Kálvária a magyar egészségügyért
Kedves Praxis Blog,
szeretettel küldöm a pécsi-siklósi patikákban velem megesett történetet, amely csaknem egy fél napomat vette igénybe. Tudom, vannak sokkal durvább sztorik is a magyar egészségügyben, mert szoktam olvasni a többi esetet, mégis attól félek, javulásra a közeljövőben nem nagyon számíthatunk, én pedig nem vagyok túl türelmes az egészségügyi alkalmazottakkal szemben.
Egy alapítványnak dolgozom szocmunkásként, és feladataim közé tartozik időnként egy-egy rászoruló receptjének kiváltása. A szövegben említett receptért, Móni (nem kivizsgált, de állítólag létező) epilepsziája ellen szedett gyógyszeréért jártam a kálváriát :)
További...nem tudom, mondhatom-e, hogy jó munkát, amikor az másoknak további problémákat jelent, így inkább jó egészséget kívánok, hogy ne szoruljon senki a magyar egészségügy szolgáltaira.
Zsófi
Az egész akkor kezdődött, amikor a főnökség nyári vakációja okán megkaptam azt a nagyszerű és felelősségteljes megbízatást, hogy kiváltsam egy rászoruló embertársam receptjét.
Adott rászoruló embertárs – nevezzük Móninak – már a múlt héten odaadta a receptet, mivel azonban szombaton nem járok Siklóson, megígértem, hogy hétfőn kiváltom a gyógyszert. Ma reggel, amikor sietve összedobáltam a cuccomat egy pécsi útra, voltam olyan szerencsés, hogy nem felejtettem ki a táskából a receptet sem, gondolván, hogy Pécsett hemzsegnek a patikák, amik bizonyára sokkal jobban ellátottak, mint a siklósiak, így könnyedén bezsákmányolom a gyógyszert.
A Pécs kiváltotta eufórikus állapot elragadtatásában örömmel fedeztem fel a Kossuth téren az ELSŐ patikát. Betérvén kezemben a recepttel apró meghökkenés volt, hogy alig van vásárló, mivel azonban ez azt is jelentheti akár, hogy hamar sorra kerülök, türelemmel álltam be a sorba. Óhatatlanul is belehallgattam a patikus kisasszony és a vevő közti csevejbe:
- …és tejfölt is tett bele, képzeld el. Azt mondta, jó az emésztésre, de tudom, hogy a menyétől tanulta, az meg horvát!
Szerintem ez nem vág szigorúan az orvoslás témakörébe, de mert tudtam, hogy az általam hozott recept akár problémás is lehet, nem akartam rossz ponttal indítani, így nem szóltam, hanem csak jólnevelten várakoztam.
10 perc után rám is pillantott az eladó. Rávillantott a kódleolvasóval a receptre, és közölte, hogy nincs ilyen gyógyszerük. Nem is volt soha. Nem tartanak, nem szoktak ilyet felírni. Esetleg valami más. Mondom, köszi, nem, csupán egy tippre van szükségem, hol lelhetném fel a gyógyszert. A patikus vállat vont, azt mondta, próbáljam meg a GRÁNÁTALMÁban.
Fel is másztam a Gránátalmába. Nagy örömmel léptem be oda, hiszen teljesen lenyűgözött a fantasztikus berendezés és a helység hangulata, de az sem hagyott hidegen, hogy egy árva lélek sem volt odabent. Sem eladó, sem vevő. A pulthoz léptem, és óvatosan körbekukucskáltam, hátha a pult alatt guggol az eladó. Mondanom sem kell, hogy nem volt ott.
Mikor kijött, és rávillantott a receptre, rövid pötyögés után közölte, hogy szerinte ezt a gyógyszer már kivonták a forgalomból. Ettől kissé ideges lettem. Hogy lehet akkor, hogy ezt írták fel? Ennyire három lépéssel Európa és a civilizáció nyomában kullogunk, vagy mi? A Gránátalmás hölgy áttessékelt a patikától kb. 20 lépésnyire lévő gyógyszertárba, mondván, ha ott nincs, akkor sehol.
