praxisblog@yahoo.com

A mindennapok hősei

2011.07.29. 06:00

Kedves Praxis blog,

 

Eddig még nem írtam összefoglalót sehova és nem is kommentáltam mások
véleményét, de az intézetben fekve megfogadtam, hogy amint lehetőségem lesz rá, összefoglalom a velem történteket. Elöljáróban jegyzem meg, hogy ez nem a szokásos "megalázott a doktor, nekem most nagyon rossz" sztori, hanem egy nagyon pozitív történet. :-)

 

 

Július 1-én, pont Semmelweis napon, egy igen fájdalmas délelőtt után jutottam el az ügyeletről a Semmelweis Egyetem ÁOK I. sz. Sebészeti Klinikájára. Hogy miért? Egyszerű: előző nap a háziorvosom hazaengedett, mondván, hogy ez nem vakbélgyulladás, csak egy sima gyomorrontás, de ha nem javulnak a hasi panaszaim, akkor másnap menjek be az ügyeletre. Mivel nem hogy nem javult, de sokkal rosszabb is lett az állapotom, így megcéloztuk a kerületi ügyeletet. Ott egy fújtató 180 kilós és 170 centis orvos fogadott, egy mágikus kézrátétel után már küldött is tovább: ez appendicitis, az ágynyilvántartó pedig az I. számú sebészetet jelölte meg. Én ekkor már rettegtem: eléggé kórház-szűz vagyok, addig összesen 3-szor voltam kórházban, beleértve a születésemet is. Az egészségüggyel való viszonyom pedig kimerül abban, hogy havonta a munkáltatóm elküldi az elküldendő járulékokat - igen, teljesen bejelentett, adófizető magyar vagyok.

 

Szóval fájdalmakkal és fenntartásokkal érkeztem az ambulanciára, nem voltam boldog. Ültek ott egy páran, egy középkorú hölgy azonnal mellém telepedett és mondani kezdte, hogy milyen lassú ez az egész, már rég vár és milyen rossz neki. Én nem voltam beszélgetős kedvemben, hál Istennek nagyon rövid várakozás után már be is hívtak és megkezdődött a vizsgálatok sora. Egyet kiemelnék: rég tapasztaltam ennyi kedvességet és segítő szándékot, mint a vizsgálatok folyamán. A másik fontos dolog, amit látni kell: otthoni ruhában, pénz nélkül érkeztem, nem volt sem módomban, sem szándékomban hálapénzezni és ennek ellenére minden működött.

 

Rövidre fogva: vérvétel, röntgen, ultrahang - mindezt fél órán belül,
egy olyan vidám és pozitív kisugárzású betegtologatóval, hogy arra szó
nincs. Középkora ellenére úgy 24 órázik, hogy általában este 7 és 10
között látja a gyerekeit, mindezt megspékelve a reggeli 3-as keléssel
és egy másfél (!) órás vonatúttal. Irigyelendő, nem igaz? Visszaérve a
kiindulási vizsgálóba megszületett az ítélet a konzultációk után: ez
bizony vakbélgyulladás és műteni kell. Szuper, gondoltam magamban,
pont erre van szükségem. De az ambulanciát vezető orvos és a műtétet
aztán végző fiatal orvosnő egyszerű jelenléte megnyugtatott, a korábbi
rettegés elmúlt. Nem csináltak semmit, csak ott voltak. Sugárzott
belőlük a magabiztosság, a határozottság és a már oly sokat emlegetett
segítőkészség, én meg megnyugodtam. Irány a 104-es, ahol a nővérek már
vártak rám. Vicceltek velem, gyorsak és vidámak voltak, mindezt úgy,
hogy 18 év intenzív osztály után egy diplomás éjszakás nővér nettó
80200 forintot (!) visz haza a hónap végén - amikor ezt megtudtam, a
szégyentől és a tehetetlen dühtől majdnem leestem az ágyról.

