70 %-kal fogják csökkenteni a kórházi ágyszámot, úgyhogy azok sem lesznek ellátva, akik eddig kezelésre szorultak, ne reménykedjetek.
Ma van a régi szép idők, élvezzétek ki minden percét.

@Tempus.Anh:
Ha az egész világot mi, a magyarok irányítanánk, semmi perc alatt megszűnne a Föld túlnépesedése.
Teljesen jogos a poszter felháborodása. Egy aktív korú családtag egy magatehetetlen beteg mellett otthon, ápolási díjból plusz a beteg esetleges jövedelméből (pl. nyugdíj) mégis hogyan éljen meg? És ez még egy "ideálisnak mondható felállás". Mert egy anyuka vagy apuka egy ágyhozkötött beteg gyermekkel....

Azt hiszem, ez a poszt nem fog elérni 400 fölötti hozzászólást, pedig igazán megérdemelné:(

Nekem a rendszerek megreformálásának ötleteivel mindig az a bajom, hogy mindegyik csak azt említi, hogy mire kellene több pénz. Azzal, hogy mire lenne elég kevesebb pénz, senki nem foglalkozik. Ily módon azonban maradunk ott, ahol vagyunk, azaz hogy a ma elérhető legteljesebb egészségügyi szolgáltatást egyik ország sem tudja kifizetni, legyenek akármilyen gazdagok is.

Kedves orvosok!
Nem a poszthoz kapcsolódik, de úgy érzem, ha ide beteszem, többet segítek, mint egy facebook-os megosztással. A történet valóságtartalmát természetesen nem tudom ellenőrizni (eleve fenntartásaim vannak ezzel az oldallal kapcsolatban), de mivel ennek a beteg babának az anyukája nem pénzt kér, hanem egy felkészült szakembert keres, hátha van köztetek, aki tudna neki valakit ajánlani.
tudnodkel.blogspot.hu/2015/03/szepen-kerlek-oszd-meg-kislanyom-elete.html

Ez bizony egy nagy gond mindenkinek,aki benne van.A közvetlen közelemben két ilyen eset is van vagy volt,ahol az egyikben a "gyermeknek" volt anyagi lehetősége ápolót fizetni,a másiknál meg az volt a szerencse (szerencse?)hogy a "gyermek" munkanélküliként az édesanyjával tudott lenni egészen a mama haláláig.

A Semmelweis Egyetem Gyermekgyógyászati Klinikájánál jobb helyet ill. magyar viszonyok közt jobb szakembergárdát sajnos mi sem tudunk ajánlani. A fenti poszt rosszindulatú csúsztatásaihoz annyit, hogy a kedves posztolók az általuk gondozandó betegek ellátását hadd ne próbálják a közpénzen finanszírozott egészségügy nyakába varrni és az eü. intézményeket úgy beállítani, mint akik szántszándékkal lerontják a betegek álkapotát, hogy aztán nekik gondozniuk-ápolniuk kelljen otthon. Ez otromba hazug vádaskodás. Ezek az emberek a közpénzből akarnak az általuk kötelezően elvégzendő tevékenységekért pénzt lejmolni. Az általuk kötelezően gondozandó, ápolandó szülők ellátásáért tb-kasszából akarnának pénzt követelni. Érdekes, hogy ilyenkor senki nem félti a tébéjét, olyanok sem szólalnak meg, akik szerint az orvos az ő pénzükből kapja a havi bérét.

@Tempus.Anh:
Nincs mindenki abban a helyzetben, hogy a munkáját ott tudja hagyni, hogy a betegét ápolhassa. Ugyanakkor teljesen igazad van, ha kikéred magadnak azt a valóban rosszindulatú feltételezést, hogy a kórházban szándékosan nem törődnek a beteggel és ezzel jelentős állapotromlást idéznek elő. Másrészt ott a szakemberhiány, amivel még Te sem tudsz mit kezdeni. Egyik probléma generálja a másikat, sajnos.

Azt viszont kikérném magamnak, HA én ápolnám a betegemet, egyedül, arra kényszerülve, hogy ápolási díjból kelljen mindent fedeznem (mert a munkámat fel kell adnom), akkor azt azért tenném, mert a Te nyakadon akarnék élősködni.
Megint belefutunk abba, amiből nem szokott jó kisülni: vagyok én, és van egy beteg családtagom. Tehát ketten (csak ketten!)vagyunk. A többit oldd meg?! Köszi:(

Megjegyezném: én nem vagyok ilyen helyzetben. De lehetnék -mint ahogy sokan vannak is-, és akkor nem tudom, mit csinálnék.

Szigorúan a poszthoz: az állam abból indul ki, hogy mindenki olyan, mint akik az államot igazgatják.
Hogy jól értsd: mindenki lop, csal, hazudik.

(Tökömtelevan:)

1.Ez nem egészségügyi, ez szociális probléma.
2. Ha kórházban csak lerontják a betegek állapotát, akkor egyszerű: nem kell kórházba menni, mindenki örökké fog élni és mindenki egészséges lesz:).

@csakmotyogok:
Így van, max. annyiban eü, hogy eléggé elítélhető módon keverték bele:(

@mig54: Erre valók a hospice-ellátást végző team-ek, a szociális otthonok (ide nyilvánvalóan a beteg nyugdíját vagy nyugdíjának egy részét át kell utalni - ami, khm, természetesen nem tetszik a hozzátartozónak...)
A hozzátartozónak az lenne a legmegfelelőbb, ha az állam ingyen és bérmentve gondozná, ápolná, tartaná az idős szülőjét, miközben ő az ápolási díjat, az ezért járó támogatást és a beteg nyugdíját szépen eltenné. Miközben az Alkotmány kimondja, hogy idős szüleinek eltartása, gondozása minden állampolgárra nézve KÖTELEZŐ.
Ebben nincs benne az állam felé ellenszolgáltatás fejében kinyújtott tenyér.

@Tempus.Anh:
Magyarország a szociális hálóját zsákvarrótűvel akarja foltozgatni. Nem fog menni, ez nyilvánvaló.
Igazából azt tartanám üdvösnek, ha egyedi elbírálás alá esnének az esetek. Ilyenkor kellene NAV-nak és a különböző ellenőrzési jogokkal felruházottaknak a topon lenni. Csak hát az megint nemszeretem meló, mert akkor jujj, a sógor-koma meg miazmás. Megy itt fű alatt minden, csak mindig azt cseszegetik aki vétlen, no meg néha dobnak a jónépnek koncot, hogy bizonygassák, mennyire ott vannak a lécen. Pedig egy nagy túrót!
Az meg, aki képes a szerettét úgy az államra hagyni, hogy közben hasznot (anyagi hasznot!) húz belőle, rohadjon meg (lehetőleg sitten, de leginkább kőfejtőben)!:(
(Bocs, a nem éppen nőies kifakadásért.)

@Tempus.Anh:

!!!!
"a kedves posztolók az általuk gondozandó betegek ellátását hadd ne próbálják a közpénzen finanszírozott eü.nyakába varrni (??)

1.annyi minden megy közpénzből a nagy büdös semmire,például fűtött focipályákra,évenként 300 alkalommal megtartott megemlékezésekre,tök felesleges felzárkóztatásokra,hogy az idős betegek után kapott minimális juttatás egy hópihe ahhoz képest amit a kormány elpazarol.Idős,beteg,valamikor hasznos munkát végző emberekről beszélünk akiket vagy így vagy úgy,de nem szabad ellátatlanul hagyni.
Ha egy családtag felmond a munkahelyén,otthon marad ápolni,miből éljenek meg?

