Ha a lélek sérül, az kihat a testi egészségre is. Elhiszem hogy fáj még a seb, de szerintem nem igényel opiat tartalmú gyógyszert. Ez inkább pszichoszomatikus probléma lehet. A hiányolt gyógyszer, nem fogja megoldani a lelki problémákat.

Hosszú idő óta egy normálisabb poszt. A Korányi SBO - nak nincs traumatológia részlege. (sőt területileg illetékessége sincs) Így területileg illetékes kórházba irányítanak.
A normális menet ez lehetett volna : kikerül az osztályról, elmegy a háziorvoshoz aki felír fájdalomcsillapítót, és kötéscserére a szakrendelőbe jár. A kezelés nem szűnik meg automatikusan a kórházból kijövetellel. Tapasztalatom szerint, és szerintem nem túlzok, a betegek 80 %-a nem megy el utána a zárójelentéssel a háziorvoshoz. ( vagy nem tudja hogy még el kell oda menni, vagy nem bízik benne, vagy nem látja értelmét elmenni), 4 órában rendel csak, házhoz csak kivételes esetben / ellenszolgáltatásért jön stb., majd hívom a mentőket, és az ügyelet jön ki amikor már qrvára fáj stb. )

Lyukas szociális háló, döglött háziorvosi és szakrendelői rendszer sajnos. Ha jól értem, a meglevő pszichiátriai előzmények mellett konkrétan az akut fájdalom miatt vetette fel magát a pszichiátriára?

@badger:
Akkor a pszichiátrián valamit durván benéztek. A poszter bevallottan gyógyszerfüggő, és abban a reményben fordult hozzájuk, hogy komplex kezelést kap majd. Erre kiszúrják a szemét napi kettő Cataflammal.
Kösz:(

Úgy gondolom, hogy a kórházból történő elbocsátáskor az lenne a minimálisan elvárható az orvostól, hogy figyelmeztesse a beteget, hogy kit és mikor kell a továbbiakban felkeresnie.
Ja, és hogy miért kell ezt megtennie! Saját példa: nekem nem mondta senki, hogy a receptek kiváltásán kívül mi egyéb teendőm van még. És hidd el, megnézhetném magam, ha nem vágnám már rutinból:(
Így mentem el a zárómmal és a receptekkel a háziorvoshoz, írattam fel vele kegyszereket, és kértem beutálót gasztróra. Mert a kutya nem vakkantott volna rám a kórházban, hogy 6 hét múlva (vagy később, ahogy időpontot kapok) legyek szíves megtükröztetni magam, és ha jó kislány akarok lenni, akkor a kontroll eredményét sem ártana átküldeni nekik akár mélben is.
Szóval a beteg-orvos, ill. az orvos-orvos közti kommunikáció valahol a füstjeleknél tart még mindig, a XXl. században is. És ez elkeserítő:(

A posztra visszatérve: úgy gondolom, hogy a poszternek az ujja a legkisebb baja. Meg azt is gondolom, hogy nem lenne hátrányára, ha felkeresne egy pszichiátert (nem pszichológust!), és mindent elmondana neki a legnagyobb őszinteséggel. Másképp nem fog sem a függőségétől megszabadulni, sem az ujja gyógyulása nem biztosított.

@she_wolf: ha jol ertem a poszter a pszichiatrian van, tehat felkeresett pszichiatert?
Azt nem pontosan ertem miert kellene egy ujjmutet miatt a novereknek furdetni es oltoztetni. Torott karral vallig begipszelve is megoldjak az emberek.
A fuggoseg az igazi problema a poszternel, amit ugy gondolom o maga is jol lat. Nehezen tudom azt is elkepzelni, hogy egy ujjmutet opiatot igenyelne - intenziv osztalyos szakorvos vagyok, ennel nagyobb mutetek sem igenelyenek hosszutavu opiatot es plane nem bocsatunk haza senkit ezzel, csak ha amximalisan indokolt - pontosan a raszokas veszelye miatt. Ez az erzes/igeny sajnos a mar korabban kialakult fuggoseg miatt van.
Az valoban igaz, hogy az opiat megvonast kezelni kell, de ennek ehhez az apro muteti beavatkozashoz semmi koze, igy szerintem az az allitas, hogy a poszter opiatfuggosege csak kis mertekben erinti a tortenet, nem igaz, szerintem az egesz problema valojaban ebben gyokerezik.
Azt mar teljesen szuksegtelen mondani, hogy a "kez alatt vasarlas" milyen veszelyes (ki tudja mit vesz), amelett hogy illegalis.

