Anno 18 éves koromban (most vagyok 34) vették ki a mandulámat ebben a kórházban. A doktornő, sajnos már nem emlékszem a nevére, rendkívül korrekt, segítőkész és együttérző volt. 5 napot voltam benn, nem tartozik a kedvenc emlékeim közé, de a doktornő miatt mégis pozitív élmény volt.

A lényeg, hogy a torokmandulám akkorára duzzadt (begyulladt) hogy komolyan veszélyeztette a léglegzetvételt, a hangom is elmélyült már a végére.
Már penicilin injekciókat kaptam + fájdalomcsillapítót mert nyelni sem bírtam, plusz semmilyen gyógyszer nem húzta le a gyulladást a mandulámról.

A műtét alatt nem altatnak, sajnos az én esetemben ez rosszabb volt mindennél. Alacsony vérnyomásom van (3 presszókávé után is épphogy 90/60) szóval el is ájultam műtét közben, az ápoló tartotta a fejem, végül karban vitt vissza azaz ápoló az ágyra (rendes volt tőle). Totál kiütött ez a műtét, a gyulladt mandula miatt ráadásul nehéz volt a doktornőnek rendesen elvarrnia a vérző ereket, a fejem sem tudtam tartani annyira kész voltam.
Szegény nagyon aggódott miattam, nem voltam egy könnyű eset.
Mások a saját lábukon jöttek vissza, semmi extra nem volt nekik, de én másfél napig nem voltam magamnál a műtét után és belázasodtam. A doktornő minden éjjel benn volt a kórteremben az ágyamnál és megnézett. A műszakja kezdetén is jött és ellenőrzött, a műszakja végén is. Nagyon alapos volt, bár nem akart megijeszteni. Amikor éjjelente megnézett - még akkor is amikor aludtam - biztosan azért tette mert aggódott.

Nagyon jó munkát végzett, mert az 5. nap végére teljesen rendbejöttem. Amennyire komplikált volt a műtét annyira gyorsan gyógyultam.
A kórteremtársak mondták, hogy amikor az ápoló visszahozott úgy néztem ki mint egy zombi. Viaszfehér, kékes arcbőr, és nagyon hideg volt a kezem is. Mintha minden vér kiszaladt volna belőlem és csak lassan lett megint normális színem. (másfél napig nem tudtam magamról)

Amennyire tudom nem vagyok vérszegény, bár az tény, hogy irtózom a kórházaktól, orvosoktól, tűtől, vértől...brrr vérvételkor szinte mindig elájulok... már attól is kifut a vér a fejemből ha be kell mennem egy kórházba. Mintha valami mongúz lennék amelyik vész esetén halottnak teteti magát. :-D

Viszont a doktornő hozzáállása példaértékű, úgy gondolom. Szívesen emlékszem vissza rá. Fül-orr-gégész volt, a keresztneve Éva volt, azt hiszem. :-)

Országos Baleseti Intézet
Neurológia intenzív
Sajnos, nem szereztem jó tapasztalatokat a fenti kórházban. Barátomat mentő hozta be agysérüléssel (legurult egy lépcsőn)
Miután a tudata zavarttá vált, nem tudta megadni a hozzátartozó nevét, elérhetőségét (halott nővérét adta meg), ezért nem is foglalkoztak vele, míg rosszabbul nem lett, így került az intenzív osztályra. Én a rendőrségtől tudtam meg, hogy hol van, pedig amikor eltűnt, sorra hívtam a kórházakat, köztük a Balesetit is, ahol azt mondták, nem érkezett ilyen nevű beteg mentővel. A mentők sem tudtak róla. Az ambulancián leltárba vett összes ruhája eltűnt. (Bár ez a legkisebb bajom most.) Laborvizsgálatot egy héttel az intézménybe kerülése után végeztek, CT-vizsgálatot pedig két hét múlva! Súlyosan zúzódott az agya, óriási bevérzéssel, és egy hétig az osztályon - nem az intenzíven - MEGFIGYELÉS ALATT TARTOTTÁK. Később kiderült, hogy a mentősök, akik bevitték, durván bántak vele, rángatták, eszméletlen állapotban megpróbálták talpra állítani.
Egy hónap múlva meghalt.
Nem tudok erre mit mondani.