Azt meg,hogy a még valahogy önmagát ellátni képes idős ember egy tartós kórházi kezelés után teljesen magatehetetlenné válik,sajnos nem ritka eset.Akárhogyan is próbáljuk szépíteni a dolgot ez így van.

@csakmotyogok:
De kell kórházba menni,mert sokszor szükséges.De onnan az idős még magát valahogy ellátni képes néni bácsi miért jön ki magatehetetlenül sok esetben,ez érthetetlen.

@drontal: Azért, mert a hozzátartozó, aki nem akarja a gondozást és ápolást tovább vállalni (fáradt, kimerült, megunta, besokallt), a krónikus beteget beteszi az aktív osztályra, hogy "felszusszanjon" egy kissé. A realitástól elrugaszkodott fantazmagóriáinak engedelmeskedve azt hiszi, hogy a kórházi kezeléssel letudta a beteg iránti kötelezettségét is, szóval krónikus betegséggel betesz - reményei szerint - hetekre egy idős beteget egy aktív osztályra.
Ezek a betegek nemritkán zavartak lesznek a kórházi környezetben, az otthoni közegből kiragadva őket. A zavart, legtöbbször eltévedő, néha a teraszokon mászkáló vagy az udvaron elkószáló betegeket a kórházi osztályok (ahelyett, hogy a hozzátartozóval megbeszélnék, hogy azonnal szállítsa haza) elkezdik szedálni, aminek ágyhoz kötöttség lesz a vége. A már ágyban fekvő beteg a kórházbeli interkurrens fertőzést az antibiotikumprofilaxis dacára elkapja, a belgyógyászat erősebb antibiotikumot javasol, esetleg átveszi. A fekvővé vált betegnél a pelenkától (mert ágytálat, kacsát használni nem tud) felfekvések alakulnak ki, meg kell hólyagkatéterezni, ott a hólyaghurut. Újabb fertőzés, újabb antibiotikum. Nem eszik, nem iszik, annyira legyengül, a saját lábán bejövő beteget már ágyban kell forgatni.
A történet innentől ismerős.
Ezután jönnek a hozzátartozók a keresztkérdéseikkel.

Náluk van olyan kolleganő, aki az anyját/apját zaciba vágni akaró erőszakos hozzátartozónak karácsony/húsvét/nyári szabi előtt kerek-perec megmondja, hogy vigyázzon, mert esetleg MEGHALHAT a beteg, ha behozza az osztályra.

Gabi Prelle: Ez nem egészen így van.
A legtöbb komoly magánrendelő elvégzi a kiegészítő vizsgálatokat. Ha megnézzük az árlistájukat ki van függesztve mennyibe kerül a labor, EKG, CT stb......
@Tempus.Anh: "A hozzátartozónak az lenne a legmegfelelőbb, ha az állam ingyen és bérmentve gondozná, ápolná, tartaná az idős szülőjét, miközben ő az ápolási díjat, az ezért járó támogatást és a beteg nyugdíját szépen eltenné"
Ebben egyetértünk. Anno az OPNI telt házzal működött, évekig laktak ott betegek természetesen ingyen............ Talán, ha fizetni kellett volna nekik is mint egy szociális otthonban nem kellett volna bezárni az egész lepusztult kócerájt (persze ez csak feltételezés).
Jelenleg a pszichiátriákon minden második beteg csak a helyet foglalja hónapokig, mert ugye ott nem kell fizetni legfeljebb az orvosnak :).
Viszont az is igaz, hogy kevés a megfizethető szociális intézmény. Az államiba való bejutás bizony nehézkes, hosszú várólisták vannak, a magánotthont pedig sokan nem tudják megfizetni.Ráadásul mint a gomba szaporodnak, sokszor engedély nélkül középkori állapotokkal. Volt rá példa hogy bezárták a drága pénzért embertelen körülményeket biztosító magánotthont. És sajnos még ma is van ilyen, láttam....nemcsak az időseket, a dolgozókat is kihasználják. Ismerősöm dolgozott ott, de néhány hét után azt mondta, ebben nem vesz részt.....

Ezzel a poszttal az a baj, hogy általánosságban mozog. Semmi konkrétum.

"Mikor fogják végre legalább a minimálbérrel honorálni a munkánkat?"

Képzett gondozók, ápolók kapnak minimálbért, műszakpótlékkal emelve.

Ezt most találtam.......Csak azért teszem ide, hogy lássátok ilyen is van:

Nyírő Gyula kórház – Neurológia osztálya, az egészségügy egy apró szeglete, ahol még midig ismerik az emberség fogalmát. Történt velünk egy vasárnapi napon, mikor is anyu szólt, hogy szerinte lebénult a jobb oldala. Kihívtuk a mentőket, majd stroke gyanújával a Nyírő Gyula kórház Neurológiai osztályára szállították. Az osztályon többségében női orvosok vannak, de anyut épp az egyik férfi orvos vette fel az osztályra. Rendkívül türelmesen elmondta a lehetőségeinket, sőt miután nem tudtunk megnyugodni gyakorlatilag se perc alatt (ami a valóságban azt jelenti, lévén vasárnap ügyelet volt a kórházban, CT nem volt, így meg kellett rendelni egy mentőt. Mikor a doktor szólt, megrendelte, jelezte ez közel 3 órát is igénybe vehet hiába sürgősre kérte. Mire befejezte a mondatot már ott is volt a mentő.) elintézte, hogy átszállítsák CT-re egy közeli kórházba, hogy a kezelésbe minél hamarabb, minél eredményesebben elkezdődhessen. Még mindig határtalan türelemmel kezelte a rengeteg több száz kérdésünket. Mindenre nyugodtan és érthetően válaszolt, nem láttuk rajta a türelmetlenség legkisebb jelét sem. Majd másnap átvette anyut a kezelőorvosa, aki fiatal kora ellenére, egy rendkívül tapasztalt, és hasonlóképp türelmes személyiséggel áldotta meg a sors. Minden kezelést elmagyarázott mindegyikünknek, elmondta miért teszik milyen hatást ér el vele. Anyut minden alkalommal megnyugtató szavakkal bátorította. Bármi gondja volt is neki, azonnal ott termett, ha kellett perceket beszélgetett vele. Szót kell ejtsek a másik doktornőről, aki úgyszintén állandóan biztatta anyut, és bármilyen kérdése is volt anyunak a gyógyszerezésével kapcsolatban, ha kellett többször is elmagyarázta a miérteket. Illetve a harmadik doktornő, aki több, mint 20 percet beszélgetett anyuval, miután a trauma következtében egyfajta pánikbetegség is kialakult nála. Az egyik éjszaka pedig az ágya mellett ült, és addig mesélt neki, míg el nem aludt. Az ápolók és az ápolónők pedig minden éjszaka rengetegszer bementek megnézni elaludt-e már. Minden alkalommal mikor a szobában jártak mindig volt egy kedves szavuk anyuhoz, pl. ha nem ette meg az ebédet, rászóltak „kis szívem ez nagyon kevés, addig nem viszem el az ebédet, míg még egy kicsit nem eszik belőle”. Vagy „Mindig igyon Kedveském, az nagyon fontos.” Mindig mosolyogtak, még akkor is, ha látszódott rajtuk nagyon fáradtak. Egész nap anyu mellett voltunk, de soha nem jelezték, hogy gondot okoz a jelenlétünk. És a gyógytornász. Egy végtelenül kedves emberi lény, aki elhitette anyuval, hogy talpra állhat, miközben agyon dicsérte minden foglalkozás alkalmával. Egy botot is szerzett nekünk, a kórházi tartózkodásunk idejére. Ami a legfontosabb SENKINEK SEM ADTUNK PÉNZT!!!! Mikor átszállítottak minket a rehabilitációs központba, személyesen köszöntük meg mindenkinek a segítségét.
Egy szó, mint száz lehet szidni az egészségügyet, de a Nyírő Gyula kórház Neurológia osztályán a legnagyszerűbb emberek dolgoznak, akik hozzáértésükkel megmentették anyu életét, ugyanakkor a mi lelkünket is ápolták a kórházban eltöltött 12 nap alatt. Egy csoda, ami azon az osztályon folyik, és csak gratulálni tudok, hogy sikerült ilyen nagyszerű embereket egy helyre gyűjteni.
Kérlek, osszátok, hogy híre menjen, mert megérdemlik, hogy mindenki tudomására jusson az emberségességük.
Tetszik ·
· Megosztom · Elküldöm

@csakegybeteg: Köszönjük szépen, hogy elismerő szavakat is kapunk időnként.

