Éjjel-nappal volt már dolgom a B-K megyei kórházzal. Pontosabban: a fülészetével meg az éjszakai háziorvosi ügyeletével.
Fülészet(a 10-15 látogatás együtt): 95%

Éjszakai ügyelet (1 látogatás): 100%

És mindkét helyen: 0Ft hálapénzzel...

Sajnos én nem pont ezt tudom írni erről a kórházról.

2011.12.31. 4 óra várakozás az ügyeleten, gúnyos beszólás a nővértől. 1db a beteg által kiváltott!! fájdalomcsillapító injekció, ami rövid ideig használt csak.
2012.01.01. 40 perc várakozás, 1db injekció, egy a beteg által kért beutaló megtagadása.

Köszönjük szépen ügyelet, és ez az év kórháza! Lehet, hogy kívülről szép, de a dolgozók emberileg a 0-val egyenlőek. Persze tisztelet a kivételnek, de az ügyelet, az kritikán aluli volt tegnap. Ugyan tegnap szilveszter volt, és biztosan pocsék bulizás helyett dolgozni, de akkor is. A betegnek sokkal rosszabb, elhihetik! Az meg aztán biztosítékot vert, amikor látom, hogy a vihorászó fiatal srác bemegy, és az én hozzátartozóm meg ott görnyed a széken, és hiába szóltam a nővérnek, dafke nem szólította be. Biztosan azért, mert szóltam. Lehet szavak helyett többre mentem volna egy borítékkal.

Szégyen!

Üdv!

Panaszt szeretnék tenni a következő orvosnőre: Dr. Kerekes Zsuzsanna

Ő a Bács-Kiskun Megyei Kórház Nyíri úti telephelyén dolgozik az ideggyógyászaton...

Panaszaim vele kapcsolatban:

-Nem hallgatja meg végig hogy mik a panaszaim, milyen tüneteket észlelek

-az évek során állapotom romlik, de őt ez egyáltalán nem érdekli

-nem vizsgál ki normálisan (nem küld el a vizsgálatra, mert drága, mert attól, hogy elküldene MR-re még nem gyógyulok meg, van elég pénzem fizessem ki az MR-t. Mikor ebbe beleegyeztem, hogy jó fizetem, akkor is rögtön jött újabb kifogás, hogy itt most még így se lehet...)

-megalázoan viselkedik pl. kinevet, beszólogat Ez a találkozásunk legelső pillanatában már így volt.

-szívtelen, kőkemény

-előadja a koncepcióját, hogy mi a bajom, elmondom, hogy miért rossz amit mond, miért nem illik a képbe(teljesen világos dolgok), de ő ezt figyelmen kívűl hagyja

-szokásos mondon megkérdezte tőlem anno, hogy mi a foglalkozásom. Megmondtam, hogy mi. Erre ő, hogy mennyire útálja azokat...

-Megkértem őt magyarázza el a leletembe leírtakat, hogy néz ki ez a dolog. Végülis szeretném megérteni mi a bajom. Erre ő: ez nem olyan mint az én munkám, ezt nem tudom csak úgy megérteni. (de azért végül elmagyarázta. Egyáltalán nem volt bonyolult)

Attól tartok nagyon nagy az esélye, hogy nem csak velem viselkedik így, és ez nagyon veszélyes.

Egy történetet, még azért elmesélek vele kapcsolatban. Egyszer mikor bent voltam nála és velem úgy bánt mint egy kutyával, bejött egy férfi orvos (gondolom a főnöke). Vele egyből túláradóan kedves volt, cukorkával kínálta, meg végig úgy viselkedett kb. minha szerelmes lenne belé. Szóval ő az a fajta tán, aki úgymond felfelé nyal, lefelé tapos.

Üdv!

Más orvosokkal kapcsolatban is tapasztaltam, hogy le akarják rázni a beteget nem is feltétlenül azért mert szívtelenek, hanem szakértelem hiány miatt. Mindig a könnyebb utat választják, anélkül, hogy másik lehetőséget megvizsgáltnák.Az elmúlt öt évben semmit se sikerült ott normálisan elintézni... Itt most főleg a járóbeteg részre gondolok. Nincs normális kivizsgálás. Kérem, hogy adjon az életéből két percet, hogy magyarázza el a leletemre leírtakat és csak nagy küzdelem, könyörgés után talán kapok 1 percet, hogy egy részét elmagyarázza. Persze hozzáteszik, hogy úgysem érteném meg minek magyarázza... Hát talán azért hogy legalább annyit tudjak, hogy ez most jó vagy rossz, vagy mennyire rossz. A sürgösségin egyszer úgy küldtek el, hogy megkaptam a leletem, de orvos nem jött oda, hogy elmagyarázza, hogy most akkor mekkora a baj.

Másik eset...
Volt egy betegségem, amit meg lehet volna gyógyítani valószínű, ha normálisan időben kezelnek. Ehelyett csak telt az idő, megjelentem kontrollra, ahol megállapították, hogy rosszabb a helyzet, de azért majd jöjjek vissza később ne csináljunk semmit. Aztán amikor csináltunk már késő volt. Évek teltek el... Ez bőrgyógyászaton volt.

Azért persze nem mondom, hogy az egész kórház ilyen. Szerencsére nem voltam ott sokszor. Azt megtanították nekem, hogy vigyázzak az egészségemre, nehogy odakerüljek hozzájuk.