Diónyi nagyságú méhlepény darab maradt bennem

2013.07.19. 09:01

Nagyon sok a "ha", de egy kis odafigyeléssel talán nem rémálomként kéne visszagondolnom az elmúlt pár hónapra. Talán a férjem nem mondta volna, hogy lehet nem szeretne több babát, mert ő idegileg tönkre ment a sok aggódásban,hogy hol a kicsit, hol engem látott a kórházi ágyon.

Tisztelt Praxis Blog!

Szülésemmel kapcsolatos "élményeimet" szeretném megosztani és az elkövetkező 3 hónapot. Terhességem 28. hetében éreztem elöször hogy gond van. Sejtettem hogy összeszedtem valamilyen fertőzést. El is mentem a fogadott orvosomhoz, aki rám nézett és írt fel egy krémet. Ezt sajnos hiába használtam egyre nagyobb fájdalmaim lettek, sokszor már ülni se tudtam. Eltelt 4 hét, vissza mentem, ekkor kúpot írt fel, úgyan úgy ránézésre. Nagyon mérges voltam, hogy egy kenetet se hajlandó venni, de vártam és próbáltam bízni benne. A 33. héten azt hittem folyik a magzatvíz, így berohantunk a kórházba, ahol pont az én orvosom ügyelt. Kiderült, nem szívárgott a víz, de legalább vett kenetet. Pár nap múlva meglett az eredmény, ecoli, candida, és ureaplasma urealyticum. Kaptam antibiotikumot.

Ekkor azt remélemtem hogy végre minden helyre jött.   A 37. héten reggel arra ébredtem hogy mintha megjött volna a menstruációm, de hamar kapcsoltam hogy az nem lehet, kipattantam az ágyból és pukk. Akkor már tényleg elfolyt a magzatvizem. Egy órán belül bent voltunk a kórházban. Húsz percet álltunk a betegfelvételnél, én törölközővel a lábam között, és vártuk hogy valaki jöjjön. Az ügyeletes orvos megvizsgált, nem mondott semmit, kaptam egy szobát ez volt fél 10-kor, délben pedig ebédet. Egyszer pár percre NST-re tettek, ezenkivűl rám se néztek délután fél 4-ig, annak ellenére hogy tudták nincs magzatvizem, fertőzésem viszont igen. (Addigra megjött a kontroll kenetem eredménye, miszerint az ureaplasma nem múlt el). Fél 4-ig nem kaptam semmit, pedig fájásaim szinte nem is voltak, illetve a méhszájam is éretlen volt, akkor azonban hirtelen kaptam egy adag oxytocint amitől hánytam és 2 perces fájásaim lettek. Ez ment kb. 6-ig. Akkor jött a fogadott orvosom, aki annak elenére hogy már nem volt magzatvizem, burkot repesztett, mármint csak akart, helyette a lányom fejét vágta el. Ezután szóltam hogy nyomnom kell. Erre összeszaladt mindenki és mondták hogy nem szabad, de a lányom úgy megindult hogy törte magának az utat. Tisztán éreztem a gátmetszést. 18:45 kor megszületett a kislánym 2550grammal és 47 centivel. Ezután megszületett a méhlepény, és itt kezdődőtt a rémálom.

A szülésznő kiterítette, és mutogatta a dokinak az egyik részét kérdőn. Az orvosom ekkor elkezdett varrni, nem tőrődve a lepénnyel és a szülésznővel. Több mint fél órán át varrt, kivűl belül repedtem, plusz ugye vágott.   Három nap után haza jöhettünk a kórházból. 4 órát vártam az orvosomra hogy kiszedje a varratokat. Nem tudom, ilyenkor szokás e megvizsgálni a hasat, méhet, de nálam biztos elmaradt. Kiszedte a cérnákat és viszlát.   3 hét múlva visszakerültünk az intenzívre, fulladt a baba. 3 napig voltunk bent, ahol minden nap azt hallgattam, hogy képzelődők, az egész család képzelödik, ennek a gyereknek semmi baja. Én egy mamaszálláson kaptam helyet, ami omladozott, tele volt bogarakkal melegvíz pedig hol volt hol nem. Úgy működött a rendszer hogy végig a babával lehettem, de aludnom a mama-lakban kellett, ahová letelefonáltak ha mennem kellett szoptatni. Egyszer el mertem bóbiskolni a gyerek ágya mellett ülve, mire közel sem szép szavakkal elzavartak. Elvileg egy légzésfigyelő gépnek kellett volna állandóan a pici lábán lennie, gyakorlatilag a nővérkék a képembe vágták hogy minek az a gyerekre ha nincs semmi baja. (Persze az ajtó csukva, ők kint a gép előtt,én elzavarva...

