Napi 500 Eurót fizettek az ágyért
Németországi tapasztalataim orvosként
3 éve kezdődött a történet, amikor is a vidéki kórház, ahol dolgoztam elég lehetetlen helyzetbe hozott, ügyeletben a 80 ágyas akut osztályos, traumatológiai konzíliárusi, CT leletező kórházi neurológus konzíliárusi feladat mellé a folyamatosan akut felvételes pszichiátriára is ügyelnem kellett volna. Na akkor jött el az idő, hogy felmondjak. Kicsit sajnáltam mert jók voltak a kollégák és az ápoló személyzet.
Elkezdtem állást keresni Németországban, a korábbi müncheni tapasztalatokból kiindulva, elsősorban a drága lakhatás miatt inkább az ország olcsóbbik felét céloztam meg. Berlinben abban az időben csak néhány kiírt orvosi állás volt, de megpróbáltam. Az első állásinterjú sikerült. Utána jött a tortúra az ügyintézéssel: tartózkodási engedély munkavállalóként, orvosi működési engedély, munkavállalási engedély.
Az utóbbi volt a legnehezebb, az ottani munkaügyi központ összeveti az álláskereső orvosok számát a szabad helyekkel, és egy bizonyos arány felett nem ad engedélyt. Na én is így jártam, de a klinika igazgató segített. Ugyanis a sok állástalan német orvos nagy része munkaképtelen (alkoholista, drogos stb), aki akar az talál helyet magának. A klinikaigazgató közölte a munkaügyi hivatallal, hogy vagy küldenek 1 héten belül egy munkanélküli németet, vagy felvesz engem. Az utóbbi történt. Az ügyintézés összességében 2 hónapig tartott.
Elvileg neurológusként vettek fel a klinika neurológiai betegeinek ellátására, de az első munkanapomon derültek ki a furcsaságok. A klinika un. befektető klinika (szó szerinti fordításban). Németország első számú magánklinikája volt abban az évben. A kórtermek olyanok, mint a Hilton szálló. A padlón perzsa szőnyeg, a falon 2 méteres tv, a konyhában azt főztek amit a beteg kért (nem is rosszul, mert a szakács szolnoki volt).
Tele volt a klinika külföldi és német „nagy emberekkel” (pl. fél szauidi királyi család stb). Volt 35 ágyuk, ahova külsős szakorvosok, főleg más kórházak főorvosai hozták a magánbetegeiket, az osztályos feladatokra pedig a klinika biztosította a nővért és osztályos orvost, műtőt, asszisztenciát és intenzív ellátást. A külsős orvosok nagy része manuális szakmában dolgozott, napi 6-8 műtét volt (csípő és térd protézis, hasi sebészet, érsebészet, plasztikai sebészet, fül-orr-gége).
Első nap derült ki, hogy nem csak az osztályon kell dolgoznom, a többnyire nem neurológiai betegekkel, hanem másodoperatőrként a műtőben is. Ez vicces volt, mert utoljára 3 évvel azelőtt jártam műtőben, és itthon általában a nem szakorvos a harmadik személy a műtőasztal mellett és többnyire csak fognia/tartania kell valamit. Itt csak ketten voltunk, egy szakorvos meg én, és persze a műtősnő+anesztes. Hát az első hetekben furcsa volt a helyzet, de hamar belejöttem, és élveztem is, mert itthon csak sebész szakorvosként nyúlhattam volna először beteghez a műtőben. A munkabeosztás érdekes volt, öt hetes ciklusok voltak.
Első héten osztályos orvosként dolgoztam (ottani megnevezés manager on duty) a hét minden napján 8-20-ig +1 túlóra mindig becsúszott, második héten műtő, és a maradék időben osztály 8-16-ig csak hétköznapon. Harmadik héten ugyanez 9-17-ig, negyedik héten éjszaka 20-8-ig a hét minden napján, majd utána egy hétig otthon, behívósként, de többnyire nem hívtak. És ez ismétlődött folyamatosan. Alapvetően nem rossz szisztéma. Ami nehézzé tette a munkát, hogy az osztályon az orrsövény műtéttől a csípőprotkón át a kemoterápiáig minden volt. Ennyi mindenhez nem lehet érteni. Sokat tanultam, de mindig az volt az érzésem, hogy hazardírozunk. Nem csak én, hanem a főnökeim is. Minden létező beteget felvállaltak a pénz reményében.
