Nyílt levél a méhemnek

2011.10.20. 06:00

Van egy sztorija a magyar egészségügy helyzetéről? Megváratták, félrekezelték, megalázták, vagy ellenkezőleg, csupa jót tapasztalt? Küldje el történetét a praxisblog@yahoo.com címre, vagy használja megújult kórházértékelőnket!

 

 

Kedves Méhem!

 

Sokáig nem tudtam, hogyan is viszonyuljak Hozzád mindazok után, ami történt, amin keresztül mentünk. Amíg váratlanul terhes nem lettem, nem tulajdonítottam Neked nagy jelentőséget.Hosszú évekig tetted a dolgod, néha szabadon, néha hormonális fogamzásgátló tabletták által befolyásolva, és éltük a világinkat, én az enyémet, Te a tiédet. Havonta bosszúsan konstatáltam, na tessék, megint "aktívkodsz". Persze mindig a legjobb pillanatokat választottad ki, a strandot, a nyaralást, az új szerelemmel együtt töltött első éjszakát. De azért elvoltunk együtt nagyobb konfliktusok nélkül, Te meg én.

 


Aztán egyszer csak jó ideig nem adtál hírt magadról. Mire feltűnt, már egy pár hetes kisbaba lakott Benned. Megleptél, sokkoltál,először beléd kötöttem az időzítés miatt, de aztán együtt örültem Veled, és úgy gondoltam, jó döntést hoztál, hogy magadba fogadtad ezt a kis lényt. (Ma már biztosan tudom, nagyon jó döntést hoztál, jobbat, jobbkor nem is tudtál volna.) Szuperül együtt dolgoztunk az egész várandósság és a szülés alatt. Azt kell mondjam, jól csináltuk. Szebb, természetesebb megszületést kívánni sem tudtam a kisfiunknak.Kitettünk magunkért. Azt gondoltam, jó csapat vagyunk, Te meg én.


Aztán nem sokkal később újra megleptél, de ez a meglepetés most nem volt kellemes. Sőt. A szülést, a szülésünket alig egy héttel sürgősségi műtét követte, életem első ilyen élménye, persze, tudom, Neked is ez volt az első.Azt gondoltam, valamit mégis eltolhattunk, de most már rendben leszünk újra, a doktor bácsi helyrerak Bennünket. Te talán már sejtetted akkor, hogy nem így lesz. Talán már tudtad, hogy beteg vagy, nagyon beteg. Betegek vagyunk. Én még nem sejtettem, hogy még hét műtét vár ránk a következő alig másfél évben.


Azt az időszakot nagyon megszenvedtük. Nem gondoltam már, hogy egy csapat lennénk. Gyűlöltelek, amiért ennyi szenvedést és fájdalmat okozol nekem. El sem tudtam képzelni, miért büntetsz azzal, hogy amit magadban kellene tartanod, azt kilököd a hasamba,szerte a testembe, iszonyatos kínokat okozva ezzel.Hogy talán Te is szenvedsz, Neked is fáj, arra nem gondoltam.


Miután rájöttem, hogy a műtétekkel, a gyógyszerekkel nem jutunk egyről a kettőre, csak tovább gyötörnek mindkettőnket, elvittelek tornázni, diétáztunk, jártunk az összes elképzelhető alternatív terápián és meditáció közben beszéltem hozzád, próbáltalak meggyőzni, hogy viselkedj rendesen, és ígértem, én is mindig rendes leszek Hozzád. Vizualizáltam ahogyan újra ügyesen együttműködünk Te meg én és havonta együtt nevetünk majd ennek a szörnyű időszaknak az emlékein.


Aztán nem bírtuk tovább. Feladtad Te is, én is, a szervezetünk is, elfogyott az erő, nem volt több vér, amit egymásért áldozhattunk volna. Akkor jött el a búcsú pillanata számunkra.


Ma már újra szeretettel gondolok Rád. Hogy is tehetném másként. Lehet, hogy Te okoztad nekem életem legszörnyűbb, legfájdalmasabb kínjait, de Te ajándékoztál meg a legcsodálatosabb, legfelemelőbb élménnyel is, amit csak egy nő megtapasztalhat.Azzal, hogy anya lettem, anyává lehettem általad. Az is lehet, hogy Te már tudtad, már akkor tudtad, hogyha azt a kis porontyot nem veszed magadhoz, akkor soha nem élhetjük át ezt a csodát.Akkor hiába lettél volna, s talán én is hiába lettem volna a világon. így viszont teremtettél, alkottál, csodát tettél. Teljesítetted a küldetésedet.Talán az utolsó pillanatban döntöttél, helyettem, de nagyon jól. Nem tudom eléggé megköszönni Neked, arra, amit érzek, nem elég a köszönöm, de nincsen más szó.


