"Fáraszt a sok hipochonder"
75 hozzászólás
2010.05.21. 07:00Nem most történt - vagy tíz éve - de maradandó nyomot hagyott bennem a dolog. Szóval talán kicsit hosszú lesz az amúgy egyszerű történet, de aki a Doktor House-on nevelkedett, lehet hogy értékeli a felvezetést is.
Egy nap arra ébredtem, hogy fájdalmasan merev a nyakam, és a tegnap esti lábzsibbadás sem múlt el reggelre. Bár csak 26 éves voltam, betudtam annak, hogy a korral jár, és elmentem volna elsőrandizni egy leányzóval, azonban a zebrán átfutás közben kis híján összecsuklottam - nem tartott meg a lábam. Azért a randihelyszínre még becsületből elbicegtem, de a legkisebb bajom az lett aznap, hogy a hölgy nem jelent meg. Ami ugyanis ennél is jobban lerontotta a napom, az volt, hogy délutánra a meglevő kellemetlen tünetek erősödése mellé az arcizmaim kezdődő bénulását tapasztaltam, és ez azért már nálam is megütötte azt az ingerküszöböt, ami orvosért kiált. (bár igyekszem nem horrort vizionálni, de nekem mint laikusnak idegrendszerinek tűnő, és viszonylag gyorsan súlyosbodó tünetek komolyabb kezelést ígényeltek ránézésre, mint a szokásos tea-aszpirin-pihenés csodahármas)
El is vánszorogtam - ahogyan azt jó betegként tenni kell - a háziorvoshoz, aki ugyan szökőévenként látott csak korábban, de legnagyobb sajnálatára őt szemeltem ki egészségügyi szolgáltatómnak. Részletesen elsoroltam neki a sirámaimat, megemlítve a dolog előrehaladásának a gyors ütemét, és hogy megelőzően egy évtizeden át aktívan sportoltam, és biztos vagyok abban, hogy valami nagyon nem stimmel velem, nem úgy működnek a végtagjaim, izmaim ahogy szoktak volt.
A doki megnézte kb. a nyelvem, meghallgatta a szuszogásom és azt mondta, hogy pihenjem ki a dolgot. Erre türelmesen felhívtam a figyelmét arra, hogy nem fáradt vagyok, hanem beteg, és kérem, tegye meg a lépéseket, hogy kiderítse, mi a bajom. A doktornő felcsattant, hogy nincs elég idő a laborban, de ha ragaszkodok hozzá, őszre szerez CT időpontot, előbb biztos nem lesz. (tavasz volt) Én ekkor kicsit talán már aggódva megemlítettem neki, hogy ne hülyéskedjen már velem, tegnap még csak zsibbadtam, reggelre alig tudok mozogni, most meg már a beszéd is nehezemre esik, lesz szíves valami intézkedést tenni. Nem volt szíves. "Kell az időpont vagy nem?" és eközben odavetett az aszisztenciának is egy megjegyzést, hogy mennyire fárasztják őt a hipochonder férfiak.
Nagyon megalázva éreztem magam. Ne fáradjon mondtam, és égő arccal kifordultam a rendelőből. A rendelő előtt a járdán összecsuklottam, és ott ülve, jobb ötlet híján felhívtam édesapámat, aki jó nevű ügyvédként több embert ismer a városban - együttkártyázás okán több orvost is (egy vezető állat- és egy emberorvost). Mondtam, hogy nagyon nagy gáz van, szerezzen nekem valakit, aki végre megnéz.
2 percen belül volt egy visszahívásom a kórház igazgatójától a kérdéssel, hogy be tudok-e menni a neurológiára, vagy küldjenek értem mentőt. Mondtam: be tudok, ne csináljanak belőle problémát. (Valóban sikerült is, bár sok könnyebb feladatot oldottam már meg sírva ebben az életben - szóval inkább kérnék mentőt a mostani eszemmel)
A korházban egy órán percen belül volt két vérvételem, egy ultrahangos vizsgálatom, a szemembe pupillatágítót csöppentettek, majd a kellemes reflektoros vizsgálat után gerincenszúrtak egy kard hosszúságú tűvel. Nem panaszként mondom, hiszen nagy elégedettséggel töltött el a tudat, ha feldobom a pacskert, legalább küzdenek a diagnózissal. Ja igen: eddigre már járni sem tudtam, és a karom felemelése is okozott némi gondot, arról nem is szólva hogy nem tudtam úgy egy kanál főzeléket lenyelni, hogy ki ne folyjon a számból.
Néhány vizsgálattal később (másod-harmadnapra) meg is volt a diagnózis: Guillain–Barré szindróma (autoimmun idegrendszeri betegség).
Ez az általam vizionált agydaganatnál sokkal jobb prognózissal bírt, ezért a csekély halálozási aránya és a nagyon jó gyógyulási prognózisa egy csodás örömhír volt akkor számomra.
Akkor még részletkérdésnek tűnt, de kissé elgondolkodtatott később, hogy kezelések terén mutatott lelkesedésnek lett később némi hátulütője: tucatnyi plazmaferezist kaptam (egyszer érzésem szerint kis híján kicsináltak vele), és a kapott lórugásnyi szteroidkúra sem felel meg emlékeim szerint az akkori legfrissebb ajánlásoknak.
Mindenesetre elmondhattam, hogy a jószándék és az akarat korántsem hiányzott a kezelésekből - és ez nekem akkor elég volt.
Talán azért volt ekkor az igyekezet, mert a kórház egyik igazgatója rendszeres látogatást tett a kártyapartnere fiánál? Remélem mással is ennyit törődtek volna, de igazából nem hiszek a csodákban.
Ja igen: a történet ugye heppienddel végződött, hiszen most itt saját kezemmel írom ezt a levelet, és nem látszik rajtam a gond ránézésre. Bár a versenysportot ugyan abba kellett hagynom (teljesen nem épültem fel) de ez legyen a legnagyobb gondom - lehetett volna sokkal rosszabb, ha pl a légzésem is leáll amikor egyedül pihengetek kis szobámban, és erre jó ideig nagyon jó sansz volt az intenzíven - ahol riasztócsengővel a kezemben küzdöttem az önálló szuszogás adta kihívásokkal. Amúgy nem tudom, hogy a szteroidok miatt volt-e de két év alatt kevés súlyzózással 30-40 kilót szedtem fel magamra, nagy kár, hogy mostanra sörpocakká alakult :)
De a lényeg: valóban a "nagy ember ráhatása" kellett ahhoz, hogy valaki rámnézzen? Miért nem volt elég, hogy dramatizálás nélkül elmondtam a panaszaimat a háziorvosnak? Tényleg olyan nagy meló lett volna egy beutalót kiállítani a szakorvosi rendelésre? Lehet, hogy jajgatnom kellett volna a rendelőben, és azt mondanom, hogy addig nem megyek sehova, amíg nem vizsgál meg alaposabban?
Honnan tudhatja egy beteg, hogy mikor van szakszerűen megvizsgálva, és mikor kellene a háziorvosnak más szakorvost megkeresnie, mentőt hívnia? Egyáltalán: miért kellene nekem ezen gondolkoznom? Nem ez lenne az orvosok dolga?
Ha én ilyen flegmán-közömbösen-szakszerűtlenül bántam volna az engem alkalmazó cég bármely ügyfelével, mint ahogy velem tette a háziorvos, hát úgy vágtak volna ki - teljes joggal - hogy lábam sem érte volna a földet. Pedig mi nem emberéletekkel játszadozunk, hanem csak könnyen pótolható biteket adunk el a fizetővendégeknek.
Sok mindent lehet mentegetni a hazai egészségügyben a körülményekkel (ellátásszervezés, pénz, épületek állapota, lakosság katasztrofális egészségügyi tájékozottsága, bizalomhiány stb). Egy valamit nem lehet mentegetni: a nemtörődömséget. Lehet valaki fásult, fáradt stb., a betegről akkor is gondoskodnia kell. Leginkább azt nem értem, hogy a háziorvos, ha épp nem akarta / tudta „felvállalni” a beteget, mért nem folyamodott a jól bevált trükkhöz és küldte be mentővel kórházba.
Ő megszabadult volna a betegtől, a beteg kivizsgálásban részesült volna, a kórházi orvos meg csak addig anyázott volna, amíg meg nem vizsgálja a beteget. (Tudom ez így cinikusan hangzik, de sokszor emeletes marhaságokkal küldenek be embereket, máskor meg a légzésbénulás lehetősége miatt esetleg életveszélyessé váló Guillain-Barrét otthon aszalnának?! Nem jó ez így!)
A kórházban aztán már jól jártak el, nem kellemes a lumbálás (még ha a tű tőrnek is rövid, nemhogy kardnak), viszont kell a diagnózishoz, ma is így csinálják Guillain-Barré gyanú esetén.
A Guillain-Barré kezeléséről annyit, hogy az egyik kezelési mód egyes immunglobulinok vénás adása, ami hihetetlenül drága, ezért nem biztos, hogy minden kórház be meri vállalni. A másik elfogadott mód a plazmaferezis (a vérplazmából vonják ki a betegséget kiváltó immunglobulinokat). Magyarországon most az OEP 4 plazmaferezist térít, ezt indokolt esetben még 2-4-gyel tudják növelni, a kezelésről egy bizottság dönt (szerencsére telefonon is működik a dolog). Ha másban nem is, abban nagy szerencséje volt a posztírónak, hogy hozzájutott (méghozzá a szokásosnál nagyobb adagban) a kezeléshez. Mivel a történet kb 10 éve zajlott, nem biztos, hogy szakmai hiba volt a szteroid adása (1993-ban jelent meg a Lancetben az a tanulmány, amely bebizonyította, hogy a szteroidok nem hatékonyak, kérdés, hogy addigra a hazai irányelvekbe átszüremlett-e már az információ).
Még egy dolog, én a posztíró helyében ezt a bejegyzését és a várható kommentekből egy kis csokrot kinyomtatva, tértivevénnyel elküldeném a doktornőnek. Sosem árt egy kis visszajelzés…
Dr.Morcz
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
hubertusz 2010.05.21. 08:36:26
Egyetértek dr. Morczzal. A doktornő valószínű él és virul még a praxisában, és közben szép finomam telnek a temetők.
luckky24 2010.05.21. 08:40:09
A tesóm egy időben nagyon fáradékony volt és sáppadt...a doki azt mondta mandulagyulladás, és irt fel neki gyógyszert. Tesóm nem javult, anyu asztalcsapkodással elérte hogy a doki adjon beutalót kivizsgálásra (bár a doki majdnem lehülyézte őt), majd kiderült hogy leukémia...
Sajnos vannak ilyen idióta orvosok, inkább mennének el börtönőrnek, de nem orvosnak. Szerencse hogy maradt még normális orvos is, akiknek sokat köszönhetünk.
Szerencséd volt ez tény. És igen szomorú, hogy kapcsolatok kellenek (vagy asztalcsapkodás) azért hogy komolyan vegyék a beteget.
Minden jót neked!
Sajnos vannak ilyen idióta orvosok, inkább mennének el börtönőrnek, de nem orvosnak. Szerencse hogy maradt még normális orvos is, akiknek sokat köszönhetünk.
