Dadogás
A dadogás és a beszédfolytonossági zavar könnyen elkülöníthető egymástól. Az előbbire szavanként két vagy több, két másodpercet vagy hosszabb időt igénybe vevő szótagismétlés, gyakori lélegzetelakadás, a szokványosnál gyorsabb (hadaróbb) beszéd, stressz hatására bekövetkező rosszabbodás, frusztráció és a szemkontaktus gyakori hiánya jellemző. A beszédfolytonossági zavar esetén ellenben ritkább a szóismétlés és rövidebb idő kell hozzá, a lélegzet általában nem akad el, a beszéd rendes sebességű, a stressz nem hat rá, a páciens nem frusztrált, és szokványos a szemkontaktusa.
A dadogást okvetlenül kezelni kell, ha három hónapnál hosszabb ideje észlelhető, s lelkileg megviseli a gyermeket. Súlyos érzelmi, önbecsülési következményei lehetnek ugyanis annak, ha a beszédzavar miatt a gyermeket a társai csúfolják, s emiatt nemigen mer nyilvánosság előtt beszélni, mert ez nemcsak az iskolai előmenetelét, hanem a későbbi érvényesülését (karrierjét) is akadályozhatja.
A tapasztalatok azt mutatják, hogy a kismérvű dadogás (ilyen az esetek csaknem négyötöde) magától vagy kis besegítéssel elmúlik. A súlyosabb dadogás kezeléséhez azonban a logopédus szakértelmére van szükség, mert ő egyben lelki terápiát is végez, s a szülőket is felkészíti a dadogós gyermekekkel való helyes viselkedésre.
(Forrás: Dr. P. T. sulinet.hu/eletestudomany/archiv)
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.