Elfekvő
10 hozzászólás
2012.05.13. 08:58Nyolcvanöt éves nagybátyám érdekes ember, merengtem el látogatásomkor. Ha vele voltam szívesen fogott bele történetekbe, gondolatai a városban jártak. Gyakran emlékeztetett, hogy "Tudod hol, na, hát te is jártál arra felé" módon, mintha soha sem jöttem volna el Pestről. Elindultunk a városba, a fiam is velünk tartott, beteg nagynénémet szándékoztunk meglátogatni.
A megállók körüli utcák nevei még a legjobb erőfeszítéssel sem jutottak az
eszembe. Valahogy egy-egy híresebb épület még kirajzolódott, de amúgy a
környéke csak derengett. Meglepett, hogy kételkedett ismereteim hiányában. - Hiszen itt nőttél fel, hogy tudtad elfelejteni?
Néha mosolygott megjegyzéseihez.
- Bátyám, ezzel az utazással is, csak háromszor voltam itthon.
- Na, látod, az elég nagy baj. A temetőben voltál kint?
- Igen, öcsémmel és fiával rendbe tettük a sírt, gazos volt. Aztán a fiammal megint
kimentünk.
- Virágot vittetek? Nem nagyon érdemes ma már, még azt is ellopják.
Korához képest igen mozgékony, ámbár keveset ad a ruházatára, egyedül él.
Reszelős hangja illik sovány alakjához. Cukorbeteg. Legyint róla, együtt
megyünk a sírba. Közben a múzeum felöl faggattam.
- Jártál benne?
Igyekeztem óvatos lenni, hiszen lakója volt ennek az intézménynek. Lelkileg soha nem gyógyult ki belőle.
- Igen, többször is, felelte.
- Mi visz el oda?
- Önkéntelenül a sorsom. Nem tudom elfelejteni, hogy ártatlanul bántottak minket, de talán a tény, hogy látom, hogy mások sem felejtik, az megnyugtat. Meg tudom azt, hogy végleg megbuktak.
Zötyögünk tovább, a nagybátyám üzleteket említett, én csak széttártam a kezem. Amikor belvárosi utca nevet mondott, igen, feleltem neki, itt kell lenni valahol.
- Itt is van, nem vitték el. - mulatott gondolatán.
A beteg elfekvőnél, ahonnan csak a halottas kocsi viszi ki az életből
kikopottat, fiam megállított.
- Remélem, hogy neked és Józsi bácsinak nem lesz fájdalmas, de nem akarok bemenni. Én Teri nénire úgy akarok emlékezni, mint ahogy én őt megismertem.
Nagybátyám a kapun belül egy kényes ügyet fejtegetett. Megállt az első lépcsőkön. Nagynéném, a nővére, illegálisan van itt.
- Hogy mondtad, illegálisan? Mit jelent az?
- Öcsém, nénéd esett-kelt, hiszen kilencven két éves, és már nem volt higiénikus.
Dolgokat elfelejtett, nem emlékezett sok mindenre. Utána néztem, ahogy bírtam, közben epegyulladást kaptam. Kórházba vittek, megoperáltak, őt, meg mint egy gyereket ide hozták. Amikor kijöttem a kórházból és helyrejöttem, eljöttem, hogy felvegyem, de a főorvos azt mondta, hogy hagyjam itt. Irodájában behívva, csöndben közölte, hogy a nyugdíja húsz százalékát megtarthatom, a többit borítékban kéri. Nem is tudtam, hogy hirtelen mit mondjak. Most érts meg engem, rajtam, Terin elvileg segített. Ha meg itt valaha egy komoly ellenőrzés lenne, én előbb megütném a bokámat, és megint nekem kéne nénéd után nézni. Tenném is, de tudod te, hogy lelkileg mibe került ez nekem, amibe a főorvos sodort? Kinek hinnének itt, hogy mi történt? Milyen jellem lehet ez az orvos?
Már sokat gondolkodtam rajta. Ez végeredményben állami intézmény, hely is volt, nem kellett innen senkit sem kitenni, hogy nővérem itt lehessen. Vajon tisztes ez a segítség, hogy ilyen nyugodtan a zsebébe teszi a pénzt? Mit hisz magáról és főleg minek tart engem?
Ahány embernek elmesélnéd, annyi véleményt hallanál, feleltem. Sokan téged okolnának, hogy nem voltál az erkölcs magaslatán, eljöttél a nővéredért, vitted volna haza és akkor nincs ez a történet. Te meg azt válaszolhatnád, hogy kora, állapota már jogosulttá is teszi, hogy itt van, de nem, úgy ahogy az orvos a kész helyzet elé állított. Tisztességért bátyám, ha szóba kerül, fordulj egy újsághoz, tégy feljelentést. Ha bajba kerülsz, fogadj ügyvédet. & nbsp; –Ugyan öcsém, egy magam korú embernek ebben az istenverte világban mikor lenne ereje ilyen eseményeken keresztül menni?
Hát akad ilyen ember, aki a kényszer állapotból erkölcsért prédikál? –Akadhat nagyon sok. Az állapotokat befolyásolni nem tudják, hát másokon kérik számon a korrupció elleni védekezést. A korruptokkal kikezdeni nem mernek, tudják, hogy szervezett, amúgy már beépült a mentalitásba, ráadásul a te történeted egy a több ezerből. Baleknak nézne sok, kevés szimpátiával. Te vagy a hibás még a fájdalom kellős közepén is. –Legyintett, ezzel tudni kell élnem.