Szerencséd volt ez tény. És igen szomorú, hogy kapcsolatok kellenek (vagy asztalcsapkodás) azért hogy komolyan vegyék a beteget.
Minden jót neked!
Káin 2010.05.21. 08:49:30
Jó lenne legalább néhány pozitív történetet is olvasni, mert biztos vagyok benne, hogy akad olyan is bőven...Vagy az senkit sem érdekelne?
Káin 2010.05.21. 08:50:14
Jó lenne legalább néhány pozitív történetet is olvasni, mert biztos vagyok benne, hogy akad olyan is bőven...Vagy az senkit sem érdekelne?
epres négercsók 2010.05.21. 08:53:56
Ez a lerázás ismerős. Ugyanez volt nekem is a fogklinikán, mikor őrületes fájdalomra panaszkodtam, ott is elintézték annyival, hogy hisztizek. Csak amikor 17 évesen végső elkeseredésemben a sarkamra álltam, és nyilvánosan kivertem a balhét, hogy én innen addig el nem megyek, amíg meg nem vizsgálnak, akkor küldtek el szájukat húzogatva, amolyan nesze b+, itt a röntgen, csak menj már innen stílusban. Aztán jól kikerekedett a szemük, amikor meglátták a röntgenképet. És szerencsém volt, mert ott "csak" egy fog volt menthetetlen.
Na de bénulás, légzésleállás? Én ezt nem is értem. Ha az ember bemegy panaszkodni, hogy csikar a hasa, és ezt lerendezik azzal, hogy menjen csak haza, diétázzon és ücsörögjön a kisteremben, azt még megértem. De ez? Hát ez még laikus szemmel is nagyon durva.
Azt írod, a sportolást abba kellett hagynod. Azért az érdekelne, hogy ha a doki, amikor meglát, AZONNAL mentőt hív, és bevitet a kórházba (ahol apu közbenjárása nélkül azért valszin mégsem kaptál volna soron kívüli ellátást), akkor megúsztad volna maradandó nyomok nélkül?
Na de bénulás, légzésleállás? Én ezt nem is értem. Ha az ember bemegy panaszkodni, hogy csikar a hasa, és ezt lerendezik azzal, hogy menjen csak haza, diétázzon és ücsörögjön a kisteremben, azt még megértem. De ez? Hát ez még laikus szemmel is nagyon durva.
Azt írod, a sportolást abba kellett hagynod. Azért az érdekelne, hogy ha a doki, amikor meglát, AZONNAL mentőt hív, és bevitet a kórházba (ahol apu közbenjárása nélkül azért valszin mégsem kaptál volna soron kívüli ellátást), akkor megúsztad volna maradandó nyomok nélkül?
tiburi 2010.05.21. 08:54:21
Elképesztő.
(És bocs hogy saját példával jövök, de) nekem is volt hasonló bajom. Erős fejfájással kezdődött, amitől mozdulni sem tudtam aznap a fejfájást rendszerint orrvérzés követett.
Az orvos cataflant írt fel 2 db/nap, de nem javult semmi, visszamentem, módosított 3 db/nap-ra, majd amikor újra visszamentem, teljesen kikészülve, milyen meglepő 4 db./nap-ot ajánlott.
Ekkor mondták, hogy az kinyírna máshogy...
(És bocs hogy saját példával jövök, de) nekem is volt hasonló bajom. Erős fejfájással kezdődött, amitől mozdulni sem tudtam aznap a fejfájást rendszerint orrvérzés követett.
Az orvos cataflant írt fel 2 db/nap, de nem javult semmi, visszamentem, módosított 3 db/nap-ra, majd amikor újra visszamentem, teljesen kikészülve, milyen meglepő 4 db./nap-ot ajánlott.
Ekkor mondták, hogy az kinyírna máshogy...
tzatziki 2010.05.21. 08:55:23
En is egyetertek dr Morcz-cal. A legfelhaboritobb valoban a doktorno attitudje, soha, semmilyen korulmenyek kozott nem lenne szabad legyintessel, alazassal atlepni egy ember panaszain. Vedekezhet azzal, hogy hany hipochondert lat, es ezzel szemben hany valodi Guillain-Barrest, de eleg gyenge labakon allna ez az erveles is.
Ami pedig a G-B kezeleset illeti: barmennyire is nem bizonyitott, hogy javitana a beteg allapotan, illetve barmennyi study is mutatja, hogy sokszor ront az aktualis helyzeten, nehanyan meg most is hiszik, hogy harmadikvonalbeli probalkozaskent szteroidok adhatok. 17 evvel a Lancet tanulmany utan.
Ami pedig a G-B kezeleset illeti: barmennyire is nem bizonyitott, hogy javitana a beteg allapotan, illetve barmennyi study is mutatja, hogy sokszor ront az aktualis helyzeten, nehanyan meg most is hiszik, hogy harmadikvonalbeli probalkozaskent szteroidok adhatok. 17 evvel a Lancet tanulmany utan.
EvilHedgehog 2010.05.21. 08:57:19
Ugyebár a megelőzés...
Minél hamarabb derítsük ki a betegséget annál nagyobb a gyógyulási esély...
Szép frázisok!
Sok olyan orvos van, aki úgy van vele hogy amíg be tudsz menni a lábadon addig te egészséges vagy és elég neked az Algopyrin...
Minél hamarabb derítsük ki a betegséget annál nagyobb a gyógyulási esély...
Szép frázisok!
Sok olyan orvos van, aki úgy van vele hogy amíg be tudsz menni a lábadon addig te egészséges vagy és elég neked az Algopyrin...
gonoszboszi 2010.05.21. 08:58:28
Káin: Az én körzetes orvosom egy tündér, és ha bármi olyan felmerül, amivel kapcsolatban kételye van, azonnal elküld szakorvoshoz.
A posztoló helyében viszont - főleg ügyvéd apukával - úgy feljelentettem volna azt a banyát, mint a huzat.
A posztoló helyében viszont - főleg ügyvéd apukával - úgy feljelentettem volna azt a banyát, mint a huzat.
epres négercsók 2010.05.21. 08:59:29
Ja, apu közbenjárásáról még annyit: egyszer kölyökkoromban bekerültem a kórház fertőző osztályára. Az orvos (vmi öregedő vén farok, nem tudok rá jobbat mondani) úgy beszélt velem, mint a kutyával, üvöltött, mint a sakál (pl. berontott a szobába, és leordította a fejemet, hogy miért nem mondtam neki, hogy mindkét szülőmnek gyomorfekélye van? Hát mondom, talán mert nem kérdezte...)
Aztán megjelent az ágyamnál a második anyám, aki mellesleg orvos. Nem villogni jött be, csak érdeklődni a helyzetről. Nah, a doki innentől olyan mézes-mázos hangon beszélt velem, hogy csak pislogtam, mi a fene történt.
Szomorú ez, hogy így működnek a dolgok.
Aztán megjelent az ágyamnál a második anyám, aki mellesleg orvos. Nem villogni jött be, csak érdeklődni a helyzetről. Nah, a doki innentől olyan mézes-mázos hangon beszélt velem, hogy csak pislogtam, mi a fene történt.
Szomorú ez, hogy így működnek a dolgok.
Káin 2010.05.21. 09:07:13
@gonoszboszi: Jó volna azt hinni, hogy a többség ilyen orvosokkal találkozik.
LKwrwv7RfL 2010.05.21. 09:13:46
@EvilHedgehog: Sajnos a körzeti orvos kategória nem úgy van vele hanem eddig terjed a tudása. (tisztelet a kivételnek).
bécika 2010.05.21. 09:16:23
Nekem is volt hasonló. Kórházba kerültem 180/120-as vérnyomással, elefántnyira duzzadt lábakkal. A főorvos meggyanúsított hogy táppénzcsaló vagyok. Nem is volt bejelentett munkám. :) Persze ez is valami autoimmun szarság volt, kazalnyi szteroid után mulandóban van. Én is feldagadtam mint egy michelin baba.
slalom 2010.05.21. 09:16:26
Szeva
Ugyanezt szívtam végig én is 12 évvel ezelőtt.
Nekem Seduxent adott a doki, hogy pihenjek rá.
Kérdésem az lenne, hogy Neked a kiváltó okot prognosztizálták-e valaha ?
Ugyanezt szívtam végig én is 12 évvel ezelőtt.
Nekem Seduxent adott a doki, hogy pihenjek rá.
Kérdésem az lenne, hogy Neked a kiváltó okot prognosztizálták-e valaha ?
Káin 2010.05.21. 09:16:42
OFF: Nem lehetne az ilyen esetekben, ahol a laikus nem igazán tájékozott az adott betegséggel kapcsolatban kitenni egy linket?
kacorka 2010.05.21. 09:27:56
@Káin: Megtörtént.
macska69 2010.05.21. 09:28:00
A mi körzetünkben Békásmegyeren van egy háziorvos(nő), akinek a nemtörődömsége és a posztban leírt magatartása miatt több beteg állapota is súlyosbodott, volt aki meg is halt. Tehetetlenek vagyunk ellene az orvosok "kéz ezet mos" összetartása miatt. Vajon még hány beteg életébe kerül, mire az ilyen lelketlen antiorvosok kiöregszenek vagy eltűnnek a balfenéken, mert inkább lehetne népírtónak nevezni őket, mint elhivatott orvosnak.
pumpuj 2010.05.21. 09:29:14
Engem a válaszból a következő, zárójeles mondat fogott meg:
"1993-ban jelent meg a Lancetben az a tanulmány, amely bebizonyította, hogy a szteroidok nem hatékonyak, kérdés, hogy addigra a hazai irányelvekbe átszüremlett-e már az információ."
Ez ám a teljes őrület, hogy egy bizonyított eljárás csak idővel "szüremlik át" a hazai irányelvekbe!
DURVA!
"1993-ban jelent meg a Lancetben az a tanulmány, amely bebizonyította, hogy a szteroidok nem hatékonyak, kérdés, hogy addigra a hazai irányelvekbe átszüremlett-e már az információ."
Ez ám a teljes őrület, hogy egy bizonyított eljárás csak idővel "szüremlik át" a hazai irányelvekbe!
DURVA!
nyílméregbéka 2010.05.21. 09:30:41
Örülök, hogy jól végződött a sztorid.
Nagymamámnak 1990 környékén kezdett nagyon fájni a dereka (igaz, elég túlsúlyos volt szegény), elment a háziorvoshoz, az lepattintotta, hogy lumbágósnak tetszik lenni, tessék tornáztatni. Pár hónap múlva fel sem tudott kelni az ágyból, kórházba vitték, ott állapították meg, hogy csontrákja van a gerincében, már semmit nem lehetett vele csinálni, még egy évig feküdt a krónikus mittudoménmilyen osztályon (elfekvő), majd meghalt.
Innen is csókoltatjuk a Varga doktornőt.
Szerencsére a net segítségével egész jól rájöhet az ember a saját betegségeire, ha van lehetősége utánanézni. Én a Bartholin-mirigy gyulladásomat diagnosztizáltam ki (tényleg az volt); a kolléganőm pedig felismerte a kisfiánál a skarlátot. Igaz, ez utóbbin annyira megsértődött a háziorvosa valamiért ("Nem skarlát! Nem! Nem az!!"), hogy még két orvoshoz kellett elvinni a kölyköt, és a harmadik mondta, hogy igen, ez tényleg skarlát.