@csakegybeteg:
A Nyírőről, az ott dolgozó orvosokról, ápolókról én is csak jót mondhatok, pedig az ok ami miatt ott voltam (nem is egyszer!) köszönőviszonyban sincs bármilyen akutan fellépő betegséggel.

@mig54: Azért máshol is van ilyen, csak arról nem tudunk. Pl. 2000-ben hosszú ideig feküdtem a Korányiban, és bizony ott is hasonlókat tapasztaltam. A mai napig hálás vagyok a kezelőorvosomnak és a nővéreknek, mert mindent megtettek a gyógyulásomért. Mikor bekerültem azt hittem nem érem meg a másnapot....
Ahhoz képest manapság szinte csak rosszat hallok a kórházról. Tény, hogy 5-6 ágyas szobák vannak, de arról sem az orvosok, sem az ápolók nem tehetnek. Én egyet tudok, hogy a kezelőorvosom szinte minden vizsgálatban részt vett, a saját kocsijával vitt vissza pl. hörgőtükrözés után.......és nem fogadott el hálapénzt :)

@csakegybeteg:
Nem az a jellemző, hogy egészségügyi dolgozókat méltatunk ezen a blogon:( Természetesnek vesszük, hogy megkapjuk ("mer' ami jár az jár" alapon) a kitüntető figyelmet, sőt, merem állítani, hogy néha még annál többet is.
És -mint ahogy jelen esetben is- a szociális hiányosságokat az eü.-n akarják az emberek leverni, nem ritkán etikátlansággal, mi több, szándékos hanyagsággal megvádolva az orvosokat, ápolókat.
(Mint már oly sokszor mondtam, nekem még akkor sem volt gondom az eü.-vel, amikor joggal lehettek volna velem szemben hmmm...kevésbé empatikusak.)
És én most gyía, a házisárkányomhoz:)

Néhány éve itt a praxis blogon írtak ugyanerről az osztályról, egy idős beteget tettek el láb alól a kórház hentesei.
Ezt nem tudtam visszakeresni, de a neten több fórumon is halálgyárnak titulálják mind a Nyírő Gyula Kórházat, mind annak neurológiai osztályát. A Házipatikán pedig egy beteg arról számol be, hogy ott direkt megnyomorították:

"Sorry de ön több mint valószínű azért van jó véleményel a kórházról mivel ön eü dolgozó ezért kivételes bánásmódban részesült.Én a neurológián feküdtem bementem a saját lábamon és másnap tolokocsiba voltam.1hónapig bennt feküdtem ésa családomnak reggeltől estig bennt kellett lenni velem.38évesen tolokocsiba tettek 100%-os rokantatt csináltak belőlem aki nem tud önálló életet élni."

Következtetés: vagy ottani dolgozó írta önreklámból az elismerő szöveget, vagy egy bértollnok.

@Zsebibabi: Vagy a fenti bénulásos-tolókocsis mese egy rágalom. Ki tudja?

@Zsebibabi: Az orvos nem mindenható és kizártnak tartom, hogy szándékosan nyomorékká tesznek bárkit is.

@Zsebibabi: egyébként a fenti írást a facebook-on névvel írta egy hölgy. Utána lehet nézni és rákérdezni.

@Tempus.Anh: @csakegybeteg:
Nem gondoltam, hogy komolyan veszitek ironikus(nak szánt) szösszenetemet.

@Zsebibabi: Igy is mindenki az orvosokat, apolokat szidja. Egy ilyen ironikus beszolas csak olaj a tuzre. Neha a jo dolgokrol is kellene beszelni.

@Tempus.Anh:

"Érdekes, hogy ilyenkor senki nem félti a tébéjét, olyanok sem szólalnak meg, akik szerint az orvos az ő pénzükből kapja a havi bérét."

Miert, nem abbol kapja?

Masik kerdesem a kirohanasod kapcsan, hogy egy tb fizeto biztositott hol tudja pontosan ellenorizni milyen szolgaltatasra jogosult az allami ellato rendszerben, mit kerhet szamon, ha nem kapja meg mit tehet. Mindezt a szukseges legteljesebb reszletesseggel. Ugyanis egy szaros havi par ezer forintos maszek kozmuszerzodesben alfatol omegaig le van szabalyozva minden szir-szar feltetel es pl. egy kesedelmes valasz miatt az E.ON onkent visszautal nekem 10.000 Ft sajat maga altal vallalt mulasztasi dijat, viszont nem latom ugyanezt a transzparenciat az allami egeszsegugyben.

A megoldas az eros allami szabalyozas es kontroll mellett/alatt mukodo maszek eü. rendszer. Nem akarasnak nyoges a vege, ugyis itt fogunk kikotni. En sose kertem olyat az allamtol hogy oldja meg az egeszsegugyi problemaimat.

@medium size devil: A TB az nem eü. járadék. Az eü .járulék nagyon alacsony. S miért nem kapunk arról elszámolást az államtól mire megy?
1. Ne kapjunk infarktust, hogy lássuk, hogy hány nem fizetőre költik.
2. A casco befizetésemről sem számol el a biztosító mire költi. Pedig ott valós árat fizetünk, nem úgy működik,hogy ki mennyit hajlandó . Kevesen olyan "szerencsések" mint én, hogy minden fillérjük után fizetik a járulékokat,ami havonta sokszázezer'.

@csakmotyogok: "A TB az nem eü. járadék. Az eü .járulék nagyon alacsony"

Látom, hogy folyamatos a fogalomzavar, járadék-járulék, mekkora az összeg, pedig már jó néhányszor le lett írva. Tehát:

Munkavállalótól levonásra kerül a
10 százalék nyugdíjjárulék
8,5 % egészségbiztosítási és munkaerőpiaci járulék (7 % + 1,5 % ) és a
16 százalék (szja) személyi jövedelemadó

A munkáltató fizeti munkavállalója után a
szociális hozzájárulási adót, ami 27 százalék és a
1,5 százalék szakképzési hozzájárulást.

Egészségügyi szolgáltatási járulék 6.810,- Ft/hó (227,- Ft/nap) lett 2014. január 1-jétől.

Egészségügyi szolgáltatási járulékot fizet az a belföldi személy, aki nem biztosított és egészségügyi szolgáltatásra a törvény alapján nem jogosult, továbbá a kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó, illetve a kiegészítő tevékenységet folytató társas vállalkozó után a társas vállalkozás. [Tbj. 19. § (4) bek. 39. § (2) bek.]

A szociális hozzájárulási adó tartalmazza a korábbi 24% nyugdíjjárulékot, a 0,5%+1,5%-os egészségbiztosítási járulékot valamint az 1%-os munkaerő-piaci járulékot.

