A negyed mellem kikerült a forgalomból

2013.08.29. 07:28

mell_takarva.jpgKezdeném azzal, hogy a nőknek azért van mellük, mert az igen fontos alkatrésze a női szervezetnek.De! Ahogyan bármilyen más emberi testrészben úgy itt is nőhetnek olyan dolgok, amik hosszútávon a teljes élet elvesztését okozhatják.

Kezdeném azzal, hogy a nőknek azért van mellük, mert az igen fontos alkatrésze a női szervezetnek.
De!
Ahogyan bármilyen más emberi testrészben úgy itt is nőhetnek (és nőnek is) olyan dolgok, amik hosszútávon mind minőségben rontják, mind pedig (a teljes nemtörődömség, a szégyenérzet az ismeretlen miatti riadalom okán) a teljes élet elvesztését okozhatják. Azt gondolom, nem kell ennek így lennie. Manapság meg főként nem!

Most miután a negyed mellem kikerült a forgalomból, és a nem odaillő részek már rajtam kívül vannak, leírom, mit gondolok mell dolgában.  Bizonyára lesz benne dühítő, nevetséges, sőt siralmas epizód is. Nem a saját történetem az igazán érdekes, hanem a nők; jobban mondva a magyar nők hozzáállása saját magukhoz, és a problémáikhoz.

Sok éve kezdődött a történet, és részben magamnak, részben az orvostudomány más bajaira alkalmas szerek következményeként elindult egy folyamat, melynek állomásait sem elképzelni, sem felfogni nem lettem volna képes, ha nem így alakulnak a dolgok.

Lényeg hogy kb 10 éve éltem egy jókora méretű mastopatiaval, mely ugyan kellemetlen és elég sűrűn fájdalmas napokat okozott, de orvosom ellenőrzése, és jó tanácsai alapján éldegéltünk szépen. No persze azt ne feledjük, hogy a mellben lévő elváltozások szorosan összefüggenek más nőgyógyászati problémákkal. Mivel a sebészprof.(Tr.és Seb. Klinika –Baross u.) tudta ezt jól, addig hajtott, míg kerestem egy jó nőgyógyászt. Aki csodálatos polipokat, és egyéb dolgokat pakolt ki belőlem.(Most szólnék; nem minden nőgyógyász profi ezekben a furcsa dolgokban, és én is nyolcszor váltottam, mire megtaláltam a nekem ’pont jót egy messzi városban. Sőt a mellben spec. sebészt sem azonnal leltem meg. Nem kell szidni senkit, nem kell szégyenlősnek lenni, de ha az ember azt érzi nem értik meg azt, amit mondani szeretne, akkor menni kell tovább harag nélkül. A hajkihullás átmeneti, és jobb haja nő az embernek utána!)

Eltelt sok év és a legnagyobb meglepetésemre a felnőtt gyerekem mellé a sors egy új kisembert küldött. Ennek esélyét a nullánál kisebbre tették a hozzáértők, de a természet minden emberi számítást felülír-, ha úgy akarja. A kicsi születésekor az orvosom azonnal méhműtétet is végzett, mert egy jókora daganat fejlődött a babával együtt a méhfalban. (Na, megint…)

Aztán jöttek a gyönyörű hónapok. Anyatej, szoptatás, sőt anyatejleadás, hogy a kis beteg babák is jussanak élelemhez, ha épp szükséges. Bődületes tejhozam mellett, úgy éreztem, nem lesz itt baj, rendbe jön az a nagy csomó is. Kézzel fejés, masszírozás még a fájdalmak ellenére is.(Aha persze-meg, ahogy azt a bután bizakodó elképzeli hogy aki szoptat az nem lesz mellrákos.)

