:-((
A különbség ez a történet és a szájleragasztós mese között az, hogy itt utánamentek a hozzátartozók a problémának, nem fogadták el a vállvonogatást.
Nagyon sajnálom a kislányt, remélem, azóta már elfelejtette a dolgot :-(

Halkan jegyzem meg, az én gyerekem néha olyan dolgokat talált ki és mesélt el, hogy a hajam égnek állt és nem hazudott, ő ezeket tényleg megélte, csak nem úgy, ahogy valójában megtörténtek.

Ezzel együtt nem vonom kétségbe a posztíró igazát és egy dolgot tett csak rosszul: valóban meg kellett volna tenni a feljelentést.

A történet felháborító! Annyiban csatlakoznék az előttem szólóhoz, hogy az ügy alapos kivizsgálást igényel(igényelt volna). Büntető feljelentés, nyomozás, pszihológus, stb. Pszihológusok nagy biztonsággal meg tudják állapítani, hogy a gyermek állítása igaz-e. Ugye ilyenkor felmerül az is, hogy a kórházban magárahagyott gyermek - a figyelem felkeltése, kis sajnálat, szeretet kicsikarása végett - kitalál történetet. Ez nem hazugság, hanem védekezés.

Hm.

Az kétségtelen, hogy egy 3 éves gyerek nem hazudik, legalábbis nem úgy, nem tudatosan, mint egy nagyobb gyerek, vagy mint egy felnőtt.

Ugyanakkor valóságnak él meg olyan dolgokat is, melyek egyszerűen nem történtek meg. Hogy önvédelem-e vagy nem, nem az én tisztem eldönteni.

Az egész megveréses sztori valóságtartalma emiatt kezd el sántítani, de nagyon.

Nekem az nem tetszik,hogy eltelt egy hét,mire bemehettek hozzá....és akkor hirtelen mindenki szabaddá vált,és megrohamozták az addig idegen között magára hagyott kislányt...!!!
Én egy napig sem hagynám teljesen egyedül-semmilyen körülmények között!
Alkotmányos betegjoga a kiskorúnak,hogy melette lehessen a hozzátartozója-szerintem még ilyen esetben is!
Hogy fogadhatta el a család azt,hogy egy hétig magára legyen hagyva?????
Egyáltalán nem is gondoltam,hogy létezik még manapság ilyen,hogy kicsi gyermek,szülők nélkül,egyedül kórházban,,napokig!
Régen ez így volt,15-20,25 éve....de manapság?
Én magamnak tennék szemrehányást,amiért kiszolgáltatottá tettem őt az eü.személyzet felé....
Nagymama sem tudott volna vele maradni?
Nekem így elfogadhatatlan és felfoghatatlan a poszt.
Azt is el tudom képzelni-bár nem elfogadható!,hogy mivel hadakozott a vérvételnél,egy szerűen rásóztak a fenekére....

Kicsi gyerek nagyon nehezen viseli, ha elszakítják a szüleitől.
A kórházban idegen emberek injekciót adnak, nem vigasztalják amikor igényli, nem etetik olyan türelmesen, mint a szülei. Felnőtt kötelezettségei vannak.

Fiamnak 3 évesen vették ki a manduláját, nem lehettem vele. A cirklin néha be lehetett nézni, hogy nem üvölt, tulajdonképpen jól elvan.

Haza engedték, a hosszú folyosón nem lehetett elé menni, a kistakaró és a pizsi a kezében és futott felénk kétségbeesetten.

Hónapokig ajtót nem zárhattunk, mindkettőnk kezét fogni akarta görcsösen és ha tehette fogta is, ha nem, kétségbeesetten üvöltött.
Elmondani semmit nem tudott, kijátszani szörnyű dolgokat játszott. (óvónő magyarázta el, hogy így dolgozza fel, felerősítve a bosszút mindenkin).

4 évesen már talál ki történetet, de ez ugyanúgy a feldolgozás része, valóban szakember kell, hogy a valóságot kihámozza.

@SusanneF:

Fertőző osztályon nem biztos. Ráadásul pénz kérdés, mert nem olcsó. Azt meg végképp nem tudom, hogy a felnőtt tisztálkodását hogyan lehet megoldani, mert ki már ő sem mehet a zárlat, vagy a gyógyulás idejéig.

@SusanneF:

"Azt is el tudom képzelni-bár nem elfogadható!,hogy mivel hadakozott a vérvételnél,egy szerűen rásóztak a fenekére.... "

Akkora a rutinjuk elvarázsolni az egyébként is elesett más tüneteivel bajlódó gyereket, hogy észre sem veszik a vérvétel.

@SusanneF: Én mondjuk az otthagyásból nem csinálnék kabinetkérdést. Ha ott kell hagyni, (márpedig fertőző osztályon ott kell) hát ott kell hagyni.
A dolog feldolgozásában van nagy szerepe a szülőnek. ...és, ha jól kezelik a problémát, a gyermek épülni fog az effajta tapasztalatból is. A posztban szerintem inkább arról lehet szó, hogy a szülőnek van emiatt bűntudata és megpróbálja utólag védelmezni gyermekét. Bizonyítani magának, hogy ő igenis lelkiismeretes, védelmező és odaadó szülő.
A kevesebb több lenne.

Igen, a kisgyerek többnyire nem hazudik, de mi van, ha lódít?
Esetleg egy másik anyuka vert rá a fenekére, mert az övé nem tudott a sírása miatt aludni?
Nálunk a gyermekgyógyászaton bűbájos kis nővérkék vannak, elvarázsolják a gyerekeket, a súlyos betegeket is mosolyra fakasztják.
Nem hinném, hogy gyermekosztályos nővérke gyereket verne...
Azonkívül úgy mesélik el a hároméves kislány által elmondottakat, mintha az egy hosszú és részletes történetet mondott volna el.
Ami 3 éves gyereknél nonszensz.
"Vérvétel után sírt"...én 3 éves korom körül legfeljebb annyit tudhattam, hogy
egy tű közeledik hozzám, ami fájdalmat okoz.
"Vérvétel"?! Fogalma sem lehet egy ekkora gyereknek, mi fán terem.

Azt még elfelejtettem hozzátenni, hogy a kis zsiványok roppant tehetségesek abban, hogyan kell a szülőben a bűntudatot felébreszteni. Node azért vagyunk felnőttek, hogy átlássunk a szitán:)))

Azért is nem jelenthették fel-mert mi van,ha valamiért újra oda kerül a gyerek?
Higgyétek el,ez sokakat visszatart bármoilyen lépéstől!

Én is voltam kórházi gyakorlaton,és üdvös,ha már el tudják varázsolni a kicsiket-pár éve egész másképp ment....

@Dr.laikus PhD: Miért pénzkérdés az,hogy reggeltől estig ott van a szülő,vagy nagyi?
Este hazamegy-miután elaludt va gyerek,és reggel jön?
Ugyanúgy végigcsinálhatja a fertőtlenítést,mint a nővérkék,orvosok...
A személyzetnek is könnyebb,ha agyerek személyes gondoskodást kap...

Én egyszer kétségbeesetten zokogtam a fodrásznál, mert le akarta vágni a hajam.

Nem most történt, ez tény. De ha lenne fodrászblog, egészen biztosan megírnám.

Szép pénteket:-)

Remélem a kislány szövődmény nélkül gyógyult, és az idén nem kapja el az influenza semmilyen formáját.Ha meg beteg lesz a nagyi otthon lesz vele egy-két hetet, hogy a gonosz kórházi élmények ne ismétlődjenek meg.

Egy 3 éves gyerek tényleg nem hazudik.Csak és kizárólag úgy meséli el a története ahogyan ő megélte.Az, hogy a megszokott közegéből kiragadva melyik gyermek hogy reagál, az teljesen egyéni.
Az én(régen) három éves lányom a tüdőtükrözés és kórházi tartózkodás élményét úgy mesélte el, hogy "fogadóórát" tartott az óvoda wc.jében és a gyerekek kijártak alvás helyett őt hallgatni. Aztán du. amikor mentem érte az óvónők, meg a dadusok körbeálltak, hogy szegény gyereket hogy megkínozták. Aztán én is elmeséltem, hogy a kórház nem volt könnyű menet,és az allergia teszteknél a légzésfunkciós vizsgálatoknál ott voltam, a tüdőtükrözésnél nem, mert az műtéti körülmény.De mint látható nincs a gyereken gégemetszés, hiába meséli,hogy ott "mindenkinek" felvágják a torkát, kikötözik, és gépekbe szorítják.
Ezeknél még cifrábbakat is hallottam vissza amit az én okos,és jó megfigyelő 3 évesem elmesélt. És mind igaz is volt!! Csak nem pont úgy ahogy ő azt elmesélte.
Később amikor már rutinos kórházlátogató lett, megszűntek ezek a beszámolók.
De soha nem jutott eszembe, hogy a nővérekkel, vagy orvosokkal álljak le vitázni,hogy mi hogyan történt.Mert -bár folyamatosan nem lehettem ott, de majd minden nap mentem(180km autózva!)és én meg jobb megfigyelő vagyok mint a gyerek.

Az mondjuk igaz, hogy a nagyik mindig tragikusabban élték meg az eseményeket az unoka elmesélése alapján, mint az én tényszerű elmondásomból következett volna:-D de egy nagyinak pont ez a dolga! Meg sütit sütni, és szeretni az unokát.

@IrishOak: :)

@SusanneF:

Mert fizetni kell napi díjat és nem biztos, hogy telik rá.

Járványügyi előírás, hogy idegen fertőző betegnél nem lehet bent. Evvel a szülőt is védik, de főleg mindenki mást aki nem családtag.

Nem értelek, ha közöd van az egészségügyhöz miért ez a kérdés? Miért nem evidencia, hogy szülő fertőző osztályon nem kívánatos.

Régen, 6 évesen kerültem a László kórházba egy fertőző betegség kapcsán. Mai napig az egyik legrosszabb élményem. A szüleim vidéken éltek, nem tudtak meglátogatni minden nap, természetesen ez is megviselt. Az még inkább, hogy berácsozott ablakok, sötét kórterem, berácsozott ágy, meg sötét és barátságtalan nővérek. Sokat sírtam, ezért előfordult, hogy én is kaptam a popsimra... 6 évesen azért már nem "képzelődik" ilyesmit az ember. Tuti, hogy a mai napig létezik és van ilyen. Valószínűleg az orvos nem tud ilyesmiről, hiszen a nővérek összetartanak.

Két dolog, és a kommentek elolvasása nélkül is biztos vagyok benne, hogy előttem is leírta már valaki: Az ilyen korú gyerekek sokszor élnek meg valóságosnak olyan dolgokat, amik egyáltalán nem, vagy másképp történtek meg velük. Láttam már ilyet... Ez nem tudatos hazugság.

DE. Simán el tudom ezt képzelni, mert a_saját_szememmel_láttam, amikor a gonosz (igen, azok voltak) nővérek hagytak egyedül egy szobában zokogni egy kétéves kisfiút az anyja után, és fél óránként bementek leüvölteni, hogy ne bömböljön már, mert idegesítő. El lehet képzelni, még jobban rákezdte szegény. (Onnan tudom, hogy a kórtermek egymás mellett üvegablakkal voltak ellátva, és be lehetett látni a szomszédos termekbe, így láttam a dolgot.) Akkor nyugodott meg a gyerek, amikor mondtam, hozzák át nekem, elleszünk, amíg a mama meg nem érkezik. Mit az Isten, el is hallgatott, amikor átjött, a nővérek meg csak pislogtak. Ha egy kicsit nagyobb lettem volna, lehet be is szóltam volna nekik, de gyerekként ez nem jutott eszembe.

Szóval, én azt is el tudom képzelni, hogy a nővér véletlenül "megsuhintotta" a gyerek haját, de sajnos azt is, hogy tényleg jól megpofozta azt a szerencsétlen gyereket.

@Leroi: Valószínűleg úgy mondta el, hogy körülírta, és a nagymama a kedvünkért lefordította felnőtt nyelvre a vérvételt :)

@Mária: Megmondom őszintén, a csipetnyi cinizmuson kívül más információt nem nyertem ebből a hozzászólásodból...

Nem tudom elhinni, hogy ne lehetett volna bent maradni a kicsivel. 2 éve volt a Lászlóban a barátnőm az 1 éves gyerekével, valamilyen hasmenéses vírussal, amire bent elkaptak egy másikat és 1 egész hónapot bent voltak. Tény, hogy a barátnőm nem jöhetett ki, és nem mehetett be rajta kívül más. Nem tudom, hogyan oldotta meg elég ruhával-étellel a dolgot, de megoldotta. A tisztálkodással nem volt gond.
Az, hogy elfenekelte a kislányt egy ápolónő, az felháborító, de nekem az sokkal inkább, hogy egyedül hagyták a szülei 1 hétre a 3 évest. A másik kérdésem: miért is nem kapott a gyerek oltást...? Lehet, hogy jó lett volna valamire...?

@sárga nyúl: Lehet, h látogatási tilalom volt, influenzánál előfordul.

@sárga nyúl: Ez a H1N1 idején történt. Zárlat volt.

Nem irigylem ezeket a pici gyerekeket. Történhet velük akármi, sírhatnak, zokoghatnak, esélyük sincs rá, hogy higgyenek nekik a felnőttek, mert hát ők ugye alapból fantáziálnak. :-(

@Lutetia: Ez elég nehéz dolog, de egy szülő csak ismeri annyira a gyermekét, hogy szokott-e fantáziálni, vagy sem.

Mostanában nem is szidtam sokat a blogmotort, most pótolom :P. Kapja be a fülem.

Kedves Nagymama,

mielőtt leírom a véleményemet, hadd mondjam el, hogy van egy 6 éves lányom, az édesapám pedig most ment nyugdíjba 40 éves orvosi pályafutás után. Magyarán mindkét oldalát elég jól ismerem a történetnek, mind érzelmi, mind kórházi vonalon.

1. Olyan NINCS, hogy 1 hétig nem lehet bemenni egy gyerekhez. Semmilyen betegség esetén, semmilyen kórház esetén. Ott ülni egy folyosón legalábbis minden nap lehet. Integetni, 2 szót váltani, maszkban / műtős ruhában odamenni a gyerekhez legalább 2 percre mindenképpen lehet. Még h1n1-nél is. Vagy a folyosóról integetni. Nekem ne tessék ezt a lószart beadni, ugyanis voltam én már a gyerekkel kórházban, és nem apámnál, hanem fertőző osztályon. És van egy 10 családból és 9 gyerekből álló baráti társaságunk, úgyhogy elég sok kórházas sztorin vagyunk túl. Az ön történetében nem a nővér tűrhetetlen viselkedése a legfelháborítóbb, hanem az Önök családjának viselkedése.