A magyarországi havi alkalmazotti átlagkereset 2014-ben 190.000,-Ft volt. Egyszerűen kiszámolható, hogy milyen összeget fizet be egészségügyi ellátásra egy átlagkereső alkalmazott és utána a munkáltatója. Nem kis összeget, ezért jó lenne már leállni azzal a mantrával, hogy a befizetett kis összeg miatt nem is jár jobb ellátás a jelenleginél. Ha magánbiztosítós rendszer lenne, akkor sem kerülne többe, mint amit jelenleg fizetünk (dolgozó és munkáltató) havonta. És ez csak az átlagkereset, aki ennél többet keres (jó néhányan), az még többet fizet, viszont kénytelen magánorvoshoz menni, ha ellátást akar, vagy zsebbe fizetni.

@Tempus.Anh: Na azert alljunk mar meg egy pillanatra. Eloirasszeruen azert nem ugy megy megy a dolog, h a hozzatartozo befekteti az osztalyra az idos rokont. Ezt az ORVOS teszi, teheti meg. Ha orvosi indok ellenere teszi, felmerul a kerdes, h miert is? Halkan kerdem, boritekert? Innentol meg emiatt is a betegeket hozzatartozokat hibaztatni, az igencsak tisztessegtelen.

@neduddki21: Nalad a pont. Nem annyira keves a befizetett osszeg, mint sokan hiszik. Viszont a rendszer rendkivul pazarlo, es fog is maradni mindaddig, mig elektronikusan ossze nem kapcsoljak a teljes rendszert, es a beteg chipkartyas tb kartyat nem kap, amit minden egyes OEP-pel szerzodott orvosnal lehuznak, egyidejuleg azonnal latjak az elmult idoszakban elvegzett (es finanszirozott), a szakirany szempontjabol relevans vizsgalatokat.

@gombakomba: Az idős beteg, aki valamilyen krónikus - mondhatni: incurabilis - betegségben szenved, az a kategória, akit az orvos nem szívesen fektet be egy aktív osztályra. A fenti posztok egy része arról szólt, hogy az ilyen betegeket "szívtelenül" hazaküldi az orvos, holott be is fektethette volna.
A hozzátartozó ilyenkor kézzel-lábbal nyomul, hogy a betegtől a lehető leghosszabb időre megszabaduljon, sokan abban a hiú reményben ringatják magukat, hogy az addig ellátásra szoruló hozzátartozóból járóképes, makkegészséges beteget tud a kórház fabrikálni és igen csodálkoznak, hogy ez nem így van.
Az öregedéssel MEGBETEGSZÜNK, egészségi állapotunk romlik, életfunkcióink egyre gyengébben működnek és ez az, amit sok ember nem képes felfogni.
Ahogy egy gyerek növekszik és szép serdülővé, felnőtté cseperedik, mert ez az Élet rendje, ugyanígy az ép, egészséges felnőttből is esendő, beteg öreg lesz.
Ami ugyancsak az Élet rendje.
Aki ezt nem képes elfogadni, abban óriási belső vívódás dúl a megváltoztathatatlannal.

@csakmotyogok: Telesen értelmetlen a válaszod barátom és nem is a kérdésmre vonatkozik. Lásd amit "csakmotyogok" írt. Olyan, hogy "tb járulék" ezzel az elnevezéssel hivatalosan nincs. A kérdésem nem a járulékok nagyságára vonatkozott és nem is arra hogy gazdálkodik ebből az állam, mire költi részletesen, stb. hanem az ellenszolgáltatás transzparenciájára és számonkérhetőségére. De ha már szóbahoztad: Az alkalmazotti munkaviszonyom alapján a munkaadóm fizetett 27% EHO-t, én fizettem 3+4% egészségbiztosítási járulékot (2014.). Plusz az alkalmi maszek bevételeimre fizettem szintén 27% EHO-t. Ez úgy közel 4 M Ft volt 2014-ben. Ez nem "alacsony", ez kibaszott SOK! És nem demagógia ha számon kérem mit kaphatok ezért. Szarok rá, hogy mások mennyit fizetnek, az érdekel ami nekem jár. A casco szerződésben se az érdekel hogyan gazdálkodik a biztosító hanem az, hogy mit vállal pontosan felém. Ez pedig rézetesen benne van a szerződésben és az üzletszabályzatban. Állami szolgáltatásnál ugyanez?? Maszek fogorvosnál: 1. Tudok időpontot egyeztetni, nincs várólista 2. Transzparensek az árak, definiáltak a szolgáltatások.
Ha nem haragszol nem szeretnék veled levelezni erről, TempusAnh-nak címeztem a kérdést.

@Tempus.Anh: Nem érzem korrektnek ahogy általánosítva leszólod a hozzátartozókat akik kórházi ápolásba szeretnék adni az idős BETEG hozzátartozójukat, némelyik megállapításod pedig kifejezetten sértő. Az ismeretségi körömben egy ilyen esetet tudok, a nyugdíjas házaspár gondozza a Parkinson kóros és egyéb öregségi betegségekben szenvedő szülőt. Nem hogy nem teszik el a nyugdíját ahogy Te írtad hanem még a sajátjuk is rámegy. Időközönként be kell vinni a kórházba de tartós ápolásra, felügyeletre nem fogadják be.

Másik dolog, az "öregedéssel MEGBETEGSZÜNK" megjegyzésed. Önmagában nem az öregedéstől betegszünk meg. A nagyszüleim makk egészségesen haltak meg. Sajnos ez a szemlélet jellemző a hazai orvosokra: a megelőzést, tudatos egészségmegőrzést, "önmenedzselést" verbálisan ugyan kihangsúlyozzák de a valóságban az egész finanszírozási és kiszolgálási rendszer kizárólag a már bekövetkezett baj menedzselésével foglalkozik. Aki saját pénzén szűrésekre, sportra, stb. költ, tudatosan él az mindebből kifolyólag nagy valószínűséggel kevesebbel terheli meg a közös kasszát mint az aki nem ezt teszi, szétdohányozza az arcát, 20 kilós súlyfelesleggel tesped, stb. Ég és föld a kockázat de mégis mindketten ugyanannyit fizetnek. Tapasztalatom szerint az orvosi gondolkodás középpontjában nem az EMBER hanem a BETEG áll - nem ugyanaz.

Az egészségügy reformja kicsit több, mint az otthoni betegápolás honorálása.