Elmúlt a szép időszak, megkaptam emléklapomat a 48 liter leadott tejről, és büszkélkedtem, hogy a kicsim 6 hónapig még vizet sem ivott, pedig már ette a szilárdat. Nem foglalkoztam senkivel, csak vettem mellre, mert a fejemben az volt: a nőorvos és még a sebész is megmondta: egy gyerekszülés szoptatás plusz 20 év a női egészségnek. A gyerek úgy nézett ki, mint egy Sumó birkózó.

Aztán valami furcsa dolog történt. Érdekes szúró fájdalom szaladgált a mellemből a hónom aljába,a nyakamba, de még a felkaromba is. Valami történik, és nem jó, nem normális, ez régen nem volt így. Miután a mellem visszaállt a régi megszokott –nem derékig érő formájára, úgy gondoltam itt az ideje, hogy visszalátogassak az én drága professzoromhoz.

Mivel elég ’öreg vagyok már, így a szokásos vizsgálatok kiegészültek mammográfiával is. Na; az egy kicsit kellemetlen dolog amúgy, főleg ha nagyméretű gombóc van bent. Lényege, hogy beszorítják a mellet két lap közé, és ’átvilágítják. Minél jobban sikerül a kilapítás annál jobban látható mi van belül. A nagy elképedésem itt vette kezdetét:

Nem félek az emberektől, és tisztelem őket így igyekszem vicces és gátlástalan lenni. Beszélgetésbe elegyedtünk a vizsgálatot végzőkkel. Egyébiránt: a szégyenérzet és a tudatos problémafelfogás fordított arányban áll egymással, tapasztalataim alapján. Döbbenten hallottam, hogy a nők a fekélyes mellrákokkal meg a citrom, alma méretű daganatokkal úgy jönnek, mintha tegnap találták volna az utcán. Pedig akik ezekkel a szűrővizsgálatokkal és a műtétekkel foglalkoznak, pontosan tudják, hogy a páciens gátlástalanul hazudik; mind magának, mind az orvosnak. Aztán olyan patáliát csapnak, hogy azonnal-máris gyógyítsák meg mulasszák el az egészet, mert erre nincs idejük, meg pénzük sem. Milyen puruttya az eü.; a doki is elérhetetlen, a szűrővizsgálatokra heteket kell várni (pedig az élete függhet tőle-ugye), a nővérek kevesen vannak és mufurcak. Az orvos nem mosolyog, pedig ’neki az lenne az elvárása. És egyébként is, egy hónapja várja ezt az időpontot, és már 15 perce bent kéne lennie…. ja barátocskám; az az 5-8-10 év amíg otthon rákosodtál és vártad,hogy elmúljon a melldaganat az nem volt baj?

Nyugalommal vártam soromat, sőt jót nevettünk, mert megzavarodtak, hogy nem az a nevem, ami benne van a gépben, amit megszoktak: bocsánat férjhez mentem, sőt öreg pingvin is vagyok, otthon tollasodik a kis tojás.

Vetkőzés, mammográfiai kép kint a világító ablakban, Uh. beizzítva. Doktornő megtapogatja, nézi, nézi. Nem lát sokat, csak azt a régi dolgot, azt is nehezen behatárolhatónak írja le, de mondja, hogy tapintva van másik is, de képalkotó dolgok ezt nem mutatják. Ami látható az a leletek alapján jóindulatú. Tanácskozás a prof.al hogy mi legyen. Ő is kitapintja, hogy „van ott még más is”.Jó akkor dobjuk ki a ’kukába, ami nem kell; mondom én. Azonnal hívja az orvost, aki speciálisan ezeket a dolgokat operálja, mert a prof.már nem operál. Csodával határos módon azonban még rendel, segíti a kollégák munkáját, és szakértelmével nyugtatja még azokat is, akiknek egy alapos fejmosásra lenne inkább szüksége a felelőtlenség, az igénytelenség, a nemtörődömség és az testi-lelki egészség összefüggése témakörében. A várakozás alatt egy kedves hölggyel (73 éves) beszélgettünk: ő a negyedik mellműtétére készült. Mindig eljön idejében, kiveszik, ami nem odavaló. Egészséges, és nagyon jól érzi magát. Sokat vigyáz az unokákra, és tudja, hogy szükség van rá. Inkább egy pár nap, aztán minden rendben lesz megint. Sajnos a férjét nemrég temette, hiába könyörgött neki, hogy a gyomrával menjen orvoshoz. Mire ment késő lett. Ő volt az egyetlen nyugodt és békés, és láthatóan örült, hogy van kivel sztorizgatni, míg bekerülünk.

