@Irkutszk: Cáfolat: nem kell egy személynek megérteni az agy működését, elég ha minden részéhez ért valaki. Nincs olyan ember, aki az előtted lévő számítógép működésének minden részével tisztában van, mégis képesek vagyunk egyre fejlettebb számítógépeket előállítani.

@közmunkás bérkommentelő: Azért WATTSON már lényegesen erősebb, mint egy korlátolt sakkozógép.
hu.wikipedia.org/wiki/Watson_(mesters%C3%A9ges_intelligencia)

*az a szornyu tudat, h gyogyszerek ellenere sokkal rosszabbul vagyok, az, h azt hittem, menthetetlen a helyzet, h 23 evesen elvesztem az ep elmemet, a volegenyemnek sem tudtam azt mondani, h ez elmulik, es jobb lesz, ezert meg egy embert (es a szuleimet is) majdnem ugyanannyira megviselte, mint engem. Csak el kellett volna mondani, mit varhatok. Ez nem fert volna bele az orvos 2 percebe? Sosem voltak szuicid gondolataim, es szerencsere akkor is. a kinok ellenere megoriztem ezt, de siman el tudom kepzelni, h abban a helyzetben valaki olyat tesz, amit sosem lehet helyrehozni... El kellett volna mondani. h okozhat ilyen gondolatokat is, mert a masik orvos ezzel kezdte. h kikerdezett errol is.

Egy dologban kell a szcientológusokra hallgatni: kerülni kell a pszichiátriát nagyon nagy ívben.

@qwertzu: ő, csak mint jellemző példát hoztam a sakkozó gépet. wattson is csak adatbázisból kapirgál, nem gondolkodik a klasszikus értelembe véve, az ismert tényekre alapozva nem csinál analógiát, nem modellez le dolgokat.

@Anselmo: Ez így van. Ez nem segítség. A xanax meg a társai csak a beteg környezetét gyógyítják meg: se a hozzátartozóknak, se a dokinak nem kell hallgatnia a "beteg" problémáit, mert sikerül kiütni és legalább nyugi van. Néz maga elé, katatón állapotba kerül és ezt igyekeznek hónapokig, évekig fenntartani. Megszűnnek a normális reakciók az ingerekre, megszűnik az ember embernek lenni. Erről szól ez.

Egy lányismerősömnek fölírtak zoloftot, hogy jobban legyen. "Depis" volt, aztán oda jutott, hogy hosszú hónapokra szedették vele azt a szart.
Egyszer úgy volt, hogy meg kell látogatnia az anyukáját a kórházban. Nyilván nem éhenhalás ellen, de valami kaját oda kellett volna vinnie, meg is volt beszélve. Nos, a zoloft oda juttatta, hogy nem tudott nélküle kimenni az utcára se. Merthogy éppen kifogyott neki a zoloft és annyira be volt fordulva, hogy nem hagyta el a szobáját. Anyukája meg bent van a kórházban és várja őt.... na ezt nagyon megjegyeztem.
Ezek után aztán nekem bármilyen pszichiáter magyarázhat, egykét kivételtől eltekintve (amikor már dühöng valaki, meg társadalomra veszélyes) ezek a szerek gyilkos, embertelen cuccok, akik meg fölírják őket, azok aljasabbak, mint az SS-tisztek.

@Tempus-Anh: érdekes, hogy te is egy ilyen mindenhez "értő" ú.n. orvos vagy... Ha kell pszichiátriába, ha kell nőgyógyászatba ugatsz bele, mindezt olyan stílusban, hogy az embernek kedve lenne pofánvágni, ha élőben adnád elő és nem egy blogon.

@barom vagy:
Jaja, te meg egy semmihez sem értő barom vagy és mégis beleugatsz.
Én legalább orvos vagyok.
És a szakmám a psychiátriához közel áll.
Értem, faszfej?

@blue angel:
A kezdeti rosszulléted a frissen beállított Seropramtól volt. Jobb, ha tőlem tudod.

Ez az eredménye annak, hogy bezárták az OPNI-t. Mindenki szabadon rohangál.

@CPR: Azért azt már ideje volt bezárni. Sokan írtak levelet a minisztériumnak, hogy zárja már be. Köztük én is. És nagyon örültem, hogy sikerült...

A kovetkezo kerdesekre szeretnek valaszt kapni:
Ha valakinel skizofreniat diagnosztizalnak,az
-automatikusan gyamsag ala kerul?
-ha nem akarja bevenni a javasolt / kapott gyogyszereket, akkor akarata ellenere beszallithatjak es begyogyszerezhetik, vagy ez csak akkor van, ha on- vagy kozveszelyes?
-elete vegeig viselnie kell ezt a diagnozist, vagy kaphat kesobb ``egeszseges`` diagnozist?
-vezethet autot?
-utazhat repulon?
-nyilvantartasba veszik valami adatbazisban (pl.: hogy ha gond van vele akkor a rendor pszichiatert hivjon es ne a stukkerert nyuljon)?
Jo lenne, ha valaki hozzaaerto megvaloszolna az osszes kerdest tetelesen, mert ersekel a tema. Tehat nem a maganvelemenyt kene valaszkent irni, hanem a tenyeket.

Elore is koszonom!

Bocs. Nem ersekel, erdekel. Elbenaztam.

@Irkutszk:
Igen, de ő nem szomorú volt, vagy kedvetlen, hanem ütötte a fejét, ráadásul több alkalommal eljutott ide, és láthatóan utólag sem realizálja, hogy ez mennyire problémás ("senki másra nem voltam veszélyes" - hát kösz).

Ennek mondjuk a poszt szempontjából nincs teljesen jelentősége, mert nyilván minél betegebb, annál inkább fontos, hogy gyógyítsák, de az, amit leírt a betegségről, nekem inkább az adott terápia mellett, mint ellen szól.

Aki üti a fejét, azzal kell valamit csinálni, az antidepresszáns hetek alatt hat; csak benzodiazepine és/vagy antipszichotikum jön szóba akutan.

Ebből nem következik, hogy skizofrén, de azt sem tudjuk, hogy ezt a tényleg használták-e, esetleg azt mondták, hogy pszichotikus, vagy hogy paranoid, vagy hozzáolvasta a gyógyszerei betegtájékoztatóját ahhoz, amit hallott.

A pszichiátriai kórképek időtengely nélkül nehezen értelmezhetőek, a "nagybetegségek", mint a skizofrénia egyértelműek és vitathatatlanok lehetnek, de pont egy ilyesmi, ami hangulatzavar, esetleg személyiségzavar, vagy csak egy fiatal ember éretlen személyisége (bár szerintem esékenynek kell ahhoz lenni, hogy ilyen hülyeségbe, mint egy egyetemi szak, vagy akár egy egész egyetem, beleroppanjon az ember, ezek a dolgok sosem értek és sosem érhetnek ennyit; ezzel nem degradálni akarom, magamat sem sorolom a pszichésen teljesen egészséges emberek közé, ráadásul amíg kicsi és hülye az ember, addig nem tudja, hol kell és meddig lehet megállni az önsiratással, és hogyan lehet kimászni még időben), szóval ez pont egy képlékeny dolog, és lehet az egyik hónapban ilyen arca és a másikban olyan arca, és a pszichiáter sem tehet mást, mint hogy azt kezeli, amit lát, főleg ha a beteg mindig más orvoshoz megy, ami mondjuk szíve-joga, de után nem megalapozott félrediagnosztizálást emlegetni.

***
Ennek a pár embernek, aki szerint a pszichiátria hülyeség, és minden gyógyszer az ördögtől való, azt javaslom, hogy menjen be egy pszichiátriára, csípjen nyakon egy akut paranoid pszichotikus beteget, vigye haza és itasson vele lélekmelegítő gyógyteát. Hátha hat. De ha nem, akkor meg valahogyan kezelni kell ezeket az embereket.
Azzal mondjuk én sem értek egyet, hogy boldog-boldogtalannak antidepresszánst és anxiolitikumot adnak, de ehhez kell egy társadalom is, amelyik vevő rá, és jobban szeret bogyókat enni, mint erőfeszítést tenni, fejlődni és problémát megoldani.

@szamáraködben:

A google a barátod.
Vagy esetleg egy igazságügyi orvostanászt kérdezz meg ezügyben vagy egy jó jogászt.

@szamáraködben:
1. Nem. jól beállított, a gyógyszeres kezeléssel együttműködő skizofrén teljesen hatékonyan tud funkcionálni a társadalomban, majdnem bármilyen munkakörben.
2. Nem lehet automatikusan beszállítani, csak ha ön- és közveszélyes, akutan pszichotikus stb.
3. a skizofrénia nem olyan "meggyógyulós" betegség, a pszichotikus epizódok csökkenhetnek, gyakori is, hogy csökkennek, és egyfajta kiégett, indíték. és érzelemszegény állapotba kerül az ember (ez már akkor is így volt, amikor még nem volt gyógyszeres kezelés). Vannak olyan helyzetek, amikben olyan diagnózisokat adnak, amik a skizofrénia egyes tüneteivel is átfednek. Ilyen a fent említett "depresszió pszichotikus/paranoid mittudoménmilyen tünetekkel". Ez nem jelenti azt, hogy az illető skizofrén.
4. Tudtommal igen, egy tünetmentes, pszichésen kompenzált skizofrén ugyanolyan tagja a társadalomnak, mint bárki más (az autóvezetést nem tudom biztosan, ebben nem vagyok tájékozott, esetleg a gyógyszerek korlátozhatják, de önmagában az a tény, hogy skizofrén valaki, szerintem nem, de még egyszer, nem tudom).
5. szerintem nincs olyan központi nyilvántartás, ahol fel vannak sorolva, ahogy nincsen mondjuk a cukorbetegekről sem. Ha volt már valami balhéja a rendőrséggel, akkor az ő nyilvántartásukban megvan, illetve az adott kórházban is nyilván benne van a számítógépes rendszerben.
Hogy egyéb titkos listák léteznek-e, azt nem tudom, nem tartom valószínűnek. Ez nem bejelentésre kötelezett megbetegedés, mint mondjuk a gyermekbénulás vagy az ebola.

@Braincelle: Mivel skizofréniát nem egy nap alatt diagnosztizálnak, gondolom azt mondták a betegnek, hogy skizoid tünetei vannak. Ebbe mondjuk beleférne a fej falba vagdosása, de messze van magától a skizofréniától. Mindenesetre örvendetes, hogy megtalálta a megfelelő kezelést és orvost.

