Figyelmes, udvarias orvosok

2010.08.05. 14:00

Siasztok!


Annyi szomorú és megdöbbentő történetet olvastam már itt... Azt hiszem, eddig elképesztően nagy szerencsém volt az egészségüggyel. Két történetet mondanék el, amelyek- az itt olvasottak után mesének hatnak. Sajnos - mert természetes kellene, hogy legyen.


Az első egy vidéki, kisvárdai kórház. Családom egy közeli kisvárosban él. Erről a kórházról is sok rosszat lehet hallani, nekünk szerencsénk volt. 4 éve karácsonykor nagymamám elcsúszott a jeges lépcsőn. Mivel nagyon fájt a lába, háziorvosunkat kihívtuk: tündéri kedves fiatal orvosnőt. Mivel súlyosabbnak látta a helyzetet, mentőt hívott, kórházba vitette. A váró üres, hideg volt, nem fűtöttek az ünnepek alatti kis forgalom miatt. A rendelőből kinéz egy orvosnő: jelzi, hogy beteg van bent vizsgálaton, türelmünket kéri, és kiad egy plédet, hogy takarjuk be mamát, nehogy megfázzam a tolószékben ülve.


Hamar sorra kerülünk, vizsgálat, majd röntgen. A röntgen során vigyáznak, nehogy fájdalmasan forgassák az amúgy is nagyon fájó lábat. Az eredmény: hosszában repedt combcsont. A doki szerint bár tört volna el simán, hamarabb gyógyulna. Gipszelni kell: a gipszelő srác végig kedves, viccel mamával, hogy ne a fájdalomra figyeljen. Nagyikámnak majdnem potyog a könnye a fájdalomtól, de közben nevet a gipszelő srác poénjain :) Mindvégig mindenki, az orvos, a röntgenes, a gipszelő kedves, udvarias volt, és figyeltek, hogy a vizsgálat és gipszelés során ne okozzanak még nagyobb fájdalmat. Hála nekik!


Második történetem: 6 hete született a kislányom :))) Mikor pozitív lett a terhességi tesztem, elmentem a visegrádi utcai szakrendelőbe nődokihoz. Mivel nemsokkal előtte költöztünk a 13. kerbe, nem volt még dokim. Az orvos, akihez kerültem, végig feltűnően unt engem, flegma volt és nem is próbálta eljátszani, hogy érdeki a terhességem. Később neten fórumokban olvastam, hogy a belépés után azonnal borítékot kellett volna tennem az asztalára, akkor gondosabb lett volna. Mindegy. Netes fórumok alapján kerestem másik dokit. A Mávban találtam olyan orvost, akit sokat dicsértek, és mint utólag kiderült, méltán. A gondozás és a szülés alatt végig figyelmesen követte a gyerek fejlődését, a vizsgálatok eredményeit.


A szülés éjszaka indult be, szerencsére ő volt az ügyeletes. A szülésznők mindvégig olyan kedvesen, gondoskodóan segítették a szülést, hogy az még engem is meglepett. Persze kellemesen :) Valahogy több volt, mint amire számítottam. Pedig nem fogadott szülésznők voltak. Egyikük az éjszakai ügyeletes volt, majd reggel 7-kor volt váltás, akkor jött új szülésznő. Mivel gyakran szóba kerül a blogon: utólag adtunk pénzt. De! Ezt előre nem tudhatták a szülésznők, ők éppen csak akkorra voltak beosztva, nem ismertek, nem voltak fogadottak.


Mégis kedvesek voltak, figyelmesek! Ebben a helyzetben pedig, egy szülés során, ugye vannak olyan helyzetek, amik nekik sem lehetnek kellemesek. Pl mivel infúzió volt bekötve a karomba + eda a gerincembe, nem kelhettem fel, így ágytálazni kellett. Szülés után lemosdatni, átöltöztetni. Nem láttam rajtuk egyszer sem, hogy kellemetlenséget okozok ezzel, nem mutattak ilyesmit, beszélgettek velem, mosolygósak voltak, segítettek.

