Nem szóltak, hogy haldoklik az édesanyám

2011.03.15. 06:00

Sziasztok!


Sajnos nekem tragikus élményem van az Országos Korányi TBC és Pulmonológiai Intézettel kapcsolatban. 2010 július15-én ott hunyt el Édesanyám tüdőfibrózisban. Igazából nem sok mindent tudok a kórházról. Háromszor került be, ebből egyszer voltam látogatóban halála előtt másfél hónappal. Akkor 2 hetet feküdt bent. Jobban lett, haza engedték.

 


Akkor elég megdöbbentő volt számomra  ahogy ott meghalnak a betegek, vagyis amilyen körülmények közt. Értem ezt arra ahogy a betegtársaik és a látogatók is végignézik a haldoklásukat, mert se egy paraván, semmi nincs körülöttük, nem létezik, hogy ezt nem lehetne megoldani. Ha már el kell mennie, legalább nyugodtabb körülmények között, esetleg a családtagjai mellett, ne idegen emberek előtt közszemlére kitéve.


Anyukám amit mondott az is elég érdekes, hogy sokszor a gyógyszerekre sem figyeltek kellően, egy nővérnek nem szabadna hibáznia a gyógyszereknél. A halálával kapcsolatban sem tiszta számomra minden. Senki nem szólt, hogy haldoklik, pedig amikor bent voltunk egy néni haldoklott és értesítették a hozzátartozókat, hogy vele lehessenek. Nekünk nem szóltak és nagyon fáj, hogy messze, idegenben egyedül kellett eltávoznia, még csak el sem köszönhettem.

 

Nagyom szeretném ha jelentkezne valaki aki akkor vele egy kórteremben volt. Sajnos nem tudom, hogy melyikben. Aznap reggel szállították át Bajáról, este 7 körül meghalt. Amikor elmentünk a dolgaiért nem volt eszemben megkérdezni. Zsöllér Györgyné-nek hívták. Nagyon kérem, hogy jelentkezzen aki akkor ott volt és olvassa ezeket a sorokat. Talán segít, hogy megnyugodjon a lelkem és tisztában legyek több dologgal. Ha nem szeretne ide írni, az email címem a szerkesztőknél van.

 

 

Van egy sztorija a magyar egészségügy helyzetéről? Megváratták, félrekezelték, megalázták, vagy ellenkezőleg, csupa jót tapasztalt? Küldje el történetét a praxisblog@yahoo.com címre, vagy használja

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nem én vagyok, hanem én 2011.03.15. 07:27:06

Részvétem, és sajnálom.

"Akkor elég megdöbbentő volt számomra ahogy ott meghalnak a betegek, vagyis amilyen körülmények közt. Értem ezt arra ahogy a betegtársaik és a látogatók is végignézik a haldoklásukat, mert se egy paraván, semmi nincs körülöttük, nem létezik, hogy ezt nem lehetne megoldani. Ha már el kell mennie, legalább nyugodtabb körülmények között, esetleg a családtagjai mellett, ne idegen emberek előtt közszemlére kitéve."

Igen, tényleg a családja körében kellene eltávozni az élőknek. És ehhez az otthoni szoba és ágy a legmegfelelőbb hely.
Nem pedig a kórház, mert annak más a funkciója.
Otthonra nem kell paraván.

Részvétem.

tódór piroska 2011.03.15. 08:04:42

Őszintén együttérzek a poszt írójával Édesanyja halála miatt. A szülő elvesztése mindig nagy lelki fájdalommal jár, különösen, ha a tragédia messze, idegenek közt következik be, nem családja körében. Rábai doktornak ebben is igaza van.

Az Országos Korányi stb. a pulmonológiai szakma csúcsintézménye, az egész országból küldenek ide olyan betegeket, akikkel máshol már "nem tudnak mit kezdeni". Sajnos, a betegek egy részével a betegségek jellege miatt már itt sem. Magam is több alkalommal helyeztem át végstádiumú tüdőbetegeket, voltak köztük olyanok, akiken még tudtak segíteni, igaz, rendszerint csak átmenetileg.

Háromszor volt ott a posztoló Édesanyja. Én a helyében gyakrabban látogattam volna (na, ezért kapok).

Részvétem.

Leroi 2011.03.15. 08:38:36

Részvétem a posztolónak...

Igen, ilyenkor felébred szunnyadó álmából egy vérengző vadállat, ami mardossa az ember lelkét, nem hagyja nyugton sem éjjel, sem nappal, és egyre bennebb hatolva egyre mélyebb sebeket tép fel.
Szép magyar neve van ennek a vadállatnak.

Ő a Lelkiismeret...

Dr.laikus PhD 2011.03.15. 08:51:26

@Leroi:

Igen ez akkor is támad sajnos, ha nincs pénz Bajáról felutazni.

Ha nem tudja posztoló mit jelent a fibrózis,
Ha nem tudja, hogy ez már a vége ott kell lenni.
Szeretett volna ott lenni. :((((

Részvétem!

Nem én vagyok, hanem én 2011.03.15. 08:52:47

Még azt tenném hozzá, hogy ha nem tudjuk mi a betegség, ha nem értjük a kialakulását, a lefolyását, a végkifejletét, akkor kérdezzünk, kérdezzünk és kérdezzünk!...
Mert ez így működik...

Nincs buta kérdés, csak buta válasz, de az meg ne keserítsen el senkit! Tessék utána járni a témának legalább az interneten, de akár a szakmai könyvekben is!... És tessék kérdezni, kérdezni és kérdezni!...
A helyes válasz biztosan meglelhető...

Adott esetben, igenis tessék megkérdezni, hogy mi a tüdőfibrózis!...

Káin 2011.03.15. 09:45:00

Őszinte részvétem. Való igaz, kérdezni kell, ha nem értünk valamit, néma gyereknek... Ettől függetlenül azt gondolom ismeretlenül ne törjünk pálcát senki fejel felett a látogatással kapcsolatban, mert nem tudhatjuk, mi gátolta a posztolót ebben.

Káin 2011.03.15. 09:48:44

Szép a kép, szerintem nagyon jól illik a poszthoz.

