Levágtam az ujjbegyemet

2017.05.09. 06:02

A doktor urak láthatatlanok voltak. Szerintem ha artériás vérzésem lett volna, azt sem vette volna senki észre.

Egy vágódeszkán pörkölthöz vágtam kockára a sertéslapockát, amikor a gáztűzhely rácsozatára tett deszka megbillent és én a szamuráj késemmel levágtam a bal kezemen a mutatóujjam begyét. A levágott begy a húsok közé keveredett. Mindenki ismeri azt a dermedt érzést, amikor az ember hitetlenül nézi az ujját, amely az első pillanatban még nem is vérzik. Azután annál bőségesebben. Egyedül voltam, vasárnap volt. Sebészorvost!

Az ujjamat folyamatosan felfelé tartva, a csuklóm köré vérfogó papírtörlőt tekerve megragadtam a kézitáskámat és elkezdtem rohanni az autóm felé. Fél kézzel, könyökkel, térddel és homlokkal vezetve elszáguldottam a Hercegprímás utcába, ahol a rendelő elhagyatottan le volt zárva. Erre elrohantam a közeli Rosenberg Házaspár utcai rendelőhöz (ma Hold utca). Ez is zárva volt, de nagyon, csak a kapu melletti földszintes ablakban könyökölt a kispárnáján egy kopasz ember és figyelte az utca történéseit. Nem mondtam neki semmit, csak felmutattam a vérző ujjamat. Azt mondta, hogy menjek a Fiumei úti Koltói Anna kórház traumatológiájára.

Oda is elszáguldottam, bementem a földszinten egy nagy terembe, amely tele volt sérültekkel. Mintha a haiti földrengés után lettünk volna. Egyesek a földön feküdtek hordágyon, másokat hozzátartozók támogattak, padon feküdtek, kinek a feje, kinek a karja, kinek a lába volt sérült, amatőr elsősegély kötések és ragtapaszok. Apatikus csend, csak néha hallatszott nyögés. Az arcokon reménytelenség, már belefásultak a várakozásba. Négy ajtó, fehérköpenyesek sehol. A terem bejáratánál volt egy ablak. Amögött ült a túlterhelt recepciós nő. Mintha ő is betegelhárításra lett volna berendezkedve. Hogy képbe helyezzem egyszerűen felmutattam neki az ujjamat, mire hirtelen lefelé fordította a tekintetét, eltakarta az arcát, és rémülten felháborodva így kiáltott: "Ne mutassa!" Majd a fejét félig elfordítva letépett egy sorszámot és átadta nekem. Láttam, hogy körülbelül én vagyok a legkönnyebb sérült valamint is, hogy vigasztalanul magunkra vagyunk hagyatva és nuku személyzet.

Nem volt nálam élelem sem. Aztán elkezdtem figyelni, hogy hogyan is működik ez az egész. Egy idő múlva láttam, hogy csak két ajtó mögött lehet rendelő a másik kettő nem funkcionált. Néha az egyik ajtó mögül előjött egy-egy ápolónő kezében kávéval és gyorsan behúzva maga után az ajtót bement a másik helységbe. A doktor urak láthatatlanok voltak. Szerintem ha artériás vérzésem lett volna, azt sem vette volna senki észre. A többi sérült részéről részvétre vagy segítségre nem számíthattam. Kiszemeltem magamnak az egyik csinosabb ápolónőt és amint átment a színen nála érdeklődtem, hogy mi itt a rend és hosszabb távon mi várható. Nem volt ellenséges, és attól kezdve ahányszor előjött hol egy iratcsomaggal, hol egy tálca kávéval beszéltem hozzá és lazán poénkodtam.

Nevetett, amit jó jelnek tekintettem. Aztán egy idő múlva színlelt csodálkozással megkérdeztem, hogy hogy van az, hogy nem látok beteget bemenni a szobákba. Sikerült jó hangvételt megütni, mert nem fagyott le, hanem hirtelen megkérdezte: Miért, magának mi a baja? Felmutattam az ujjamat. Erre azt mondta, Á, ez semmi! Na jöjjön! Majd a teremben haldokló sérülteken átlépkedve bevezetett az egyik rendelőbe. Kellemes kávészag, oldott hangulat. Ott ült a fiatal, jóképű sebészorvos, körülötte a rá ácsingózó fiatal ápolónőkkel, és az egyiknek a vállát masszírozta. Nevetve fordult felém, hogy mi a gond. Neki is megmutattam az ujjamat. Ekkor már a professzionális harctéri sebész komolyságával, határozott mozdulattal megfogta az ujjamat és közelről megszemlélte a sebet. Határeset - jelentette ki - az ujjlenyomata is vissza fog nőni.

Majd rutinosan ellátta a sebet. Megsózta, megborsozta, megpaprintotta és bekötözte. A kötözés végső fázisát már az egyik nővérkére hagyta és kényelmesen hátranyúlt a kávéja után. Tényleg értette a szakmáját, a seb komplikációk nélkül gyógyult, ma már egy CSI-nak (Crime Sceen Investigator) sem okoznék gondot, mert tényleg regenerálódott az ujjlenyomatom. A pörköltet otthon befejeztem, vittem belőle a munkahelyemre is, ahol az egyik kollegámat is megkínáltam. Nagyon ízlett neki, jó ízűen falatozott és dícsérte. Ekkor neki is felmutattam a bekötözött ujjamat és közöltem vele, hogy valszeg éppen most ette meg az ujjbegyemet, amely beleesett a húsok közé.

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

chili wili 2017.05.09. 06:33:09

Modoros
Tudálékos
Túlzó
Hemzseg a helyesírási hibáktól
Nemvicces

Kommentek:

fekete macska a fűben (törölt) 2017.05.10. 09:48:36

fekete macska a fűben (törölt) 2017.05.10. 10:31:20

anitám83 · http://kep.ivpicture.hu/223232.t.jpg 2017.05.12. 07:53:32

PRAXIS

Médiaajánlat

Friss topikok

Közösség

Szerzői jogok

Blog