Hálát adok hogy pont akkor nem volt fulladás) Utolsó éjszaka megetettem a picit 8kor és lementem aludni, gondolván majd szólnak ha felébredt. Hatkor magam mentem föl megnézni minden rendben van e, mert az én lányom még soha nem aludta át az éjszakát, szerintük viszont akkor ez történt. Akkor még nem értettem miért volt napokig bedagadva a gyerek szeme, már tudom, valószínűleg hagyták sírni. A 3 nap alatt csináltak egy vérképet és vettek vizeletet. Soha nem kérdezték bukott e a baba, volt e bármi gond. A záron az áll, semmi probléma nem volt a bentlét alatt, a gyerek túl van etetve emiatt fulladt (amit persze csak beképzeltem). A valóság azonban, hogy a gyerek minden evés után bukott, nem is keveset, látszott hogy fájdalmai vannak, késöbb kiderült hogy vadhús nőtt a köldökében, amit ott is észre vehettek volna, ha legalább egyszer megvizsgálják rendesen biztos feltűnt volna nekik. Minderről szóltam, de szerintük csak túl aggódtam.

A 6 hét gyermekágy alatt folyamatosan véreztem, és elviselhetetlenül fájtak a varrataim, de mindenki azt mondta hogy ez így természetes. Volt hogy fekve pelenkáztam a kicsit, mert felkelni sem tudtam. Abban biztos voltam, hogy az elöző orvosomhoz nem megyek vissza azok után, hogy rengeteg pénzért cserében bent volt max. 30 percet a szülés alatt, rám se nézett amíg bent feküdtem, és nagy nehezen szedte ki a varratokat. Barátnőm orvosához mentem el, aki közölte hogy nem ment össze a méhem, ad méhösszehúzó cseppeket, ha 4 nap alatt nem javul, akkor eü. küret. Nem javult, megvolt a műtét. Kiderült egy diónyi nagyságú lepénydarab maradt bennem, és nagyon nagy szerencsém van, hogy a közel 8 hét alatt nem lett belőle semmilyen mérgezés vagy fertőzés. Végre elmúlt a vérzésem, azóta a kontroll is megvolt, és egy nappal azelőtt hogy a lányom 3 hónapos lett, végre elmondhattam hogy egészséges vagyok.   Ha az orvosom időben kikezeli a fertőzést megkímélt volna közel 7 hétnyi pokoli fádalomtól. Nem vagyok orvos, de az a megérzésem hogy talán emiatt indult be a szülés olyan korán, és emiatt lett kis sulyú a babám. Sajnos egy olyan megérzésem is van, hogy talán ettől az ureaplasmától fulladhatott a kicsi. (Ez csak a saját sejtésem, ezidáig senki nem támasztotta alá,de olvastam hogy okozhat ilyen gondot) Ha odafigyelt volna arra amit a szülésznő mutat, nem maradt volna bennem egy lepény darab. Ha szülés elött nem csak oxytocint kaptam volna hanem méhszájlazítót vagy ehhez hasonlót, talán nem repedtem volna annyit hogy hetekig csak feküdni tudtam. Ha az intenzíven nem könyvelték volna el, hogy a lányom túl van etetve akkor nem most 3 és fél hónaposan kéne kezelni a rengeteg bukást, és a vadhúst a köldökében. Ha engem nem műtenek, nem kellett volna tápszert kapnia.

Nagyon sok a "ha", de egy kis odafigyeléssel talán nem rémálomként kéne visszagondolnom az elmúlt pár hónapra. Talán a férjem nem mondta volna, hogy lehet nem szeretne több babát, mert ő idegileg tönkre ment a sok aggódásban,hogy hol a kicsit, hol engem látott a kórházi ágyon.   Még gondolkodom, hogy tegyek a panaszt a lepény miatt a betegjogi képviselőnél. Nem akarom hogy ez a hanyag, nem törödöm orvos másnál is hasonló hibát ejtsen, de már le szeretném zárni, és elfelejteni mindezt.   Mindez a Zeg-i kórházban történt.

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Amábel 2013.07.19. 10:47:09

Mindamellett, hogy borzasztó volt olvasni, ami veletek történt (az elejétől a végéig elképesztő, de főleg az, hogy burkot repeszt elfolyt magzatívznél?! Te jó ég!), azt nem értem, hogy miért ragaszkodtál ehhez az orvoshoz? Egy fellépő fertőzésnél nem vizsgálja meg körültekintően a TERHES pácienst, ez azért több, mint intő jel. Én biztosan elmentem volna egy másik orvoshoz is (pláne terhesen), és nem vártam volna még 4 hetet, mondván hátha majd elmúlnak a tünetek, pláne nem mentem volna vissza egy ilyen orvoshoz.
Aki alapvetően szarokbele típus, az akkor sem tesz majd másként, amikor a kezei között hozod világra a gyermeked.
Annak viszont örülök, hogy mindketten épek és egészségesek vagytok már!

Kommentek:

Tomi from Space · http://bodybuilding.blog.hu 2013.07.19. 14:24:24

Parmezanidész · http://bemorgo.blog.hu 2013.07.19. 19:28:11

PRAXIS

Médiaajánlat

Friss topikok

Közösség

Szerzői jogok

Blog