2. Amennyiben Önök ennyire kikészültek a nővér (egyébként valóban elfogadhatatlan) viselkedésén, akkor nem 1 év után kell a nyilvánossághoz fordulni, és nem azt kell mondani a kórházban, hogyha MÉG EGYSZER előfordul, feljelentést tesznek.

Hölgyem, ha az én lányommal történne ilyesmi, én azon nyomban feljelentést tettem volna, és miniszteri szintig vittem volna az ügyet. Azonnal minden sajtót bevonva hatalmas nyilvánosságot csináltam volna a botránynak, hogy a kórházigazgatónak muszáj legyen belső vizsgálatot indítani, és a felelőst megtalálni. Meghurcoltam volna az egész osztályt főorvossal, főnővérrel, mindennel együtt, mert a GYEREKEM a téma. Akiért bármire hajlandó vagyok, hölgyem.

Nem 1 év után itt rezegtetnék egy sztorit a praxison, hogy bizony nagyon felháborodtunk. Önök, tisztelt hölgyem nem háborodtak fel egyáltalán, vagy nem tudják, milyen felháborodni úgy igazán.

Nekem egy nyilvános jégpályán csak veszélyesen közel siklott el egy száguldozó kölyök a lányom mellett, de úgy néztem rá a gyerekre, és azt az 1 halkan elmondott mondatot fűztem hozzá, hogy megállt, odajött, és a gyerektől kért elnézést. Biztosan én reagálom túl a dolgokat, de olyan nincs, hogy valaki megüti a lányomat, és én annyiban hagyom.

Engem valószínű rendőr vitt volna el arról a kórházi folyosóról, mert addig üvöltöttem volna, ameddig rá nem jönnek, hogy az a kisebb kellemetlenség, ha elém tolják a tettest.

Ilyen nincs, asszonyom. Csak addig, ameddig az Önhöz hasonlók eltűrik. Európában ilyesmit nem kell és nem szokás eltűrni.

seggrepacsi, az ítélet:

HALÁL

@frontember876: Látogatási tilalom alkalmával is be lehet menni? Amúgy ez z integetés kényes dolog, mert lehet, hogy pont az ellenkező hatást váltja ki a gyerekből, felkavarja, felzaklatja.

@Dr.laikus PhD: Utolsó ismereteim szerint megfelelő fertőtlenítés után -ki-és befelé-bemehetett a szülő.
Napidíjról csak úgy lehet szó,ha megoldható a szülő bent alvása...,ill.ott eszik.

Látom,nem én vagyok az egyetlen,aki azon csodálkozik,hogy 1 hétig egyedül hagyni egy 3 évest....

@Káin: igen, sokkal jobb, ha a gyerek nem is látja a szüleit egy hétig, hiszen 3 éves korában már nem függ tőlük érzelmileg :)

nemár :)

@SusanneF: pontosan ez jutott nekem is eszembe...Egy percig nem hagynam egyedul a gyerekemet 3 3evesen,betegen meg foleg nem es nemigen erdekelne semmifele szabalyzat,ha en a beteg gyerekekel akarok lenni...Olyan allapotban lehfokeppen ram van szuksege,masodsorban az orvosokra

@HoldenC.: Nem mondtam, hogy jobb, azt mondtam, hogy ez az eset is előfordulhat. Továbbra is az a fő kérdés, hogy bemehet-e látogatási tilalom idején a szülő.

@Káin: nem bemegyek,hanem bentmaradok...Aztan a csalad tobbi resze majd adogatja be a tiszta ruhat az ablakon:)

@frontember876: kedves forradalmár lelkületű apuka. vannak olyanok is ám, akik nem olyan bátrak mint maga, segíteni kéne nekik, nem kioktatni őket. van aki kussol, mert nincs érdekérvényesítő képessége és/vagy húz inkább haza a gyerekkel

egy mezei nagymama hogy a jóistenbe csinál médiahekket? persze akinek orvos a rokona az nagyon könnyen ilyen bátor. tessék már leszállni a földre

Továbbra is az a fő kérdés, hogy kell-e ennyire rinyálni, ha a gyerek egy hétig nem látja a szüleit?

Most eszembe jutott az a pár hónappal ezelőtti poszt, emlékeztek? Amikor a nagymama rászabadította a főnővérre az ÁNTSZ-t, mert nem engedték be a gyerekhez...

@mangorlo: nekem nem orvos a rokonom,de a gyerekeimert olni tudnek es ehhez nem kell sok erdekervenyesito kepesseg,eleg ha a gyerek bolcsodebe-ovodaba jar,hamar ra lehet kapni az izere...A birkakon nem lehet segiteni,pont azert tartunk ott,ahol,mert megszoktak,hogy az orvos/korhaz felsobbrendu es a betegnek kuss a neve..hat marhara nem...

@SusanneF: Teljesen egyetértünk.
Mivel H1N1-ről van szó, feltételezem, hogy ez nem régi történet, max. egy éves. Minden gyermekkórházban bennmaradhat valaki a gyerekkel, akár nagymama is, főleg egy ekkorkával. Én nem hiszem el, hogy ha nem is minden percben, de azért az idő 80 százalékában ezt nem lehetett volna megoldani.
Ha van otthon pl. anyatejes kistesó, akkor nagymama, apa is bemehet.
Nem jól jön ki az ilyen, hogy mi otthagytunk a gazban, és jaj, fogtuk a fejünket, hogy mi lett.

Na, lehet, ezt már sokan leírták, nem értem a kommentek végére...

@mangorlo: ja,es anyam,aki maga is nagymama eppen most perli a korhazat a betegjogi kepviselon keresztul azert,ahogy vele bantak bent....Pedig egy kozel 70 eves nagymama o is,csak o mar ugy latszik felebredt

@Bikli néni:

Bizony az első hajvágás nagy trauma.
Minden kis hajszálhoz úgy küzdött fiam, mintha az életéről lett volna szó. :)))

@El Visco Stello: Nyilván teljesen más eset, de engem hétéves koromtól minden nyáron táborba küldtek a szüleim. Imádtam. De amikor először mentem, mondták az ottani nevelők a szülőknek, hogy a gyereket látogatni tilos!
Persze anyumék nem tartották be, eljöttek meglátogatni. Ennek az lett a folyománya, hogy - bár addig szuperül éreztem magam, és eszembe nem jutott, hogy hiányozna az otthon - megérkeztek anyumék, én meg iszonyú bömbölésbe kezdtem, mert hazaakarokmenniiiiii. Meg hiányoznak, meg már nem is érzem jól magam. Anyukámnak összevissza kellett kamuznia mindent, hogy nem tudok hazajönni, mert újítják fel a konyhát, és nem lehet ebédelni sem, meg hasonló. Nem érdekelt semmi. Aztán a nevelőnéni elvonta a figyelmemet valamivel, és addig anyukámék kisurrantak a kapun.

Tudom, három éves gyerek nem hétéves, meg a kórház sem tábor. De szerintem aki ilyen pici gyerekekkel dolgozik, talán szorult bele némi empátia is, meg feltételezem, az ilyen kórtermek tele vannak játékokkal.
Nem vitatom, hogy az anyja bemehetett volna hozzá, de nem zárom ki azt sem, hogy a gyerek visítórohamot kapott volna, amikor anya elmegy.

Ja, benne is van, hogy tavaly télen volt az eset.

Fertőző osztályon nem lehet bent a szülő? Ha ez így van, akkor elnézést, nem szóltam....
dinka vagyok ma és figyelmetlen.

@Bikli néni: egy beteg gyerek,foleg ha tenyleg h1n1,akkor elesett,komolyan beteg,nagyon lazas,stb,az anyajara van szuksege....Egy tabor ebbol a szempontbol tenyleg mas es egy 3 eves es egy 7 eves is:)

@Gabiiiiii: nem értünk egyet, lehet segíteni, csak nem úgy, hogy jól kiosztjuk őket hogy jajdehülye voltál hogy kibasztak veled, és amúgyis faszér írsz ide te hülye, hanem lehet higgadtan elmondani mit és hogyan kéne a jövőben érdekérvényesíteni, hogy abból pl én is tanuljak, mert ugyi ez az egész kórházas engem is fenyeget majd a jövőben

mondjuk egy ilyen ügy miatt belőlem is kijött volna az állat, csak az a baj, hogy a kórházi személyzet leszarja ha üvöltözöl, mert amíg valóban nem lehet számon kérni őket, megtehetnek bármit, mert nincs következménye, ergo meg is teszik

mondjuk en a 8 evesem mellol sem mozdulnek,ha korhazba kerulne,azt most es itt irasbaadom:)

@Gabiiiiii: hajrá nagymama!!!

@Káin:

Dehogy lehet. Kórház kapujában megállás.

Fertőző osztályon régen volt divat, ahol a szülő még nem lehetett a gyerekkel. hogy üvegfalon keresztül láttuk a gyereket.

Szülőnek, gyereknek egyaránt rossz, pláne ahogy a posztolóék is, ellepték minden egyes taggal együtt más szülő elől a látóteret.

@El Visco Stello: szerintem kell rinyálni ennyire, ha egy hároméves egy hétig nem látja a szüleit.
Mert a kora alapján valószínűleg 2-3 napnál többet még nem töltött anyu és apu nélkül, és egy hét az sokkal több és nem is a nagymamánál van, hanem egy kórházban.
Egy 3 éves még pici és esetlen és nagyon, de nagyon kiszolgáltatott. Én belebetegednék speciel, pedig nem tartom magam teljesen idióta, csak a gyereken csüngő anyukának.
És az ahgyján, hogy én belebetegednék, de a kislányom is, szerintem.

kell, hogy legyen valami megoldás ilyenkor is.

@mangorlo: ez egyszeruen nem igaz...Azert altalabn a betegnek vannak hozzatartozoi,ahogy mi a tesommal el tudtunk menni a foorvosig panaszt tenni,mas is megteheti...Es ha azt hiszik,ezzel vege,nagyon tevednek...Muszaj lenne felebredni az embereknek,hogy a korhaz nem hatalom,hanem szolgaltat es nem tesz a noverke szivesseget,ha beadja az infuziot..Es ebbol a szempontbol nem erdekel sem a fizetese sem a tulterheltsege,nem az en problemam

@HoldenC.:

Akkor függ a legjobban, mert az első elszakadási törekvésihez a szülői biztonság elengedhetetlen. Sőt a legtöbb változás is akkor történik vele.

Bármennyire paradox is. :)

@mangorlo: ahogy ismerem,eleri,amit akar,szerintem az egeszsegugyi miniszter fog szemelyesen viragot vinni neki a bocsanatkeres melle:)

Hasonló esetben minden lehetséges kapcsolatomat latba vetném, hogy az illetőt kirúgassam vagy megalázzam.

És mindenkit, aki a pártját fogja.

Nem gyerek mesélte, velem történt...

6 éves voltam, amikor a mandulámmal 3 hetet töltöttem kórházban. A kórteremben inkább nálam idősebb srácok gyógyulgattak, és úgy kezeltek, mint valami öcsköst, róluk jó benyomásaim maradtak.
Ami miatt máig rossz kedvem van, ha kórház ajtaján belépek, az egy taknyos (akkor nekem még bőven néni) ápolónő volt, aki minden ok nélkül, mondhatjuk, hogy szórakozásból elkezdett velem szemétkedni: felhúzta az ágy vasrácsát, amit rajta kívül senki, direkt úgy adta a reggelit, hogy az ágyamon kössön ki a dzsem vagy a kakaó, és hasonlók. Az egyik alkalommal bepöccentem és lehülyéztem - mire vigyorogva mondta, hogy a hülyét megtartják, de a marhát levágják, és én marha vagyok, és ezért is vagyok ott. A napok óta tartó vizsgálatok alatt láttam már a kórházi kellékeket, a gigantikus tűket, szikéket és egyéb kínzóeszközöket, és összeraktam a képeket a friss információval.
2 évesen már szobatiszta voltam, de akkor elkezdtem bevizelni (így már oka is volt szemétkedni a pályatévesztő libának) és hónapokig abba sem tudtam hagyni.

Nem, nem állítom, hogy ez lett volna akkor (32 éve) az eü. általános hozzáállása, és azt sem, hogy ma volna az, csak furcsa, hogy egy akármilyan fegyver tartásához pszichológiai alkalmasság kell (amihez a vizsa olyan, amilyen), gyereket, sőt beteg! gyereket viszont bárki, bármilyen mentális hibával "kezelhet".

@l.x.: teljesen elhiszem a tortenetet,nekem is hasonlo tapasztalataim vannak es nem csak regrol

@mangorlo:

Mit gondoltok Ti?

Piac a kórház ahol úgy üvöltöztök és az történik amit Ti akartok?

Megáll az eszem!
Be kell tartani a házirendet. Ma már gyerekkel ha kell amíg szopik ingyen bent lehet a mama éjjel, nappal, utána ha fizet éjjel is, ha nem kókadozik egy széken.

A kórházban komoly munka folyik. Ott nem ordibál az ember, ha úgy érzi a gyerek fájdalmas injekciót kapott.

Ha szükséges tessék kérdezni, tisztában lenni avval mi történik és segíteni a gyógyulást!

@frontember876: Erről a South Park film jut eszembe, ahol Kyle azt mondja, hogy "nekem anyára van szükségem és nem egy harcosra" (vagy valami hasonló).
A kettő persze nem zárja ki egymást, de én többnyire nagyon kellemetlenül éreztem magam gyerekként, amikor anyám anyatigrisként mindenkinek nekiment, amikor úgy gondolta, hogy engem sérelem ért. Jobban örültem volna, ha csak simán megnyugtat/megölel:)

@Dr.laikus PhD: senki nem akar uvoltozni,ha mindenki az altalad emlitett munkahelyen a dolgat vegzi es nem szemetkedik,ha nem kap eleget a boritekba.A gyereknek egyelore en vagyok az anyja,az en beleegyezesem kell ahhoz,hogy eletmento dolgon kivul barmilyen kezelest kapjon,tehat a korhaz kenytelen egyuttmukodni velem,ha tetszik,ha nem

Nekem 17 éves a fiam, és bizisten eszembe jutott párszor, hogy akár fizetnék is egy jó erős palinak, hogy néha elfenekelje.(én nem bírok vele).
Persze ő is volt valamikor egészen kis csecsemő,aztán kisfiú.Kórházba is került párszor,allergiás asztma miatt.Először - ötévesen - az ügyeleten fogták bent:mondanom sem kell, majdnem összerogytam, mikor megtudtam, nélküle kell hazamennem.Ő meg az ájulás határáig üvöltött, dobálta magát, hányt; nem is tudtak tőle vért venni akkor.Másnap már persze jobb volt a helyzet.Pár nap múlva, mikor érte mentem, panaszkodott, hogy a Vipera doktor azt mondta, hogy ő szutykos, és ki is akarta herélni.Gondoltam, hogy ez azért nem egészen így van, de rosszul esett a dolog;elhatároztam, hogy számon kérem a főorvostól a gyerek előtt könnyelműen kiejtett szavakat.(akkor így éreztem)De ő(a főorvos) olyan sugárzó mosollyal sietett felém a folyosón, hogy meg se' tudtam nyikkanni.Barátságosan tájékoztatott a gyermek állapotáról,tanácsokat adott.
Jó hangulatban távoztunk.
Ezzel csak azt akarom mondani, hogy nem kell minden - a szemünk fényét ért - apró-cseprő sérelem miatt mindjárt büntető feljelentésen és hasonló drasztikus dolgokon gondolkoznunk.
Ha tényleg bántalmazták volna a gyereket, akkor persze más a helyzet(nehezen hiszem el, hogy ilyet tennének egy gyerekklinikán),de ilyen nem történt,ezt a nagymama sem állítja.