Egyre fokozódó szorongással toppantam be a (szintén visszhangzó) ÚJABB GYÓGYSZERTÁRba a Széchenyi téren. Ott legalább patikus hölgyekből nem volt hiány.
Tartson bár a T. Olvasó üldözési mániásnak, de a hölgy pillantásából úgy éreztem, mintha már várt volna. Rá sem nézett a receptre, csak közölte, hogy írjam alá. Alákörmöltem, amit ő nagyon megdicsért, miszerint szép az írásom. Udvariasan megköszöntem, és a furcsa kis közjáték után vártam az ítéletet: gyógyszer vagy további patika címe.
A hölgy valamivel jobban tájékozottnak tűnt, mint az előző példányok, mert beszámolt róla, hogy már régen nem írják fel ezt a gyógyszert, (honnan is érkeztem? – kérdezte), vannak sokkal hatékonyabbak is, nem gondoltam-e arra, hogy megvitassam a háziorvosommal, hogy lecseréljük?
– Én az alsó aláírás vagyok, a gyógyszer a felső névé lesz, de megfontolás tárgyává teszem, hogy felvetem neki az ötletet; most pedig szeretném tudni, van-e gyógyszer, vagy nincs.
Kattogás a számítógépen, kissé sértett válasz:
– VAN.
Ah, mondom, miért nem ezzel kezdte, hurrá-hurrá. Némi gyanakvással szemléli a monitort:
– Itt 200 db-os kiszerelés van, míg a recept csak 100-as.
– Sebaj, - vigasztaltam - elviszem, kifizetem, jó lesz!
A hölgy úgy nézett rám, mint a véres kardra: semmiképpen sem adhatja oda, ha a recept csak 100 db-ot ír elő. Próbálkozzak a következő patikákban: rövid felsorolás.
Nyiiiif – kezdeném az őzikeszem kíséretében a nyafogást, ami a Siklósnagyfaluba hozó buszsofőröknél eddig 100 % - ban eredményes volt, amikor azt akartam elérni, hogy elhozzanak a házamig – nem úgy ennél a hölgynél, aki azonnal hátat fordított, és otthagyott, mint Szent Pál az oláhokat.
Szomorúan ügettem lefelé, és azon törtem a fejem, hol is keressem most az átok gyógyszert. (Néhány gondolatot azért szenteltem a helybéli doktornő válogatott kínzásai kiötölésének is.)
Nagy szerencsémre hamarább futott be a busz Siklósra, mint hogy ment volna a következő, így maradt némi időm, hogy felkeressem a siklósi (alsó) gyógyszertárat is.
A siklósi gyógyszertárak igazán nem panaszkodhatnak, hogy nincs elég vevő, mert mind a három pultnál teljesen tele volt mindkét kezük munkával. Rövid fontolgatás után beálltam a középső sorba, mivel orrcseppvásárlói praxisom egyik legjellemzőbb tapasztalata, hogy az ismert hölgy jobb, mint az ismeretlen, talán gyorsabban dolgozik.
A kedves patikus hölgy persze felismert, mikor végre átrágtam magam a fél órás soron. Átadtam a receptet, és bizakodón pillogtam rá, valahogy olyanformán, hogy a tekintetem azt mondja: „Bajban vagyok, de tudom, hogy te leszel olyan aranyos, és segítesz rajtam! Bízom benned!”
A hölgy valahogy levette az üzenetet, és kijelentette, hogy van gyógyszer. Szerényen álltam ott, igyekezve nem hangot adni a bensőmben dúló üdvrivalgásnak és annak a panasznak, miszerint ma már HÁROM helyről is elküldtek a receptemmel.