@she_wolf: ha jol ertem a poszter a pszichiatrian van, tehat felkeresett pszichiatert?
Azt nem pontosan ertem miert kellene egy ujjmutet miatt a novereknek furdetni es oltoztetni. Torott karral vallig begipszelve is megoldjak az emberek.
A fuggoseg az igazi problema a poszternel, amit ugy gondolom o maga is jol lat. Nehezen tudom azt is elkepzelni, hogy egy ujjmutet opiatot igenyelne - intenziv osztalyos szakorvos vagyok, ennel nagyobb mutetek sem igenelyenek hosszutavu opiatot es plane nem bocsatunk haza senkit ezzel, csak ha amximalisan indokolt - pontosan a raszokas veszelye miatt. Ez az erzes/igeny sajnos a mar korabban kialakult fuggoseg miatt van.
Az valoban igaz, hogy az opiat megvonast kezelni kell, de ennek ehhez az apro muteti beavatkozashoz semmi koze, igy szerintem az az allitas, hogy a poszter opiatfuggosege csak kis mertekben erinti a tortenet, nem igaz, szerintem az egesz problema valojaban ebben gyokerezik.
Azt mar teljesen szuksegtelen mondani, hogy a "kez alatt vasarlas" milyen veszelyes (ki tudja mit vesz), amelett hogy illegalis.

@Anne_B:
Igen, én fogalmaztam rosszul: járóbetegként kellene hogy rendszeresen találkozzon az őt kezelő pszichiáterrel, aki segíthet neki összeszedni magát. Az nyilvánvaló, hogy nem az ujja állapota a legnagyobb baj. Az egyéb szóba jöhető fájdalomcsillapítók mellett még arra is esélye lehet, hogy a doki lehozza a cuccról.
De ez csak akkor működhet, ha nem játszik megvezetősdit az őt kezelővel, hanem teljesen nyílt lapokkal ül le az asztalhoz.

Szabad orvosválasztás van, de ha nem engedheti meg magának a saját dokit, akkor a háziorvos is segíthet neki OEP térítéses pszichiátert találni.
A poszter azt remélte, hogyha bejut a pszichiátriára, akkor minden egy csapásra megoldódik, hozzájut az addiktív cucchoz is, és a keze is rendben lesz. Aztán találkozott a valósággal.

"Gyakorlatilag rákényszerítenek, hogy kéz alatt megvegyem magamnak az erősebb, ópiát alapú fájdalomcsillapítót, amit normális esetben alapból kapnom kellene."
Az azért ajánlott lenne, hogy ne keverjük össze a dolgokat: az ópiát alapú fájdalomcsillapító nélkül is lehet a műtéti kínon enyhíteni. De az elvonás más kategória.
Az a legnagyobb baj, hogy a poszter gyógyszerfüggő, viszont gyógyszerre a fájdalom miatt szüksége van. Ez az önfarkába harapó saját kígyó esete. És ezen üdvös lenne egy jó pszichiáter vezényletével túljutni.
Kemény meccs lesz.

Őszintén sajnálom a posztolót. remélem lejön a függőségről és boldog élete lesz.

Nem kéne a drogost annyira sajnálni.

A poszter valójában ingyen drogot szeretne? Vagy mit? Az is megtévesztő, hogy "Frissen amputált szeptikus sebbel, 1 db antibiotikum recepttel..." bocsátották el, mert ha jól értem, nem az amputált seb volt szeptikus, hanem a műtét előtt, szóval ez durva csúsztatás.

Érdekes a levél, mert amúgy az jön le,hogy egy ujjműtét után azonnal(!!! mivel kirakták egyből) ópiátfüggő lett. LE kellett volna írni,hogy már korábban függő volt,vagy mi. Mert így érdekes az iromány...

@Burpi Turpi:
Azzal indított, hogy függő. Valamint kéri, hogy a bloggazda fésülje át a szöveget, és a beazonosíthatóságra vonatkozó részeket szedje ki belőle. Innentől kérdés, hogy mi került ki belőle esetleg a neveken kívül.

"Nemrég necrosis alakult ki az egyik ujjamon egy fertőzött seb nyomán."

Nekem gyanús, hogy egy ilyen problémával műtét utáni napon hazaküldenek valakit a kórházból. Nem vagyok orvos, és úgy tűnik másoknak sem sebészet a szakmája, de szerintem egy szövetelhalásos ujjat nem egynapos műtéttel rendeznek.
A másik ami nekem nagyon pöntyög, hogy lehet egy ujj negyedét levágni-kivágni? Hosszában nem, mert ha szövetelhalás volt, akkor azt hosszában elég nehéz "kivágni", ha viszont a negyedét vágták le, akkor a három ujjperc közül valamelyiket félbe vágták? Ezt valahogy nem tudom elképzelni. Van itten valaki aki sebész, és erre magyarázatot tud adni?

Arra viszont nem tud segítséget adni senki, hogy a posztolót személyes veszteség érte. Részvétet lehet nyilvánítani, de segíteni nem. Sajnálom. Ez az élet.

"Gyakorlatilag rákényszerítenek, hogy kéz alatt megvegyem magamnak az erősebb, ópiát alapú fájdalomcsillapítót, amit normális esetben alapból kapnom kellene."