@Gabiiiiii:

Nem! Te vagy kénytelen együttműködni a gyereked érdekében a kórházzal.
Fordítva ülsz a lovon.

Nyilván a tájékoztatási kötelezettség meg a kórházra tartozik.

De! Nem fognak megkérdezni, hogy tetszik-e neked a terápia amivel a gyereked kezelni kell.

Feltételezem, hogy ennyire nem vagy oroszlánanya gondolkodás nélkül.
A gyermekünk érdekében meg kell tanulni gondolkodni és viselkedni.

Ső másokkal is csak így tudunk normálisan kapcsolatot teremteni.

@egy maréknyi dollár: miert,azt gondoltad,hogy olyan bator a foorvosur,hogy elotted is ilyeneket mer mondani a gyerekednek?? De igen kell,mert egy 3 evesnek nemigen erdeke hazudni,de ha megis,akkor vizsgaljak ki es deruljon ki,inkabb,mint hogy megussza az,aki ilyet megenged maganak azzal szemben,aki nem tud vedekezni es ki van neki szolgaltatva

@Dr.laikus PhD: az álmaidban biztos így is van, hogy komoly munka folyik ott, és mindenki végzi a dolgát. te melyik kórházban melózol hogy ennyire biztos vagy magadban?

@Dr.laikus PhD: nem fogod elhinni,mindig ugy kezdem a diskurzust,ahogy szeretnem,ha velem is beszelnenek..De valahogy ugrom arra,ha ugy beszelnek velem,mint egy utolso senkivel,akit a seggukbol rangattak ki..Hiaba,nem szeretem ,lehet az en hibam,foleg,hogy az orvos nekem nem feletteseim..

10 evembe telt,mig talaltam olyan orvost,aki megfelelt az elvarasaimnak es a kese ala fekudtem..Nem mondom,nem volt valami jo felig suketen,de kivartam,mert van ilyen is....Csak eleg sok ellenpeldat lattam,ugyhogy kerlek ne oktass ki,kulonosen azutan hogy elbasztak anyam epemutetjet es sumakol es egymast fedezi a fel korhaz...De mar sinen van

@Káin: @El Visco Stello: Ilyen nincs. Egyetértek @frontember876: véleményével.

@Gabiiiiii:

Gabi! A családunkban van zseniális kislány aki tényleg 3 évesen meséket talál ki és tudja, hogy az mesevilág.

Figyeli a hatást és nevetve kérdezi, hogy elhitted?
Hiszen ez csak mesevilág!
De ő az átlagnál jóval értelmesebb.

Átlag 3 éves nem képes összefüggően elmondani mi történt vele. Meglévő szókészlete szűkös, fogalmakat meg egyáltalán nem ismer. Popsira verést is csak akkor ismeri - magát a szót is - ha ez otthon megszokott.
Vagy mert ezzel büntetik, vagy mert ezzel fenyegetik.

3 éves gyerekre kezet emelni - erre n incs mentség!!!!!!!

szegény kicsi egy életre rettegni fog az egészségügyisektől:(
hozzáteszem: ha az én gyermekem lett volna, nem ússza meg a ,,néni", időt-pénzt-energiát nem kímélve kaptam volna el...

Kedves Posztoló! Remélem, kiheveri valahogy a kicsi a dolgot. Ti mindent megtettek, ez a magyar egészségügy...

@mangorlo:

Benne van a nevemben, hogy laikus.

Van tapasztalatom. De egész életemben nem történt velem, velünk megérthetetlen, vagy emberi módon kezelhetetlen szituáció.

Talán egy, de ennyi belefér.
Miután orvos is pótolható, választottam másikat.

Bennem elsőre az a kérdés merült fel, hogy hogy lehet egy 3 éves gyereket EGYEDÜL hagyni a kórházban??? Nem tudok elképzelni olyan körülményt, hogy ne tudnám megoldani, hogy minden percben ott legyek a gyerekem mellett. Mi is voltunk már anno 3 napot megfigyelésen, még a vécére is vele mentem ki, annyira nem hagytam ott a szobában fél percre sem. Vagy velem van a gond....

@Barnamaci:

Veled nincsen gond. :)))

@Dr.laikus PhD: legközelebb kirakom az iróniajelet.

@Bikli néni: Ejnye!
Egy tábor szabadon választható-a kórház NEM!!
Az én 7 évesem is jól elvolt a táborban,de oda megbeszélés után,önként ment!!
Amikor az én 3 és fél évesem bent kellett maradjon a kórházban,sok éve,inkáőbb látogattam,ahogy tudt5a,akkor is ha sírt,mikor elmentem!
A nővérkék mindták,nem baj,ha sír-én is így gondoltam!
Inkább az a baj,ha egy ekkora gyerek nem sír az anyja után,hisz kérdéses,kötődik-e hozzá!
A mai napig nagyon sok kopár,játék nélküli gyermekkórterem van!!!

@Dr.laikus PhD: igen,valoban elkepzelheto,ezert sem teszem ki a gyereket annak,hogy ilyeneket kelljen kitalalnia,minden perceben vele vagyok es ez a problema maris meg van oldva.

Amiket en tapasztaltam az elmult honapokban,sajnos abbol siman el tudom kepzelni,hogy igaz az eredeti tortenet es nem a gyerek talalta ki..Bar valoban benne lehet a pakliban

@Dr.laikus PhD:
...és igen! Ott a pont!
(én nem mertem ezt eddig felhozni, mert ki leszek átkozva:-D)

Három évesen csak azokat a dolgokat tudja megnevezni a gyerek amiket már ismer!
Az itteni elbeszéléseknek is az a tanulsága, hogy később tudatosul, hogy akkor régen mi történt...

@mangorlo: szerintem ahhoz nem kell bátornak lenni, hogy az ember úgy gondolja, hogy nem hagyok ott egy 3 éves gyereket 1 hétig a kórházban vadidegen emberek között, akik tűket szurkálnak bele.

Én 6 év alatt egyszer sem vettem igényben édesapám segítségét a kórházak bármelyikében, de valahogy mégis mindig a kezemben ült a gyerek, amikor tűt szúrtak bele. És az anyja is ott volt. Ez gondolkodásmód kérdése. Ebben nálam nincs kompromisszum. Előre kalkulálható stresszhelyzetben nem hagyom magára a gyereket. Soha.

@andaluzkutya: kevered a dolgokat. Én eleve úgy nevelem a gyerekemet, hogy pici korában ne érje őt lehetőleg olyan stressz, amire nincs felkészülve. Ha megtörténik, nyilván az az első, hogy őt megnyugtatom, vele vagyok, bátorítom, csitítom, vigasztalom. Ilyen kirívó esetben azonban bizonyosan nem sétálték ki az épületből anélkül, hogy rendet ne tennék. Tudom a jogainkat. Tudom a lehetőségeinket. Nem engedem a családomat kiszolgáltatni sehol, soha senkinek. Ez ennyiről szól. Nem ugrom neki a homokozóban a másik gyereknek, ha elveszi az enyémtől a lapátot, és az óvodában sem fenyítettem be a személyzetet, sem különleges elbánást nem kértem.

De előfordult, hogy óvodai ünnepségen ok nélkül kihagyták az enyémet az előadásból, amitől a gyerek sírva fakadt otthon. Kérdőre vontam az óvónőt (úgy, hogy a gyerek ne hallja természetesen). Nem tudtak magyarázatot adni. Többet nem fordult elő. Pedig egy hangos szót sem szóltam.

Megkövetelem a tisztességet. Megkövetelem a következetes és szeretetteli bánásmódot. Megkövetelem a tiszteletet magamnak, és a gyerekemnek is. Nem kérek soha kivételezést, mert az élet sem fog kivételezni vele. De baszogatni, bántani, megalázni, direkt kiszúrni kizárt dolog. Sem magammal szemben, sem a feleségemmel szemben nem tűrném el. Miért pont a gyerekkel szemben tűrném?

@frontember876: en vittem mar haza orvostol a gyereket,mert azt mondta,ha mar ott vagyunk,beadja az oltast..Nem,mert en azt igertem a gyereknek,hogy megvizsgaljak es max megnezik a torkat..masnap visszamentunk lelkileg felkeszitve:))

Szerintem azonnal fel kell jelenteni a kórházat. Nem csak azért, mert előfordult ilyen, hanem mert falaztak a mocskok.

@frontember876: szivembol szoltal

Tavaly a HINI idején, elég szigorú volt a látogatási tilalom pár helyen. Volt, ahol nem akartak beengedni, pedig csak valami ügyintézés miatt mentem volna a klinika titkárságára, megígértem, hogy betegek közelébe se megyek. Máshol meg nem érdekelt senkit, kinn volt valami figyelmeztető cetli, aztán nem nézték, hogy ki jön-megy. Szóval simán elképzelhető, hogy nem engedtek be senkit, ha az adott kórházban szigorúan vették a zárlatot.
A 3 évesek igazmondásához nem tudok hozzátenni, de nem tűnik valószínűnek, hogy megverjenek egy gyereket. Az hogy nem zavarja őket a sírás igen, de hogy megverje egy nővér ma már (nagyon remélem) nem fordul elő. Többen írták itt a saját élményeiket, gondolom 20+ évvel ezelőttiek, akkor még azért a családi, iskolai nevelési célzatú pofon/elfenekelés is elfogadott volt, gondolom a kórházban is előfordult.

@Dr.laikus PhD: a "rutinos vérvételen" kicsit viszont mosolygok :-) Az én csemetén másfél éves volt mikor a Heim Pálban kellett volna vért venniük, 3 csőbe. Ujjból nem lehetett, kézfejből próbálták először, de persze hiába fogtuk le, a gyerek üvöltött. Két perc után megkérdezte a nővérke, hogy miért nem tud a gyerek nyugodtan ülni. Itt kicsit meglepődtem már.... aztán azt mondta, itassam a gyereket mert nem jön belőle a vér, majd fél óra múlva újra próbálja, miután megitatom... Kimentünk, hivtam a gyerekorvost, mesélem mi a helyzet, mondja, próbáljam meg elkérni a csövet, cuccot, elmegyek hozzá, leveszi, visszaviszem. A mázlim az volt, hogy szépen elmondtam a laborban, hogy ezt szeretném, nem balhéztam, csak nem akartam a gyereket újabb kinzásnak kitenni, és belementek. El a gyerekdokihoz, Ő egyből tudta honnan kéne egy másfél évesből vért venni, és persze igy is harcolt meg üvöltött, de a bánásmód akkor is egész más volt!

@frontember876: mi is mindent elmagyarázunk a gyerekünknek, pedig még nincs 1 éves. de úgyis többet értenek a gyerekek mint azt a felnőttek gondolják úgyhogy inkább mesélünk neki mint durr az oltás.

mondjuk az mindig egy nehéz ügy amikor le kell fognom oltás közben és üvölt. de elmesélem neki hogy be kellett adni

Tetszik, hogy ezen a blogon közölt történetekben még sem orvos, sem kórház, sem ápoló nem volt hibás a (z egészségügyben dolgozó) kommentelők szerint.

@ccke: az en tapasztalataim eppencsak 1 honaposak,nem tul osregiek

@El Visco Stello:

A kérdés feltevés nagyon jó.

A kórházba került gyermek azonnal!zokogni kezd, ha meglátja a szüleit.(De neked meséljem, hogy milyenek a kölkök?:-D)

Nagyon régen ezért nem is ajánlották, hogy a kórházi gyerekeket látogassák a szülők.(az én gyerekkoromban 1x 1héten - és utána fél a gyerekosztály a sírástól belázasodott ami marhára nem volt segítség)
Most meg már együtt lehet a szülő a gyerekkel éjjel-nappal.Na jó, ha nagyon kritikus az állapot akkor előfordul, hogy nem, de csak kicsi időre.
De megéltem én olyat is, hogy ha bent maradok akkor a gyerek nem mehet a kórház "óvodájába"és így magára marad még a szobatáraitól is külön,pedig a csoportos élmény még az állapotukon is javulást eredményezett. Ezért eljöttem és a lehető legtöbbet látogattam.Mert a gyereknek jobban használt az, ha együtt van másokkal, és egymástól tanulva fogadják el az állapotukat.

A drámákat a második héten felváltotta : most ezt rajzoltam, most ezt gyurmáztam, a xy.a barátnőm ... miután túlestünk a napi "zokogáson".

Nagy titka egyébként a gyermekkórházaknak, hogy ha elfoglalják a kicsiket, nem is lesz velük gond,még a nagy fájdalmakat, és borzasztó dolgokat is nagyon klasszul feldolgozzák.Feltéve, hogy a szülő nem "betegszik bele" jobban, mint az józan ésszel elfogadható.

@Dr.laikus PhD:

Úgy látom, te nem Magyarországon élsz. Ma nem lehet olyat leírni, hogy a kórházban komoly munka folyik. Van olyan kórház, amelyiknek van olyan osztálya, amelyiken van olyan orvos, amelyik komoly munkát végez.

Általánosságban azonban nincs gyógyszer, nincs WC papír, omlik a fal, az orvosok széttárják a kezüket. Ezenkívül úgy beszélnek veled, mintha te teljesen hülye alsóbbrendű ember lennél, akinek fingja sincs semmiről. Ha kórházba kell feküdnöd, akkor egy tragikus állapotban lévő ágyra kerülsz egy szánalmas kórterembe. A reggeli egy darab sajt, a vacsorád egy darab májkrém, az ebéd üres leves. Az orvos naponta 6 percet vizitel nálad, jó esetben érdekli a véleményed, valójában csak egymásnak magyaráznak rólad. A nővér kényszerből jár hozzád, jó esetben kedves/mosolyog. Nem tájékoztatnak róla, hogy mit miért adnak, kérni semmit sem lehet.