2011.03.15. 10:20:21

@miklos.rabai: Nagyon hasznosnak tartom a jelenlétedet ezen a blogon, de próbáld elhinni, van olyan helyzet, amikor az otthoni haldoklás nem megoldható. Pl. mert egyedül élt. Pl. Mert a gyereke családos, és nincs szabad ágy vagy szabad szoba a betegnek. Pl. mert gyerekek is élnek abban a lakásban, és nem akarják, hogy lássák a szenvedéseit. Pl. mert maga a beteg nem akar családi körben haldokolni. Pl. mert maga a kezelőorvos javasolja a kórházi tartást kezelések, vagy más indokból. Pl. mert nincs pénzük egész napra felfogadni egy ápolót, ha külön lakásban lakik a beteg egyedül. Tudom, ezek kifogások, mindent meg lehet oldani, de néha mégsem. A posztolónak viszont tudni kell, hogy egy ember mettől meddig haldoklik, azt az orvos nem fogja tudni megmondani, mondhatja pl. 1-6 hónap. Akkor a hozzátartozó hogy akar vele lenni? És vannak hirtelen események is súlyos betegeknél, ezért az orvosok nagyon tág határok között tudnak válaszolni az ilyen kérdésekre, hiszen nem tudják, és ez nem az ő hibájuk. Vannak esetek, amikor olyan súlyos a helyzet, hogy 1-2 napot is mondanak, de ez minden betegnél változik. Erről a betegségről azért a laikusok is tudják, hogy igen súlyos, általában gyógyíthatatlan, és sajnos számolni kell a legrosszabbakkal. Az, hogy a másik betegnél értesítették a hozzátartozókat, az a betegség stádiumától függ, és semmi köze más betegekhez. Hogy nincs paraván? Ez bizony jó lenne. De a hangokat az sem szünteti meg, pedig azt is borzasztó hallani, akinek fájdalmai vannak, vagy egyéb hangos panaszai, mert ilyen is van.

Mágia 2011.03.15. 10:25:26

Ez a paraván dolog elgondolkoztatott.

A haldoklónak mi a jobb? Ha elszigetelik, eltakarják, vagy ha nem?

Tényleg várnám az érveket pro és kontra.

Dr.laikus PhD 2011.03.15. 10:36:07

@Máгia:

.
Magával foglalkozik.
Itt is fontos a háborítatlanság.
Ha van közeli hozzátartozó aki fogja a kezét, vagy pap aki biztosítja a lelki nyugalmát az megkönnyíti az elmenetelt.
Akkor békés, néha boldog a mosoly - az utolsó.

Abcd 2011.03.15. 10:43:12

Énis átéltem.. belgyógy - intenzív - tüdőszanatórium - intenzív. Kérdeztünk, ha hagyták. Mikor visszakerült az intenzívre új orvos volt ott, koraeste volt, kérdeztük, hogy maradjunk / maradhatunk-e akárcsak a folyosón is. Felesleges, reggelig nem változik... 1 óra múlva csörgött a telefon....
Mikor kikerült az intenzívről már sétáltatták stb, 3 nap múlva pedig így kerül vissza, egy tüdőszanatóriumból, ahol minden nap könyörögtünk, hogy vigyék vissza, mert sokkal jobban volt, itt láthatóan kék, amott mindig 90 fölötti fix satja volt :( Semmit nem ért...
Belgyógy kritikán aluli (orvos napokig semmit nem mond, csak ha borítékot kap, akkor 2 perc figyelmet kapunk, ébresztés 4kor reggeli 9 körül, felkelni nem kelhetett ugye, de legyen ébren stb), intenzívesek mindent megtettek, mintha egy teljesen más intézmény lett volna, nekik örök hála, a tüdőszanatórium pedig.. az szót se érdemel.
Jah, és napi minimum 1szer de inkább 2-3szor látogattunk, láttuk a különbségeket :(

El Visco Stello (törölt) 2011.03.15. 11:02:46

Sajnálom, hogy bekövetkezett az elkerülhetetlen. Ősinte részvétem!

@Dr.laikus PhD: Valamit félrehérthettél: Nem a posztoló lakik Baján, hanem az édesanyját hozták onnan a Korányiba. ...hogy a posztoló hol lakik, nem tudjuk. Lehet, hogy külföldön. Mindenesetre acsarkodásra remek ürügy.

Dr.laikus PhD 2011.03.15. 11:08:38

@El Visco Stello:

Igaz. Messze volt tőle, ebből következtettem...

El Visco Stello (törölt) 2011.03.15. 11:09:40

@Máгia: ...de most komolyan, minden ellentétet félretéve: Én nem szeretném, ha a családom ebben a végső, méltatlan állapotban látna. Inkább - mint az elefántok - elbujdokolnék meghalni. Vonatkozik ez - tegyük fel, hogy tiszta tudattal haldoklok - a kórházi betegtársakra is. Nekem a magány jön be. Valamiért a halálomat intim dolognak érzem, ami csak rám tartozik. Persze akkor fontos lenne tudatában lenni annak, hogy úgy egyébként van-e még remény.

scopolamin 2011.03.15. 11:10:48

@Turchi: Mi éppen ugyanebben a cipőben járunk most. Mindnyájan dolgozunk, de felváltva oldjuk meg a felügyeletet, éves szabadság terhére. Ilyenkor bizony otthagyjuk a családunkat, és elutazunk vidékre, hogy a szülő saját otthonában maradhasson. Bizonyos stádium után maga az orvosi ellátás hanyagolható, ha a gyógyszeres beállítás megtörtént, és tovább nem fejleszthető. Fontosabb az ápolás, pszichés megnyugtatás, fizikai szükségletek biztosítása. Véleményünk szerint a gyerekeknek valamilyen szinten tudniuk kell róla, hogy az életet halál követi, és ha szép példát látnak, talán magunk is hasonló ellátásra számíthatunk. Néhány posztoló tudja, hogy miről beszélek, privátban sok dolgot kitárgyaltunk.

scopolamin 2011.03.15. 11:11:58

@El Visco Stello: A remény hal meg utoljára :)) Tudod, hogy a mi betegünk már hányszor feladta? És még mindig köztünk van, kirángattuk a gödörből.

scopolamin 2011.03.15. 11:15:00

@Dr.laikus PhD: Szia! E témában szerettem volna írni neked, de még nem volt időm összefoglalni egy levelet. De a válaszodat láttam.

El Visco Stello (törölt) 2011.03.15. 11:23:16

@scopolamin: Itt nem csak erről van szó.
Büszke ember vagyok. Büszke vagyok a férfiasságomra, az erőmre, a családomra, mindenre. Nem szeretném, ha a családom retinájába egy 40 kilós aszott pelenkás, homályos tekintetű vénember égne bele. Ezek az én önző szempontjaim.
Nem szeretném őket olyan szituációba kényszeríteni, ami nem jó nekik. Ezek meg az ő szempontjaik.

Dr.laikus PhD 2011.03.15. 11:26:16

@El Visco Stello:

Hogy ne legyen méltatlan abban segíthet a család.
Minden másról a tudomány gondoskodik.
A békés elmenetelhez kell a nyugalom, a megbékélés.

Az meg hogy mennyi van hátra az érintett pontosan tudja.
Szimbiózisban van a segítővel, a családdal is.
Mindenkinek így könnyebb, a túlélőnek és annak aki elmegy.

Én is azt hittem elefánt vagyok.
Hittem ezt betegségre és halálra is.

Segítőként más a tapasztalatom.
Olyan, mint a szeretet.
A hiánya keserűvé tesz és az elmenetelt is megkönnyíti ha van.

El Visco Stello (törölt) 2011.03.15. 11:31:37

@Dr.laikus PhD: Ugyanmár, méltóság! Az a méltóság, amikor egy ember az életéhez méltóan hal meg. Nincs más szabály.