A történetünkből rengeteget tanultam, más, jobb ember lettem. Hihetetlen, de igaz, ha választhatnék, nem csinálnék vissza semmit, nem tenném meg nem történtté a múltunkat. Így volt jól, ahogy volt ,s nem véletlenül volt így.


Remélem, hogy Te is hasonlóan gondolod.Szeretettel:


Nóri

 

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ugyandehogy (törölt) 2011.10.20. 07:02:47

bocsáss meg, posztoló, de ez szerintem gáz...

Dr.laikus PhD 2011.10.20. 07:16:05

További gyógyulást, véglegest!

batgirl · http://enbatgirl.blog.hu 2011.10.20. 07:44:49

@Babette_: CSATLAKOZOM. Holnap jön majd egy új poszt, "búcsú a prosztatámtól" cimmel.

serfecs (törölt) 2011.10.20. 08:02:33

Kedves Posztoló, olyan fura, nem te vagy az egyetlen, aki ezt az állapotot úgy éli meg, hogy a méhe a teste ellen fordult. "Szerencsés" vagy, hogy szülés után durvult csak el.

tódór piroska 2011.10.20. 08:59:13

Ahány ember, annyiféle.
Biztos vannak, akiknek ez a fajta interpretáció tetszik, én izléstelennek tartom.
Ettől függetlenül
együttérzek a poszt írójával a súlyos betegsége és az átélt megpróbáltatások miatt (ő szenvedett, nem a méhe) és gyógyulást kívánok Neki.

Bikli néni 2011.10.20. 09:50:56

Ugyan nem értem, mit keres itt ez a poszt, de gyógyulást Nórinak.
Off, Piri néni, köszönöm az aggódást, élek még, csak mostanában ölég zűrös az élet, nem nagyon van időm erre járni :( On

adren 2011.10.20. 11:00:42

Nóri, Én megértelek és sajnálom hogy el/szét kellett 'válnotok'. Remélem hogy már minden rendben van. Szerencsés vagy, neked még előtte megadatott egy kis csoda, másoknak sajnos ez sem. Üdv, Adrienn

SusanneF 2011.10.20. 13:09:34

Nekem ez durva...előbb jutna eszembe már elhunyt kedves szeretteimnek írni,mint a testrészeimnek...!!!
Micsoda abberált gondolat?
Nem a témával,a megközelítéssel van a gond..
Akinek az egészsége érdekében szükséges elválni a melleitől,az ódát zeng,majd búcsúlevelet ír?
Aki dialízisre jár,az írásban kérje meg a veséit,hogy működjenek...??Grrrrrrr...

Flórika_79 2011.10.20. 13:53:43

Szerintem viszont csodálatos! Én végig bőgtem. :( Nagyon-nagyon megható! Nóri... nagyon bátor ember lehetsz, kívánom, hogy teljék örömöd a gyermekedben és a továbbiakban legyél teljesen egészséges!

A fikázóknak meg üzenem, hogy minden ember másképpen éli meg az őt érő csapásokat (ettől nem rosszabb ember, mint te, csak más). Ha nem tetszik, ne olvasd. :)) Ennyi.

Ugyandehogy (törölt) 2011.10.20. 14:16:05

@Flórika_79:
a poszttól függetlenül(!) üzenem neked, és a hasonló beszólóknak, hogy ha NEM OLVASOD EL, HONNAN TUDOD, HOGY NEM TETSZIK?

iq-bajnok, te.

Flórika_79 2011.10.20. 14:20:50

@Babette_: Höhöhö, miért az első egy-két mondat nem elég? :D Mártír vagyol-e? :DDD Cicamókuska az, hogy milyen a stílusa a posztnak, miről szól, stb, azt már a CÍM MEGMONDJA! :))) De ha te szeretsz szenvedni... ;D

SusanneF 2011.10.20. 14:28:12

@Flórika_79: Flórika,Te zöldfülű lehetsz itt...
Ezek nem is igazán fikázások-csak fura ez a stílus...
Ez az oldal arra hívatott,hogy mindenki elmondja a véleményét,kommenteljen..
Itt kaptak már hideget is,meleget is,posztírók és kommentelők egyaránt-aki ideír-ezt be kell vállalja...
Nyugodtan bőgjél csak,én máson szoktam meghatódni-ezért nem vagyunk egyformák...