A középső doki meg sem vizsgálta a gyereket, mondván, hogy ő nem akar szakmai rivalizálásba keveredni a kollégájával.
Nagymamámnak 1990 környékén kezdett nagyon fájni a dereka (igaz, elég túlsúlyos volt szegény), elment a háziorvoshoz, az lepattintotta, hogy lumbágósnak tetszik lenni, tessék tornáztatni. Pár hónap múlva fel sem tudott kelni az ágyból, kórházba vitték, ott állapították meg, hogy csontrákja van a gerincében, már semmit nem lehetett vele csinálni, még egy évig feküdt a krónikus mittudoménmilyen osztályon (elfekvő), majd meghalt.
Innen is csókoltatjuk a Varga doktornőt.
Szerencsére a net segítségével egész jól rájöhet az ember a saját betegségeire, ha van lehetősége utánanézni. Én a Bartholin-mirigy gyulladásomat diagnosztizáltam ki (tényleg az volt); a kolléganőm pedig felismerte a kisfiánál a skarlátot. Igaz, ez utóbbin annyira megsértődött a háziorvosa valamiért ("Nem skarlát! Nem! Nem az!!"), hogy még két orvoshoz kellett elvinni a kölyköt, és a harmadik mondta, hogy igen, ez tényleg skarlát.
A középső doki meg sem vizsgálta a gyereket, mondván, hogy ő nem akar szakmai rivalizálásba keveredni a kollégájával.
Mylady 2010.05.21. 09:32:18
@luckky24: Egyik ismerősöm fáradékony lett, sápadt, majd egyszer-kétszer váratlanul elájult. Helyi orvos, kórház, hosszas vizsgálatok hetekig, mire kiderült, teljesen tanácstalanok.
Család átvitte a szomszédos megye székhelyére, ahol seperc alatt megállapították: leukémia. Meg azt is, hogy már késő. Pár hét múlva meghalt.
15 éves volt.
Család átvitte a szomszédos megye székhelyére, ahol seperc alatt megállapították: leukémia. Meg azt is, hogy már késő. Pár hét múlva meghalt.
15 éves volt.
epres négercsók 2010.05.21. 09:32:20
Nagybátyám kb. tízévesen elment a dokihoz, magas lázzal és egyéb panaszokkal. A doki közölte, hogy szimulál, mert lógni akar a suliból, és kezelés nélkül elküldte. Így esett, hogy a nagybátyám lábon hordta ki a tüdőgyulladását, ami ráment a szívére. A mai napig szívbeteg, pedig ez egy 30 éves sztori.
Úgy látom, mindenkinek van talonban 1-2 ilyen története, és ez nagyon gáz így.
Úgy látom, mindenkinek van talonban 1-2 ilyen története, és ez nagyon gáz így.
Fehérszakál 2010.05.21. 09:33:54
Az én körzeti orvosom egy 50-es évei járó gerincbeteg férfi. Úgy néz ki mint Kvazimódó, kicsit illyesztő az ürge, de hatalmas tudása és tapasztalata van, már mentette meg az életemet és a fiamét is a nagyon gyors diagnóziásval ami mondjuk ne is olyan egyszerü egy perfolált vakbél illetve belső vérzés esetében. Emberi empátiából, hozzállásból, tudásból nálam csillagos ötösre vizsgázott ez a doki.
tzatziki 2010.05.21. 09:37:20
@nyilmeregbeka:
"Szerencsére a net segítségével egész jól rájöhet az ember a saját betegségeire, ha van lehetősége utánanézni."
Bocsass meg, es kerlek ne erts felre, de ez neha nagyon viccesen tud elsulni. Jon a beteg, es mond valami total cifra kort, hogy neki _biztos_ az van, mert _olvasta_az_interneten_, es senki szakmainak nem hisz, aki netan megcafolja. Ennek ellenere teljesen elhiszem, hogy eltalaltad a Bartholin-mirigy gyulladasodat ill. a skarlat diagnozisa is helytallo volt, ezek nem annyira ritka korkepek, de kepzeld el a szituaciot, amikor valami elkepesztoen ritka (kvazi dr House-os) betegseg "megalapozott gyanujaval" allit be a beteg, es a vilagert se tudod meggyozni, hogy nem az a baja. ;)
Ennek ellenere nagyon jo dolog az internetes egeszsegi propaganda, es amik szerintem nagyon jok, azok az orvosi tanacsado oldalak (irsz egy szakembernek a panaszaidrol, es o megmondja, hogy kb merre erdemes tovabbindulni).
Jo egeszseget!
"Szerencsére a net segítségével egész jól rájöhet az ember a saját betegségeire, ha van lehetősége utánanézni."
Bocsass meg, es kerlek ne erts felre, de ez neha nagyon viccesen tud elsulni. Jon a beteg, es mond valami total cifra kort, hogy neki _biztos_ az van, mert _olvasta_az_interneten_, es senki szakmainak nem hisz, aki netan megcafolja. Ennek ellenere teljesen elhiszem, hogy eltalaltad a Bartholin-mirigy gyulladasodat ill. a skarlat diagnozisa is helytallo volt, ezek nem annyira ritka korkepek, de kepzeld el a szituaciot, amikor valami elkepesztoen ritka (kvazi dr House-os) betegseg "megalapozott gyanujaval" allit be a beteg, es a vilagert se tudod meggyozni, hogy nem az a baja. ;)
Ennek ellenere nagyon jo dolog az internetes egeszsegi propaganda, es amik szerintem nagyon jok, azok az orvosi tanacsado oldalak (irsz egy szakembernek a panaszaidrol, es o megmondja, hogy kb merre erdemes tovabbindulni).
Jo egeszseget!
macska69 2010.05.21. 09:41:30
Amikor a nemtörődöm háziorvos miatt az anyukám kórházba került, annak ellenére, hogy közöltem a kezelőorvossal, hogy mire kell nagyon odafigyelni (jól le is ordította a hajat a fejemről, hogy mit képzelek én, nem látott ő még beteget?) tovább rontottak az állapotán, csúnya kifejezés, de szó szerint kinyírták a drágámat -pont úgy, amire felhívtam a figyelmet, hogy nagyon veszélyes lehet anyukám esetében - és utána volt képes azt mondani az orvos, hogy "hát istenem, neki ennyi jutott. 76 év is szép kor." Semmi "elnézést, mi mindent megtettünk", nem, egy ilyen flegma szöveggel tovalovagolt az ügyön az elkötelezett gyógyító.
HgGina 2010.05.21. 09:45:32
Hadd csapjak egy kis reklámot egy orvosnak. Néhány évvel ezelőtt a háziorvosunk csak meglehetősen flegmán közölte, kissé magas a vérnyomásom (az adott időpontban 200/120 körül volt nyugalmi állapotban). Mivel soha életemben semmi bajom nem volt, ezek a számok különösebben sokat sztámomra nem mondtak. Egy darab sárga bogyót rám tukmált a gyors gyógyítás érdekében, aztán magasról tett a továbbiakra. Cserébe kaptam pár hónap múlva egy stroke-ot. Valahogy (nem egyszerű módon) túléltem, 220/160-as értékkel vittek be, ha ez mond valakinek valamit.
Csak köszönni tudom azt a lelkiismeretes munkát, amivel az akkoriban az Uzsokiban dolgozó Dr. Szabó Boglárka segített nekem úgy felépülni, hogy legalább nem kerekesszékben, féloldalamra bénulva, 24 órás családi felügyelet mellett kell most léteznem, hanem némi maradandó hátránnyal ugyan, de gyakorlatilag teljesen felépültem.
Kösz, Bogi!
Csak köszönni tudom azt a lelkiismeretes munkát, amivel az akkoriban az Uzsokiban dolgozó Dr. Szabó Boglárka segített nekem úgy felépülni, hogy legalább nem kerekesszékben, féloldalamra bénulva, 24 órás családi felügyelet mellett kell most léteznem, hanem némi maradandó hátránnyal ugyan, de gyakorlatilag teljesen felépültem.
Kösz, Bogi!
kacorka 2010.05.21. 09:50:44
@Drout: Köszi, javítottam.
kacorka 2010.05.21. 09:51:57
Természetesen pozitív történeteket is küldhettek nekünk, mert azt gondolom azokra is szükség volna.
nyílméregbéka 2010.05.21. 09:54:12
@tzatziki: teljesen igazad van, és biztos van egy csomó beteg, aki azzal fárasztja a dokit, hogy neki hátsó-indiai kékfülű trópusi láza van, amit 1852 óta nem láttak a fejlett világban; így persze tényleg gáz a dolog :-D
De hogyha aszongya a net, hogy a skarlát tünetei ez, ez, ez meg ez, és a gyerek egészen pontosan azokat produkálja, akkor szakmai sértődésből miért nem foglalkozik vele a doki?
Én a Bartholinnal "jól" jártam, a doki is egyetértett :-), különben addig nem is hallottam ilyen betegségről.
Azért - leszámítva azt a 3-4 családi/baráti rémtörténetet - szerencsére _nekem_ eddig inkább csak jó tapasztalataim vannak az orvosokkal.
De hallottam olyan műhibákról (szülés stb.), meg itt ez a posztban szereplő is, hogy elgodnolkodom rajta, nekem vajon csak szerencsém volt-e eddig?...
De hogyha aszongya a net, hogy a skarlát tünetei ez, ez, ez meg ez, és a gyerek egészen pontosan azokat produkálja, akkor szakmai sértődésből miért nem foglalkozik vele a doki?
Én a Bartholinnal "jól" jártam, a doki is egyetértett :-), különben addig nem is hallottam ilyen betegségről.
Azért - leszámítva azt a 3-4 családi/baráti rémtörténetet - szerencsére _nekem_ eddig inkább csak jó tapasztalataim vannak az orvosokkal.
De hallottam olyan műhibákról (szülés stb.), meg itt ez a posztban szereplő is, hogy elgodnolkodom rajta, nekem vajon csak szerencsém volt-e eddig?...
tzatziki 2010.05.21. 10:02:51
@nyílméregbéka: koszonom, hogy nem vetted sertesnek, mert tenyleg nem annak szantam, csak egyszeruen az internet terhoditasa ota tenyleg sok a szinte lehetetlennek tuno (a peldad tokeletes ;) ondiagnozis. :) De igazad van, egyertelmu, lehetsegesnek tuno betegsegek eseten mas a helyzet. No meg persze magamrol is tudom, hogy ha ugy erzem, beteg vagyok, minden lehetseges szakkonyvemben utana nezek a feltetelezett bajomnak, aztan neha nagyon el tudom ragadtatni magam, es laborokkal kiderul, hogy csak valami banalis nyavalyam van, az "ondiagnozisom" pedig nevetseges. Ezt azert meselem, hogy mutassam, meg szaktudassal is csak egeszen ritkan lehet tunetek alapjan diagnozist mondani, mar akkor elegedettnek kell lenni, ha a differencialdiagnozisig (azaz nehany lehetoseg felsorolasaig) eljut az ember. :)
Ami pedig a jo tapasztalatodat illeti: kivanom, hogy maradjon is igy. ;) Sajnos sok olyan ember van sajnos a szakmaban, akinel jogosan merul fel a kerdes, hogy minek ment az ilyen egyaltalan orvosnak, vagy ha annak ment, miert a betegellatasban helyezkedett el, de szerencsere egyelore messze nem ok a tobbseg, remtortenetek ide vagy oda.
