Édesapám betegsége és halála

2012.04.18. 10:49

Tisztelt Praxisblog!


Oly sok keseru tortenetet olvasok az Onok oldalan,hogy az mar szinte hihetetlen. Nemtorodomseg,nem odafigyeles,vadaskodas..stb.Nem tisztem ketelkedni senki leirt torteneteben..de megdobbento.. Nekem,soha,senkivel..sem orvossal,sem noverrel,sem apoloval nem volt problemam..igaz,korhazi kezelesre sem nagyon szorultam..de amikor korhazba kerultem..akkor is csak a legjobbakat tapasztalatam. Amit szeretnek megosztani Onokkel,az edesapam betegsege..es halala.

 



Edesapam,hirtelen lett beteg..legalabbis nekem nagyon hirtelennek tunt. Decemberben megfazott es nagyon lassan labdozott. Edesapam,nagy eros ember volt..allandoan jott -ment,dolgozott. Januar vegen feltunt,hogy az etvagya nem a regi..csak piszkalja az etelt,nem eszik rendesen..es sokat lefekszik delutan.Egyik nap,munkabol jovet..megint felugrottam hozzajuk..edesapam fekudt. Nagyon merges lettem..(es ez a harag. bennem,.vegig kovette egesz betegseget)- Miert nem kelsz fol?- kerdeztem,Haragudtam az agyra is..es ki tudtam volna rugdosni alola...Erthetetlen volt a duhom!!!! Mondtam neki..legyszives, kelj fol..menjunk el az orvoshoz! .. Felt az orvosoktol..:) pedig,sosem volt beteg, Nagy nehezen eljott velem. Nem talaltak nala kulonosebb bajt..de hogy tisztazodjon a dolog..beutaltak belgyogyaszati kivizsgalasra.

 

Ez volt eleteben,az elso es utolso korhazas tortenes. Maximalis torodesben volt resze..es pozitiv elmenyekkel jott haza a kivizsgalas utan. Mi mar akkor tudtuk,hogy tudorak..es gyogyithatatlan. Megkerdeztek az orvosok,hogy akarjuk e kozolni vele..de mi mondtuk,hogy nem! Jobban erezte magat..es ezert egy csaladi utazassal leptuk meg! Mindig szerette volna latni az esoerdoket..hat elmentunk egy Ceyloni utazasra. Ugy tunt,felerosodott..szinte a regi lett..Aprilis elejen jottunk vissza..es onnantol rohamosan romlott az allapota..En,nem akartam elhinni..mar minden nap feljartam hozzajuk..munkaba menet es jovet..es gyulolettel neztem az agyra..amelyen edesapam fekudt.Kelj fol!!!! kelj fol..de O, azt felelte..lanyom,erzem,ahogy elszall belolem az ero! Felhivtam,az en orvosomat..aki 30 eve az orvosom..akire az eletemet ra mertem volna bizni...ha o azt mondja gyogyithatatlan..akkor elfogadom! .azt mondta,es azt is,hogy maximum ket het...es mindenben szamithatok ra!!!! Hivjam,ha kell.Megkerdeztem..hogy fog lezajlani..mi fog tortenni? ..es O, mindent elmondott.

 