A szakmai hiányosságok durva mértékben megmutatkoztak, de a betegek ebből semmit nem észleltek a körülmények (szobák minősége),a külön a betegek tájékoztatására létrehozott munkacsoport (szakápolók voltak, akik meggyőzték mindig a beteget, hogy minden úgy jó ahogy csináljuk) miatt. Klinikán volt 3 műtő és egy 6 ágyas intenzív is, de ezek csak nappal voltak nyitva, éjszaka behívós volt a személyzet, kivéve, ha valaki feküdt az intenzíven. Ha hívtam őket, műtét, súlyos beteg miatt, legkorábban 45 percen belül értek be, ami szerintem megengedhetetlen. Az asszisztencia és ápoló személyzet minősíthetetlen volt. Volt, hogy éjszaka odarángattak a beteghez, hogy kenjek a szúnyogcsípésére …enistil gélt. Épp csak vécére nem kellett kísérgetni az ápolókat.
A pénzről: A betegek napi 500 Eurót fizettek az ágyért és az ápolásért, plusz a gyógyszer és a műtét. Mivel magánklinika voltunk és magánbiztosítókkal (Private Krankenkasse) volt szerződésünk (németben most kezd elterjedni a magánbiztosítás), a műtét ára alku tárgya volt, de 10.000 Euró alatti számlát még nem láttam sérvműtétnél sem. A betegek 2000 Euróig mindent maguk fizettek, az a feletti részt pedig a biztosító. Szakrendeléseink és ambulanciánk is volt, több hónapos előjegyzéssel és az ambulancián hosszú várakozási idővel. De érdekes módon a betegek nem méltatlankodtak, még a magas díjak (fizikális, magyarul kétkezi vizsgálat 100 Euró) ellenére sem. Ezt mondjuk én sem értettem. Magyar átlag beteg már felgyújtotta volna a klinikát. Tudjuk be a kulturális különbségeknek, nyugodtabb életvitelnek stb.
A befektető orvosok nem voltak már fiatalok, de egy némelyik a kezdő magyar orvos szakmai színvonalát sem érte el. Képtelenek voltak diagnózist felállítani, folyamatosan bizonytalankodtak, alapvető dolgokat nem ismertek. Aztán egy pár hónap után kezdték rám hagyni a diagnosztikát szinte minden területen, kikérték a véleményem (ez nekem kicsit bizarr élmény volt, a neurológia komplex szakma, de nem ennyire). Néhány vicces/szomorú történet:
1. Epehólyag eltávolításra jön a beteg, kérem az operáló orvost, hogy menjünk be a beteghez tájékoztatni a műtétről, szövődményekről stb. (német előírások szerint műtét előtt 24h-val az operatőrnek kell tájékoztatni a beteget). Kérdezi a beteg, hogy mi lesz az epehólyag hiányának következménye. Válasz a 60 éves sebész főorvostól: Semmi, az epehólyag egy szükségtelen szerv (akkor nem tudom minek nőtt oda, én úgy tanultam, hogy a zsírok emésztéséhez esszenciális). Beteg furcsán néz, majd kérdezi, hogy kell-e utána valamilyen gyógyszert szednie. Válasz: persze hogy kell (nem írok márkanevet, de az epesavakat részben pótolni kell). Beteg kérdezi, hogy minek, ha úgysem kell az epehólyag. Válasz: Mert a sebészeti társaság protokolljában le van írva. Utána a betegszoba ajtaján kívül leb.szott a sebész, hogy miért nem segítettem elmagyarázni neki a helyzetet. Egy minimum 30 éves tapasztalattal rendelkező sebész főorvos???
2. Jött egy beteg Egyiptomból, tüdőrákja volt (2 éves túlélés 0%), klinika igazgató fogadja, közli, hogy majd mi meggyógyítjuk. Kérdem utána, hogy mit adjunk neki. Válasz, hogy várjak kicsit, az interneten utánanéz. WTF? Persze nálunk halt meg 4 hónappal később.