A hölgy lehúzta a kódleolvasóval, és…újra lehúzta, és…újra lehúzta, és…ismét felütötte csúf fejét az üldözési mániám, mert ordított a szituációból, hogy BAJ VAN!!! A hölgy felvette a gyógyszert, és elindult vele kifelé. Vissza kellett fognom magam, hogy rá ne vessem magam a gyógyszerre, és addig harapjam, amíg el nem engedi, hogy kirohanhassak a zsákmánnyal.
Visszatért, és még néhányszor lehúzta a kódleolvasóval.
Diszkréten érdeklődtem:– BAJ VAN?
A hölgy (mint aki egy veszett kutyával találkozik) nem mert a szemembe nézni. Vizsgálgatta a receptet, és megállapította, hogy EZ NEM AZ A GYÓGYSZER. Odapislantottam a hőn vágyott dobozkára, és (amennyire én ezt a gyógyszert ismertem) semmi különbséget nem láttam a recepten szereplő és a ténylegesen ott lévő orvosság között…de mit értek én hozzá?
– Miért?
– Mert erre nem adható kedvezmény, és az ára 2300 Ft, de a recepten az szerepel, hogy kedvezmény jár rá.
GRRRRRRRRRRRRR, - gondoltam -…kérek áfás számlát, és bevasalom az Alapítványon a pénzt…GRRRRRRRRRRRR… imádni fognak, hogy még ezzel is húzom az időt…..GRRRRRRRRRR, hát még az Alapítvány….
A hölgy megint megfogta a dobozt, és jobbra távozott. Tipródtam egy darabon.
Mögöttem heveny lincshangulat kezdett kialakulni, miszerint valakinek ment a busza. Erről eszembe jutott az enyém is, és az órára nézve felfedeztem, hogy az én buszom bizony mostan gördül ki a pályaudvarról. Sebaj, csak kapjam meg végre a gyógyszert.
A hölgy visszajött, és véresen komolyan közölte, hogy:
EZ a gyógyszer nem AZ a gyógyszer, mivel AZ tabletta, EZ pedig drazsé.
– Ah. Hatóanyagában különbözik?
– Nem, csak az adagolásban.
A lehető legkedvesebben (amennyi fél óra várakozás után csak kitelt tőlem) rámosolyogva közöltem:
– Nem baj, majd adagolja úgy, ahogy rá méltóztatik írni, adja csak ide az EZ-t.
Akkor jónak és szükségesnek láttam bájmosoly kíséretében enyhén odaferdíteni, milyen rég óta vadászom a gyógyszer, és hogy NYOLC patikában jártam ma Pécsett, pedig egyből ide kellett volna jönnöm, hiszen itt olyan kedvesek és segítőkészek…!
Az impériusszal (HP) némiképp befolyásom alá vont hölgy végül leszámlázta a gyógyszert. Úgy tűnik azonban, hogy a bűbáj megszakadt, amíg a pénztálcáért nyúltam, mert a lelkiismeretes hölgy elrobogott harmadjára is.
És akkor minden véget ért…mert egy másik patikusnővel tért vissza, aki kiállított engem a sorból, mint a filmekben szokás, amikor a bankkártya alapján beazonosítanak egy tolvajt a boltban.Megalázva álltam félre, és hallgattam meg a másik nőt:
– NEM ADHATOM ODA A GYÓGYSZERT!
Ráadásképpen határozott hangon és a kezét felém nyújtva a zárójelentést követelte, ami alapján a gyógyszert kiírták.
– Izé…nincs zárójelentés, nem az enyém a gyógyszer.– De az ön neve szerepel a beteg aláírásánál.
– Azt mondták, úgy jó lesz.
(Rosszalló fejcsóválás)
A nő közölte, hogy most elmegy, és telefonál a kórháznak. És a doktornőnek. És kinyomozza, honnan van a recept. (Mert bizonyára illegálisan jutottam hozzá. Még hogy zárójelentés...!)
