Le a kalappal a kórház előtt
6 hozzászólás
2013.01.18. 06:00
Köszönet és hála minden ott dolgozónak, hogy könnyebbé tették a benn töltött pillanatokat és a sok aggódás mellett csak a jóra emlékszem a benti napokból.
Kedves Praxis Blog!
Csupa panaszt olvasok a Praxis blogon, ami persze nem csoda a pénzhiánnyal küszködő magyar egészségügy körülményei között, ezért gondoltam, leírom a mi történetünket is, hogy lássa mindenki, ilyen is van (pedig ezek a nővérek, orvosok sincsenek jobban megfizetve, mint máshol).
Szerencsére nekem soha semmilyen kórházi élményem nem volt még a szülésen (császármetszésen) kívül, amely a Bajcsy kórházban történt és szinte csak pozitív élmények értek (leszámítva néhány kissé morcos csecsemős nővért és egy roppant fárasztó szobatársat) a benn töltött 3 nap során.
De ami miatt billentyűzetet ragadtam, az a Madarász kórház csecsemő osztálya, ahol az elmúlt másfél évben kétszer, illetve háromszor is jártunk sajnos – először apnoe miatt, másodszor egy tervezett alváslabor vizsgálaton töltöttünk benn egy éjszakát, harmadszor krupp gyanúval került be a kislányom és vele együtt én is. Ezek az események az első fél év alatt történtek, ami eléggé sokkoló egy friss édesanya számára, de őszintén elmondhatom, hogy az összes ott dolgozó orvos és nővér mindent megtett azért, hogy a félelmeinket csökkentse. Eléggé értelmes emberek vagyunk, de nem voltunk a képességeink teljes birtokában az ijedtségtől, de mindent többször türelmesen elmagyaráztak, megnyugtattak minket.
Első alkalommal, mikor légzéskimaradás gyanújával vizsgálták a kislányomat, volt kardiológiai vizsgálat és szív ultrahang, koponya ultrahang és mellkas röntgen, neurológiai vizsgálat, tényleg úgy éreztem, hogy mindent megtesznek, hogy kiderítsék, jól van-e a baba. Összesen két éjszakát töltöttünk bent, a gyermekem észre sem vett semmit gyakorlatilag az egészből. Ezek után javasolták egy külön időpontra az alváslabort, szerencsére sehol sem találtak semmit, és azóta sem történt olyan esemény, ami újabb aggodalomra adott volna okot. (Azért ilyenkor eszembe jut, hogy ez a rengeteg vizsgálat mennyi pénzbe került volna, ha nem TB finanszírozott egészségbiztosításunk lenne.)
A második (illetve tulajdonképpen az alváslabort is számítva harmadik) alkalom a pici fél éves korában volt, krupp gyanúval kerültünk be. Pont karácsony volt, mikor 25-én délután a kislány sírdogálósan ébredt az alvásából, ami rá nem volt jellemző sosem, és hőemelkedése volt, estére pedig belázasodott. Az éjszakát egész jól végigaludta, de aggódtam, ezért másnap elvittük az ügyeletre. Rengetegen voltak és 2-3 óra várakozás után bekerültünk egy öreg és morcos doktornőhöz (lehet, én is morcos lennék, ha karácsonykor dolgoznom kellene…), aki jól leszúrt bennünket, hogy nem vettük észre, hogy ez krupp? Nem vagyok gyerekgyógyász, de olvastam már a krupp tüneteiről (ugató köhögés például), ilyenről szó sem volt a kislányom esetében. Azt mondta, az első kruppot komolyan kell venni, különösen ilyen kicsi korban, ezért rutinosan indultunk a Madarász kórházba ismét. A kedvem egyből jobb lett, mikor a tündér ügyeletes doktornő csupa mosollyal közölte a vizsgálat után, hogy nem olyan vészes a helyzet, de megfigyelik a gyermeket a biztonság kedvéért. Ez a kis kaland ezúttal három napig/éjszakán át tartott nekünk. Különösebb kezelést nem kapott a picur a lázcsillapításon kívül, adtak párásítót a szobába, volt fül-orr-gégészeti vizsgálaton, de szerencsére hamar jobban lett. A legijesztőbb dolog a branül volt, amit a pici kézfejébe kapott érkezéskor, hogy szükség esetén azonnal tudjanak neki gyógyszert adni, de végül nem került erre sor. Minden nap más nővérkével találkoztunk, de egytől egyik mindenki kedves és segítőkész volt. Egy szép és fiatal doktornő volt a kezelőorvosunk, angyali türelemmel, elbocsájtáskor még kúppal is ellátott minket otthonra, amelyről mostanság tudtam meg, hogy milyen horror áron lehet kiváltani a patikában. Ez volt az az alkalom, amikor megfordult a fejemben, hogy szívesen adnék a nővérkéknek pénzt, de sajnos senkivel nem találkozunk újra, így egy nagy adag csokoládét vitt be a férjem az osztályra a hazamenetelünk napján, aminek nagyon örültek. A kislányom ezt az alkalmat sem érezte igazán meg, hazaérkezés után sem borult fel a napirendje, nem változtak meg a szokásai.