3. Jött egy érdekes, de tragikus sorsú nő beteg, csernobilban volt mérnök a baleset idején. Mindkét mellén nekrotikus sebek, gyakorlatilag 20 éve nem forrtak össze, a bordái kilátszottak. Erre a főnök hívja a plasztikai sebészt, aki szépen bezárja az elfertőződött ezer éve nyitott sebet. Aztán meg hazaküldték. Egy hónappal később én kaptam meg ügyeletben 40 fokos lázzal, a sebből, illetve inkább a mellkasából folyt a genny. 1 nap alatt meghalt. A főnöknek vittem a hatpéldányost (halott vizsgálati dokumentáció), nem akarta aláírni, hogy műtéti szövődmény, meghamisította.
4. XY ország királyának egyik unokaöccse végstádiumú daganatos betegként érkezett hozzánk, főnökkel közöltem, hogy izolálni kellene, mert gyakorlatilag az utolsó kemoterápia miatt nincs fehérvérsejtje (<0,9). Erre a 30 éve szakorvos főnököm közli, hogy ha majd belázasodik, akkor izoláljuk (?). Ezek a betegek nem lázasodnak be, mert nem tudnak, csak egyszerűen egyik pillanatról a másikra meghalnak. Hát igazam lett, de én kaptam ügyeletben. Főnök ragaszkodott az újraélesztéshez végstádiumú daganatos betegnél (!). Sikeres volt az újraélesztés, de az egyetlen éjszakás nővér ahelyett hogy segített volna sírógörcsöt kapott, mert még nem látott ilyet.
5. Utolsó és legdurvább: Szombat éjszakai ügyeltben hív a nőgyógyászunk, hogy az egyik betege úton van a klinikára. Vegyem fel. Jó. Jön a 7 hónapos terhes hölgy, lázas, szeptikus, jönnek a fájások. Hívom a nőgyógyászt, hogy van 5 perce, hogy ideérjen, különben küldöm tovább az egyetemi klinikára. Erre közli, hogy ha megteszem, akkor levonatja a fizetésemből a betegért járó pénzt (kb. 1000 Euro). Na ebben a pillanatban elment a magzatvíz. És közöltem, hogy akkor már jön is a mentő. Nőgyogyi 10 perc alatt megjött, kb. a mentővel egy időben. Ránéz és közli, hogy hát itt ő ezzel úgy sem tud mit kezdeni, vigyék. Ez az egy mondat és rátekintés került a betegnek 500 Eurojába. És vitte a mentő kitolási szakban a fájdalmak közepette az egyetemi klinikára. Műtős és intenzíves brigád a beteg elszállítása után fél órával érkezett meg. Direkt nem mondtam le őket, tudták, hogy nagy baj van, mégis a szomszéd utcából 45 perc alatt értek át.
6. De azért álljon itt egy bravúros történet is, mert olyan is volt jó néhány: egyik hétvégi ügyeletemben bizarr élményben volt részem. Izraelből hívtak, hogy jön egy beteg (testőr) repülővel. Bomba robbant, széttépte a jobb lábát, küldik műtétre. Azt hittem a jövő héten, de 4 órával később csöngettek a klinika ajtaján (). Behívtam a trauma ügyeletest. A lábszára helyén kb 50 csontszilánk. A traumás felfűzte, minta nyakláncot, ilyet még nem láttam, amikor végeztünk a műtőben a srác úgy nézett ki mint a terminátor, de két hónappal később már járóképes volt.
Úgyhogy a fentiek tükrében, ahogy lejárt a munkavállalási engedélyem, hazajöttem.
Sokat tanultam, neurológusként részem volt egy 1 éves sebészeti kiképzésben, ami szerintem jót tett, és hasznos volt. Viszont tovább nem akartam hazardíroznia az ottaniakkal, a tragédia a rendszerben kódolva volt, csak az időpont volt a kérdés. Összességében azt kell hogy mondjam, hogy Németo. első számú magánklinikája a külsőségeket leszámítva egy utolsó szakmailag lepusztult itthoni kórház színvonalát sem érte el. Tanulság: ennyit számít a csomagolás/külsőségek és a kommunikáció.
Phoenix102
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Motorpenis 2010.08.25. 06:19:40
huncut 2010.08.25. 07:00:23
Akik elhiszik, hogy a lehető legjobb helyre jutottak be, biztatják vagy hitegetik őket, nem fognak reklamálni. A bizalom kulcsszerepet játszik a gyógyulásban, és ha az megvan, akkor elhisszük az orvosunknak, hogy valóban a megfelelő kezelést kapjuk.