Elfontoskodott, és egy órán keresztül telefonált. Visszatérve tudtomra adta, hogy nem sikerült elérnie a doktornőt (minő meglepetés), a kórházban pedig semmit sem tudnak erről a receptről. (Mintha bizony mindent számon tartanának. Kőrözött gyógyszertolvaj vagyok.) Végül az érdekelte, hogy váltottam-e már itt ki receptet ÉN.
– Nem, csak orrcseppet vettem, és századszor mondom, hogy NEM AZ ÉN RECEPTEM, de ilyet sem váltottam még ki itt.
– Kérem a TAJ számát.Megismételvén, hogy nem az én gyógyszerem ez, ráböktem a recepten szereplő TAJ számra.
A nő beütötte a gépbe, és tudtomra adta, hogy nem váltottam még ki itt receptet.
Mielőtt szétvitt az ideg, nyeltem egy nagyot, és megkérdeztem, visszakaphatom-e a receptet. Akkor a nő megragadta a receptet, és se szó, se beszéd, elment vele az ajtón keresztül.Hoppá.
Namármost.
Igazán visszajöhetne, különben lekésem a követező buszt is. Remélem, nem a rendőrségnek telefonál, noha voltam már ott Mónival.
Visszajőve a kezembe nyomta a receptet (ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ, ÉLJEN!!!), és azt mondta, a másik patikában tartanak ilyen gyógyszert. Tablettát, nem drazsét.
Jólnevelten megköszöntem a segítőkészségét, és kimenve egy átkozottul nagyot ordítottam.
Elegem van az egészből. Most felmegyek a másik patikába, és felgyújtom, ha nem adják ide azt a gyógyszert.
A fenti patikában két pultnál három hölgy dolgozott. Kettő épp el volt foglalva, de a harmadik vetett rám és a kezemben lévő receptre egy pillantást (eskü, így volt!), és a mögöttem lévő asszonyhoz fordult (ő kullancsriasztót szeretett volna, olyat, ami szúnyogot is riaszt, és spray formátumú).
A kis szőke lóti-futi végre észrevett, és elkérte a receptet. Akkor megint parkolópályára kerültem, mert mellettem szolgálták ki az embereket, én meg várakoztam, de nem szóltam egy árva szót sem, csak előkészítettem a benzint és a gyufát J
Mikor már csak én voltam a gyógyszertárban, az egyik hölgy végre elment, és kihozott egy TELJESEN OLYAN DOBOZT, MINT A LENTI PATIKÁBAN.
– Ez nem az a gyógyszer, olyan már nincs. Most két félét gyártanak helyette, egyet, ami tabletta, és egyet, ami drazsé. Tabletta épp nincs, így drazsét fogok adni, beszélje meg a doktornővel, hogy írjon új receptet. 230 Ft lesz.
Szó nélkül kifizettem, köszönetet vakkantottam, és kisétáltam.Idehaza nyomozásba kezdtem. Kiderült, hogy Móni receptjét a doktornő egy 2009-es szakvélemény alapján írta ki, amit – mivel Móni tiltakozott az orvosi attrocitás ellen – ÉN szereztem oly módon, hogy bementem be a dokihoz, beszámoltam Móni gyógyszerhiányáról, a doki pedig megírta a szakvéleményt ANÉLKÜL, HOGY AKÁR CSAK LÁTTA VOLNA IS MÓNIT.
Az azóta eltelt két év alatt Móni kétszer volt kórházban a (gyógyszerrel alibi-kezelt) betegsége miatt, de egyszer sem adtak/készítettek új szakvéleményt, csak beadták neki a gyógyszert. A zárójelentések meg szőrén-szálán felszívódtak.
A mi doktornőnk pedig, aki korszerű módszereiről híres, a 2009-es szakvélemény alapján – ISMÉT CSAK MÓNI NÉLKÜL! – írta ki mindig a receptet.