Dr.laikus PhD 2011.03.15. 11:35:27

@El Visco Stello:

Másként nem is tudsz. :))

De azért nem olyan heroikus.
Ugyanakkora szeretetre van szükséged, mint amikor megszületsz.

Hatodéves 2011.03.15. 11:41:11

@El Visco Stello:
Azt gondolsz, amit szeretnél, sokféleképpen lehet erről is gondolkozni. Azt hiszem, én is szívesebben halnék meg egyedül. Csak annyit szeretnék mondani, hogy másoknak nem mindig az a jó, amiről Te (vagy én) azt hiszed, hogy jó nekik. Ha Te egyedül akarsz meghalni, az a Te érdeked. Lehet, az övék az, hogy az utolsó percig fogják a kezedet, és együtt legyenek Veled. Nem egyszerű.

El Visco Stello (törölt) 2011.03.15. 11:45:06

@Dr.laikus PhD: A szeretet ugyanakkora, bárhogy is lesz.
Egyébként, ez az egész felejtős. Csak azért írtam le, hogy a posztoló tudja: Nem biztos, hogy indokolt az ilyen mértékű lelkiismeret furdalás. Lehet, hogy a mama hasonlóan gondolkodott erről. Megtörtént az elkerülhetetlen, magának árt vele, ha nyitva hagy kérdéseket.

jágör68 2011.03.15. 12:44:47

Valaki még meglepődik a magyar egészségügy állapotán?
Csodálkozom...
Amilyen az ország, olyan az egészségügy is.
Kicsit sárga, kicsit savanyú- de a mienk!
Le sem tudnánk tagadni.

tbjárulékfizető 2011.03.15. 12:56:40

tüdőfibrózisom van
Máshol is így halnak meg a betegek, paraván azért van.
Az oxigén és egyéb infúziók miatt a legtöbb hozzátartozó nem meri hazavinni a beteget, bár volt rá példa, hogy elvitték haza meghalni. Az orvosok nem szívesen adták ki.
Senki nem engedek be a kórházba látogatóba a férjemen kívül, ha ott vagyok, a gyerekeimet sem.
És nem tudom, szeretném-e, ha mellettem lennének a végén és az a kép maradna meg anyáról.
A férjem más, őt elzavarni sem tudnám, van, hogy egy nap kétszer is bejön meglátogatni. De otthon iszonyatosan kiborul, pedig még elég jól megvagyok.
És ilyenkor újabb kérdés: jó, ha ő is rámegy erre? A fiaimnak szüksége van még rá.
Nehéz kérdések ezek, mindenki gondolkozzon, mielőtt véleményt mond, orvos és beteg oldalról egyaránt.

igazságos 2011.03.15. 13:16:59

@Dr.laikus PhD: hát igen, szerette volna, ha felvilágosítják, hogy anyukájának nincs sok hátra... De még erre se méltatták.

Ha majd ilyen helyzetbe kerülök, szeretném én is, ha a szemembe mondanák, mint ha semmit se mondanak nekem. Jobb tisztában lenni az igazsággal, még akkor is, ha fáj, mert akkor megkönnyítem az illető életének hátra levő részét, meg én is el tudok búcsúzni tőle. Ez a legfájóbb, ha valaki úgy hal meg, hogy nem köszönhetsz el tőle, s meglepetésként ér a dolog.

BKV reszelő 2011.03.15. 13:27:10

@tbjárulékfizető: Szerintem túlspirázzák manapság a halál kérdését. Tény, hogy a halál az élet velejárója, tény, hogy anya is él, tehát meg fog halni, ezt mindenkinek tudomásul kell venni. Tény, hogy fájni fog. Tény, hogy a hátramaradók segíthetnek abban, hogy a távozónak jobb legyen, kényelmesebb legyen. Tény, hogy én nem akarok kórházban elmenni idegen emberek között, akiknek nyűg vagyok, akik hagynak a saját mocskomban feküdni, mert sürgős blogkommentelhetnékjük van a munkájuk helyett. Akkor már inkább egyedül otthon, ha a család elhagyna...de nem fog. Ez tény. Nálunk majdnem mindenki otthon ment el, mert velünk élt, akkor velünk is hal meg, ha odaér az élete útján. A gyerekeknek is meg kell tanulniuk, hogy a halál nem a videojátékokban arat csak, hanem bizony a családban is.

És végezetül az utolsó tény: hogy mi a jó a távozónak? Csak ő tudja. Senki más. Akik ide írnak, azok sem tudják, mert a távozók manapság a halál idegensége miatt nem mondják el, inkább meghalnak egyedül, hogy kíméljék a kis trónörökösöket a tényektől.

El Visco Stello (törölt) 2011.03.15. 14:09:21

@BKV reszelő: Minden szavad arany!
"hogy kíméljék a kis trónörökösöket a tényektől"
Itt érzek egy kis nyiányt, mert nem csak erről van szó. Mi van az én büszkeségemmel, szemérmességemmel? Fentebb írtam, hogy nekem nem mindegy, hogyan élek tovább bennük.
Amiket írtál, nagyon szép emberi értékek: Felelősség az öregeinkért, hála a saját életünkért, stb, stb. Csak ezeket már a kor meghaladta. A családok szétszakadtak, hajtják a megélhetést ezer kilóméterekre egymástól. Karrierek törhetnek derékba egy-egy családtag betegsége, ápolási kényszere miatt. Fejlett társadalmak erre kialakítottak inézményeket és azt fenntartják. Róka fogta csuka, de ez van. ...ha nem tudnak termelni, nem tudnak intézményt fenntartani, ha intézményt akarnak fenntartani, akkor meg dolgozni kell.
Elavult családmodell az, amikor három generáció élt együtt és az éppen újszülöttet ápoló asszonyka feladata volt a haldoklót is ápolni.

SusanneF 2011.03.15. 14:14:50

Részvétem a Posztolónak és Családjának!

Szerintem a legfontosabb,hogy emberhez méltóan születhessünk és halhassunk meg!!!
Elsősorban számítson az élete végén járó ember kívánsága,amit sok minden árnyalhat aztán...
Az én Édesanyám állandó gondozásra szorult élete utolsó heteiben-ami otthon nem volt megoldható.
DE látogattuk naponta,másnaponta.
Ami számára fontos volt mindíg is,bevittük a Bibliát,és felolvastuk a napi Üzenetet.
Meg kell tanulni az itt maradókna kaz elengedést!
Amikor már nincs visszaút,támogatni,segíteni,szeretni az elmenőt,tisztelni döntéseit.Pl.hadd dönthesse el Ő,hogy gyermekeket akar-e látni,Morphint akar-e,vagy további-nem egyszer fájdalmas-terápiát?

A legjobb lenne,ha minden intézményben létezhetne Hospitz rész,ahol háborítatlanul,az élet tiszteletével búcsúzhatna mindenki szerettétől,akár pappal,akár anélkül.
Kedves Ismerősünk januárban mehetett el az élők sorából,a Szent Imre kórházban,egyágyas szobában.
Szeretet,tisztelet és a béke légköre lengte körül.
Ez mindenkinek "járna"!