SusanneF 2011.10.20. 14:30:46

Nem tududnk igazán konkrétumot-mindezek ellenére én gyógyulást kívánok a posztolónak,és azt,hogy bölcsességben,békességben, egészségesen nevelhesse kisfiát...!
Lányom 10 éves barátnőjének-hasonló történések után-már nincs édesanyja....

El Visco Stello (törölt) 2011.10.20. 14:46:38

@Flórika_79: Van, akinek nincs akkora arca, hogy kimondhassa: Sapienti sat...

Egyébként pedig ekkora giccset!

tódór piroska 2011.10.20. 15:06:02

@El Visco Stello:

Na, csakhogy. Szükség van itt a józan észre.
Amúgy meg, ahogy már írtam, vannak akiknek tetszik, sőt, végig bőgik.
Így kerek a világ.

Irkutszk 2011.10.20. 15:10:18

Óda a fülemhez

Halld hát!
(2011. Irkutszk)

Pozitív, hogy nem hárítja senkire a felelősséget. Negatív, hogy semmit nem lehet hozzászólni, mert orvosi dolgokról csak távolról esik szó a 'mű'-ben. De igazság szerint inkább tíz ilyen, mint még egy 'és akkor a tinigyerekemet megnézte az iskolaorvos'.

Ugyandehogy (törölt) 2011.10.20. 15:11:04

@Flórika_79: én már csak ilyen vagyok. látod, téged is elolvastalak, pedig az első szóból tudtam....

2011.10.20. 15:11:23

Szomorú, csütörtöki nap volt, szokatlan módon esett az eső. Egyedül voltam a lakásban, mikor elhagytál.

Rossz volt nézni a távozásod, de utólag tudom, hogy jobb így nekem. Ugyan csak egyszer simogattad bőrömet, akkor legalább kettesben voltunk. Vajon mióta tartozunk össze, s mit változtál azóta, hogy még egész más formában összekerültünk? Az Univerzum akarta így? A jóisten? Ki tudja. Azt hittem, jó csapat vagyunk.

Aztán jött az a morgás. Ismerős volt és félreérthetetlen. Tudtam, hogy itt vége mindennek kettőnk közt, és soha nem találkozunk többé ebben az életben. Te is tudtad, én is. Rosszkor jött a dolog, nem akartam elválni. Nem ott, másik előtt! Próbáltalak megtartani. Ugye? Mindent megtettem, hogy várj még, gondoljuk át a dolgot. De Te már menni akartál.

Megérdemelted, hogy kettesben búcsúzzunk el. Reggel volt, és a kávémmal végeztem, mikor máskor. Valami hülye indokkal leráztam a barátnőmet, persze drágám, menj csak dolgozni. Csak Te meg én. Utoljára üljünk le, mondtam. Mindent megpróbáltam, de te kemény voltál és akaratos. Féltem, hogy fájni fog. Miért ijedsz meg mindig, amikor letolom a nadrágomat? Mindenki így csinálja.

Elváltunk. Örökre. És még meg sem nézhettelek utoljára, mert itt pottyantós vécé van.

R.I.P.

Irkutszk 2011.10.20. 15:14:45

@ReignOfdark: Látom, mást is megihletett a szerzemény :D

2011.10.20. 15:17:44

@Irkutszk: 6 napja nincs itt a barátnőm, képes vagyok mindenben az elválást látni :D

Irkutszk 2011.10.20. 15:19:16

@ReignOfdark: És én hogy irigyellek! :)

sárga nyúl 2011.10.20. 15:29:48

@ReignOfdark: Jóóóóóóó! :DDDDDDDDD
@Irkutszk: Miért is irigyled...????? Kettő tippem van... :D

2011.10.20. 15:32:22

@Irkutszk: Több hónap különlétben élni sokkal könnyebb mint az első pár hét. A 2.-3. hét a legnehezebb :)

Tavaly egész nyáron külön voltunk Berlin és Mallorca miatt, szóval a tudomány/munka az első, a nők/férfiak várhatnak, még akkor is, ha életünk szerelméről van szó! :-p

Az egyik igen jó barátom például mindig úgy csajozik, hogy "Voltál-e már ásatáson?" és randin is régészeti témájú könyvesboltba viszi a lányokat, vagy mesél nekik a római hadtörténetről, egy lány meg rá akart mászni a könyvtárban, mire felháborodottan közölte, hogy "A professzor úr könyvén?! Azonnal hagyjál békén!"