Két hét múlva műtét.(kicsit meglepett ugyan, én 3-4 hétre számítottam. Nem nagyon szoktam érteni a nagy várólistákat, mert az igazán szükséges műtétek –mind a sajátok, mind az ismerősöké gyakorlatilag hetek alatt lezajlanak. Fél évvel a mostani műtét előtt; 3 hét várakozás után kivették az epehólyagomat a kövekkel, ott is csak a műtét előtti vizsgálatok miatt kellett ennyi idő)

Bevonulás, műtét. A mellműtét egyáltalán nem fáj. Kis sebfájdalom, de rosszabb itthon mosogatás közben elvágni a kezemet egy pohár szélével, mint a bekötött mellemet vizsgálgatni. Annyiban volt kellemetlen, hogy ugyan azon az oldalon a vállamból is kiemeltek egy 6cm-es csomót (orvos megfogalmazása szerint: gyönyörű tankönyvi, jóindulatú) Na, az fájt, de ez sem akadályozott meg másnap abban, hogy az epeműtött 78 éves néninek ne segítsek fürdeni. Jön a gyógytornász, mutatja a mellműtét utáni gyakorlatokat; majd betojok, úgy fáj, de csinálom. Erre a dokim azt mondja: na ezt nem kéne; a mozgó részt mozgatni még 2 hétig. Megfogadom. Hazajövetel előtt átkötözés; amire várok fél napot. Nem azért mert a doki héderezik, vagy nem törődik semmivel; hanem mert már négy napja csak operál, operál, és néha alszik kicsit bent a szobájában. Jé, emberből van. Mikor jön értem; mondom neki: főorvos úr; haza mikor megy? Ezt nagyon sok még néznem is, vigyázzon magára. Elmosolyodik picit, de nagyon fáradt; látom rajta. Aztán nézem a vágásaimat, szép kis gombok vannak a végén. Mondom: jaj, de kedves, hogy kis inggombokat tett rám; ilyet még nem láttam. Meglepődik: honnan tudja, hogy ennek ez a neve? Nem tudom, csak gomb kinézete van… és nevetgélek magamon. Fel vagyok gombozva. Már ő is nevet kicsit.

10 nap múlva varratszedés: 4-5 órát várok rá,(mert a doki operál egy 6 órásat) és találkozom egy hasonló sorsú hölggyel, és megnyugtatom, a legjobb kezekben van. Ő őszinte, és elmondja, hogy már vagy 10 éve van gondja, de most „szánta rá magát az orvoshoz menésre”; vettek mintát és rosszindulatú. Tudja, hogy nem így kellett volna, de azt hitte el fog múlni, meg egyébként is a család, meg a „minden”. Mindenki feszült sietnének… hogy hova az sosem fog kiderülni. Elhanyagolni nem siettek, most az operáló, vagy kezelőorvosra várás alatt kell hisztizni. Aki viszont új vesével, és más nagy beavatkozással él az olvasgat, várja sorát, és kedélyesen cseveg. Milyen érdekes.