Van,amikor nehezen vagy nem megoldható az otthoni búcsúzás,és sajnos olyan is van,amikor valaki otthon marad,de a háziorvos úgy dönt,hogy "nem is fáj az annyira,nincs szüksége Morphinra" a feleség pedig ott zokog,tehetetlen dühében,és fájdalmában férje mellett....

bea75 2011.03.15. 14:15:25

Szerintem kell a paraván a kórházban. Én se örülnék annak, ha a hozzátartozóm haldoklását rajtam kívül vadidegenek is végignéznék!

El Visco Stello (törölt) 2011.03.15. 14:18:59

@bea75: Persze, hogy kell. Ez nem is lehet kérdés.

SusanneF 2011.03.15. 14:19:51

@tbjárulékfizető:
Sok erőt és bölcsességet Neked!
Mnnyire kell kórházban lenned,és meddig?Milyen állapotban vagy.hazamehetsz hétvégékre?
Őszintén remélem,hogy kapsz megfelelő kezelést,és ellátást!

Leroi 2011.03.15. 14:29:43

Az én Édesapám otthon halt meg.
Nem szépen, nem színpadiasan.
Elég prózaian.
Isten igéje nélkül, egy kissé dühösen a világra. Elfogyott, összesett
egész picire, csontsoványra aszalta a testét a daganat a hajdani kemény kötöttfogású bírkózó atlétának.
Egy ideig szidta Anyámat és korholta mindenért, egy kicsit káromkodott is aztán már csak könnyezett.
Az utolsó napon csak egy ölelést és puszit kért tőle.
És elment.

Irkutszk 2011.03.15. 15:12:18

Általában a legjobb kórházakban halnak meg a legtöbben. Mert oda küldik a legsúlyosabb eseteket. Nem írta a posztoló, hogy milyen betegsége volt az Édesanyjának, de csodálatos, hogy legalább kétszer kikerült abból a kórházból a beteg.

Fiatal vagyok azon gondolkodni, hogy én kit engednék a betegágyamhoz, és kit nem, de azt hiszem, ezeket a terheket az asszonyok jobban viselik.

Én abban hiszek, hogy az eltávozottak számára már nincs fájdalom. Csak nekünk fáj, akik itt maradtunk. Kívánom a poszt írójának, hogy találjon megnyugvást. Egyszer megtaláltam Édesapám valamelyik régi füzetét (hihi, még kötött füzet volt, nem spirál, mint a mostaniak), és bele volt írva a neve. Csodálatos érzés volt látni, hogy ugyanúgy írja a betűket, mint én. Mindig itt van velem, néha még talán jobban is, mint életében. Mindegy, hogy hol vagyok, már nem létezik a távolság.

tilla77 2011.03.15. 15:16:01

Minden kórházban halnak meg betegek. Én is ebben a kórházban feküdtem most február-márciusban. Egy 2 hetes intenzív osztályos kirándulás után, ahol megmentették az életemet. 2 oldali tüdőgyulladás, légzési elégtelenség. A Korányiban 3 hetet voltam, itt tanultam meg ismét mozogni, lélegezni, használni a tüdőmet. Nekem lehet, hogy szerencsém volt, de nem azért, mert szakmabeli vagyok, és nem azért, mert 33 éves. De az igazi történet az intenzív osztályon a Margit kórházban kezdődött, ahol 10 napig altattak, hogy életben tarthassanak, és közben nem lehettek mellettem a hozzátartozók, mert látogatási tilalom volt. De talán jobb is. Utána jöttem rá, mennyien harcoltak azért, hogy tényleg az élet ismét élet legyen. Tudom ezek nagy szavak, de amikor azt hallod, hogy 33 évesen majdnem meghalsz, úgy, hogy tudod most akasztják a hóhért, azért az elgondolkodtatja az embert. De visszatérek a Korányira. 45 ágyas osztályok, kevés nővér, kevés pénz, a nővérek hajtanak, saját szememmel láttam, és nem tesznek különbséget jó vagy rossz állapotú beteg között. A hozzátartozók jöhettek. Délután 3 és este 8 között bármikor. Volt ilyen orvos is, olyan is. Alapvetően a gyógyszer kérdést a pénz határozza meg, állami intézmény lévén mindenből a legolcsóbb, hatóanyag szerint. Nem fényezni akarom őket, de s.zarból várat építeni nem lehet, de ők ezt teszik. 45 beteg, két "nagy" nővér 12 órában, éjszaka 1. Közben esetleg segédnővérek, akik összesen voltak hárman 8 órában, hétvégén volt olyan variáció, hogy 35 betegre 1 nagy és 1 segéd. Hogy mire akarok kitérni, a hozzátartozónak is van felelőssége, a betegnek is vannak jogai, az orvosnak is. Sajnos a tájékoztatás nem mindig lehetséges, én sem kaptam mindig megfelelő tájékoztatást, de ha megkérdezed mi a bajod, elmondják. Alapvetően anno, amikor elkezdtem az egész pályámat 96-ban hasonló helyzetet éltem át. A vicc, azóta 15 év telt el és nem változott az eü helyzete. És itt találkoztam olyannal, hogy 6-nál többen voltak egy kórteremben. Mi az, hogy méltó halál? Joga van mindenkinek a méltó halálhoz, ugyanúgy, ahogy az élethez. A hozzátartozó ennek része lehet, de alapvetően szerintem nem neki kell dönteni erről. A paraván nekem az elszigetelést jelenti valamitől.
Összetett problémák és etikai kérdések, amire remélem nem 15 év múlva látunk változásokat. De építkezni csak abból lehet, amink van. Én mindenesetre köszönöm mindkét kórház dolgozóinak a hozzáállást, mert az én "életem" talán nekik is sikertörténet.

SusanneF 2011.03.15. 15:19:24

Egyébként szerintem a halál és a születés misztérium.
Nem tudhatod,hogy aki benne van,mit érez...

Bikli néni 2011.03.15. 15:20:23

@tbjárulékfizető: Sok-sok erőt és kitartást, neked és a családodnak is!
Ugyan nem ismerem ezt a betegséget, de nagyon bízom benne, hogy felépülsz, és még sokáig írogatsz nekünk is :)

A posztolónak pedig őszinte részvétem. A "meghalt az édesanyám" témájú posztoktól egész napra mélabús leszek :(

Irkutszk 2011.03.15. 15:21:01

@SusanneF: Köszi, úgy tűnik, kihagy az agyam :)

Bikli néni 2011.03.15. 15:26:16

@BKV reszelő: Egyet értek.
Mondjuk nekem fogalmam sincs, hogyan szeretnék meghalni. Egyedül, kórházban, idegen emberek között nem, az biztos. Leginkább úgy, hogy fogják a kezemet, de nem szeretném, ha a halálom előtti utolsó pillanatban a szeretteim könnyáztatta arcát látnám még utoljára.
Szóval nem tudom... Ha már haldoklom, nekem csak pár pillanat szomorúság, az itt maradókat elkíséri egy életen át.