@Tempus-Anh: Erre sikerult rajonni, le is irtam, es a gond nem ez volt. Felvilagositott a magan orvos.
Az volt a gond, h ERRE nem keszitett fel az elso orvos, egy szoval sem. Mennyi ideg tart ezt elmondani? Hogy eloszor -sokkal- rosszabb lesz, mert igy mukodik, es harom mondatban elmondani amiertet.
A Paroxetin sem volt egy setagalopp, de tudtam, h csak ido kerdese, es jobb lesz.
Valamint a megfelelo elosztasu es mennyisegu nyugtato segit.
De tenyleg nem sikerult ezt kihamozni az irasombol? Hogy nem az volt a gond, h a frissen beallitott gyogyszertol rosszul voltam, hanem az, h erre nem hivta fel a figyelmet az orvos? Sajnalatos.

@Irkutszk:
fogalmunk sincs mit mondtak
ezzel nem meghazudtolni akarom, de mivel az emberek többsége nem tudja, mi a skizofrénia, mi a pszichózis, mi a téveszme stb, és mondjuk mi ezek között a különbség, ezért abból, amit ő leírt, nem következik számomra, hogy szó szerint ezt mondták.

@blue angel:
A négyoldalas alkalmazási előirat nem esett a lábadra, amikor kibontottad a dobozt? Négy sűrűn teleírt oldalon MAGYARUL olvashatod a mellékhatásokat. Az remélem megy.

@Tempus-Anh: @blue angel: A betegtájékoztató 4. pontja tartalmazza a mellékhatásokat.

@Tempus-Anh: Te most viccelsz?
Ez a pokhendi stilus valoszinuleg egy orvost takat. Remelem, nem pszichiatert.
Az nem jutott eszedbe, h egy teljesen kikeszult, hetek ota nem alvo, nem evo, halalfelelemben elo fiatal lany, aki a foiskolaig vezeto utat keptelen mar megtenni, akinek az allapotaban egy mondat elolvasasa es ertelmezese is nehez, es ezt egy jo orvos latja is - szoval az a feladata, h guberalja ki otthon, h vajon normalis- e, h mindjart megorul a szenvedestol? Hogy ez nem a kezeloorvos felada lenne?
De jo, h mar nem Mo-on elek, itt szerencsere nem ilyenek az orvosok.

Nem tudom, miért van olyan érzésem a sztori és a kommentek elolvasása után, hogy egészen konkréten egy db. tényező maradt ki a prozséból: az ember. Molekulákról és kémiáról több szó esett. Fúbazmeg, ez elég nagy gáz.

@Braincelle: Erre mondja a pszichológia-szakos fiam, hogy pszichésen egészséges ember nincs, csak olyan, akit nem vizsgáltak elég alaposan ;)

A másik, hogy bele lehet-e bolondulni az egyetembe: szaktól és tanártól is függ. Lányom már az első előadáson nagyon kiborult attól az előadótól, aki minden alkalommal elmondta, hogy 1. az ők szakjuk egy nagy nulla, nem is fogja őket átengedni a tárgyból, 2. a lányok nem valók mérnöknek, ezért őket duplán nem engedi át. Hogy ezt bebizonyítsa, 90% bukási arányt produkált az első vizsgán, aztán talán 30%-nak sikerült a féléve a tárgyból (a lányom másodjára azért átment, csakazértis meg akarta mutatni). Mondjuk nem tudom, ki való kevésbé arra a szakra, a hallgatók, vagy a tanár...

Nem lepődnék meg, ha a posztíró is mérnökhallgató lenne, mert a fenti csak a nyíltan kimondott, súlyos eset volt, enyhébb formában és/vagy kimondatlanul a legtöbb tárgynál ezt kapják a fejükre a hallgatók.

@blue angel:
Remélem, a hisztérikákat azért ott is felismerik, ahol élsz.

@blue angel:
Na, erre gondoltam. A szakmai erdőben nincs meg a fa.

@Mille38:
Lehet, igazad van, én már nem tudom a továbbtanulást annak a tudata nélkül nézni, hogy az én életembe csak bajt és bonyodalmat hozott.
De ha ezt nem is számítjuk, láttam már felnőtt emberként eleget, olyanokat, akik nem tanultak tovább és sokra vitték, padlóra kerültek és felálltak. Ezért ma már azt gondolom, hogy az életben ezeknek a dolgoknak nincsen jelentősége. Amíg az ember nem tartja a karjában a halott gyerekét, vagy nem hagyja el a párja, vagy nem él társtalanul, vagy nem hagyják ott búcsú nélkül a szülei, addig nincs min idegösszeroppanást kapni. Annyi szakma van, mint égen a csillag, teljesen mindegy, megbukik-e az ember valamiből, mert előbb-utóbb úgyis megtalálja azt, amire teremtették.

De hát 18 évesen én is azt mondtam, hogy megölöm magam, ha nem vesznek fel az egyetemre, mert akkor még, mint már említettem, kicsi voltam és hülye.

Egy lány ráadásul mindig megjátszhatja a nagy adu ászt, kidolgozhatja vékonyra az alakját, megtanulhat jól főzni, befestetheti szőkére a haját, és az első jól szituált és relatíve rendes fickót nyakon csípheti, és akkor soha többet nem kell dolgozni mennie. :D

***
@Mókus ős:
Ez itt nem csoportterápia, hanem valaki hibás diagnózissal vádolt meg orvosokat. Az, amit írtál, szépen hangzik, de semmit sem jelent. Hol maradt ki, milyen ember, honnan tudod?

@Braincelle:
"Ennek a pár embernek, aki szerint a pszichiátria hülyeség, és minden gyógyszer az ördögtől való, azt javaslom, hogy menjen be egy pszichiátriára, csípjen nyakon egy akut paranoid pszichotikus beteget, vigye haza és itasson vele lélekmelegítő gyógyteát. Hátha hat. De ha nem, akkor meg valahogyan kezelni kell ezeket az embereket.
Azzal mondjuk én sem értek egyet, hogy boldog-boldogtalannak antidepresszánst és anxiolitikumot adnak, de ehhez kell egy társadalom is, amelyik vevő rá, és jobban szeret bogyókat enni, mint erőfeszítést tenni, fejlődni és problémát megoldani."

Amikor pszichológus/pszichiáter/pszichoterapeuta egy csoport élén segít embereknek, hogy kibeszéljék a problémákat, esetleg ő ad jó TANÁCSOKAT, az rendben van. Sokszor már az is segít, ha valaki egy szakembernek, vagy bárkinek, egyszerűen elmondja a probémáit.
Az viszont számomra nem elfogadható, amikor bemegy X beteg a dokihoz, 3 perc alatt előadja, hogy mennyire depi, majd fölírják neki azt, aminek elég a betegtájékoztatóját elolvasni, hogy egy életre elmenjen a kedve tőle mindenkinek, aki normális és számol vele, hogy egy év múlva is élni fog - így gondban lehet, amikor véres vizelet, máj durva terheltsége, miegyéb majd megkeserítik az életét.
Ezek a gyógyszerek nagyrészt valóban az ördögtől valók. Ezért ha valóban nagy probléma van - a saját fejét ütő ember kezelése TALÁN idetartozik - akkor IDEIGLENESEN, pár napig, de inkább csak a roham időszakában ez megengedett.
De nézzük meg őszintén, hány ember él csak a mi országunkban nagyon sok évig, napi szinten ezekkel a cuccokkal? Ez alapján kell eldönteni ezeket a dolgokat és nem úgy, hogy azokat vizsgáljuk, akik eleve kattantnak születtek, őrjöngenek, gyilkolnak, falnak mennek. Ilyenből kevés van. Azokból viszont rengeteg van, akik ezeket a kis depijük meg egyebük miatt szedik.
Cinikusnak érzem azt, hogy a társadalmat teszi valaki felelőssé azért, mert ő a munkája során csak öt percet tud szánni egy betegre, emiatt aztán, mivel az 5 percbe belefér az, hogy fölír egy kemadrint, aztán hadd menjen isten hírével, föl se merül, hogy egyéb módon is lehet segíteni valakin. PL nem méreggel.

@Tempus-Anh:
Ez az, jol csinalod, h meg inkabb rategy egy lapattal a bunkosagra:)
Szerencsere itt az orvosok felallnak az asztaluk mogul, ha bemegy a beteg, kezet fognak, es bemutatkoznak.
Meghallgatjak a panaszt, kerdeznek, figyelnek. Majd tajekoztatnak, hosszan, es valaszolnak minden kerdesre. Akkor is, ha sok van.
Ekozben normalis hangnemben beszelnek, sosem bunkok, kifejezetten kedvesek.
Nem all tavol toluk egy batorito szo, mosoly, erintes.
Ez csak az emberi oldala, a szakertelmuk egyertelmu, hiszen orvosok.
A kulombseg a kommunikacioban van.
Biztos lesett volna a halapenzen vett fuksz a pszichiater ujjarol, ha azt mondja: Turelem, eleinte sokkal rosszabbul lesz, mert igy es igy jat a gyogyszer. Ha szuicid gondolatai lennenek, jelentkezzen.
Ez annyira, de annyira megerolteto lenne. ugye?!

*kulonbseg, erintokepernyo...

@Braincelle:
A kommented maga a rendszerszemlélet tökéletes diagnózisa. Abból az alapállásból, hogy körbeállnak, és téged (= rendszert) bántanak/bántják, nehezen bontakozik ki párbeszéd.Akkor inkább igyunk egy fröccsöt, az mindannyiunknak jót tesz majd.

@Teragigamega lélek:
Igen, részben igazad van, de olvasd el, mit írtam. Nem azt, hogy mindenki szedjen gyógyszert. Azon háborodtam fel, hogy van egy ilyen vakon pszichiátria-ellenes réteg, akiknek amúgy jelentős részük, biztos vagyok benne, hogy életében nem látott még igazán beteg pszichiátriai beteget.

Senki nem vonta kétségbe, hogy az amúgy mentálisan egészséges, a vizsgáit sirató 20 éves lánynak jobbat tesz a szülői/baráti szeretet, de még a pszichoterápia is, mint ha örökre antidepresszánsra állítják. Ezeknek a szereknek meg vannak az indikációi, és szerintem is túllépik őket.

