@Mária:
Az agyával értelmezi, le is írja, hogy gyógyszermellékhatása. Szerintem nem rója fel a betegnek. Ugyanakkor egy gyerek számára mindig borzalmas lesz azt látni, hogy az apja féltékenykedik az anyjára, és pornót néz titokban. Ezen sem az nem változtat, ha a gyerek 20,30,60 éves, sem az, ha az édesapa Parkinson-os és az egészet a betegség + gyógyszer okozza.

Ezenkívül az emberek többsége először megpróbál megbirkózni egy helyzettel, mielőtt mentőt vagy akárkit hívna, sőt sok ember egyáltalán nem tudja, hogy hová fordulhat, ha segítségre van szüksége és milyen segítséget mikor lehet igénybe venni.

Egy Parkinson-betegségre pedig sosem lehet felkészülni, soha nem lehet vele megbékélni, vagy elfogadni, vagy feldolgozni, legalábbis én biztosan nem tudnám, örülnék, ha létezni tudnék ilyen tudattal.

Kívülről mindig könnyű okosnak lennünk.

@Hatodéves:

Nem így van. Az élet másképp rendezi.
Nem lehet 20-30 évet egy állandó kétségbeesett kérdéssel leélni, hogy miért pont velem, velünk történt mindez.

Megoldani problémát csakis és kizárólag annak szembe nézésével lehet.
3 család tapasztalata alapján írom.
Ezt teszik, ki tudatosan, ki ösztönösen.

Jó esetben a családtagomon segíteni akarok és elfogadom (nehezen) annak számomra olyan mellékhatásait is, hogy nem a gólya hozott és a szüleim is engedelmeskednek, -tek az ösztöneiknek.
Sőt azt is, hogy 40 év felett is van élet és ösztön élet, pláne, ha a gyógyszer ezt fokozza.

Nyilván nehéz az elején, de utána?

@Hatodéves:

"Ugyanakkor egy gyerek számára mindig borzalmas lesz azt látni, hogy az apja féltékenykedik az anyjára, és pornót néz titokban."

Ha tudja az okát, és meg is tudja érteni, akkor nem "borzalmas". Az a baj, hogy nem tudja az okát, vagy ha el is mondják neki, nem érti meg, mert amit hall, azt felülírja a neveltetése és a hagyomány, meg a tabukhoz való viszonyulás.

@Mária:
De leírta, hogy gyógyszermellékhatás! Basszus, az emberek különbözőek, az ismereteik, a hozzáállásuk, a tűrőképességük. Ne mondd nekem, hogy nem borzalmas azt megélni, hogy az idős apám és késsel kergeti a szintén idős anyámat, majd pornókon élvezkedik.

Szerintem akármi a háttere, akármennyire tisztában van valaki azzal, hogy ez betegség, akkor sem könnyen dolgozható fel.

Huh.
Elég volt elolvasni ezt a posztot, hogy elmenjen a kedvem mindentől.
Az orvosok valóban elfelejtik tájékoztatni a beteget a várható élettartamról, annak minőségéről.
Jómagam éppen ezért nem vagyok hajlandó beszedni azt a szuper gyógyszert amit felírtak, mert a mellékhatásai kiszámíthatatlanok.

Szerintem érdemes lenne vagy kicsit odaköltözni valamelyiküknek a szülőkhöz, vagy éjszakára vmi szaksegítséget szerezni.
Egyébként előfordulhat, hogy az új gyógyszer beállítás mellett nyugi lesz éjszaka.

@miklos.rabai: Ezek elég nehezek, hogy játszhassak? :D

@Mária:
Max megpróbálod nem vádolni érte... de ettől még sokkoló az is, hogyha zavart valamelyik családtagod, még agresszív sem kell hozzá legyen.

@rikavagyok:
Nem, sajnos, nem játszhatsz... :)
Pedig direkt könnyű kérdéseket akartam. Most akkor ezek nehezek? :(

@miklos.rabai:
1) a dopamin hiánya
2) skizofrénia
3) kéz, láb, fej nyugalmi helyzetben remeg, de szándékos mozgás esetén szinte
rögtön csökken, egyensúlyzavar, nehézkes mozgás, merev nehezen induló járás, csoszogás, arcmimika csökken, beszéd halkká válik, lassabb lesz.
4) parkinzon kór esetén hatásosak az adott gyógyszerek, és ez a hatás nem rövid távú, míg a parkinzon szerû kórképeknél (parkinzon szindróma) nem hatnak, vagy ha hatottak is valamennyit, ez a hatás elmúlik.
5) gyógyszer koncentrációval egyenes arányban változik a beteg állapota: magas koncentrációnál tökéletesen jól van, ha kiürül, akkor leereszt. libikóka...
6) Csak tüneti kezelést eredményezõ eljárás: árammal a túlmûködést okozó
agyterületeket blokkolják, hogy ne adjanak utasításokat. A remegés is tűlműködés pl.

@Leroi: Igen, pont vártam a te okfejtésed a témához :-) De nagyon korrekt, hogy nem írtál semmit, mert ezek a kérdések szerintem elsősorban a gondolkodni vágyóknak jók, mert utánanézhetnek a betegségek részleteinek, végsősoron ezzel növekszik a lakosság informáltsága és javul a kommunikáció is.

Az édesanyám egy pszichiátriai osztályon dolgozik, ott is van pár nagyon furcsa, keverten neurológiai-pszichiátriai tüneteket produkáló beteg. Bőven vannak, akik az MMS-en (mini-mental-state) alig néhány pontot produkálnak, és épp ezért meg tudom érteni a posztolót egy szintig, hogy egy ilyen nem hétköznapi beteggel együtt élni embertpróbáló dolog.

Ugyanakkor a gyógyíthatatlan betegség nem gyógyítható. Sajnos semmilyen orvos nem fogja meggyógyítani a Parkinson-os édesapját.

(Nekem is halt meg rokonom a betegségben, hosszú évekig élt így.)

Szép Pénteket! szebbet mint a mostani.

Elképesztő, hogy mindig olyan témákat dob fel az élet, ami éppen nekem is nyakig téma:-(
Most épp itthonról intézkedem ,és mit olvasok...

A posztolónak: maximálisan megértem a problémát, és együtt is érzek.
Erőt kívánok, és sokkal nagyobb határozottságot - tessék félretenni a szermémes siránkozást -az csak még nagyobb bajok okozója!
De!: az orvosok azt tudják megválaszolni amit kérdésként feltesznek nekik.
('accerű logika: hülye kérdésre hülye válasz, sok kérdésre sok válasz, bizonytalan kérdésre bizonytalan válasz. Határozatlanságra -határozatlanság. Pont mint bármi más dologban az életben)Olyat ér, hogy az ember elmondja gyorsan, hogy mennyire össze van zavarodva, és lehet, hogy ostobaságokat kérdez - de ez csak könnyít a kommunikáción.De aki fél, nem mer beszélni,megbeszélni, és kérdezni, vagy mondani,és hagyja magát sodorni -mert nem mer annyi információhoz jutni, hogy abból dönteni tudjon : az utána ne legyen gyáva hogy hazavigye a veszélyesen demens hozzátartozóját. Akkor már késő!
Ha intézik az ellátást(állandóra, vagy átmenetileg, akkor azzal élni kell! mert nem véletlen, hogy objektíve ezt találják megfelelőnek.!)

Jelen pillanatban az én apámnak olyan súlyos a helyzete, hogy demens állapotában magára maradt, és még a lábát is levágták.( Az hogy agresszív, őrjöngő,a családjára támadó(ez a szexuális felütés is ismerős)mint most megtudtam, kb 10 éve már volt műsoron.El is menekült mellőle mindenki, a felesége emiatt vált el)Most én -akit soha nem keresett meg, és nem méltatott szóra sem - oldom meg az egész család kálváriáját! ...és nem vagyok kíméletes senkivel!Nem is leszek - mert ez az állapot nem teszi lehetővé.

Azzal meg nem foglalkozom, hogy a portás, a mentős a tűzoltó, meg a rendőr no meg orvosok és a nővérek milyenek- na jó a legmagasztosabbakat tudom elmondani, főleg kórház oldalról!(tartozom is egy esszével ez irányban- de minden nap update van, így majd összegzésben írom) De a nagy bajon nem az eü. javít - ez nem egy kórház, vagy létesítmény baja - ez az élet, és az időseink "állapota" aminek terhét meg kell tudni oldani.
Ha van olyan akit meg kell menteni a normális élet reményében, akkor úgy kell tenni, hogy a beteget ápolják, az egészséges pedig tegyen meg mindent ami tőle maximálisan elvárható!De nem többet -és nem azon az áron, hogy ő maga is belebetegedjen.(én anyámat védeném ebben az esetben)
De nekem most a maradék két felnőtt gyereket és azok gyerekeit kell megvédenem - ha kell azon az áron is, hogy a már féllábú apám intézetbe kerül -ahol jó vastagon kell fizetni mindenért, de bármikor hazavihető - majd!ha bizonyossá válik, hogy nem ön és közveszélyes!(ez most a megbeszélt irány, majd meglátjuk...)