Mondanom sem kell, hogy a nők nem vesznek el sokat az életéből, így gyakorlatilag ő a legnagyobb ifjú üstökös csillaga a római koros régészeknek :DDD

2011.10.20. 15:43:50

Vidám kis történetek voltak az egyetemen, elképesztő személyi kultuszt alakítottunk ki kedvenc professzoraink köré, vallásos fanatizmussal tanultunk minden nap abban a retkes-patkányos kollégiumban, ahol mindig a legeslegalja embereket rakták be mellénk harmadiknak, de egyik sem bírta sokáig.

Csináltunk egy címert a szobának, kicsapattuk az ajtóra, rajta a két prof, az én kutatási vegyületem, egy brades, a szülővárosaink címere meg egy-egy jól erlenmájeres meg könyvtári kép rólunk, miközben tanulunk. Persze a folyosón kint saturnalizáló csőcselék utált minket, de a szomszéd lányok kedvesek voltak. Elrettentő pólus voltunk a folyosó végén :)

Mondjuk az már talán kicsit túlzás volt, amikor a régészek szakestjén a prof ivott egy üvegből, erre kisebb verekedés tört ki, hogy kié legyen a kupak, meg ott szopkodták az üveget :D

rikitiki 2011.10.20. 17:00:38

Bevallom férfiasan, ez az első poszt amit végig bőgtem.

Kínomban.

De legalább kiderült, hogy Reign-ben valahol mélyen egy író veszett el.

Csak meg ne találják :)

Jim Raynor 2011.10.20. 17:15:42

namost valóban elég érdekes a poszt, de hát istenem, volt a szerzőnek egy nehéz időszaka, és így írta ki magából. (a bloggazda meg kirakta). nincs ezzel baj.

viszont azoknak a lelkivilágát sosem fogom megérteni, akik képesek csak azért billentyűzetet ragadni, hogy ideböfögjenek valami fikázást.

Irkutszk 2011.10.20. 17:20:34

@Jim Raynor: Az ilyesmi hangoztatása, remélem tudod, visszafelé is elsül! :D

rikitiki 2011.10.20. 17:20:34

@Jim Raynor: Köszönjük, hogy csak azért billentyűzetet ragadtál, hogy ideböföghess egy kis fikázást :)

Dr.laikus PhD 2011.10.20. 17:23:02

Gondoljatok bele.
A kiscica fényképen, videón cuki, lefestve giccs.

Ez is gyász.
Ilyen.
Egy reprodukciós korban lévő nő lezár valamit, vagy legalább próbálja.

Én is elidegenítettem a meg/leoperált szervem, de akkor az én kontextusom inkább humor volt, mint fájdalom.
Én a képemre festettem a vigyort és ebből igazi nevetés lett.

Én már öreg vagyok és mégis, a szerv egy szimbólum nekem és a nőknek, fiúknak egész más, még az én koromban is...
Hiányzik.
Minden értelemben.
Főleg a súlya. :)
Nélküle fáj a hátam... :D

Szóval csak azt akarom mondani, hogy nem vagyunk egyformák.

Ja és MINDEN LELETEM NEGATÍV, NINCS METASZTÁZIS SEHOL!!!!!

Köszönöm nektek, minden ismeretlen kedves barátomnak!

Baromi sokat jelentett, hogy elnyíghattam magam, kaptam tanácsot, ha kellett és elviseltétek a legundokabb napjaim.
Egy új időszámítás, 5-ös számrendszer, de megtanulom azt is.

A vigyorgó tejbetök hozzám képest szomorú. :DDDDDD

Irkutszk 2011.10.20. 17:23:21

Irkutszk 2011.10.20. 17:20:34
rikitiki 2011.10.20. 17:20:34

És ugyanazt írtuk. Valljuk be, hogy tudunk valamit mi ketten :)

Dr.laikus PhD 2011.10.20. 17:23:58

@Jim Raynor:

Pont ahogy te, mert ide csak böfögni jössz.

Irkutszk 2011.10.20. 17:26:43

@Dr.laikus PhD: Nem hiszem el! Hóvirág!!! Emlékszel, milyen hitetlen voltál? Emlékszel, nem mertél hinni benne?

Jim Raynor 2011.10.20. 17:32:22

@Irkutszk: @rikitiki: @Dr.laikus PhD:

no, akkor olvassátok el megint a kommentemet, gondolkodjatok el (nehéz dolog, elhiszem), és próbáljátok meg újra.

akinek meg nem inge, ne vegye magára. az meg külön vicces, hogy rögtön hárman is nekem estetek :D

rikitiki 2011.10.20. 17:33:24

Csak van értelme ennek a posztnak.
Ide íródnak a jó hírek :)

Öröm és bódottság :)

rikitiki 2011.10.20. 17:35:59

@Jim Raynor: Tudod, mi az hogy egy ámokfutó? Hiszen mindenki szembejön.

