A Szent Imre Kórház nem gyilkos kórház
A Szent Imre Kórház minden tekintetben kimagasló helyet foglal el az egészségügyi intézmények között nem csak hazai, de európai léptékek között is.
Olvasva a praxis.blog.hu-n a megannyi felháborodott hangvételű bejegyzést, különös tekintettel a - Szent Imre, a “gyilkos kórház” - című rémtörténetre, amit az elejétől a végig átitat az egyoldalúság, az empátia teljes hiánya és egy mélyről fakadó érthetetlen gyűlölet, úgy döntöttem, hogy veszem a fáradtságot megírni tapasztalataimat az intézménnyel kapcsolatban, hogy belássuk, a gusztustalan rágalmazás ellenére A
Évek óta küzdök a garatmandulámmal és már igazán eljött az ideje, hogy eltávolíttassam őket. A Szent Imre Kórház Fül-Orr-Gégészeti osztálya telefonos megkeresésemre rögtön másnap tudott fogadni, ahol rövid várakozás után sorra is kerültem. A rendkívül kedves főorvosnő egy alapos vizsgálatot követően kifejezett kérésemnek készségesen eleget téve kiírt az összes szükséges vizsgálatra és a műtét 2 hét múlva történő lebonyolítására. Következő héten 8 órára kellett megjelennem vérvételre, mivel kicsit előbb odaértem elsőként fogadtak, így 10 perc múlva már a röntgen vizsgálatra jelentkeztem be, 8:40-kor pedig már az EKG laborban pakolta rám egy derűs hangulatú asszisztens a csipeszeket. Összességében kevesebb mint egy óra alatt végeztem az összes, műtéthez szükséges vizsgálattal.
Be kell valljam, hogy miután évtizedeken keresztül a Szent János Kórház ellátásán edződtem ennél sokkal nagyobb tortúrára számítottam, legjobb reményeim szerint legalább egy órát saccoltam csak a vérvételre és úgy számoltam, hogy legjobb esetben is egy egész délelőttömet erre a három vizsgálatra kell szánnom. Sose gondoltam, hogy protekció és bármiféle ráhatás nélkül ilyen szolgálatkészség és gördülékeny ellátás fog fogadni a közgyógyellátás keretein belül.
A kórházi dolgozók pozitívv attitűdje, beleértve ebbe a ruhatárostól kezdve az asszisztensen át a főorvosnőig mindenkit, pillanatok alatt levette a vállamról a műtéttel szemben viselt minden aggodalom és szorongás terhét.
Elfogult lennék, hogy ennyire az egekbe magasztalok valamit, ami lehet hogy csak a puszta véltlenek szerencsés egybeállása? - Nem tudom, de nem is érdekel, mert úgy érzem fel kell emelni a hangunkat olyankor, amikor valaki veszi a bátorságot, hogy egy mondvacsinált negatív élmény apró részleteit felnagyítva, egy jött-ment drámaíró minden “vizelettől bűzös” eszközét felhasználva, hidegvérrel vádoljon egy kórházat, nem félve használni a szót: GYILKOS.
Mindenkinek vannak rossz tapasztalatai a magyar egészségüggyel kapcsolatban. Én is ültem már feleslegesen fél napokat várakozva, hogy aztán elküldjenek máshova, és bizonyára vannak olyan orvosok is, akiknek talán nem ezt a pályát kellett volna választani és olyanok is, akiken csak eluralkodott a kimerültség, családi, anyagi problémák, vagy egy ember életéért folytatott sikertelen küzdelem nyomasztó ténye. De semmi se jogosít fel bennünket arra, hogy egy-egy negatív benyomás alapján, ilyen lekezelő és rágalmazó módon általánosítsunk. Ezek az orvosok, ápolók annak ellenére, hogy nálunk szerencsésebb helyzetű országokban, ahova nap mint nap csalogatják őket, jóval többet kereshetnének, kedvezőbb körülmények között végezhetnék munkájukat mégis itt űzik a hivatásukat. Ők arra vállalkoztak, hogy életüket, tudásukat a betegek megsegítésének szentelik.