Ez lenne a komoly munka? Tudom, hogy nem lehet a személyzetet hibáztatni az egészségügy helyzetéért, de engem ez betegként nem érdekel. Engem az érdekel, hogy törődjenek velem, mert amúgy is szarul vagyok, meg vagyok szeppenve, esetleg pánikban vagyok, hogy mi történik velem.

A ma dolgozó orvos generáció legidősebb 5%-át leszámítva mindenki tudta már a SOTE-n, hogy botrányos és szar körülmények között fog dolgozni bármilyen magyar kórházban. Így aztán nem fogadom el a rinyát, és nem fogadom el, hogy hát itt nem lehet dolgozni. Tudtad előre. Ha így vállaltad, tessék dolgozni. De semmiképpen sem a kiszolgáltatott, összetört, rémült és leromlott állapotú, bátorításra, gyógyításra váró beteg embereken vezesd le a stresszedet és a csalódottságodat.

A BKV sofőrnek is borzasztóak a körülményei, mégsem fogadnád el, ha más útvonalon menne a buszoddal, vagy minden héten fának menne. Esetleg leszállna félúton, hogy neki szarok a munkakörülményei. Tudta előre, hát vezessen, nem? Rinyálni meg otthon kell, a húsleves mellett.

És akkor nem beszéltem arról, hogy amíg az aktív orvosok 95%-a kettesre vizsgázik anatómiából, utána meg odaáll operálni, addig nekem ne magyarázzon senki.

Igenis követelheted a jogaidat egy kórházban. Igenis tűrhetetlen, hogy lekezelnek. Igenis elvárhatod, hogy emberként bánjanak veled. Sőt, el kell várnod. Vagy megérdemled, amit kapsz.

@SusanneF: Ezért is hangsúlyoztam, hogy a tábor és a kórház nagyon nem ugyanaz.
Csak arra akartam (volna) rávilágítani, hogy ha egy hétéves gyerek, aki egyébként jól érzi magát, ilyen sokkot kap attól, hogy anyu lelép a látogatás után, akkor vajon hogy éli meg ugyanezt egy hároméves egy kórházban?
Ezzel természetesen nem azt akarom mondani, hogy egyáltalán ne is látogassák a gyereket, csak egy megállapítás volt.

Én ugyan nagyobb koromban feküdtem kórházban, de mindig elmondta az aktuális rokon-látogatóm, hogy neki most mennie kell, de egy óra múlva jön a nagymama/nagypapa/tesó. Sőt, amikor a najrológián alvásmegvonásos EEG-vel büntettek, első alkalommal anyukám egész éjjel ott virrasztott mellettem a folyosón, hogy be ne aludjak. Pedig nem három éves voltam... (ja, az alvásmegvonásos EEG-től mentsen meg mindenkit a sors, brrr)

@Barnamaci:

Ilyen is előfordul, de azért ez ritka. :))

Tőlem vett már úgy vért(nem gyerek ként) nővérke, hogy kis híján én vertem a fenekére, de akkor táppénzre ment vólna.Ráadásul az ábrázatomat látva, megkérdezte lefitymállva:" ennyire fáj?"
Mivel nem jött vér, atűt 45-fokba megdöntötte, alápolcolta vatta bucival.Gondolom ez szakszerű, majd végül ebben az állapotban kihúzta.Picit sem sértette fel az érfalat.
No ezek után el tudom képzelni, mi lehet egy gyerekkel, akit még be is lehet fenyíteni...

@Gabiiiiii: dehát ez a normális, természetes dolog. A legáltalánosabb hiba, amit az ostoba felnőttek világa kitalált magának az az, hogy ők okosabbak, meg mindent jobban értenek, mint a gyerekek. Hatalmaskodni, felsőbbrendűsködni, erőből letorkollni a kicsiket, az megy.

Szó sem lehet róla nálunk :)))

@Bikli néni:
Szia! ;*
Bizonyára így volt, mindenesetre a lényeg a verésen volt, aminek azért vannak fokozatai...
Egy soha meg nem fenyített gyerek egy suhintást is másképp él meg és mesél el, mint pl. egy keményebben drillezett huszárivadék.
Én emlékszem, annyira féltem az injekciótól (még a kifőzve sterilizált üvegfecskendők kora volt), hogy a rendelőben külön helyiséget tartottak fennt számomra, ahová hermetikusan bezártak, hogy az üvöltésem ne hallatszodjon ki, mert azzal elriasztottam a többi gyereket.
A suliban egyszer hajtóvadászatot tartottak több emeleten is, hogy elkapjanak és beadhassák az oltást,
a Dirlewanger partizánvadász dandárnak is büszkeségére vált volna, ahogy engem kézrekerítettek, több tanítónő, az iskolaorvos és asszisztensnők is be voltak szervezve...
Szóval ezek az élmények bennemragadtak és gondolatban ma is bocsánatot kérek minden betegemtől, akiknek injekciót adok be, infiltrálok vagy akiknél lumbálpunkciót végzek , a szúrás előtt, mert mindig felrémlik bennem, hogy én ettől mennyire féltem...

@frontember876: Ne haragudj, de az, hogy a kórházban a pénztelenségből és egyéb körülményekből fakadó állapotok vannak, nem érinti azt, hogy az orvos vagy a nővér hogy dolgozik.
A málló vakolatot meg az összegányolt wc-t nem az orvos idézte elő, és nem is az ő dolga rendbe tenni.

@Gabiiiiii: "De valahogy ugrom arra,ha ugy beszelnek velem,mint egy utolso senkivel,akit a seggukbol rangattak ki."

Na, még egy gondolat, napjainkból (sajnos), aztán eüről jót, vagy semmit.

Kb. egy éve elkezdtem orvoshoz járni (ágyéktáji, alhasi fájdalmak, lábzsibbadás, derékfájdalom - olykor az akkor 11 kilós fiam felemelése után mentem könnyezni a fürdőszobába). A háziorvos, miután megcsináltatott minden laborvizsgálatot, és nem volt egyéb gyanú, gerincröntgenre küldött, de javasolt urológust is.

Így amíg a röntgenre vártam, privát rendelésen meglátogattam egy urológust, aki cöccögve semmit sem talált. Aztán meglett a rtg. és kiderült, hogy nyitott gerinccel születtem, amely valószínűleg "aktivizálódott" egy bútorrakodásnál. Ezzel az infoval beutalt a házidoki rheumatológushoz. Saját szakállra és költségre ortopéd dokinál is jártam.

A lényeg: a rheumatológián az rtg. lelet mellett is úgy vizsgáltak, úgy tették fel a kérdéseket, úgy kommentálták a válaszaimat, mintha hazudnék a fájdalmaimmal kapcsolatban, mintha egy hipochonderrel vagy notórius táppénzcsalóval találkoztak volna újra - jóllehet kamaszkorom óta minden betegségemet lábon hordtam ki, táppénzen soha nem voltam -, éppen csak nem küldtek a náthásba.

Utálok hadakozni, bejelenteni, vásárlók könyvébe írni, és utálok orvosnál megjelenni, de ha muszáj lesz, élesített diktafonnal jelenek meg, és ha lesz miért, megcsinálom az "ügyet".

@frontember876: ez így teljesen rendben van:)
Ezzel a történettel kapcsolatban meg annyit, hogy azért nem látom értelmét a feljelentésnek, akárminek, mert semmilyen módon nem bizonyítható, hogy mi történt, ha meg megpróbáljátok bizonyítani, azzal a gyereket teszitek ki további zaklatásnak (még akkor is, ha képzett pszichológus beszél vele, hogy feltárja, mi is történt). Amit utólag lehet csinálni, az annyi, hogy a gyereket megnyugtatod, és nem engeded ki a kezed közül, amíg nem akar menni:) És persze legközelebb mindenképpen legyen mellette valaki, ha kórházba kerül.

@Ringlósztár: Lehet, hogy ők is hibásak voltak, de ezt nem lehet kideríteni. Nem döbbennék meg azon, ha kiderülne, hogy ez tényleg így volt, de ha a gyerek fenekén nincs tenyérnyom, akkor honnan tudod? Ezért (is) kell a szülőnek a gyerek mellett lennie.
De aláírom, hogy vannak olyan ápolók-orvosok, akiket nem szabadna se gyerek, se felnőtt közelébe engedni.

Nem tudom, hol történt az eset, de elképzelhetőnek tartom. Azt nem értem, hogy miért nem volt a kicsivel valaki a családból. De hogy nem is látogatták??? Teljesen biztos, hogy az elég volt a kislány elkeseredéséhez, hogy egy hétig egyedül volt nagybetegen a kórházban. Ezt azért tudom, mert velem is megtörtént, és ez egy életre nyomot hagy az emberben, függetlenül a kórházi személyzet hozzáállásától (velem egyébként - több mint 30 éve - kifejezetten kedvesek voltak). Ha nem is a szobában, de a folyosón ott kellett volna lennie a szülőnek - nagyszülőnek, hogy a gyerek könnyebben viselje a betegséget jelenléte tudatában. Olyan nincs, hogy a kórház folyosóján se maradhat. És akkor az is tuti, hogy ez a bántalmazós történet fel sem merülhetett volna. Nem hiszem hogy van olyan háziorvos, aki ilyen okból nem vette volna táppénzre. Tehát sok a kérdőjel a történet körül.

@november13.: nekem szurtak at keresztben a venamat,ketten soritottak a vattat a karomra,mert spriccelt mindenfele:) De ezzel nekem igazan nem volt gondom,a kislany kedves volt,elnezest kert,es el is lett nezve,mert a hozzaallas nalam sokat szamit:)

Biztos leírták már előttem, de azért megerősítés képpen én is hozzászólnék.
Nem sok közöm van a gyerek pszihológiához, de abban biztos vagyok, hogy egy 3 éves nem hazudik. Egyszerűen nem elég okos, ravasz hozzá. Simán el tudom képzelni, hogy ez megtörtént. Jól tették a szülők, hogy megpróbálták kideríteni, hogy mi történt. Én is ezt tettem volna, bár én nem hagytam volna egyedül egy percig sem.

@frontember876:"az aktív orvosok 95%-a kettesre vizsgázik anatómiából"

Ezt meg honnan szedted? Sok hibája van az oktatásnak, az anatómia pont nem tartozik bele, a ketteshez is sokkal többet kell tudni, mint amire egy általános orvosnak szüksége van, és nagyon sokan kapnak jó jegyeket is. Aki meg manuális szakmát választ, az még részletesebben megtanulja az adott terület sebészi anatómiáját, szóval ebben nincs igazad.
A tudás később biztosan sokat kopik, ez sajnos így van, amit az ember nem használ azt elfelejti.

@l.x.: ez is szep tortenet es egy percig nem ketelkedem a valosagossagaban:(

@mangorlo: pontosan. Pici gyereknek az egyetlen halálbiztos menekülési útvonala, fogódzója a biztonság, amit a szüleitől kap. Ha ebben csalódnia kell állandóan, mert nem szólnak neki előre, vagy otthagyják 1 hétre (!!!), vagy átverik, vagy ezt feleslegesnek gondolják, akkor a gyerek támasz nélkül marad, akkor a gyerek nem fog tudni mire építeni.

Ehhez beszélni kell a gyerekkel, ehhez partnerként kell tekinteni rá 0 napos korától. Akkor is, ha ez hülyén néz ki időnként. Vagy nem komfortos a szülőnek. Mert bármilyen szülői komforthiány össze sem hasonlítható azzal a vigasztalhatatlan pánikkal, amit egy talaját (szülői támogatását) vesztett gyerek érez akár akkor, amikor éjszaka rémülten ébred, akár akkor, amikor a játszótéren hirtelen nem látja az anyját, akár akkor, amikor a kórházban idegenek között marad akár csak egy napra is.

@Barnamaci: Nem véletlenül van a Heim Pálnak rossz híre.

@Bikli néni: Nem feltétlenül szorult bele empátia. Akkora bunkó ba*lan picsákat mint egyik-másik gyerekosztályos nővérke egy nagy vidéki kórházban még nem láttam. Persze van jó is, de elég 1% romlott alma, hogy az egész kosár megkukacosodjon.

@frontember876: Ez mind szép. Egyetértek. De ha nem engedik meg, hogy maradjak, mert járvány van pl. akkor nem tudok maradni. Akkor megbukik az okosság.

@Káin: Egyetértek. És hozzáteszem, hogy szerintem a fantáziálós gyerek szülője azt is tudja, hogy milyen, amikor fantáziál a gyerek, és hogy viselkedik akkor, ha igazat mond.

@andaluzkutya: ha feljelentést teszek, nem teszem ki a gyereket semminek, ugyanis 14 éves koráig gyermekkorú, azaz sem aláírási joga, sem tanúskodási joga nincs, jogi értelemben ő nem létezik. Addig jogi képviselője jár el a nevében, azaz én, az apja. Ő nincs ott, amikor én kurva nagy botrányt csinálok egy kórházban, hanem otthon öltözteti a babáit.

Én viszont igenis tartozom neki és magunknak annyival, hogy rendet teszek, és igenis tartozom az utánam jövő anyukáknak és gyerekeiknek azzal, hogy kicsapom a balhét. Ha csak 1 gyerek van, akinek ezzel segíteni tudok, megteszem.

És igenis addig csinálják a "fenekelős" nővérek ezt, ameddig valaki oda nem áll eléjük, és ellentmondást tűrően helyére nem teszi a dolgokat. Ugyanez érvényes a lusta postai alkalmazottra, a lekezelő banki alkalmazottra, az ugatós rendőrre, és a pofátlan pincérre is.

Én szálltam már ki kocsiból, hogy rallizós-szabálytalankodós rendőröket helyre tegyek. Ne félj, egyiknek se jutott eszébe a papírjaimat kérni. Lehajtott fejjel hallgattak. Nem tűröm. Tudom, hogy egy balfasz igazság bajnoka vagyok, akin sokan röhögnek, de nem érdekel. Én nem állok be a sorba, én nem vagyok a szokásos kiszolgáltatott magyar átlagnép, akit szopatnak a bankban, az étteremben, az utcán a rendőrök, meg az orvos. Én fizetek mindegyiknek, vagy helyben, vagy az adómmal. Elvárom a tiszteletet. Jogom van hozzá. Ha lenne még 1 millió hozzám hasonló, ez egy jobb ország lenne, hidd el. És ugyanilyen okból kiszállok felsegíteni a hajléktalant is, és ha 1 hónapja ugyanott áll, viszek neki hálózsákot, mert nekem 5000 forint, neki meg az életét menti meg.

Én így élek. És büszke vagyok rá akkor is, ha állandóan kiröhögnek azok, akik otthon, egyedül valójában nagyon szeretnének úgy viselkedni, mint én, csak sosem mernek. Helyette szoronganak otthon a kiszolgáltatottság miatt.