Felértünk az emeletre. Az erős vizelet szag érezhetően fokozódott, amint az ágyakhoz közeledtük. Néném az asztalnál ült, maga elé nézve, mellette az asztalnál még három önmagába szállt, de másképpen tevékenykedő ápolttal. Elszorult a szívem. Hát ez lett belőle, anyám családjának legműveltebbje, modern, kellemes rokon, most a sors kivetettje, tehetetlen és itt törvénytelenül tengődik.
Örültem is, hogy fiam lent maradt az utcán. Megszólítottam, néném, a szavak erejéig, talán még egy kicsit a tudata mélyén, közölte, hogy megismert.
- Jaj, de örülök, hogy látlak.
Megöleltem.
- Hogy érzed itt magad, néném?
- Itt? - kérdezett vissza gyenge hangon, hát mi van itt?Meglepett, hogy felismert, kevesebbet vártam bátyám történetei után.
Még mindig értelemmel kérdezett, majd visszazökkent merengő magányába. Már útra készült.
Bátyám megetette, minden nap meglátogatta, eltöltött vele egy fél órát, amely idő sokszor hosszabbnak tűnt a testvér kiszámíthatatlan értelmi állapota miatt. Távozáskor sóhajtva merengett el. – Nézd meg nénéd, valamikor Márai Sándor köréhez tartozott és mi lett az egykori értelemből. Ha nem jönnék, néha keseregne, esetleg várna is, ha meg itt vagyok, sokszor nem ismer fel. Meg voltam lepődve, hogy téged megismert, talán te valahol ott maradtál az eszében, ami még nem károsodott meg. &n bsp; Három hónap múlva elment. Órákkal később fedezték fel, hogy elhunyt, a nővérek egy időben mentek ebédelni, nem volt ügyelet. Bátyámat felhívták, amint beérkezett megfogta nővére kezét, már hideg volt. Ő csukta le a szemét. –Maguk azt mondták, hogy nemrég halt meg, emelte fel rekedtes, keserű a hangját; – egy ilyen holttest már hosszú órák óta az.
–Mások is vannak itt, nem csak a maga nővére, volt a kurta válasz.
Ő is élt még két évet, a végén már neki sem ment egyedül, lánya nézett utána, de soha nem akart egy intézmény ápoltja lenni.
Van egy sztorija a magyar egészségügy helyzetéről? Megváratták, félrekezelték, megalázták, vagy ellenkezőleg, csupa jót tapasztalt? Küldje el történetét a praxisblog@yahoo.com címre, vagy használja megújult kórházértékelőnket!
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Irkutszk 2012.05.13. 16:43:06
Irodalmi műnek katasztrofális szerintem, egészségügyi problémának meg végképp.
"Reszelős hangja illik sovány alakjához. Cukorbeteg." A két mondat hogyan kapcsolódik egymáshoz? Reszelős a hangja mert cukorbeteg? Vagy azért sovány, mert cukorbeteg? Amikor itt tartottam, azt reméltem, hogy a cukorbetegről fog szólni az írás.
Többször kitárgyaltuk, hogy igenis haza kellett volna vinnie a testvérét. Legalábbis az én véleményem szerint. Ő maga nem akart intézménybe menni a végén, hahaha! Ráadásul orvosi szakértő is, mert tudja, mikor milyen hőmérsékletű egy halott, de ápolni nem akarja.
Merengeni meg keseregni megy, tenni nem. Miért nem vitte haza a posztíró a rokont? Miért nem nézett legalább utána, mivel is jár egy ilyen betegség? Jah, milyen betegség, hiszen azt sem tudja, mert nem kérdezett utána, még csak nem is találkozott az orvosával. Hallottam egy történetet, a másodunokatestvérem gyerekkori barátjának a kutyájának a tenyésztője mondta, hogy...
Csak gratulálni tudok a fércmunkához, remélem, legközelebb jobban sikerül.
VaTi 2012.05.13. 17:33:25
Részlet, ami tulajdonképpen nem is így van ott, ez egy ollózott változat. Ott egy másik, fogászatos történettel vegyítve van a részlet, ami itt már szintén megjelent korábban (ahogy olvastam ismerős lett a szöveg), ez a poszt volt itt a praxison: praxis.blog.hu/2012/01/18/a_regi_idok_korrupcioi_a_maihoz_kepest_idealis_eletforma_volt
Szal az ottani történetből kiemelve egy részlet, két részrebontva jelent meg itt. Az írás eredeti szerzője vagdossa, küldözgeti ezt be?
VaTi 2012.05.13. 17:35:35
2012.05.13. 19:09:16
2012.05.13. 19:57:53
El Visco Stello (törölt) 2012.05.14. 07:34:38
Feketepéter 2012.05.14. 16:22:56
karcsibácsi 2012.05.14. 19:43:01
lpt1 2012.05.14. 21:44:42
PRAXIS
"Pozitív és negatív történetek a magyar egészségügyről, minden mennyiségben. Orvosnál jártunk és nem ment minden zökkenőmentesen? Netán megaláztak, megvárattak vagy félrekezeltek? Vagy éppenséggel lelkiismeretes, segítőkész egészségügyi dolgozókkal találkoztunk? Ide megírhatjuk. Miért is? Mert az orvostársadalom máris nyomon követi a bejegyzéseket, olykor pedig hangot is adnak álláspontjuknak a kommentekben. De ha nem vagyunk mesélős kedvünkben, a kórházértékelővel is kinyilváníthatjuk véleményünket." - hvg.hu
Médiaajánlat
