázták, vagy ellenkezőleg, csupa jót tapasztalt? Küldje el történetét a praxisblog@yahoo.com címre, vagy használja megújult kórházértékelőnket!
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
nextdoor · http://www.lelenc.hu 2012.06.08. 14:58:48
Rabyn 2012.06.08. 21:01:32
Örülök, hogy végül összejött a gyerek.:)
Laylla 2012.06.10. 15:33:21
Köszi, mostanság már a 2. aktuális :)