Edesanyameknak,masik orvosuk volt..akihez Ok ragaszkodtak.. es ez nem volt kizaro ok..hogy az en orvosom is ott legyen,ha kell! Szabadsagot vettem ki..megbeszeltem a csaladommal,hogy mamaeknal alszom..A ferjem,a lanyaim, mindenben tamogattak...minden nap feljottek beszelgetni..megsimogatni a nagyapjukat..Edesanyammal valtottuk egymast a szobaba...ejszaka a foldon "aludtunk" az agya mellett....Minden nap..vagy az en orvosom..vagy az edesanyamek orvosa feljott..ha csak ot percre is.megsimogatni edesapam kezet..es elmondani neki.Miskabacsi!,mostmar hamarosan meggyogyul.!! Az utolso harom napban..mar ritkan nyitotta ki a szemet..melyen aludt, horgott..es mi tudtuk,hogy addig jo amig ezt a furcsa levegovetelt halljuk. Majus 22.en hajnalban vett egy furcsa mely levegot..es sokaig..nagyon sokaig nem kovette masik...a telefonhoz leptunk..es hivtuk az orvosainkat..Sutott a nap..delutan volt..az ablak sarkig nyitva...es Mi mindannyian ott voltunk edesapammal a szobaban..az utolso,nagyon rovid..sohajszeru levegoveteliig..Elment. Ekkor felnyitottunk egy nagyon regi bort..es mindenkinek toltottunk egy kortyot...edesapam fele emeltuk a poharainkat..es annyit mondtunk..nyugodjon a lelked bekeben! Megjott a halottkem.kiallitotta a papirokat..es megkerdezte...mikorra szertnenk..ha jonnenek erte..


A legmelyebb halaval tartozom az osszes orvosnak..novernek es apolonak..akik emberek tudtak maradni..es akik vegig ott alltak mellettunk ,ha szukseguk volt rajuk az utolso percekig!!! Mind ezt embersegbol,es nem penzert!!!
 

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

zsikuci81 2012.04.18. 11:17:57

Tisztelt Posztolo! Le a kalappal az egesz csalad elott! Azt gondolom, hogy Onok az Edesapja szamara a legjobb megoldast valasztottak, sajat magukat nem kimelve. Tetszik, hogy az utolso napjait probaltak a leheto legszebbe tenni, es egy regi vagyat is valora valtottak. Az Edesapja buszke lehetett Magukra es bizonyara nyugodt szivvel ment el.
Reszvetem es minden jot kivanok!

rikitiki 2012.04.18. 11:47:23

Köszönöm a posztolónak, hogy megosztotta a történetét. Szép írás.

Részvétem, a családnak jó egészséget és sok boldogságot az életben.

dusomoja 2012.04.18. 12:07:56

Isten megáldja az ilyen szerető embereket, családokat. Nekem vajon lesz-e erőm ezt így csinálni, és lesz-e család, aki így mellettem áll, amikor jön a vég? Erre gondoltam, amíg olvastam.

TH 2012.04.18. 13:14:54

@dusomoja: "Isten megáldja az ilyen szerető embereket, családokat."
vagy nem, és elüti őket a villamos, hagyjuk már a hülyeséget.
----------

A posztoló hozzáállása a helyzethez és a halálhoz viszont nagyon jó, jó volt ilyen tartalmú írást olvasni itt. Főleg, hogy nem gondolja azt, hogy bárkit hibáztatnia kellene olyanért, amiért nincs kit hibáztatni.

Terézágyú 2012.04.18. 13:22:32

"Oly sok keseru tortenetet olvasok az Onok oldalan,hogy az mar szinte hihetetlen. Nemtorodomseg,nem odafigyeles,vadaskodas..stb.Nem tisztem ketelkedni senki leirt torteneteben..de megdobbento.. Nekem,soha,senkivel..sem orvossal,sem noverrel,sem apoloval nem volt problemam..."

Hát másnak meg eszerint igen.

Hozzánk pl. nem törték még be soha. Akkor fogadjam én is kétkedéssel a betörésekről szóló híreket?

blood bunny 2012.04.18. 13:23:21

Szép történet. Engem érdekelne, hogy melyik országban történt.

dusomoja 2012.04.18. 13:31:15

@TH: Bravó, ezt jól megmondtad, megfellebbezhetetlenül. Kedves a világlátásod és a véleményed. Sajnállak.

Kabarészínész 2012.04.18. 13:42:28

egy dolog biztos az életben, a halál.
mennyivel jobb ez így, mint egy lepukkant kórteremben, ahol a kutya se figyel rád. ajánlom mindenkinek, hogy tegyen így. nem kell félni a haláltól, úgyis eljön érted is, ismerd meg mihamarabb.