Dr.laikus PhD 2011.10.20. 17:38:08

@Irkutszk:

Csak óvatos.
Szeretek előre tervezni, enélkül nekem féllábas minden.
Számba vettem azt is, lezártam mindent, elrendeztem mindent.
Most sem hiszem, hogy vége, csak ezt az energiát ne veszítsem el, unalmamban ne kezdjem elölről.
Azért benne vagyok a 20%-ban.
Jár nekem a PhD nem?

De, de! Hidd el! Átvettem a felszeletelt képeket, kibányásztam az írott leletet, és a MÁV aula tőlem harsogott, elrohantam mielőtt felismerik az agybajost. :DD

Ja és azt hittem csodálhatom magam, és a Linux ezt sem szereti.
Holnap átszerelek a másik gépre, mert látni akarom!

Ugyandehogy (törölt) 2011.10.20. 18:31:28

@Dr.laikus PhD: hát ez sokkal jobban tetszik:)
én mondjuk elképzelni sem tudom, mit éreznék, ha a helyedben lennék. pont a szimbólumsága miatt.

arvainori 2011.10.20. 18:45:40

Sziasztok, köszönök minden hozzászólást,az együttérzést és a kritikát is. A bejegyzés az endometriózisról szól, további információ a betegségről az endomvolt.blog.hu-n, ha esetleg érdekel valamelyikőtöket. Szép estét mindenkinek.

Irkutszk 2011.10.20. 18:53:37

@arvainori: És akkor most reménykedünk benne, hogy a blog.hu oldalakat szabad reklámozni?

2011.10.20. 19:05:44

@Dr.laikus PhD: Hurrá! :)

Én mondtam, hogy Bar-Kochba óta nem vesztettetek el harcot :)))

Csak így tovább! Még ötven évnyi negatív leletet! :)

@arvainori: Szia, a bejegyzés arról szól, hogy rosszkor és fájdalmakkal menstruáltál és hogy nagyon szereted a gyerekedet. Végül volt valami probléma a szülés után, és ezért el kellett távolítani a méhed, ami (aki) nem csapatjátékos. Jobbulást kívánok!

Btw, nagyon szép neved van!

kutykuruty 2011.10.20. 19:14:18

@Dr.laikus PhD:
Ez egy remek hír. És annyira örülök, hogy éppen olvashattam, mert az ilyen ritka pillanat.

Nagyon vigyázz magadra továbbra is!:-)

Bikli néni 2011.10.20. 19:41:24

@ReignOfdark: Hát ez nagyon odaütött :DD

Bikli néni 2011.10.20. 19:42:58

@Dr.laikus PhD: Juhíjj, szuper!
(Mikor is megyünk inni? Szavadon foglak ám :DD)

kisgalád 2011.10.20. 21:33:30

Emlékszem nagymama fiókjában találta egyszer egy selyemre festett képet. Kb. 8 voltam. A képen egy szőke hajú, kék szemű kislány rózsaszínű szalagos ruhában, anyukája cipőjében egyensúlyozott, kezében magasra emelve egy szintén rózsaszín gombolyagot, amit egy cica próbált elérni, nyakán masnival. Apám megkérdezte tetszik-e a kép. Azt mondtam, tetszenie kéne, de mégsem tetszik. Aztán apám elmagyarázta mit jelen a giccs szó. Azóta felismerem.....
Én hajlamos vagyok antropomorfizálni az állataim, régi, kedves tárgyaim, egyes természeti dolgokat (pl a kertben az öreg fenyőt) de a testrészeim????? Az állam én vagyok. A méhem is!!!!

kisgalád 2011.10.20. 21:40:03

Ettől függetlenül gyógyulást a posztolónak és sok örömet a gyerekkel.

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2011.10.20. 22:14:50

A poszt sztenderd terápiás szövegnek számít, és lehet, hogy azért volt érdemes publikálni, hogy efféle terápiás szövegek létéről, a megírásukra való lehetőségről sokan értesüljenek.

Persze hogy furcsa.

Annyi minden van ezen a bolygón, ami furcsa.

2011.10.20. 22:22:42

Az még nem is lenne baj, hogy furcsa, de miről beszéljünk?