@Leroi: Szia :)
Most elképzeltelek kiskölyökként, ahogy kergetnek a nővér nénik :D
Én kölökkoromban leköptem a szadista fogorvosnénit. Csak ott azért volt hiteles a beszámolom a doktor néni hozzáállásáról, mert anyukám ott volt velem... Igen, visítottam, meg le is kellett fogni, de attól még rángatott és egy állat volt. Belém kényszerítette az öblítővizet, én meg visszaküldtem :P Szegény anyum majdnem meghalt szégyenében, mert nem erre nevelt engem.

És kétségtelen, hogy máshogy élik meg a gyerekek a verést. Nálunk is volt egy felülmúlhatatlan sztori, hogy a húgom mit nyomott le az oviban, de persze az óvónéni jót nevetett rajta, és mondta a halálra vált anyámnak, mit terjeszt a tesóm :)

@Apafarkas: Bezzeg amikor én be akartam menni diákként a nyári szünetben minden ellenszolgáltatás nélkül a gyerekekkel játszani meg mesét olvasni (22 voltam, és NEM fertőző osztály), akkor addig jutottam, hogy a főnővér telefonon lerázott. Mert nem akarta elhinni, hogy én ezért nem kérek pénzt, vagy nem is tudom...

@Vad.Korte: mar fogom is a gyereket es megyek vele oda,ahol maradhatok en is

@Vad.Korte: elmagyarázom jobban. Ha ilyen helyzetbe kerülnék, fognám a gyerekemet, elvinném egy magánklinikára 1 ágyas szobába. Eladnám a kocsimat, felvennék személyi hitelt, kölcsönkérnék a barátaimtól, ha kell.

Nem azért dolgozom, hogy nyaralni tudjunk menni, és hogy nagyobb kocsim legyen. Ez mind szép, de az első oka annak, hogy pénzt keresek az, hogy a gyerekemet és a feleségemet soha, senkinek ne kelljen kiszolgáltatnom.

NINCS olyan, hogy én nem vagyok ott. Ha megkapom a betegségét, megkapom. Ha eladósodom, akkor az van. Bármit és bárkit leszarok. A gyerek az gyerek. Fontosabb, mint bármi, amiben utazom, lakom, vagy öltözködöm. Semmi sincs, amit ne tennék meg gondolkodás nélkül.

Nem hagyom ott 1 hétre egyedül. Ha itthon nincs olyan hely, ahol mellette lehetek, akkor indulok Hegyeshalom felé. Akárhova. Akármennyiért. Akármikor.

@IrishOak: "Három évesen csak azokat a dolgokat tudja megnevezni a gyerek amiket már ismer! "

Eddig nem tartottam zseninek a gyerekeimet, de kezdem belátni, hogy alábecsültem őket. Lányomat 2 évesen meg lehetett kérni, hogy mondja máshogy, írja körül, ha valamit nem tud pontosan mondani, a fiam 2-3 hónapot késett ezzel. Mindketten gyártják a sosemvolt szóösszetételeket, amelyeket meg is magyaráznak, ha valaki kéri. Igaz, van egy nagy trükkje ennek: állandóan beszél hozzájuk valaki.

Attól tartok a háromévesek fejlettségét harmincéves könyvekből citálják, pedig csak a felnőttek társadalmi érettsége tolódott ki, minden egyéb akcelerálódott.

@Gabiiiiii: :DDDDD van még élet a Földön, örömmel látom, kedvesem :DDDD

@Bikli néni: nekem nem a hatszáz éves műszerekkel/neonokkal/épületgépészeti megoldásokkal szokott a bajom lenni, ha vki kórházba kerül (én még nem voltam). Az is lelombozó bír lenni, de lószar ahhoz képest, ha a stáb inkompetens, netán bunkó az emberrel, meg se próbálják felfogni, hogy az ember nem azért fosik a kórháztól, mert hülye és gyermeteg stb Engem ez bosszant, de nagyon. Akár felnőttel, akár gyerekkel pöcsök, de utóbbi még szarabb, mert a gyerek még kevésbé vágja, hogy mi van.
Amúgy meg az van, hogy ha baj van, és bent kell a purdét hagyni, akkor bent kell... sajnos. És egy kisgyerek olyankor szorong, vagy kicsit vagy nagyon. Az, hogy néni még a kis seggére is csap-e vagy sem, szinte huszadrangú, a szorongás van olyan szar, mintha megvernék az embert:/

@frontember876: tobb ilyen kellene,hogy megvaltozzanak vegre a dolgok,mert most meg a postan es sok helyen azt hiszik,ok hatosag..Miota velem leveleznek,hozzam naponta 3x jon a postas,ha nem talal otthon:) Ugyan nem ezt kertem,de igy is jo...2 levembe kerult,hogy egy szaros postas ne csinaljon bohocot belolem

@Bikli néni: "beszámolom" helyett beszámolÓm természetesen. Eh...

@frontember876: na,errol szo sem lehet...En kemenyen fizetem a magyar egeszegugyet,tehat nekem nem csak kotelessegeim vannak,hanem jogaim is.Eszembe sincs maganklinikara menni,mert bizonyos szolgaltatasok nekem jarnak,ha sokaknek nem is tetszik ez,meghozza boritek nelkul

1. Olyan tényleg nincs, hogy a hároméves gyerekkel ne menjek be!!!
Ha nem engednek, akkor ott sem hagyom. Olyan nincs, hogy 1 hétig nem láthatod a gyereket!
2. Az én hároméves lányom tegnap így fogadott a bölcsiben: " anya! ma ittam kólát és meghaltam"
És volt már, hogy butaságokat beszélt.
De ismétlem, olyan nincs, hogy nem mehetek be vele...még a röntgenbe is...mindenhova.
3. Szerintem ezek nagy kamu cikkek, hogy mindenki jól kidühönghesse magát, és még többen látogassák meg az oldalt.

@l.x.:

Könyörgöm! Nem magától van szókincs a gyereknek!
Foglalkoztál vele? Igen.
De ha nem tudja mi az a popsiverés akkor nem tudja.
Mikor tudja? Na mikor?
Mesében nem szokás gyerekeknek a popsiverésről beszélni, amit okozatként kap a gyerek....

@frontember876: Ezek szerint tehetsz úgy feljelentést, hogy annyit mondasz: "A három éves gyerekem fenekére vert egy ápolónő valamikor az egy hét alatt" és utána kihagyják a dologból a gyereket teljesen? Mit fognak így vizsgálni? Ha meg pontosítani szeretnéd az infót, azzal meg megintcsak a gyerek alá dörgölöd azt, amit nem biztos, hogy szeretne újra meg újra hallani...
A többivel kapcsolatban amit írtál meg annyit, hogy lehet így is csinálni, én is így kezdtem, aztán amikor már az ember úgy érzi magát mint Rambo az összes részben, hogy folyamatosan harcol minden ellen, akkor elgondolkozik azon, hogy mit is keres a dzsungelben, amikor egy civilizáltabb helyen akár normálisan is élhetne... De ha van hozzá energiád/kapacitásod, akkor csak így tovább:)

@Dr.laikus PhD: Tudja, mi az, hogy odacsapni a játékot, hiszen el van neki magyarázva, hogy azt nem szabad, mert akkor a játék megszökik tőle, mint Pöttyös Pannitól; tudja, mi az a popsi, hiszen onnan jön ki a kaka, meg ott kapja a szurit, amit meg kell kapni, hogy a csúnya baci rosszat ne csinálhasson.
És kb. ennyi, a többi általánosítás - amire még egy intelligens kutya is képes - és kreativitás.

De mondom, nem bánom, ha az derül ki, hogy zsenik a gyerekeim.

@andaluzkutya: ebbol a gyerek azt latja,hogy szamithat a szulojere,nem hagyja magara,kiall erte...Es ez a legfontosabb

@l.x.: Ugyanez a probléma, ugyanez a bánásmód.

@Bikli néni:
Biztosan megérdemelte az a gonosz néni azt a szájüregnyi folyadékadagot, amit rálövelltél!:)
A gimiben nekünk is volt egy fogorvosnőnk, amolyan 90-60-90-es harmincas szépség, szőke hajjal, észbontó parfümmel, hát többnyire max. 2 gomb volt nyáron begombolva a köpenyén, a Triumph-címkét mindig le tudtuk olvasni innen-onnan, szóval exhibicionizmusban nem volt hiány, a fiúkák szervezetében a véreloszlási viszonyokat mindig megváltoztatta, ha a székébe kerültünk, igaz, olyan fájdalmasan dolgozott, hogy belekékültünk, rátérdelt az ember székére és onnan tovább nem volt menekvés...:D

@l.x.: Ugyanez a probléma, ugyanez a bánásmód.

Kedves Kételkedők!
Sok-sok éve gyerekként (kilenc és tizenhat éves korom között) többször, hónapokig voltam kórházban. Akkori tapasztalat: igen, a piciket veréssel büntették, ha sírtak. A nagyobbakat szórakozásból ijesztgették kellemetlen beavatkozásokkal, haza nem engedéssel. Az is előfordult, hogy megszégyenítették, megalázták őket. Azon kívül, hogy nyíltabbak a kórházak változott valami? (Ingerültebbek, hajszoltabbak az emberek.)

@Gabiiiiii: Mint írtam korábban, én nem mindig voltam elégedett, amikor anyám ráborított minden asztalt mindenkire:) Bár felfoghatjuk ennek a pozitív következményének, hogy megtanultam nem panaszkodni neki, hanem inkább magam oldottam meg a problémákat diplomatikusabb módon:)

@andaluzkutya: tehetsz. Hasonlatképpen nem a rendőrség dönti el, hogy tőled ellopták-e a tárcádat, amikor bejelented. Ha te a gyereknek hiszel, akkor ismeretlen tettes ellen feljelentést teszel, vagy kórházi kivizsgálást kérsz. Nyilván egy betegjogi képviselő pontosabban el tudná magyarázni, de őszintén szólva én leszarnám. Én addig mennék, amíg valami nem történik.

A másik felvetés pedig jogos és időszerű. Éppen azon dolgozom, hogy két lépésben külföldre költözzünk. Itt ugyanis nem lehet normálisan élni. Csak a zavarosban halászni szerető gengszter féle népeknek. Engem bevándorlóként is toleránsabban fogadnak 6-8 nyugat-európai országban, mint itt, magyarként. Itt nincs oktatás, egészségügy, nincs fejlesztési politika, gazdaságpolitika. Itt nem lehet vállalkozni, nem lehet számítani se szomszédra, se bankra, se önkormányzatra, se piacra. Itt vadkelet van, riasztó körülmények. Máshol pedig nyugalom van. Nem állnak a kapum elé, nem szarnak a kutyák az utcára, nincs sorbanállás a ruhaüzletben, előzékenyek a bankban, elismerik a munkát és meg is fizetik a munkahelyen. Nem ver át a pincér, a taxis, a hentes, a bárki. Van vonat, van metró, van busz. Van játszótér. Van park. Van ehető, egészséges étel. Van jó iskola. Van piac. Van élet. Van nyugalom.

Hopsz, bocsánat a dupláért.

Édesanyám sokáig gyerekkórházban, majd rendelőben dolgozott asszisztensként. Hiába volt ő is és a doktornő is iszonyú türelmes (azért tudom, mert nekem ugyanaz volt a gyerekorvosom, aki mellett ő dolgozott), a szülők jó része sokszor durvaságnak, bunkóságnak tartotta, amikor csak a munkájukat végezték. Volt olyan gyerek, akit egyáltalán nem lehetett megvizsgálni, anyuka meg hőbörgött, pedig "látszott", hogy semmit nem beszéltek meg vele, nem magyaráztak el neki.

Azt egyébként undorítónak, tarthatatlannak tartom, amit a kicsivel csináltak az indító történetben. Egy felnőttet megalázni sem szép dolog, de egy gyereket... legalább válasszon magának azonos súlycsoportból ellenfelet.

@frontember876:
Mindenki úgy kezdi az egyetemet, hogy arra számít, hogy majd mire végez itten tejjel-mézzel folyó Kánaán lesz.
Aztán nem lesz.
Ráadásul a látni meg a csinálni között óriási különbség van, kb mint:
a, 5-kor kitesznek a buliból, elmégy kajálni a mekibe, majd beülsz előadásra és kókadozol délutánig.
b, bemégy 8-ra, ügyelsz, majd ráhúzol még 8 órát, mert nincs más ember a helyedre.
Mind 2 eset 32óra ébrenlét, de az előbbi vagány,és lássuk be, megvan a romantikája, az utóbbi pedig a véres valóság.

És kikérem magamnak, az anat volt az egyetlen 3asom másodévben:P

@frontember876: a normalis kutyatartok neveben kikerem magamnak ezt az altalanositast:))

@apolka11:

Ha a posztban a "tavaly télen" azt jelenti, hogy 2010 január-februárban, akkor nagyon is elképzelhető, hogy nem csak a gyerekhez nem lehetett bemenni, de SENKIT nem engedtek be látogatóként semelyik osztályra.

Elég nagy balhé volt tavaly év elején a járványveszéllyel felturbózva, amiatt, hogy az emberek nagyobb kedvvel oltassák be magukat.

Sok kórházban volt teljes látogatási tilalom.

Egy 3 éves gyerek bemondása alapján tényleg keresztre kell feszíteni az orvostársadalmat.
Barmok.

@frontember876:
Értem én ezt a feljelentést, de szerintem ez sajnos annyira gyenge lábakon áll, hogy muszáj bevonni a gyereket a továbbiakban is, amivel viszont szerintem nem teszel jót neki.
Volt olyan nagykorú betegem korábban aki többszörös nemi erőszakon esett át, és nem kívánom senkinek azt, amin a "nyomozati szakaszban" (vagy minek hívják?) át kellett mennie. Lehet, hogy ezért nem bízok se a rendőrségben, sem a bíróságban...
A második részét én már megtettem. És igen, bevándorlóként sokkal több megbecsülést, tiszteletet kapok, mint amiben Mo-n valaha is részem volt. Ezt azért lehet élvezni:)

@Gabiiiiii: @frontember876: "nem szarnak a kutyák az utcára"

Most esett le: itt rám gondolt:))

@frontember876:
De ha ezt egy orvos írja le, akkor fizesse vissza a képzést...

@l.x.:
Egy pillanatig nem kételkedem, hogy szuper és különleges képességű gyermekek:-)
Azonban tegyünk különbséget a normális közeg és a stresszhelyzet idegen közege között.

Egy felnőtt -aki már tapasztalt, és ok-okozatban gondolkodik -sem tudja objektíven értékelni a vele történő eseményeket.(erre számtalan érdekes példa jelenik meg itt naponta)
Egy gyermek csak és kizárólag akkor képes erre ha automatizmusok jönnek belőle elő.