De igenis a társadalom meg ezt igényli, nem csak a pszcihiátria területén, és nagyon, nagyon nem hajlandóak semmilyen életmódváltozásra. De a pirula bezzeg tegyen csodát.

Nem kötelező xanaxot szedni (most nem a pánikbetegekről beszélek, akiknek ez a megfelelő gyógyszer a bajára, ideális eseteben átmenetileg, pszichoterápia mellett), de ha beveszed, könnyebb lesz az élet. Tényleg. Sokkal jobb xanax mellett élni, mert az ember nem stresszel (nem sokat, mondjuk életemben öt szemet szedtem, de tényleg ilyen). A normális streszreakciót is kikapcsolja vagy csökkenti, és így meg lehet maradni azokban a helyzetekben, amikről amúgy közben pontosan tudja az ember, hogy károsak és elviselhetetlenek, és esetleg el lehetne kerülni, meg lehetne változtatni. De akkor tenni kellene valamit és az nehéz (irónia nélkül, nagyon nehéz kialakult dolgokat megváltoztatni, és én el tudom fogadni, hogy ha valakinek jobb megnyomorodni és tönkremenni a biztos rosszban, mint kockáztatni a bizonytalan jót, mert én is így gondolkozom. De attól még ez egy döntés).

@Mókus ős:
:D jól hangzik a fröccs

@Braincelle:
ui. a poszt íróját nem definiálom vizsgáit sírató, egészéges fiatalnak; de ez csak az én benyomásom, és mint ilyen, nyilván meghatározza a további véleményemet a gyógyszereléséről

@Tempus-Anh:

"Ertem, f@szfej?"

Ezt most olvastam, es azt is, h tenyleg orvos vagy. Innentol nem vagy erdemes arra, h egyaltalan elolvassam, amit irsz.
Gondolom, ugy erzed, ezzel nem vesztesz semmit:)
De megsugom: van valami, amit jo regen elvesztettel, amitol jo orvos lesz az orvos: az emberseged.

@Braincelle:
Én roséból nyomom, kocc-kocc, egs. És ha már megittuk a pertut, biztos megengeded: csak óvatosan. Ez (is) egy iparág, amelynek vannak nagyon erős üzleti érdekei, és sok minden egyéb más tényező mellett vannak olyan szereplői, mint pl. a túlterhelt, joggal frusztrált orvosok. Ne mondd, hogy nem egyszerűbb 2 perc alatt felírni a Xanaxot - ha beveszed, tényleg könnyebb az élet, írta feljebb valaki... - mint elkezdeni felfejteni, hogy mi a fasz baja (már bocs) van tulajdonképpen ennek a 20 éves delikvensek, aki inkább örülhetne, hogy lyuk van a fenekén, erre itt veri magát, hogy mindjárt felvágja az ereit. Vagyis mi a tosz baja van annak az embernek, akiról mintha megfeledkezett volna az eü rendszer.

Egy-két köbcenti helyrebiccenti. Szóma, ha mondom, segít a gondon.

@Mókus ős:
Aki veri magát, hogy mindjárt felvágja az ereit, annak valószínűleg indokolt gyógyszert adni.
A túlzott és nem indokolt adásuk szerintem is káros. Még azt is gondolom, hogy a gyógyszermaffia érdeke.

Más kérdés, hogy ezeknek a gyógyszert nem igénylő embereknek a jelentős része nem az egészségügy hatáskörébe kellene, hogy tartozzon. Ha mégis odakeveredik a rendszer korlátaiból adódóan a rendszer a maga lehetőségeit fogja tudni felajánlani.

@Mókus ős:
Ráadásul sokszor az ember pontosan tudja, hogy mi a baja, de sem ő, se más nem tudja megoldani, és nem segít, csak a túlélés. De itt már elérkezünk az én korlátaimhoz; mert én azt gondolom, hogy az ember sosem tud mást tenni, mint amit tesz, és amire a genetikája, a múltja és a személyisége kárhoztatja, mindezek meghatározzák, hogy fog-e változtatni, vagy nem fog.
Inkább az a kérdés, hogy milyen eszközökkel fogadjuk el azt, hogy az életben nincsen semmilyen alternatíva, és hogy meg akarom-e élni, hogy megpróbálom és nem megy és fáj, vagy inkább ne is tudjak róla, ne is gondolkozzak.
Az élet szar, ezt mindannyian tudjuk, de nincs más lehetőség, mint kibírni és elevickélni a végéig azokkal a körülményekkel, amikbe beleszülettünk.

@Braincelle: Amit a lányokról és az adu ászról mondtál, megalázónak értékelem nőként. Igen, tudom, hogy vannak olyan nők is, akik szeretnek semmit tenni és ehhez képest jómódban élni azon az áron is, hogy valakinek a játékszerei, rosszabb esetben kiszolgáltatottak. Azonban vannak olyanok, akik felelős döntéseket hozva, autonóm módon, de nem függetlenül képzelik az életüket, azaz egy tisztességes, egyenlő párkapcsolatban szeretnének élni, ahol saját személyiségük és képességeik kibontakoztatása mellett másokat is szeretnének boldoggá tenni.

@szamáraködben:
Ha valakinel skizofreniat diagnosztizalnak,az

-automatikusan gyamsag ala kerul?

Nem, nem kerül. Ez egy hosszadalmas bírósági folyamat, mármint a gyámság alá kerülés, aminek nagyon komoly feltételei vannak.

-ha nem akarja bevenni a javasolt / kapott gyogyszereket, akkor akarata ellenere beszallithatjak es begyogyszerezhetik, vagy ez csak akkor van, ha on- vagy kozveszelyes?

Nem szállíthatják be. (jelzem még akkor sem ha önmagára veszélyes). Ha közveszélyesen viselkedik az már más dolog, akkor a beszállítás jogos. A gyógyszer be ill. be nem szedése mindenkinek magánügye. A következmények is.

-elete vegeig viselnie kell ezt a diagnozist, vagy kaphat kesobb ``egeszseges`` diagnozist?

Pl. a paranoid szkizofrénia a tudomány mai álláspontja szerint nem gyógyítható, de a pszichoszociális felépülés lehetséges. (lásd GAMIAN konferencia 2011 Budapest témája)

-vezethet autot?
igen vezethet, de ehhez pszichiáter, neurológus és háziorvos engedélye szükséges
-utazhat repulon?
Persze.
-nyilvantartasba veszik valami adatbazisban (pl.: hogy ha gond van vele akkor a rendor pszichiatert hivjon es ne a stukkerert nyuljon)?
hivatalosan nincsen ilyen adatbázis, de ha valakinek van ügyfélkapus hozzáférési lehetösége, akkor ki tudja bogozni.. (személyes tapasztalat)

@Mille38:
De hát nincs ezzel semmi baj. Nem azt mondtam, hogy a nők csak erre alkalmasak. De van, aki erre vágyik. És akkor mi van? Háztartást ellátni, gyereket nevelni is pont annyira önmegvalósítás, mint bármi más.

Pont ez a vicc ebben az autonómia-feminizmus-önmegvalósítás izében, hogy azt hiszed, hogy bármi is jobb lesz, ha ezek szerint élsz. De nem lesz az. Minden valamilyen, és soha nem lesz semmitől másabb. A boldogság egy adott dolog, és csak addig hisszük, hogy egy másik helyzetben boldogabbak lennénk, amíg nem próbáljuk ki azt, és nem jövünk rá, hogy nem. Innentől kezdve az egész egyenjogúságot úgy is vehetjük, mint a tévedés szabadságát. Ami lehet, hogy kell. Valószínűleg igen. De én már innen, túl az én tévedésemen, mért ne mondhatnám azt, hogy jobb lett volna el sem indulni (nekem) ezen az úton?

@antisystem: igen, ez a protokoll, de sajnos a legtöbb, szakembernek messze sem nevezhető pszichiáter rutinból felírja, úgy, hogy (ahogy az egyikük mondta) igazából fogalmuk sincs, hogy ezek a szerek pontosan milyen hatást váltanak ki az EGYES embernél, statisztikák vannak, de az nem vigasztal egy beteget sem, hogy sok más embernél milyen jól bevált ... A Xanax és a Rivotril is nagyon erős gyógyszerek, én az orvos által felírtnak a felének a felét vettem be, de mindkettő úgy kiütött, hogy létezni sem tudtam tőlük, nem hogy értelmes tevékenységet végezni (akkor jártam másoddiplomás képzésre ráadásul). A Rivotril súlyos, akut esetben hasznos, de csak ha van melletted valaki, abban segít a gyógyszer, hogy meg tudd fogni a létra első fokát, de folyamatos szedésre nem ajánlom senkinek ...

@Mille38:
Értem. Te így látod, én meg mindig olyan férfiakhoz vonzódtam, akiket értékesebbnek és többnek tartok magamnál, mert szükségem van az élményre, hogy nem vagyunk egyenlőek, hanem van valaki velem, aki többet ér nálam, akiért élhetek, akinek a létezésétől az életemnek értelme lesz. Én a kiváló férfiakat szeretem, a jólelkűeket, vonzóakat, tehetségeseket vagy csak simán nagyon jó szakembereket, igazságosakat, bátrakat, hétköznapi hősöket.

@Tempus-Anh: Sok bajunk mellett azért némi szerencse is ér bennünket. Pl. hogy az ilyen kék angyal félék nem itthon rontják a levegőt...

@Braincelle:
Épp erről beszélek: csak óvatosan. A gyógyszerezéssel és mindennel. Esetleg olcsóbb (is) lenne először megkérdezni, mi a tosz a baja. Az orvosok nemhogy ezt nem kérdezik meg, hanem azt se, hogy hívják a pácienst. Akárhányszor kénytelen vagyok orvoshoz menni, mindig kinyújtom a kezem és bemutatkozom. 100%-ban megdöbbennek, és 80%-ban nem mondják meg a nevüket, csak elfogadják a kézfogást.

Az emberek szívesen, és egészen pontosan képesek válaszolni, ha jó, azaz releváns kérdést kapnak, olyasvalakitől, aki őszintén érdeklődik irántuk. Emlékezzünk Faulknerre és a Hang és a tébolyra. Benji azért nem kommunikál senkivel, mert senki nem kommunikál vele. Benji senkit nem érdekel IGAZÁN, így minek feszüljön azon, hogy válaszoljon a sok őszintétlen alaknak...