Dr.laikus PhD 2010.08.25. 07:24:19
Fordítsd meg.
Fizetünk adót, tébét, hálapénzt, elszenvedjük a verbális erőszakot (némely dolgozótól), fizikairól adamantium (ő a traumatológus) tud beszámolni. :-)
Mindehhez nincs bizalom, jó kommunikáció, csili-vili épület.
Nem onnan kéne jöjjenek?
Mi így is meggyógyulunk az esetek többségében. (mondja valaki, hogy nem vagyunk kivételes nép)
A populáció csökkenése az már tényleg nem az orvosok bűne. :-o)
Scala 2010.08.25. 08:05:13
- itthon a fogászati magánellátásban találkoztam ilyen helyzettel: látaszatra tökéletes körülmények, vetésforgó és találgatás a személyzet körében, kevés önkritika a szakmai hiányosságokat illetően, nagy pénzek, VIP betegek :-)
- nem nézem a sorozatot, de ez a találgatás jó műszerellátpttság mellett, nem egy kicsit dr. House-os?
huncut 2010.08.25. 08:19:50
Egyébként érdekes, hogy a modortalan doki mégis bizalmat tud ébreszteni. Valószínűleg épp a nyers őszintesége a vonzó így kívülről. No és a nem elhanyagolható körülmény, hogy gyakorlatilag minden általa szükségesnek tartott vizsgálati módszer azonnal a rendelkezésére áll, tehát minden adott ahhoz, hogy megfelelő diagnózis szülessen, ráadásul a munkatársak törődése, odafigyelése kompenzálja a nyers modort is.
Állítsuk meg a ......... 2010.08.25. 08:21:00
Ezt az ellátást hülyeség összehasonlítani a magyar egészségüggyel, mert ennek az összegnek még a tizedét sem engedheti meg magának egy átlagmagyar.
Neurológus műt:))))
Scala 2010.08.25. 08:27:54
/Szeretném amúgy hinni, hogy más helyzetben is nyerő, kivéve egy alakoskodó munkahelyi nyali-fali közegben... ;-) Ott kussolni kell, de ez messzire vezet./
huncut 2010.08.25. 08:35:12
Bikli néni 2010.08.25. 09:19:36
Ha mondjuk engem bevinnének a kórházba valami súlyos betegséggel, aminek akár halál is lehet a vége, mi tenne jobbat: ha az orvos azt mondaná, hogy hát igen, betegség az van, elég súlyos is, de nem reménytelen a helyzet, minden tőlünk telhetőt megteszünk, de ehhez az kell, hogy Ön is küzdjön.
Vagy: sajnos ezen már nem lehet segíteni, kár strapálni magunkat, legfeljebb fájdalomcsillapítót tudunk adni, és pár hónapon belül vége.
Lehet, én vagyok a gyáva, aki struccpolitikát folytat, de ha egyszer van remény, a biztatástól jobban tudok küzdeni. Ha pedig már nincs, nem úgy szeretném utolsó hónapjaimat leélni, hogy számolom visszafelé a napokat, hanem jókedvűen, optimistán. Így talán nem fáj annyira, ha eljön a vég.
De ez én vagyok, és elismerem, hogy a betegek 99%-a a nyers őszinteséget igényli.
Scala 2010.08.25. 09:34:00
A másik pedig, hogy az orvostól a maximum a kiváló kezelés, a gyógyulásban viszont van nem kevés isteni. :-)
Harmadrészt - utálni fogtok - én hiszek az alternatív megközelítésbe, azaz, ami végzetes Lucifernek, nem halálos Jupiternek.
Ugyandehogy (törölt) 2010.08.25. 09:37:56
A struccpolitika nem a hiú remény keltése.
Neked nem a nyers őszinteséggel van bajod, hanem az igazsággal.
másikpista 2010.08.25. 09:47:07
Megérte hazajönni?
Állítsuk meg a ......... 2010.08.25. 10:04:01
Kapod esetleg feleslegesen a kemót meg a sugárt, közben egyre véznább leszel.