 

Tudom, hosszan részletezem ez, de azért, mert szinte hihetetlen élmény volt ez a bánásmód! Mindig elmondták, hogy most mi fog történni, mit adnak be, miért és hogyan. Az orvosom rendszeresen bejött érdeklődni, majd a szülés (kitolás) során segített, biztatott, ellátott. Később a csecsemős nővérek is nagyon segítőkészek voltak a kislányom ellátása során :) Annyira "rendben volt" az egész, hogy nagyon pozitív élményként maradt meg bennem, így egyáltalán nincs bennem félelem egy újabb szüléssel és terhességgel kapcsolatban.


Jelzem, hogy nem vagyunk nagyon... tehetősek, így csak jelképes összegekkel tudtuk kifejezni utólag a hálánkat, de ez valódi hála volt, mert megérdemelték a munkájukkal. És tudom, hogy ez egy nagyon vitatott kérdéskör, de úgy gondoltuk a férjemmel, hogy adunk hálapénzt, amennyire a lehetőségeink engedik.


Apróság még: elvileg egy ember lehetett volna bent velem a szülőszobában, a férjem. Vajúdás során "beszivárgott" a húgom és a sógornőm is. Bejöttek megnézni, hogy hogy állunk, és ott ragadtak. A szülésznő nem küldte ki őket, megengedte, hogy maradjanak, mert olyan "szépen szültem" szerinte. Rákérdeztem, h ez neki mit jelent, azt mondta, h nem hisztizek :)


Szóval nagy köszönet ezeknek az embereknek. Örülök, hogy nem a blogon sokszor leírt "rémekkel" futottam össze, hanem igazi emberséges emberekkel.


Üdv

Vati

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

szabidoki 2010.08.05. 14:11:15

Végre valami pozitívum, hajrá, csak így tovább!

Káin 2010.08.05. 14:18:20

Ezt tényleg jó volt olvasni, e öröm, e bódottá.

IrishOak 2010.08.05. 14:21:34

Az már csak úgy van, hogy normális "beteggel" igen is hogy nagyon normálisan bánnak.

Remélem a nagyi is jó egészségnek örvend, és ölelgeti még jó sokáig a pici dédunokáját:-)

P75 2010.08.05. 14:55:57

Végre, még sok ilyet!
Bár a "A szülés éjszaka indult be, szerencsére ő volt az ügyeletes." mondatnál azért lesápadtam. Elég gyakori, hogy "szerencsére" épp akkor indul be a szülés, amikor a doki amúgy is ügyeletes. Sokszor kiderül később, hogy aznap délelőtt a kismama rutin vizsgálaton volt az adott orvosnál. De ez már csak az én gonoszságom.

huncut 2010.08.05. 17:09:36

Igen, jó olvasni az ilyen eseteket, és remélem, a posztolónál a babácskák sorozatban fognak születni. :-)
És akárki akármit is mond, én úgy látom, megindult valami jó az egészségügyben. Szerencsére makkegészséges vagyok (remélem, nem kiabálom el, de a legutóbbi körzeti orvosi látogatásaim között négy év telt el), de ha véletlenül adódik valami és orvoshoz kell mennem, azt látom, egyre inkább teljesen korrekt ellátásban van részem. Legutóbb egy baleset következtében kerültem kórházba, és tkp egy szavam sem lehet. Jóformán utcáról kerültem be (no jó, küldtek egy rendelőből azzal, hogy haza se menjek a kórházi felvétel előtt), de teljesen rendben ment minden. Az osztályra való felvételem ugyan kissé nehézkesen zajlott, de onnantól egy szavam sem lehet. És azt láttam, hogy a szobatársaimmal is törődtek, a nővérkék percre pontosan figyeltek arra is, mikor ehet-ihat a frissen műtött beteg.
Nem volt fogadott orvosom (baleset következtében kerültem be), és mégis minden szépen, rendben zajlott. Valahogy így kéne mindenütt.