 

A magyar egészségügy szar, de nem a benne dolgozók miatt az. Ezek a
nők és férfiak a teljesítőképesség határain túl dolgoznak úgy, hogy a
fizetésük igen gyakran egyenesen megalázó. Nem is beszélve a kórházat
szanatóriumnak tekintő, gyakorlatilag ott lakó betegek és a
hozzátartozók többségének viselkedéséről. Ritkán láttam ennyi
követelőző, szemtelen és pazarló embert együtt. Mindennapos jelenség,
hogy a szemetesbe kerül a kapott gyógyszer és/vagy étel, de ez egy
külön történet.

 

Most már itthon vagyok, minden jól sikerült és nem voltak
komplikációk. De egy ennyire jól szervezett, vidáman-eltökélt,
segítőkész és óriási hivatástudattal megáldott csapat munkája után ez
nem is csoda. Lehet, hogy nem mindenütt van ez így, lehet, hogy nekem
szerencsém volt. Egy biztos: akikkel én találkoztam, ők egytől egyig
hősök, a mindennapok hősei és ezt nem győzőm azóta sem hangoztatni és
hangsúlyozni. I. számú Sebészeti Klinika, kalapot le előtted!

 

Tisztelettel,

Rapp Szabolcs

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

gld 2011.07.29. 08:14:03

Végre :)

Amúgy tudtam, hogy ma jó nap lesz. Mármint nem a blogon, hanem globálisan :)

Olyan jó lenne, ha a megrögzött szkeptikusok egy ilyen pozitív történetet is legalább annyira tényként kezelnének, mint amikor a sztori egyértelműen negatív.

Jó volt ezt olvasni, köszi, hogy megosztottad velünk.
Válasz erre 

gld 2011.07.29. 08:17:16

Úgy látom, a blogmotor még kicsit kómás :)
Válasz erre 

macska69 2011.07.29. 08:38:33

Már-már gyanúba keveredtem a múltkor, hogy kitalált a sztori, amit a műtétes-kórházas élményeimről megírtam, mert én is hasonló, pozitív tartalmú posztot írtam, csak én az ÁEK Podmaniczky utcai sebészetéről.
Örvendetes, hogy ilyen tapasztalások mással és máshol is vannak, én még nem adtam fel a reményt, hogy ilyen lesz egyszer mindenkinek a véleménye, aki csak kapcsolatba kerül az egészségüggyel. Nagyon örültem a posztnak!
Válasz erre 

gld 2011.07.29. 09:04:30

@macska69: nekem is volt ilyen gyanúba keveredésem :) De bánja a fene :)
Válasz erre 

Káin 2011.07.29. 10:48:29

Jé, pozitív poszt, ez frankó :). Mindig jó ilyeneket olvasni, bár ilyenkor a hozzászólások száma alacsony. De nem ez a lényeg :):
Válasz erre 

ma21 2011.07.29. 11:40:04

@macska69: Bizony az én jó tapasztalataimat is megkérdőjelezték amikor a Szegedi sebészeti klinikáról írtam. Pedig az ismerőseim is maximálisan elégedettek voltak akik tőlem kérték az infót.
Válasz erre 

macska69 2011.07.29. 12:24:53

Nálunk sajnos megint van rá mód, hogy teszteljünk egy kórházat, jelen esetben az Onkológiai Intézetet. Eddig csak jót tapasztaltunk, ha nagyon szeretnék valami hibát találni, akkor annyit lehetne kifogásolni, hogy az orvost "megcsípni" majdhogynem lehetetlen, úgy viharzik egyik épületből a másikba, egyik betegtől a másikig. (én még egy rollert is adnék neki, annyit megy)De van "közvetítő", úgyhogy semmilyen kérdés nem marad megválaszolatlan, mert a nővérke, aki mosolygós, türelmes és kedves, oda-vissza átad minden üzenetet.
Válasz erre 

Irkutszk 2011.07.29. 17:53:14

Volt róla szó korábban, hogy néha milyen nehéz diagnosztizálni a vakbélgyulladást. A beteget dícséri, hogy igenis figyelt magára, hogy a tünetek nem javulnak, és a háziorvost, hogy a figyelmeztetést megtette. Láthatóan az ügyeletes orvos előtt már egyértelműek voltak a panaszok, és örömteli, hogy perforáció előtt műtőasztalra került a beteg.