Hülye hasonlat ez, de amikor a kutyám haldoklott (aki igazi családtag volt), az utolsó napjaiban már árnyéka sem volt régi önmagának. Haza akartam volna utazni, hogy még egyszer, utoljára lássam, de anyukám lebeszélt róla. És igaza lett, sokkal jobb így megőrizni az emlékeimben, egy szerető, játékos, okos kutyaként, mint úgy, ahogy az utolsó napjait (az orvos gyógyszerei ellenére) leélte.

hawkeye 2011.03.15. 15:27:23

@El Visco Stello:

Ezúton szeretnék elnézést kérni tőled, amiért eddig nyilván előítélettel olvastam kommentjeidet.

A mostani posztbéli irásaidban látni vélem az embert, és ez alapjaiban változtatja meg a véleményemet rólad.

Amit mondasz erről a szomorú témáról, azzal betű szerint egyetértek.

Annyit tennék csak hozzá, hogy a mostani alkotmánytervezetben szintén nem találni felsorolva az
emberhez méltó élet jogát,
és az
emberhez méltó halál jogát.

Pedig talán ezzel kellene kezdődnie...

SusanneF 2011.03.15. 15:27:51

@tilla77: Köszönjük,hogy mindezt leírtad!
Remélem,azóta újra minden ok,és dolgozol már...!
Vigyázz magadra!

SusanneF 2011.03.15. 15:29:55

@Leroi: Megrendítő és őszinte ez az elmúlás történet...
Együttérzek veled,bár nem tudni,ez mikor volt.

SusanneF 2011.03.15. 15:30:42

@hawkeye: Egyetértek.
Az alkotmányból vétek ezeket kihagyni.

tbjárulékfizető 2011.03.15. 15:33:25

@Bikli néni: @SusanneF: a betegségemről és az állapotomról nem szeretnék írni. Mint miklos.rabai írta: olvasni, sokat olvasni róla. Hát ez nem mindig jó, mármint, ha túl sokat tudsz róla.
Kórházba gyógyszer beállításra szoktam menni, meg eleinte kivizsgálásra, meg néha egy kis feljavításra ( nagy adag szteroid vénásan) Ez a betegség nemcsak súlyos, hanem alattomos, nehezen felismerhető betegség. Nálam három évig tartott, míg diagnosztizálták.
Kórházba menni nem jó, mert látok különböző stádiumban lévő "sorstársakat" és azért sem, mert mint most is, betegebben jöttem ki, mint ahogy bementem. Minden ott lévő betegségből könnyen elkapható bármi. A gyógyulás meg igen hosszú itthon.( A családot pl. ezért sem engedem be látogatóba.)
Nyugdíjas vagyok egy hete, de még dolgozom. És -bár alig tudok lábra állni- tegnap megmetszettem a szőlő 1/3-át. Tavaly még majdnem az egészet, de most ennyinek is örülök. és már egyedül fel tudok menni a kertből a házba, 6 lépcsőfok. Ez a múlt héten még leküzdhetetlen akadály volt.
Ma már én főztem.
Minden nap egy kicsivel több sikerül.
Szóval ez a betegség ilyen, itthon is meg kell küzdeni minden mozdulatért, minden korty levegőért. Csak foglalkozni nem szabad vele. minden mással igen.

hawkeye 2011.03.15. 15:33:55

@SusanneF: A hatalomnak csak a külsőségek fontosak.

Te, én, mi csak statisztikai adat vagyunk, és ennek megfelelően is kezelnek bennünket.

Életünkben és halálunkban egyaránt.

Bikli néni 2011.03.15. 15:35:07

Az is eszembe jutott viszont, hogy többször volt már olyan, amikor közeli rokont látogattam meg az intenzív osztályon. Bármennyire is szerettem pl. a nagypapámat, és szerettem volna vele lenni, egyszerűen nem bírtam elviselni a látványt, hogy milyen nyomorúságos állapotban volt. Persze akkor még jóval fiatalabb voltam, inkább gyerek, mint felnőtt, de szinte iszkoltam kifelé onnan. Nem tudom, hogy bírnám elviselni valakinek az utolsó óráit, perceit, aki közel áll hozzám...

tilla77 2011.03.15. 15:44:02

@SusanneF: Sajnos még nem, gyógyulok, rehabilitálódom csúnya szóval itthon, de még kb 3 hét, azaz max áprilisban dolgozhatok, mivel a fizikai erőm is nulla volt, ezért azt is újra kellett építeni. A teljes tüdő regenerálódás pedig akár fél évig is eltarthat, sajna az az a szerv, ami a leglassabban nyeri vissza régi önmagát. A fokozatosság pedig ilyen esetben fontosabb, mint a "hirtelen halál", ha már eddig eljutottam, akkor nem szabad elrontani.
Köszönöm a bíztatást!

Leroi 2011.03.15. 16:23:46

@SusanneF:
Köszönöm szépen, én is együttérzek Veled!

2008.októberében volt.
(1933-2008)

El Visco Stello (törölt) 2011.03.15. 16:27:08

@hawkeye: Nincs miért elnézést kérned. Én nem éreztem ebből semmit.

Paraván kérdés: Szakmámba vág, ismerem a problémát. Elsősorban régebbi építésű kórházakban gond, ahol egyébként is több ágy van a kórtermekben a kívánatosnál. Aki láttak már ágy körüli eseményt, tudják miről beszélek. Ha jön a team - az összes kerekes és nem kerekes berendezésével együtt - ott bizony nem lehet útban semmi az egyébként is szűkös ágyak közötti helyen. Ezért kényszerből a legtöbb helyen úgy van megoldva, hogy kifeszített sodronyokra lepedők vannak függönyszerűen fellógatva. Ahol lehet. De vannak olyan elrendezésű kórtermek, ahol még két szilárd szemközti oldal sincs, tehát a sodrony nem megoldás. Ide általában kerekes paravánokat alkalmaznak. No ez a paraván valószínű nem ott volt a posztoló esetében, ahol kellett volna. Gondolom kis meccs után előkerült volna. Persze ez nem mentesíti a személyzetet, erre nekik kellene odafigyelni. Összességében szerintem nem egy nagy probléma. Ezt biztosan másképp látja, akit egyébként is hatalmas veszteség ért és gyásza van. Meg lehet érteni.

pocokpocok 2011.03.15. 17:11:45

@Turchi: "amikor az otthoni haldoklás nem megoldható. Pl. mert egyedül élt. Pl. Mert a gyereke családos, és nincs szabad ágy vagy szabad szoba a betegnek. Pl. mert gyerekek is élnek abban a lakásban, és nem akarják, hogy lássák a szenvedéseit. "
ez olyan borzasztó, és kétségbeejtő tehjetetlenséggel jár.
az én apukám decemberben haldoklott, én 200km-re voltam, mint egyszem gyerek tőle, egy 1.5 éves karonülővel, akit nem volt hol, kire hagyni.
A lelkiismeret ma is mardos, hogy csak két nappal a vége előtt láthattam, hogy nem lehettem mindig vele, de nem tudtuk, meddig tart az agonizációja.
szörnyű, mikor az ember tehetetlen.
de legalább anyu mellette volt, otthon halt meg, és látta a fényt, és mondta, hogy nyissák ki a kaput, mert őt viszik!