Bár nálunk a bajok halmozódnak - mert az is kiderült, hogy tüdődaganata(is) van -és nem járt onkoradiológiára sem:-( Most kezdődik a tortúra mert azt is alaposan tudni kéne, hogy hol mi nem stimmel a fejében!)
Ja még egy adalék: én legelőször apámat "kiabáltam le" - mert őrjöngött, hogy nem engedi levágni a lábát, nem engedi, hogy injekciót adjanak be, de azt sem engedte, hogy megborotválják... innen indultunk egy hete ... arra ugyan nem emlékszik, hogy előző nap beszél velem, de azt már hajtogatja: minden úgy lesz, ahogy akarod... és ez óriási teher!:-(

Ez a poszt nem az eü-ről szólt, hanem a család kétségbe esett tehetetlenségéről, ahol még az önsorsrontó szemérmesség felülírja a józan ész és akarat irányát.
Csak szólok - ha a papa őrjöng és félelemben tartja a mamát - akkor már késő lesz. Mindenkit a neki legjobb módon kell segítségben részesíteni. Ha átmenetileg ápolás kell,míg nem rendeződik- akkor azt.De várólisták vannak ám! Nem egyszerű jó helyre tenni az ellátásra szorulót -még időlegesen sem!

@miklos.rabai:

Az apám -bár összefüggéstelenül beszél a szovjet csapatokról, meg arról, hogy halas tó van a pincében(bár pince nincs a házban)- azért néha benyögi, hogy "elkapta" az Alzheimer kórt :-D azé'' ilyen gyenge, és majd jövőhéten hazamegy.
mondom: apa, nincs is lábad...hova mennél?
erre: de van lábam, nem engedtem levágni, mert meg akartak mérgezni...hazamegyek, és főzök gyógyteát.Itt a lámpa is sugároz,érzem, hogy mérgeznek.
mondom: apa ez villany,nem sugároz, legfeljebb a szemedbe világít, majd lekapcsolom.
erre: az ablakban van cékla(ablak felé néz)-itt,azt szeretem, mert sok a vas, meg a vitamin benne.
mondom: nem otthon vagy, nincs cékla sehol, az állványon van két zacskó vér, azt meg kell kapnod - meg ne tudjam, hogy kiabálsz a nővérekkel,hogy nem engeded!
erre: jó,de itt csak megmérgeznek, már máskor is megmérgeztek.(kiderült, hogy valóban volt a pszichiátrián pár napot, mert a szomszédok kihívták a rendőröket, mert őrjöngött)

Doki annyit tud mondani : ez nem "betegség", ez állapot. Ami igaz is! De józan ésszel nehezen felfogható:-(

@miklos.rabai:
Becsületesen nem olvastam vissza, így a válaszokat sem tudom, de lenne egy kérdésem, és ha korábban ezt leírtad, akkor mégis visszaolvasok.
Tehát:
Tudható-e, mitől csökken a dopamin szint? pontosabban az azt termelő sejtek száma? gondolom, ez folyamatos egy idő után, csak egy kritikus szint után tüneteket is okoz.
Lehet pl. alvási apnoé?
Rossz táplálkozás,sok stressz, alkohol igen , ennyit tudtam, tirozin tartalmú élelmiszerek lassítják a folyamatot ( itt jön a férfiak jó barátja, a tökmagolaj és a sok zöldség és gyümölcs).
Tehát kérdés, hogy tehető-e valami időben azért, hogy a dopamin szint ne csökkenjen vészesen idős korban?

Nagyon sajnálom a posztolót és a családját, talán még jobban is, mint a beteg aput.
Annyit azért hadd mondjak el, lehet, hasznos lenne mégis mindegyik hozzászólást elolvasni és a maga helyén kezelni, mert ezekből is lehet tanulni. Nem csak trollok vannak (velük nem érdemes foglalkozni), hanem vannak itt nagy szaktudású és/vagy racionálisan gondolkodó olvasók is. Az utolsó bekezdés tényleg nem kellett volna. Tanulság a jövő posztolóinak: ilyen mondatokat ne írjatok, mert a posztban kialakult szimpátiát egy pillanat alatt képes lerombolni.

Szerintem egyébként elég nagy bátorságra vallott leírni, hogy apu pornót néz meg ilyenek, én biztos nem írtam volna le még névtelenül se...

Fölöttem néhányan kifejtették a miért nem hívtatok mentőt korábban kérdést. Én úgy értelmezem, hogy egyszer hívtatok mentőt, hiába. Itt meg kell védenem a posztolót, itt hangoztatja örökké mindenki, hogy minden sz@rhoz mentőt hívnak örökké az emberek. Nyilván abból indultak ki, hogy egy idő után le tudták csillapítani vagy lecsillapodott magától ez az agresszív viselkedés, és mire kiér a mentő, már (látszólag) minden nyugodt. Akkor hívták a mentőt, amikor már nyilvánvalóvá vált, hogy ezt a problémát ők nem tudják kezelni. Nem egészen értem, mi bajotok van ezzel...

Egyébként mi lett a történet végkimenetele? Most akkor hazakerült hétvégére apu, vagy sikerült benntartani szerdáig? Vagy ez egy eheti sztori? Szoc. otthonról végül milyen döntés született?

@miklos.rabai: Most teljesen összetörtem. Lehet, el se olvastam azt a korábbi magyarázatot, de már az első kérdésnél elvéreztem volna. Ezek nehéz kérdések :(

@ReignOfdark: Ja, hát úgy én is tudtam volna válaszolni a kérdések egy részére, ha kipuskázom a korábbi magyarázatból vagy kiguglizom, vagy esetleg tanultam korábban... Én legalább becsülettel bevallom, hogy segítség nélkül halvány gőzöm sincs a válaszról (csak tippelni tudtam volna, az egyik kérdésnél talán még jól is), de inkább nem égetem magam blődségekkel :D

@IrishOak: Nem irigyellek az apukád miatt. Én sem vagyok igazán beszélőviszonyban a vér szerinti apámmal, nem kíváncsi rám, én meg egy idő után feladtam, hogy próbáljak vele jobb viszonyt kialakítani (és mióta feladtam, sokkal könnyebb lett az életem). De mivel sikerült gyakorlatilag mindenkit magára haragítania, nem tudom, én mit csinálnék, ha egyszer csak felbukkanna, hogy segítségre szorul... Ahogy magamat ismerem, segítenék neki, de teljesen belerokkannék lelkileg. Pocsék helyzet :(

@miklos.rabai:
5. éveseknek, neuro gyaxi elejére valók, hogy alszanak-e :)

@tbjárulékfizető: nemcsak időskorban lehet csökkent a dopamin-termelés. A gyerekkori hiperaktivitásnak is ez a fő oka, az arra adott gyógyszerek is ezt - és a noradrenalin-termelést - hivatottak visszaállítani.

@Bikli néni:
Tökéletesen leírtad a helyzetet.

Eljön a nap, hogy felbukkan.:-( ne legyenek kétségeid.
Nagyon elgondolkodtató, hisz úgy kell döntéseket hozni;van is közöm,meg nincs is, sőt nem is ismerem a tények legnagyobb részét.Azok most derülgetnek ki szép sorban...

Az viszont nagyon érdekes, hogy mind az ápolók, mind az orvosok mondják, hogy engem emleget mindig.A dokija meg is lepődött mert azt gondolta,hogy "csak" két gyereke van az új házasságából.Azt hitte, csak félrebeszél a kisöreg...no és kiderült, hogy mégis létezem. Most minden papírhalmot velem nézetnek át, és íratnak alá. Benne vagyok a mókuskerékben -olyanban amit két hete még csak el sem tudtam képzelni.

Talán egy okos Doki itt megmondhatná, miért pont hozzám ragaszkodik.Talán mert 3 éves korom óta nincs közünk egymáshoz?(kivéve, hogy pár éve felhívott, hogy szerezzek neki valami gyógyszert- amiről kiderült, hogy tiltott szteroid- úgyhogy elhajtottam rövid úton.Azt honnan találta ki- máig nem tudom)
Nem tudott soha "legyőzni" vagy terrorban tartani,én meg keményen viselkedem vele? Vagy a fene nem tudja...