Ami pedig a jo tapasztalatodat illeti: kivanom, hogy maradjon is igy. ;) Sajnos sok olyan ember van sajnos a szakmaban, akinel jogosan merul fel a kerdes, hogy minek ment az ilyen egyaltalan orvosnak, vagy ha annak ment, miert a betegellatasban helyezkedett el, de szerencsere egyelore messze nem ok a tobbseg, remtortenetek ide vagy oda.
tzatziki 2010.05.21. 10:08:12
Sajnos es megint sajnos az utolso bekezdes elso mondataban, egyik tetszolegesen kiveheto. ;)
mehr luft 2010.05.21. 10:10:23
Lupus.
Ez biztos.
Ez biztos.
Karnamantra 2010.05.21. 10:14:36
Ijesztő történet, kinyílik a szebemben a bicska, szerencséd, hogy happy enddel végződött.
Anyám pár éve állanó hőemelkedésre panaszkodott, aztán sötét kiütések jelentek meg a nyakán, karján, lábán. Háziorvos először aszonta, influenza, aztán azt, hogy rózsahimlő. Anyu: de hát neki volt, sőt a gyerekeinek is volt. Doki írta a kenőcsöt és hazaküldte. Két hét múlva apuval bementek, apu kiüvöltözött belőle egy beutalót, mire kiderült, hogy óriási mióma van a méhében, és a kiütések a haldoklás jelei. 50% az esélye.
Életben maradt, azóta messze elkerüljük azt a rendelőt.
Anyám pár éve állanó hőemelkedésre panaszkodott, aztán sötét kiütések jelentek meg a nyakán, karján, lábán. Háziorvos először aszonta, influenza, aztán azt, hogy rózsahimlő. Anyu: de hát neki volt, sőt a gyerekeinek is volt. Doki írta a kenőcsöt és hazaküldte. Két hét múlva apuval bementek, apu kiüvöltözött belőle egy beutalót, mire kiderült, hogy óriási mióma van a méhében, és a kiütések a haldoklás jelei. 50% az esélye.
Életben maradt, azóta messze elkerüljük azt a rendelőt.
Sparhelt · www.sparhelt.hu 2010.05.21. 10:21:23
Apósomat szívinfarktussal, lábon hazaküldte a doktornője azzal, hogy szedjen c vitamint.
Azóta is praktizál. Szerencsére nem ebbe halt bele az apósom, de könnyen előfordulhatott volna. A gond az, hogy amíg tart a kezelés azért, utána meg azért nem akarnak az emberek bíróságra járni, mert nagyon megalázó vagy kegyeletsértő az eljárás és a szeretteinket már nem adhatja vissza.
Azóta is praktizál. Szerencsére nem ebbe halt bele az apósom, de könnyen előfordulhatott volna. A gond az, hogy amíg tart a kezelés azért, utána meg azért nem akarnak az emberek bíróságra járni, mert nagyon megalázó vagy kegyeletsértő az eljárás és a szeretteinket már nem adhatja vissza.
Dr. Morcz · http://drmorcz.blog.hu 2010.05.21. 10:24:53
@pumpuj:
1. 10 éve még nem volt annyira elterjedt az internet, főleg nem a kórházakban.
2. Mire egy vizsgálatból irányelv lesz, az nyugaton is több év. Amúgy egy vizsgálat nem vizsgálat, csak lusta voltam többet kitúrni a PubMed-ből...
1. 10 éve még nem volt annyira elterjedt az internet, főleg nem a kórházakban.
2. Mire egy vizsgálatból irányelv lesz, az nyugaton is több év. Amúgy egy vizsgálat nem vizsgálat, csak lusta voltam többet kitúrni a PubMed-ből...
Dr. Morcz · http://drmorcz.blog.hu 2010.05.21. 10:25:51
@Karnamantra: Bocs, nem vitatkozni akarok, de a "kiütések a haldoklás jelei" kicsit erős, nem értettél félre valamit?
Karnamantra 2010.05.21. 10:32:08
@Dr. Morcz: Kb '95-ben volt, a konkrétum, hogy a szervezete elkezdte lebontani és kicsapni az idegen homlit, amit már nővérem születése előtt is megtett, nem illett a vérképük - abba is majdnem belehaltak mind a ketten, mert az orvosok nem tették meg az erre vonatkozó kizárásos vizsgálatokat.
Jó, erős volt a kifejezés, de röviden így volt. Mert ha nem végez ilyeneket a szervezete, akkor a mióma győz. Az is elhangzott, hogy "hát magának már nem kéne élnie" - szal így.
Jó, erős volt a kifejezés, de röviden így volt. Mert ha nem végez ilyeneket a szervezete, akkor a mióma győz. Az is elhangzott, hogy "hát magának már nem kéne élnie" - szal így.
nyílméregbéka 2010.05.21. 10:33:32
@tzatziki: Hálistennek a legrosszabb személyes tapasztalatom egy ízületi gyulladás volt a bokámban 25 éves koromban. Egyik napról a másikra lett, iszonyúan fájt és dagadt vörös lett a bokám, "belül", ahol a csontok találkoznak. Reumatológus megmondta, hogy ízületi gyull., írt gyógyszert, pakolást, de azért a biztonság kedvéért menjek el a bőrgyógyászatra is, hogy HÁTHA ORBÁNC.
Öööö.... hát elmentem, ültem ott félórát, persze orbáncról szó sem volt :-)
Ennél súlyosabb _velem_ még nem volt, ne is legyen; sem senki másnak!
Öööö.... hát elmentem, ültem ott félórát, persze orbáncról szó sem volt :-)
Ennél súlyosabb _velem_ még nem volt, ne is legyen; sem senki másnak!
Cicmaláj 2010.05.21. 10:40:15
Szomorú, hogy ilyenek a mai napig praktizálhatnak.
Káin 2010.05.21. 10:43:04
@Dr. Morcz: Na igen, 10 éve még tényleg kuriózum volt, ha valakinek volt net kapcsolata. Jó kis betárcsázós időszak :D.
gonoszboszi 2010.05.21. 10:43:26
Lelkiismeretlen dokitól ki kell kérni a beteglapot, és jól átvinni máshova. Aztán szadizza a mazochistákat, akik maradnak, és akkor mindenkinek jó lesz. :-)
House M.D. 2010.05.21. 10:46:19
Ez egy pozitív és negatív történet is egyben.
Antihős a háziorvos, a többi orvos a House team tagja. :-)
A DOTE-n a csoporttársaim 70-80%-a kettessel-hármassal végzett.
A vizsgák alatt nyugtatókat szedtek /az orvos szülők által adagolva/ vagy épp gyorsítókat.
A valós életben kb. ilyen arányban alkalmatlanok, mint bármely más szakmában végzettek.
Mit vártok ????
Antihős a háziorvos, a többi orvos a House team tagja. :-)
A DOTE-n a csoporttársaim 70-80%-a kettessel-hármassal végzett.
A vizsgák alatt nyugtatókat szedtek /az orvos szülők által adagolva/ vagy épp gyorsítókat.
A valós életben kb. ilyen arányban alkalmatlanok, mint bármely más szakmában végzettek.
Mit vártok ????
Despota 2010.05.21. 10:54:42
OFF: Mindig, mindenhol Dr.House az etalon, de én Virág doktor rajongó vagyok :D.
www.youtube.com/watch?v=YIhi2DN2JnA
www.youtube.com/watch?v=YIhi2DN2JnA
Szelid sunmalac 2010.05.21. 10:57:18
@Káin: Nekem van! A multkor megfaztam, a dokino mondta, hogy pihenjek, igy tettem es meg is gyogyultam!
Káin 2010.05.21. 10:59:06
@Szelid sunmalac-Elmeny designer: LOL, végülis...Igaz, én a bonyolultabb történetekre gondoltam, de ettől függetlenül jogos. Hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy nem csak súlyos betegségekkel fordulnak a betegek orvoshoz.
Szelid sunmalac 2010.05.21. 11:02:14
@Káin: Na jo. Edesanyamnak cisztaja volt a meheben. Ki kellett venni. Kivettek, ugyan nem volt kellemes, de nem volt se komplikacio se semmi egyeb. Boldogan el azota is.
Igazabol ezeket a torteneteket nem lehet felturbozni. Se megrokonyodes, se amuldozas. Termeszetesnek vesszuk es ez a jo. Igy lenne normalis.
Igazabol ezeket a torteneteket nem lehet felturbozni. Se megrokonyodes, se amuldozas. Termeszetesnek vesszuk es ez a jo. Igy lenne normalis.
Káin 2010.05.21. 11:03:28
@Szelid sunmalac-Elmeny designer: "Igazabol ezeket a torteneteket nem lehet felturbozni. Se megrokonyodes, se amuldozas. Termeszetesnek vesszuk es ez a jo. Igy lenne normalis."
Tényleg így lenne az.
Tényleg így lenne az.
paszto 2010.05.21. 11:04:55
Na velem ugyanez a sztori megtörtént, gyakorlatilag szóról szóra, ahogy elmondtad, csak éppen a diagnózist nem tudták felállítani, a gerinccsapolás során találtak ugyan egy enyhén emelkedett crp-t, de nem mondták, hogy ez Guillain-Barré lenne, gondolom ebben szerepet játszott az is, hogy ez már az első tünetek megjelenése után jó fél évvel történt és autonóm idegrendszeri zavarra utaló tüneteim is voltak. Ha nincs az eü-ben dolgozó anyám, fél év múlva tudtak volna felvenni a kórházba, így viszont másnap mehettem egy kétágyas kórterembe. Mivel azonban kényszerbeteg is vagyok ( senki meg nem mondaná rólam, annyira enyhe) és egy hét alatt nem találtak semmit, így átzsuppoltak a pszichiátriára, hogy "szedjem össze magam", majd amikor éppen hörögve, alig kaptam levegőt és a betegtársaim szóltak az egyik pszichiáternek, az lejött és leüvöltötte a fejemet, hogy mit hisztizek itt és szól az ápolóknak, hogy nyomjanak belém egy nagy adag nyugtatót, ha nem hagyom abba. Próbáltam neurológust keresni, de ebből az egyik megcsináltatott velem egy "járástesztet", a másik pedig még az elvégzett vizsgálat eredményét sem küldte vissza, egyszerűen lepasszoltak. Újabb közbenjárás eredményeképpen Pécsre kerültem, ahol már nagyon lelkiismeretesen kivizsgáltak, de a fenti (crp)eredmény mellett nem találtak semmit. A mostani gasztroenterológusom(!) pendítette meg a tünetek alapján, amit már évek óta sejtek, hogy ez "valami neuropathia lehet". Summa summarum, ahova önszorgalomból elmentem, ott le se szartak, vagy mivel a lapomon rajta volt az OCD, úgy tekintettek rám, mint egy idiótára, ahol meg a nagy ember leszólt, ott rögtön volt minden. Szerencsére javulok, de az a két év maga volt a pokol.