Ez szociális probléma, pontosabban a szociális ellátórendszer problémája.
A kórház feladata a betegség gyógyítása (diagnózis felállítása, gyógymód meghatározása, gyógyszerbeállítás, stb.).
Az alaptörvény ugyan előírja a rászoruló hozzátartozó ellátását, ennek azonban a tárgyi feltételei nem adottak.
A magyar családmodell "kétkeresősre" van belőve, ami azt jelenti, hogy egy embernek nem adnak annyi fizetést, amiből tartósan el lehet tartani több embert. Emiatt nem jellemző, hogy egy családtag az időszakosan előforduló gondozást a munkahely feladásával biztosítani tudja. Az orvos-beteg kapcsolat szabályozása egyértelműen a közvetlen kapcsolatra épül, fel sem merül a szabályozás során, hogy magatehetetlen beteg mellett hozzátartozója jár el a mindennapokban, rendszeresen.
A ház segítségnyújtást épp most végezték ki, az intézményi (fizetős/megfizethető ellátás) nem épült ki. Tehát a tetves kurva állam megint előírt a birkapolgárnak valamit, amit nem lehet teljesíteni.
Egyedül neveltem fel a két gyerekemet, ezért az eredeti hivatásomat feladtam (jogász vagyok) és egy lényegesen rosszabbul fizető, de legalább idióta állami hivatalban dolgoztam, hogy a családban személyesen tudjak helytállni. Ez alatt a 20 év alatt hat évig ápoltam az anyámat (agylágyulás) a saját háztartásomban. Az utolsó három évben pelenkázás, fürdetés, tornáztatás, etetés, stb. mindennapos programom volt akkor s, ha szabadságon voltam, akkor is, ha beteg voltam, akkor is, ha ünnep volt. Órákig sorban ültem a szakrendeléseken gyógyszerért (majd az emiatt kiesett munkaidőt ledolgozhattam), minden szarért kétszer mentem a gyógyszertárba, ha kórházba kellett menni, akkor szabadságot vettem ki, stb.
Eközben a gyerekeimre figyeltem, nevelgettem, gondoskodtam róluk, hogy rendes felnőtt emberek legyenek. A munkahelyemen a pofájukat húzogatták, hogy mindig van valami problémám, ami miatt el kell engedni, pedig a munkámat kiváló minősítéssel végeztem.
Az utolsó egy évben kaptam házi segítséget, egy asszony eljött délbe megetetni a mamámat. Ma már ezt sem tudnám igénybe venni.
Ebbe a cca. 20 évbe BELEROKKANTAM (elhíztam, tönkrementek az idegem, megőszültem). Amikor anyám egy hónapi agonizálás (éjjel-nappal kiabálta a nevemet) után a karjaimban meghalt, csak arra tudtam gondolni, hogy "Jaj de jó, ezt én már egy nappal sem bírtam volna tovább!"

Ami pedig a transzparenciát illeti: a vizitdíj korszakban egy rövid ideig elszámolást kaptam arról, hogy a mamám kezelése mennyibe került. (A szüleim maszekok voltak, tehát ők már a szocializmusban s fizettek adót és "SZTK"-t.)
Megdöbbentem, hogy a kimutatott összeg milyen elenyészően kevés ahhoz képest, hogy makk egészségesen évtizedekig tolták a pézt az államkasszába, majd életük utolsó néhány évében vettek igénybe - szerény összegben, éves szinten nem érte el a 100.000.- Ft-ot - ellátást.
Én 33 évig állami, teljesen fehér és nem igazán alacsony jövedelem után fizettem, erre volt egy mandulaműtétem 6 éves koromban, valamit egy császáros ikerszülésem és kétévente egy influenzám. (A munkaegészségügyi szűréseimet a munkáltatóm külön fizette, a szemüvegem és fogorvosi ellátásom nem a közös kasszát terheli, azt zsebből fizetem.) A gyerekeim is egészségesek.

Tehát az én családomban midenki SOKAT fizet és KEVESET vesz igénybe.

Szeretném tudni, hogy miért áll így az egészségügy és a szociális intézményrendszer?????

@Tempus.Anh: Abban, amit a hozzaszolasodban irsz, teljesseggel igazad van, csak nem valasz az enyemre, illetve arra, amire az enyem valaszolt, mert az arrol szolt, hogy az, hogy orvosi indok nelkul befektetnek beteget aktiv agyra, NEM a hozzatartozo hibaja, hanem az orvose. Akkor is, ha a hozzatartozo akaratos, mert a vegso szo igenis az orvose.

Es igen, ez az elet rendje, hogy megoregszunk, es eljon a pont, amikor nincs tovabb, es igen, ezt az adott helyzetben sokszor igen nehez elfogadni, feldolgozni. (Es ugy velem, ha valaki ugy dont, h az orvosi hivatast valasztja, tisztaban kell, hogy legyen vele, hogy a munkaja soran az emberekkel joreszt ebben a lelkiallapotukban fog talalkozni. Akar a sajat, akar a hozzatartozo betegseget, elveszteset feldolgozni nehez. Az az ember, aki orvoskent ilyenkor nem kepes ezt a maga helyen kezelni, es reszvettel fordulni a beteghez, hozzatartozohoz, nem valo praktizalo orvosnak, nemcsak a betegek, de a sajat lelki-fizikai egeszsegenek megorzese erdekeben sem. Es hanyan vannak, akik csak csaladi nyomasra es/vagy a szakma presztizse miatt valasztjak megis az orvosi palyat.)

Egyebkent nem igaz, hogy minden, vagy legalabbis a hozzatartozok tobbsege csak "le akarja passzolni" az idos rokont. Az emberek tobbsege inkabb abban hisz, hogy a korhazban majd felerositik. Sokszor nincsenek tisztaban vele, vagy nem tudjak elfogadni, feldolgozni, hogy adott helyzetben ez lehetetlen. Miert is jovedelmez olyan jol a kuruzslok piaca? Mert vannak helyzetek, amit nagyon nehez, vagy szinte lehetetlen lelkileg feldolgozni. Es ez nem elhatarozas kerdese. Meg csak nem is intelligenciae (bar a megoldaskeresesben az sokat segithet). Nem tudom, csak a hsz-eidbol velem, hogy igazan sulyos veszteseg, amikor megjarod a pokol legmelyet, meg nem ert teged. Velem megtortent mar, es visszajottem, ami a legmelyebb ponton nem rajtam mult, hanem masok onzetlen es erto segitsegen. Olyan helyzetbe kerultem, es olyan erzeseim es reakcioim voltak, amikre almomban nem gondoltam volna, es tapasztalas hijan nem is hiszem, hogy megismerheto, megertheto. En nem kivanom, hogy atelj ilyesmit, senkinek nem kivanom, mert azt gondolom, hogy tul nehez, es akinek nem sorsa, az nem baj, ha nem szembesul vele. Csak azt szeretnem kerni, hogy probalj meg elfogadobb lenni, kulonosen, mert a szakmad az, ami. Ha nem megy, talan erdemes elgondolkozni rajta, h ne betegekkel foglalkozo, praktizalo orvos legyel, hanem mondjuk kutato. Nem is csak a betegek, hanem a magad egeszsege erdekeben.

@neduddki21:
Az átlagkeresetből kiindulni nagy hiba, mert más papíron az átlagkereset, és más a valóság.

@neduddki21:

Köszi hogy leírtad.Ugyanezt akartam lekörmölni én is, ezen a blogon az a tévhit,hogy
a dolgozó magyar ember alig fizet valamit akkor meg minek jár a szája.
Örüljön ha egyáltalán ellátják.

@Zsebibabi:
Nem találsz olyan egészségügyi intézményt amelyet minden egyes ott megforduló az egekig magasztal, vagy mélyen elítélő kritikával illet.

"Következtetés: vagy ottani dolgozó írta önreklámból az elismerő szöveget, vagy egy bértollnok."

Nagyon rossz következtetés, ne haragudj:( Attól, hogy egy ezredrangú netes felületen (Praxis blog) megjelenik egy méltató írás, még nem fogják az emberek a háziorvosuktól azt követelni, hogy kifejezetten oda utalja be őket, mert az olyan fasza hely.
Az ottani dolgozónak kisebb gondja is nagyobb, mint ilyesfajta önreklámot kiagyalni és nyilvánossá tenni, a bértollnok pedig akkor jöhet számításba, ha akkora gebasz van, hogy szükséges pozitív véleménnyel nyomulni, és csak ez az egy (egyébként meglehetősen gyenge) eszköz marad.

Én nem vagyok sem egészségügyi alkalmazott, sem bértollnok. Mégis tudnék a saját életemet, egészségemet alapulvéve olyan elismerő posztot írni (minden túlzó jelző mellőzésével!), hogy a fal adná a másikat. Az állami ellátásról beszélek, mert magánpraxisról írhatnék olyan negatívat, hogy kapásból mindenki kétségbe vonná az igazságtartalmát.