@Bikli néni: detto :-(

@Hatodéves:

"Ne mondd nekem, hogy nem borzalmas azt megélni, hogy az idős apám és késsel kergeti a szintén idős anyámat, majd pornókon élvezkedik."

Te még fiatal vagy, keveset tapasztaltál a saját bőrödön.

Én már nem vagyok fiatal, nagyon sokféle befejezését láttam egy-egy életnek.

Neked lexikális tudásod van, nekem meg gyakorlati tapasztalatom.

És most nevezz trollnak, de attól neked nem lesz több tapasztalatod.

@Mária:
A lexikális tudásom mellett az elmúlt években igen sok kórház sokféle osztályán megfordultam, és ha végiggondolom, hogy miket láttam, milyen sorsú emberekkel beszéltem, vagy akár kiket pelenkáztam, akkor nem vagyok benne biztos, hogy mindez a kevés tapasztalatom bizonyítéka.

Továbbá ember is vagyok, akinek szintén van múltja, sorsa, családtagjaim és az ő sorsuk stb.

De egyébként nem mindegy? Ok, Téged ez a helyzet nem viselne meg. De van olyan ember, beteg, akit igen, engem is beleértve. És azt pedig, hogy kit mi és mennyire visel meg, sokszor előre sem lehet látni, vagy csak az adott ember ismeretében.

Ha az én családomban ilyen történne, az engem akkor is kicsinálna, vagy legalábbis elé mély krízisbe döntene. És odaállhat akárki és elmagyarázhatja,
hogy tulajdonképpen ez nem borzalmas, de hiába. Mert ha én érzek valamit a bőrömön és én szenvedek tőle, akkor nincs senkinek alapja azt mondani, hogy tulajdonképpen nem is szenvedek.

Az itt megjelent poszt írója nem egy jelét adta annak, hogy ez az élethelyzet megviseli őt, és főleg az anyját.

A vicces az, hogy az embert pont a tapasztalata viszi abba az irányba, hogy nagy igazságokat és mások életéről ítéletet csak alapos megfontolás után állítson...

@rikavagyok:

"Szerintem érdemes lenne vagy kicsit odaköltözni valamelyiküknek a szülőkhöz, vagy éjszakára vmi szaksegítséget szerezni."

A szaksegítséget az átlagember nem tudja megfizetni.

Az odaköltözés nem old meg semmit. Egy hét alatt rámegy az odaköltöző, testilegis, lelkileg is. Fentebb írták, hogy a gyógyszer rossz beállítása is lehet a gond. Ezen mit old meg az odaköltözés, ha a gyógyszer, és annak adagolása a régi marad?

A posztban pontosan ez olvasható: egy hétig bírták azt, hogy a posztoló öccse átjárt, utána mentőt hívtak.

Amit kérdezni szeretnék az itteni orvosoktól: ha valamelyik családnak ehhez hasonló problémája van, és azt szégyenkezés nélkül elmondják a háziorvosnak, függetlenül attól, hogy az nem változtathat sem a gyógyszerezésen, sem pedig az adagokon, ugye, tud segíteni legalább abban, hogy felismeri a problémát, és a helyes megoldás felé tereli a családot?

Azon az alapon, hogy ő sok olyan helyzetet látott már, amilyet az adott család soha.

@Hatodéves:

A saját tapasztalat nagyjából mindennel, amihez eddig hozzászóltam, és amihez a jövőben hozzá fogok szólni, megvolt. De mivel névvel és elérhetőségekkel vagyok fent, eltekintenék ezek részletezésétől, ha megbocsátasz.

Ne gondold, hogy huszonévesen eleve többet tudsz az élet nevű játék betegségekkel és halállal kapcsolatos részéről, mint a "laikusok", csak azért, mert te fehér köpenyben járkálsz.

Gyilkosságban érintettség neked megvolt már? Nekem már megvolt...

@Dr.laikus PhD: Láttam asszonyt nagyon rövid, lilára festett hajjal, majd gondolj rám, amikor te festeted rózsaszínre vagy hupizöldre a tüsihajadat ;)

@miklos.rabai: Haha, én nem vagyok orvos! :)

Na jó, csendben maradok, bár nem is tudom minden kérdésre a választ.

@Mária:
Ugye nem várod, hogy nekiállunk licitálni azon, hogy ki látott csúnyábbat? Már bocsánat, de ideáig senki kedvéért nem fogok lesüllyedni.

Nem én kérkedtem a tapasztalatommal, hanem Te vágtad a fejemhez a tapasztalatlanságomat. Innentől kezdve a "ne gondold..." kezdetű mondat merőben demagógia

@IrishOak: A régi emlékek tovább maradnak meg a betegben, mint az újak. Elfelejti, hogy hova tette a tegnap felszeletelt kenyeret, de hosszasan tud mesélni a gyerekkorában elkövetett csínyekről. Ez a betegség része, Alzheimer kór.

@Mária: attól, hogy sokat megéltél, még borzalmas dolgok ezek. Amit én család terén megéltem - viszonylag fiatal korom ellenére -, az tíz embernek is elég lenne, de ettől még nem váltam immunissá.

@Mária: @Hatodéves:
Mindenki másképp látja az már bizonyos.
Nem is célom, hogy bárkivel nézet-eltérjek.

(én spec)Látom a kórházi orvosok és nővérek szánakozó, de biztató tekintetét nap mint nap a kórházban.
Beszélek a segíteni szándékozókkal,akik minden lehetséges körülményt és lehetőséget a legnagyobb segítséggel ajánlanak- de dönteni nekem kell.
Én a határozottság híve vagyok - ez eddig bevált az életemben.

Aztán hazajövök, és itthon rázúdítom a férjemre a barátaimra a teljes kétségbeesésemet, bizonytalanságomat, és az egész bekövetkezett bajjal járó félelmemet - igen félelmet, mert azt nem lehet másként felfogni, ha látni kell, hogy egy ember hogyan lesz vegetáló lény. Kérdések sora gyűlik fel, hogy mikor hogyan "kellett volna" ki hibás, ki nem,hogy ez lett belőle.

Aztán felvirrad egy új nap, és kőkeményen dönteni kell- és tenni úgy, hogy az lehetőleg mindenkinek a legjobb célt szolgálja. Ez felőrli az embert.

Nem vagyok már fiatal - és sok mindent láttam. De bármennyire vagyok kemény,és határozott- sőt sokszor neveztek már mindennek -itt a blogon is:-)- de még úgy is megroppant a dolog, hogy nem kellett megélnem közvetlenül a borzalmakat amit egy ilyen jellegű leépülés okoz egy házasságban, és egy emberi kapcsolatban.

Ahogyan itt leírta a panaszos - még borzalmasabb, hogy a rendben gondolt dolgok nincsenek rendben.Félni kell, és az ép embert is védelmezni olyantól, aki nem tudja mit cselekszik, és nem tudja mi történik körülötte.
Valószínűleg leélték az egész életüket együtt - és borzalmas látni, hogy az egyik emberből mi lett.Ezt egy sziklakemény szívű sem viseli könnyedén.
Bár a megoldásokat pont sziklakeményen kell megtalálni!

@Hatodéves:
Ráadásul mi a jelentősége annak, hogy ki mit látott? Attól mert valaki több dolgot látott, vagy horrorfilmbe illőbb életeseményei voltak, rögtön következik is, hogy többet tud az életről és jobban érti az embereket?

Ezt most nem Rád vagy magamra mondom, nem ismerlek Téged, nem tudok hozzászólni ahhoz, hogy milyen ember vagy.

Csak nem hiszem, hogy bármilyen állítás igazságtartalmának, helyzethez illőségének, bölcsességének az azt kimondó/leíró ember "tapasztalásainak" a száma lenne a mércéje.

De ha ettől jobban érzed Magad, tőlem lehetek tapasztalatlan könyvmoly csitri.

@Mária:

Ez nem verseny.
Más megélni, részesévé lenni tehetetlenül, egy darabig kataton módon hagyni mi történik.
Anyámról van szó, de az apámat is szeretem aki ráadásul beteg (nem tehet róla).

Hatodévest nagyra becsülöm és remélem, ha az élet úgy hozza fog tudni segíteni.

Hozzátartozónál jó esetben, ha már ott vagyok, látom mi történik, látom, hogy sem mentő, sem senki nem áll a helyzet magaslatán és magunkra hagynak, akkor az életösztön rögtön tettre késztet.

A szomorú, hogy senki kívülálló nem volt és nem képes segíteni a gyakorlatilag életveszélyben levő anyán és a gyerekein. :(((

@Dr.laikus PhD: Sok erőt és kitartást kívánok. Csábosan megkötött kendő megvan? :)

@Irkutszk:

Na ez az:-D meg az is érdekes, hogy a párbeszédeink teljesen komikusok - de mindig elmondja, hogy "Alzheimer" - valószínűleg régről maradhatott meg.