A gyógyszert azóta kivonták a forgalomból, már csak eldugott kis vidéki patikákban tartanak belőle néhány dobozzal, de ott is kezd kifogyni a készlet.
A jövő héten be kell mennem a kórházba, és új szakvéleményt kérni a dokitól, ami megint kitart majd addig, amíg a következő gyógyszert is ki nem vonják a forgalomból.Egészségügy, én így szeretlek.
Van egy sztorija a magyar egészségügy helyzetéről? Megváratták, félrekezelték, megalázták, vagy ellenkezőleg, csupa jót tapasztalt? Küldje el történetét a praxisblog@yahoo.com címre, vagy használja megújult kórházértékelőnket!
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Aztmondodhogy 2011.09.17. 14:00:44
qbr 2011.09.17. 14:07:39
"Kiderült, hogy Móni receptjét a doktornő egy 2009-es szakvélemény alapján írta ki, amit – mivel Móni tiltakozott az orvosi attrocitás ellen – ÉN szereztem oly módon, hogy bementem be a dokihoz, beszámoltam Móni gyógyszerhiányáról, a doki pedig megírta a szakvéleményt ANÉLKÜL, HOGY AKÁR CSAK LÁTTA VOLNA IS MÓNIT."
A beteg elutasította az ellátást, de az orvos volt olyan rendes, hogy írt receptet, mert nem akarta, hogy a beteg annyira rossz állapotba kerüljön.
" A zárójelentések meg szőrén-szálán felszívódtak."
Nem szívódtak azok fel, csak neked, mint majdnem valakinek miért is adták volna oda?
"A mi doktornőnk pedig, aki korszerű módszereiről híres, a 2009-es szakvélemény alapján – ISMÉT CSAK MÓNI NÉLKÜL! – írta ki mindig a receptet."
Ja, meg kellett volna tagadnia a receptfelírást, mivel nem ment el a beteg hozzá. Akkor most arról írnál levelet.
Irkutszk 2011.09.17. 14:21:23
Ssanctuss 2011.09.17. 14:26:47
Az első patikában rövidre lehetett volna zárni, elfogadva a helyettesítő gyógyszert, és nem okoskodni feleslegesen. Ez bőven több a kedves nem diagnosztizált betegnek és a grafomániában szenvedő szoc. kollégának, mint amennyit elvárhatnának.
Irkutszk 2011.09.17. 15:00:36
Mindegyik helyen a szabályoknak megfelelően jártak el. Ez az igazság, nincs mit szépíteni rajta, az utolsó patikában a 'csak el legyen látva a beteg' elvet alkalmazták, sajnos a történet alapján helytelenül. Ugyanis Mónit kellene jól fenékbe billenteni!
Egyáltalán nem véletlenül olyanok a receptírási-, és kiváltási szabályok, amilyenek, és igencsak csodálkozom azon, hogy egy szociális munkás, aki ezt napi szinten csinálja, csak most ismerkedik ezekkel a szabályokkal. Ugyancsak csodálkozom azon, amit az előző kommentemben merészeltem szóvá tenni, mely szerint egy szociális munkás a patikust 'eladó'-nak titulálja, a gyógyszertárat meg szinte leközértezi. Ja, és hozzátenném előző kommentemhez: Nem 'pult', hanem 'tára'. (És ha már itt tartunk, akkor nem eladóhelyiség, hanem officina.)
1. patika:
Igen, a gyógyszerész feladatai közé tartozik az is, hogy lelkileg javítsa a betegek állapotát, közérzetét, ebbe az is beletartozik, hogy a tojásvásárlási szokásait meghallgatja a betegnek. Egy nagyforgalmú gyógyszertárban ez néha sajnos fárasztó, de most komolyan, azon a két másodpercen múlt Móni élete? És nem, nem szórakozásból hallgatja végig, hanem mert a kötelességei közé tartozik.