Dr.laikus PhD 2011.10.20. 22:24:12

@Babette_:

Azt amit ott látsz.
Férfiak, férjek, szeretők állnak a kedves mellett.
Rá kell jönni, hogy szimbólum, el kell fogadni, hogy CSAK azzá válik.
Az életük kicsiny része.
Ott vannak minden kezelésen, aggódnak, majd belehalnak az aggódásba, megerősödnek egymásban.
A szeretet amit érez az ember, kézzel foghatóvá válik, süt, aurája van.

Aki magányos, mint én is, jó példát lát.
Láttam azt is akit elhagytak és talpra tudott állni mérgében. :)

Ráadásul én nem is vettem észre a nagyon negatív, rosszindulatú - ha volt ilyen - ideges, elégedetlen embert.
Ez egy bizakodó, jó humorú, a mindennapoknak nagyon örülő nagy közösség.

Dr.laikus PhD 2011.10.20. 22:35:43

@kutykuruty:

Ez most olyan értékes lett, hogy nem engedem ki a karmaim közül. :-)

Dr.laikus PhD 2011.10.20. 22:37:16

@Bikli néni:

Sajnálom soha, de gondolatban részeg leszek, mint a csacsi veled együtt.
A májamra fokozottan kell vigyázni, az kicsit elgyengült.

Dr.laikus PhD 2011.10.20. 22:41:15

@Turchi:

Ha kitágítod, akkor az elengedésről.
Az élet bármely területén alkalmazhatod.

Dr.laikus PhD 2011.10.20. 22:42:04

@Felicitasz:

Nagyon szépen köszönöm!
Nagyot léptem, annyi szent. :)

2011.10.20. 22:48:40

@Dr.laikus PhD: Próbálom, de...ez nem az én stílusom.
Neked pedig minden jót. :-)

Dr.laikus PhD 2011.10.20. 22:56:03

@Turchi:

Nagyon szépen köszönöm!

Nem a stílusról van szó, hanem az elengedésről... :DD

Biga néni 2011.10.20. 23:20:01

Nem értem igazán, mi bajotok. Szerintem ez tök jó!! Ez igenis egy olyan dolog, amit fel kell dolgozni!!!
Az emberek nagy része az ilyesmit szőnyeg alá söpri érzelmileg, aminek aztán az az eredménye, hogy leveri a gyereken/elhidegül a párjától/depressziós lesz, stb., kívánt rész aláhúzandó.
Egy ilyen levél igenis komoly lelki munka terméke, már ha tudja vki, mit is jelent ez.
Békésebb lett volna akár a XX. század is, ha többen gyakorolják az ilyesmit.

Kedves Laikus!
Veled örülök!:o))

2011.10.21. 00:42:56

@Dr.laikus PhD: Na jól van, akkor az elengedés stílusáról :-)

2011.10.21. 01:30:46

@Biga néni: Kisfiam, írd le, hogy mit éreztél, amikor visszautasították a jelentkezésed a művészetire. Írd le a köztisztviselő hózentrógeres apádról gondoltakat. Beszéld ki magadból. Mi? Hogy kellemes ez a rendelő és szép ez az épület itt a Berggassén? Neked mindig az épületeken jár az eszed b@zmeg? Nem veszed észre, hogy ezért nem vettek fel festőnek sem?

...

Ne! Ne, most hova mész Adolf...?

Dr.laikus PhD 2011.10.21. 06:37:49

@ReignOfdark:

Az is elengedés ám, amikor az egészet akarom de el kell engednem belőle, mert az egész bizonyos részei kakecosak...

Harc ez. Nem kicsi. Tulajdonképpen az egész életünk az elengedésről szól.
A bölcsesség a megnyugvás erről szól.
Amikor mindent el tud az ember engedni, akkor birtokolhatja az egészet....
Megérti, belátja, övé.

Az írás erre nagyszerű eszköz.

Ugyandehogy (törölt) 2011.10.21. 07:02:09

@Felicitasz: @Biga néni:
Ezt én akceptálom. Megértem. Eltudom fogadni.

Azt nem tudom elfogadni, hogy eltűnnek az intimitás határai. vannak dolgok, amiket nem tárunk a nagyközönség elé.

Ez is olyan dolog.