Ehelyett lehet hogy 6 hónap helyett, csak hármat élsz, de nem szaladgálsz naponta kezelésekre, megiszol naponta egy pohár vörösbort, vagy konyakot, eszed a legjobb ételeket, mert nem égetette össze a sugár a hörgőidet, és elrendezed, hogy mi legyen a hátrahagyott hitelekkel, mert sajnos, vagy hál' az égnek nem vagyunk szaudi olajsejkek.
Lehet, hogy a szaudi királyoknál okosabbak a magyar betegek?
A palotában nem volt udvari orvos, meg ápoló személyzet, hogy otthon halljon meg szerencsétlen?
kekecke · http://szepkiselet.blog.hu 2010.08.25. 10:13:36
Nem hiszem el, hogy még senki sem jelentette fel őket!
Bikli néni 2010.08.25. 10:44:08
@Dr.laikus PhD: Persze, ez igaz. De ha teszem azt, egyedül vagyok, nincsenek gyerekeim, családom, akkor miért nincs jogom azt hinni, hogy jobb is lehet? Nem azt hiszem, hogy jobb lesz, hanem, hogy jobb is _lehet_, és ennek megfelelően küzdök.
@Babette_: Szerintem meg hülyeség azt mondani egy betegnek, hogy nem érdemes küzdeni. Legfeljebb a hozzátartozóknak, hogy legyenek realisták. Lásd pár sorral fentebb, a rokonom esetét. Hogy felgyógyult, az nem a "ne reménykedjenek semmiben" orvosnak köszönhető, hanem a családnak, akik semmi energiát nem sajnálva kitartottak mellette, apámnak, aki képes volt odaállni mosolyogva az ágy elé, és azt mondta, gyógyulj meg minél hamarabb, mert nemsokára lesz a meccs, és arra muszáj kimenni, úgyhogy gyorsan szedd össze magad! Mindezt öt perccel azután, hogy az orvos közölte a rokon szüleivel, hogy itt nincs remény.
Ugyandehogy (törölt) 2010.08.25. 11:04:26
Ha egy orvos tudja, hogy bizonyos betegségben a betegek 99,999%-a elpusztul, akkor azt mondja meg nekem.
Ha közdük, akkor így is küzdök.
Ne mondja, hogy van remény, ha a tapasztalatatok szerint nincs.
De te gondolhatod másként, jogodban áll, én nem is erre reflektáltam. Hanem hogy miért kéne a betegnek hazudni?
Bikli néni 2010.08.25. 11:18:46
Scala 2010.08.25. 11:44:33
Úgy értettem, hogy nem szabadna, hogy elhangozzék...
de a gyakrolat annyira távol az én ideáljaimtól... :-(
Igyekszem tehát burokban élni.
phoenix102 2010.08.25. 11:46:03
Nem hiszem el, hogy még senki sem jelentette fel őket! "
Na én is ezen csodálkoztam, amikor kint voltam. 1 év alatt semmilyen ellenőrzés nem volt. Nagyjából 0 kontroll. Volt egy szintén a klinikán Berlinben dolgozó doki, aki rendszeresen befektetett hozzánk tumoros betegeket. Hozott nekik valamilyen gyógyszert, amit kézbe adott és nem dokumentált. Több alkalommal szóvá tettem a dolgot a főnöknél. Harmadik alkalommal utánament a dolognak, és kiderült, hogy etikai engedély, és még számos egyéb engedély, vizsgálat hiányában a saját maga által kitalált gyógyszert próbálgatta a betegeinken (és már 2 éve ???). Ha nem kérdezek rá többször, akkor még lehet hogy most is csinálná.
Ugyandehogy (törölt) 2010.08.25. 11:50:54
phoenix102 2010.08.25. 11:53:30
_Molly 2010.08.25. 11:59:16
Egyetértek.:)
Az őszinteség szerintem is azt jelenti, hogy az orvos közli a túlélési-gyógyulási esélyeket. Aki optimista, az az 1%-ba is belekapaszkodik. A pesszimista az 50%-ot is reménytelenségnek érzékelheti.
gld 2010.08.25. 12:32:41
szabidoki 2010.08.25. 12:46:43
_Molly 2010.08.25. 12:54:52
Egy német magánklinikát csak egy magyar magánklinikával érdemes összehasonlítani.