Az is őrület, hogy a mellkasán éktelenkedő óriási tumorra azt mondja: ja tegnap "megmérgeztek" attól lett. másnap meg:ja, voltam vele orvosnál - rosszindulatú daganat.( az utóbbi az igaz, megtaláltam a papírjait)

@Irkutszk:

Honnan tudod, hogy ezt akarom? :)))

Boszi!

@Irise:

Sapka van, kendő alatt didereg... :DDD

@Mária:
Van hospice (daganatos betegeknek), otthonra meg lehet szervezni szakápolást, gyógytornászt.
Ha csak lájtosabb segítség kell, önkormányzat tud segíteni (kaja, bevásárlás, gyógyszer összekészítés, stb)
Nővérkét éjszakára kb 500 ft/óráért lehetett leszerződtetni (legalábbis 3 éve). Ha már heti 2-3 éjszakát megold, a többit kibírja a család vetésforgóban. Közben el lehet kezdeni szervezni a tartós elhelyezést.
Egyébként van a kórházakban szocmunkás, esetenként csodát tud tenni. (Szerzett melegruhát + helyet a szállón a "privát csövesemnek", felhajtottunk ápolónőt, gyógytornászt, decumatracot, a lábatlan tanyasi bácsimnak...)

@Hatodéves: Teljesen egyetértek veled. Egy ilyen látvány, t.i. valaki késsel kerget valakit, akkor is felzaklató,ha idegen emberről van szó, pláne ha saját anyánk. A rendőrök, eüsök/mentősök se tudják tachycardia nélkül átélni az ilyen helyzeteket.
Máriát legjobb ignorálni, nézd meg az elmúlt posztokat, mindenütt trollkodik.

@panni75:

Én sem arról beszélek, hogy immunissá kellene válni, hanem arról, hogy a jó döntések meghozatalához nem szabad szégyenkezni, segítséget kell kérni, mindjárt az elején, és el kell fogadni a hozzáértőtől a tanácsot, mert kívülállóként valószínűleg józanabbul látja a problémát és ésszerűbbek a megoldási javaslatai, mint annak, aki érzelmileg éppen nagyon benne van.

A posztoló is tanácsot kér és segítséget vár.

Azonban, mint a posztból is kiderül, azt a segítő szándékot, amit edig kapott, inkább ellenséges megnyilvánulásként értelmezte, és nem jótanácsként, megoldási lehetőségként.

Egészen pontosan ezt írja:

"És hogy egy olyan elhatározás, hogy egy szeretted egy intézetbe kerül, az lelkileg is eléggé megviseli az embert, a félelem a lelkiismeret furdalás, az idegi és a fizikai kimerültség vegyes érzése kavarog ilyenkor mindenkiben. Meg persze az, hogy az egyik szülőt fel lehet-e áldozni a másikért."

Ami szerintem azt jelenti, hogy az eszével tudja a helyes megoldást, de az érzelmei, a neveltetése és a tabuk miatt mégsem azt akarja választani. (Mert majd "mit szólnak az emberek" és hasonló dolgok...)

Pedig akárhány másik orvoshoz is megy a problémájával, egyik sem tud neki jobb megoldást ajánlani annál, hogy ha van egy 24 órában ápolásra szoruló beteg és a család nem tudja vállalni a 24 órás szakszerű ápolását, akkor ugye, nem marad más...

@Mária:
Az átlag huszonéves nem is igazán tudja, hogy vannak ilyenek, hacsak személyesen nem érinti. Ez a pálya öregít... nem kicsit.

@IrishOak:

Sok-sok erőt!
Nem irigyellek.
Igazán jó dolog, hogy a kőkemény döntéshozás után van kinek a vállán sírni.

Ezt másképpen nem lehet végig csinálni. :((

@Dr.laikus PhD:
Én sárgára festettem:-D

a legjobbakat még hozzá, és szép is lesz nemsokára:-)

@rikavagyok:

"Közben el lehet kezdeni szervezni a tartós elhelyezést."

Hiszen a posztban a kórház elkezdte a szervezést... éppen a posztoló nem élt a felajánlott segítséggel, a dolog érzelmi vonatkozásai miatt, amit akkorra még nem játszott le magában.

@Mária: idő kell neki. Ez is egyfajta gyász, aminek az összes fokozatán át kell menni, hogy eljusson az elfogadásig.
Jól írtad: tudja az eszével. De még nem dolgozta fel...

@rikavagyok:

Ebben teljesen igazad van.

@Mária:

"...de az érzelmei, a neveltetése és a tabuk miatt mégsem azt akarja választani."

Ezt szerintem úgy hívják, hogy szeretet...

@Dr.laikus PhD:
Színes taraj?

@Dr.laikus PhD: Köszönöm, dícséretnek veszem, még papírom is van róla ;)

Komolyra fordítva: onnan tudom, mert láttam azt a mosolyt a sötét lila tüsihaj alatt. És hallottam azt a mondatot: Ez már az enyém! Szóval csak kitartás, bőrfejű! Aztán rosszat ne halljunk felőled ;)

Van egy lány ismerősöm, akinek nincs haja (sose kérdeztem meg tőle az okát), rajzolt a szemöldöke. Ő pl. horgolt fekete sapkát hord, ami tetszik nekem. Keretet ad az egyébként gyönyörű formájú arcának.

@IrishOak:

Még előbb legyen meg a műtét.
Mire kinőne jön az újabb és csak utána, de a sárga sem rossz.

Habár én kék szemű és sötét barna hajú voltam az ősz előtt. Minden vágyam a szőke haj volt.
Hát kipróbáltam, de a dévaj hölgyek hozzám képes szűz leánynak néztek ki.... :DD

@IrishOak: @panni75: Nem örülök, de egy minimális vigasz van benne, hogy nem csak én vagyok ilyen ultragáz helyzetben. Simán kinézem apámból, hogy én, aki mindig a család fekete báránya voltam, egyszer csak "fontos" leszek neki.
Nem tudom, látta-e valaki a My fair lady-t? Van Elisa Doolitle, aki a körúton strichel az ibolyáival. Meg az apja, Alfred, a hajléktalan szemetes ember, aki soha oda se bagózott a lányára, csak amikor sörre kellett a pénz. A szegény lány az utolsóját is odaadta, és amikor Alfredtől számon kérték az ivócimborái, ugyan miért nem adott soha semmit a lányának, akkor az volt a válasza, hogy a legértékesebb ajándékot kapta tőle, amit egy apa adhat a gyerekének: az életét. "... hogy megismerkedhetett eme sárgolyóbis csodáival, igen, ezt mind éntőlem kapta." Érdekes, nem?

@Dr.laikus PhD:

Az érzelmeket hívják úgy, hogy szeretet. A neveltetés és a tabuk olyan megoldási mintákat sugallnak, amik sokszor nemhogy nem segítenek a racionális döntés meghozatalában, hanem kifejezetten MINDEN érintett fél érdekei ellen dolgoznak.

@rikavagyok:

Pici tüskés, szúrós tonzúra maradt, ezért a csúfolás, de azért a többi helyen fénylik, mint a salamon töke.
Ez is holnapra szerintem eltűnik.

Na attól kezdve beverem a durcát. :DDD

Jut eszem, mikor lenyírtuk, maradt taraj, de csak mókás volt, nem állt jól.

@Bikli néni: ó, ezt én is sokszor hallottam... Az mondjuk tény, hogyha a családom, a gyerekkorom nem olyan, amilyen, akkor ma másmilyen ember lennék, tehát hülye módon azt, ahol most tartok, amilyen vagyok, tényleg nekik köszönhetem...

@Irkutszk:

Nem rossz! Köszi az ötletet.

Tudok kötni és horgolni is.

@Mária:

Értem mire gondolsz, sőt tudom is.

Mégis felülírják egy idő után. Az első ösztönös cselekedet az amit írsz.

Az kevés, hogy mindenki jót akar körülötte, de ezt nem az érintett megfélemlített halálosan fáradt anyával kell megbeszélni, hanem a családdal.
Hosszabban egy kicsit, alternatívát hagyva úgy, hogy el is jusson az érzelmeken túl a tudatig is.