És még egyszer: szóma, ha mondom, segít a gondon. Egy-két köbcenti helyrebiccenti. Mikor is született a Szép új világ? A harmincas években? Szóval, csak óvatosan.

Az ember sokkal bonyolultabb lény annál, semmint hogy 2 perc alatt teletömjék mérgekkel, mondván, hogy itt veri magát, mindjárt kiugrik az emeletről, mert nem tudja, milyen szakra menjen. Ez nem így megy.

@Mókus ős:
De mért gondolod, hogy az orvosnak az a feladata, őszintén érdeklődjön az emberek iránt? Az emberek amúgy marhára nem érdeklődnek egymás iránt, csak nem tudom akkor mért hiszitek azt, hogy az orvos másfajta ember.
Úgy értem, érdekelheti a szakmája, érdekelheti a diagnózis, és érdekelje is, de mért kellene, hogy a másik ember, mint entitás, mint egész, mint individuum érdekeljen?
Vagy ha azt akarjátok, hogy érdekeljen, mit keres 40 beteg egy 4 órás rendelésen?

Bocs, ha ironikus vagyok, de el kell dönteni, hogy mit akarunk az egészségügytől, illetve, hogy milyen feltételek között mi várható tőle. Most tegyük félre azt, hogy elvárható, hogy normálisan beszéljenek a beteggel, elvárható, hogy értsenek a szakmájuk szabályaihoz, eljárásaihoz, mert ok, értsünk egyet abban, hogy ezek befektetéstől függetlenül, az orvosi esküből adódóan elvárhatóak (de nyilván nem így működik, lásd rendszerszemlélet, idő kell, eszközök kellenek, megfelelő szakemberek stb).

De pontosan mit vártok attól a pszichiátriáról, ahol igenis odamegy az X beteg és egy betegre öt perc jut? Igen, ez is egy szakág, az adott eszközeivel kínál megoldást, ha Te odamész, feltételezi, hogy az ő eszköztárát óhajtod.

Amennyiben persze azért tukmálom rá a szert, mert akkor fizet a gyógyszergyár, az gáz, de ezt már elmondtam sokszor, a gyógyszereket helyes indikációval kell alkalmazni és pont.

De ez a rendszer pontosan ennyire alkalmas, ha szorongsz, ad szorongásgátlót, ha depressziós vagy, ad arra is, és amije még van ezenkívül (korlátozott hozzáférhetőséggel pszichoterápia, sokhelyütt szociális dolgok, nappali kórház, művészetterápia stb), de amije nincs, azt nem fogja tudni.

És nem akarlak kiábrándítani, de egyikünk sem fogja sem megérteni, sem kutatni az embert, mint egészet. Emberként kell bánni velük, figyelembe venni, hogy nem csak az a szervrendszere van, amivel Te foglalkozol, ha így értitek ezt az "embert, mint egészet", akkor rendben van, de ahhoz a filozófiai emberképhez, annak a mítoszaihoz, kérdéseihez mégis mi köze az orvosnak (akinek öt perce van, és annyi van, és nincs több a betegre)?

Aki illúziót kerget, csalódni fog, de erről nem a bálványa tehet.

@karcsibácsi: Jo estet, Karcsi bacsi:)
Pedig multkor mar milyen jol elbeszelgettunk.
De miert az a baj, h egy beteg, mikor az elete hirtelen felelmetesen rosszra fordul, egy kicsivel tobb tajekoztatast var az orvostol, mint :ezt vegye be. Foleg, ha necces a gyogyszer, mert ki lehet ugralni miatta ablakokon.
Es miert hiszterika az, akinek a "f@szfejezo", pokhendi stilus nem tetszik? Es a tajekoztatas, kommunikacio hianya nem tetszik?
Sok normalis magyar orvost ismerek.
Nogyogyasz, kezsebesz, ful-orr-gegesz, pszichiater.. akkor ok csinaljak rosszul, hogy a beteggel megfeleloen bannak?
Nem feneket nyalnak a hiszterika betegnek, csak.. normalisak.
Ez olyan nagy dolog?

@Braincelle:
Már bocs, de én egyes szám vagyok, nem többes. Biztos sokan elvárják, hogy fejedelmi többesként értékeljék őket, de én nem:)

Óóó, bizony, az orvosnak az lenne a dolga, hogy őszintén érdeklődjön. Mondom még egyszer, leesik az álluk, amikor kinyújtom a kezem és bemutatkozom. És a jelentős többség nem viszonozza a névbemondást. Innentől fogva nem emberek, hanem egy probléma és egy protokoll/tankönyvi leírás/esettanulmány/szigorlati tétel-emlék találkozik egymással.

Már bocs, de páciens-oldalról kurvára nem érdekel az orvos frusztrációja és a kevés idő. Ennél én fontosabbnak érzem a sorsom.

Ja, és még egy, egy fenti mondatodra: az élet szép. Bocs, de bizony így van. Nem szar, hanem gyönyörű.

@Braincelle:
És már ne haragudj, de az emberek 90%-nak fogalma sincs, mit intézhetnek el a kormányablakban, vagy kihez kell fordulniuk, ha nem fizet közös költséget az egyik szomszéd. Akkor hogyan tehetsz egy ilyen ex-cathedra értékítéletet arról, hogy ha odakerül az osztályra, akkor biztos a te eszköztáradat óhajtja. Azt se tudja, mi az, hogy pszichiáter vagy pszichológus. Micimackó is csak tüsszög, amikor erről van szó. Kezdek megijedni az általad képviselt vaskalaposságtól - nem vagy véletlenül orvos? Már bocs, de kb. a legrugalmatlanabb magyar állatfajta a jogász mellett az orvos. Tényleg bocs.

@Mókus ős:
Ezt en is eszrevettem. A kezfogas es bemutatkozas nem az erossege a magyar orvosoknak, ami itt pedig az elso.
Amikor epp vajudtam a Janosban, egyszer csak bevagta a szuloszoba ajtajat egy urge.
Odakiabal, az ajtobol, h "Maga! Maga fajasokkal jott be?!
Itt e

z elkepzelhetetlen lenne.
Vagy az ordibalo fonover a gyerek gasztron, a szomszed anyukanak, aki egy hete benn van a gyerekkel: " Mit kepzel, hogy kipakolja a mosdora a fejot, ez nem hotel! Majd jon a FOORVOSASSZONY es leorditja a hajat!"
Ezek tenyleg igy kellenek, h legyenek?

@Mókus ős:
Szerintem az orvosnak nem feladata őszintén érdeklődni. Ez amúgy egy olyan szókapcsolat, amit nem lehet a "kell" szókapcsolattal együtt alkalmazni, mint ahogy nincs olyan, hogy kötelességed szexuálisan felizgulni, vagy kötelességed hányingert érezni.
Vagy érdekel valami, vagy nem.
Érdeklődni lehet anélkül, hogy érdekelne, lehet anélkül is, hogy egyáltalán állást foglalnék magamban arról, hogy érdekel-e, az érdeklődés az egy cselekvés, és igen az orvosnak kötelessége érdeklődni, felelősséggel, odafigyelve dolgozni.

De érdeklődni is a páciens baja felől kell. Nem a páciens felől. Nyilván jólesik és udvariasság és kedvesség, ha valaki a másik felől érdeklődik, de ilyen kötelesség nincs.

Érted. Van az, hogy nekem kötelességem érdeklődni a páciens panasza és az azt befolyásoló tényezők felől (és akkor tegyük fel, hogy van idő erre). És van az, hogy engem érdekel egy másik ember, mint önálló, teljességet képviselő individuum. És van még az, hogy nekem kötelességem az, hogy minden egyes ember, akivel beszélek, érdekeljen, mint individuum. Hát ez lássuk be, hogy képtelenség.

De amúgy hidd el, nem is érdekli a betegeket az, hogy az orvost érdeklik-e. Ha bajuk van, akkor főleg nem, az érdeklődést várják a bajuk felől, és a jó szaktudást, a megfelelő diagnózist és kezelést, és az emberies, udvarias bánásmódot, ami viszont emberi kötelesség.

És nagyon furán foghatsz kezet, ha azzal mindig megelőzöd az orvost és minden orvos meglepődik rajta. De tényleg. Én pl majdnem mindig kezet nyújtok amikor bemutatkozom, és ezt nem a saját kis főmből, hanem más orvosoktól láttam, és még nem láttam egy beteget sem, aki meglepődne rajta, ergo annyira ritka dolog azért mégsem lehet.

@blue angel: azért nem mond többet az orvos, mert nem tud... Olvass el egy-két gyógyszer-törzskönyvezési dokumentet, vicc...

a pszichiátriát, terápiát és társaikat nyugodtan írja mindenki így szépen magyarul, nem lesz kevésbé tudományos(nak tűnő) a mondandója :)

@Mókus ős:
Orvos vagyok, de nem pszichiáter.
És nem állítom, hogy jó ez így, csak azt mondom, ilyen a rendszer, és azt mondom még, hogy nem kellene feleslegesen gyógyszereket adni. Ebből az is következik, hogy amikor nem tartom indokoltnak gyógyszert adni, és nincsen lehetőségem pszichoterápiát adni, esetleg nem is tartom indokoltnak, akkor azt illene mondani, hogy "ne tessék haragudni, a maga elméje nem beteg, én nem tudok segíteni". És ehelyett nem gyógyszert kellene felírni. Ez maximálisan igaz, ha nehezen is kivitelezhető.
Viszont amikor kell a gyógyszer, akkor pedig az kell, és nem ráolvasás vagy (csak) fejsimogatás.

@Braincelle: "Én a kiváló férfiakat szeretem, a jólelkűeket, vonzóakat, tehetségeseket"

Hozzám jössz feleségül???

@Teragigamega lélek:

Sokakat pszichiátria-ellenesnek mondanak, amikor ezeket kimondják. Nekem nagyon szomorú látvány volt, amikor egy debreceni pszichiátriai konferencián senki más nem tiltakozott, csak szcientológusok. Melléjük meg érthetően, a botrányok miatt, nem szívesen csatlakozik szinte senki...
Azok a betegek, akik önveszélyesek, meg főleg, esetleg közveszélyesek, nincsenek annyian, hogy emiatt ennyi sok millió embernek kelljen napi szinten mindenféle ilyen rettentő cuccokat szedni.