Az elmúlt 3 évben háromszor kellett igénybe vennem a Baleseti Intézet ambuláns részlegét.
Az első esetben egy, más kórházak és szakrendelők által nem teljes biztonsággal diagnosztizált (nem voltak biztosak magukban) problémával kerestük fel az Intézet rendelőjét és annak egyik főorvosát.
A diagnózisa gyors, határozott és a lakóhelyünk szerinti sebészeti szakrendelő előzetesével egybevágó volt.
Rövid ambuláns műtét után a nejem igen gyorsan és panaszmentesen meggyógyult.
Természetes, hogy mikor nem sokra rá engem ért baleset, a jó diagnoszta helyi sebész orvosomat kerestem fel.
Felállította a diagnózist és kézspecialista felkeresését ajánlotta.
Bejelentkeztem az én "csoda" doktoromhoz aki megint csak helyben hagyta a "vidéki" diagnózist és ugyancsak ambulánsan egészségessé műtötte a kezemet.
A sors, avagy ki tudja, az idei évben ismét kiszabott rám egy balesetet, úgyhogy az én kis sebész doktornőm beutalójával ismét csak a Baleseti szakrendelőjében jelentkeztem.
Lelkiismeretes és alapos (röntgen, UH) vizsgálat után, a megfelelő segédeszközökkel ellátva, immár lakásomon gyógyulgatok és az én varázsló sebész orvosom meg sem próbált műtétre rábeszélni, mivel van hagyományos és természetes gyógymód is a bajomra.
No, sok mindent hallván és látván, ez is a csoda kategóriájába tartozik!
A személyzet rendkívül kedves, udvarias és segítőkész volt minden esetben.
De nem csak a Balesetiben, hanem az anyakórház szakrendelőjében is!
Köszönöm.

@ligetijuli: elképesztő felelőtlenség! Szavakat nem lehet rá találni! :(

Urológia, most áprilisban, heregyulladással. Ez a kórház fergeteges (vagy legalábbis az urológia)! Nyilván nem kéjutazás, és itt is volt olyan nővér, aki kicsit pöcs volt... De összességében össze nem lehet hasonlítani a másik kórházas élményemmel 20 évvel ezelőttről. 2 ágyas kórterem, ha kellett mindig jött a nővér, doki ugyan nem ugrált körülöttem, de odafigyelt... minden ami kell. Mikor kicsit kikészültem lelkileg, az éjszakás nővér pedig rám szánta simán azt az 5-10 percet, ami kellett, h gatyába rázzon.

Szóval nyilván kórházról van szó, nem karibi nyaralásról, és nem fogják simizni a buksid, de nem is az a feladatuk. Ami viszont a feladatuk, azt tökéletesen végzik, pedig elég kemény munka. Ja és nem tudom általában hogy van, de én 2 ágyas szobába kerültem... szerintem a többi kórteremben sincs több max. háromnál.

Édesapám 84. évében jár, aktív nagyon okos ember, aki minden nap úszni járt. Eddig. Néhány hete elviselhetetlen fájdalmai lettek minden megtett lépés után. A gyógyszeres kezelések nem hatottak, s be kellett feküdnie a Péterffy Kórházba. Nagyon tartott ettől.A neurológiai osztályra való beérkezése után EGY órával már az orvos kezében volt az CT felvétel és az összes laboreredmény. 3 nappal a bekerülése után MRI-t készítettek róla, ami hála istennek kizárta a rosszindulatú elváltozást. Most gyógyul, és újra talpra fog állni. Mindenki aki ott dolgozik, udvarias, készséges sőt kedves vele és a többi beteggel is. Odafigyelnek rá, naponta többször megkérdezik, hogy mire van szüksége, tisztán tartják és nagyon gondosan ellátják. Egészen nagyszerű ez a gondoskodás, és hálásak vagyunk a kórháznak, mert különleges a mai egésségügyben.
Egyébként ott születtem én is nagyon-nagyon régen.

Javítok: egészségügyben.

@ligetijuli: Ilyenkor kérdés, hogy milyen állapotban került be, bár egy rutin labort a jóisten összes orvosa kér (mert illik, és mert utólag bármiféleképp lehet magyarázni), pl. ismerősöm 96 éves nagyanyjának csináltunk d-dimer, vérgáz, stb. vizsgálatot kb. 96.000 ft értékben a második agyvérzése utáni embóliájánál. Őt egy eltérő szemléletű orvos hagyja békében elmenni, ahogy elment a te hozzátartozód is, isten nyugosztalja.

@ligetijuli:
fogadd őszinte együttérzésem!
Remélem lesz elég erőd az újrakezdéshez, őrizd barátod (szerelmed?) emlékét.