Az ezerarcú gofri

szólj hozzá

2011.03.21. 11:25

A gofri ideális reggelire, desszertnek, partira, gyerekzsúrra, felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt. Érdemes beszerezni egy gofrisütőt, hogy gyakran megörvendeztethessük családunkat és barátainkat a *kockás tésztacsodával*, amelyet édesen vagy sósan, azon belül számtalan variációban és ízesítéssel is készíthetünk.

A gofri minden híresztelés ellenére nem amerikai találmány, hagyománya az ókorig nyúlik vissza: már a görögök készítettek vaslapok közt sütött ostyákat. A középkori vásárokban pedig mozgóárusok kínálták, édességként. A gofrinak nagyon sok fajtája van, *eredetiként* a belga gofriként ismert verziót szokták említeni, mivel a maihoz hasonló, bordázott formát egy belga kézműves találta ki a cukrászoknak, hogy a maradék tészta ne vesszen kárba. Más források szerint állítólag a XVIII. században a liége-i herceg szakácsa készített először ilyen édességet.

A forma méhkaptárra hasonlított, ennek a francia neve gaufre, és a mintázatba mézet csurgattak. Először édességként ették, de hamar rájöttek, hogy sósan elkészítve is finom.

Belgiumtól Amerikáig

Belgium mindhárom hivatalos nyelve sajátjaként is számon tartja a gofrit. Franciául gaufre de Liége, flamandul luikse wafel, németül lütticher Waffel. A brüsszeli (belgaként ismert) és a liége-i a két legismertebb gofriváltozat. Míg a brüsszeli változatnak vékonyabb, könnyebb tészta az alapja, és téglalap formájú, addig a liége-i szabálytalan alakú, élesztővel készül, tömörebb kelt tészta.

A gofrira kiemelten igaz, hogy ahány vidék, annyi szokás: a holland típusúban például több vaj van, Franciaországban pedig ismert a négyszögletes és rácsos fajta is, de a délnyugati eredetű tésztát sokkal vékonyabbra húzzák, és csőszerűen feltekerik (így ostyarolóhoz hasonlít).

Amerikában a brüsszeli verziót ismerték meg az 1964-es New York-i világkiállításon, és ott egyszerűsítették a brüsszeli jelzőt belgára. A tengerentúlon a gofrit waffle-nek nevezik, az amerikaiak egyik kedvenc reggelije, de nem édes! A waffle ropogósra sütött tészta, az amerikaiak szalonnával és juharsziruppal eszik.

A gofri a pralinén kívül ma is az egyik legjellegzetesebb belga édesség. Belgium összes településén kapható, utcai bódékban, lakókocsikban sütik, édes, karamellás illata messze száll. Az országban töltött szabadságunk idején a sör, sült krumpli, gofri „szentháromságban” eltöltött víkend kihagyhatatlan!

Az eredeti belga gofri receptje hétpecsétes titok, de rengeteg recept ismert. A finomság elkészítéséhez liszt, vaj (margarin), tojás, tej (víz), cukor, csipet só (sós verziónál cukor helyett több só) szükséges, lehet élesztővel vagy sütőporral készíteni. Az édes alaptészta a speciális gyöngycukorral az igazi, amely hőre nem olvad, ezért a forró tésztába harapva ropogós cukorkristályokat ízlelhetünk.

Tésztaváltozatok

A gofri tésztája sokféle lehet: puhább, vékonyabb és ropogósabb, natúr vagy egyéb hozzávalókkal gazdagított, készülhet élesztővel, sütőporral, vagy ezek nélkül csak liszttel, tejjel, kefirrel, tejszínnel, túróval, joghurttal. Arra mindig figyeljünk, hogy a hozzávalókat csomómentesre, krémesen folyékonyra keverjük!

Különösen ropogós lesz a gofri, ha a receptben lévő tejet langyos vízre cseréljük, és kicsit tovább sütjük. Ha tejjel készítjük, akkor puhább és sötétebb lesz a tészta. Sütés után a gofrit rácson célszerű pihentetni, mert ha egymásra tesszük őket, megpuhulnak.

Az édes gofri tésztáját bolondíthatjuk magokkal, kókusszal, zabpehellyel, reszelt almával, reszelt citromhéjjal, rummal, gyümölcsdarabokkal, marcipánnal, vaníliával. A sós gofri tésztájából természetszerűleg hagyjuk ki a cukrot, és helyette apróra vágott sonkát, sajtot, zöldfűszert tegyünk bele.

A gofrisütő egy speciális, elektromos grillsütő (melegszendvics készítésére is felhasználható). A tésztából egy adagnyit az általában négyzet formájú mélyedésbe öntünk, lezárjuk, és 2-3 perc alatt elkészül a mindkét oldalról átsütött finomság. Ha a gofri már nem gőzölög, akkor kész. A gofri formáját összecsukáskor kapja, de a sütő két felének jól kell záródnia, hogy a tészta sütés közben nehogy kifolyjon. A mintát, a mélyedéseket az első gofri sütése előtt ecseteljük be étolajjal.

Ízesítés, tálalás

Az édes gofrit egyszerűen tejszínhabbal, porcukorral is ehetjük, de még finomabb vanília- vagy csokoládépudinggal, édes szószokkal, fagylalttal, mogyoró- vagy túrókrémmel, gyümölcslekvárral, különböző dzsemekkel és zselékkel, folyékony karamellel, juharsziruppal.

A maradék gofrit másnap felfrissíthetjük kenyérpirítóban A maradék gofrit másnap felfrissíthetjük kenyérpirítóbanA díszítésnek csak a fantáziánk szabhat határt: tejszínhab, gyümölcsök, kakaópor, fahéj kerülhet rá, vagy az olvasztott csokoládét megszórhatjuk kandírozott narancshéjjal, apróra vágott, cukrozott gyümölccsel. Tehetünk még az asztalra joghurtot, gyümölcsöket, befőttet, pudingot, szirupokat, felnőtteknek konyakos mártást. A sós gofrit kínálhatjuk mártásokkal, zöldséggel, salátával, de akár grillezett húsokkal is.

Tálalhatjuk a gofrit egyesével, különböző alakban (van egyszerű négyszögletű, de például szív alakú sütőforma is), ha pedig többet egymásra teszünk, a tészták közé tölteléket halmozunk, akkor rendhagyó tortát kapunk, amelyet akár szeletelhetünk is.

Forrás:mindmegette.hu

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.