Maga a betegség a vakbél végén elhelyezkedő immunszerv, a féregnyúlvány gyulladása, aminek okait nem teljesen tudják ma sem. Elméletek vannak, hogy a táplálék (ami akkorra már igazából inkább bélsár talán) elzárhatja a féregnyúlvány bejáratát, vagy hogy a baktériumok elszaporodnak (vagy a kettő együtt) a kiváltó ok. A betegség maga az, hogy a féregnyúlvány begyullad, és ez a falának megrepedésével járhat. Ennek következménye, hogy a gyulladásos góc kiszabadul a hasüregben, hashártyagyulladást okozva (ez pedig halálos kimenetelű is lehet). Tehát egy olyan sokszor előforduló betegségről van szó, ami igen súlyos következményekkel járhat. A kezelése műtéti: kiveszik a gyulladt féregnyúlványt, aminek (a műtéti kockázaton felül) hátrányos következményei tudomásom szerint nincsenek.

A legjellemzőbb tünet a has jobb alsó részén lévő fájdalom, illetve hányás-hasmenés, rossz közérzet. Van egy műfogás (amit én nem tudok, de gondolom, megfelelő helyen megnyomják a beteg hasfalát), amivel diagnosztizálják az appendicitis-gyanút. Természetesen laborral gyulladást, ultrahanggal képi megjelenítéssel is igazolható a gyanú.
Válasz erre 

Rivero 2011.07.29. 18:41:48

Sziasztok!
Jó pozitív posztot olvasni. :)
Válasz erre 

jágör68 2011.07.29. 19:17:29

@Dr.laikus PhD:
Persze, hogy elég lenne.
Akár egy is. Az ÁEK a kormánytagoknak aztán csá'. Akkor is tűrne a birkanép.
Megy a puhítás már a higgyüliéknél is.
Nem is kell ide orvos se, minek!
Igaz, hogy most a hanyatló Nyugaton egy akkora kórházban dolgozom, mint a veszprémi, csak itt kb 120.000 embert kell ellátni, nem 300.000-t + nyári nekem-a-balaton-a-riviéra szezonban dupla annyit- ugyanakkora személyzettel.
A posztolóhoz hozzátéve:
nem a benne dolgozók miatt xar a magyar egészségügy, hanem a követelőző, irigykedő (fizessevissza-a-sok-fizessevissza-mer-szegény-orvost-még-nem-láttam-mer-tele-a-parkoló-luxuskocsikkal), beetethető többségi magyar lakosság miatt
Válasz erre 

macska69 2011.07.29. 19:17:34

@Irkutszk: Képzeld, az én orvosom annak idején olyan óvatos volt, hogy amikor rendszeresen panaszkodtam rá, hogy fáj a hasam, de nem tudtam igazán jól behatárolni, leírni és megfogalmazni, hogy hol és hogyan, azt mondta, hogy na akkor most kivesszük a vakbelét, legalább az biztos lesz, hogy nem azzal van baj. És ha már úgyis nyiszálnak ejtenek egy picit nagyobb sebet és körbenéznek belül, hogy ha nem az, akkor mégis mi lehet. Így is történt, aztán megmutatták, hogy olyan gyönyörű és egészséges volt a féregnyúlványom, hogy az csak csuda, nem volt baja, meg az sem derült ki, hogy mi okozza a hasfájásokat, de megnyugtattak, hogy majd ha szülök, elmúlnak a panaszaim. Nos, ez is megtörtént, de nem múltak el, ám aztán én szépen rájöttem magamtól, hogy ha stresszes vagyok, akkor görcsöl a hasam. Hogy a hasim miért reagál így,azt nem tudom, de így van. Mi lehet az összefüggés?
Válasz erre 

Irkutszk 2011.07.29. 19:25:20

@macska69: Végeznek profilaktikus vakbélműtétet, én is így tudom.

A 'körülnézés' egy exploratív műtétet jelent: mikor a nem-invazív diagnosztikai eljárások csődöt mondanak, ténylegesen szemmel körülnéznek (körülnézhetnek), hátha valami nem láttak a gépek.