@Dr.laikus PhD: Ő valami ilyesmit hord feketében (virágocska nélkül), szóval egészen hálós:

ww.meska.hu/ProductView/index/48363

végigolvassam a kommenteket, belekezdjek? :)

Szerintem van, aki képes ápolni a nagybeteg hozzátartozóját, és van aki nem. Illetve még többen vannak, akiknél elfogy az energia útközben.
Ez nem jellemhiba, vagy szeretem, vagy nem szeretem kérdése...
Úgy vagyunk szocializálva, hogy nincsenek kész "forgatókönyvek", szokások betegség és haldoklás esetére.
Kevesen vannak akik tényleg csak kényelmi szempontból/leszaromságból próbálnak szabadulni a hozzátartozótól.

@rikavagyok:

Ráadásul itt pont arról van szó, hogy ők akarják megoldani, nem szeretnék másra bízni.

@Irkutszk:

:))))

@petroselinum: Szerintem nagyon tanulságos kommentek is vannak, érdemes őket elolvasni.

@Irkutszk: és meg vannak már a válaszok a kérdésekre? :)

Bár szakértő nem vagyok, pár gondolat: az otthonok sajnos nem úgy működnek, hogy egyik percről a másikra beraknak valakit, hanem sokszor több hónapos várólista van, hasonló állapotú betegekkel. Az addig elkövetkező időre kéne valami megoldás, ha az lehetséges. Én a posztoló helyében felvenném a kapcsolatot a hely házigondozó szolgálattal, sokat tudnak segíteni. A Hospice nagyon jó ötlet, csak sajnos viszonylag kevés településen vannak. Felkeresném továbbá az esetleges alapítványokat, Máltai, Vöröskereszt, Baptisták, akárki, aki csak ötletet adhat a helyzet megoldására.

A posztoló és családja pedig, ha szükség van rá, ne habozzon szakembert felkeresni saját pszichéje védelme érekében.

@petroselinum: Én nem válaszolok, amíg nem tudom, hány százaléktól ötös ;)

@miklos.rabai:
1. dopamin
2. skizofrénia
3. remegés, nehezített beszéd, reflexek megváltozása,depresszió, látászavar, írás nehezítettség stb
4.
5. tünetek változása: gyógyszerhatás On -ban jól van, off-ban rosszabbodás
6. agyi pacemaker (elektromos ingerlés)

P5-el egy padban ülünk, de nem lestem:-DD

@Irkutszk: egész délelőtt tanultam. én is csak arra hajtok! :)

@panni75: értem, de engem a középkortól fokozatosan csökkenő dopamin termelés érdekel.
Kíváncsiságból egy ismerősöm részt vett egy Electro Interstitialis Scan vizsgálaton. Az eljárás hitelessége most ne legyen vitatéma.
Ebben a mért értékek között lecsökkent dopamin termelés is áll, megállapítottak bizonyos élelmiszer allergiákat és látok egy alvási apnoé jelzést is, ami homloklebenyek oxigénhiányos állapotát okozhatja. Nem okozza, csak okozhatja.
Mindezek alapján kezdtem kombinálni és tettem fel a kérdésemet.
De elég logikusnak tűnik, hogy a korán, fiatalabb korban elkövetett hibák, amik még tünetet nem okoznak, később komoly egészségügyi problémát okoznak.

A dopamin hiány, mint a depresszió okozója is ismert, sokaknak az édesség és a jó zsíros ételek és alkohol okozhat örömet, és ez ugyanakkor csökkenti a dopamin szintet.
Ezért szeretném tudni, hogy általában ilyen bulvárban terjedő információkon kívül van-e ismert okozója a dopamin szint csökkenésének.

@miklos.rabai: (csak mert úgy látom, a 4-ik pontot mindenki kihagyja, és azt hiszem, eszembe jutott a válasz):

4. Míg Parkinson-kórban a dopamin termelő sejtek száma csökken, addig a Parkinson szindrómában a dopamin termelő sejtek száma rendben van, hanem vagy a receptor érzékenysége változik, vagy nem termelődik elég dopamin (akár azért, mert nem kapnak elég stimulust a sejtek), vagy a dopamin visszavétel szenved kárt, és ezért a szinapszisban lévő dopamin-többlet miatt érzéketlenné válik a receptor. Tehát Parkinson-kórban a dopamint kell pótolni, a sejteket életben tartani, Parkinson szindrómában pedig az egyéb dopamin-vezetési problémát megszüntetni, kezelni.

(És csak kiegészítés: A Parkinson-kór az eredeti betegség, a Parkinson-szindróma meg egy másik betegség/sérülés miatt kialakult Parkinson-szerű tünetegyüttes neve.)

@petroselinum: Irigyellek, én nagyon szívesen visszaülnék az iskolapadba :) Lehet, hogy ha egyszer lesz rá pénzem-lehetőségem, még elvégzek valami főiskolát vagy egyetemet. Mondjuk egyet régen már kinéztem magamnak, csak még nem jutottam odáig, hogy bele is tudjak kezdeni. :) A felvételivel, remélem, nem lesz gond, a régi rendszer szerint elég volt egy felsőfokú nyelvvizsga :D

@Irkutszk: én sem tanulok, csak vicceltem. de én is visszaülnék az iskolapadba szívesen. megyek veled, csak szólj! :)

@Irkutszk:
Kicsi süni, téged bárhová felvesznek -sztem:-D

@Dr.laikus PhD: Szorítok ám nagyon. Utána kicsit másmilyen minőségű haja nő az embernek, de nem rossz ám:-D nekem van egy kis rész ahol nem nagyon nőtt vissza, de nem is érdekel, úgy vágom a hajam, hogy pooon jó legyen.De a hosszából nem vágattam - kabalából:-D úgyhogy szőke copfos vagyok.;-D
Az élet nem szépségverseny:-D inkább jóságnak mondanám:-)

ÉN is gondolkodom valami sulin, de nem rémlik semmi, ami a diákhitelért cserében előre mozdítana.

Az ÉN-nél természetesen véletlenül maradt a shift benyomva:)

@petroselinum: www.ke.hu/files/tiny_mce/dokumentumok/szakleirasok/atk/atk_allattenyeszto_mernok_bsc.pdf

Na, na? :)

@Irkutszk: és az ott tanultakat emberekre is át tudjuk majd vetíteni? mert az engem jobban érdekelne :)

@petroselinum: Nagyon nagy különbségek (és hasonlóságok) vannak ember- és állatgyógyászat között. Nem tudom, mit tanítanak, mert nem jártam oda.

Az ember működése érdekel, vagy a kórképek, esetleg a gyógyászata? Ha nagyon érdekel, és útba esik (jövet-menet), esetleg megér a kíváncsiságod egy túrát a Budapest, Klinikák megállónál lévő Medicina könyvesbolt. Ott bele lehet nézni élettan-, kórtan-, vagy épp farmakológia tankönyvekbe. Ha érthető nyelvezete van, akkor pedig lehet, megér egy karácsonyi ajándékot valamelyik (mondjuk a gyógyszerhatástan az élettan után olvasandó szerintem).

És igen, hazabeszélek, gyógyszerész vagyok, nekem a gyógyítás a gyógyszerekről szól, nem a 'vágjuk fel'-ről ;))) De azért szeretlek titeket is, orvosok! :D

@Egoplazma: aha, ilyen névvel véletlen, mi? Hiszi a piszi ;-))

Azon nagyon csodálkozom, hogy a kórház kezdeményezte a bácsi otthonba történő elhelyezését úgy, hogy tulajdonképpen erről személyesen nem is beszéltek a családdal. A szociális szakma szempontjából ez nagyon durva hibának számítana. Persze tudom, hogy a doktornő jót akart, ő kívülállóként és hozzáértőként egész máshogy látta a helyzetet, mint a kimerült és elkeseredett család. Igazából itt jönne az a kérdés, hogy miért nem a kórház szociális munkása intézte a dolgot? Lehet hogy egy túlterhelt ember látja el az egész kórházat, vagy nem is alkalmaznak szociális szakembert, vagy pedig egy ejtőernyős átképzett nemtörődöm emberrel töltötték be a pozíciót...? Közösen leülni a családdal, megbeszélni, segíteni nekik ráébredni arra, hogy mennyire súlyos a helyzet, empatikus hozzáállással tájékoztatni őket a lehetőségekről nagyon fontos dolog, de szerintem nem az orvos feladata - legalábbis az egészségügy mai állapotában ezt lehetetlennek tartom.
A másik orvos szempontjait is megértem, még ha hangnemet elítélendőnek is tartom: magatehetetlen betegek esetében nagyon problémás az ápolási otthonba kerülés, hosszú idő mire bekerül a beteg, és a kórházban sem maradhat hónapokig...

Amíg ti aludtatok, én egész éjszaka javítottam a teszteket... :)

Először is, köszönöm a válaszokat! Még a próbálkozásokat is!