Napokig telefonálgatok; sosem érem el – operál. Aztán szerencsém van: jöjjön be, kérem! Bemegyek. Épp operál, így átadja a közlés jogát egy nagyon kedves orvosnak, aki elmeséli miket találtak bennem. Hosszú tömött sorokban a beszámoló. Hány féle, milyen mekkorák. 4x3cm; 5x2cm;3mm; 4mm;összesen 8 darab az egyik egy agresszív és nagyon csúnya dolog, a vállam a 9.ik de az sima ügy. Úgy szoktuk ezt mondani: a rák előszobája. Na de semmi baj, tökéletesen eltávolítottunk mindent, lehet szülinapot ünnepelni. Kezelés nem kell, de amint bármi változás van; azonnal jöjjön. Na; ezt nem kell kétszer mondani. A babyblues után most sírhatnékom van megint, de eszembe jut a kedves hölgy, és többedik mellműtéte, máris jobban vagyok.

Persze a gyerek itthon megütötte még a mosoly formájúra szabott oldalamat, hogy ne feledjem a bajokat. Nem kaptam érte dicséretet, de két hónap után azért rendbejött.(veszélyes üzem egy 3 éves) A férjemnek mutattam, hogy befelé horpad az, aminek kifelé kellene, de megvigasztalt: neki pont így jó, és nem adja senkinek, sőt még megjegyzi: akkor most veszel új bikiniket? Ja persze az összeszabdalt hasamhoz jól is mutat, de szerinte csak érdekes és ne törődjek a konvenciókkal.

A tanulság: Nem kell Angelina Jolie-nak lenni ahhoz, hogy az ember lánya pontosan tudja, hogy mi zajlik a szerveztében. Ha meg a biológus és sebészi tudomány ott tart,(igen itthon, ahol világszínvonalú biológusok és sebészek dolgoznak) hogy a bajokat a forrásánál és az okainál képes megfogni, és meggyógyítani ép ésszel, felelősséggel tegye meg a lépéseket. Nem; nem akkor, ha már nagy a baj! Nem akkor kell nagyokat csúsztatni, kitalációkat előadni –főképpen a szakértőknek ne! Hiszen ránézésből-állapotból tudják, mi mennyi idő alatt alakul ki. A család néhány tagja be szokta venni a drámai sirámokat, de azért az ismeretek terjedésével egyre inkább nem releváns az ilyen jellegű jajveszékelés. A mellrák, és a hozzá kapcsolódó daganatos elváltozások akkor lesznek egy halál okozói, ha tulajdonosuk kellően nem törődik magával és a szeretteivel. Mivel alapvetően nem érint életfontosságú szerveket, így egy lányt lehet úgy nevelni, hogy mindig igényes, figyelmes és alapos legyen önmagával./Igen; tapogassa a melleit, és járjon nőgyógyászhoz/ Az asszonyok, nagymamák pedig vegyék tudomásul, hogy a saját egészségük ilyetén megőrzése nem csak önfelelősség, hanem az egész családdal kapcsolatos felelősség vállalását is jelenti. A szűrővizsgálatok csak részben segítenek, ahogy a sebész is. Ahogy orvosom mondta volt: Én nem tudok meggyógyulni senki helyett, de segítek meggyógyulni; ha kérik. De csak akkor, ha az alany őszinte, és komolyan veszi a saját maga feladatát is.

Nagyon sok és sokféle rákban meghalt családtagommal, ismerőssel beszélgettem számukra nehéz, végső időszakokban, amikor már visszafordíthatatlanná vált a baj. Mindegyik, kivétel nélkül beismerte, hogy évekkel azelőtt kezdődtek a dolgok hogy orvos látta volna. Tudta, érezte, csak nem ment idejében, vagy ráhagyta az orvosra: mondván ad rá valamit, aztán hátha elmúlik. De közben mindvégig tudta, hogy valami nagyon nagy baj van… érezte, de nem tett semmi releváns dolgot önmagáért.(más orvos, más szűrés, tovább menni, mást keresni és kérdezni, információkat szerezni) Várt. Addig várta mástól a megoldást, míg már nem maradt senki, aki meg tudja menteni az életét.