Tipikus volt itt föntebb az a hozzáállás, hogy az orvos ugyan tudja, hogy ártó és borzasztó az a méreg, amit fölír, mégse próbálja lebeszélni a beteget, mivel nincs ideje, nincs kedve és különben is, jól megkeni őt a gyógyszercég, miért is tenné?
"Társadalmi igény van rá" ez kemény duma és nagyon jó szöveg, amikor az orvosoknak a felelősséget el kell hárítaniuk.

@Braincelle: "Szerintem az orvosnak nem feladata őszintén érdeklődni."

Ha egy pszichiáter/pszichológus erre nem képes, akkor bizony alkalmatlan a munkára amit végez. Más orvosoknál viszont valóban nem fontos.

Van meg, frissebb sztori: kozepfulgyulladassal beballagtam egy balatoni nyaralohely nagy korhazaba a deli parton, ful-orr gegeszet ambulanciara. Delelott 9-kor. A fuldugulas es fajdalom reggel jelentkezett, es mivel mar 25'szor ( nem nagyzolok) szurtak/fakadt, tudtam, h versenyt futok az idovel, ez a szokasos forgatokonyv, faj es fakad, ha nem szurjak fel.
A fakadas utan nehezebben gyogyul, mint egy kis metszes utan.
Kartonozo: csak idopontot tud adni.
De ez akut, csokolom, nem 3 nap mulva kell megnezni.
Akkor menjek fel.
Kivarom a soromat, mikor elfogynak ez elottem erkezok, es hozzam fordulnak, elmondom a panaszt.
Ugy zavart el az asszisztens, h kozolte, vegyek be valamit es masnap menjek el a haziorvoshoz.
De nincs, nyaralo vagyok..
Akkor se tud mit csinalni, es becsukta az ajtot.
A korhaz mellett van egy magan intezmeny, egybe epulve a korhazzal.
Oda jelentkeztem volna be, mikor a recis lany mondta, h a korhazban most rendelo ful- orr - gegesz jon ide delutan.
Itt inkabb felhivtam a netrol kinezett szamon az apolasi igazgatot, es elmondtam, h a ful-orr- gege ambulancian nem nezik meg az akut kozepfulgyulladast.
Mondta, h ilyen nem lehet, felvisz, ellatnak.
Kozben szabadkozott, sajnalta a dolgot, nagyon keszseges volt.
A fulem felszurtak, gennyes kozepful, antibiotikum recept, Cataflam recept .
Es ez igy normalis? Ha nem megyek utana, ugrik egy 20 ezres. Ha nincs penz maganra, fakadkjon ki otthon, alljon gennyben a hallocsont?

@Anselmo:
De jó, hogy eszembe juttattad, a szerénységet kifelejtettem a követelmények közül :D :P

@Anselmo:
De ez nem egy adottság. Mindig ebbe futunk bele az ilyen vitákban, persze valakit általában jobban érdekelnek az emberek és nyilván az alkalmasabb a szociális szférákba, és általában azok lesznek pszichiáterek, akik azt érzik, hogy jobban érdeklik őket az emberek (mint egész), mint amennyire az egyéb szakágak lehetővé teszik. Ha valakit úgy ahogy van, nem érdekel semmi, ami emberrel kapcsolatos, az nem alkalmas rá, persze.
De amúgy képtelenség elvárni, hogy örökké mindenki érdekeljen, lehetetlen, illúzió stb.

@Mókus ős:

"Már bocs, de páciens-oldalról kurvára nem érdekel az orvos frusztrációja és a kevés idő. Ennél én fontosabbnak érzem a sorsom. "

A legtöbb, általam ismert orvos teljesen nyugodtan alszik akkor is, ha egy páciense épp rosszul érzi magát. A te sorsod ugyanis neked fontos, a szakembernek egy szakmai jellegű, komplex, megoldandó probléma hordozója vagy, mely komplexitásba természetesen beletartoznak olyan dolgok is, melyek a te személyes rétegeidbe tartoznak, és a jó szakember ezekre rá is kérdez.

A szakma megtanít arra, hogy ha "meghalsz minden beteggel", akkor eléggé hamar ténylegesen is véget ér az életed. És bizony, az, hogy mondjuk a gyerekemmel töltsem a szabadidőmet, sokkal fontosabb nekem, mint hogy n+1 ismeretlen ember épp miféle betegséggel küzd, mialatt én kirándulok. A rendelési időmben (sőt, sokszor azon kívül is) állok azok szolgálatára, akik megtisztelnek a bizalmukkal.

De a pácienseim nem válnak automatikusan a barátaimmá, sem a rokonaimmá, hogy éjjeleket forgolódjak át miattuk.

Mint ahogy ők sem forgolódnak miattam.

Ez az élet rendje.

@Braincelle:
Hű, ez elég tömény. Csak annyit tudok mondani, hogy nagyon sajnálom, ha nem érzed úgy, hogy az orvosi hivatás alapvető kelléke az orvos őszinte érdeklődése a páciens és az őt valamilyen módon rossz testi-lelki állapotba hozó izé iránt.

A buszsofőr közvetetten felel az életedért, ha nem fékez időben. Az orvos közvetlenül felel a beteg sorsáért. Nagy különbség. Kár, hogy nem érzed.

Egyszer voltam egy kínai orvosnál. A térdem fájt. A beszélgetés után a fejem búbjánál kezdett nyomkodni, és a talpamnál fejezte be. Nem, nem a sarki büfés volt, aki Li Hu Vej természetgyógyász professzor néven hirdet a kurucinfón és a nagycsöcs.hu-n. Valódi orvos volt.

Végül, mindig az jut eszembe a hasonló érvek hallatán, hogy mész az autóddal az M7-es Siófok felé. Érdnél felvillan a piros olaj-lámpa. Mit teszel? Megállsz az OMV-kútnál is kiszereled a piros izzót, mert nagyon zavar? Vimész a lehajtón az első szervizig, és megkéred őket, hogy iszonyú gyorsasággal csekkolják az egészet, mert nem akarsz magadnak egy 2 milliós, megfőzött motorból fakadó kárt? A piros lámpa a páciens zavara, csak hogy segítsek.

Na, mentem a fröccsért. Csókolom.

@blue angel:
Ugye, milyen jellemző? Szinte hátraugranak. Volt, aki nem merte odanyújtani a kezét. Döbbenet.

@Mókus ős:

Eléggé fura tájakon járhattál, az én kollégáim legalább háromnegyede automatikusan bemutatkozik (minden szakterületről van szó).

@Braincelle: "De amúgy képtelenség elvárni, hogy örökké mindenki érdekeljen, lehetetlen, illúzió stb."

Igen, a pszichoterápiában ez az össze nem illés, és ilyenkor másik szakembert kell ajánlani a betegnek. A terapeuta-beteg kapcsolat ugyanis gyakran a terápia lényege, ettől gyógyul a beteg. De ez nagyon más terület, mint a "hagyományos" gyógyítás. Kivéve persze ha valaki csak gyógyszereket ír fel, mert ilyenek is vannak...

@radiologus.hu:
Abszolút elfogadom, sőt, nagyon helyesnek tartom, hogy az orvos képes legyen hazamenni és játszani a gyerekeivel, miközben adott esetben egy gyógyíthatatlan rákos beteg fekszik az osztályon, és tudja, hogy holnap meghal. Az orvos nem halhat meg a betegei helyett, és aki ezt várja el, az súlyos tévedésben van. Igen, az orvos nem avatkozhat az ember sorsába, teljesen igaz.

Ugyanakkor miért nem mutatkoznak be? Pláne, ha én bemutatkoztam. Miért nem térképeznek fel? Mi van, ha a derékfájásom nem is azért van, mert foci közben rosszul estem, és már nem vagyok 20 éves? Hogy lehet elintézni egy ember valóságos fájdalmát 3 méterről, nem is megérintve, 2 perc alatt? Ez minden, csak nem orvoslás és nem normális, már ne haragudj. Biztos sokan nem így csinálják, de a személyes tapasztalatom az, hogy kimagasló átlagban kb. a gyerekorvosokra jellemző pl. a tudatosan nyugtató beszédmód, a kedves érintés. Ami nem azt jelenti, hogy a felnőtteket cirógatni kellene, ugye, nem érted félre.

@radiologus.hu:
Sorolom: sebészet, fogászat, kardiológia, onkológia (utóbbi kettő a szüleimmel). Hirtelen ezek jutottak eszembe.

@Mókus ős:
Elbeszélünk egymás mellett. Én próbálok fogalmakat tisztázni, közben úgy érzem, Te igyekszel őket összemosni. Lehet, tévedek, ezért megpróbálom elmondani, amit gondolok, bár már szerintem ott bukik a dolog, hogy felváltva használunk nem szinonima-értékű kifejezéseket, mint "kötelessége", "elvárható", "alapvető kelléke".

- De az orvoslás alapvető kelléke szerintem az orvos részéről, hogy érdekelje az orvostudomány és képezze magát, hogy akarjon gyógyítani/betegeket kezelni (akár emberségből, akár szakmai érdeklődésből, akár egzisztenciális vagy vallási okból), hogy képes legyen kommunikálni és elviselje az emberek állandó jelenlété maga körül, hogy fizikailag és pszichikailag kellően stabil legyen. Pont. Ezentúl nagyon sokféle okból és módon és célért lehet jó orvosnak lenni, a dolog individuális.

- Engem speckó érdekel az "izé", a betegség, a társadalom, az ember viszonya önmagával és a körötte lévő világgal; és még sok filozófiai izé és, paradox módon, minél többet élek a gyakorlati világban, annál kevésbé. Érdekelt régen a pszichoszomatika is, na most, amint a második össze-vissza szomatizáló nőszemély toppan be ügyeletbe éjjel az előtte ellátott X és az utána ellátott Y, a nem alvás, a stressz közé; máris soha többet nem fog érdekelni. Ezt csak egyszer próbáld ki, a beteget, aki nem hagy szóohz jutni, még annyit sem, hogy annyi információt kiszedj belőle, amiből egy értékelhető ambuláns lapot lehet írni, és már egy órája küzdesz, miközben hívnak a házban három helyről, hogy szarul van valamelyik beteg, esetleg még bejön két mentő, és közben a pszichoszomatika szemrehányó szemekkel néz, hogy igen, Te vagy a rohanó orvos, akinek nincs ideje, és nem látod teljességében az embert.

