Kórház, amelyben Európa otthon van
Kedves blogíró!
Nemrég találtam rá a blogodra, szerencsés ember lévén eddig nemigen volt szükségem kórházi ellátásra, az orvosaimmal pedig meg vagyok elégedve, így nemigen keresgéltem a témában. Sok elkeserítő történetet közöltél már a blogodon, ezért szeretném megosztani veled és olvasóiddal, hogy a Szent Imre kórház (régen Tétényi) gégészetén mennyire másként mennek a dolgok. Ha nem közölheted az orvosok nevét, nyugodtan húzd ki őket.
A sors úgy hozta, hogy múlt héten ki kellett venni a manduláimat. Jó előre elolvastam erről mindent, és kellően ideges voltam az eljárástól, merthogy helyi érzéstelenítésben végezték, én pedig ájulós voltam fiatalabb koromban évekig. A műtét napján reggel 7:30-ra vártak a Szent Imre kórház gégészetén, azonnal felvettek és 5 percre rá elő is készítettek a műtétre, 8 órakor pedig már ki is toltak a műtőből! Idegeskedni sem volt időm, nemhogy elájulni, amiért én kifejezetten hálás voltam. Muraközy Györgyi doktornő műtött, akit egy élénk és pezsgő személyiségnek ismertem meg, a műtét alatt végig biztatott és bátorított, a két asszisztense is szakszerűen és megértően segített a doktornőnek és nekem.
A műtét után 2 órán át nem nyelhettem, ezalatt a doktornő is és a nővér is (Icának hívták, a vezetéknevére nem emlékszem) felváltva ellenőrizték az állapotomat. A szobatársaim szintén mandulaműtétesek voltak, ugyanolyan figyelemmel kísérte állapotukat orvosuk Horváth Zsuzsanna doktornő. Ica nővér utána egész nap minden órában többször is benézett, és igyekezett mindent megtenni a jó közérzetünkért. Az orvosi tájékoztatás után újra elmondta a teendőinket, tippeket, javaslatokat adott és szükség esetén kedvesen korholt a gyorsabb gyógyulás érdekében és a bevérzés elkerüléséért. Másnap mindannyiunkat reggeli, alapos vizsgálat és sok jótanács kíséretében engedtek haza.
A 3 fős szobánk minden zuga tiszta volt, felújítottnak tűnt, akadálymentesített fürdővel. Az osztály minden szobájában 2-2 TV volt, asztallal, székekkel, szekrényekkel. A gyerekszobák berendezése tükrözte a kis betegek igényeit, ők voltak a legközelebb a nővérpulthoz. Hazafelé menet hallottam, ahogy a folyosón az egyik kisfiú örömmel meséli anyukájának, hogy új barátokat talált a kórházban. A nővérek a legváratlanabb helyzeteket is humorral, derűsen és rendkívül hatékonyan kezelték, a látogatókat udvariasan igazították útba, az egész osztályon nyugalom volt érezhető, még akkor is, amikor a betegek a folyosón nyüzsögtek, nevetgéltek.Mindezt hálapénz nélkül.
A kórház weblapján ezt a jelmondatot találtam: Kórház, amelyben Európa otthon van. Más osztályokon nem jártam, de a gégészetre ez a mondat maximálisan igaz. Remélem, egyre több kórház követi majd ezt a példát.Üdv:
morisz
U.i: Kérlek, a címem ne publikáld!
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
OlefGunnarson 2010.07.29. 17:19:45
"Remélem, egyre több kórház követi majd ezt a példát."
Káin 2010.07.29. 17:28:06
2010.07.29. 18:07:28
huncut 2010.07.29. 18:39:28
Ugyandehogy (törölt) 2010.07.29. 19:07:06
Lehet.
huncut 2010.07.29. 19:12:14
Valakivalahol... 2010.07.29. 21:12:52
Hajrá Szent Imre Kórház!!!
Laser11 2010.07.30. 14:30:18
Linkas 2010.07.31. 13:04:16
OkoskaTo:rp 2010.07.31. 18:43:04
Mindkét műtétnél ketten voltunk bent: a doki és én. Az aszisztens szerepét is én töltöttem be: tartottam a vesetálat, fogtam a kötszert stb. Bár lehet, hogy ez a figyelemeltereléshez tartozik. A doki viszont a saját figyelmét sikeresen elterelte, mert bár vissza kellett mennem, hogy kiszedjék az orromból a tamponokat, ezután 3 ill. 4 napra rá azért még csak kijött egy-egy félméteres gézcsík orrfújáskor. Bennem felejtették.
Betegbarát dolog még mandulaműtét után a "pépes" menü, ami azt jelenti, hogy nem felvágottat adnak, hanem krémsajtot. Csak épp mindezt egy száraz zsömléhez, ami minden, csak nem pépes.