A poszt alapján nem tudjuk, hogy egy német közkórház hogyan működik.
gld 2010.08.25. 13:07:10
A szaktudás az szaktudás, akár magánkórházban dolgozik az ember, akár közkórházba.
Fekete Dália 2010.08.25. 13:33:22
Ment onnan ki, az orvosokon kívül élve valaki?
P75 2010.08.25. 13:38:23
phoenix102 2010.08.25. 13:51:07
Voltak külön lakosztályok is.
Viccesen nézett ki a bárpult és fal méretű tévé között a perzsa szönyegen egy kórházi ágy.
@_Molly: közkórház és magánklinika között németben nincs jelentős különbség, mert a legtöbb általad "közkórháznak" nevezett intézmény KFT formájában (GmbH) működik. Tehát ilyen értelemben nem sok állami tulajdonú kórház van.
Szigorló évben belgyógyászat gyakorlatot csináltam ilyen állami kórházban (München), ha gondolod azt is leírom, de sok különbség nem volt, azon kívül, hogy szerényebbek voltak a külsőségek.
szabidoki 2010.08.25. 13:58:42
@gld: ott a pont.
phoenix102 2010.08.25. 14:02:36
Fekete Dália 2010.08.25. 14:20:07
Hát nem tudom, de ha a haláltusámat vívnám, akkor már hiába lenne az 5*-os ellátás, legfeljebb a külön szoba a jó, hogy nem látják mások, ahogy hörgök.
Amit leírtál a magánklinikáról, abból az jött le, hogy a főorvos nem volt egy zseni, azt hinné az ember, hogy a németek precízek.Őt csak a pénz érdekelte, nem a betegek gyógyulása.
Scala 2010.08.25. 14:36:16
Angliában dolgozó 45 körüli orvos házaspár - férjem rokonai - szerint ott a kórházban a pakisztáni orvosok szaktudása a legjobb, és a betegek is tudják ezt, őket keresik. Ennek oka, hogy jobb az elméleti képzés, és talán szorgalmasabban tanulnak (?). Mint nálunk. Mivel az ő nevük akár indiainak is gondolható, sokan választják őket. :-))) Lehet, hogy azóta már a magyar orvosoknak is van renoméja, ez egy sok éves story.
phoenix102 2010.08.25. 15:02:56
A többiek is érdekesek voltak. Nagy volt az arcuk, de lassan rájöttek, hogy a néhány év alatt, amióta orvosként dolgozom több beteget láttam, mint ők a 20 évnyi munkájuk során. Ennyi előnye azért van az itthoni orvosi munkának, többet látunk 1 év alatt, mint mások máshol 10 év alatt.
phoenix102 2010.08.25. 15:09:48
Fekete Dália 2010.08.25. 15:16:37
Na látod, ha ilyeneket írtok, akkor egyből jobban érzi magát az ember, mert kiderül, hogy magyar közkórházakban sokszor jobb kezekben vagyunk, mint egy német, drága magánkórházban.
pakesz (törölt) 2010.08.25. 15:16:46
ehhez csak azt tennem hozza hogy a MAGYAR EGESZSEGUGY az ubereli ezt a nemet kocerajt!!!
hiszen havi 5e forintert plusz a galans paraszoliert sokkal szakszerubb ellatast lehet kapni
csak ismerni kell egy olyan dokit aki tudja hogy FIZETSZ es olyanoknak tovabbit teged tovabb, akik az atlagosnal (akar csak egy picivel is!!!) jobbak, hiszen aki az idejenek a nagy reszeben egyfajta mutetet csinal szakorvoskent az sokkal jobb mint ezek a fizetos marhaskodo helyek!!!
azt hiszem ugyanezt irtam amikor egy kismamanak elcsesztek valamit a magyar elitkorhazban
ja hogy hozza is tegyek!!!
magyar egeszsegugyet uj alapokra, hogy PENZ meg TOKE legyen, es akkor az ilyen betegeket le lehet nyulni, elvegre az a szakorvos aki benne van a surujeben az ubereli a polihisztorokat
TamásD 2010.08.25. 15:24:55
Ugyandehogy (törölt) 2010.08.25. 15:47:02
gld 2010.08.25. 15:52:40
Irise 2010.08.25. 16:26:15
_Molly 2010.08.25. 16:31:17
Honnan veszed, hogy a betegnek kevésbé fontos a szakmai színvonal?