A melldaganatok, és a mellrák –még ha nőgyógyászati elváltozásokkal is jár; nem halálos dolog. Jól látható, és érezhető helyen van. Gyönyörűen meg lehet gyógyulni. Egyetlen nőnek sem szabad megtennie, ha talál egy akár pici akár nagy gombócot a mellében, hogy várja, hogy elmúljon, vagy érezvén, hogy baj van - egy sporthasonlattal élve: majd csak az középtávfutás utolsó húsz méterében vegye észre, hogy a cipőfűzőben el fog esni. De már a földre zuhanás közben szidja az orvost, aki az arcát fogja összerakni a nagy esés után. Egyszerűen tenni kell magunkért, és nem azt kell kérni, hogy szép temetésem legyen, hanem azt, hogy szülinapon mindenki jöjjön haza, és együtt tortázzunk.

Az én történetem sok-sok éve kezdődött, és ellenőrzés alatt volt. A változások észlelése és a műtét között majd egy év telt el, és a műtét a teljes rosszindulatú góc tökéletes eltávolításával járt. Az orvos annyit jegyzett meg: a rák legalaposabb gyógymódja a tökéletes kimetszés. Aki figyeli magán a változásokat az mind ilyen szép eredménnyel ballag haza.(szerencsére egyre többen vagyunk ilyenek) Ezért én egyáltalán nem fogadom el, ha olyat hallok, hogy most ment el, és már áttétes, és meg fog halni. Az nagyon sok év várakozás, nemtörődömség eredménye. Bár mostanában már azokat is megmentik akik kb 5-6 éve még menthetetlenek voltak. (viszont nagyobb árat fizetnek a hiúság és nemtörődömség vásárán- kétségtelen)

/Most történt alig két hete: napi látogatóban járogattam az I. seb. Klinikán. Az egyik reggel jött egy ragyogóan szép, kedves és kellemes hölgy (olyan bő negyvenesre tippeltem a korát) Aztán másnap nem volt ott. Kérdem, hol van? Hazament, nem akarta a saját szövetből mellfeltöltést.63 éves,13 éve műtötték a mellét. Most egészséges, boldog. Nem kell új mell, elég a meglévő. Boldog így is. Sok dolga van még./

ui: Műtét után; már toporogtam hazafelé a kis kofferommal az előtérben, várva, hogy a férjem megérkezzen. Az aulában odajött hozzám egy úr; nagy vigyorral az arcán: Kedves; emlékszik rám? Én tettem fel a műtőasztalra, én vagyok a műtősfiú. Elnevettem magam; mondom nem nagyon; be voltam ’állva, de emlékszem leföldelt, hogy mégse vágjam agyon a ’dokit mint egy zárlatos vasaló. Meg Beethoven; az szólt a műtőben. De hogy most így hogy emberi formában is találkozunk, köszönöm! Megsimogattuk egymás karját… még azt se bántam, hogy a fájós oldalam volt. Majd jövök még, mert fő az éberség. Szeretek élni

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

cobre 2013.08.29. 14:16:06

Sok igazság van benne.

Sokorai_Atala 2013.08.29. 16:35:02

Annyit megjegyeznék, hogy nekem nem lehetett kitapintani (3 x 1,7 cm), mert nem a bőr alatt volt közvetlenül, sőt az ultrahang sem "tudott" biztosat, csak a citológia illetve a biopszia utána.
Amúgy egyetértek:)

2013.08.29. 17:13:47

@nemhiszem, hogy: Ezzel most tényleg mi bajod? Nem szidja az orvosokat, felelősségvállalásra biztatja a betegeket, önvizsgálatra, stb... Egy dolog hibádzik benne, bármennyire időben megy az ember, sajnos előfordul, hogy mégis menthetetlen. Nem minden rák gyógyítható, még a korai észrevétel esetén sem.

(II. Torgyán Виктор) THY Rokk *n* Troller 2013.08.29. 19:03:14

Azt mondják, a daganatos betegségek kialakulás 90%-ben lelki okokra vezethetők vissza, de 100%-ban "agyban" gyógyíthatók.
A poszt toló hölgynek gratulálok!