Itt a régebbi poszthoz tartozó komment, amit talán olvassatok át újra, feltett kérdésekre megtaláljátok benne a válaszokat:

"miklos.rabai 2010.12.17. 09:45:51
Hát, nem tudom, hogy van ez, de úgy néz ki, mindig sikerül a kedvenceimet kifogni... :) Volt szerencsém ki is húzni neurológia szigorlaton, már dörzsöltem is a tenyerem, mikor a vizsgáztató közölte, hogy ma már annyit beszéltünk a mozgászavarokról, úgyhogy őt inkább a Parkinson pszichiátriai tünetei érdeklik... :) Bumm... Heves szívdobogás... Majd azért megoldottam a dolgot... Mások mondták a vizsga után, hogy ők akkor vissza is adták volna a tételt... :)

De persze ezzel az írással, most el fogom venni Leroi kenyerét... :) Mea culpa...

Érdekességképpen: Parkinson-kórban szenvedett II. János Pál pápa, Jasszer Arafat, Brezsnyev elvtárs...
De az idős korban kezdődő Parkinson mellett létezik az un. juvenilis forma is, ami fiatal korban indul (20-as évek), ez Michael J. Fox betegsége...

Ennyit a bulvárról... :)

A Parkinson kórról azt érdemes tudni, hogy az agy egy adott területe (bazális ganglionok vagy bazális magok), ami a mozgások összerendezéséért felel, és kapcsolatot tart a gerincvelő, a kisagy és a kérgi mozgató területekkel egy specifikus részen károsodik. Ez a substantia nigra. A nevében is benne van, hogy fekete, mert makroszkóposan eltéveszthetetlen. Na, vajon miért? Mert a színe fekete. Ebben a magban (magnak hívjuk azokat a központi idegrendszeri struktúrákat, ahol az idegsejtek sejttestjei tobzódnak) speciális sejtek vannak, un. dopamint termelnek. Ha a substantia nigra, illetve a belőle kiinduló pálya (nigrostriatalis pálya) (pályának az idegsejtek hosszú nyúlványaiból felépülő kötegeket hívjuk) sérül, elpusztul, akkor dopamin hiány keletkezik az agyban, és a betegség kifejlődik.

Tünetei:
- Nyugalmi, egyoldali remegés, ami az adott terület mozgás indítása után megszűnik.
- Meglassultság. Az ilyen beteg lassan tud csak mozgást elindítani, több lépésben tud megfordulni.
- Rigiditás, aminek hátterében a mozgások összerendezésének zavara áll. A mozgás az ízületeket mozgató izmok merevsége miatt nehezített; ahhoz, hogy behajlítsuk pl: a könyökünk, a hajlító izmokat össze kell húzni, míg a feszítő oldali izmokat el kell ernyeszteni. Na, ez az összerendezettség esik ki. Mindegyik izomcsoport merev marad. Na, ezért hajlítja be az ilyen beteg a könyökét több lépésben, mint a kattogó fogaskerék (fogaskerék tünet).
- Mimika szegénység, kifejezéstelen arc.
- A betegség hosszas előrehaladása után jelentkezik csak a tartási instabilitás illetve pszichiátriai tünetek is kialakulhatnak (pl: dementia).

A Parkinson-kórt azonban el kell különíteni más hasonló Parkinson-szerű betegségektől, ezért beszélnek ma már inkább Parkinson-szindrómáról.

Ezek a Parkinson-szerű betegségek más tüneteket is mutatnak, de lényegében abban térnek el a típusos Parkinson-kórtól, hogy a gyógyszerelésre nem reagálnak.

A gyógykezelésben a dopamin agyi szintjének helyreállítása a kulcs. Olyan anyagot kell szedni, ami bejut az agyba és ott átalakul dopaminná, ez a levodopa, vagy L-Dopa, vannak más szerek is (dopamin agonisták, dopamin lebomlást gátló szerek, idegsejt pusztulás védő szerek...), ezek kombinációban is alkalmazhatóak.

A gyógyszer bevétele után az eredeti funkció visszatér. A beteg szinte újra a régi. Idővel azonban csökkenhet a gyógyszerek hatékonysága, megjelenhet az on-off jelenség, ami azt jelenti, hogy amikor magas koncentrációban van jelen a gyógyszer a beteg bekapcsolt állapotban leledzik, mozog, dolgozik, de amikor kiürül a gyógyszer, a beteg is kikapcsol, és leáll... Mint az elemes nyuszi... :) Nem tudom, láttátok-e az Ébredések című filmet (Robert de Niro), abban ezt kiválóan mutatják be...
A gyógyszer beállítása egyébként tényleg nem könnyű, aluldozirozás esetén a szer hatástalan, túldozirozás esetén túlmozgások, végtag végi csavaró mozdulatok jelennek meg (logikus, nem?), sőt hallucinációk is!... Ez utóbbinak a megértéséhez egy másik betegségbe is bele kell kapni, ez pedig a skizofrénia. Ugyanis ennek hátterében pontosan a substantia nigra és a belőle kiinduló pályák fokozott izgalmát gyanítják. Tehát az sem jó, ha dopamin hiány (Parkinson-kór) van, illetve az sem, ha a dopamin túltengése (skizofrénia) dominál... De ez nem azt jelenti, hogy akinél túladagolják a levodopát, az skizofrén lesz, oké? Csak olyan tünetei lesznek, mint a skizofréneknek, behaluzzák a dolgokat... :) Aztán ha kiürül a gyógyszer a haluzás is abbamarad...

Tehát a típusos Parkinson-kórban a gyógyszerek hatnak, és hatásuk sokáig megmarad. Míg a többi Parkinson-szerű kórképben kicsit hatnak csak, vagy később egyáltalán nem hatnak. Az egyik leggyakoribb ilyen kórkép az un. multiszisztémás atrophia. Általában középkorban indul (míg a Parkinson-kór idős korban), és egyik jellemző tünete a tartási instabilitás. Erről már írtam fenn, mint a Parkinson-kór késői (kb. 10 évvel a remegés kezdete után) tünete. Viszont multiszisztémás atrophiában a betegség kezdete után korán (1-2 év) jelentkezik!
A tartási instabilitás vizsgálata érdekes: a beteg háta mögé áll az orvos majd meghúzza hátra a beteg vállait. Ilyenkor egy egészséges ember hátralépve megőrzi az egyensúlyát. A tartási instabilitásban szenvedő viszont hátrazuhan, mint egy zsák krumpli, vagy kukorica, vagy épp répa... Persze az orvos elkapja... huh... :)

És akkor a végére egy izgalmas dolog: a betegség kezelésének új területe az un. mély agyi stimulátor beültetése, indikációja pl: a terápiarezisztens remegés. Ez egy kis kütyü, a Kossuth rádiót ugyan nem lehet vele fogni, viszont ahova beültetik az idegsebészek, ott az adott régiót képes ingerelni. A műtét éber állapotban történik, mert fontos a folyamatos kontakt a beteggel, hisz a sebész a fej köré felrakott keret segítségével ugyan tudja, hogy hova kell mennie, de az útban egyáltalán nem biztos, így amikor a felszíntől halad lefele, folyamatosan ingerli az elektródával az agy különböző területeit, a beteg meg mondja, hogy mit érez, hol lesz csikis, vagy épp milyen mennyei ízű az eper fagyi... stb... Meg persze az is rögtön kiderül, ha valami sérülne, mert a beteg hirtelen nem érzi a bal lábát, vagy lebénul az arca... stb... Ilyenkor vissza kell húzni az elektródát és más irányba kell próbálkozni... Amikor viszont az adott helyre ér az orvos, és a beteg is jól érzi magát, akkor szépen lassan fokozzák az ingerlést, olyan mintha hangolnák a rádiót, aztán egyszer csak galamb száll át a téren, és a remegő végtag varázsütésre megnyugszik...

Mik vagytok ti, Istenek?... Nem egészen, de majdnem... :)"

Na, ha újra elolvastátok, akkor nézzük a válaszokat!
A megszerezhető maximális pontszám egyébként 8+1 pont volt... :) Jegyek nincsenek!

@P75: 6 pont és fair play díj... :)

@EmpatiaTolerancia: 8 pont. Szigorú vagyok, a plusz pont sajnos nem jár, a sok helyes neurológiai tünet mellett sajnos hiányzott a pszichiátriai tünet. De ettől még a legszebb válasz ez volt.