A folyamatos kommunikáció, és partnerség valóban fejletté teszi a kicsiket.Ahogy írtad: ha késztetése van körbeírja a szavaival, amit gondol,sőt jellemzően új szavakat is alkot - ezeket kell kiegészíteni,helyretenni a felnőttnek... ezért 3-4 éves korban már beindul a miért..miért? "őrület".
Ha elolvasod a legelső hsz-emet én is elmeséltem, hogy hogyan voltam alanya egy "körbeírós" történetnek:-D

@frontember876: Nagyon szimpatikus hozzáállás. Örülök, hogy ilyen is van.

@orgoványi erdőjáró: "Egy 3 éves gyerek bemondása alapján tényleg keresztre kell feszíteni az orvostársadalmat."

Ugyan! De azt meg kell hagyni, hogy a 3 évesek szignifikánsan ritkábban hazudnak.

@Leroi: A fogorvosnéni egy büdös banya volt, az egész pohár tartalmát megérdemelte volna a képébe, legalább lehűtötte volna magát. Üvöltözzön ám a nénikéjével, de ne egy négyéves kölökkel...

Nekem egyébként ilyen izzasztó élményem egyszer emlő uh-n volt, mert ott olyan jóképű volt a doki, hogy csak nyekkenni tudtam, és még vetkőzzek is le neki?! :D Hát szédelegve jöttem haza...

@Mária:
Nemcsak a HINI miatt szoktak lezárni osztályt, Calici,Rota, MRSA, ESBL termelő coli is ért már zárlatot. (igaz az utóbbi 2 csak kórtermet ért).
De télen általában az influenza miatt szoktak. Nemcsak tavaly volt ilyen,csak akkor felkapta a média.
Mialatt egyetemista voltam 3 télről rémlik, hogy látogatási tilalom volt egy darabig.

@Bikli néni: Na tessék! Betegnek, beteg gyerek szülőjének és nőnek semmi se lehet elég jó. ;)

@l.x.: nem hazudnak, csupán máshogy élik meg a valóságot. Nekem is van 2 gyermekem, tudom, hogy miről beszélek.
Lazán el tudom képzelni, hogy a doki rászólt - talán határozottabban mint ahhoz az addig otthon körülrajongott gyermek hozzászokott volt - és ez némképp később mint "verés" került előadásra hozzátartozóknak.

@Gabiiiiii: Magánklinikán azonnal ellátnak, ezt kell megfizetni. Ugyanazok az orvosok, mint az állami rendszerben, de akkor fogadnak, mikor nekem alkalmas.

@Bikli néni:
Hidd el fordítva is vicces. A "modernkori görög istenábrázolásnak" idióta vigyor nélkül elmondani, hogy akkor most vetkőzzön le derékig,mert meg fogom vizsgálni...

@sárga nyúl: mikor a foldon fetrengtem a gerincservemmel,az allami tb-re 3 honap mulva volt idopont MRI vizsgalatra,maszek azonnal:)Megis mit gondoltak,3 honapig fogok ott fetrengeni,vagy mit?Valoban sokba kerult nekem ez a betegseg,de a gyerek buciradagadt terdere is ennyi idore kaptam idopontot az ortopedian....De olyan is volt ,hogy odamentem es addig nem jottem el,amig valaki meg nem nezte a kolykot ingyen es bermentve...Helyzete valogatja

@Bikli néni: A Városmajoriban is van egy olyan jóképű orvos... Majdnem megállt a szívem... De legalább közel lett volna a segítség. :DDD

Melyik kórház volt?

@sárga nyúl: :DDDD
Én inkább nem írom le, hol volt ez az orvos, mert még a végén olvassa, és magára ismerne... Ki tudja, kik olvassák ezt a blogot ;)

@rikavagyok: Főleg, ha a modernkori istenábrázolás ennek tetejébe még nőgyógyász, vagy mondjuk, férfiaknál urológus doktornéni 80D-s melltartóval :D

@Bikli néni: A nyári táboros történethez:

Itt nagyon számít az a négy év korkülönbség. Igazság szerint majdnem mindegy ebből a szempontból, hogy kórház vagy nyári tábor (mást csinálnak a két helyen, persze, de a lényeg, hogy a gyerek figyelmét itt is, ott is lekötik, bár valóban, a kórházban lehet kevésbé, de ott meg a gyerek sem igényli annyira, lévén beteg). A legnagyobb különbség, hogy a hat-hét éves gyerekek már fejlettek annyira lelkileg, van annyi öntudatuk és kíváncsiságuk, hogy igénylik a szülő nélküli, kortársak társaságát. Három éveseknek nincs nyári tábor, mert nem független annyira az anyukájától, hogy ő azt élvezni tudná. Nem azért nincs nyári tábor, mert a bölcsis nénik-óvónénik utálnak ilyesmit szervezni.

Emlékszem, nálam hatévesen is eltört még a mécses a második hét végére. Viszont az a fájdalom és elhagyatottság, amit akkor éreztem, nem vált maradandóvá.

Én a posztban szereplő felnőttek viselkedésében egy dolgot nagyon hiányolok (azon kívül, hogy egy hétig mi a fenét csináltak a kórháztól távol, malmoztak, hogy érdemes-e elmenni a gyerekhez, megmarad-e, vagy tökmindegy, mert úgyis meghal??): Azt a két sort/egy mondatot, hogy megnyugtattuk a gyereket, elvittük a helyszínről, majd... Elhiszem, hogy a gyereknek minden baja volt. De ezt véleményem szerint nem szabad a gyerek számára nagydobbá verni. Azt igen, hogy most már itt vagyunk, vigyázunk rád, szeretünk, eddig is szerettünk, tortával, síppal-dobbal ünnepeljük, hogy meggyógyultál, itt vagy köztünk újra. De a kórházi tartózkodás elsősorban pont a gyerek érdekét szolgálta. Tehát nem szabad a gyerek számára rossz élménnyel párosítani. Pont elég volt annak a kölyöknek az, amit átélt, nem kell még a felháborodásunkat kimutatva tetézni ezt az érzést. Ha ugyanis látja, hogy nekünk ez nagy dolog, akkor akként is kezeli. Kíváncsi lennék, majd hatévesen a következő védőoltásnál vajon kergetni kell-e a gyereket az osztályteremben. És igen, a szülők rontották el benne ezt a dolgot! Az orvosi kezelés fáj, kellemetlen, de a mi érdekünket szolgálja. Ezt kéne a gyereknek is megtanítani. Példamutatással! Hogy nem ordítjuk le az orvos fejét, vagy ha már igen, akkor nem a gyerek előtt. Mert a gyerek számára egy általános példa lesz az, ha ezt tesszük, mire megértené, hogy akkor pontosan mi történt, addigra már rég rögzült egy általános, mély hozzáállás.

Na, elég volt belőlem :)

@Lacosz: Méééér teszi fel ezt a kérdést minden posztban valaki?! Az esetek többségében mindegy, melyik kórház volt, de ahol nem, ott sem lehet kiírni, sem a kórház, sem az orvos nevét.

@sárga nyúl: @Bikli néni:

Én most már megnézném az itt nyiladozó orvos pasikat is:-DD meg Despit is:-D

@Bikli néni: Engem nem zavar. ;)
Egy férfi ismerősöm mesélte, hogy egyszer volt egy bőrgyógyásznál (80D típus), aki egy fagyit nyalt végig a vizsgálat alatt (és meztelenre kellett vetkőznie az ismerősömnek a vizsgálathoz...). :D

@Irkutszk:
Egyetértek, már korábban is próbáltam erre utalni:-)

@IrishOak: Tudom, csak megszaladt a pennám (és elgurult a gyógyszerem, de már üldözöm ;) ).

@Irkutszk: csakhogy pelda es pelda kozott nagy kulonbsegek vannak..Van az alazatos szulo az alazatos gyerekevel,akivel barmit meg lehet csinalni,elvegre az orvos felsobbrendu,szava parancs..Es van az onerzetes szulo az ugyanolyan gyerekevel,aki ettol nem feltetlen aggresziv vagy rosszindulatu,csak tudni akara mi tortenik es miert,mik a kovetkezmenyek es mi varhato..Enelkul sem hozzam,sem a gyerekemhez nem nyul senki...

@Irkutszk: Mondjuk ez jogos, hogy nem osztunk ki a gyerek előtt másokat. De ennek van egy másik (a poszt szempontjából irreleváns) oldala is: a gyereket sem alázzuk meg, osztjuk ki más, idegen felnőttek előtt.

@sárga nyúl: Erről eszembe jutott az a nyalóka-reklám, nem tudom, látta-e valaki. Valami olyasmi szitu volt, hogy ült a sok pasi az állatorvosnál a váróban, ölében a kutya. Megérkezik a bombanő, hatalmas mellekkel, miniszoknyában, ölében valami háziállat, és elővesz egy nyalókát, és elkezdi elég, khm, érdekes-látványosan szopogatni, az összes pasas őt nézi. Kijön az asszisztens, ki következik? Az összes pasas ülve maradt az ölebével, a csaj meg vigyorogva felállt és bement. Ha senki nem következik ugye... :D

@IrishOak: Erről nem nyilatkozom ;) :D

@Bikli néni: ez helyzet kerdese..A tanarnot nem hulyezem le a gyerek elott,ha egyest ad neki,de barkinek kitaposom a belet a gyerek elott,aki kezet emel ra

Hát ha az én kisgyerekemre emelne valaki kezet, akkor tömegmészárlást tartanék az biztos.

@Bikli néni: Jóóóó... :DDD
@IrishOak: Kis kíváncsi. ;)

@Bikli néni:
A kollégáim közt is akadnak figyelemre méltóan szépek, de
a, feleségük és 2+/-1 gyerekük
b, pasijuk van
így csak az esztétika és a viccmesélés marad.

(Meg azt is illő figyelembe vennem, hogy az embör nem szeretné, ha lenne még pár pasim mellé ;))

@Gabiiiiii: Önérzetes 3 éves ebből a szempontból nem létezik. Nem arról beszélek, hogy a szülő mit kérdezzen meg az orvostól, nővértől, akár a Jóistentől. Amit én említettem, hogy a gyerek számára mi fog abból lejönni, ahogy a szülő viselkedik. Márpedig a jövő felnőtt társadalmát nézve az a legfontosabb.

Persze, van önérzetes 3 éves, de az önérzetes 3 éves max arról fogja komolyan kifejteni a véleményét, hogy melyik játékot ki használhatja most éppen (mert Pistike már két órája játszik vele, Marika meg arra vár). Az ő világában nem rohangálnak orvosok és nem vesznek vért nővérkék. Mivel nem ismeri részletesen a kórházi életet, számára az, ahogy az anyja abban az egy helyzetben viselkedik: az lesz az általános viselkedési forma abban a szituációban. Ezt kifogásoltam. Akkor szabad csak egy gyereknek az ideges viselkedési formát megtanítani, amikor már az alap viselkedéssel tisztában van, és meg tudja különböztetni, hogy igen, az volt a normális, ez meg az ideges, mert ez a szituáció ebben és ebben tér el a normálistól. Mert VAN normális szituáció, amit már látott és ismer.

Hogy lehet azt figyelni, hogy egy orvos vagy egy beteg jóképű-e? Azért ez elég megdöbbentő, és az is megrázna, ha megtudnám, hogy valakinek eszébe jut a külsőmről véleményt formálni...

@Irkutszk: ha ilyen helyzetbe kerulok,megmondom oszinten,hogy a gyerek elotti peldamutato magatartas az utolso,ami eszembe jut,sokkal fontosabb dolgok elveszik a jelentoseget

@MrFx: Szép jó napot, Apuka! :DDD

Elnézést, csak egyértelmű, hogy apuka írta a posztot :)

@rikavagyok: Egyet kell értenem...
Ha az ember monogám és párja van, akkor tökmindegy, hogy a félisten(nő)nek van-e gyereke vagy párja, de azért meg lehet állapítani, hogy dögös pasi vagy bombanő az illető (esetemben az előbbi játszik :D)

@Hatodéves: mert az elso,amit egymason meglatunk,az a kulso es onkentelenul ebbol annyit leszurunk,hogy szimpatikus-e vagy sem....Semmi mast nem tudunk egymasrol eloszor,csak hogy szep a szeme,hogy orvosilag,emberileg milyen az csak kesobb derul ki,de ezt befolyasolja az elso benyomas a kulso alapjan..Ehhez nem kell feltetlen szepseg,eleg a jo benyomas

@Gabiiiiii: Na igen, de akkor ki is lesz abban a helyzetben az első és legfontosabb? Mert nem a gyerek. A szülő átveszi a gyerek sértettségét, és önmaga elleni sértésként kezeli. De a szülőnek akkor is a gyerek kellene, hogy az első legyen. Éppen ezt magyarázom.

TISZTELT frontember876! Így csupa nagybetűvel! Hidd el, nem vagy egyedül, sőt! :) Akár én is írhattam volna a soraid... mindenesetre élmény volt soraid olvasni, köszönet érte! ja, és a front-ot el is hagyhatnád :) és csupa nagybetűvel a többit! Ismeretlenül is gratula! További sikereket az életben!

@Irkutszk: kommentet*, elnézést

@sárga nyúl:

Ő is fantáziált? :DDDD

@Gabiiiiii:
Mit tegyen az alázatosan-önérzetes vagy az önérzetesen -alázatos szülő?

Mert én az utóbbiba tartozom, és hangos szó nélkül elértem mindig azt amit akartam.Itt-ott azért fenntartással a kisgyermekem elbeszéléseit.

Viszont amikor arról panaszkodott, hogy nem szeret fürdeni,és milyenek a nénik akkor részt vettem egy esti fürdetésben ahol kb 80 2,5- 5 éves gyermeket tettek rendbe az ápolók (négyen). Naná, hogy a kicsi csupasz testeket gyorsan kell zuhanyozni, és szappanozni, aztán pelus turbánban a fejre, és ropsz futás a folyosón.Lökdösődés, furakodás, egy egy elhangzó felszólítás,és az én nyugalomhoz és egyedülléthez szokott gyerekem minden fürdést így élt végig, hogy katasztrófa. Aztán elmagyaráztam,hogy hogy segítsen a "néniknek" ha nem vagyok itt és nem volt baj többé.
Nem ezen voltam kiakadva, hanem azon, hogy tudtam, hogy a pici testek nagyon betegek.Volt akin műtéti nyomok, volt akinek fűzője,egyéb "kilógó" alkatrésze, és sok-sok gége metszett.A "nénik" meg győzték jó szívvel - bár a beteg gyerekek is pont olyan rosszcsontok,és akarnokok mint az egészségesek, így néha rendet kellett tenni:-)

Ha az első kategóriába tartoznék, akkor csupa rémtörténetet tudnék -utólag! -elmesélni.