2012.04.18. 13:45:00

Ez egy nagyon szépen megírt poszt. Egy dolog tűnt fel benne, ami egyben kérdésem is, ha valaki tudja esetleg, hogy amennyiben a beteg felnőtt és beszámítható, eltitkolható-e előtte a diagnózis? Megszabhatja-e a család, hogy mit közöl a hozzátartozóval, ill. az orvos elmondhatja-e a diagnózist a családtagoknak a beteg beleegyezése nélkül, ha a beteg nagykorú és beszámítható állapotban van? Nem a beteg dönti el, hogy akarja-e közölni a hozzátartozókkal az állapotát?

Royston 2012.04.18. 13:48:20

Nem jó mindig panaszáradatot, és az eü.-ben dolgozók ellen irányuló fröcsögést olvasni. Végre egy olyan poszt, ami maximálisan humánus hozzáállást tanúsít egy haldokló családtaggal szemben. A ceyloni utazás meg különösen kedves gesztus volt.

Hobbijogász 2012.04.18. 13:52:22

Bennem csak az merült fel, hogy az orvosoknak tájékoztatási kötelezettsége van mind a "jó" mind a "rossz" hírről, tehát elmúltak már azok az idők, hogy megkérdezzük a hozzátartozókat, vajon el szabad-e mondani a betegnek, hogy gyógyíthatatlan. Én szeretném tudni, hogy halálos beteg vagyok és nem szeretném ha a hozzátartozóim megjátszanák magukat körülöttem. Amúgy orvossal, ápolóval nekem sem volt még soha semmi bajom, és maximális riszpekt azért hogy annyi pénzért azt a munkát végzik.

Hobbijogász 2012.04.18. 13:53:46

@Turchi: szerintem is a hatályos Eü. tv. szerint tájékoztatási kötelezettségük van.

Kynsí (törölt) 2012.04.18. 14:20:26

Őszintén szólva nem tudom mit gondoljak a történetről... Egyrészt mi az hogy az orvos nem mondja el, hogy halálos beteg vagy, de ami igazán kiakasztana engem ha hasonló helyzetben lennék a következő beszóláshos hasonlót hallanék: "Miskabacsi!,mostmar hamarosan meggyogyul.!! "
Lehet velem van a baj de én az ilyen történet hitelességében kételkedem...
(Igaz ez nekem se tisztem és elnézést ha valós esetről van szó nem akarok senkit megbántani). Attól függetlenül hogy mit gondolok szép, ha az ember nem egy idegen kórházi ágyban, hanem otthon családi környezetben távozhat el.

polly graph 2012.04.18. 14:59:56

@Kynsi: osztom a véleményed. Mármint azt, hogy nem tudom, mit gondoljak erről a történetről. Sem a haldoklóhoz való hamis viszonyulást ("hamarosan meggyógyul") nem értem, sem az egész körítést.

Nem vagyok "tanatológus", de valahogy a "jó haldoklást" nem úgy képzelem el, hogy közben folyamatosan hazudnak nekem a kilátásaimról. Olvastam néhány dolgot pl. Polcz Alaine-től, aki a "haldoklás tudományának", azaz a tanatológiának a hazai úttörője, valahogy az ő megközelítése nekem elfogadhatóbb.

Az egész sztori a ceyloni utazással és az óborral valahogy olyan, mintha a szerző megnézte volna pár napja a TV-ben a "BaKANCSLISTA" című filmet, és
annak hatására született volna meg a poszt.

birorichard36 · http://cinemablog.blog.hu/ 2012.04.18. 15:03:56

@Hobbijogász: a halálos beteg általában tudja azért, hogy halálos beteg, főleg a tüdőrák utolsó stádiumban ritkán tátják el a szájukat, hogy jééé, tényleg?, de valaki nem fogadja el a környezetétől, hogy egy ilyennel szembesítse, főleg ha egész életében egy dolgos, fizikai munkából élő ember volt.

