Húgyban, szarban kell taposni

2010.07.04. 06:00

Kedves Praxis blog!

Édesapám történetét szeretném elmesélni Nektek, szerencsére semmi dráma, sőt az Apu azóta is a legjobb egészségnek örvend. De ami akkor történt amikor kórházban volt, soha nem fogom elfelejteni. Bocs, ha kicsit hosszú lesz.

Apukámmal egy munkahelyen dolgoztunk, egyik reggel arra mentem be, hogy már a portás mondta, hogy beszélj Apukáddal mert nagyon rosszul van, de téged várt eddig. Bementem hozzá, tényleg rettenetesen rosszul volt, már felállni sem tudott (azt hozzá kell tennem, hogy tudtuk egy ideje, hogy epeköve van, de mindig húzta-halasztotta a műtétet. Ebből a szempontból nagy hibát követett el, tudom...)

Apu mentőt nem szeretett volna, így a munkahelyünkről felhívtam a legközelebbi kórházat (István), hogy fogadják-e ha beviszem? (nagyon megijedtem, az volt az első, hogy orvos lássa, nem gondolkoztam azon, hogy ki az ügyeletes...) A válasz -nagy nehezen- de pozitív volt, persze menjünk. Gyorsan be is vittem, a következő történt: kb. egy órát feküdt egy folyosón egy ágyon, de úgy, hogy azt hittem én halok bele előbb ha ezt a szenvedést még néznem kell...

Mikor próbáltam rákérdezni, hogy mégis mikor jön majd a Doktor úr, azt mondták, hogy ebédel, majd jön... (mondjuk meg is értem, mert szegény orvosnak is kell enni). Végül megérkezett az orvos, megvizsgálta és mondta, hogy a Bajcsy az ügyeletes, át kell vinni oda. Ez rendben is van, de szegény Apu semmi fájdalomcsillapítót, semmit nem kapott.

A lényeg, hogy egy mentő segítségével átkerült a Bajcsyba, de addig azt a borzalmat soha ne tudjátok meg.. Ott már csináltak több vizsgálatot is, kiderült, hogy persze az epeköve okozza a bajt. Az volt az érdekes, hogy 1 (azaz egy darab) no-spa és 1 db algopyrin után már elmúltak a rettenetes fájdalmai. Ez az első kérdésem: szerencsétlennek miért nem tudtak valamit adni az első kórházban? Olyan büdös nehéz lett volna??? Ja, valamilyen infúziót adtak neki, mert "sokat pisil".

Na átkerültünk a Bajcsyba. Mondták, hogy Apu nem megy már sehova, műteni kell (kb. dió nagyságú epeköve volt). Ok, számítottunk rá. Viszont másnap jött a nagy meglepetés: reggel vizit, az osztályon a legnagyobb vén nemtudomki (tényleg nem tudom, Ő volt a főakárki), kérdezi Apámat, hogy hogy van. Mondja, hogy a kapott gyógyszereknek köszönhetően mostmár jól. Erre: jó akkor mehet is haza. És tényleg, pénteken kivágták a kórházból egy perc alatt.

Viszont ami mai napig egy nagyon pozitív dolog: Aput egy fiatal szakorvos vette fel a Bajcsyba. Mikor Apu indult haza, ELNÉZÉST KÉRT TŐLE, ÉS MEGADTA A PRIVÁT MOBILSZÁMÁT, hogy ha bármi baj lenne a hétvégén hívja nyugodtan. Hát Apu hívta is, mert semmit nem tudott enni, görcsoldók, algopyrin nélkül nem tudott létezni. A kedves Doktor mondta neki, hogy lesz ami lesz, de hétfőn menjen be és meg fogja műteni, akármit is mond a "főfasz".

Meg is műtötték kedden. A műtét jól sikerült, viszont Apu nem nagyon akart ébredni az altatásból, ezért ilyen sub intenzív osztályra helyezték (nem igazán tudom a mai napig sem,. hogy ez pontosan mit jelent). Ez a "sub intenzív" osztály úgy néz ki, hogy középen van egy ilyen nővérpult féle, körben a betegek, és van bent mosdókagyló fertőtlenítőszerrel természetesen. És hát sajnos itt jön a feketeleves..

Apám mellett ülök, nővérváltás van. Egyik ORDÍT a másiknak, hogy a "Szabó bácsival ne foglalkozzál, az csak eszik meg szarik egész nap". Másik beteg akinek szüksége volt, kínjában már a kanalával verte a bögréjét. Hát a mi fülünkön kívűl senkit nem zavart. Később bejött a "növérke" és az első dolga az volt, hogy levett egy tiszta ágyneműhuzatot és szépen komótosan megmosta a papucsa TALPÁT bele természetesen a mosdókagylóba, a végén pedig jól megtörölte a papucsát az ágyneműhuzatba. Hát ez az amitől én falramászok, és jól képen tudnám törölni. Úgy beszéltek velünk ahogy jobb érzésű ember a kutyájával sem.

A rosszabb állapotban lévő betegekkel - akik nem tudták megvédeni magukat - na azoknál meg elszabadult a pokol... Apu a műtét után is sokat pisilt, volt szerencsém többször is kivinni a "kacsát", hát azt ne tudjátok meg. Azt az undorító, gusztustalan, embertelenséget senkinek nem kívánom. Bemész a toalettre és azt látod, hogy tele, DE TELE van kiürítetlen ágytálakkal, egymásra dobálva, a húgyban-szarban taposol SZÓ SZERINT, megfulladsz a szagtól, rettenetes. Sajnálom a nővérek problémáit, tudom, hogy nem könnyű a dolguk. De ez elfogadhatatlan, ha én így végezném a munkámat, úgy kivágnának mint a szart.

Szerencsére Apu másnap már átkerült a saját helyére, az osztályra. Ott már minden rendeben volt, és mai napig minden tiszteletem annak a végtelenül kedves, hozzáértő, és empatikus sebésznek aki műtötte Aput. Nagyon kedves és szimpatikus volt, mindent elmondott Apunak, szerencsénk volt, hogy pont őt kifogtuk.

Üdv. G.

Van egy sztorid a magyar egészségügy helyzetéről? Megvárattak, félrekezeltek, megaláztak? Küldd a praxisblog@yahoo.com címre!

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Gest anyó férje 2010.07.04. 08:50:15

Ebbe a posztba is benne van a csavar hogy saját tévedését, vagy inkább hülyeségét is az eü rendszer hibájaként próbálja eladni
Epeköves panaszai voltak a kedves apucikának? Miért nem az ügyeletes orvost hívta/kereste fel? Aztán kiderült hogy egy injekciótól elmúlik a fájdalom. Miért kellett ezért a kórházba menni? Ha valakinek kiújulnak az epeköves panaszai NE a kórházat rohanja meg
Totál káosz a posztíró szemlélete, a stílusa magát minősíti, semmivel se jobb a mosatlan ágytálnál. Persze nekiáll a jó modort másokon számonkérni, szóval egy újabb gyöngyszeme a demagógiának

Kommentek:

radiologus.hu · http://www.radiologus.hu 2010.07.04. 09:53:52

a nyugalom megzavarására alkalmas · http://www.youtube.com/watch?v=NBszQFz6buA 2010.07.05. 16:24:31

PRAXIS

Médiaajánlat

Friss topikok

Közösség

Szerzői jogok

Blog