A 'nem szoktak tartani' részhez: Igen, a gyógyszertárak forgalom szerint készleteznek. Ha olyan gyógyszerről van receptünk, amely ritkább, akkor ugyanabba a gyógyszertárba megyünk, mert ott számítanak ránk, és rendelik, csak a mi egyéni szoc. kicsi érdekünkben. Ilyen jófejek a patikák.
2. patika:
Az, hogy száz évvel ezelőtt forgalomban volt egy gyógyszer (amikori időből származik Móni diagnózisa), az nem jelenti, hogy most is forgalomban van. A történetből is kitűnik, hogy - nagy csoda - fejlesztettek rajta valamit (a mindenségit a kutatóknak, hogy merészelték? még a végén kevesebb mellékhatással, jobb hasznosulással, esetleg könnyebb bevehetőséggel kerül forgalomba ugyanaz a hatóanyag).
3. patika:
Aláírni az 'ÁTVEVŐ' részt kellett volna. Amennyiben létezik 100 db-os kiszerelés, ezen esetben a 200 db-os nem adható ki a receptre. Hogy miért? biztonsági okokból. Elhiszem én, hogy egy kamu vizsgálatra egy kamu receptre egy kamu gyógyszer van felírva, ettől még az a szerencsétlen gyógyszer recept köteles, és mint olyan, egy havi adag adható ki belőle egy szimpla mezei receptre. Mivel a gyógyszerész és a gyógyszertár az az utolsó szakmai közeg, amelyből a gyógyszer a laikus kezébe kerül, ezért itt van az a pont, ahol ezek a szabályok a legkomolyabban jelentkeznek. Lehet reklamálni az Atyaúristennél, a törvényalkotóknál, és az OGYI-nál (azért a törvényalkotóknál, mert a gyógyszerforgalmazás és -kiadás közvetlenül törvényileg szabályozott). Ezeken a törvényi szabályozásokon sajnálatos módon a Nyiiif nem segít.
4. patika:
Amennyiben nem helyettesíthető egyik gyógyszerforma a másikkal, úgy azok nem helyettesíthetik egymást a recepten sem, tehát nem adható ki. Ennek oka az, hogy hiába ugyanaz a hatóanyag, más kinetikával (ójaj, Istenem, milyen szavakat használok) rendelkeznek, és a beteg akár súlyos állapotba is kerülhet emiatt. Mondok egy könnyű, mindenki számára egyértelmű példát: A beteg szed egy vérnyomáscsökkentőt, napi háromszor, azonban a létezik belőle hosszú hatóanyagleadású változat is. Ha egyszercsak ezt a hosszú hatóanyagleadásút kapja, és ugyanúgy szedi tovább, akkor túladagolja magát a gyógyszerrel. Gratulálok a patikusnak, megvédte a beteg, Móni állapotát.
Ja, és abból, hogy a gyógyszerész eltűnt, majd azzal a hírrel jött vissza, hogy menjen át a másik patikába, mert ott van belőle, a következőt jelenti, kedves szociális munkás: Felhívta az érdekedben a másik gyógyszertárat, és megkérdezte, hogy van-e nekik ebből a gyógyszerből. Úgyhogy ne panaszkodj nekem a rossz bánásmódra, mert dühbe gurulok.
5. patika:
Igen, van az úgy, hogy a doboz ugyanúgy néz ki. Épp ezért van patikában, és nem a közért polcairól levehető. És mint hosszúra sikeredett kommentem elején írtam, azon az alapon kapta meg a beteg a gyógyszert, hogy csak legalább legyen ellátva, HISZEN már tudomásuk volt arról, hogy több gyógyszertárban nincs meg a megfelelő tabletta, mert a másik patikus felhívta őket telefonon. (Most ide gondoltam valamit, de kitöröltem.)