@gombakomba: A "lepasszolás" éppen olyan durva általánosítás, mint az, hogy minden orvos "érzéketlen".

Tessék tudomásul venni, hogy a betegápolás szakmai és gyakorlati ismereteket is igényelNE a hozzátartozótól.

Honnan tudjam, hogy miként kell pelenkázni, mosdatni, etetni, itatni a magatehetetlen beteget?
Egész más egy csecsemőt pelenkázni, mint egy 60 kg-os öregasszonyt, akit megfogni is nehéz, mert már mindene fáj. Hogyan emelgessek 54 kilósan egyedül egy nálam súlyosabb beteget? Nekem nincs "kolléganőm", akit odahívhatok segíteni. Eszközöm sincs, pl. nincs akadálymentes, tolókocsval használható zuhanyozó, megemelhető fejtámla az ágyon, stb.

A betegápolás fortélyait saját magam, a saját káromon tanultam meg. Pl. egy régi, vastag paplanra feltettem a mamámat és kihúztam a fürdőszobába. De míg ezt kitaláltam, addig sok-sok kék foltot okoztam neki.

@kisQtya: Képzeld el, hogy édesanyád is etetett, pelenkázott, fürdetett téged (méghozzá a saját háztartásában, gondold csak el...) akkor is , ha beteg volt, akkor is, ha ünnep volt, nem dobott ki, mint egy kismacskát és nem adott lelencotthonba, hanem becsületesen felnevelt, de mindenekelőtt életet adott neked.

Ezt felhánytorgatni, idetolni az orrunk elé és még tapsot vagy együttérzést remélve körbe is járni a kalappal, broáf kategória, jogászkám...
Amúgy alapjában nem csalódtam bennetek...

@neduddki21:
"Egészségügyi szolgáltatási járulék 6.810,- Ft/hó (227,- Ft/nap) lett 2014. január 1-jétől."

Idén már 6930.- Ft., ami bakfitty, ha a saját egészségügyi helyzetemet tekintem.

@drontal:
Nem árt azért a munkanélküliség helyzetét is megnézni, valamint a munkáltatók szemétségeit. Nem mindenki "irodista" 8 órában...beteg ember pedig nagyon sok van.
És nem árt azt is tudni, hogy mibe kerülnek egyes beavatkozások (megint a saját nyűgömből indulok ki, és kerekedik a szemem rendesen), amelyeket el kell végezni a gyógyulás érdekében. Ha egész életemben kimagaslóan kerestem volna, és abból levonják a kötelezőket, akkor sem lenne elég az eddigi befizetésem mindarra, amibe eddig az egészségügynek kerültem, és még nincs vége (nagyon nincs!)...
Követhető, elszámoltatható biztosítási rendszer kellene, csakhogy ma Magyaroszágon egyedül a párnacihában bízhatsz.

@kisQtya: Egy valamiről felejtkezel el. Vagy csak nem tudod. Az OEP aluláraz. A valós árnak csak az 1/10 sokszor csak századrészét fizeti. Ezért vannak eladósodva a kórházak és ezért fizetik mogyoróval az eü. dolgozókat. Tehát azt a számlát szorozd fel nyugodtan 15-20-al.

Azt pedig elfelejtettem leírni az EHO sem az eübe(mint ahogy a TB sem) megy csak a kevés kis eü járulék.

@Tempus.Anh:
Csahogy egy anyuka nem évekig emelgeti, teszi tisztába, és látja el ilyen tekintetben az egyébként egészséges (és nem 60-80 kilós) kisgyerekét, és ez így van rendjén. Ezt a párhuzamodat soha nem értettem, és nem is fogom megérteni. Ne haragudj, nem szeretnék ezzel kapcsolatban (sem) vitába bonyolódni Veled, mert többször vagyok a véleményemmel melletted, mint ellened, és ezen nem áll szándékomban változtatni a továbbiakban sem.
Teljesen igazad van abban, hogy a szociális problámákat nem szabad(na) az egészségügy nyakába zúdítani, mert nem feladata ezt kezelni.
@kisQtya: (2015.03.12. 11:41:08) hozzászólását azonban tökéletesen megértem, és elfogadom a korábbi tapasztalataim alapján.

@neduddki21: Én is örülök, hogy leírtad a befizetési oldalát. Ami sok.
Sajnos, ma már nem adnak róla elszámolást, de amíg adtak, addig gyűjtöttem az igénybevétel oldalát. Ami a befizetésEMhez képest kevés.

Azt is tudom, hogy sokan nem fizetnek és azt is tudom, hogy kevesen nagyon durván költséges ellátást vesznek igénybe, mert sajnos rászorulnak.

Tisztában vagyok azzal, hogy az egészségügyi ellátás finanszírozása a társadalmi közös kockázatvállalás alapján történik és akár én is rászorulhatok pl. egy költséges transzplantációra.

De hogy valami nem kerek, az biztos és szeretném, ha a közös bugyelláris transzparensen működne.

Mert az általános pofázás ellenére, én személy szerint sokkal kevesebbet veszek igénybe, mint amennyit befizetek, tehát azt nem tudom elfogadni, hogy azért nem látnak el rendesen, mert ÉN túlterhelem a rendszert.

Egyébként közös kockázatvállalással úgy is működhetne az eü., ha csak azoknak lenne kockázatközösségük, akik jövedelemarányosan fizetnek. (Esetleg jövedelmi kasztok szerint lehetne csoportközösséget alkotni, így a gazdagabbak jobb ellátást kapnának.)
Akik nem fizetnek, azok nem kockázatközösségi alapon, hanem állami alamizsnaként az adóbefizetésekből, szociális alapon kapnának alapellátást.
Talán megváltozna a viszonyuk a befizetési kötelezettségek teljesítéséhez.

@Tempus.Anh: Te hülye vagy.

@csakmotyogok: Az OEP-ről és annak finanszírozási rendszeréről sokat tudok, ezen a vonalon dolgoztam.

@mig54: Anyánkat nem hanyagoljuk el, ez alap. Sem egészségesen, sem betegen, sem fiatalon, sem öregen.
Ő az ANYÁNK.

@kisQtya: Te pedig egy érzéketlen, önző tuskó.

@Tempus.Anh:
Elolvastalak. Engedd meg, hogy erre inkább ne írjak semmit:(

@mig54: Jó, valóban van olyan, hogy eltérő az anya-képünk.

Az enyém mindmáig olyan tündéri, jóságos asszony, hogy imába foglalom a nevét mindannyiszor. Számomra a fentiek, az általam említettek teljesen maguktól értetődő dolgok.

@mig54: Még szép, hogy elfogadod. :))))
Ti. akinek nincsenek szövegértési problémái, az látja, hogy az otthoni betegápolás nem hasonlítható össze a csecsemőgondozással, aminek az első, "kézimunkás" szakaszára egyébként modern demokráciákban minden nőnek biztosítják a munkavégzés alóli felmentést.

Az otthoni idős/betegápolással éppen az a probléma, hogy emellett az EGÉSZ NAPOS SZOLGÁLAT mellett ugyanúgy helyt kell állni szülőként és munkavállalóként, miközben egyetlen szabad órája sincs az embernek...
Felelősségi problémák is vannak, pl. kiesik az ágyból, félrenyel valamit, nem iszik és kiszárad, stb. mert én reggel fél nyolckor elmegyek dolgozni és este 7-ig (mert pl. munka után megyek gyógyszert felíratni) nem vagyok otthon. Bármi történhet a magatehetetlen beteggel.
De aki ezt nem csinálta, nem tudja, hogy mivel jár.

