Agresszió
szólj hozzá
2010.05.24. 10:57
„Agressziónak nevezünk minden olyan szándékos cselekvést, amelynek indítéka, hogy – nyílt vagy szimbolikus formában – valakinek vagy valaminek kárt, sérelmet vagy fájdalmat okozzon.” (Ranschburg J.)
Első ránézésre talán értelmetlennek is tűnik az agresszió, valamilyen oknál fogva mégis megjelenik az embereknél. Kialakulásáról többféle nézet is létezik, ezek talán némileg ellentmondanak, némileg kiegészítik egymást.
Az egyik nézet szerint az agresszióhoz a csecsemő azon felismerése vezet, hogy az agresszív viselkedés sokszor megoldja a problémáit: ha valamilyen kellemetlen hatás éri és elkezd rugdalózni a szülők a segítségére sietnek, és megoldják a problémát. Ezt Ranschburg Jenő instrumentális agressziónak nevezi. Ez esetben az agresszió eszköz, mely a kívánt eredményt meghozza. (például amikor két óvodás veszekszik valamilyen játékért)
Másik nézet szerint az agresszió a düh eredménye, annak „levezetése”. Akkor jelentkezik, amikor a gyermeket valamilyen cselekvésében megakadályozzák, frusztrálják. (Mérei, Binét) Erre a fajta agresszióra is találunk utalást Ranschburgnál, ő ezt a fajta agressziót indulati agressziónak nevezte el.
Mind a két nézet megegyezik abban, hogy az agresszió egy kifelé irányuló ösztönös cselekvés, amit a külvilág vált ki. Ezzel szemben áll S. Freud halálösztön-életösztön elmélete, miszerint az agresszió egy sötét, belülről fakadó erő, mely az egyén elpusztítására tör (halálösztön), de az ember önvédelmi okokból (életösztön) ezt a pusztítást kifelé fordítja. Ez az ösztön mindig jelen van, és (frusztrációktól függetlenül) néha kitör. A modern pszichoanalízis általában elutasítja Freudnak ezt a nézetét.
(Forrás: home.sch.bme.hu )
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
PRAXIS
"Pozitív és negatív történetek a magyar egészségügyről, minden mennyiségben. Orvosnál jártunk és nem ment minden zökkenőmentesen? Netán megaláztak, megvárattak vagy félrekezeltek? Vagy éppenséggel lelkiismeretes, segítőkész egészségügyi dolgozókkal találkoztunk? Ide megírhatjuk. Miért is? Mert az orvostársadalom máris nyomon követi a bejegyzéseket, olykor pedig hangot is adnak álláspontjuknak a kommentekben. De ha nem vagyunk mesélős kedvünkben, a kórházértékelővel is kinyilváníthatjuk véleményünket." - hvg.hu
Médiaajánlat