Sheruzad 2010.05.21. 11:13:10
Jo par eve esett meg velem a kovetkezo tortenet. Tudni kell rolam hogy nagyon nagyon ritkan van herpeszem. Viszont ha barmi serules keletkezik a szaban, akkor tuti hogy benovi nehany afta. Ez van, erre vagyok erzekeny, biztos hianyzik valami cucc a verembol. Elvagyok vele, ilyenkor sokat kell oblogetni (barmilyen) szajfertotlenitovel es egy het mulva nyoma sincs, addig eleg kellemetlen.
Egyszer azt vettem eszre hogy az addig egy potty afta helyett mar tobb van, sok van, aztan nagggyon sok van, ekkor mar magas laz, allando ego-maro fajdalom a szamban, nemhogy enni, de mar beszelni sem tudtam, igyekeztem meg a sima nyelesnel sem mozditani a nyelvem. Perse, nem tunik tul sulyosnak, egy kis fertozes a szajban, mi az mar.
Azert haziorvoshoz elmentem. Annyit is ert... C vitamin, algopirin, tea. De legalabb kiirt betegacsiba. Mar lassan egy hete ment a musor es csak rosszabbodott, nem ettem nem ittam, mondjuk a gyoszereket is hanyagoltam, mert nem birtam lenyelni ( bedagadt a torkom)
Na akkor jot sogornom meglatogatni, akkor ma nemigen tudtam felkelni az agybol olyan gyonge voltam. Meglatott, kiakadt. Azonnal kontos&papucs, irany a korhaz. Hivott taxit, eltamogatott. Sikerult epp a rendelesi ido elott kicsivel erkezni. Nem voltak sokan, de elkapta a noverket hogy legyenek szivesek elorevenni mert nagyon rosszul vagyok. En addig kornyadoztam a padon, amolyan "tokmindegy mi van, en itt bekeben elvagyok" alapon. Semmi sem erdekelt, magamba voltam fordulva. Elkezdotott a rendeles, mentek be az emberek, mi maradtunk (engem nem zavart kulonosebben, foleg miutan ugyesen sikerult fekvesbe csusznom a padon, az mar nagyon jo volt)
Sogornom lecsapott a noverkere hogy most akkor mi van, erre suru jajbocsanat elfelejtette, akkor a kovetkezonek menjunk mi. Bementunk dokinenki a falnal levo szeken, elotte a kisszek, uljon le, lehuppantam, nyissa ki a szajat CSUKJA BE!!! es ezzel a felkialtassal felugrott es hatramenetben feltapadt a falra. Vadul elkezdte gyartani a recepteket, meg a beutalot hogy akkor befekves, infuzio stb.
Nagy nehezen lebeszeltuk rola hogy inkabb otthon gyogyulnek, ha valami kemiai cucc megtamogatna a szervezetemet.. Rendes volt nagyon ez a dokineni, meg olyan lotyit is felirt amivel kicsit oblogettem (oblogettem muhaha, a resnyire nyilt szajamba csorgattam majd forgattam a fejem hogy mindenhova eljusson) etkezes elott, pont annyira zsibbasztotta el a szamat hogy tudtam enni egy kis pepes valamit. Hat innentol meg ket hetig tartott mrie felepultem de az mar mese habbal.
JA, a vervetel is mokas volt, a korhazbol egybol oda kuldtek, sogornom intezte a dolgokat (orok hala a tyukanyos gondoskodasaert) es helyettem mondta az adatokat, ott is leultettek ugye a szekre, es mondja kiabalva a nover hogy NYUUUUJTSA ki a KEZEEEET, es SZORIJJA OKOLBE!! Merthogy suketnemanak gondolt (bar azok meg ugye olvasnak szajrol de mindegy) erre nevetnem kellett, na ezt nem kellett volna, akkor elsirtam magam (a hirtelen fajdalomtol) es finoman lassan tagoltam kozoltem vele hogy hallok, csak inkabb nem beszelnek..
Stomatitis aphtosa, extrem sulyos eset,ha valakit erdekel. Az EGESZ szajbelsot elboritotta, le a garatig, meg par ki is jot az ajkakra pedig nem szokott. (csorikaim belul mar nem talaltak ulohelyet)
Persze, ebbe gondolom nem lehet belehalni max abba hogy kiszaradok, de azert nekem eleg sulyosnak tunt akkor. Es a haziorvos mar a sulyos allapotot latta, de nem nagyon erdekelte (pedig anyam boritekolta rendesen, tudta ki vagyok)
Az en esetem, plusz a korabbiak alapjan monja meg nekem valaki hogy mikor lehet bizni egy orvosban, mikor lehet rahagyni hogy o az orvos, tudja mit miert csinal? Hol a hatar akozott hogy valaki hipohonder hisztis pcsa, vagy jambor birka aki kesobb belerokkan/belehal a nemtorodomsegbe merthat miert nem ment kicsit az ugy utan???
Egyszer azt vettem eszre hogy az addig egy potty afta helyett mar tobb van, sok van, aztan nagggyon sok van, ekkor mar magas laz, allando ego-maro fajdalom a szamban, nemhogy enni, de mar beszelni sem tudtam, igyekeztem meg a sima nyelesnel sem mozditani a nyelvem. Perse, nem tunik tul sulyosnak, egy kis fertozes a szajban, mi az mar.
Azert haziorvoshoz elmentem. Annyit is ert... C vitamin, algopirin, tea. De legalabb kiirt betegacsiba. Mar lassan egy hete ment a musor es csak rosszabbodott, nem ettem nem ittam, mondjuk a gyoszereket is hanyagoltam, mert nem birtam lenyelni ( bedagadt a torkom)
Na akkor jot sogornom meglatogatni, akkor ma nemigen tudtam felkelni az agybol olyan gyonge voltam. Meglatott, kiakadt. Azonnal kontos&papucs, irany a korhaz. Hivott taxit, eltamogatott. Sikerult epp a rendelesi ido elott kicsivel erkezni. Nem voltak sokan, de elkapta a noverket hogy legyenek szivesek elorevenni mert nagyon rosszul vagyok. En addig kornyadoztam a padon, amolyan "tokmindegy mi van, en itt bekeben elvagyok" alapon. Semmi sem erdekelt, magamba voltam fordulva. Elkezdotott a rendeles, mentek be az emberek, mi maradtunk (engem nem zavart kulonosebben, foleg miutan ugyesen sikerult fekvesbe csusznom a padon, az mar nagyon jo volt)
Sogornom lecsapott a noverkere hogy most akkor mi van, erre suru jajbocsanat elfelejtette, akkor a kovetkezonek menjunk mi. Bementunk dokinenki a falnal levo szeken, elotte a kisszek, uljon le, lehuppantam, nyissa ki a szajat CSUKJA BE!!! es ezzel a felkialtassal felugrott es hatramenetben feltapadt a falra. Vadul elkezdte gyartani a recepteket, meg a beutalot hogy akkor befekves, infuzio stb.
Nagy nehezen lebeszeltuk rola hogy inkabb otthon gyogyulnek, ha valami kemiai cucc megtamogatna a szervezetemet.. Rendes volt nagyon ez a dokineni, meg olyan lotyit is felirt amivel kicsit oblogettem (oblogettem muhaha, a resnyire nyilt szajamba csorgattam majd forgattam a fejem hogy mindenhova eljusson) etkezes elott, pont annyira zsibbasztotta el a szamat hogy tudtam enni egy kis pepes valamit. Hat innentol meg ket hetig tartott mrie felepultem de az mar mese habbal.
JA, a vervetel is mokas volt, a korhazbol egybol oda kuldtek, sogornom intezte a dolgokat (orok hala a tyukanyos gondoskodasaert) es helyettem mondta az adatokat, ott is leultettek ugye a szekre, es mondja kiabalva a nover hogy NYUUUUJTSA ki a KEZEEEET, es SZORIJJA OKOLBE!! Merthogy suketnemanak gondolt (bar azok meg ugye olvasnak szajrol de mindegy) erre nevetnem kellett, na ezt nem kellett volna, akkor elsirtam magam (a hirtelen fajdalomtol) es finoman lassan tagoltam kozoltem vele hogy hallok, csak inkabb nem beszelnek..
Stomatitis aphtosa, extrem sulyos eset,ha valakit erdekel. Az EGESZ szajbelsot elboritotta, le a garatig, meg par ki is jot az ajkakra pedig nem szokott. (csorikaim belul mar nem talaltak ulohelyet)
Persze, ebbe gondolom nem lehet belehalni max abba hogy kiszaradok, de azert nekem eleg sulyosnak tunt akkor. Es a haziorvos mar a sulyos allapotot latta, de nem nagyon erdekelte (pedig anyam boritekolta rendesen, tudta ki vagyok)
Az en esetem, plusz a korabbiak alapjan monja meg nekem valaki hogy mikor lehet bizni egy orvosban, mikor lehet rahagyni hogy o az orvos, tudja mit miert csinal? Hol a hatar akozott hogy valaki hipohonder hisztis pcsa, vagy jambor birka aki kesobb belerokkan/belehal a nemtorodomsegbe merthat miert nem ment kicsit az ugy utan???
tzatziki 2010.05.21. 11:15:21
@nyílméregbéka: raadasul (ha mar nem is volt biztos a sajat diagnozisaban) tkp nem is hibazott az orbanc-gyanuval, sokkal cikibb lett volna, ha benez egy kialakuloban levo orbancot, es 40 fokos lazzal kerulsz masnap a surgossegire. ;) Szoval ez legyen a legdurvabb orvosi tevedes eletedben. :)
@House M.D.: amit leirsz a tanulmanyi atlagokrol, a nyugtatokrol es a gyorsitokrol (amfetamin), abszolut jellemzo a SOTE-re is. Mondjuk az arany mas, kb 30% (Te 70-80%-ot irtal a sajat volt csoportodra), de szerintem 10% is felhaborito lenne, nemhogy ennyi.
@House M.D.: amit leirsz a tanulmanyi atlagokrol, a nyugtatokrol es a gyorsitokrol (amfetamin), abszolut jellemzo a SOTE-re is. Mondjuk az arany mas, kb 30% (Te 70-80%-ot irtal a sajat volt csoportodra), de szerintem 10% is felhaborito lenne, nemhogy ennyi.
paszto 2010.05.21. 11:31:47
Ja igen, a tüneteim is elég durvák voltak. Izomrángás, majd a karomat is alig bírtam felemelni, volt amikor beszélni, nyelni is alig tudtam, durva nehézlégzés, a vérnyomásom felállva annyira lement, hogy le kellet ülnöm. Gyakorlatilag tönkrement az emésztésem, bélmozgás alig. A torkomban és szájpadlásomon emberes értágulatok jelentek meg, ezek nagy része szerencsére eltűnt. Mindehhez 28 éves vagyok, úgyhogy egy óriási rejtély az egész történet. Most pedig röhögjetek ki, de akkor kezdtem el nagyon lassan gyógyulgatni, amikor leszoktam a cigiről. Ahhoz nem szívtam eleget, hogy ráfogjam egy egyszerű nikotinmérgezésre, meg az az közel sem ennyire durva. Arról már hallottam, hogy a diabetes, az alkohol vagy a drog képes neuropathiát okozni. Na de a cigi? Később aztán elmondta az orvosom, hogy van egy olyan receptor az agyban, amit a nikotin képes aktiválni, de ebből még nem származott senkinek ilyen baja. Na ez az igazi Dr.House.
iovianus 2010.05.21. 11:54:39
Kérem a kedves kommentelőket, hogy a nevezett doktornőt ne azért ítéljék el, mert nem ismert fel egy ritka betegséget, hanem azért, mert nem volt benne annyi önkritika, hogy felülbírálja diagnózisát, szakorvoshoz küldje a beteget. Ez a hiba.