TA szegény rettenetesen korlátolt, remélem, hogy nem orvos (vagy ha igen, patológus), mert az kész életveszély lenne. :)))))
A nővérem orvos, azért van némi fogalmam róla, hogy milyen kombinatív gondolkodási képességet igénylő pálya.

@Tempus.Anh: És ki hanyagolta el az anyját te idióta???????

@Tempus.Anh: Számomra is magától értetődő. Ezért sem adtam kórházba, elfekvőbe, stb. az anyámat.
A problémám az volt, hogy munka és család mellett, otthon nem volt biztonságban, mert nem volt felügyelet. Ha reggel 9-kor megszomjazott, ha kiesett az étel a kezéből, ha összekakálta magát, akkor estig várt, míg hazaértem.

Sajnos nem értem, mit nem lehet érteni ezen??????

@kisQtya: Tudod, mindenki jogásznak születik, de az emberek normálisabbja mégsem ezt a pályát választja.
Ha számodra a megszületésed csak egy szülészeti eset és a törődés veled csak "csecsemőgondozás" és ezzel szembeállítod anyád gondozását, ami számodra csak "idős beteggondozás", akkor a lényeg hiányzik belőled, a szív meg a lélek.
Az, hogy anyád számára az édesgyereke vagy és ő számodra az édesanyád, valahogy elfelejtődik, nem jön számításba.
De egy jogásztól ilyesmit hogyan is várnánk el, van két neuronjuk, egyik a pénzéhség ingerét szabályozza, a másik serkenti az elsőt.

@Tempus.Anh:
Nincs azzal semmi baj, ha magadból, és a saját környezetedből indulsz ki. De el kell fogadnod, hogy mások másképpen vélekedhetnek.
Ha én kendőzetlenül, minden túlzástól és indulattól mentesen írnék a az én anyámról, nagyon sokakat megbotránkoztatnék. Nem célom, így nem teszem.
Ha mások szóba nem hozzák a saját édesanyjukat, nekem az enyém eszembe sem jut, hogy valaha volt. Szomorú? Az. De nem tudok ezzel mit kezdeni (és hogy őszinte legyek, nem is akarok).

Visszatérve "TB"-hez: Magyarországon minden szarral foglalkoznak, csak a legfontosabb dolgokkal nem. Fizetsz, mert fizetned kell. Rendben. De oda-vissza elszámoltatás nem létezik. És nagyon sokan abba a hibába esnek, hogy azt mondják: én fizetek csillió "TB"-t, akkor miért nem kapok VIP szolgáltatást? Hát azért nem, mert a csillió forint elmegy arra, akinek éppen akkor szüksége van rá. Nem magamnak fizetek, hanem közös kasszába, amiből aztán vagy jut rám, vagy jut rám, mert kell, hogy jusson. És akkor jön az, hogy az én horribilis befizetésemmel kitörölhetem, mert az állami egészségügy veszteséges "iparág".
Korrekt magánbiztosítót pedig ma Magyarországon nem találsz.

@Tempus.Anh: Gondolom, ezzel a szellemi teljesítménnyel valamit nagyon elcsesztél és egy jogász rendesen elintézte, hogy felelősségre vonjanak. Ez ezzel jár, ezért ne a jogászokat okold.

Egyébként pedig hihetetlen, hogy mennyire nem érted meg egy hozzászólás lényegét (nem csak az enyémet, figyellek már egy ideje). Szorosan gyakorolhatod a hivatásodat, mert napi 24 órában tele van veled ez a laikusblog. Ide orvos nem jár szakmába. :)))))

Kár itt szorgoskodnod, mert a hozzászólások 70%-át egyszerűen nem is érted meg.

@kisQtya: Ha van időd figyelgetni engem, akkor nagyon aktív lehetsz.
Ide jogász nem jár szakmába. :)))))

@mig54: Ezért kell arra törekedni, hogy utódaink mindig többet kapjanak, mint amennyi nekünk kijutott.

@mig54: Magyarországon általában az a legnagyobb baj, hogy extrán magas az adóterhelés (ez alatt értek minden fizetési kötelezettséget), ezért nem jut öngondoskodásra.
A magas adóterhelésért cserébe viszont aránytalanul alacsony színvonalú állami szolgáltatást kapsz.
A kettő különbözete az eltűnt pénz: egyrészt egyszerűen ellopják, másrészt pedig ésszerűtlenül és szakszerűtlenül gazdálkodnak vele.

Az én anyám pl. itthon feküdt az ágyikójában évekig, miközben szépen gyülekeztek a nevére elvégzett vizsgálatok, felírt gyógyszerek.... amíg bilit nem borítottam. Magánbetegek vizsgálatait végezték el a nevére. :))))))

@Tempus.Anh: Nem is én vagyok itt minden nap, hanem te. :))))))

@kisQtya:
Anyósom otthonban van. Jómagam beteg vagyok, éppen műtét(ek) előtt állok (térdprotézis). A férjem rokkantnyugdíjas, emellett vidéken dolgozik nem meghatározott munkarendben.
Anyósom havi 170 ezer forint befizetése mellett teljeskörű gondozást kap. Stroke után van, most már teljesen mozgásképtelen, önmagát semmilyen szinten ellátni nem tudja.
Nem azért van ott, mert "le akartuk passzolni", hanem mert nem tudjuk megfelelően ápolni.
Én nem kapok az államtól semmilyen jogcímen pénzt, lógok a levegőben. Tehát van egy jövedelem (ill. 2, mert egyrészt a kőkemény rokkantnyugdíj, + valami minimális a vidéki melóból), és anyósom nyugdíja (ami nem fedezi a ő havi ellátását).
Miből élünk? A korábban félretettből. Gyakorlatilag a saját öregkorunkra spejzoltat kezdtük el már most felélni.
És a seggemet a földhöz verhetem örömömben, mert én meg tudom tenni. Hányan nincsenek ilyen helyzetnek a közelében sem?
Híradó: a fiatal, még tanuló generációnak több, mint a fele akar elhúzni az országból, ha végzett. Van, akinek már most a leendő, kinti munkáltatója fizeti a tanulási költségeit. Ilyenkor jó, hogy nem látok a jövőbe...

@kisQtya:
Magyarországon rohadtul elrontottak egy rakás dolgot. Korábban már írtam, hogy az sem volt jó, hogy az átkosban az eü. és az oktatás tökingyen volt mindenki számára. Most pedig az nem jó, hogy -ahogy írtad is-, ekkora adóterheket nyomnak a bérekre. Jól működő északi országokban nincs akkora adóteher egy fizetésen, mint nálunk.
Elszámoltatás pedig egyszerűen nincs, mert ők az érinthetetlenek. Csak akkor láthatsz valamelyest a dolgok mögé, ha ezek a hyülyegyerekek összebalhéznak a homokozóban, és az egyik romba dönti a másik váracskáját. Mert akkor aztán szakad a cérna, jönnek a kígyók-békák, és az álompógár meg csak les, mint Rozi a moziban, és képed elfele.

@kisQtya: "KisQtya, nagyQtya, nem ugat hiába, van néköm szeretőm Szöged városában, Szöged hírös város, Tápéval határos, ott lakik galambom, kivel leszök páros" :D

@Tempus.Anh:
Igen, ez így lenne kívánatos és szép. És akkor joggal lehetne elvárni, hogy az utód mindent megtegyen annak érdekében, hogy időse a saját otthonában, szerető és aggódó leszármazottai körében búcsúzhasson el a földi léttől.
És tudod, mennyi minden kellene még ehhez?! Azok a feltételek nem adottak.