Ugyandehogy (törölt) 2013.08.29. 19:13:04

jópofa akart lenni, modorosra sikerült.
de akinek szól, remélem, érti így is.

karcsibácsi 2013.08.29. 20:00:05

@Babette_: Modoros? Inkább szellemes, kicsit (ön)ironikus, jó stílusú, tartalmában pedig informatív, tanulságos, egyértelműen pozitiv kicsengésű. Gratulálok és jó egészséget!

Braincelle 2013.08.30. 00:52:21

Csak nem értem, mit keres ezen az oldalon ez az írás. Se nem pozitív sem negatív poszt, semmi köze az eü működéséhez, csak elmeséli a történetét, meg a véleményét mindenféléről, amihez nem ért. Pl. honnan tudja ő megítélni, hogy más később ment-e orvoshoz? Vagy inkább milyen alapon bírálja egy idegen ember döntéseit?

(amúgy ha én fáradt vagyok és szarul vagyok és összekaparom magam, hogy rendesen vizsgáljam a beteget és rendesen kommunikáljak, akkor az ilyen "jaj de ótvarul néz ki doktornő, biztos fáradt" mondat az, amitől sírva szeretném tépni a hajam. )

De nem ezért írok, hanem emiatt a "daganatok 100%-ban agyban gyógyulnak". Igen? Oda tetszik ezt mondani, a többéves kezeléseket végigköszküdött majd meghaló embereknek, családoknak, hogy maga ezt "pszichésen elrontotta"? Hát ne hülyéskedjünk már. És azt honnan is tudja, hogy pszichésen keletkeznek? Mert leírták a nők lapjában?

Én pl hiszek abban, hogy a léleknek van szerepe a betegségek kialakulásában, de attól ideges leszek, hogy valaki ilyesmit jelent ki kategorikusan. Vagy titokban a szakma avatott kutatója?

És azt sem kell elítélni, aki nem megy el idejében orvoshoz a mellrákjával. Már csak azért sem, mert ugye "100%-ban pszichésen gyógyítható". Meg ásványokkal és gyógyteával és ráolvasással. Gondolom, ezeket már mind kipróbálja az ilyen szerencsétlen ember, mert nyilván könnyebb, mint szembenézni azzal, hogy rákos.
És az is lehet, hogy azt gondolják, hogy inkább meghal egészben, mint hogy darabokra vagdossák és megcsonkolják, csak azt nem tudja előre, hogy az a tumor majd elkezd fájni és fekélyes lesz és büdös, és akkor persze elmegy orvoshoz, és akkor persze már késő.

she_wolf 2013.08.30. 01:03:46

Példaértékű az az életigenlés ami sugárzik a poszter soraiból -dacára annak, hogy nem éppen rózsaszínű lányregényt írt-, és nagyon érdemes megfogadni a tanácsait, mert inkább évi 2-3 szűrővizsgálat, mint egy lesújtó prognózis.
Hajrá, továbbra is ilyen következetesen, hiszen a kis "tejminátornak" még nagyon sokáig szüksége van az anyukájára!:)
Hosszú életet, minél kevesebb szikét ám annál több babazsúrt kívánok!

Dr.laikus PhD 2013.08.30. 07:23:03

@Braincelle:

Köszönöm szépen! :-)

Többször elkezdtem válaszolni, de ki kéne moderálni.
Az emberi hülyeségnek nincs határa.

kikicsoda 2013.08.30. 07:51:03

Először is jó egészséget kívánok a poszt írójának!
A téma fontos és sok hasznos információt tartalmaz,de maga az írás szerintem elég erőltetettre sikerült.Talán ha csak szimplán elmeséli a történetét,kihagyva a teátrális részeket,szimpatikusabb lenne.Pl.az utolsó rész a műtősfiúval...Az a kellemes 2-3 lépés távolság talán nem árt,de ezt mindenki maga tudja.