Sheruzad 2010.05.21. 12:00:43
@kacorka: Termeszetesen.
Egy keresem lenne, szeretnem ha atfutnad helyesirasilag, most igy utolag felfedeztem nehany elutest es nagyon nem szeretnem ha a tartalom helyett a kulalakon lovagolnanak azok, akiknek ez a "napi kielegules".
Az ekezethianyt felvallalom, kulhonban elek, VALOBAN meg tudnam oldani de nekem mar igy termeszetes.
Egy keresem lenne, szeretnem ha atfutnad helyesirasilag, most igy utolag felfedeztem nehany elutest es nagyon nem szeretnem ha a tartalom helyett a kulalakon lovagolnanak azok, akiknek ez a "napi kielegules".
Az ekezethianyt felvallalom, kulhonban elek, VALOBAN meg tudnam oldani de nekem mar igy termeszetes.
kacorka 2010.05.21. 12:05:16
@Sheruzad: Természetesen a helyesírást javítjuk! Köszönjük!
eszemiszom 2010.05.21. 12:21:14
Na azért ne rontsuk ennyire a hallgatók renoméját. Főleg anatómia szigorlat környékén lehet hallani hogy valaki nyugizik, valaki meg speedezik, de azért ezek szerintem ritkák. Én pl. 2-3 emberről tudok hasonlót a környékemről (SOTE), ennél biztos többen csinálja, de azért csodálkoznék ha meghaladá a 10%-ot.10% pedig szerintem más, sokkal könnyebb sulikban is nyomja ezeket a cuccokat
Frakk_a_macskák_réme · http://multipedia.hu/page/ajanlo/ 2010.05.21. 12:22:20
nos, a posztolt sztori velem esett meg.
Meg kell mondjam, akkor annyira nem tűnt viccesnek, mint most újraolvasva.
A "kard hosszúságú tű": oké, talán picit túloztam. :) mentségemre szóljon, hogy én szubjektíve akkor egy handzsárnak láttam inkább, semmint tűnek, és bár volt több sportsérülésem, de a gerinccsapolás (elsősorban a tudata) ritka kellemetlen érzés volt.
A háziorvos persze azóta is rendel. Én mondjuk megtettem azt kedves gesztust a kórházból kijőve, hogy elmentem hozzá a rendelésére, a táppénzes papírért. Amikor előadtam, hogy miért jöttem, ismét amikor megkérdezte, hogy nem tud ennyi idő után adni, mert miért nem jöttem el előbb, ha beteg voltam? Én faarccal megjegyeztem, hogy nagyon sajnálom a mulasztásomat, de mentségemre szóljon, hogy a betegségem kezdetét követő napokban az intenzíven küzdöttek az életemért, ezért gondoltam, a táppénzes papír ráér még egy picit.
A doktornő nyelt egyet, és szó nélkül kitöltötte a papírokat, majd búcsúzóul további jó egészséget kívánt.
Picit mondjuk irónikusnak éreztem a dolgot.
Meg kell mondjam, akkor annyira nem tűnt viccesnek, mint most újraolvasva.
A "kard hosszúságú tű": oké, talán picit túloztam. :) mentségemre szóljon, hogy én szubjektíve akkor egy handzsárnak láttam inkább, semmint tűnek, és bár volt több sportsérülésem, de a gerinccsapolás (elsősorban a tudata) ritka kellemetlen érzés volt.
A háziorvos persze azóta is rendel. Én mondjuk megtettem azt kedves gesztust a kórházból kijőve, hogy elmentem hozzá a rendelésére, a táppénzes papírért. Amikor előadtam, hogy miért jöttem, ismét amikor megkérdezte, hogy nem tud ennyi idő után adni, mert miért nem jöttem el előbb, ha beteg voltam? Én faarccal megjegyeztem, hogy nagyon sajnálom a mulasztásomat, de mentségemre szóljon, hogy a betegségem kezdetét követő napokban az intenzíven küzdöttek az életemért, ezért gondoltam, a táppénzes papír ráér még egy picit.
A doktornő nyelt egyet, és szó nélkül kitöltötte a papírokat, majd búcsúzóul további jó egészséget kívánt.
Picit mondjuk irónikusnak éreztem a dolgot.
másikpista 2010.05.21. 12:48:01
Lehet hogy jobban jártál volna ha a doktornő tanácsát fogadod meg, komolyan mondom. Az orvosi túlbuzgás néha többet árt mint a negligencia, vannak erről tapasztalataim
Frakk_a_macskák_réme · http://multipedia.hu/page/ajanlo/ 2010.05.21. 13:09:34
@másikpista:
ez most nem az az eset volt - igazából nem a kezelésekkel volt bajom, hanem azért adtam közzé a sztorit, mert a doktornő nem is vette a fáradságot, hogy kiderítse, mi a gond.
A Guillen Barré-ban - utánaolvasásom alapján - az általában a rohadt dolog, hogy ha abbahagyod a levegővételt, akkor az otthonodban szépen elpatkolsz, míg megfelelő felügyelettel semmi gond nem lenne. Mondjuk a szívpanaszokon sokszor a kórházban sem tudnak segíteni.
másrészt viszont a visszamaradó károsodást csökkenti az időben megkezdett kezelés, így se lettem 100-as, de úgy lehet, hogy sokkal több maradéktünetem lenne.
Más:
Elvileg nincs genetikai faktora a Guillen-Barrénak. alapvetően kb 100.000:1-hez, hogy valakin egy évben kijöjjön a GB. Mekkora az esély, hogy édesapám nővérének is ugyanilyen gondja legyen? Tavaly jött ki nála, sajnos neki több lett a maradványtünete, a beszédén is, és a járásán is nagyon látszik - remélem javulni fog, bár ha eddig nem tette, lehet így marad már.
ez most nem az az eset volt - igazából nem a kezelésekkel volt bajom, hanem azért adtam közzé a sztorit, mert a doktornő nem is vette a fáradságot, hogy kiderítse, mi a gond.
A Guillen Barré-ban - utánaolvasásom alapján - az általában a rohadt dolog, hogy ha abbahagyod a levegővételt, akkor az otthonodban szépen elpatkolsz, míg megfelelő felügyelettel semmi gond nem lenne. Mondjuk a szívpanaszokon sokszor a kórházban sem tudnak segíteni.
másrészt viszont a visszamaradó károsodást csökkenti az időben megkezdett kezelés, így se lettem 100-as, de úgy lehet, hogy sokkal több maradéktünetem lenne.
Más:
Elvileg nincs genetikai faktora a Guillen-Barrénak. alapvetően kb 100.000:1-hez, hogy valakin egy évben kijöjjön a GB. Mekkora az esély, hogy édesapám nővérének is ugyanilyen gondja legyen? Tavaly jött ki nála, sajnos neki több lett a maradványtünete, a beszédén is, és a járásán is nagyon látszik - remélem javulni fog, bár ha eddig nem tette, lehet így marad már.
Motorpenis 2010.05.21. 13:14:39
@House M.D.: Hahaha, hát igen! Én orvos szerettem volna lenni, de nem vettek fel. Ellenben elvégeztem egy másik, hasonló nehézségű szakot, és egy kis elégtétellel töltött el, hogy míg én simán vettem minden akadályt, és végül jeles diplomát szereztem, a helyettem az orvoskarra felvettek jó rézét már az első vizsgákon kivágták.
(A középiskolai jegyeim miatt nem vettek fel különben.)
Konkrétan a történethez:én azt is megértem, hogy az orvost fárasztja a sok hipochonder, de legalább hallgasson, és ne a beteg előtt. Ez neveltetés kérdése, amit az ember otthon szed össze, illetve középiskolával bezárólag. Nem azért volt ilyen, mert orvos, és istennek képzeli magát, hanem alapból ilyen.
(A középiskolai jegyeim miatt nem vettek fel különben.)
Konkrétan a történethez:én azt is megértem, hogy az orvost fárasztja a sok hipochonder, de legalább hallgasson, és ne a beteg előtt. Ez neveltetés kérdése, amit az ember otthon szed össze, illetve középiskolával bezárólag. Nem azért volt ilyen, mert orvos, és istennek képzeli magát, hanem alapból ilyen.
másikpista 2010.05.21. 13:30:08
@Frakk_a_macskák_réme:
Tényleg pech beletartozni abba az 1,3-ba a 100000-ből akinél egy évben jelentkezik a G-B. A kórházban meg már nincs apelláta ha telenyomnak szteroiddal. De szerintem többé-kevésbé mindenkit meg lehet érteni. A doktornőt aki vsz soha nem látott még G-B esetet, még ha a tankönyvben benne is van, de elég misztikus, meg az osztályos orvost is aki inkább ad kezelést mint nem még ha kétséges is a haszna
A családi halmozódás tényleg érdekes, ez már felkelti az ember figyelmét. Mint minden (vélhetően) autoimmun betegségnél ennek van egy elméleti (és ezek szerint gyakorlati) jelentősége
Tényleg pech beletartozni abba az 1,3-ba a 100000-ből akinél egy évben jelentkezik a G-B. A kórházban meg már nincs apelláta ha telenyomnak szteroiddal. De szerintem többé-kevésbé mindenkit meg lehet érteni. A doktornőt aki vsz soha nem látott még G-B esetet, még ha a tankönyvben benne is van, de elég misztikus, meg az osztályos orvost is aki inkább ad kezelést mint nem még ha kétséges is a haszna
A családi halmozódás tényleg érdekes, ez már felkelti az ember figyelmét. Mint minden (vélhetően) autoimmun betegségnél ennek van egy elméleti (és ezek szerint gyakorlati) jelentősége
tzatziki 2010.05.21. 13:35:27
@eszemiszom: valoszinuleg evfolyamonkent eltero a dolog. Ha mar a masodeves szigorlati idoszakot mondod, na en konkretan arra az idoszakra minimum 30%-ra saccolnam a tudatmodositokat hasznalokat (legalabbis akkor, amikor en voltam masodeves) es a nyugtatokat szedoket egyuttveve. Ugyanarrol az egyetemrol beszelunk pedig, raadasul veletlenul sem rontani akarom a renomejat, szeretem. ;)
(Engem egyebkent a nyugtatokat szedok talan meg jobban felhaboritottak, mint az amfetaminosok, mert utobbiak rovid tavon ugyis rajonnek, hogy hulyeseget csinalnak, de aki a nyugtatokra raszokik ilyen fiatalon, az nem fog hamar leszokni roluk, mert utobbik nem valtanak ki olyan markans "valtozasokat", mint pl. az amfetamin szarmazekok, amik elrettentik a hosszutavu hasznalattol az embert. )
(Engem egyebkent a nyugtatokat szedok talan meg jobban felhaboritottak, mint az amfetaminosok, mert utobbiak rovid tavon ugyis rajonnek, hogy hulyeseget csinalnak, de aki a nyugtatokra raszokik ilyen fiatalon, az nem fog hamar leszokni roluk, mert utobbik nem valtanak ki olyan markans "valtozasokat", mint pl. az amfetamin szarmazekok, amik elrettentik a hosszutavu hasznalattol az embert. )
szabidoki 2010.05.21. 13:49:39
@Motorpenis: nem lehet, hogy csak te hiszed, hogy a szakod ugyanolyan nehéz volt, mint az orvosi? :)
Frakk_a_macskák_réme · http://multipedia.hu/page/ajanlo/ 2010.05.21. 14:04:42
bár nem tudom, az orvosi milyen nehéz, a jogon az államvizsgán van olyan tárgy (a 4-5-ből), amin 90% a bukás, és szemeszterenként egy próbálkozásod lehet.