@mig54: Minden az agyban dől el.

@Tempus.Anh:
Betéptél?:D

(...ott lakik a babám...) én így ismerem:)

@mig54: Én nem bírtam elviselni, hogy ne lássam az anyámat minden nap, de legalább egy héten kétszer (nagyon szoros viszonyban voltam a szüleimmel, részben a rossz házasságom miatt is).
Ha kórházban volt, akkor is minden nap bementem hozzá, este 9-re értem haza, egy rémálom volt.
Nekem emiatt egyszerűbb volt itthon ápolni. De az ápoláshoz semmiféle szakmai segítséget nem kaptam. (Szerencsére a háziorvosunk nagyon sokat segített.)
Pl. nem volt jó a szemüvege, mert nem bírtam lecipelni a 3. emeletről és elvinni a szakrendelőbe. Ilyen apróságokat egyszerűen képtelenség volt megoldani.
Nem volt egy olyan ember, aki elvállalta volna, hogy ideköltözik és ellátja, hogy én egy hétre elmehessek nyaralni.
Miközben azt hallom mindenhol, hogy az idősgondozás a jövő nagy üzleti lehetősége.

Az én gyerekeim is elmennek innen, de én ezen nem aggódom. Európában mindenhol otthon vagyunk.

@Tempus.Anh:
Az néha nagyon kevés. Az otthoni ápolás nem fogyókúra:(

@mig54: Igen, szegedi szakvizsgaidőszakom idején ott laktam albérletben egy évig, a házinénim barátnője épp tápéi volt, aztán a két barátnő elég gyakran énekölte e dalt... :)

@Tempus.Anh:
Betéptél?:D

"...ott lakik a babám..." én így ismerem:)

@mig54:
Ez érdekes, megbolondult ez a ...izé..Eltűnt pár hozzászólás, mikor elküldtem az enyimét, osztán meg mikor másodjára is elküldtem, lett itt egy rakat írás. No nem baj:)

@mig54: Én pl. elhíztam tőle. :)))))
Addig heti 3-4 edzést tartottam, amit egyik napról a másikra kellett abbahagynom. Ki sem mozdultam a lakásból, csak a munka, meg az egészségügy ügyintézések miatt.

@kisQtya:
Most megyek, felkészítem magam a fogorvoshoz, utána pedig anyósomat látogatom meg. Remélhetőleg nem a múltban fog megint bóklászni, és meg is ismer majd:(

@mig54: Sokszor nehéz eldönteni, a kettő közül melyik nagyobb kín...

@mig54: Jó "szórakozást"! :(

@kisQtya: A hozzászólásaidból ítélve (most olvasgattam belőlük) viszont Te kemény, kitartó, egyenes gerincű nő vagy...

@kisQtya:
Kösz, megvolt:)

@kisQtya: Oszinten, nem ertem a hozzaszolasod. Szerintem nem nekem szantad. En eppen azt irtam, hogy nem lepasszolni akarja mindenki az idos rokont, amikor korhazba szeretne felvetetni, mert altalaban azt hiszik, hogy ott majd egy kicsit felerositik, de ez sajnos sulyos tevedes.
Hidd el, ismerem az otthoni apolas nehezsegeit. Engem nem kell meggyoznod rola, hogy emberfeletti. A szomoru az, hogy Tempust, aki orvos, gyozkodni kell errol. Azt hiszem, o meg sosem csinalt ilyet. Ugy ertem, ket kezevel, szemelyes es egyeduli 24 oras jelenletevel, nem a haziapolok kifizetesevel. Regen az egyuttelo nagycsaladban ez valamivel konnyebb lehetett, ma nem az. Nagyon szep az elv, amit hirdet, hogy az ember szemelyesen koteles beteg szuleirol gondoskodni, csak eppen sok esetben nem kivitelezheto. Azert arra is kivancsi lennek, hogy o feladna-e 10 (vagy akar csak 1) evre az orvosi hivatasat azert, hogy 24 oraban a mozgaskeptelen edesanyja mellett legyen.

Es abban sincs igaza, hogy ez csak a csalad feladata, es egyaltalan nem a tarsadalome. Normalisan mukodo tarsadalmakban igenis jelentos tarsadalmi segitseget kap az ember mind a gyerek, mind az ellatasra szorulo felnott gondozasahoz. A "haldoklo" Nemetorszagban legalabbis igen.

@Tempus.Anh: Közgazdászként mondva, azért nem egészen áll meg a leszármazott kizárólagos kötelezettsége. Atlagos esetben egy ember aktiv életében nem kizarolag az utodja számára jelentett közgazdasági hasznot, hanem a társadalom egészének, mint mondjuk eladó, buszvezető vagy molnár. Illetve a szülő és a gondozandó gyermek viszonyára ugyanez igaz jövő időben. Ezért nem igazságtalan, hogy ne kizárólag a hozzátartozó kötelezettsége legyen a gondozás, hanem össztársadalmi feladat, különösen ne a saját elnyomorodasanak rémével terhelten.

@Mille38: Az öregotthonok erre vannak berendezkedve, de nyilvánvalóan ezek nem ingyen és bérmentve végzik az örgegek elhelyzését és gondozását-ápolását.

A hozzátartozó ezt természetesen úgy szeretné, ha minimális befektetéssel, lehetőleg az idős hozzátartozó nyugdíjának megkímélésével a társadalom felvállalná.

Ezért helyeznek el a kórházak aktív majd krónikus ill. rehabilitációs osztályain idős szülőket abban a szemforgató és totálisan irreális "reményben", hogy ezek a betegek épkézláb önmagukat ellátókká válnak.
Ha állapotuk romlik vagy érdemben nem változik, akkor természetesen az illető osztályok a hibásak.

Mindenki bűnös olyankor, csak ő, az inkorrekt hozzátartozó nem.

@Tempus.Anh: Csúsztatás a válaszod, én nem arról írtam, hogy szociális ellátás helyett az egészségügyet terhelje a gondozási feladat. Arról írtam, hogy közgazdaságilag indokolhatóan igazságtalan kizárólag a hozzátartozó nyakába varrni az idős személy (vagy éppen a gyermek) gondozását. Ideértve annak anyagi terheit és a közvetlenül elvégzendő munkát is.

Az egészségügyben azért jelentkezik túlzott gondozási igény, mert a szociális rendszer fejletlen, nincs elegendő férőhely sehol az országban, az ellátóhelyek száma és minősége nem tartott lépést a társadalom elöregedésével. Ez nem a hozzátartozó hibája, hanem a mindenkori kormányzat súlyos, rövidlátó és embertelen mulasztása.

Az eü. rendszer sem kevésbé szemforgató, mint a rokonok, hiszen jó pénzért mégiscsak el lehet helyezni az öreget az osztályon (akinek nem inge, ne vegye magára, de ettől még előfordul).

Azt, hogy a hozzátartozó legfeljebb az idős hozzátartozó nyugdíját szeretné "beáldozni" a gondozásra, tökéletesen érthető egy olyan országban, ahol az emberek 85-90%-nak nincs kéthavi pénzügyi tartaléka, 50%-nak egyhavi sem, sőt a háztartások 20%-a folyamatosan esedékességen túli tartozásokat görget maga előtt. Természetesen láthatsz egyéni eseteket, akik abba a 10-15%-ba esnek, ahol volna miből adni. De a nagy többség számára elnyomorodáshoz vezet egy elhúzódó gondozási szükség.

Rég olvastam ilyen tökéletesre sikeredett hozzászólást !!
Gratula !