karcsibácsi 2013.08.30. 10:15:07

@Braincelle:
"Csak nem értem, mit keres ezen az oldalon ez az írás. Se nem pozitív sem negatív poszt"
Úgy látszik, nem ugyanazt a posztot olvastuk, amit én olvastam, az egyértelműen pozitív - és valósághű -képet fest az egészségügyi ellátó rendszer szereplőiről (nemcsak magamra gondolok, l. az u.i.-ban irtakat) és működéséről, márpedig a blog filizófiájának ez lényegi része ("Praxis blog: Pozitív és negatív történetek a magyar egészségügyről, minden mennyiségben. ... Vagy éppenséggel lelkiismeretes, segítőkész egészségügyi dolgozókkal találkoztunk? Ide megírhatjuk.").
A joggal vitatott hozzászólásról, pedig azt gondolom, hogy @(Nemzeti Takarékszövetkezet) THY Rokk *n* Troller: egyszerűen pongyolán fogalmazott, nyilván azt akarta mondani, hogy a roszindulató daganatos beteg gyógyulásának (is) lényeges feltétele a beteg együttmüködése, gyógyulni akarása, pozitív gondolkodásmódja, a jó orvos-beteg kapcsolat kialakítása és fenntartása, stb.

IrishOak 2013.08.30. 14:57:24

@Braincelle:
Valóban, ez a történet sem nem pozitív sem nem negatív.(tényleg klassz lenne úgy elolvasni a történetet, hogy csak a negatív dolgokat emeli ki,de azt valami vérlázítóan ordenáré stílussal előadva.Amúgy tele van diplomatikus említésekkel, hogy mi hogy működik,várni kell, a várakozók milyenek egymással, de legfőképp az orvosukkal.Sőt még arra vonatkozóan is van megjegyzés, hogy az orvos"xarul" nézett ki.:-D "főorvos úr; haza mikor megy? Ezt nagyon sok még néznem is, vigyázzon magára. Elmosolyodik picit, de nagyon fáradt; látom rajta." - mondjuk ezt is lehet bunkó páciensként előadni, meg normális emberi hangon is.
Mennyi nővér lehet,ha a friss műtött beteg segít megfürdeni a rosszabb állapotban lévőnek?
A posztoló nem tudja megítélni, hogy ki megy időben, és ki későn.Azt a szakértők (orvosok, vizsgálatokat végzők tudják megmondani. Ők viszont elég nagy bizonyossággal állítanak dolgokat-már ha kimondják.Ezek eredményét le is írják papírra.
Hogy milyen jogon bírálja,az író egy idegen ember döntését? Talán azért mert értelmetlen hülyeségnek gondolja, hogy manapság is több százan halnak meg évente egy olyan elváltozás miatt, ami gyógyítható-lenne, ha nem sunnyognának, szégyenkeznének,vagy tagadnák még maguk előtt is, hogy baj van.Csak a sikoltozó sírvakolás a menő?Meg az,hogy celebkönyvet adjunk ki,hogy hogyan éltem túl a mellrákot?Vagy világhír kell, hogy 'na nőcik,ti ott valahol... ahol olvassátok, hallotok róla, figyeljetek már magatokra.Van abban a mondásban is valami: mindenki azt csinál az életével amit akar:-)

Ez a lelki dolog,meg egyéni.Teljesen személyre szabott,és egyedi gondolatok, és érzések mentén működik.De én inkább ajánlom a biológust, meg a patológust,a sebészek mellé. De az kétségtelen, hogy egy emberről az előbb említett szakavatottak elég jól meg tudják mondani,hogy "akar-e" felépülni, vagy xarik az egészbe.(ahogy más betegségekkel élőkről is tudják,hisz látják,hogy diétázik-e, sportol-e,nem dohányzik,nem alkoholizál, stb.stb)Az orvosok, nem hülyék! Nagyon nem!:-D Ha az ember figyel rájuk, ők is figyelnek az emberre,de nehéz őket megtéveszteni.