én néha elképzelem (ezt már nem neked írom) a blog olvasóit magam előtt. ha nem vizsgál az orvos, bunkó, akkor mekkora egy k cs g (joggal), ha vizsgál, kedves, odafigyel, akkor is mekkora szemét már, mert hát izé...

birorichard36 · http://cinemablog.blog.hu/ 2012.04.18. 15:05:06

@Hobbijogász: ezt azért nem lehet ilyen egyértelműen kijelenteni.

rikitiki 2012.04.18. 15:06:40

@Turchi: A diagnózis a betegre vonatkozó adat, a tájékoztatásról a beteg dönt.
(nagykorú, beszámítható stb...)

pöffeteg 2012.04.18. 15:13:49

@polly graph: Vagy egy lelkiismeret furdalást ír ki magából...

polly graph 2012.04.18. 15:31:55

@pöffeteg: Vagy azt. Mert most hogy újra elolvastam, még jobban sántít a történet.

esztike7 (törölt) 2012.04.18. 15:33:47

Én, ha haldokolnék,szeretnék róla tudni, és a környezetemben nem volt olyan - pedig elég sok halált láttam már - aki ne így gondolta volna. Szeretném lezárni az elvarratlan ügyeimet, elmondani, amit közölni szeretnék, elköszönni, megbocsátani, kibékülni stb. Ha ettől hamis hitegetéssel megfosztanának, nagyon nem tartanám korrektnek, még egy ceyloni út és a legjobb szándék ellenére sem. Bár a posztoló családja szembenézett a halállal, nem tartotta az érintett személyt ehhez elég érettnek. Holott az öreg egy idő után biztos érezte, hogy ez itt a vég. Hogy nem kötötte az orrukra? Lehet, hogy ő meg a rokonait nem tartotta elég érettnek erre. A valós állapotát mindenkinek joga van tudni. Kevesebben félnek ilyenkor a haláltól, mint azt a hozzátartozók gondolják.

esztike7 (törölt) 2012.04.18. 15:35:21

És persze részvétem a hozzátartozóknak, nagy jót tettek a papával, hogy mellette voltak, és vállalták az otthoni ápolást.

reloaded 2012.04.18. 15:51:49

Engem nem az érdekel ki ment el szépen, hanem az háborít fel, akik megfelelő ellátás nélkül távoztak.
9 millió schmitt országa vagyunk, generációknak kell még távozni, hogy itt változás legyen.

2012.04.18. 16:16:28

@Hobbijogász: @rikitiki: Köszönöm a válaszokat!

Patreides · patreides.blog.hu 2012.04.18. 16:19:52

Azt gondolom, az lenne a természetes, ha mindenki lelkiismeretesen és pontosan végezné a munkáját. Az egészségügyben is. És ezért mindenki megfelelő bért kapna.
Ez ma Magyarországon egyáltalán nincs így.
Egy közeli hozzátartozóm kórházba került, az osztályon este két nővér volt az összes betegre. Egyrészt túlterheltek voltak, másrészt nem is nagyon törődtek azzal, hogy jól végezzék a munkájukat.
Két példa, egyetlen nap alatt: az odakerüléskor simán feltették az állványra a már szinte teljesen kiürült infúziós zacskót, pár perc múlva én vettem észre, és szóltam, hogy az üres infúziót talán érdemes lenne kicserélni, mert így viszonylag kicsi a gyógyító hatása.
A másik: a beteg nehezen lélegzik, arcán az oxigénmaszk, vagy mi a neve. Én örülök, hogy lám, megkönnyítik neki a légzést, majd valamivel később - miközben nézegetem, hogy hogyan is futnak a különféle vezetékek az ágyak mellett - észreveszem, hogy az oxigén csöve nincs is rádugva a palack megfelelő részére. Szólok a nővérnek, az először a folyosón nyugtatgat, hogy biztosan rosszul láttam, majd bejön, és csodálkozik: jé, a doktor úr a vizsgálatnál az előbb biztosan lelökte. És visszaerősíti.
Ha nem veszem észre, az üres infúzió is jó darabig ott marad, és az oxigén is csak látszólag megy a betegnek...
Kevesen vannak a nővérek, és ráadásul nem is figyelnek oda arra, hogy amit csinálnak, jól csinálják...
Persze, ezen az elátkozott osztályon is volt ellenpélda, az egyik éjszakás nővér nagyon becsületesen végezte a munkáját. De mit érünk vele, ha a beteg már nappal meghal, és az éjszakáig el sem jut ilyen dolgok miatt?
Fővárosi kórház belosztálya volt egyébként, nem Karakószörcsög alsón történt az eset.
Persze csoda, hogy ennyi pánzért egyáltalán még dolgozik valaki a magyar egészségügyben, de a fene egye meg, ha mégis vállalja, hát figyeljen oda, és végezze azt a munkát becsületesen.
Ez nem zsömlesütés, vagy színes műanyag játékkatona gyártás, itt emberek életéről van szó.