pocokpocok 2011.03.15. 17:23:16

@Leroi:
részvétem!
az én édesapám, mikor már beszélni is alig bírt a feltételezett kissejtes tüdőráktól csak azt hadarta, ne papot-ne papot.meg afentebb leírtakat.
amit leírtál a vizuális emlékekből teljesen betalált.egybevág.
írtál te az én posztomhoz is, akkor nem éreztem, hogy az érintettek oldalán ülsz.
Sajnálom, ami történt.
Csak gondolni tudom, milyen kétségbeejtő egy orvosnak tehetetlenül nézni szülője haláltusáját.
Talán szörnyűbb, mint egy "földi halandónak"
Részvétem!

pocokpocok 2011.03.15. 17:26:59

orvosi kérdés:mi a hivatalos álláspont az orvosi titokról?
elmondható e halálos betegség a hozzátartozónak a beteg beleegyezése nélkül?
köszi

Leroi 2011.03.15. 17:41:59

@pocokpocok:
Szia és Neked is részvétem...

Az ötvenes években voltak fiatalok, amikor kötelező volt egyenruhában felvonulni és Sztálint éltetni.
Templom, pap...az klerikális a reakció eszköze volt tehát kerülendő. Így éltek, így dolgoztak, egy rendőrállam szürke falanszterében, belefakultak és savanyodtak a mindennapok porába.
Eleveszett az ifjúkoruk, el a felnőttkoruk is, aztán öregkorukra megkeseredtek és megharagudtak az egész világra. Egy olyan rendszer jött, amelyben nem lelték a helyüket, mindenki ellenség volt, még a tulajdon hozzátartozóik is...

Kérdésed nagyon nehéz, de én inkább elmondom a hozzátartozónak, mint nem, mert előbb-utóbb kiderül. Az orvosi dokumentáció tartalmazza és nincs az a cirkalmas latin körülírás amiből bárki ki ne bogozhatná, ha akarja, a tragikus kórismét.

Druzsba 2011.03.15. 17:47:48

Részvétem a posztolónak, és mindenkinek, aki elvesztette szeretteit. Édesanyám 2008. március 1-én hagyott itt bennünket. Nem tudtunk vele lenni. A mai napig atkozom magam emiatt. pénteken este beszéltünk telefonon, hogy vasárnap megyünk le Mosdósra hozzá, viszek neki valami finomat.... utolsó szavai hozzám azok voltak, mielőtt letette a telefont, hogy nagyon szeretlek ágikám... akkor búcsúzott el tőlem... szombaton reggel hajnali 5-kor végleg elaludt... én nem tudom, hogy milyen módon, milyen körülmények között szeretnék meghalni, csak azt, hogy akiket hátrahagyok, azok szeretettel gondoljanak rám.

Irkutszk 2011.03.15. 17:48:35

@Leroi: Az én Édesapám agyvérzést kapott, aztán fél éven keresztül magyaráztuk neki, hogy ne akarjon meghalni. Valamennyire regenerálódott, de már nem lakott akkor velünk. Kétszer láttam sírni. Miután kijött a kórházból, és alkohol elvonási tünetei voltak; és amikor körülbelül két évvel az első agyvérzése után könnyezve mesélte, hogy megszerelt egy Trabantot. Három és fél évet élt az első agyvérzése után. Kapott még egyet, akkor már teljesen ágyhoz kötötté vált, otthon, egy faluban. Aztán már a kacsát nem volt idő elküldeni neki... Furcsa mód nem emlékszem a dátumra, mikor halt meg. Nekem mindig csak Húsvét marad, ahogy a nagyapámé is.

Soha nem szabad feladni. Nincs olyan helyzet, amelyben az ember ne tudna mosolyogni, magát ne tudná fejleszteni. És ennek örülni. És amiből ne lehetne tanulni.

Leroi 2011.03.15. 17:49:37

@Druzsba:
Mosdós, egy időben gyakorlatoztam is ott.
Negyedéves medikusként, nyári gyakorlaton. Somogy Megye Tüdő- és Szívkórháza...
Azon az osztályon, annak a főorvosnak a keze alatt, aki a festő Szász Endrét kezelte.

Leroi 2011.03.15. 17:50:57

@Irkutszk:
Részvétem Neked...:((

Igen, sajnos akkor hal meg valaki igazán, amikor feladja az utolsó reményt is és lélekben távozik.

Leroi 2011.03.15. 17:57:49

@pocokpocok:
Én pedig köszönöm a részvéted és a videót!

Irkutszk 2011.03.15. 17:59:24

@Leroi: Az én emlékeim szépek. Bármire rá tudtam venni Édesapámat. Levágatta a szakállát. Kitette a diplomám másolatát a falra, mert büszke volt a lányára. Imádtam a kutyáját, amit valamelyik szomszédjától kapott. Ha nem is laktam vele együtt, nekem megengedte, hogy tanácsot adjak, hogy amennyire lehet, vigyázzak rá. Tudom, hogy nem volt egyedül az utolsó percben, bár nem én öleltem át. Én mosolygok, ha rágondolok :)

Druzsba 2011.03.15. 18:01:14

@Leroi: rosszat sem az intézményről, sem a dolgozókról nem tudok mondani. nem rajtuk múlott... :(

Leroi 2011.03.15. 18:05:35

@Irkutszk:
Az apák imádják a lányaikat és viszont...
Egy anya is a fiát, de az apa-lány viszony valami különleges.
Abban a tudatban élni, hogy utódom egy termékeny, nőnemű lény, én, a férfi egy nőt nemzettem, aki majdnem olyan, mint én, csak éppen nő. Szép és kedves...
Boldogok a lányos apák, szép öregkoruk lesz.
Szebb, mint a fiús anyáké.

csodalámpa 2011.03.15. 18:06:10

@Turchi: Hospice. Igaz, az is pénzbe kerül....nekem alap, hogyha úgy alakul, hazahozom a szüleimet...és nagyon komoly konfliktusunk volt abból, hogy nagymamámat (áttétes tüdőrák, úgy, hogy előtte 4 évvel mellrákja volt, és abból felépült, ill. tünetmentes lett, és nem ő dohányzott, hanem a nagypapám :( )nem hoztuk haza az István krónikus bel-jéről (sztem többet nem is kell róla írnom). Kifogás mindig van. Szerintem az az ember, akit tényleg szeretsz, megérdemli, hogy ne egy vágóhídon töltse az utolsó napjait.
ps.: javaslom Polcz Alaine témába vágó műveit.

Leroi 2011.03.15. 18:07:25

@Druzsba:
Részvétem Neked...
Igen, nekem is nagyon színvonalasnak tűnt az a kórház, igaz, akkor jártam először Magyarországon, friss itteni élményeim közé raktároztam el mindazt, amit ott tapasztaltam.