gld 2010.08.05. 19:46:09

Tyuhuj, dejó egy ilyen posztra visszakecmeregni ide :) Örülök, hogy ilyet olvashatok. Annyit tennék hozzá, hogy bár sokan az ilyesmit természetesnek veszik, és nem is pazarolnak rá szót, azért csak kellene :) Az eü-ben is emberek dolgoznak, és jótékonyan hat a lelkükre, ha elismerik őket. Tényleg tökjó :)

VaTi 2010.08.06. 07:19:02

Sziasztok! a Én írtam a posztot. Nagyikám 83 éves, erős, egészséges és imádja a dédunokáját :) Az ő "egészségfilozófiája": gyógyszert nem szed, mert ilyesmivel nem mérgezi magát. 2 dolgot kell szedni: alacsony vérnyomásra kávét, magasra pálinkát :) Az egyik kérdésre válaszolva: a szülés magától indult be, 5 nappal előtte voltam a dokinál. Valszeg azért éppen őt kaptam ügyeleten, mert fiatal orvos és őket ugye előszeretettel gyakrabban osztják be ügyelni. Szülés közben egyébként le is járt a műszakja, reggel 7-kor, és szabadsága következett, de bent maradt fél 11-ig, míg a kicsi megszületett. Egyébként egyetértek azzal, hogy nem csak a rossz dolgokat kell szóvá tenni. Ha valakitől jót kaptunk, azt is illik feljegyezni :)

huncut 2010.08.06. 07:37:51

@VaTi: A nagyikád hozzáállása nagyon szimpatikus. :-)
Remélem, még sokáig tudjátok élvezni egymás társaságát. :-)

huncut 2010.08.06. 07:40:26

@VaTi: A nagyikád hozzáállása nagyon szimpatikus, és ezek szerint hatékony is. :-)
Remélem, sokáig élvezitek meg egymás társaságát, és a kicsinek testvérei is lesznek. :-)

huncut 2010.08.06. 07:41:14

A blogmotor meg mongyonle! :-)

_tracky 2010.08.07. 10:01:04

Jó ilyen történeteket is olvasni. Úgy látszik az emberi tényező itt erősebb volt, mint a "pénzhiány".

Pár napja amikor vizsgálatra kellett mennem én is találkoztam normális orvossal, illetve asszisztensével - szerencsére nem ritka a normális orvos, vagy asszisztens, igaz, ők nem szokták ezt a blogot olvasni, nincs rá idejük, mivel több ember helyett rohangáltak és dolgoznak.

aversio avagy pacalfagylalt 2010.08.10. 07:13:03

@_tracky:
Milyen gyorsan végetér egy post, ha jót ír.:-DDD
Normális orvos itt nem ír- olvasni vison olvas és forog a gyomra.Persze köben több ember helyett rohangálnak, dolgonak : egy kvázi fizetésért.

_tracky 2010.08.10. 07:32:09

@aversio avagy pacalfagylalt: igen, ez sajnos tényleg jellemző.

Pedig annyira nem reménytelen a helyzet, csak akik tényleg jól ellátják a feladatukat, azoknak a szusszanásnyi idejükben sincs idejük, hogy jöjjenek és blogoljanak, és osszák az észt, hogy tulajdonképpen a beteg miatt van az egész.
Lehet, hogy ismerik és olvassák is a blogot - nem kérdeztem, de szerintem nem is foglalkoznának ezzel, ha mégsem ismernék -, de én ezzel úgy vagyok, hogy ha normális vagyok egy emberrel, akkor nagy valószínűséggel ő is az lesz velem. Viszont ha már eleve magas lóról beszélek...
© 2009-2015 praxis
blogszabályzat
süti beállítások módosítása