@Hatodéves: Elképzelhető, hogy korábbról már ismered, mint embert, és csak később kerülsz a kezei közé, mint páciens.
Amúgy pedig simán lehet figyelni. Engem pl. egyszer, mikor elvitt a mentő, a minimális lucidum intervallum alatt megállapítottam, hogy jóképű volt a mentőorvos. Pedig abszolút nem volt romantikus a helyzet, amikor fölém hajolt. Utána visszazuhantam a kábulatba :D

@Hatodéves: Pedig sajnos általában mindenki véleményt alkot a másik külsejéről, kivéve ha a másik teljesen átlagos. Persze nem arra gondolok, hogy jól néz ki, vagy sem, hanem a jellemző részleteket megfigyelve (kor, magasság, haj, viselkedés). Egyébként én speciel azért vettem észre ezt a furcsaságot :DD, mivel nem én voltam a beteg, hanem csak egy hozzátartozó, és addigra már a beteg is "meg volt javítva". :D

@Dr.laikus PhD: Megeshet... :DDD

@IrishOak: Köszönöm az életbeli példákat :)))

@IrishOak: Ez már bőven egy rémtörténet. Csak rosszakat ne álmodjak tőle. :(

@Hatodéves: A külsődről véleményt formálást amúgy szakmai vagy emberi értelemben érted?
Azért azt ne mondd már, hogy ha kitennél ide magadról egy képet, ami alapján nőtársaimmal megállapítanánk, hogy jóképű vagy, függetlenül attól, hogy milyen szakember (mert azt nem tudhatjuk), az olyan megrázó lenne :)

Nem olvastam végig, de remélem feltűnt másoknak is:
"Már több,mint egy hete bent volt a kicsi, amikor végre bemehettünk hozzá, mert már sokkal jobban volt."

Azután meg kompenzációként minden zokszavára a 3 éves csemetének, feljelentik a kórházat...

@orgoványi erdőjáró: nagyon barátságos nyitás, hasonlóképpen reagálnék:

Manapság a tudomásom szerint jóval kevesebb probléma van idehaza a 3 éves gyerekekkel, mint az orvosokkal. Azonkívül jóval kevesebbet hazudnak a 3 évesek, jóval kevesebb alkoholista van közöttük, és a dolgok természetéből fakadóan viszonylag kevesebb ember hal meg 3 éves gyerekek miatt, mint az orvosok miatt.

Úgyhogy a sommázott agyatlan faszságok helyett próbálj meg bekapcsolódni a beszélgetésbe, vagy inkább ne. Talán az úgy mégis jobb lesz mindenkinek.

De baszogatni szükségtelen az ittenieket.

A férjem mind a mai napig (32 éves) az injekciós tű láttán rosszul lesz, leveri a víz. Amikor kisgyerekként megbetegedett, a gyerekorvos (nagyon kedvelt eljárás volt tőle) injekciót adván közölte vele, hogy addig nem veszi ki belőle a tút, amíg el nem hallgat... Mert hogy közben szegény - a doki szerint elítélendő módon - sírt.
Sajnos van ilyen, még jó, hogy nem általános, de annak sovány vígasz, aki épp beleszalad egy ilyenbe.

@Bikli néni:
Még sosem gondolkoztam azon, hogy egy számomra idegen ember, akivel hivatalos kapcsolatban állok, jóképű-e vagy sem. Max azon, hogy kompetensnek, emberségesnek tűnik-e, ápoltan és illendően van-e öltözve. Az orvosokról (ha betegként vagyok ott) még a hajuk színére sem szoktam utólag emlékezni, mert kb meg sem látom az arcukat a szorongástól.

Jó, hát végül is alkothat véleményt, de ha ennek bármilyen tanújelét adja, legyen akár hivatalos személyről vagy velem egy járműven utazó emberről szó, akkor azt legalábbis én, zaklatásnak veszem.

Fehér köpenyben az embernek nincsen neme.

@mérien: És hány napig volt benne a tű???

@frontember876:

Megnyugodnál? Egyre indulatosabb vagy!
A személyeskedés ezen a blogon tilos!

@KalapKabát: köszönöm. tényleg. Jó látni, hogy van, aki érti.

@frontember876: az orvosok iránt érzett ellenszenvedet felesleges rám kivetítened. Sommázott agyatlan faszságokat pedig egyelőre te beszélsz amigo. Úgyhogy nyugodj le, és fuss neki a témának mégegyszer. Köszi.

@Bruno: Egyszerre elég nehéz lenne :-)

@Hatodéves:
Az hogy az ellenkező nem tagját egy tagját vonzónak/esztétikusnak találod-e azt kb 3mp alatt eldöntöd. (Egyébként szvsz a saját nemedről is ). Majd kb ugyanennyi idő alatt észleled, hogy a fehérköpenyedet vetted fel, és nem a csábos kis fekete kivágottat, így ignorálod a benyomást.

Téged elkerültek a férfi kórtermek, vagy csak sosem hallod mit beszélnek miután kimégy?
Már-már bácsi korba lépő úriemberek szokták ott vizuális analóg skálán értékelni a nővérke és doktornéni felhozatalt. De nagymama korútól is hallottam már olyan leírást, hogy magas, jóképű, sötét hajú doktor urat keresi. (a megtévesztő az volt, hogy a "fiatalember" nálam bő 20évvel öregebb volt)

@Hatodéves: Jó, ezzel egyet is értek. Én sem borultam még rendelőben orvos nyakába, hogy de jóképűnek teccik lenni. De ettől még konstatáltam már magamban, hogy egy jóképű pasassal állok szemben. Ebből kiindulva, feltételezem, hogy rólam is alkothattak már véleményt külső alapján. Hogy milyet, azt nem tudom :)

@rikavagyok:

Az esztétikai érzék nem kor kérdése ám... ;))

@Bikli néni:
Hatodéves lány, nem???

@Bikli néni:
Lány vagyok, így a jóképűség nem alkalmazható mértékegység esetemben. :)

Purczeld Ferenc, alias Pancho:

“Poco dinero, poco fútbol”

Idén mégkisebb
Jövőre mégmégkisebb
Jövőjövőre mégmégmégkisebb

@Hatodéves:
Barátném egyetlen éles emlékképe az őt kezelő szemészről, az volt, hogy pontosan milyen színű gyönyörű szemei voltak. Kész íriszdiagnosztika volt hozzá visszatalálni.

@Hatodéves: Mér' voltam én abban a hitben, hogy fiú vagy... Epic fail, elnézésedet kérem és hamut hintek a fejemre :D

@Hatodéves: Pedig orvosok is alkotnak ám véleményt. 20 éves voltam, mikor a gyulladt fülemet eltranszportáltam az ügyeletre. Fiatal, helyes doktorbácsi felírta a gyógyszert. Csak azt nem tudtam eldönteni, hogy a kétértelmű mosolygása csodálatos személyemnek szól-e, vagy a melegvíz töltetű vízilónak, amit a fülemre szorítok? :DDD

Az első benyomás mindenképpen vizuális.
ezen aztán módosít a viselkedés.
...sőt átfordíthatja az ellenkezőjébe is.

De mi köze ennek az esztétikához? Ha egy orvos kétértelműen mosolyog, az pont annyira gáz, mintha a bácsikák úgy kezelnek, mint egy árut a vásárban. Én ott alkalmazottként/tanulóként (a másik esetben pedig betegként) vagyok, és hát a bácsikák is betegek, ezért nem vehetem elő a vasvilla-tekintetemet, mint mondjuk a buszon. Mondjuk szerencsére én nem vagyok megnéznivaló kategória, így ilyen dolgok elég ritkán szoktak érni.

Szerintem ennek az lesz a vége, hogy a posztoló hülye, nem is történt ilyen de ha történt akkor sajnos ok volt rá:)

Én sokáig Leori-ról képzeltem azt, hogy hölgy. Ezért aztán "kegyedeztem" és a megnyilvánulásaihoz képest viszonlag türelmes voltam vele. Persze kizárólag udvariasságból.

:D

@radiologus.hu: "Az egész megveréses sztori valóságtartalma emiatt kezd el sántítani, de nagyon."

Ez csupán feltételezés. Mivel szerinted a gyerekek "szoktak" hazudni (nem szánt szándékkal), feltételezed, hogy ez a gyerek is hazudik.

@sárga nyúl: Áááá, ezek nem rémtörténetek.Ez a való élet!
a történet folytatása:
Felöltöztettük a manókat,és mindenki ágyba bújt. Otthagytam a kórházat, késő este, beültem az autóba és zokogtam vagy egy órát... mert aznap este volt olyan gyerek a kezembe aki szorongatva ölelt, és azt mondta,hogy "gyeje holnap is jó?"... a nővérektől tudtam meg hogy fél éve nem látogatta senki. Na ez a szomorú történet:-(

@Irkutszk: Az már csak úgy van, hogy öreg pingvin= sok halevés:-D

@El Visco Stello: Pislogtam is, hogy pont Leroi-t kegyedezed, de gondoltam, majd leboltoljátok egymással ezt az ultranagy cinizmust :D
Na látjátok, ezért vagyok én Bikli NÉNI :D (de kéretik nem asszociálni a Disney-karakter vonásaira...:)

@Hatodéves: Erről most eszembe jutott a meghurcolt Mitulátbáti, aki túl kedvesen mosolygott a gyerekekre...

@IrishOak: Fél éve nem látogatta senki?! :O Úristen!! Egyáltalán milyen osztály volt ez?! Na most lelohadt a fél órája tartó vigyor az arcomról...

@IrishOak: Rémes történet. Így értettem. Igen, ez nagyon szomorú, meg mikor ledobják a gyereket a csecsemőotthonba, állami gondozásba, és rá se néznek többet.

Volt már valahe ezen a blogon olyan poszt amikor a mundérok valamire is azt mondták, jogos a panasz vagy valódi a történet?:)

@frontember876: " Akiért bármire hajlandó vagyok, hölgyem." Akkor talán azon is gondolkozz el, hogy az általad felvázolt hajcihõtõl a gyerekednek jobb lesz, vagy éppen sokkal rosszabb. Ne téveszd össze a gyerek érzéseit a saját megsértett szülõi érzéseddel.

@El Visco Stello: Hiszi a piszi. :D

@Alikam: a munder becsulete sokkal fontosabb az igazsagnal

@röntgenszeműlány: sajnos a gyerekeim el vannak atkozva azaltal,hogy en vagyok az anyjuk,es mivel nem vagyok gep,szemtanui kell legyenek az esetleges duhkitoreseimnek vagy asztalborogatasaimnak..Az en szuloi onerzetem rendkivul fontos szamukra azon oknal fogva,hogy ok akkor boldogok,ha a szuleik elegedettek es elerik,ami fontos szamukra...

@Bikli néni: ...mert olyan nőiesen hisztizik:)))
Van a vicc, amikor elöljárója kérdezi a pöttöm vékonyka katonát:
- Neve?
A katona vékony, elhaló hangon:
- Jelentem, Cérna János.
- Férfiabban katona, basszameg!!!
Ugyanolyan vékony hangon:
- Jelentem, Cérna János, a kurvaéletbe!!

Nekem továbbra is érthetetlen, hogy rajtam kívül senki nem kérdezte meg, miért nem oltatták be azt a gyereket. Először a saját házunk táján kellene a hibákat keresgélni.
Érdekes hírt kaptam ma: a körzeti gyerekorvosi rendelőnkből 2 asszisztenst kirúgtak múlt héten, mert bunkók voltak a szülőkkel. Ilyen is van.

@Bikli néni:
Tüdőkórház és szanatórium gyerekrészleg.
Van aki oda "születik". Ezért van óvoda, iskola a "jobb" állapotban lévőknek a gyógyítás mellett.
De soha nem fogom megérteni azokat aki pont a legnagyobb bajban hagyják magára a kicsi gyereküket.

@sárga nyúl: húúú az egy nagy lélegzetvételt igényel (tőlem) hogy a csecsemőotthonok világát felfogjam:-(

na de váltsunk vidámabbra.:-))

@Alikam:
Hogyne, sokszor. A legkritikusabbak pont az orvosok a valódi bajok tálalása esetén!

@IrishOak: Ez kész. Ezen most teljesen ledöbbentem. És ennek ellenére nem engednek be önkénteseket?! Pedig én mennék, és engem általában szeretnek a kissrácok... Szegény, szegény gyerekek, borzasztó :'( Én azt hittem, csak az árvaházban van ilyen, de ez még annál is rosszabb.

@Gabiiiiii:

Ez tetszik!
Érted vagyok antiszociális, nem magamért...:(((

@sárga nyúl: Azért lehet, mert nem mindenki(én sem) támogatja a védőoltást.

@Bikli néni:
Nem akarok okoskodni, de azért mert egy főnővér nem vette a lapot és elküldött, attól még lehet, hogy más helyeken örömmel fogadnak. Plusz vannak alapítványok, Bohócdoktorok, Csodalámpa és még biztos több is, nem tudom, hogy ezekbe milyen feltételekkel lehet bekerülni, de biztos van rá lehetőség valahogy.

@Bikli néni:

Ipolytölgyes. Zárda.
Nevelnek különböző szintű értelmi fogyatékos gyerekeket.
Le lehet menni önkéntesnek.
www.szeretetszolgalat.hu/o_ipoly.html
Gyönyörű helyen van, könnyű busszal elérni.
Az a hely ahol a segítség tényleg a lelked épülését szolgálja.

Jártunk le a gyerekkel egy időben.

@Bikli néni:
Nem akarok okoskodni, de azért mert egy főnővér nem vette a lapot és elküldött, attól még lehet, hogy más helyeken örömmel fogadnak. Plusz vannak alapítványok, Bohócdoktorok, Csodalámpa és még biztos több is, nem tudom, hogy ezekbe milyen feltételekkel lehet bekerülni, de biztos van rá lehetőség valahogy.

@Bikli néni:
Ja és nem tudom, hány éves vagy, de ott van a Bátor tábor is, amit kifejezetten önkéntesek szerveznek.

@El Visco Stello: Azért maradjunk annyiban, hogy aki hisztizik, az többnyire férfi. Nem véletlen, hogy a neocitranos reklámokban is mindig a férfiak fetrengenek, és a zasszony ápolja őket :D
Hozzáteszem, ha engem vegzálnának a távollétemben, én is megsértődnék...