@tbjárulékfizető: 0 pont... :) De majd legközelebb több lesz!
A kérdésedre a válasz pedig az, hogy nem tudni mitől pusztulnak a dopamin termelő idegsejtek. Azt sem tudni, hogy miért csak azok a sejtek. Egyébként tünetek akkor jelennek meg, ha a sejtek 90% már elpusztult!
Az ilyen betegségek hátterében legdivatosabb magyarázatként a multigénes öröklést feltételezik. Vagyis azt, hogy a betegség kialakulásához egyes gének (sok gén) adott variációinak együttes fennállása szükséges (pl: mondjuk ha a Nap, a Föld, a Mars, a Jupiter és a Szaturnusz egyvonalba esik, akkor átjáró nyílik az Androméda ködbe... :). De ha a gének kombinációja meg van, akkor sem biztos, hogy kifejlődik a betegség, ugyanis ez csak hajlamot jelent. Ez a hajlam a körülöttünk lévő környezeti tényezők hatására hozza létre a betegséget.
Vagyis 2 dolog kell hozzá: genetikai és környezeti háttér egyszerre.
A dolog szépséghibája, hogy nagyon sok esetben sem a genetikai, sem a környezeti hátteret nem ismerjük, vagy nem ismerjük 100%-osan. Ez még a jövő zenéje...
És ha már itt tartunk, akkor ez szerintem valahogy úgy fog kinézni, hogy amikor megszületik az újszülött, akkor mellékelnek hozzá a szülőknek egy használati útmutatót is, ami a teljes genetikai állományának leírását fogja tartalmazni. Ebben leírják majd, hogy ha 10 éven keresztül heti 7 sört (környezeti tényező) fog meginni az illető, akkor a fennálló genetikai háttér mellett 40 éves korára 50%-os eséllyel lesz majd májzsugora. Ha ugyanezt 20 éven keresztül folytatja, akkor 85%-os valószínűséggel... És így tovább: az összes lehetséges betegségre mondanak valami előre jelezhető életkort és %-ot...
Persze ez nagyon odébb van még, de bekövetkezhet... A kérdés csak az, hogy akarjuk mi ezeket a dolgokat előre tudni?... :)

@Bikli néni: O pont. De ne törj össze! Akarom, hogy tanulj!

@rikavagyok: Látod, nem is aludtak a hallgatók!... :)

@petroselinum: 0 pont. Tessék játszani! És nem csak a válaszokra várni!... :)

@El Even Ezüst: 6,5+1 pont. Szép volt a pszichiátriai tünet. Azért dicséret jár, viszont a 6. válasz csak félpontot ér. Nem írtad le, mire kell a mély agyi stimulátor Parkinsonban. Egyébként még jó, hogy nem lestél! El is vettem volna azonnal a tesztet!... :)

@Irkutszk: 0,5 pont. De diszkvalifikállak, mert te nem játszhatsz!... :)
A hátterét jól leírtad a 4-es kérdésnek, de nem fejezted be. A Parkinson szerű betegségek és a Parkinson kór gyógyszerelése közt az a különbség, hogy az előbbiben nem hatnak, vagy ha hatnak, akkor hamar hatástalanná válnak a gyógyszerek, míg a második esetben sokáig biztosan hatásosak a gyógyszerek, persze később itt is romlik a hatékonyság. Azért, mert a Parkinson szerű betegségekben a Parkinson kórra jellemző tünetek csak a betegség résztünetei, és az agyban nem csak substantia nigraban alakul ki károsodás (pl: multiszisztémás atrophia, a nevében is benne van). A hátteret jól írtad le! Leülhetsz!... :)

Mindenki megkapta a pontszámát?... Akkor jegyezzétek is meg! Mert ezt továbbviszitek a következő fordulóba... Jó... Akkor a következő tesztnél újra találkozunk!... :)

@miklos.rabai: Csüccs. :)

@miklos.rabai: Nem gondoltam, hogy esszét kell írni Tanár Úr. :-)
Hozzászoktam az igen/nem típusú teszthez ű.

@miklos.rabai: Következő teszt:DDDD MI az az EMG?
(énse tudom:D)

@miklos.rabai: Figyelj, ideje lesz megkérni Hatodéves kezét és összehozni pár gyerkőcöt,mert túl sok a szabadidőd.
Egyébként nagyon jópofák a tesztjeid :))

@miklos.rabai: most 0 pont, de leszek én még osztályelső! :D

@Irise: Mindegy az. :-)))
Az első pár évben még nem járna fel éjszaka, aztán a gyerkőcök után meg egész éjjel itt lenne, miközben azok bömbölnek :-)

@Irise:
Hatodéves azt mondta nem jön hozzám... :)
Amúgy ikreket szeretne... :)
Igazából nem sok a szabadidőm. Csak ilyenkor este van, illetve éjszaka, és még fenn vagyok, ahelyett, hogy aludnék... De már megyek is... :)

@Dr.laikus PhD:
"Kezelőorvos mit mondott az agresszív éjszakákról?"
Semmit. Azt mondták, nem tudják, mitől lehet, és hogy mihez van köze. Lehet, hogy maradnak ilyenek az éjszakák, lehet, hogy nem.

"Felnőtt nagy lány és a testvére...
Ha nincs normális tájékoztatás internetről mindent meg lehet tanulni."
Nem fogod elhinni, de nem te vagy az egyetlen, aki az internetet tájékozódásra is használja. Minden tudásunkat erről a betegségről mi szedtük össze a netről és könyvekből. Ugyanis orvosok semmit nem tettek hozzá!

"Ha ennyire elégedetlenek voltatok miért csak most a többedik életveszélyes éjszaka után léptek?"
Mert nem volt életveszélyes. Csak fgélelmetes és idegileg megterhelő. Egyébként a második alkalommal léptünk, akkor a mentősök közölték, minek hívtuk ki őket, semmi baj nincs a bácsival.

"A család a meg hagyta N bácsit nézegetni magában az interneten 18 éven felüli tartalmakat nézegetve."
A család nem hagyta. 5 éve járunk rendszeres orvosi ellenőrzésre. Gyógyszert szed, egyre nagyobb dózisban. Az orvos rá sem nézett. Csak betoltuk a kocsiban (egy éve új orvosa van pedig) de csak rápillantot és tőlünk kérdezte, hogy van. Mi elmondtuk, mi változott, próbáltuk kérdezni, de mindenre csak sejtelmes választ adott, majd felírt kicsit nagyobb adag gyógyszer.

"Miért kell megvárni tragikus végkifejleteket? Miért nem kerestetek más orvost, ha TUDTÁTOK, vagy sejtettétek, hogy valami nincsen rendben? "
Nem tudtuk, nem sejtettük és kerestünk. Mint azt fentebb írtam. De szerinted honnan tudjuk, hogy az illető jó orvos-e vagy sem?

"Jogunk van hozzá - egyelőre - miért nem éltetek előbb vele?"
Éltünk vele. Ez az orvos nem az első és nem a második orvosa. Sőt, most megyünk egy újabbhoz, csak közbejött a kórház!

"Nincs két egyforma képességű orvos! Igaz hozzátartozó sem. :-("
Ezt vettük észre. És nem a hozzátartozókkal szokott lenni a baj!

"Ha meg tudjátok oldani néha az édesanyátokat tehermentesítsétek."
Eddig is megoldottuk, nem hagytuk anyut magára. Csak sajnos nekünk nem olyan a munkánk, ami 8-16 óráig tart és csak hétközben.

A biztatást köszönöm, köszönjük.

@Mária:
"A leginkább megdöbbentő a posztban az, hogy a viselkedés megváltozását a posztoló nem gondolta, hogy a betegséghez kellene kötnie. "
A posztoló ahhoz kötötte, az orvos a kórházban most, na az nem. Illetve a kezelő orvos, akit kérdeztünk a gyógyszer mellékhatásokról, mikor láttuk és azt válaszolta, nem kell azzal foglalkozni, ami oda van írva.

"Végig úgy írja le a történteket, mintha pusztán szervi elváltozásokkal, a szó szokásos értelmében vett "betegséggel" küzdene az édesapja, ám lélektani szempontból továbbra is a korábbi önmaga lenne."
Egyáltalán nem úgy írtam le. Ezt nem tudom miből szűrted le ennyire tévesen. Sőt, jeleztem is, hogy ez a kór és a gyógyszerek hatása, csak erre nem készített fel senki, és nem segít abban, mit kell tenni ilyenkor.

"És nem értelmezi úgy, hogy az, hogy "rájött valami", az, hogy agresszív lett, hogy "kiosont pornót nézni", hogy késsel fenyegetőzött, hogy irracionális módon vélt soha meg nem történt dolgokat valóságnak, mindaz nem egy beteg testű, ám ép, egészséges lelkű ember megmagyarázhatatlan gonoszsága volt, hanem egy olyan viselkedés, amit a legkevésbé sem lett volna szabad a beteg felé felróni és úgy viszonyulni hozzá, ahogy egy egészséges ember hasonló viselkedéséhez viszonyul a környezete."
Ne haragudj, de hatalmas baromságot írtál itt. Honnan veszed ezeket a hülyeségeket?