Jó-persze, nem kell fél évig követ törnöd, ha nem sikerül, tehát ilyen értelemben nem nehéz néhány éven át próbálkozni egy vizsgával, de ne legyen már indok a személyiségi torzulásokra, tudatmódosítók használatára az egyetemi nehézségek, illetve a leküzdésük által megjelenő felsőbbrendűségi tévképzetek.
Ez se jogászoknál, se orvosoknál nem szép, én a (jogász) kollégáknál akkor szoktam ilyennel találkozni, ha amúgy a kolléga a saját cipőjének bekötésére is teljesen alkalmatlan.
Orvosoknál nem tudom, hogy van ez, de gyanítom hasonlóképpen.
Jó-persze, nem kell fél évig követ törnöd, ha nem sikerül, tehát ilyen értelemben nem nehéz néhány éven át próbálkozni egy vizsgával, de ne legyen már indok a személyiségi torzulásokra, tudatmódosítók használatára az egyetemi nehézségek, illetve a leküzdésük által megjelenő felsőbbrendűségi tévképzetek.
Ez se jogászoknál, se orvosoknál nem szép, én a (jogász) kollégáknál akkor szoktam ilyennel találkozni, ha amúgy a kolléga a saját cipőjének bekötésére is teljesen alkalmatlan.
Orvosoknál nem tudom, hogy van ez, de gyanítom hasonlóképpen.
tzatziki 2010.05.21. 14:31:14
@Frakk_a_macskák_réme: en nem akarok itt a szakmak kozotti rivalizalasba nagyon belefolyni, de ha mar ezt igy elohoztad, a klasszikus orvosis "kozhiedelmet" megosztom - marha nehez az orvosi, es altalanosan elterjedt az a szemlelet, miszerint rajtunk kivul egyedul a jogaszok azok, akik ugyanennyit szivnak.
Mas kerdes, hogy hamarabb jarnam ki ujra az orvosit vagy netan a jogot, mint pl. az alkalmazott matematikat, haha.
De igazsagtalansag, vizsgakra, szigokra tanulando oldalszam, kovetelmenyrendszer, egyetem alatt megkovetelt szakmai aktivitas tekinteteben siman elhiszem, hogy az orvosi es a jog a top. Maganvelemenyem, es tudom, hogy ezt mas szakmak maskepp gondoljak, ezert nem is igazan lobogtatom ezt. No meg nekem ott az orok respect a mat-fiz-epitesz iranyvonal fele. :)
Mas kerdes, hogy hamarabb jarnam ki ujra az orvosit vagy netan a jogot, mint pl. az alkalmazott matematikat, haha.
De igazsagtalansag, vizsgakra, szigokra tanulando oldalszam, kovetelmenyrendszer, egyetem alatt megkovetelt szakmai aktivitas tekinteteben siman elhiszem, hogy az orvosi es a jog a top. Maganvelemenyem, es tudom, hogy ezt mas szakmak maskepp gondoljak, ezert nem is igazan lobogtatom ezt. No meg nekem ott az orok respect a mat-fiz-epitesz iranyvonal fele. :)
Frakk_a_macskák_réme · http://multipedia.hu/page/ajanlo/ 2010.05.21. 14:53:46
én véletlenül belelátok a reál szakokba is, és van egy kollégám, aki az orvosival párhuzamosan járt a jogra (respect), kb tényleg ezek a szívás Mount Everestjei. Ez eddig nagyon off, viszont az már ON kategória, hogy a Dr. vagy a Prof. Dr. előtag a név előtt, mennyire személyiségmódosító hatású lehet. A jogászkollégák között van olyan, aki mindentudónak és mindenhatónak érzi magát, és az ügyfelet ökörségekre beszéli rá, vagy etikátlanul viselkedik, csak mert megteheti. Az orvosok körében ez talán inkább a posztnak témát adó kézrátétes csodadiagnosztánál jöhet elő, aki már a betegnek a rendelőbe belépésekor eldönti, hogy mi a baja.
Valaki említette, hogy szeretne ellenpéldát is hallani. Nos, ilyen sztorim is van...
Nagypapámnak súlyos és krónikus izületi gyulladásai voltak, amitől járni nem tudott, de fogni, sőt élni is alig. Erre nagyon durva fájdalomcsillapítókat szedett minden nap, amiket időnként (bár nem tudom mennyire szabályos a dolog) én irattam fel neki, és én váltottam ki a gyógyszertárból.
Amikor elmentem a nagypapám háziorvosához (Dr. Szilvási volt a neve emlékeim szerint), azzal fogadott hogy:
-üljön le, megvizsgálom.
-De én csak a receptet...
-nem baj, öltse ki a nyelvét!
-De mondom, én csak a nagypapám receptjét...
-Maga beteg, és én megvizsgálom.
-De én jól vagyok!
-nincs jól. Sárgás a bőre, és a szeme fehérje is. Bemegy most a kórházba, vagy bevitessük?
-ugyan már...
-bevitetjük.
szerencsére semmi komoly nem volt (fertőző májgyulladás vagy leállás vagy ilyesmi) - csak egy pihenés hiánya vagy éhezés esetén előkövő öröklött májfunkciós zavar, amit a versenyre való intenzív felkészülésem kihozott.
Azonban a sztorinak nem a konkrét betegség a lényege, hanem az, hogy a doki AZÉRT vizsgált meg, mert szakmai megállapítása szerint beteg lehettem, és nem azért mert MUSZÁJ volt neki. Respect.
Több ilyen kéne az egészségügybe!
Valaki említette, hogy szeretne ellenpéldát is hallani. Nos, ilyen sztorim is van...
Nagypapámnak súlyos és krónikus izületi gyulladásai voltak, amitől járni nem tudott, de fogni, sőt élni is alig. Erre nagyon durva fájdalomcsillapítókat szedett minden nap, amiket időnként (bár nem tudom mennyire szabályos a dolog) én irattam fel neki, és én váltottam ki a gyógyszertárból.
Amikor elmentem a nagypapám háziorvosához (Dr. Szilvási volt a neve emlékeim szerint), azzal fogadott hogy:
-üljön le, megvizsgálom.
-De én csak a receptet...
-nem baj, öltse ki a nyelvét!
-De mondom, én csak a nagypapám receptjét...
-Maga beteg, és én megvizsgálom.
-De én jól vagyok!
-nincs jól. Sárgás a bőre, és a szeme fehérje is. Bemegy most a kórházba, vagy bevitessük?
-ugyan már...
-bevitetjük.
szerencsére semmi komoly nem volt (fertőző májgyulladás vagy leállás vagy ilyesmi) - csak egy pihenés hiánya vagy éhezés esetén előkövő öröklött májfunkciós zavar, amit a versenyre való intenzív felkészülésem kihozott.
Azonban a sztorinak nem a konkrét betegség a lényege, hanem az, hogy a doki AZÉRT vizsgált meg, mert szakmai megállapítása szerint beteg lehettem, és nem azért mert MUSZÁJ volt neki. Respect.
Több ilyen kéne az egészségügybe!
másikpista 2010.05.21. 16:22:05
@Frakk_a_macskák_réme:
Nem hiszem hogy az oktatási rendszer hozná ki a tévedhetetlenség képzetét az orvosokból, inkább a közeg amiben működnek. Az orvostudomány sötétben bolyong de az orvosi gyakorlat nem teheti meg hogy ezt beismerje. Legtöbb páciens nem fogadja el a bizonytalanságot és orvost felkészületlennek vagy alkalmatlannak látja. A belevaló orvos a kedvükért inkább színházat rendez és persze magára osztja ki a nagy fehér varázsló szerepét. Vevő rá az emberek nagy része a többiek kedvéért meg nem érdemes a szokáson változtatni. Ez egy nagy közös játék amiben mindkét oldal benne van
Nem hiszem hogy az oktatási rendszer hozná ki a tévedhetetlenség képzetét az orvosokból, inkább a közeg amiben működnek. Az orvostudomány sötétben bolyong de az orvosi gyakorlat nem teheti meg hogy ezt beismerje. Legtöbb páciens nem fogadja el a bizonytalanságot és orvost felkészületlennek vagy alkalmatlannak látja. A belevaló orvos a kedvükért inkább színházat rendez és persze magára osztja ki a nagy fehér varázsló szerepét. Vevő rá az emberek nagy része a többiek kedvéért meg nem érdemes a szokáson változtatni. Ez egy nagy közös játék amiben mindkét oldal benne van
nagybela2 2010.05.21. 16:28:04
Szerintem is mázlid volt hogy gyors úton tudtad elintézni, ha az időzítést a járdán jól értettem.
Sajna sehol nem megy ismerős és bevált orvos nélkül.
Kislányom nem egyszerű eset.
1. Elkezdett a füle fájni, illetve mi vettük észre, hogy nem figyel oda ránk. Dobáljatok követ, de nem panaszkodott a fülfájására.
Elvittem vasárnap du a kórházba, ott az ügyeletes orvos előadta a mártírt és elküldött bennünket, hogy ok, nem piros a füle, belülről sem lát gennyesedést.
Mivel nem hagytuk ennyiben, elvittük egy ajánlott és referenciával bíró orvoshoz. Ő CSAK felszúrta a dobhártyát és leszívta a felgyűlt váladékot. Mert ha a kalapács-üllő környékére odaszárad, akkor oda a hallás, kicsit más műtét következik.
Tehát a mártírt üdvözlöm, remélem még nem volt, skarlátos, de majd lesz egyszer. Tudom, vannak-lehetnek mellékhatásai.
2. A Candida fertőzés okozta kiütéseket az arcon szokás allergiának diagnosztizálni. Csupán ennyit az igényességről, keeeedves ÁTLAGOS orvosok.
Még szerencse hogy diétával minden rendben lett, különben zabáltatnánk a mindenféle antihisztamin bogyókat a gyerekkel.
Jelentem, aktuális állapotok között nagyon szívesen adok úgynevezett paraszolvenciát, mert ez egy fizetés kiegészítés. Akinek ez nem jut, az tényleg kimehet külföldre, boldogítson ott.
Lehet, lesz egyszer egy boldog állapot, ahol a paraszolvencia valóban a jelentésének meg fog felelni, ma még messze van ez a felhőtlen mindenki nagyon boldog és elégedett állapot.
Akkor majd mindenki végzi a dolgát, mert elégedetté teszi, másra nem lesz szüksége.