Mindhárom alkalommal végig a gyermekemmel lehettem, tudom, hogy ez jogom is, de soha senki nem húzta miatta a száját (egyedül a vizit idejére kellett elhagyni az osztályt). Külön szobában voltunk mi kettecskén. A gyerekágy mellett áll egy kihúzható fotelágy, amin anyuka benn töltheti az éjszakát ingyen, de ha le is akar feküdni rendesen vetett ágyba, azért kell már fizetni. Napi háromszori étkezés is jár anyukának, amíg benn van a gyermekkel.
Köszönet és hála minden ott dolgozónak, hogy könnyebbé tették a benn töltött pillanatokat és a sok aggódás mellett csak a jóra emlékszem a benti napokból. Reméljük, azért nem találkozunk a közeljövőben. :)
Üdvözlettel,
Uhrner Gabriella
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
SusanneF 2013.01.18. 11:21:17
Örülök,hogy ennyire jó véleménnyel,emlékekkel kötődik a kórházhoz!
Jó egészséget a Kisleánynak,és reméljük,minél kevesebb ellátásra lesz szükség,míg felnő!
Nekem 11 éve voltak 1x emlékeim ,de azok is abszolút pozitívak!
Orrmandula-műtét,minden rendben zajlott,mindenki rendes volt!
Egyedül annyi negatívum lehet,hogy ahogy hallom,viszonylag sokat kell várni!
hannamontanna 2013.01.18. 11:56:27
cenzorilla 2013.01.18. 12:58:52
Szedd le légy szíves a linked a nicked mellől.
Aki kíváncsi a mondanivalódra úgyis rád keres.
VaTi 2013.01.18. 13:33:46
Talán nem nagyon off, de ha mégis, Cenzi szedd ki nyugodtan: van egy gyermekmentő tanfolyam, országosan több helyszínen, az időpontok és helyszínek folyamatosan frissülnek. A Magyar Gyermekmentő Alapítvány szervezi. Szerintem érdemes egy délelőttöt rászánni. Ne legyen rá szükség, de ha kell, jó tudni.
www.pbt.hu/mgya/index.php/jelentkezes-tanfolyamra.html
Semper Fidelis 2013.01.18. 14:04:02
PRAXIS
"Pozitív és negatív történetek a magyar egészségügyről, minden mennyiségben. Orvosnál jártunk és nem ment minden zökkenőmentesen? Netán megaláztak, megvárattak vagy félrekezeltek? Vagy éppenséggel lelkiismeretes, segítőkész egészségügyi dolgozókkal találkoztunk? Ide megírhatjuk. Miért is? Mert az orvostársadalom máris nyomon követi a bejegyzéseket, olykor pedig hangot is adnak álláspontjuknak a kommentekben. De ha nem vagyunk mesélős kedvünkben, a kórházértékelővel is kinyilváníthatjuk véleményünket." - hvg.hu
Médiaajánlat