Én személy szerint támogatom az időben elmenést, és azt is, hogy ha jóindulatú egy daganat, az még nem a végső állomás.Lehet bármikor bármi, nem szabad róla elfeledkezni.
Éppen elég olyan rákos baj van amit sem észrevenni, sem gyógyítani nem egyszerű.Egy ilyen viszonylag 'kis dologgal -okként- mérhetetlen butaság meghalni. Mell nélkül lehet élni,ha meg hiányzik; csinálnak.:-D

Braincelle 2013.08.30. 16:36:22

@kikicsoda:
Nekem is nagyon teátrális, ez az ember önmagáról ír, nem az egészségügyről. Mindent egy pici önfényezéssel mesél el, ami azt sugallja, hogy ő mennyire pozitív és semmit nem vesz a szívére, és mindennel megbirkózik.
Így lesz abból, hogy az orvos 48 órája dolgozik (törvényellenesen) az, hogy ő hogyan csalt mosolyt szegény fáradt doktor arcára.
Lehet, hogy van objektív tartalom ebben az egészben, de én pl a harmadánál a történetnek elfáradtam abban, hogy megpróbáljam ezeket előkeresgélni.
Ez egy tanulságos történet a magazinban vagy a baráti beszélgetésen, de ide jobb lenne tömör tényeket, vagy legalább mérhető százalékban tényeket írni.
De lehet, csak én gondolom így.

@IrishOak:
Én sem azt mondtam, hogy maradjanak otthon a mellrákos nők és ne menjenek orvoshoz.
Pont a mellrák egész sokszor kezelhető.
Ettől függetlenül az az igazság, hogy számomra elfogadható és vállalható az a döntés, ha valaki inkább meghal tíz évvel korábban, mint hogy megkínozzák és kórházban kelljen lennie. Ahogy az is elfogadható számomra, hogy valaki előre leveteti mindkét mellét, hogy a családban öröklődő mellrák rizikóját csökkentse.

Azt gondolom ez az egyén döntési joga, amennyiben rendelkezik a megfelelő információkkal. Amennyiben félre van tájékoztatva (akár úgy, hogy a rák halálos akármit csinál, akár úgy, hogy a rák meditációval meggyógyítható), akkor már nem tudunk racionális döntésről beszélni.

manta77 2013.08.31. 16:55:10

Köszönöm!Épp az epegörcsömmel küzdök,közben olvastam a történetet.Anyukám is majdnem rosszul járt,igaz nem mell ügyileg,de rákkal.Megúszta.Tanulni kell mások esetéből.Csodás,őszinte,nyers történet volt!

Rókaregeróka 2017.05.07. 09:56:22

Ebben a sztoriban rengeteg a " bezzeg én" . Amúgy lehetne jó is.
Az alap beteg nem tudja , hogyha jóska pista körzeti háziorvos azt mondja, hogy nem kell tovább menni, ez egy nüansz, akkor is csapkodja az asztalt és keressen másik orvost és menjen tovább, mert ez nem az élettel járó dolog. Mikor meg már annyira gáz, lehet, hogy nincs segítség. Az alap beteg nem biztos, hogy Bp környéki, hogy a zsebében van mozdítható 100-200 e ft, amit a magánredelés zsebébe gyűrhet, mikor még fel sem merül benne mondjuk a rák, csak fáj a bele, ami ugye a gyomorrontástól a felmarósásom- IBs-en- chrone-on bélrákon át bármi lehet vér nélkül.
És hiába megy el jóska pistához minden hónapban, ha jóska pista algopirin és kamilla combóval reagál, meg fogyjon le jeligével. Mire odaér, simán késő lesz.
© 2009-2015 praxis
blogszabályzat
süti beállítások módosítása