Azok a szerencsétlenek ott, a német klinikán (is) nyilván meg vannak győződve arról, hogy a megfelelő szakmai színvonalú ellátást kapják. Honnan tudhatnák, hogy nem így van?
:-o
TamásD 2010.08.25. 17:00:51
TamásD 2010.08.25. 17:05:00
Szóval annyira nem kell hozzájuk ragaszkodni:)
A lép az mondjuk fontos (pl. ha kivesszük, egy sor vakcinát kell kapniuk a betegeknek, mert lépeltávolítás után jóval fogékonyabbak a fertőzésre), bár ugyanígy a vadállatoknak kell, hogy amikor nagyon hirtelen erős testmozgást végeznek (elkezdenek sprintelni a záskmány után), akkor legyen egy olyan raktár, ahonnan a szervezet hirtelen vért tud kipumpálni.
P75 2010.08.25. 17:26:59
phoenix102 2010.08.25. 18:02:47
A lényeg, hogy a nagy mennyiségű (Mo.-n nem ritka, sőt átlagos) zsír emésztéséhez viszonylag sok epesav kell detergensként (felületnövelő), ahhoz, hogy az emésztőenzimek (pancreas lipáz) egyrészt aktiválódjanak, másrészt hogy megfelelő idő alatt bontani tudják a zsírt. Ha nem megy, akkor jönnek az emésztési zavarok, zsírban oldódó vitaminok hiánya stb.
TamásD 2010.08.25. 18:40:17
Persze, nem csöpög az epe, meg van zárógyűrű (bár nevezdd inkább Oddi sphincternek), de az megvan epehólyaggal együtt is, meg anélkül is.
Ha még precízebb akarok lenni, akkor azt mondom, hogy epehólyag eltávoíltás után maga a közös epevezeték veszi át az epehólyag szerepét félig meddig, és kicsit kitágulva egyfajta pseudo-reservoárként funkcionál, ha jön az impulzus, kiüríti az epét.
Szerintem, ha valaki valamit elveszt, és igazából nem hiányzik neki (persze ez csak durva egyszerűsítést), akkor arra nem nagyon volt szüksége.
De tulajdonkppen nagyon elkanyarodtunk:)
Ugyandehogy (törölt) 2010.08.25. 20:36:38
Nohát! Én viszonylag tájékozottnak hittem magam, de most is tanultam. Én azt hittem, az epehólyag termeli az epét (délután másokat is megkérdeztem a földi halandók közül, ős is így hitték).
Mondjuk ennek fényében nem kell tartani az epehólyag kivételétől, ha az ember nem eszi zsírosat és fűszereset?
És akkor akinek epekövei vannak, de nem okoz panaszokat, az kivetesse a köveket, vagy ne aggódjon, hogy egyszer az epehólyagot kell majd kivenni neki?
Mert az orvosk mind azt mondják, hogy addig kell kivetetni a köveket, míg (nagyobb nem lesz a baj) be nem gyullad az epehólyag.
meronem 2010.08.25. 21:44:29
Az epekő, ha nem okoz panaszt, akkor nem vétetik észre, és nem kell vele foglalkozni :) ha kicsi és tudnak róla, annak legtöbbször már oka van. Mindenesetre elzárhatja az epevezetéket, bakteriális fertőzési góc, kilyukaszthatja az epehólyagot...
Ugyandehogy (törölt) 2010.08.25. 21:49:03
azért kivetessem? (minden invazív beavatkozástól tartok)
géyamasszőr 2010.08.25. 21:58:58
TamásD 2010.08.25. 22:06:49
És még valami, olyan nincs, hogy csak a köveket vesszük ki, az mindig a teljes epehólyag eltávolítást jelenti laparoszkópos úton, ha lehet.
Ugyandehogy (törölt) 2010.08.25. 22:14:19
Köszönöm szépen a kedves és segítőkész válaszokat.
Mikrobi 2010.08.26. 07:25:12
Hát igen, ilyen az, amikor egy kórház általános. Mindennel max. a 3. világban foglalkozik egy kórház és az orvosok, de ott többszáz km-es körzetben nincs szakkórház.