Engem érdekelnek még egyes emberek, akik valamiért közelebb állnak hozzám, mint mások. Nem túl sokan. És kedvelek embereket, elég sokat.

- Egyáltalán nem érdekel minden ember őszintén. Még alapból sem, még ha van időm sem. Most akkor mi van? Ha nem találsz egy olyan orvost sem, akit mindenki őszintén érdekel, akkor mi fog történni?

- Továbbá egészen gyorsan elfelejti az ember minden őszinte érdeklődését, amint a saját túléléséért harcol. Amikor arról szól az élet, hogy reggel hogyan húzom ki magam az ágyból, hogy próbálok nem anginázni útközben, hogy már megint mennyi mindent kell csinálni, és rohansz egész nap, és 3x annyi munka van, mint amennyit meg tudsz csinálni, és napi 3-5-öt ingyen túlórázol hónapokon keresztül, és végig pörögsz, hogy legyenek felvéve a betegek, legyenek meg a zárók, a vizsgálatok, ne írd el, ne rontsd el, mert akkor mehetsz esetleg a börtönbe, neadjisten letol a főnök, és elégedetlenek a betegek, és sosem jó és sosem elég, és mindig minden erőd arra megy el, hogy túléld ezt a napot, aztán kapard otthon össze magad, hogy jöjjön a következő, és mindezt ebben a légkörben ami az eü-ben van, ekkora elégedetlenség, ilyen mértékű hiábavalóság-érzés mellett...
na akkor egészen nagyon gyorsan elfelejt akármi is érdekelni, konkrétan amikor irigyled az áttétes rákos haldoklót, mert ő alhat az ágyba, és bármikor lefeküdnél a helyébe, átvennéd a tumorait stb. akkor ott nincs tovább érdeklődés. Nem érdekel, Képzeld. Senki. Sem emberileg, sem szakmailag.

Ezt most sarkítottam és nem sajnáltatni akarom magam, meg nem is alapvetően magamról beszéltem, nekem ennél jobb az élet; csak azért írtam így, mert néha azt érzem, hogy olyan emberek mondják azt, hogy hogyan csináld, akik elolvastak néhány sort vagy akár ezer könyvet az emberről, a lélekről meg az akármiről, és biztos akármikor levitatkoznak engem, de hogy nem dolgoztak abban a taposómalomban, amiről véleményt alkotnak, az is biztosnak látszik.

De még ha nincs is taposómalom, akkor sem lehet elvárni a szociális szféra minden tagjától, hogy szent legyen. Az orvost érdekelje minden beteg, az óvónő rajongjon az összes lurkóért. Biztos minden évszázadban van egyetlen született angyal, aki ilyen, és vannak többen, akik egész jól tudnak úgy tenni, mint ha ilyenek lennének, és még vannak, aki annyira jók, hogy senkit nem érdekel, hogy ilyenek-e. És vannak a sima emberek, akik semmivel sem másabbak vagy különbek másoknál.
Azt hiszed a tanítónéni nem kívánja a pokolba a "Lelki egészségtan" könyvből (azt amúgy szerettem) olvasást péntek délben, ha mondjuk onnan a beteg anyukájához menne a kórházba? Azt hiszed, minden pillanatban őszintén érdekli minden gyerek az óráján?
stb

@Mókus ős: erről van szó. egy műszerész többet foglalkozik egy rossz tv-vel, mint egy orvos a beteggel. miközben az egyiknek ez a munkája "tárgya", a másiknak meg az. Az meg egy plusz, hogy alapvető udvariassági formákat elvárhatunk mindkét fél részéről, ha már ember-ember kapcsolatról van szó... én még olyan NEM-magánrendelésen nem voltam, ahol megtudtam volna az orvos, netalán az asszisztens nevét. Pedig ez akár praktikus is lenne, amikor mész kontrollra pl, meg tudnád mondani, hogy ki foglalkozott veled, ha éppen nem ő van ott. De ezt komolyan magyarázni kell? Ha bemész a boltba, köszönsz, visszaköszönnek. Autószerelő, bádogos, bank, munkahely ugyanúgy. Akkor miért pont az orvos állna ezek fölött?

@Braincelle: ha valaki úgy tekint a betegre, aki előtte van, mint az asztalos a szúette deszkára, amire megvan a protokoll meg a szerek, hogy hogy lehet "megjavítani", az nem orvosnak való. Ne legyen haverom az orvos, de ha fáj a fejem cefetül, annak ezer oka lehet. Ha nem szánja rá a időt, nem kérdez, nem akarja tudni a miértet (ha akarja sem biztos, hogy a közelébe jutunk), akkor hogyan akarja szakemberként a problémát megoldani?

A hibakeresés egy programozónak is hosszadalmas lehet, csak éppen a gépnek nem fáj, ez ott nem szempont. Az embernek meg igen. Persze egyszerűbb fejfájásra kataflámot adni, mint gondolkodni, hogy annál az adott személynél mi lehet a gyökérok...

@vackorazelsőbében:
Nem kell magyarázni, azt nem értem, hogy hogy van az, hogy akarod tudni az orvos nevét, de nem tudod. Én nagyon rég voltam új orvosnál vagy alkalomszerűen (pl sztk) orvosnál, és egyrészt ki volt írva a neve, másrészt adtak ambuláns lapot, harmadrészt ha bemutatkoztam akkor ő is, ha nem mutatkoztam be (mert még kicsi és hülye voltam és féltem), akkor lehet, hogy ő sem, de feltételezem, hogy ha a végén megkérdeztem volna a nevét, mégis csak megmondta volna.

Az asszisztensnőket meg nem lenne szabad beengedni a rendelőkbe, csak hát vsz ezzel is időt próbálnak nyerni, de én arra a kérdésre, hogy volt-e láza, sem vagyok képes őszintén válaszolni, ha ott ül civilben egy velem egykorú nő (és akkor még mi van ha férfi a beteg és kényes kérdést kell feltenni).

@Braincelle:
Félreértettél. Abszolút megértem, hogy nehéz a helyzeted. Egyáltalán nem akarom megmondani se neked, se másnak, hogy éljen és mit gondoljon a világról. Az olvasmányokkal pusztán fel akartam hívni a figyelmed arra a tényre, hogy nem próbálom azt üzenni, hogy én fújom a passzátszelet, hanem hogy tőlem teljesen függetlenül mások, pl. írók, előttünk 60-100-600 évvel megfogalmaztak olyasmiket, amikre érdemes lenne emlékezni. Meg hogy a kínai orvos egyben foglalkozott velem, pedig csak a térdem fájt, egészként tekintett rám, és hogy tetőtől-talpig végigtapogatott, pedig megmondtam neki, hogy a térdem fáj, az viszont nagyon, ezért jöttem. Ilyet nem tapasztaltam ún. "magyar" rendelőben.

Továbbá arra is fel akartam hívni a figyelmed, hogy más a súlya az orvos működésének, és más a mérnöké, a buszvezetőé, a krampácsolóé. Ők közvetve hatnak az ember életére vagy halálára. Az orvos - tetszik, nem tetszik -, közvetlenül hat. Ezen se te, se én, nem tudunk változtatni.

Amikor tanítottam egy falusi iskolában, voltak kedvenceim. Bizony, voltak. Jobban szerettem őket, mint a többieket. De ettől még megfeszülve próbáltam gyakorolni az egyenlő elbánás elvét, és ha egy kedvenc érdemelte meg az intőt, megkapta, ugyanúgy, mint a nem kedvenc. Mindannyian érdekeltek, az aktuális sorsuk a kezemben volt, és az aktuálisnak mindig van következménye a jövőben.

Volt olyan gyerek, aki 8 és 9 között mindenre alkalmatlan volt, semmire nem válaszolt, semmiben nem vett részt, kataton stuporként ült, nem érdekelte, ha egyest kapott vagy ötöst. Pedig okos, értelmes srác volt. Nagyon bántott, hogy nem értem, mi van vele. Elkezdtem óvatosan beszélgetni vele erről is (másról remekül ment már, a csajoknál tartottunk, és már abba is beavatott, melyik tanárnőnek a legjobb a segge a gyerekek szerint.) Nem telt bele sok idő, és elmondta: minden reggel 4-kor kelt, mert neki kellett megetetnie az állatokat. 7-kor elindult gyalog az iskolába. Mire beért, szétfagyott, kiszáradt, elaludt. Ezért nem lehetett vele semmit kezdeni reggel 9-ig, amíg fel nem olvadt a melegben, és nem evett-ivott valamit reggelire bent. És akkor megértettem, és onnantól fogva csak a második órától vártam el tőle a magához illő teljesítményt.

Fontos volt megtudnom mindezt. Amúgy éhbérért dolgoztam az iskolában, a megélhetésemet a gazdag szülő gyerekeinek magánoktatása teremtette meg.

Ez nem szentség kérdése. A mundér kötelez.

@vackorazelsőbében:
Jajjte.
Elolvastad ezt a vitát itt fent? Szerinted hol írtam, hogy az orvosnak nem kell kikérdeznie a beteget?
Amúgy a protokollba benne van, hogy hogyan kell rákérdezni az ezer okra. Pont a fejfájásra egészen konkrét kérdés sorozatok vannak, bármennyire is szereti mindenki azt hinni, hogy mennyire elképesztően egyedi, a betegek többsége a szakmai protokollokat követve kérdezhető ki és látható el rendesen. Nyilván a tapasztalat is fontos, és a ritka betegségek nemzetközi tanszékén pedig az intuíció és a zsenialitás; de amúgy ez ugyanolyan, mint a szuette fadarab, amit tudnod kell, hogyan kell formázni és meg kell lennie a rutinodnak hozzá.
Semmiben nem különbözik egy jó asztalos és egy jó orvos munkája.
Sokkal veszélyesebb, ha valaki protokolok (ergo szakmai tudás) nélkül barkácsol.

Téveszméitek vannak arról, hogy ez az egész orvoslás dolog hogyan működik. És itt nem azt értem, hogy jól vagy rosszul, hanem hogy van ez a romantikus köpeny, amihez ragaszkodtok, azt hiszitek minden betegnél újra fel kell találni a penicillint és ha könnyes szemmel a egyén iránti érdeklődéstől áthatva érdeklődtök, ahelyett, hogy a szakma szabályai szerint kérdeznétek és haladnátok, akkor majd egy angyalka lenyújtja az égből egy papíron a választ?