Dr.laikus PhD 2012.04.18. 17:36:32

@Turchi:

Nem bizony. A betegre tartozik ha beszámítható, sőt ő dönthet, hogy kivel lehet közölni és kivel nem.

Én azt gondolom, hogy a halál egy magányos műfaj. Az út is ami odáig vezet az. Mindez a túlélőknek kell, az ő lelkük megnyugtatása fontos.

Mindazonáltal fontos az is, hogy a beteg, ha lehet emberi körülmények között töltse, nem megalázva az utolsó napjait.

Emberi írás, de én tudni akarom ami rám tartozik. Mi ebben is egyet gondolunk. :)

binary11 (törölt) 2012.04.18. 17:51:55

A legjobbat tettétek édesapáddal - úgy, ahogy egy szeretett szülővel tenné bárki. Még halála után is!

Neon Fu 2012.04.18. 18:36:13

Én egy rosszindulatú rohadék vagyok, tudom. De nekem bizony az volt az első gondolatom, hogy ha ilyen hirtelen tudtak egy hetekig tartó Ceyloni családi vakációra előkapni pár milliót, akkor tudtak az orvosoknak is annyi pénzt adni, amennyiért már kézen fogva bíztatták közeli felépüléssel a haldoklót..

karcsibácsi 2012.04.18. 18:53:37

1.törvényszegést követtek el a beteg kezelőorvosai - a beteget kell tájékoztatni a bbetegségéről, aki eldönti, hogy ebből mit tudhatnak meg a hozzátartozók.
2. a dg után rögtön a haldoklásra készültek? Daganatellenes kezelés (műtét,sugár,kemo)lehetősége fel sem merült? Vagy ezt is eldöntötték a hozzátartozók, elvéve ezzel a betegtől a gyógyulás, vagy legalább a hosszabb túlélés lehetőségét? És ebben a kezelőorvosok közreműködtek? (Passzív eutanázia) Fel kell őket jelenteni!
az egész történet érzelgős,irreális, de ha mégis igaz, akkor nagyon súlyos hibák, történtek.

scopolamin 2012.04.19. 07:44:37

@blood bunny: Akár Magyarországon is. Mi tavaly ugyanezt csináltuk végig - könnybe lábadt a szemem a földön alvás olvasásakor, annyira ismerős-, csak nem két hétig, hanem hét hónapig tartott. Bár a halottnak ez jó, és kívülről nézve szép gesztus, nem árt tudni, hogy hozzátartozó számára borzalmasan nehéz.
Nem kívánom senkinek.