Lemondanak a családdal töltött szent estékről, napsütötte vasárnapokról és rengeteg másról, hogy segítő kéz fogadja a gyengélkedőket és cserébe megannyiszor köszönet helyett mást sem kapnak, mint hálátlan, hideg gyűlöletet.
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Tempus.Anh 2017.04.04. 11:05:26
A tébolyult fajankók által szított ellenséges közhangulathoz már csak ez hiányozna.
she_wolf 2017.04.04. 11:19:49
Bárcsak minden ilyen flottul zajlana mindig, mint a poszter tonsillectomiája!
(Én emlékszem az enyémre gyerekoromból: szerteszanaszétrugdostam az összas lábát mindenkinek, aki fél méternél közelebbre merészkedett hozzám:D Tényleg:))
@Tempus.Anh:
A poszter biztos egy megbízott bértollnok:P)
Tempus.Anh 2017.04.04. 13:20:37
Treff Bubi 2017.04.05. 15:46:50
Treff Bubi 2017.04.05. 15:48:32
aluf 2017.04.05. 15:53:37
karcsibácsi 2017.04.05. 16:33:32
Dehogynem, mindegyik az. Halálgyár.
2017.04.05. 17:12:06
A kórház "rossz" híre nagyban köszönhető a földszinten található "sürgösségi" ellátásnak nem nevezhető szolgáltatás szerűségnek.Az viszont kritikán aluli, sajnos több saját tapasztalatból tudom.Kényelmesen kávézgató, trécselgető egészségügyi alkalmazottak gyüjtőhelye. Ha nagyon muszály igénybevenni én inkább megyek a Jánosba pedig 500 méterre van a Szent Imre.
zizi77 2017.04.05. 19:05:47
Boka1 2017.04.05. 20:10:22
badger 2017.04.05. 21:42:30
she_wolf 2017.04.05. 21:59:55
Nem!
De igen!
De nem!
De igen!
De nem!
De igen!
Dedó.... jóccaka:(
MrX84 2017.04.06. 05:55:43
MrX84 2017.04.06. 05:56:41
_panni_ 2017.04.06. 06:53:46
Aztán este, amikor bevérzés miatt visszavittek, már én is rugdalóztam, mert azt mondták, egy nap kétszer nem altathatnak (milyen szerencse, hogy nem a vakbelem vérzett be :-)) ), ezért úgy álltak neki a tampont a torkomba varrni, hogy előtte lidokain sprayt fújtak a vérző sebre. Nem részletezném, hogy ez mennyit használt. Ezután 4 órán át, 8-tól éjfélig bűvészkedett rajtam valami rezidens, miközben a szájterpesz végig a számban volt és csak annyi időre álltak meg néha, amikor hánynom kellett. Végül megunták és behívták a telefonügyeletest, aki mellesleg a főorvos volt (Votisky Péter, áldassék a neve), és kb 15 perc alatt rendbetett.
Azok a régi szép idők, 30 évvel ezelőtt, a szüleim másnap délután értesültek az egészről, amikor jöttek látogatni, mobiltelefon holvoltmégakkor, én meg a magam 11 éves fejével azt gondoltam, hogy ez így tökre rendben van :-))
she_wolf 2017.04.06. 16:22:05
Régi szép idők:)
Nekem csak annyi van meg, hogy vagy 5 lehettem, amikor doki javaslatára kikapták a garatmandulámat egy székhez szíjazva. Nagyon régi emlék, úgyhogy nem biztos, hogy pontos. Altatás? Ugyan...
A lábaimat nem szíjazták le, a klumpámat nem einstandolták, úgy kellett nekik:P Utána (két vödör fagyi elkanalazgatása közben és amikor már beszélni is tudtam végre) persze sűrűn kértem a bocsánatokat a lilára rugdosott lábú fehérektől:D
Sajnálom őket utólag:)