A stressz-hasfájás egy létező kapcsolat. A stressz szimpatikus túlsúlyt okoz, a következők miatt - a következőket lehet észlelni: a száj kiszárad, a nyál sűrű és kevés; a gyomor-bélszakaszon is csökken a vérellátás, és a szekréció; a vérellátás az izmok felé nagyobb lesz, ezzel elősegítve, hogy stressz helyzetben könnyebb legyen a menekülés vagy harc, izomtónus fokozódik (menekülő állat esete). Szerintem emiatt fájhat a hasad stressz helyzetben, egyébként hányás-hasmenés is előfordulhat ilyenkor. Én egyszer éreztem ilyet egy biokémia dolgozat előtt :) pedig kedvenc tantárgyam volt az egyetemen.
Válasz erre 

Dr.laikus PhD 2011.07.29. 19:43:35

@jágör68:

Inkább hallgasd meg még egyszer! :)
Válasz erre 

macska69 2011.07.29. 21:43:37

@Irkutszk: Köszönöm a részletes választ! Megnyugtató, hogy nem csupán én lettem "fordítva bekötve".
Milyen érdekes, hogy míg amerikában -a filmekben- mindig hánynak az idegességtől, nálunk inkább hasmenésben nyilvánul meg a stressz.
Válasz erre 

Ugyandehogy (törölt) 2011.07.29. 22:05:48

@Irkutszk: megnyomják a hasfalát -.....éééés hirtelen elengedik,és akkor állítólag nagyon fáj.
miklos.rabai biztosan olyan szépen elmondaná, éééés megkérdezné, hány mandulánk van:)
Válasz erre 

Circus 2011.07.29. 23:56:11

Pozitív poszt - hurrá és örülök :)

Szerény véleményem szerint ez, a fent megénekelt történet kellene legyen az általános. Nem?

Csak én nem találom amúgy az ominózus 'történt valami szörnyűség? Nosza, oszdd meg velünk' sorokat, ami kinn volt a fejlécben valahol?
Válasz erre 

elfuserált 2011.07.30. 22:52:44

Sziasztok! Csak azért regisztráltam, hogy a Szabolcs által leírtakat személyes tapasztalataim alapján megerősítsem. A klinikán valóban kiváló orvosok és nővérek dolgoznak, sőt még a takarítónőknek is van egy-két jó szava a beteghez... Bár tele vannak problémákkal (körülmények, eszközhiány meg a szokásos), mégis lelkiismeretesen és keményen dolgoznak.
Októberben leírom a saját történetemet is, ha túl vagyok az apró "sebigazításon".
Válasz erre 

aesculap 2011.08.01. 20:20:23

Ez tényleg így van. Kb egy évvel ezelőtt volt egy poszt, amiben pont az I. Sebészeti Klinikát gyalázták. Erre válaszul leírtam, hoigy ez az intézmény legalább olyan jó, mint az USA bármelyik csili-vili kórháza. Több kommentelő szépen lehülyézett.
Válasz erre 

lacix86 2011.08.24. 01:59:44

Höhö, a seb. klinikán dolgoztam medikus korom alatt három évet, intenzív osztályon. Azt hiszem, tudom, melyik nővérről és beteghordóról beszél a posztoló...

Mindent félretéve a Seb. klinikán én egyetlen beteggel nem láttam rossz bánásmódot, annak ellenére, hogy valami egészen elképesztő létszámhiány van ápolók terén. 12ágyas intenzív osztályra 3 nővér elég vicces felállás olyan esetekben, amikor legjobb esetben kb. 3 beteg van, aki nem gépi lélegeztetet...

A betegektől általánosságban jó véleményeket hallottam, én imádtam ott dolgozni és néha hiányzik az egész, de így diploma után már váltanom kellett :)

Természetesen volt szerencsém nem is egy esetben a "jajdetürelmetlenvagyokfizetematébétazonnalhozzanaknekemegypohárvizetmertszomjanhaloknemérdekelhogyaszomszédbanéppújraélesztenekegybeteget" típusú páciensekkel is, de ezek érintettek meg a legkevésbé ;)

én csak jóra ész szépre emlékszem onnan...

És puszilok minden ott dolgozó (ex)kollégát! ;)
Válasz erre 

lacix86 2011.08.24. 02:00:23

juj, egy kicsit széthúztam a fórumot. sry... :)
Válasz erre 
© 2009-2015 praxis
blogszabályzat
süti beállítások módosítása