"Egy hétig birkóztak éjszakánként a szerencsétlen beteggel, és utána is csak azért fordultak szakemberhez, mert kimerültek bele, nem pedig azért, mert átlátták, felismerték azt, hogy az ő módszereikkel a probléma nem megoldható... te jó ég..."
Erre most azt válaszolnám szívem szerint, éld meg te is uzgyanezt a szüleiddel és akkor legyél marha okos. De nem kívánom ezt neked. Nem bírkoztunk, és ne haragudj, de ha te az első alkalommal már azonnal kórházvba vitetted volna az apád, mikor ez előfordul, akkor lelketlen vagy. Egyébként második, hartmadik alkalommal már mentőt hívtunk, csak a mentősök nem találták ezt a viselkedést problémának.

"Most szólok, a szokásos félreértések elkerülése miatt: NEM vádolom semmivel a hozzátartozót."
Ezt nem is ajánlom!

"Nem az ő hibája, de nem is a kórházé, nem is az orvosoké, hogy az emberek gyakorlatilag 100%-ban nincsenek felkészítve arra, hogy ha már kezelni és uralni nem tudják a hasonló betegségekből adódó helyzeteket, legalább helyesen értelmezni tudják mindazt, ami ilyen esetekben történik velük és a szeretteikkel. "
Hát ki a fészkes fenének kell felkészíteni a beteg hozzátartozóját, ha nem az orvosoknak? És kinek kell elmagyarázni a betegség stádiumát, ha nem annak a kórházi dolgozónak, aki éppen vizsgálja?

@P75:
"A poszthoz: kicsit úgy tűnik, a posztolónak mindenkivel problémája van: a mentőssel, a portással, az orvosokkal... El kéne ezen gondolkozni."

Nem mindenkivel. Csak azokkal, akikről írtam. Merthogy ez az írás most a negatívumokat hangsúlyozta ki.

@Mária:
"Ugyanakkor egy gyerek számára mindig borzalmas lesz azt látni, hogy az apja féltékenykedik az anyjára, és pornót néz titokban."

"Ha tudja az okát, és meg is tudja érteni, akkor nem "borzalmas". Az a baj, hogy nem tudja az okát, vagy ha el is mondják neki, nem érti meg, mert amit hall, azt felülírja a neveltetése és a hagyomány, meg a tabukhoz való viszonyulás. "

Neked tényleg az jött le, hogy megbotránkoztam a pornónézésen az azon akadtam ki? Jézusom. Ez csak jelzés volt arra, hogy az az ember, aki napközben csak ül éas semmit bnem csinál, nem érdekli semmi és nem tud járni, nos az éjjel ki tudott menni pornót nézni. Azaz a gyógyszer mellékhatásaként éjjel aktivizálódott. Ez jel lehetne az orvosoknak, akiknek ez nem volt az!

Nálam nem tabu a pornó nézés, én is szoktam néha.

@Mária:

"Azonban, mint a posztból is kiderül, azt a segítő szándékot, amit edig kapott, inkább ellenséges megnyilvánulásként értelmezte, és nem jótanácsként, megoldási lehetőségként."
Tévedés, a posztból az derül ki, hogy kértünk segítséget, de nem kaptunk, csak széttárt kezeket, mosolyt és azt, hogy nem lehet semmit előre tudni.

"Ami szerintem azt jelenti, hogy az eszével tudja a helyes megoldást, de az érzelmei, a neveltetése és a tabuk miatt mégsem azt akarja választani. (Mert majd "mit szólnak az emberek" és hasonló dolgok...)"
Ha te asszerint döntesz ilyen kérdésben, hogy mit szólnak az emberek, az szomorú! Az fel sem vetődött benned, hogy esetleg pont apu miatt nem akarjuk a bentlakásos intézetet? Hogy neki milyen érzés lehet? Hát akkor mondom, nem tabukról és neveltetésről van szó, amikor örlődünk, hanem erről.

"Pedig akárhány másik orvoshoz is megy a problémájával, egyik sem tud neki jobb megoldást ajánlani annál, hogy ha van egy 24 órában ápolásra szoruló beteg és a család nem tudja vállalni a 24 órás szakszerű ápolását, akkor ugye, nem marad más... "
Mondom, hogy teljesen félreértelmezted az egészet.

Nagyon köszönöm a szuirkolást mindenkinek. Természetesen csak ki kellett magamból írni a történetet, mert tök ideg voltam az orvosok hozzáállása miatt. Csütörtökön aput visszuk egy specialistához, ő talán többet tud mondani, segíteni.

@fairytale:

Köszönöm a válaszod.

Tedd meg kérlek, hogy megírod mire jutottatok-
Kívánom, hogy jól állítsák most be a gyógyszerét és figyeljenek rá jobban.

Kitartást nektek. szeressétek ahogy eddig. :))

@fairytale: "És nem a hozzátartozókkal szokott lenni a baj!"
Sajnos, gyakran azokkal is.

@miklos.rabai:
"sajnos hiányzott a pszichiátriai tünet"

Szerencsére azoknál, akiket ismeősként láttam/látok parkinzonosként leépülni nem tapasztaltam: ezen tüneteket sajnos a közvetlen család szenvedi meg. Szemérmességből ilyenről nem beszélnek, mint ahogy a betegség tényét is igyekeznek elhallgantni.

Ehhez kapcsolódóan,

@fairytale:
Elsősorban tiszteletem a nyíltságáért, sok erőt az ápoláshoz! Sajnos igaza van abban, hogy az orvosok (zöme) kiskorúként bánik beteggel/hozzátartozóval
akkor is, ha az abszolut mértékben szellemi partner lenne.

@fairytale:

"Csütörtökön aput visszuk egy specialistához, ő talán többet tud mondani, segíteni."

Szerintem a Parkinson-kór nem egy úgynevezett "ritka betegség", amit földi halandó orvos legfeljebb félrediagnosztizálhat és csak a specialisták ismerik fel a gondok valódi okát. A Parkinson-kór sajnos nagyon gyakori előfordulású.

Hajrá, vidd édesapádat újabb és újabb specialistákhoz, lehetőleg magánrendelésre, jó sok pénzért, és közben nézd végig, ahogy édesanyád tönkremegy bele, belerokkan, esetleg bele is hal, mert ő már az elejétől retteg attól a feladattól, amit rá akarsz mérni idős korára: a magatehetetlen beteg napi 24 órás ápolásától.

Sok sikert hozzá.

@Mária: Hűűűűűűűűűű, te egy nagyon okos nő lehetsz! Biztos nagyon sok rokonodat vitted már Parkinson-kórral orvoshoz, és sokkal élted át a betegség stádiumait!

"Hajrá, vidd édesapádat újabb és újabb specialistákhoz, lehetőleg magánrendelésre, jó sok pénzért, és közben nézd végig, ahogy édesanyád tönkremegy bele, belerokkan, esetleg bele is hal, mert ő már az elejétől retteg attól a feladattól, amit rá akarsz mérni idős korára: a magatehetetlen beteg napi 24 órás ápolásától."

Ne haragudj, hogy megkérdezem, de te jól vagy????????? Egyrészt hogy veszed a bátorságot, hogy így írj olyan emberekről, akiket nem ismersz. Ilyen nagyképűen, lenézően? Ki a jó isten vagy te?????

Másrészt:
Nem, nem magánrendelésre viszem aput, képzeld, de ha nincs más, oda is elvinném.

Anyukám nem az elejétől retteg a rá váró feladattól, te nagyon ostoba, ha tudnád értelmeznim is a mondatokat, akkor olvashattad, hogy 5 éve ápolja aput, aki majd 10 éve szenved ettől a betegségtől!

És mégis, mit kéne tennünk? Szerinted milyen gyorsan kerül be valaki bentlakásos intézetbe? Szerinted hány olyan otthon van, ahol ilyen bete
gséggel küzdőkkel foglalkoznak? Szerinted ezek közül mennyi ingyenes?

Könnyű vagdalkozni és okosnak lenni, ítélkezni kívülről, az intelligencia kérdése. Ennek úgy tűnik, híján vagy!

@Dr.laikus PhD: Köszönöm. Egyrészt ebben reménykedünk, illetve abban, hogy ez az orvos végre kertelés nélkül elmondja, mire számítsunk, mi várható, illetve segít meghozni azokat a döntéseket, amelyek a család számára fájdalmasak. Már ha emberszámba vesz bennünket, az is segítség lesz!

@EmpatiaTolerancia:
Némelyik esetben azt vettem észre, többet tudok az orvosnál!

Köszönöm a hozzászólásod! :-)