scopolamin 2012.04.19. 07:49:15

@esztike7: Ilyesmit akkor gondolunk, míg tiszta tudatunknál vagyunk, egészségesen.
Nálunk ez úgy zajlott, hogy amint megismerte betegünk a diagnózisát, sokk-szerűen egy beszűkült tudatállapotba került. Olyan depressziós lett, hogy nem érdekelte semmi, csak lógott a feje lefelé, amit mondtunk, meg sem hallotta. Látogatókat nem akarta, sőt kitiltotta.
Elutaztam a városba íratni számára hangulatjavító gyógyszert, rosszul volt tőle. Pszichoterápia falun lehetetlenség...
Régebben én is hasonlóan gondolkodtam, de élesben látva minden megváltozott.

scopolamin 2012.04.19. 07:50:32

@scopolamin: Bocsánat,ezt természetesen úgy értem, hogy a haldokló betegünk számára jó megoldás. Nem a halottnak :)

scopolamin 2012.04.19. 07:52:50

A szövettant postán küldik ki a beteg nevére. Benne magyarul: "tüdő rosszindulatú daganata", elég nehéz sokáig susmákolni a diagnózist. Dupla zárójelentésről sem tudok.

kutykuruty 2012.04.19. 09:20:39

@karcsibácsi: Ugyanezek jutottak nekem is eszembe.
Valami nagyon nem stimmel ezzel a történettel.

2012.04.19. 10:07:54

Úgy gondolom... talán... ez egy... szépen megírt történet... sok ponttal... megható...

De azért @karcsibácsi: szempontjait én is figyelembe venném, a részeg, maszkulin beteghordók becsületére legyen mondva, mikor kijózanodik, elég okos.

Belgyogyón vizsgálták ki, és ebből vontak le egy onkológiai következtetést? Biztos, hogy az ilyenkor felfedezett daganatokat nem kell onkológushoz küldeni?

esztike7 (törölt) 2012.04.19. 10:09:01

@scopolamin: Mi vallásos család vagyunk, mi abban hiszünk, hogy az élet nem zárul le a testi halállal, és a rokonaim (az elmúlt években nagyon sokan haltak meg, idősebbek, fiatalabbak egyaránt, közte a 29 éves öcsém)szerettek volna felkészülni a halálra, és örültek, hogy erre esélyt kaptak. Nem féltek tőle, nem szűkültek be, nem estek depresszióba, hanem elvarrták az elvarratlan szálakat. Egészen bölcsekké váltak az utolsó időszakra, és olyan nyugodtan haltak meg, ami erőt adott az itt maradtaknak. Én változatlanul biztos vagyok abban, hogy bármilyen helyzetben tudni szeretném magamról az igazságot. Egyébként ki lehet puhatolni, a rokon hogy áll a kérdéshez lelkileg, és apránként fel lehet készíteni. Nem rontanék ajtóstul a házba, csepegtetve mondanám az információkat, de fontosnak tartanám, hogy legalább a halál eshetőségével idővel számoljon az, akinél nincs sok remény. Nekem ez a "Miskabácsi, hamarosan meggyógyul!" olyan képmutatóan álságos. Miközben Miska bácsi biztos érezte, hogy ez nem igaz. Engem ne nézzen majd akkor senki hülyének, és úgy gondolom, én sem nézhetek senkit annak.

karcsibácsi 2012.04.19. 12:33:18

@ReignOfdark: Kikérem magamnak! Egyáltalán nem voltam kijózanodva.
Melyik kocsi megy üzemanyag nélkül? A fekvőkocsi biztosan nem!

Blobov 2012.04.24. 06:27:18

1., Ha a kedves papa nem volt gyámság alatt, joga lett volna megismerni a betegségét, sőt, kötelessége lett volna a gyógyintézménynek erről tájékoztatni, mint ahogy a kezelési lehetőségekről is (ha gyógyíthatatlan, palliatív kezelések nem voltak? komoly fájdalmai sem voltak agresszív tüdőrák ellenére sem? vicces)
2., Magyarországon nincs halottkém.
3., Tüdőbeteget esőerdőbe???