VaTi 2011.10.21. 07:13:53

@Dr.laikus PhD: ma olvastam csak :) Nagy-nagy HURRRRRÁÁÁÁ! Veled örülünk :)

serfecs (törölt) 2011.10.21. 08:08:06

A posztot egy pszichológus küldte be, akiből fiatal anyaként kivágták mindazt, ami a nőiességét szimbolizálja.
Lehet, hogy furcsa, lehet, hogy idegen. A haldoklás/gyász fázisairól hallottatok már? Ez is egy fázis, méghozzá az utolsó. Neki könnyebb így és egy évvel a műtét után már megbékélt. Bár én is elmondhatnám jövő tavasszal ugyanezt!
A fejlett nyugati országokban és a természeti népeknél komoly kultúrája van a gyásznak, az elengedésnek. Ott ez nem tabu, ott vannak a barátok, segítenek túljutni a veszteségen, beszélnek róla.
Csak a mi kultúránk ilyen elcseszett ám, hogy aberráltnak(!!!) titulálnak egy embert, aki őszintén ír a veszteségéről, a fogyatékát pedig egy szaráshoz hasonlítják. Az én környezetem úgy gondolta, hogy nekem az lesz a legjobb, ha gyorsan túllépnek mindenen és nem is beszélnek róla. Amikor azt mondtam a műtét után, hogy jó lenne látni a méhemet és megköszönni neki azt az egyszem kihordott terhességet, lehülyéztek. Meg is lett a nagy gondoskodás eredménye, még mindig valahol a tagadás és a méreg között vagyok.
Nem hibáztatható senki, ebben nőttünk fel és mint a kommentek is mutatják, ki is gúnyolunk mindenkit, aki "szembemegy".

Ugyandehogy (törölt) 2011.10.21. 08:12:12

@Panni75:
Fenntartva az előbb írtakat, az írásodról eszembe jutott, hogy az egyik műtétemnél én is látni akartam, mit vettek ki belőlem, mondván "az az enyém". Mondjuk én nem búcsúztam tőle. de ha igen, akkor sem írnám ki egy blogra hatásvadász stílusban. De ezt már mondtam.

Mária 2011.10.21. 11:20:12

Ez most nagyon trendi, hogy a nők megszemélyesítsék a csunyájukat, beleértve a belső nemi szerveket is :)

maria.blog.hu/2011/06/22/a_vagina_ezer_arca

maria.blog.hu/2011/07/20/talking_muff

tódór piroska 2011.10.21. 11:27:11

@Panni75:

Más egy szeretett hozzátartozónk halála, és más a műtét. A gyász komoly, fontos, nehéz, de "helyesen" átélve megnyugvást hozó folyamat. Katarzis. Erről és a halál kultúrájáról (meg sok minden másról) sokat lehet olvasni Polcz Alaine-től. Nehéz kérdésekről ír érthetően, gyönyörűen és fájdalmasan. Engem tanított az egyetemen a hetvenes évek elején, nem túl régen halt meg. Sokat gondolok Rá.

Irkutszk 2011.10.21. 12:54:46

@tódór piroska: Erre én csak annyit tudok válaszolni, hogy jó neked, de nem mindenki ilyen szerencsés. Én példának okáért a hetvenes évek közepén terv voltam Édesanyám fejében. :P Meg sem születtem, míg a számláló a nyolcas számon át nem bukott.

tódór piroska 2011.10.21. 14:55:32

@Irkutszk:
Hát, nagy szerencse, hogy vén vagyok, akár a Föld, ahogy Szörényi Szabolcs énekelte anno. Persze tudom, hogy nem rosszból mondtad, csak az ember nem mindig érzi szerencsének a(z élemedett) korát...

Irkutszk 2011.10.21. 16:56:30

@tódór piroska: Irgum burgum. Mindenki volt fiatal, csak mást írtak évszámnak. Viszont idős nem mindenkiből lehet! Ahogy nagyanyám (101) mondta (mondja hála Istennek): Csak egészség legyen. Mit mondjak neki, ha már te is panaszkodol?

Braincelle 2011.10.22. 11:52:16

Nem is tudom. Ha valaki otthon, egyedül megír egy ilyen levelet, az biztosan jó módszer arra, hogy segítsen feldolgozni a veszteséget. Elvégre a minket elhagyó kedvesnek, az ötven évvel ezelőtt csúnyán hozzánk szólt szülőnek stb. is hasonlókat írnak a sértett felek. De az ilyen levelek még saját magunk számára is egy kicsit "cikik", akár már a megírást követő napon is. Nem arra valók, hogy aztán valaki/egy adag idegen ember olvassa őket.

Ugyanakkor egy, más témával foglalkozó internetes oldalon azért meglehetősen zavaró és komikus is.