Még valami. Ha egyszer komoly bajom adódna, ismeretlen helyre a világ minden kincséért sem feküdnék be. Van nekem is még egy rémtörténetem. Szerencsére? mással. Okos ember tanul.
Sajna sehol nem megy ismerős és bevált orvos nélkül.
Kislányom nem egyszerű eset.
1. Elkezdett a füle fájni, illetve mi vettük észre, hogy nem figyel oda ránk. Dobáljatok követ, de nem panaszkodott a fülfájására.
Elvittem vasárnap du a kórházba, ott az ügyeletes orvos előadta a mártírt és elküldött bennünket, hogy ok, nem piros a füle, belülről sem lát gennyesedést.
Mivel nem hagytuk ennyiben, elvittük egy ajánlott és referenciával bíró orvoshoz. Ő CSAK felszúrta a dobhártyát és leszívta a felgyűlt váladékot. Mert ha a kalapács-üllő környékére odaszárad, akkor oda a hallás, kicsit más műtét következik.
Tehát a mártírt üdvözlöm, remélem még nem volt, skarlátos, de majd lesz egyszer. Tudom, vannak-lehetnek mellékhatásai.
2. A Candida fertőzés okozta kiütéseket az arcon szokás allergiának diagnosztizálni. Csupán ennyit az igényességről, keeeedves ÁTLAGOS orvosok.
Még szerencse hogy diétával minden rendben lett, különben zabáltatnánk a mindenféle antihisztamin bogyókat a gyerekkel.
Jelentem, aktuális állapotok között nagyon szívesen adok úgynevezett paraszolvenciát, mert ez egy fizetés kiegészítés. Akinek ez nem jut, az tényleg kimehet külföldre, boldogítson ott.
Lehet, lesz egyszer egy boldog állapot, ahol a paraszolvencia valóban a jelentésének meg fog felelni, ma még messze van ez a felhőtlen mindenki nagyon boldog és elégedett állapot.
Akkor majd mindenki végzi a dolgát, mert elégedetté teszi, másra nem lesz szüksége.
Még valami. Ha egyszer komoly bajom adódna, ismeretlen helyre a világ minden kincséért sem feküdnék be. Van nekem is még egy rémtörténetem. Szerencsére? mással. Okos ember tanul.
Frakk_a_macskák_réme · http://multipedia.hu/page/ajanlo/ 2010.05.21. 16:59:53
@nagybela2:
a járdaszélen ültem egy fának támaszkodva, mert annyira elgyengültem. Mondjuk a kutya se kérdezte meg, mitől szaladtak ki egy normálisan öltözött, és szemmel láthatóan nem részeg fiatalember lábai, pedig sokan elmentek mellettem. Ez mondjuk másfajta blog témája lehetett volna....
A sztorinak volt egy olyan részlete, amit nem osztottam meg, mert nem volt lényeges:
amikor nyomozták, mi a fene lehet a dolog mögött (a kérdések alapján) felvetődhetett neuroszifilisz, drogfogyasztás (épp amszterdamban dolgoztam előzőleg) stb. Amikor mondta a doki a labor alapján a G.B. diagnózisát, kérdeztem, hogy: mennyire valószínű ez a tippjük? Erre picit sértődötten rávágta, hogy ez "nem tipp, hanem diagnózis". Én: ez akkor azt jelenti, hogy "biztos"? Ő: őőő, hát nem. Én: akkor nekem csak egy tippnek tűnik... :) (mosolyogtam) Ő: végülis, igaza van.
Mondjuk bejött a "tipp". Akkor persze még nem ment a House M.D a tévében, de sejthető volt számomra, hogy a diagnosztika, nem az egy meg egy művészete, hanem a valószínűségeké, és a tapasztalaté.
a járdaszélen ültem egy fának támaszkodva, mert annyira elgyengültem. Mondjuk a kutya se kérdezte meg, mitől szaladtak ki egy normálisan öltözött, és szemmel láthatóan nem részeg fiatalember lábai, pedig sokan elmentek mellettem. Ez mondjuk másfajta blog témája lehetett volna....
A sztorinak volt egy olyan részlete, amit nem osztottam meg, mert nem volt lényeges:
amikor nyomozták, mi a fene lehet a dolog mögött (a kérdések alapján) felvetődhetett neuroszifilisz, drogfogyasztás (épp amszterdamban dolgoztam előzőleg) stb. Amikor mondta a doki a labor alapján a G.B. diagnózisát, kérdeztem, hogy: mennyire valószínű ez a tippjük? Erre picit sértődötten rávágta, hogy ez "nem tipp, hanem diagnózis". Én: ez akkor azt jelenti, hogy "biztos"? Ő: őőő, hát nem. Én: akkor nekem csak egy tippnek tűnik... :) (mosolyogtam) Ő: végülis, igaza van.
Mondjuk bejött a "tipp". Akkor persze még nem ment a House M.D a tévében, de sejthető volt számomra, hogy a diagnosztika, nem az egy meg egy művészete, hanem a valószínűségeké, és a tapasztalaté.
luckky24 2010.05.24. 21:28:16
@Mylady:Sajnos ezt a betegséget is elég nehezen diagnosztizálják,pedig csak egy vérvétel lenne. Fogadd őszinte részvétem.
Sárgakiskacsa 2010.05.26. 14:51:46
Kíváncsi lennék, hogy csak nálunk ennyire gyakoriak az ilyen félrediagnosztizálások, a közönyösség, a nemtörődömség...
Még szerencse, hogy viszonylag időben kiderült a posztíró igazi betegsége. Lehet, hogy később már nem írt volna ide, ha nem derítik ki végre...
Szomorú, hogy csak úgy tud az ember tisztességes orvosi ellátást kapni, ha tisztességtelenül sokat fizet vagy vannak kapcsolatai.
Hasonló történetem nekem is van kettő.
Egyrészt 4 éves koromig kórháztól kórházig hurcigáltak, sehol nem tudták kideríteni, mi bajom van. Holott egy elég gyakori, veleszületett szívbetegségem volt, ami miatt aztán 4 évesen meg is műtöttek. Azt nem értem, addig mit csináltak az orvosok?? Mivel ennek a szívbetegségnek elég nyilvánvaló tünetei vannak. Nem olyan nehezen diagnosztizálható, mint pl. a posztíró betegsége.
Másik eset, bár ez nem a diagnosztizálással kapcsolatos. Kb. 4 éve műtötték a lábamat. Mivel testvérem kórházban dolgozik, ezért mondta, megbeszéli az ottani orvos kollégájával a műtétet, menjek hozzá. Mint kiderült, ezzel a fajta műtéttel már 2-3 nap után hazaküldik a beteget, holott az egész egyébként 6 hét fekvőgipsszel jár, tehát nem egy egyszerű műtét. És legalább 1 hétig mindennap kötözni kell. Tehát ha haza kellett volna mennem, akkor valakinek mindennap kellett volna vinnie kötözésre, mivel saját erőből a járásra alkalmatlan voltam. Valamelyik családtagnak ezért szabadságot kellett volna kivennie, amit nem tudtak volna sehogy sem megoldani. Tehát az orvos plusz egy hétig tovább bent tartott, de csak azért mert a kollégája a testvérem... Ez így tök jó dolog volt, de azokat a gyilkos pillantásokat nem nagyon lehet elfelejteni, amit cserébe ezért a többi betegtől kaptam, akik nem részesültek ugyanabban az ellátásban... Mert ugye titkolni ezt az egészet nemigen lehetett...
Hajrá magyar egészségügy...
Még szerencse, hogy viszonylag időben kiderült a posztíró igazi betegsége. Lehet, hogy később már nem írt volna ide, ha nem derítik ki végre...
Szomorú, hogy csak úgy tud az ember tisztességes orvosi ellátást kapni, ha tisztességtelenül sokat fizet vagy vannak kapcsolatai.
Hasonló történetem nekem is van kettő.
Egyrészt 4 éves koromig kórháztól kórházig hurcigáltak, sehol nem tudták kideríteni, mi bajom van. Holott egy elég gyakori, veleszületett szívbetegségem volt, ami miatt aztán 4 évesen meg is műtöttek. Azt nem értem, addig mit csináltak az orvosok?? Mivel ennek a szívbetegségnek elég nyilvánvaló tünetei vannak. Nem olyan nehezen diagnosztizálható, mint pl. a posztíró betegsége.
Másik eset, bár ez nem a diagnosztizálással kapcsolatos. Kb. 4 éve műtötték a lábamat. Mivel testvérem kórházban dolgozik, ezért mondta, megbeszéli az ottani orvos kollégájával a műtétet, menjek hozzá. Mint kiderült, ezzel a fajta műtéttel már 2-3 nap után hazaküldik a beteget, holott az egész egyébként 6 hét fekvőgipsszel jár, tehát nem egy egyszerű műtét. És legalább 1 hétig mindennap kötözni kell. Tehát ha haza kellett volna mennem, akkor valakinek mindennap kellett volna vinnie kötözésre, mivel saját erőből a járásra alkalmatlan voltam. Valamelyik családtagnak ezért szabadságot kellett volna kivennie, amit nem tudtak volna sehogy sem megoldani. Tehát az orvos plusz egy hétig tovább bent tartott, de csak azért mert a kollégája a testvérem... Ez így tök jó dolog volt, de azokat a gyilkos pillantásokat nem nagyon lehet elfelejteni, amit cserébe ezért a többi betegtől kaptam, akik nem részesültek ugyanabban az ellátásban... Mert ugye titkolni ezt az egészet nemigen lehetett...
Hajrá magyar egészségügy...
Sárgakiskacsa 2010.05.26. 15:07:41
@HgGina: Érdekes háziorvosod van... Öcsém ugyanezzel a problémával ment el a háziorvoshoz, neki is nyugalmi állapotban ennyi volt, ami rohadtul magas. Nem akarta hazaengedni, hanem mondta, akkor most szépen kihívjuk a mentőket. Öcsém ellenkezett, hogy kizárt dolog, ő nem megy kórházba. Mivel nagyon ellenállt, a háziorvos nem tudott mit tenni, de legalább arra rábeszélte, most szedjen be valami gyógyszert, menjen ki a váróba, várjon 20 percet és menjen vissza. Újra megmérte a vérnyomását, akkor már valamennyire normális volt. Bár akkor is annyi volt, amitől egy normális vérnyomású ember megborulna... Utána elküldözgette mindenféle vizsgálatokra.
Akkor ezek szerint a mi háziorvosunk egész normális :) Próbálj meg te is másikat keresni...
Akkor ezek szerint a mi háziorvosunk egész normális :) Próbálj meg te is másikat keresni...
PRAXIS
"Pozitív és negatív történetek a magyar egészségügyről, minden mennyiségben. Orvosnál jártunk és nem ment minden zökkenőmentesen? Netán megaláztak, megvárattak vagy félrekezeltek? Vagy éppenséggel lelkiismeretes, segítőkész egészségügyi dolgozókkal találkoztunk? Ide megírhatjuk. Miért is? Mert az orvostársadalom máris nyomon követi a bejegyzéseket, olykor pedig hangot is adnak álláspontjuknak a kommentekben. De ha nem vagyunk mesélős kedvünkben, a kórházértékelővel is kinyilváníthatjuk véleményünket." - hvg.hu
Médiaajánlat