Druzsba 2011.03.15. 18:18:07

@Leroi: köszönöm... nem tudtam, hogy nem magyarországi születésű vagy.
egyetértek veled abban is, hogy az apa-lánya kapcsolat az nagyon sok esetben olyan, mint egy szerelem. valamiféle misztikum lengő körül.

Leroi 2011.03.15. 18:30:32

@Druzsba:
Egy kedves kollegám /a nagybátyja kulturális miniszter volt anno :)/
mondta egyezer, hogy mindig lányt szeretett volna, többet is, mert annak olyan varázsa van, amikor egyetlen szóva hívja őket,hosszan, elnyújtva: "-Láááányok!":)
Lett is Neki három...

Leroi 2011.03.15. 18:33:01

Itt jön az errato: "egyszer" és "szóval"

Irkutszk 2011.03.15. 18:53:30

@Leroi: Ezt a megközelítést nem ismertem. Tényleg így éreznek a férfiak? Megdöbbentő. Ezt most nagyon jól megjegyzem magamnak :)

Druzsba 2011.03.15. 18:57:43

@Leroi: :) apukám 79 éves , tartsa meg az Isten még jó sokáig, na szóval Ő életében 3x ivott alkoholt. az első eset lassan 43 éve történt, az én születésemkor. :) azt mondta, ha az első gyerek nem lány lett volna,haza sem engedett volna vinni. :) aztán 2 öcsém lett még.:)

Druzsba 2011.03.15. 18:59:22

@Irkutszk: tényleg így éreznek.:) és bocsánat az off-ért.

Leroi 2011.03.15. 19:08:41

@Irkutszk:
Nekem fiam van, csak így képzelem én is...:)
@Druzsba:
Sokáig éltesse Isten Apukádat!
Régen azt mondták a férfiak, hogy van két gyerekem és két jányom, ha fiatalkorukban a négy gyerekükről kérdezték őket, ma más a helyzet...:)
És látom, majdnem egykorúak vagyunk...:)

Irkutszk 2011.03.15. 19:10:46

@Leroi: Zalában még ma is úgy mondják, hogy van 2 családom, meg 2 lányom. ;)

Leroi 2011.03.15. 19:15:10

@Irkutszk:
A két család az a két fiú, aki továbbviszi a nevet, ugye?:)
Lám, nem ártana egy polgári pragmatica sanctio...:)

jágör68 2011.03.15. 19:25:19

No, arról mikor lesz poszt, hogy hány jó hírnév igazolás került idén eddig kiállításra?- Tudjátok, ez kell a külföldi munkavállaláshoz.
Tavaly 1.100 -an kérték.
Idén a rossz nyelvek szerint elérjük a 2.000t.

Leroi 2011.03.15. 19:27:45

@jágör68:
Ez egyfajta erkölcsi bizonyítvány?
/egyenértékű a korábbi pápai bűnbocsánattal...:)/

SusanneF 2011.03.15. 19:40:33

@tilla77:
Nekem féloldali nagy kiterjedésű tüdőgyulladásom volt,és saját bőrömön tapasztaltam,milyen lassan múlik....
aug.-tól decemberig...
Még a dokik szerint jól megúsztam,,,6 hét táppénz,de legalább én otthon voltam,és nem kórházban!

jágör68 2011.03.15. 19:48:40

@Leroi:
Maximum a borsos árában hasonlít a pápai menlevelekre:DDDDDDDD
Egyébként mindennél értékesebb, mert ez kell mindenféle külföldi munkavállaláshoz.

SusanneF 2011.03.15. 19:49:53

@Leroi: Köszönöm!
Édesanyám 1921-2002-ig élt.
Nekem csak lányaim vannak..:)
Pedig hogy szerettem volna egy kisfiút!

SusanneF 2011.03.15. 19:53:09

Úgy látom,itt döntően a 40-es korosztályt képviseljük...

Leroi 2011.03.15. 19:58:33

@SusanneF:
Bizony, ez a kemény Woodstock-korabeli generáció...
Jó, én a hatnapos háború előtt születtem egy késő februári napon...:)

@jágör68:
Mindig kiadják vagy rá kell szolgálni?:)
Estleg egy-két peregrinus kiruccanás a szent helyekre vezekelni?:)

Druzsba 2011.03.15. 19:58:53

@SusanneF: @Leroi: úgy tűnik, tényleg a 40-es korosztály van itt jelen főként :) anyukám fiatalabb volt apukámnál, 1948-2008 ... :( 42 évet éltek le együtt...

Druzsba 2011.03.15. 20:02:52

@Leroi: Át fogom adni a jokivansagot :)

SusanneF 2011.03.15. 20:18:27

@Leroi: Én pedig a 60-as évek elején,ahogy Petőfi megírta....:)

Leroi 2011.03.15. 20:39:23

@Druzsba:
Nálunk 12 év volt a különbség (1933,1945), Ők is pontosan 42 évet éltek le együtt (1966-2008)...

@SusanneF:
Az is kemény generáció, bizony...

SusanneF 2011.03.15. 21:29:44

Arról még nem esett szó,hogy többen tehetnék meg,hogy otthon ápolják szeretteiket,ha nem olyan megalázóan alacsony lenne az ápolási díj.....
Ma egyre inkább örül az,akinek biztosnak látszó munkahelye van,és nem kockáztat,hogy pl.ápolom anyukámat félévig,aztán majd visszamegyek...

Katasztrofális a helyzet az ápoló intézmények tekintetében is-
vagy ingem-gatyám rámegy,
vagy protekcióval sikerül,
vagy megnézhetem,hogyan is látják el a családtagomat....

Leroi 2011.03.15. 21:41:21

@SusanneF:
Ez is igen nehéz...
Főleg végstádiumú beteget otthon ápolni, végignézni a haláltusáját és megtapasztalni, hogy már nem ő az, a társ, akit ápol, hanem egy vegetatív lény, aki senkit nem ismer fel a környezetében, üt, ver, rúgkapál, mindent összepiszkol, ordítózik, átkozódik végső kínjában...heroikus küzdelem ez.

Leroi 2011.03.15. 21:43:28

@Eleven Ezüst:
Köszönjük szépen a linket, ez nagyon jó hír...

Eleven Ezüst 2011.03.15. 21:59:02

cenzor kérlek hagyd bent..
Érdekes link.
www.ustream.tv/channel/geiger-counter-chiba
measurement: μSv/h (micro sievert/hour)
hardware : RADEX RD1503
Location : Chiba pref.
(200km south of Fukushima Nuclear Plant,10 km NorthEast of Tokyo)

2011.03.15. 22:08:12

@csodalámpa: Köszönöm a válaszod és a könyv-ajánlót, nem a saját problémáimat írtam le, hanem amiket tapasztaltam az ismerettségi körömben. Egyetértek veled mindenben, mindenki megérdemli a normális körülményeket. Kifogás mindig van és lesz, de nem oldható meg minden úgy, ahogy szeretnénk.

apolka11 2011.03.15. 22:21:28

@tbjárulékfizető: Nagyon sajnálom a betegségedet. Sok-sok erőt kívánok neked a küzdelemhez!