Nekem nagyon úgy tűnik, hogy a posztoló nem viseli a megvonást, ez okozza a legnagyobb gondot, nem feltétlenül a fájdalom. És így szinte indokot keres arra, hogy megszakítsa az elvonást. "Szorongás, depresszió, fájdalom..." - minden oka megvan rá vagy nem ? És az olvasótól vagy másoktól várja hozzá az visszaigazolást, megerősítést.
Tőlem nem kap, erősnek és elhatározottnak kell lenni, nem nyafogni és indokot keresni arra, hogy miért nem kell pont most leszokni. Soha nem lesz könnyű leszokni, soha.

Lehet, hogy a pszichiátriánál jobb opció volna egy addiktológiai osztály, vagy ameddig fogadják ilyen osztályra, addiktolgiai gondozó.Ott persze szigorú a szabály: ha továbbra is szert használ a páciens, már veheti is át a zárójelentését.Én azt is elhiszem, hogy amputáció után fáj, és ebben van fizikai komponens is(régi elnevezéssel "deafferentációs" fájdalom)De erre sok lehetőség van,ami nem opiát (egyes epilepszia ellenes szerek, lipidoldékony B1-vitamin, egyes hangulatjavítók,amelyek még az opioidokról és nyugtatókrol is segítenek lejönni)Egy általános pszichiátriai osztályon is bizonyára van addiktológiát és neurológiát is végzett szakorvos. A dugi gyógyszer helyett jelezni kéne, hogy szeretne ilyen szakemberrel is találkozni.Gyógyulást!

Szerintem is azért íródott ez a poszt, hogy az olvasók megerősítsék: igenis szüksége van az ópiát alapú fájdalomcsillapítóra és ezzel a visszaigazolással felvértezve lelkiismeretfurdalás nélkül szerezhesse be a gyógyszereket feketén. Egyetértek she_wolffal: fel kellene keresnie egy addiktológust, mert a függőség a legnagyobb problémája, nem más.

Miért kéne segítenünk? Mindenki úgy tesz, mintha legalábbis tőle kapnánk a fizetésünket.

Ne vegyetek komolyan, csak trollkodom. Szadista, nárcisztikus szociopatákat észérvekkel meggyőzni nem lehet, úgyhogy legalább csináljunk viccet belőlük - közröhej tárgyaként már kevésbé nagy az az önérzetes pofájuk. :)

Tisztelt Praxis, köszönöm a lehetőséget ,hogy elmondhatom a személyes rossz tapasztalatomat. Szegeden voltam diák amikor egyik este fulldokló rohamot kaptam a bérelt lakásomon a hozzàm tartozó hálószobában késő este. Éles fájdalmat éreztem a felső testem bal oldalán amikor levegőt próbáltam venni. A fulldoklásban képtelen voltam hangot kiadni. A lakótársam felhivta a mentőket akik percekig faggatták a koromról meg a fájdalmaim jellegéről amikor elvettem a telegont tőle és minden erőmet összeszedve kiadtam egy gyötrelmes torokhandot ami olyan fájdalommal járt hogy elejtettem a telefont. 20 perc alatt ért ki a mentő ami 15 percre volt gyalog. Lélegeztető maszkot adtak rám és mivel túlsúlyos voltam amivel küzdöttek úgy döntöttem saját lábamon megyek ki a mentőhöz némi segitséggel. Miután beértünk egy helyettesitő éjszakás orvos várt aki fájdalomcsillapitóra és infúzióra kötött egy tolószékben, a gázmaszkot rajtam hagyta és elkérte magát. Pár óra mulva visszatért addigra a légzésem is rendszeresebbé vált és a fájdalom is múlni tűnt viszont kifárasztott ès addigra elbódultam a sötét szobában várva. Avval az ajánlattal tért vissza hogy ad egy doboz gyenge fájdalomcsillapitót, a diagnózisa pedig az volt hogy valószinüleg idegbecsipődés okozta fájdalmaim voltak, megvárhatom a reggelt ha akarom de ő nem fog többet tenni amig be nem jön a főorvos reggel. Hivtam egy taxit és ahogy voltam pizsamában papucsban hideg téli időben hazamentem. A kapuban eszembe jutott hogy nem hoztam kulcsot ezért elkezdtem csengetni. A lakótársam valamilyen okból kifolyólag nem reagált én pedig a kapuban elájultam. Reggel a postás engedett be. Mire lezuhanyoztam forró vizben a fájdalom visszatért, a légzésem visszaromlott, és már vért hörögtem. Az euforikus hipodermikus pánikomban felöltöztem és levezettem 4 órát Miskolcra egy családi ismerős orvoshoz úgy hogy az autóm műszerfalát meg a kormányt és a szélvédőt belülről összeköhögtem a véremmel ami mint utólag kiderült sulyos tüdőgyulladás okozott minek következményeként az egyik tüdőm alig dolgozott. A történetnek több tanulsága is van belátom de talán el lehetne gondolkodni mindenkinek a felől hogy miért nincs Magyarországon elegendő orvosi munkaerő és hogyan lehetne megszüntetni az orvostalanság kiváltó okát.