Panni75: szerintem az a konvenció, hogy nem beszélünk a veszteségeinkről, sok esetben a gyógyulást segíti. Persze fontos, hogy legyen olyan ember (pszichológus, anyuka, legjobb barátnő, bárki) akivel lehet róla beszélni. Viszont nekem nehéz élethelyzetekben az segített, ha mások nem tudják, mi a bajom, akkor tartani kell magam. A legjobbat azok tesznek, akik maximumot követelnek még a legrosszabb időszakban is, valójában az ilyenek többet tesznek a túlélésért, mint az összes önjelölt lelkizős ismerős.

Na, mindegy, összességében nekem nem fér bele a társadalmi szabályokról alkotott elképzelésembe, hogy ezen a blogon ilyesmit kelljen olvasni. Részemről nem óhajtok előzetes figyelmeztetés nélkül ilyen határig részévé válni egy vadidegen ember testi-lelki titkainak.

adren 2011.10.24. 08:16:48

Most kicsit visszaolvasva, azért furcsa hogy a kommentelők többsége inkább a stíluson ragadt le ahelyett hogy a magát a betegséget boncolgatná. Jobbára azt gondoltam, hogy ez a blog inkább orvosi nem pszichológusi szemmel néz. Nem hinném hogy itt az utóbbi volt a fontos.

Egyébként akit érdekel a kórkép neve szerintem nagy valószínűséggel: endometriózis.

Na most az egyszer inkább ezen rugózzatok végzett orvosok ne pedig a kifejezés-technikán. Hja hogy nem megy? Na ez a gáz.

cenzorilla 2011.10.24. 08:36:30

@adren:

Fejtsd ki a véleményed, de ne személyeskedj!
Nem veszed észre, hogy érvek helyett a másikat akarod érvényteleníteni!
Mit éreztél, mit gondoltál, mire tippelsz esetleg, de nem a másként gondoló, más véleményt alkotó ekézése a cél. :)

adren 2011.10.24. 12:53:58

@cenzorilla:

Igen, sajnos a szakmai vélemény hiánya (és kizárólag a stílus 'ekézése) ebben a postban, de sajnos lassan már az egész blogban is, aggasztó és kezdi jellemezni az itt kommentelőket. Magyarán kezd laposodni a színvonal.

Ezzel egyenes arányban módosítja (rontja) részemről az eddigi pozitív hozzáállást a hozzászólók szakmai kérdésekben alkotott kijelentéseire is.

Személyeskedéshez konkrét személy is kell akinek/re céloztam, nem? Generális kijelentést nem vélek annak. Akinek nem inge ne vegye magára.

cenzorilla 2011.10.24. 13:44:44

@adren:

Változatlanul kérlek, hogy mellőzd a személyeskedést.
Mindegy stilisztikailag hogyan és mivel indokolod, hogy miért nem az.

Braincelle 2011.10.24. 15:25:29

@adren:
Irónia nélkül kérdezem, hogy milyen szakmai állásfoglalást vagy magyarázatot várnál. Aki írta, nem minősítette az ellátást, nem tett fel szakmai kérdéseket. Ez egy teljes mértékig pszichológiai levél, ha tudományosak akarunk is lenni, akkor is leginkább a betegségek okozta lelkii teherről és a gyász stádiumairól tudnánk beszélni. Egyébként egyetértek Veled, hogy egyre szubjektívebbek vagyunk (mindkét oldal), egyre több az off-olás, és ez rontja a blog színvonalát, az ember pedig könnyen belesodródik a könnyed beszélgetésbe, ahelyett, hogy objektív, logikus eszmefuttatásokat írna. Csak pont ennél a posztnál nem látom, hogy miről is kellene tulajdonképpen beszélni.

rikitiki 2011.10.24. 16:49:08

@adren:
"Na most az egyszer inkább ezen rugózzatok végzett orvosok..."
Akinek nem inge, ne vegye magára?
Ez így minden végzett orvosnak inge, már persze, ha a magyar nyelv szerint értelmezzük.

Egyébként szíved joga azt gondolni, hogy ebben a posztban nem a pszichológiai oldal a fontos, csak ezzel egyedül vagy, és ezért nem kapsz más kommenteket.

Tempus-Anh 2011.10.24. 17:37:21

@Dr.laikus PhD:

Gratulálok Neked, Isten nagyon sokáig éltessen...
ezer puszival, L. (Gy.)

Flórika_79 2011.11.11. 01:03:46

@arvainori: Érdekel. Már olvasom is. :)

Flórika_79 2011.11.11. 01:08:59

@Panni75: Szépen összefoglaltad. :)
© 2009-2015 praxis
blogszabályzat
süti beállítások módosítása