@El Visco Stello: Ez egy érdekes téma. Nekem van egy olyan érzésem, hogy a magyarok azért vannak jobban a védőoltások ellen, mert van egy nagyon szigorú kötelező védőoltás-sorozat, amelyet minden gyermek meg kell kapjon, és ami a legcsúnyább betegségekkel szemben védelmet ad a lakosság számára. A kötelező jelleg miatt az emberek nem kényszerülnek arra, hogy tudatosan beadassák a gyerekeknek pl. a TBC vagy a szamárköhögés elleni védőoltást. Emiatt elsikkad a jelentősége a többinek is. Mondjuk inkább a kötelező védőoltás sorozat :)

@Hatodéves: Most már annyira nem aktuális sajnos, mert véget ért a megboldogult diákkorszakom, nincs nyári szünet, meg vizsgaidőszak vége :(
Egyébként Pécsen két gyerekkórház volt, oda mentem, ahol láttam még valami reményt, de mondták, hogy ha ők elhajtottak, akkor a másik helyen már ne is próbálkozzak, mert onnan végképp el fognak hajtani.

A baromja... Előre adja a borytékot- állítólag.
Felesleges borytékot adni, meg kéne már érteni, mert már így is a '80-as évek színvonalán és eszközeivel megy a gyógyítás a legtöbb helyen.
Borítékból nem lesz új altatógép, se új műtői műszerek, se több és szakképzettebb személyzet.
A betegeknek kell kivötelnie az egészségügyieknek az emberi LEGÁLIS fizetést!
Beteghordó: 100 nettó
Kezdő nővér/ asszisztens: 120 nettó
diplomás ápoló: 150 nettó
kezdő orvos: 200 nettó
és emellett követelni a XXI. századi feltételeket!
Ha a betegek/betegszervezetek nem teszik meg, SENKI nem fogja!!!!!!
Az orvosok 1-2%-a jól megvan most is, a maradék 98% meg tartja helyettük a hátát- már nem sokáig...

@El Visco Stello: Pont erre próbáltam rávilágítani. A kislány szülei is ellenezték nyilván. Meg is lett az eredménye (nekik nem jött be "az élethez szerencse is kell"). Ebben az esetben én biztos a fejemet verdesném a falba, hogy miért nem oltattam be a gyerekemet. És nem ide írnék posztot.

@Bikli néni:

Nagyon sok olyan hely van ahol fogadnak önkénteseket.Itt pont nem, mert nagyon speciálisak mind a betegek,(főleg a pirinyók) mind a körülmények.
Én is csak azért vehettem részt majdnem bármiben, mert ott volt a gyerek.Nem tagadom, nagyon megviselt az a pár hónap, mert voltam jó pár olyan szituban ahol "félrelöktek",mert csak orvos tudott azonnal az ágyon "beavatkozni".De érdekes módon a felnőtt gyerekem semmi rosszra nem emlékszik :-D

Mindenkit bíztatok arra, hogy bármelyik gyerekkórházban vagy intézményben segítsen ahol tud!Magam is ezt teszem:-)ahol ahogyan módomban áll,
és akkor nem születik többé olyan nagyis panasz sem mint ma... mert a napi feladat mellett lesznek olyanok akik a jókedvért felelősek -az meg egy gyereknél fél gyógyulás.

@Gabiiiiii: Ugyan semmi közöm hozzá, de ha már megosztottad: nehéz elképzelnem, hogy egy gyereknek a felesleges, semmit el nem érõ, irracionális, esõ után köpönyeg dühkitöréseket produkáló anya a legmegnyugtatóbb látvány. Viszont nagy eséllyel átveszik a viselkedésmintát, és majd õk is hasonlóan vezetik le a tehetlenségükbõl adódó frusztrációjukat. A te logikád bármire feljogosít. Mondjuk, ad absurdum, a gyerek akkor boldog, ha én is az vagyok, én meg punkte akkor vagyok, ha szíjjal verem a hátát.

@Irkutszk: Igazad van, rosszul fogalmaztam. Én a mesterségesen, a média által gerjesztett pánikot kihsználó gyógyszergártók védőoltásaira gondolok.

@sárga nyúl:
Bakker, ennek a két dolognak mi köze egymáshoz? Lehetett volna hasmenése, vagy bármilyen más betegsége is.

Ha valaki nem oltatja be a gyermekét, ráadásul egy olyan oltással, amiből kb médiaháború volt, akkor már megérdemli, hogy a gyerek fenekére verjenek. He????

Ha tényleg rácsaptak a gyerek fenekére az hiba volt. Mondjuk szerintem nem feltétlenül kirúgni kellene az ilyen embert (már ha nem teljesen alkalmatlan a feladatára) hanem képezni. Sok ember akkor agresszív, ha tehetetlennek érzi magát, amitől persze az agresszió nem megengedhető.

Ugyanakkor meg túlozhatott is a kislány. Az is lehet, hogy szurit adtak a fenekébe, vagy lefogták a vérvételhez.

De meg is történhetett, csak hát ezt nem fogjuk tudni eldönteni az alapján, amit egy általunk nem ismert nagymama a szintén ismeretlen unokája elbeszéléséből értett.

"nem jártunk sikerrel ,mindenki tagadta, hogy ő lett volna, jól láthatóan falaztak egymásnak."

ezt nem ertem, a gyerek nem tudta megmondani melyik volt?

@röntgenszeműlány:
Szerintem Gabiiii viccelt, csak mindenki komolyan vette. Nyilván nem gondolja, hogy a gyerekei "meg vannak átkozva", mert ő az anyjuk.

@Hatodéves:

A próféta beszéljen belőled!

@El Visco Stello: Tudom, hogy csak az influenza-oltásra gondoltál. :) De hidd el, az a védőoltás ugyanolyan módon került kifejlesztésre, mint a többi. Természetesen lehet arról vitatkozni, hogy milyen felhajtásból/kommunikációból mennyire súlyos járvány lett, de a vakcina nem különbözött a többitől (csak az antigént tekintve). Ebbe én most nem szeretnék igazság szerint belemenni, volt erről poszt, meg kommentek szép számmal. :) Csak általánosnak gondolom azt a jelenséget, aminek hangot adtál (és amiről mások is feltételezik, hogy a szülők is igazat adtak).

@Hatodéves: Nem olvastad az előző hsz-emet.Azzal kezdtem, hogy a fenékreverés felháborító.
Lehetett volna más baja, de nem az volt. Nem az ezzel a baj, hogy be kellett menni a kórházba, ahol megütötték a gyereket, hanem az, hogy ebben az esetben ez kihagyható lehetett volna.
Ha csak a verekedős nővér kérdésére reflektálok, akkor az a véleményem, hogy el kell küldeni. Az agresszivitás nem képzés kérdése.

@Bikli néni: mondjuk valamiért nem a nõ ment ki a zuhogó esõbe Buksi után, hmm... Egyébként, persze, én is a reklámokból szoktam statisztikai következtetéseket levonni. Pl. A nõk száz százaléka hasbeszélõvé válik mosás közben, és ilyenkor a szájukkal valamilyen idegennyelv szavai szerint mozgatják, lehetoleg aszinkronban.

@sárga nyúl: Ilyen alapon, ha nem lyukad ki az apja gumija, akkor is kihagyható lehetett volna.

Nekem tökmindegy volna (orvosként), hogy a gyerek hol és kire mondja,hogy megverte, először a gyerekemnek hinnék.
Kiverném a balhét, a gyerkőcöt meg elhoznám onnét, vagy, ha ő ki nem jöhet, én maradnék mellette.
Más kérdés,hogy nincs az az ok,amivel rá bírnának venni,hogy a 3 évesemet egy hétre egyedül hagyjam!

@sárga nyúl:
Ezzel nem értek egyet. A munkából kirúgás egy dolog, ha kirúgják miatta, legyen. Az agresszivitás nem képzés kérdése, de az embert sok dolog agresszívvá teszi (és itt nem az eü dolgozókra gondolok, nem őket védem), hanem a kilátástalanság, tehetetlenség, kétségbeesés.

Persze vannak eredendően agresszív emberek, meg olyanok akik nem normális módon azok.

De egy nyomorgó, magára hagyott anyuka mondjuk valószínűleg könnyebben lekever a gyerekének egy pofont, mint valaki, aki rendezett körülmények között él. Az ember, ha jókedvű, könnyebben elviseli, ha a buszon a lábára lépnek stb.

Az agresszív, aki nem tudja más módon megoldani a nehéz helyzetét, aminek sok oka lehet. És ha ebből a szemszögből nézzük, akkor mondjuk egy képzés arról, hogy hogyan bánjunk a gyerekekkel, hogy lehet megszúrni őket, vagy relaxáció vagy bármi hasznos fegyver lehet az ilyen dolgok ellen.

Már egyszer írtam, de úgy gondolom, hogy vannak egy adott foglalkozásra képességük vagy személyiségük miatt alkalmatlan ember, vannak akik arra születtek, hogy ezt csinálják, és az adott munkakörben bármilyen körülmények között kiválóan teljesítenek, és van az átlag, aki normális körülmények, világos, teljesíthető ám szigorúan vett elvárások, megfelelő elismerés, biztatás mellett jól dolgozik, ellenkező esetben romlik a munkája.

Az emberek többsége sem nem szent sem nem zseni: azt tudja, amire megtanították, és akkor működőképes, ha az élete legalább nagyjából elviselhető.

@Hatodéves:
Na az első bekezdés értelmesen:
Az agresszivitás nem képzés kérdése, de nem is alapvető jellemvonás, hanem sok körülménytől is függ, amelyeken változtatni lehet.

@Irise: Ahhoz az okhoz mit szólsz, hogy a 3 hetes fertõzõ osztályos kirándulásodért cserébe kirugnak a munkahelyedrõl, a lakás elúszik a jelzáloghitel miatt, és a gyereket jó esetben egy egyszobás albérletben tudod felnevelni. Szerintem is simán megérné mindenkinek, nem vitatkozom!

@Bikli néni: Nincs nőiesebben vonzó dolog, mint amikor egy nő páros lábbal ugrál a retiküljén. Imádom!

@El Visco Stello: Ááááá!!!! Természetesen úgy értettem, hogy ha egy mód van rá, nem teszem ki a gyerekemet kórházi kezelésnek! A gumiig talán ne szaladjunk vissza. :DDD

@Hatodéves: Egy biztos. Jobb, ha az én gyerekemet nem üti meg senki, mert én agresszív típus vagyok. Eredendően. :D

Azzal egyetértek, hogy az embereknek a gyerekvállalás előtt tanfolyamon kellene résztvenniük, de úgy gondolom, hogy az egészségügyben van megfelelő képzés. Ha pedig egy eü dolgozó egyszer megüt egy gyereket, az elég indok a kirúgásához.

@sárga nyúl:
Jó ezt elfogadom. Általánosságban beszéltem. Amúgy én is agresszív ember vagyok, amit külső körülmények, különösen a kávéhiány jelentősen súlyosbítanak ;) (Nyilván gyereket nem verek)

@Hatodéves:
5x-ös túljelentkezés volt 2éve.

@Hatodéves: Nálam pont fordítva. A kávé fokozza az agresszivitást, anélkül viszont egyenletesen szedáltnak tűnő állapotban vagyok. :D

@sárga nyúl:
Én szedáltan agresszívebb vagyok...

@Hatodéves: Nem tudok elképzelni olyan okot, amiért bárki felnőtt a más 3éves gyerekét megüthetné. (A saját valahogy más, ott az egyértelműen önveszélyes cselekedetek esetén előfordulhat, azzal valahogy elfogadóbb vagyok)

@cenzorilla: azt szeretném kérdezni, hogy a pasas, aki úgy érkezett ide, hogy egységesen mindenkit BAROM-nak nevezett, aki eddig kommentelt a cikkhez, ő kapott-e tőled ugyanilyen felszólítást.

Mindössze erre lennék kíváncsi.

Köszönöm.

@frontember876: Mutasd azt a kommentet, ha bent van még, kiszedjük.

@frontember876:

Nem fogsz csodálkozni rajta, hogy a moderálás nem a Te kívánságlistád ugye?
Többen moderálunk.
Érvelhetsz, véleményt nyilváníthatsz, mást nem utasíthatsz helyre csak mert sokszor beszélsz.

@Hatodéves:
Húúú, ez ám a meglepi, én is mindig fiúnak gondoltalak.:)
Kitör belőlem a hímsoviniszta, de úgy gondolkodsz és érvelsz mint egy egyetemi professzor ÚR...:)

@Leroi:

Nem ismeritek Ti az okos Nőket...;)))

@röntgenszeműlány: Alaposan vegiggondolva: nem erdemes olyan munkahelyen maradni,ahol ugy erzik, barmit megtehetnek veled. Voltam mar olyan helyzetben,hogy biztos, allando,nagyon jol fizeto munkahelyet hagytam ott azert,mert ugy ereztem,emberileg tobb megbecsulest erdemlek, es kileptem - a dontesem helyesnek bizonyult,sokkal jobb helyre kerultem.
Es nagyon fontos: barmikor meg tudom magamnak bocsatani,ha hulyesegem folytan penzem banja, voltam nagyon szegeny. De azt sosem tudnam megbocsatani magamnak,ha a fiam bizalma megrendelnu bennem, ha nem lennek mellette,mikor szuksege van ram.

@cenzorilla: furcsa, hogy a másik kolléga megértette, miről beszélek. Furcsa az is, hogy kóstolgatsz engem, miközben a feladatod azt hiszem nem ez. Ez lehet üldözni persze innen, ki is tilthatsz egy gombnyomással. Én úgy érzem, hogy hozzátettem ehhez a poszthoz a mai véleményemmel, amíg nem jött egy alak, aki kérdezés nélkül baromnak nevezett. Te őt érintetlenül hagyod, engem meg piszkálni kezdesz. Te dolgod. Te blogod. Te bizonyítványod. Te döntésed.

@frontember876:
PEACE!
1,Despi blogja.
2,A moderálás egyébként mindig szubjektív, ezáltal megkérdőjelezhető.
Egyébként ez a blog relatíve jól karban van tartva.
(Engem meg négercsók szokott kimoderálni, pedig szerintem átlagnál hatékonyabban burkolom kulturális mázba az anyázhatnékomat)

Hatodéves egyszer írta, hogy nagyon fél a szüléstől (ha jól emlékszem), nekem ott esett le, hogy ezek szerint lány lehet:)

@rikavagyok: én nem haragszom senkire azon az alakon kívül, aki elolvasás nélkül lebarmozott. Az ilyet rühellem. De az is 5 perc alatt elmúlt. Nincs semmi gondom, csak nem értem ezt a viselkedést a moderátor részéről. Nincs rá szimplán oka.

@frontember876:

Az az "alak" nem neked írt.
Fölöslegesen vetted magadra.

@cenzorilla: te is tudod, hogy volt okom magamra venni. Ahogy azt is, hogy az érkeztéig itt nyugalom és béke volt. Rossz embert böktél ki.
Respect. Mentem.

@Leroi:
Ez vicces. Valaki pedig Téged lánynak. Egy másik kommentelő nem hitte el nekem, hogy radiologus férfi.

:D

@Hatodéves:
Lám, így minden nem a helyére kerül végül...:)