@Mókus ős:
Nyilván akkor Te született humanista vagy, és nagyon szép történet volt, köszönöm, hogy leírtad, de én nem vagyok humanista, sem világmegváltó, csak egy rezidens és nincs és nem lehet semmilyen egyéni döntésem vagy véleményem, és csicskamunkát végzek folyamatosan, és nyilván nem vagyok képzett sem, és olyan nagyon nem is érdekel az egész, bár öt éves korom óta orvos akarok lenni, bár 4,8 volt a diplomaátlagom, szeretnek a betegeim, a kollégáim általában elégedettek velem.
Akkor itt valami nagy paradoxon van, hogy lehet, hogy mégsem érdekel egyik sem, mint teljes, globális egész, néha még szakmailag sem, hanem csak megcsinálom, mert ez a munkám és ezért kapom a fizetésemet, és igen ha két műanyagdarabot forrasztanék a gyárban, azt is ugyanígy csinálnám, és nem csinálnám sem alaposabban sem hanyagabbul, sem nagyobb sem kevesebb érdeklődéssel; a munka az szent, a nevemet kell adni hozzá, az emberekkel való munkához kommunikációs stratégiák is kellenek, amiket megteszek, bár az biztos, hogy a civil életben eszembe sem jutna egyikkel sem beszélgetni, sem bármelyik másikkal, mert utálok idegen emberekkel érintkezni; de orvosként mégis hányszor megköszönik a kedvességemet, mert az is a munkám, és ahhoz is a nevemet adom.
Nekem az a fontos, hogy jól dolgozzak, és sajnálom ha valaki szenved vagy meghal vagy nem gyógyul meg, de sajnos ez az én szakágamban elég gyakori, akármit is csinálunk, és ha mi megcsináltuk, amit kell, és korrektül csináltuk, mégis meghal, akkor ez van, mégis mit kellene csinálni?

De amúgy megyek aludni mert így meg életképtelen leszek holnap és az befolyásolja az érdeklődési kapacitásomat is. :)
Örülök, hogy beszélgettünk.

@Braincelle:
Lófaszt vagyok humanista. Pihenj, élj, örülj, és tekintsd egy darab egésznek, pl. egy szép darab rántott húsnak vagy jó nagy tál somlói galuskának a betegeket. A lényeg, hogy a térdük nem elválasztható a fejüktől! Jó esetben, úgy értem:) Jó éjt!

@Braincelle:
"...mégis meghal, akkor ez van, mégis mit kellene csinálni?"

Elnézést, ezt nem akartam elviccelni, csak nem vettem észre elsőre. Biztos véletlenül:) Nem, ez is rossz vicc, semmi sem véletlen.

Na, ebben is különbözik a szakmád a mérnökétől. Ahogy feljebb írtam felettébb okosan, a te munkád közvetlenül hat az ember életére, közvetlen a kölcsönhatás. Hát ez van, nem irigyellek. Nem szeretnék a helyedben lenni. De tudnod kell, és remélhetőleg a professzorok sokszor elmondták, és beléd verték, hogy te, az orvos, csak megkönnyítheted, javíthatod egy ember helyzetét, de életet és sorsot nem adhatsz neki. Az más szakág dolga:) Elég, ha "csak" annyit teszel, amit egy jó ember, egy jó orvos megtehet a betegeiért:) Csak legyél velük egy kicsit nyugodtabb, lazább, plz:) Na, jóccaka

@Ensiada Arkoveitie: Nekem (mint programozónak :) az a véleményem, hogy a legjobb, ameddig el fogunk jutni, az egy ösztönlény (egyszerűbb állatok szintje).
Mert tanuló algoritmusok vannak, számítási kapacitás van dögivel, de valódi alkotó kreativitást azt még nem sikerült kreálnunk...

@Braincelle: ezt nagyon "cukin" fogalmaztad meg. tetszik:)

@blue angel: Jó reggelt, angyalom!
Valszeg sarkosan fogalmaztam, amit írtam, nem személy, hanem felfogás ellen irányult, mármint, hogy itthon minden szar, nyugaton meg minden jó. Nos, közel 40 éve dolgozom kórházban, elég jól ismerem a hazai eü. ellátó rendszert is. Vezető orvosként és nemzetközileg is ismert szaktekintélyként (bocs, nem dicsekvés, csak tényszerű háttérinformáció közlés) bejártam az egész világot, csak az USA-ban voltam vagy 10x.
Semmivel nem jobb az eü ellátás ott, mint nálunk, az eü-re fordított források és a külsőségek ordító különbsége ellenére. Ez érvényes nagyjából Angliára, Németországra, de valamelyest még a skandináv országokra is. Kanada, Ausztrália, Hongkong, Új-Zéland, egyes arab öböl menti országok (nem Jemen) - nos, ott valóban minden szinte tökéletes, tőlük lehetne tanulni, csak persze ehhez hirtelen a jelenleginél kb 20x annyi ráfordítás kellene az eü-re.
Ami a viselkedést és a kommunikációt illeti, ez alapvetően intelligencia kérdése, és mindig kettőn áll a vásár. Én személy szerint mindig udvarias, türelmes, együttérző módon viselkedem a beteggel/hozzátartozóval, és kollégáim túlnyomó többsége is így jár el. Akkor is, ha rágógumizó, alkoholszagú bunkóval állunk szemben, és akkor is, ha a rövidnadrágos-atlétás, de nyakában vastag aranyláncot viselő, írni olvasni nem/alig tudó állampolgár utánunk kiált a folyosón, hogy "Hé, doki!".
Összességében úgy látom, hogy sokkal több méltánytalanság ér minket a betegek/hozzátartozók részéről, mint viszont. Pedig mi mentjük meg az ő életüket, nem fordítva.
Szóval, a helyzet nem egyszerű.

karcsibácsi: Igen, ahogy mondasni szokás "crux medicorum", az orvosok nagykeresztje.:)

A psychiatereket nem, de a kilencvenes évek SSRI-dömpingje okozta túlkezelést, polipragmáziát nagyon elítélem. Mert emögött egyéb nincs, csakis marketing. Bűnös dolognak tartom, hogy helyes kórismézés nélkül betegek ezreinek írtak fel úgy antidepresszánsokat, hogy valós háttérproblémáikat először meg sem próbálták sem anamnetizálni, sem életviteli tanácsokkal, pszichoterápiával stb. legalább részben megoldani. Ehelyett egyből a mediátoraikhoz nyúltak, mégpedig drasztikusan. Ezt követte a - nagyon addiktív, nagyon sok mellékhatással bíró - szerek évekig történő használata, sokszor több kárt okozva mint amennyi hasznot.

@Tempus-Anh: Ehhez én nem értek, éppúgy, mint antisystem. Viszont azt jól bekajáltad ("Köszönöm a szakmai kiegészítést") Hozzászólása mondatokon keresztül szinte szó szerinti idézet az OGYI alkalmazási előirataiból, némi személyes beszúrásokkal felhígítva, hogy nehezebb legyen észrevenni...

@karcsibácsi: De legalább elolvassa az alkalmazási előiratokat, és nem csak a betegtájékoztatóból idézget...

@karcsibácsi: Sajnalom, hogy sok ilyen beteggel, es hozzatartazovoal kell talalkoznotok.
Lehet, hogy nem ez jon at az irasaimbol, de maximalisan tisztelem az orvosokat, mindig megadom a -szerintem- nekik igenis jaro tiszteletet.
Turelmesen ulok a folyosokon orakat akkor is, ha idopontra mentem, nem varok el toluk hozsannazast, igyekszem rovidre fogni a mondandomat, tudom, hogy veges az idejuk.
Elofordulhat, hogy elottem udvariatlan, anyazo, kovetelozo betegek sora volt bennt nala, nem is varom el, hogy a hogyletem miatt erdeklodjon, hiszen engem sem erdekel, mi van a becses gyermekeivel.
De ahogy az orakig torteno varakozas utan -mikor mondjuk csak 2 orat jott el valaki a munkahelyerol- ha en tudok bemutatkozni, tisztelettudonak lenni, es nem gorombaskodni vele - akkor tiszteljen meg o is legalabb azzal, hogy nem rajtam veri le a port az elozoek miatt.
Hogy arra az 5-10 percre, amig bennt vagyok, a kettonk kozotti kommunikaciot nem viszi el ala-folerendelt viszonyba, nem beszel velem felvallrol, es megadja a megfelelo tajekoztatast.
Tobbet nem varok el, de ennyit jogosan.
Tul vagyok a 30-on, szultem gyerekeket, es megis elofordul otthon, hogy az orvos ugy indit, hogy letegez, amit nem is veszek rossz nevem egy idos orvostol, akinek az unkmaja lehetnek, de mastol igen, mert ugy erzem, ezzel is az ala- es folerendelt viszonyt ereztetik.
Itt nem igy van, itt a beteg partner, akinek az idejet nem raboljak, sot, 15 perc keses mar nem megengedett egyik reszrol sem. Ha elorelathatoan csuszik a rendeles, telefonal az asszisztens, es uj idopontot egyeztet, ha a betegnek nem jo a csuszas.
De a betegnek is telefonalnia kell 24 oraval elotte, ha le akarja mondani a terminust, olyan nincs, hogy csak ugy nem megyek el.
Kulonben kemeny frankokat kell kesobb kifizetni.
Na de elkanyarodtam, a lenyeg, hogy sok jo, emberseges orvossal talakoztam, de sajnos ugyanennyi pokhendi, es sajnos ilyen sem egy volt : bunkoval is.
Pedig ez nem penz kerdes, ugye?

*unokaja

@karcsibácsi:
Csak udvariasságból köszöntem meg. Ugyanúgy megköszönöm, ha infót ad át valaki, mint ahogy helyreteszem, ha pofánvágással fenyeget /a "barom vagy" beszédes nicknevű polgártársra céloztam ezzel :) /

@radiologus.hu:
Mi is ilyen fura helyen élünk, bejön a sebész a kórterembe és közli, hogy ebből két műtét lesz, se több, se kevesebb, se bemutatkozás és jaj neked, ha bátorkodsz kérdezni.