Részvétem a posztolónak és mindenkinek akinek át kellett már élnie egy szülő elvesztését.

Mágia 2011.03.15. 23:21:47

@SusanneF:

És ez még ilyen se lesz.

Pár napja volt friss hír, hogy a kormány az otthoni ápolásra fogja helyezni a hangsúlyt az időseket gondozó intézmények finanszírozása helyett.

Vagyis: leépítik ezt a szolgáltatást.

Tomi from Space · http://bodybuilding.blog.hu 2011.03.15. 23:36:42

Jó ez a blog...
..de csak sokkolásra.

Akik itt day by day kommentelnek, ma miért nem mentek ki valahova, ahol sok politikus volt és miért nem küldték el azt a sok politikust a k anyjába és miért nem lázonganak és gyújtogatnak az utcán azóta is, hogy legyen végre rend?

Szóval jó ez a blog, a semmire...

Leroi 2011.03.15. 23:37:53

@Máгia:
Hű, most hogy mondod.
Ez csodás.
És hogyan képzelik ezt el?
Addigra kirúgnak újabb százezreket, hogy legyen, aki munkanélküli segélyen otthon legyen az öregek mellett?
Gyógyszer, kötszer, infúziók, szakképzett ápolószemélyzet?

Erre mondják, hogy a hülyeségnek nincs határa. És tökmindehgy, hogy milyen színű, a hülye az hülye, sajnos.

Leroi 2011.03.15. 23:39:42

Az az ország, aki a tanügyén és egészségügyén spórol, kurvára magaaláb@sz, előbb-utóbb.

Leroi 2011.03.15. 23:42:17

@Tomi from Space:
Az nem igaz, hogy egy majd tízmilliós országban csak az a 300 egynéhány fatökű lúzer legyen képes egy parlamentet megtölteni.
Náluk ezerszer képzettebb, erkölcsösebb, tisztánlátóbb egyének léteznek e hazában.

Elszármazott 2011.03.16. 01:18:21

Őszinte részvétem a posztolónak, sőt az ilyenkor a családunk református ágában szokásos formulával: Vígasztalódást kívánok!
@pocokpocok: hivatalosan nem mondható meg semmi, csak ha erre a beteg nyilatkozatában "kijelölte" valamelyik családtagját! Persze erre meg rá kell/kellene kérdezni, de egy távolban lévő hozzátartozónál, esetleg telefonon szóba sem jöhet ilyesmi. Ha az orvos felhatalmazás hiányában bármit mond, szabálysértést v. bűncselekményt követ el. Visszaélés minősített személyes adatokkal.

A paravánról: nehéz addig megoldani, míg a beteg eszméletén van... addig az ő érzéseit is figyelembe kell/kellene venni, nem csak a betegtársakét...
Egyébként lehet, hogy volt is paraván, vagy függöny, hiszen a posztoló csak a másfél hónappal korábbi esetben hiányolta, nyilván más beteg mellől.

Ismerős?
- Azért igazán lehetne itt egy elkülönített kórterem a nagyon súlyos betegeknek! Mióta itt vagyok minden éjszaka meghal mellettem valaki!
- Hmmm... EZ AZ !

bauchi 2011.03.16. 12:07:39

Már nem érdemes idejárnom.Itt minden szar.Az egészségügy a legszarabb.
Szarrá ment a derekam.Négy napig üvöltés (!!!!),mozgás hasonlóan könnyed mint szadam huszeinnek az akasztófán,ügyelet négy napig az ágyban,lóvé az ablakban,de azt sem látom
,mert nem tudom felemelni a fejem.A derekamban szanuráj kard forog valaki által mozgatva.Hányinger,fosás a sok gyógyszertől,ha ki tudnák ülni a klotyóra,ezért bent megyek ki.Végül a sok drug megteszi hatását.Járok megint.
Ezért friss májból - disznóölés - keskeny szeletek,tej,fokhagyma két napig a fridzsiben,Saját fűszerkeverékkel kicsit megsütve,másik lábosban,hagyma,gomba,vilmos körte zöldségekkel párolva,nagy lábosba az egészet vissza,etyeki vidékről származó chardonnay-val pár percig párolva,majd zabálás.
A fájdalomnak vége.
Én még élek.Már tegnap ügyeltem.
Az orvosokat leszarni.

tbjárulékfizető 2011.03.16. 12:49:26

@Eleven Ezüst: Mint mondtam, sok mindent tudok erről a betegségről és nyilván nagyon sokat nem. A cisztás fibrózis, mint a szövegben is benne van, a gyerekek betegsége, örökletes, és mivel alacsony a túlélési esély, nem a felnőtteké.
Sok egyéb fibrózis is van, foglalkozásonként felsorolva ( pl farmer, bányász, stb) és van ismeretlen eredetű, na ez az enyém.
Lehet fertőzéstől, környezeti ártalomtól, autoimmun, a lényeg, hogy az eredet ismeretlen. jelenleg nem gyógyítható, csak lassítható, tüdőátültetés fiataloknál javasolt és az autoimmun eredetűnél meg felesleges is. ( azt a tüdőlebenyt is megtámadja)
A mérsékelt terhelés jót tesz 8 csak elkezdeni nehéz), mert a letapadt, hegesedett felületet kilazítja, megmozgatja.
Bizonyos idő után oxigén szükséges a fizikai terheléshez, de a terhelést feladni nem szabad.
Én ennyit tudok, a szakemberek nyilván többet.
@apolka11: Köszönöm az együttérzést. Igyekszem nem foglalkozni a betegségemmel, és élem az életem, míg lehet.

Mágia 2011.03.16. 13:01:56

@bauchi:

Szia, Bauchi, örülök, hogy itt vagy :)

A vilmoskörte alatt a gyümölcsöt, vagy a pálinkát kell érteni?

Leroi 2011.03.16. 18:34:51

@bauchi:
Igazán sajnálom, Főorvos Úr...:(
Egy lumbalis CT-vizsgálat esetleg tisztázná a fő okot...

tbjárulékfizető 2011.03.16. 20:43:00

@bauchi: tudok ajánlani egy jó csontkovácsot.

bauchi 2011.03.17. 11:38:18

@Máгia: A pálinka nagyon finom,de főzéshez még nem használtam.A körtét mézre teszed,egy kis bor és főződ.Ne puhára!

bauchi 2011.03.17. 11:46:14

@Leroi: Aranyosak vagytok,köaz a jó kivánságokat,senkinek nem kivánom (kivéve egy-két politikusnak).Sajnos discus hernia pár éve,szerintem már listhesis is van,de nem akarom tudni.Amíg tudok,ügyelek.Jó gyógyszerek vannak - nem is tudtam- használom őket.Májusban Cserkeszőlő,complex kezelés.Áprilisban 26 ügyelet...

bauchi 2011.03.17. 11:48:18

@tbjárulékfizető: A Kovácsot?Ő nagyon jó állitólag.
© 2009-2015 praxis
blogszabályzat
süti beállítások módosítása