A történet hitelessége igencsak megkérdőjelezhető...

zsázsika 2012.04.29. 21:34:05

@Hobbijogász: hadd válaszoljak Neked, mint haldoklókkal sokat fogalalkozó orvos.
NEM titkolhatjuk el a beteg elől az állapotát, pontosan azért, mert tudnia kell, fel kell készülnie. A család ebbe nem szólhat bele- van, aki megpróbálja, persze, finoman meg lehet mondani, hogy bocs, de nem a te dolgod-, más kérdés, hogy érdemes megbeszélni előtte velük, hogy ki, hogyan és milyen formában közölje a hírt. Lehet ezt normálisan, kultúráltan is , én próbálok mindig reményt is hagyni- mert tényleg nem vagyok isten, sok mindent láttam már. Attól, hogy kimondom, hogy a saját tapasztalataim és orvosi véleményem szerint meg fog halni a beteg, szerencsére nem jelenti azt, hogy ez 100% meg fog történni ( nem végstádiumú daganatról beszélek). CSodák igenis vannak. Az is más kérdés, hogy nem tanítják, hogyan kell ezt csinálni, az idősebb orvosgenerációban pedig kőkeményen él a feudalizmus és a régi szokásjog, hogy mismásol és persze az is, hogy maga sem ismeri be, mert kudarcnak érzi ( a legnagyobb tévhit, ami orvoséknál létezhet. A beteg halála a te hibád. Micsoda őrültség!). Mellesleg, ez nem is olyan egyszerű feladat. De én mindig ki tudok azon borulni, ha a beteg hosszú betegség és nyilvánvaló végkimenetel után úgy érkezik meg hozzánk, hogy kezelőorvosa és gyógyszerésze ezt nem közölte vele. NEki ugyanannyi megterhelésébe kerül, mint nekem, és a beteg benne bízik. Nálunk már semmi esélye a búcsúzásra, életrendezésre. A legcsúfabb történetem erről, amikor egy két éve agytumoros, végstádiumú 32 éves fiú már eszméletlenül feküdt, amikor kérték, vegyük fel- intenzív osztály elméletben nem kezel haldoklókat, akinek nincs esélye a felépülésre, mert nem ez a feladata-, mert a család nem képes elfogadni, hisztiznek és perrel fenyegetnek. Felvettük. Megérkeztek, egy csodaszép, egyébként teljesen egészséges, de eszméletlen , órái vannak hátra fiatalember volt, vele a szülei és a menyasszonya. Megkérdeztem, őket , mit várnak tőlünk, mert a legtöbb, amit tehetek, hogy lélegeztetőgépre teszem, akkor néhány órával később veszítik el... Az édeapja rámnézett, elkezdtek peregni a könnyei és azt mondta, higgyem el, hogy 20 perce még azzal bíztatta őket a kezelőorvos, hogy minden rendben lesz... Ehhez nehéz kommentárt fűzni. NEm vette el a menyasszonyát, mert ha majd meggyógyulok, nem búcsúzott el, iszonyatos összegbe kerülő , fájdalmas és felesleges külföldi kezeléseknek vetette alá magát ( ezt vs. akkor is megteszi, ha tudja, ez érthető). Aznap éjjel nem tudtam katolikus papot szerezni neki, mert egyszerűen nem ért rá, márpedig vallásos embernek ez fontos. NEm tudtak végig mellette ülni, mert hiába próbáltam őket beengedni, a végtelenségig nem tehettem meg egy intenzív osztályon... Pedig a hozzátartozók, betegek elképesztően hálásak - általában, van persze kivétel is, de azzal neki kell megbírkóznia-, ha elmondjuk az igazat és őszinték vagyunk. Ennek a fiúnak az addig hisztériázó, követelezőző édesapja is az volt ( nem a szó anyagi értelmében, természetesen). Még hosszú időnek kell eltelnie, hogy ezen a téren változzon magyar orvostársadalom.
© 2009-2015 praxis
blogszabályzat
süti beállítások módosítása