11 ok, amiért szeretünk piacra járni

szólj hozzá

2011.04.04. 10:07

Flört a zöldséges fiúval, alkudozás és dagadó máj! „11!” sorozatunkban ezúttal azokat a dolgokat gyűjtöttük össze, amik miatt érdemes a hipermarketek helyett a klasszikus piacot választanunk.

A zsibongás

Ha másnaposan megyünk a piacra, szét fog szakadni a fejünk. Mindenki lármázik: a kofák, a vásárlók és persze a babakocsiban bömbölő gyerkőcök. Vannak helyzetek, amikor ezzel büntetni lehet. Viszont roppant vicces is tud lenni, ahogy az emberek, mint a Muppet show-ban a két öreg, a nagy hangzavarban újra és újra elismétlik egymásnak ugyanazt.

Nem mindegy, hogy far-, vagy malacpofa

Van abban valami isteni káröröm, amikor azt látjuk, hogy az élete első komolyabb főzésére készülő szoláriumos tündérke nagy svunggal másfél kiló farpofát kér a hentestől, mire az kuncogva kijavítja, hogy talán inkább malacpofát, nem, kisasszony? Szóval, éljenek az élet apró örömei, mert a piacon remekül lehet szórakozni is!

Na nem, annyit nem adok érte!

Kár lenne tagadni, de mi nők imádunk alkudozni! Mert ha már fizetni kell - tényleg, miért is nem jött velünk a barátunk, hogy megmutassa, igazi lovag? -, akkor a legkevesebbet akarjuk. Ezért képesek vagyunk vérre menő verbális csatákat vívni, amitől nő az adrenalin és ha győzünk, dagad a máj! Olyan ez, mint flörtölni: mindkét fél tudja, miről szól a játék, benne is van, de a siker a csók helyett forintban mérhető.

Helló, hercegem!

A kacér mosoly a legjobb fizetőeszköz, amit magunkkal vihetünk - persze, azért pénz is legyen nálunk für alle fälle. Egy ravaszkásan összehúzott szem, egy sokat sejtető pillantás, és ha kicsit még rá is harapunk a szénk szélére, tuti, hogy Sanyi, a zöldséges kétszer annyit ad a szebbikből, fele annyit mér és még a dugi banánból is csúsztat a kosarunkba - ha hagyjuk.

Huncutkodás a hangosbemondónál

Jobb piacokon még most is működik a hangosbemondó, ami közli velünk, éppen hová érkezett friss áru, vagy hogy sürgősen parkoljunk odébb a kocsival, különben már viszik is. Hagyjuk, hogy belénk bújjon a kisördög, menjünk oda, adjunk egy kis pénzt a bemondónak és huncutkodjunk! Nézzünk körül, szúrjunk ki egy jóképű, ám láthatóan tébláboló pasit és tökéletes személyleírást adva mondassuk be, hogy ha felhúzná a sliccét, talán nem lenne olyan ciki a piros alsógatyája. Ki tudja, a végén akár még egy jó kis randi is elsülhet a dologból.

Ennél jobb nincsen sehol, aranyoskám!

Alaptörvény, hogy a piacon mindig, minden a lehető legfrissebb, legjobb, legolcsóbb! Legalábbis az árusok szerint. És ezt minden egyes alkalommal be is akarják adagolni nekünk. De mi persze átlátunk a szitán és túljárunk a furmányos kis agyukon: amint bedobjuk, hogy a szomszéd pulton ugyanez az áru van ám, csak olcsóbban, rögtön engednek az árból. Vagy elhajtanak, hogy ne ócsároljuk a portékát...

A virágos nénik mosolya

Az asztalkáik mögött álldogáló kistermelők, virágos nénik a piac legüdébb színfoltjai. Ők azok, akik mindig mosolyognak, és akik örökbecsű tanácsokkal látják el a szokás szerint tök ügyetlen pasijainkat arról, milyen virágot hozzanak nekünk. Mert maguktól aligha hoznának azok a galádok!

Szíj Melinda-szatyor doszt!

Ismerjük el, hogy ami a divatban iszonyatosan oldszkúl, az itt nagyon menő! A Megasztár utolsó szériájának legkülönösebb alakja divatot teremtett csíkos, műszálas retroszatyrából itt aztán annyi van, mint a nyű! A nép nagy része ilyennel közlekedik. Ha elcsábulnánk - ahogy szoktunk - és venni akarnánk egyet - mert ilyen még úgy sincsen -, azért gondoljunk arra is, hogy a piacról kilépve a szatyor már inkább ciki lesz, mint menő. És akarjuk mi ezt, hm?

Babtúrás

Nevezhetjük fétisnek is, de talán mégsem az: a magos standon titokban beletúrni egy nagy tál fejtett babba vagy lencsébe vagy éppen önfeledten belemarkolni egy mákkal teli zsákba, és aztán nézni, hogyan peregnek a szemek, hmm, mennyei érzés! Ráadásul még bűntelen is, nem úgy, mint amikor bánatunkban az éjszaka közepén csokit majszolunk a tévé előtt.

Azok a formás kis pogácsák...

Van valami a pékekben, ami miatt érdemes újra és újra elcsábulni és hagyni, hogy megkísértsenek bennünket a különféle sütemények. Talán az, amikor hátrafordulnak, hogy az elektromos kis kemencéből kivegyék nekünk a még forró bucit. Az a látvány sem rossz, de a kedvenc pékünk formás hátsó pogácsái azért még klasszabbak, nem igaz?

Ein lángos, bitte

Ha meg akarjuk mutatni a külföldi barátainknak, milyen a retro valóság, vigyük el őket lángosozni. Nincs olyan piac az országban, ahol ne lenne lángosos! Itt aztán megtanulhatják, milyen a vastagon fokhagymás és a sajtos-tejfölös! Csak arra figyeljünk, hogy olyan ruha legyen rajtunk, amiért nem kár - mert ha nem is esszük le magunkat, az tuti, hogy a kapun kilépve visszük magunkkal a jó kis zsír szagot!

Forrás:nlcafe.hu

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.