@Irkutszk:
már tegnap bepattant-de megvártam,míg lemegy a látogatói"láz:-))

No, cáfolatot szeretnél? Sajnos azt hiszem nem kapsz rá, mert majdnem szó szerint ezzel kérdéssel foglalkozott Russel, aki az elhíresült "Russel paradoxont" megalkotta.Azóta sem vergődte ki magát a fenomenológia ebből a rágós témából:-D

ime: http://en.wikipedia.org/wiki/Russell's_paradox

Még képletet is írt róla.Bár filozófusok álláspontja szerint ez kognitív fukcióba hajszolja az elgondolót,és a javaslat szerint kizárólag akkor oldható fel ezen belső feszültség, ha szemlélő a realitásba helyezi magát:-)

Van még eme őrületnek jeles képviselője aki írt ezekről pl:Az észlelés fenomenológiája; v a Látható és láthatatlan c műveiben.
ö pedig itt: en.wikipedia.org/wiki/Maurice_Merleau-Ponty

Viszont bizonyítottad, hogy a kollektív tárháztudatban egyénenként változóan (tértől, időtől és entitástól függetlenül)felmerül a léttel, az elme határtalanságával összefüggéseben ugyan azon kérdések sora. Természetesen ezzel igazolható az is, hogy egy egy találmány, kutatás nem sajátítható ki, mert egymástól függetlenül születik meg elmékben.(na jó ez a már nagyon gyakorlatias volt tőlem, de én is szeretem magam a realitásba helyezni:-D)

ui: jaj, de imádtam a feldobott kérdésedet!!!

@hibiszkusz75:
Ja, mint az egyszeri jugoszláv háborús viccben.
Berúgja a csapatát vezető szerb csetnikvezér a horvát falusi ház ajtaját és beordít:
"- Figyelem, itt rablás lesz és erőszak!"
Kijön egy pici anyóka álmos szemekkel:
"- Mi van?!"
A csetnikvezér hátraszól csalódottan:
"- Csak rablás lesz, fiúk..."

@Tempus-Anh:
Hát az adott szitu kicsit sem volt vicces, mint ahogyan az ordítozás sem, az orvos részéről válaszadás helyett, a beteg teljesen udvarias, normális hangnemben feltett kérdése kapcsán.
Mindegy nem vitázom sem veled, sem velük, találtunk olyan intézményeket, ahol nem érzik személyes sértésnek, hogy szóba kell állni a beteggel.

@hibiszkusz75:
Soha nem ordítoztam sem beteggel sem kollegával, ezért olyan hihetetlen az egész.

@blue angel:
Amiket írsz, egyáltalán nem túlzó elvárások, hanem az orvosi viselkedés minimumja. Sajnálom, ha ezzel ellentétes tapasztalataid voltak, csak remélni merem, hogy a szabályt erősítő kivételbe botlottál. A letegezést meg végképp nem értem.
Nem lehet, hogy papnál fordult elő? :)
A svájci eü. meg (bár kihagytam a felsorolásból)a legjobbak közé tartozik, sajnos, olyan nagy a különbség a mienkkel összehasonlítva, mint a magyar- és spanyol foci között. Nem a mi javunkra.

@Tempus-Anh:
Nézd, nekünk sem szokásunk egészségügyi dolgozókkal kiabálni(meg mással sem), és cselédnek sem nézzük őket, ettől függetlenül nem nevezek hazugnak olyan eü.dolgozót, akivel ezt más beteg vagy hozzátartozó megteszi és nem is viccelődöm rajtuk. Más a vérmérsékletünk....

Ettől függetlenül, mint írtam nincs kedvem vitázni és még hinni se kell nekem, számomra bőven elég, hogy vannak olyan orvosok, akik ismernek pár éve, és nekik köszönhetően nem kell ezt a bánásmódot többé elviselnünk.

@karcsibácsi:
Az lehet, hogy feloldozás közben épp letegezte a páter: "Ego TE absolvo, in nomine Patris, Filii et Spiritus Sancti...":)
Viszont én a kórismézést nagyon ficamosnak találom.

A címmel kapcsolatban: az orvos nem "titulál" és nem "megbélyegez". Ha egy kórismét felállít, akkor azt szakmailag megalapozottnak gondolva teszi (ami nem zárja ki a téves diagnózis lehetőségét, ami alól eddig még egyetlen orvos sem mentesült - abszolút 100%-osan kórisméző orvos NINCS). A schizophrenia nem egy elítélendő és szégyellendő betegség, aki benne van, nem a társadalom aljadéka, hanem egyfajta psychoticus kórisme hordozója, ami rég kezelhető és egyensúlyban tartható kórkép.

@szamáraködben:
"-nyilvantartasba veszik valami adatbazisban (pl.: hogy ha gond van vele akkor a rendor pszichiatert hivjon es ne a stukkerert nyuljon)?"

Ilyen jellegű adatbázis nincs. Ugyanakkor az egészségügyi rendszer TAJ számhoz kötötten nyilvántart minden, a társadalombiztosítás által finanszírozott ellátás során rögzített diagnózist (kétezervalahányig visszamenőleg). Ugyanakkor ez az adatvédelmi szabályok által egyik legszigorúbban védett adat, a beteg férhet csak hozzá (pl. ügyfélkapun keresztül), illetve a beteg háziorvosa (elég komoly megkötésekkel) de más nem igazán. (Pl. egyes kórházakban a belgyógyászati osztály orvosa nem férhet hozzá az egyazon intézmény pszichiátriáján a betegről rögzített adatokhoz.)

Újdonság, hogy a patikus gyógyszerkiváltásnál (bizonyos korlátok között) ráláthat a beteg által korábban kiváltott gyógyszerekre - bár azt nem tudom, hogy betegségkódot is lát-e.

Koszonom a gyors es hasznalhato valaszokat mindenkinek, rengeteg segitseget kaptam.
Viszont most arcatlanul folbatorodtam es ugy dontottem tovabb kerdezek, mert itt erdemes a jelek szerint.
Egy skizofren beteg eseteben nyilvan vannak ennek a betegsegnek fokozatai, hogy ki mennyire beteg, milyen tunetei vannak es mikor tunetmentes esetleg.
-Tehet -e a birosagon skizofren beteg tanuvallomast, vagy az o vallomasat eleve nem fogadjak el?
-Ha valakit egy masik orszagban elmebetegnek, skizofrennek nyilvanitanak, akkor Magyarorszag automatikusan elfogadja ezt a diagnozist, vagy ujra diagnosztizaljak a beteget?
-Ha egy skizofren beteg buncselekmeny aldozata lesz pl. meglopjak, kifosztjak, stb. Tehet e- o feljelentest, vagy haza kuldik a rendorsegrol es nem allnak szoba vele?

@szamáraködben: Szerintem ha valaki nincs gyámság alatt, akkor ő a bíróság szempontjából ugyanannyira felnőtt embernek számít, mint akárki más.
Az újradiagnosztizálást sem egészen értem. Ha valaki utazik (nyaral), attól még nem fog orvost is váltani. Ha pedig véglegesen költözik át országhatárokon, és tudja, hogy van egy betegsége, áthozza a leleteit, és keres egy új orvost. Én azt tartanám legésszerűbbnek az orvostól, ha egy efféle hosszantartó betegség kapcsán felvenné a kapcsolatot a beteg korábbi orvosával, és tudakozódna a beteg felől. Ugyanakkor a változás bizonyára nem lenne könnyű egy ilyen betegnek, és feltételezhetően nagyobb kilengéseket produkálhat a beteg a környezet és az orvosváltás miatt. Erre esetleg érdemes készülnie a beteg közvetlen környezetének.

@szamáraködben: A skizofrénia nem egyenlő azzal, hogy az illető teljesen cselekvőképtelen lenne. Ismerek olyan beteget, aki cselekvőképességet kizáró, olyat is, aki korlátozó gondnokság alatt áll, de több olyat is, aki egyáltalán nem áll gondnokság alatt. A büntethetőség szempontjából (korábbi kérdésedre válaszolva) önmagában az, hogy valaki gondnokság alatt áll, vagy van egy kóros elmeállapotra vonatkozó diagnózisa, még nem kizáró vagy korlátozó körülmény. Külön orvosszakértői vélemény állapítja meg, hogy a cselekmény elkövetésekor fennállt-e a kóros elmeállapot és az befolyásolta-e a bűncselekmény elkövetését, megakadályozta-e, vagy korlátozta-e az elkövetőt, hogy cselekménye következményeit felismerje.
A tanúk esetében a jogszabály úgy fogalmaz, hogy nem hallgatható ki tanúként, akitől szellemi állapota miatt nyilvánvalóan nem várható helyes tanúvallomás. Mivel a tanút csak szorosan az üggyel kapcsolatban, az általa ismert tényekre vonatkozóan hallgatják meg, nem feltétlenül derül ki, hogy ő maga skizofrén, kezelés alatt áll, sőt még az sem, ha esetleg gondnokság alatt áll. Ha nem "nyilvánvaló" a kóros elmeállapot, semmi akadálya a tanúvallomásnak.

@szamáraködben:
"-Ha valakit egy masik orszagban elmebetegnek, skizofrennek nyilvanitanak, akkor Magyarorszag automatikusan elfogadja ezt a diagnozist, vagy ujra diagnosztizaljak a beteget?"

A diagnózis hivatalos rögzítése az orvosi papírokon ún. BNO kódok alapján történik, ami a "Betegségek Nemzetközi Osztályozása" kifejezés rövidítése. Mint a neve is mutatja, "nemzetközi", tehát nincs szükség új diagnózis felállítására. De ettől függetlenül (ahogy fenti posztban is) egy másik orvos felállíthat egy másik diagnózist is, a betegség is változhat, stb.

"-Ha egy skizofren beteg buncselekmeny aldozata lesz pl. meglopjak, kifosztjak, stb. Tehet e- o feljelentest, vagy haza kuldik a rendorsegrol es nem allnak szoba vele?"
Nem ismerem a rendőrség működését, azt viszont tudom, hogy a szkizofrén betegek körében az áldozattá válás előfordulása az átlagosnak sokszorosa. Ráadásul a rendőrségnek nem a feljelentő személyét kell szerintem vizsgálnia, hanem a feljelentés tárgyát.
Ha a gyakorlatban kevésbé foglalkoznak a rendőrségen ennek ellenére egy szkizofrén beteg feljelentésével, az szerintem hiba.

Egyébként schizofrenia vagy szkizofrénia, de nem skizofrénia.

@qbr: A helyesírási szótár szerint a skizofrénia is helyes. Szótártól függetlenül pedig sok szó elfogadott a kiejtés alapján. A poszt szempontjából meg lényegtelen is.