Ez a poszt egészen pontosan leírja, hogy mivel is gond van, csak éppen az nem az egészségügy, amely igencsak alaposan ellátja kedves Mónit, hanem a BETEG, aki még arra sem képes, hogy elmenjen a kivizsgálásokra. Ennek cserébe jár neki szociális munkás, gyógyszer (90%-os támogatásra), orvosi és gyógyszerészi asszisztencia, csak hogy nyugodt szívvel szedhesse tovább a ki tudja, mennyire jó gyógyszerét, és lehetőleg még jobban szétszedje az egészségét. Magam is, engedje meg, hogy így a távolból szívből gratuláljak! Ezekért a betegekért érdemes IGAZÁN küzdeni, kutatni, fejleszteni!
(Nekem van rá ötletem, hogy milyen gyógyszerről van szó, de már csak azért se mondom meg. Akinek szüksége van ilyesmire, forduljon orvoshoz.)
qbr 2011.09.17. 15:18:11
Irkutszk 2011.09.17. 15:20:11
Grrr, megyek is el a géptől.
Irkutszk 2011.09.17. 15:21:02
DreamerX 2011.09.17. 19:30:13
"Az azóta eltelt két év alatt Móni kétszer volt kórházban a (gyógyszerrel alibi-kezelt) betegsége miatt, de egyszer sem adtak/készítettek új szakvéleményt, csak beadták neki a gyógyszert."
A beteg (aki egyébként vásárló is, mert fizet érte, hogy elássák, vagy kártyája, jogosult (csak tudnám mire)) járt orvosnál, látta több is a kórházban, feltéve, hogy ránéztek.
2011.09.17. 19:50:49
Amúgy a @szabidoki: által leírtakon kívül azért is buta a posztoló, mert a Kossuth téren nem kell 10 percet várni a gyógyszertárra, ha zavarja a beszélgetés, akkor menjen át legközelebb az Árkádba (bocs, ez nem reklám remélem), vagy a legjobb tapasztalataim a Kórház téren vannak a Garay utca felé lévő gyógyszertárral. Szóval ha kell egy gyógyszer, Pécs belvárosában igenis meg lehet kapni.
Csak nem rossz recepttel meg rossz történettel kell menni. Az őzike pillantás gyomorforgató volt.
Dr.laikus PhD 2011.09.17. 20:05:24
Az idézet meg imígyen folytatódik véletlenül:
A zárójelentések meg szőrén-szálán felszívódtak. Ha ez így van, akkor a szakorvosi javaslat is itt kéne legyen.
Csak a poszt hitele miatt...
Bizonyos gyógyszereket csak és kizárólag szakorvosi javaslatra írhat fel háziorvos.
A javaslat fél évig él, utána vizsgálat, újabb javaslat.
Semmiféle jó szándék nem vezethet oda, hogy egy epilepsziával. kezelt beteg gyógyszerét "csak úgy" felírják, bemondásra, vizsgálat nélkül.
Valami rémlik szoc. munkásunknak is, mert ezt írja:
"A jövő héten be kell mennem a kórházba, és új szakvéleményt kérni a dokitól."
Javaslatot, de azt is csak vizsgálat után ad a szakorvos a háziorvosnak.
A szociális munkásnak egy dolga lehet, elkíséri a beteget.
Akinek persze nincs semmi hatalma, mert a jogosítványa kizárólag a segítésre jogosítja.
Arra végképp nem, hogy bemenjen egy kórházba a szakorvoshoz és látatlanban kapjon egy javaslatot egy merőben új gyógyszerre egy epilepsziás beteg számára.
Agyrém. Alaposan is és látszólag is.,
isolde 2011.09.17. 23:07:44
A "szakorvosi javaslat", amire kommentelők utaltak, az egy külön papír, amit ha kiad a szakorvos, akkor a szakorvosi javaslattal 90 % térítésű gyógyszert hat hónapig 90 % kedvezménnyel írhatja fel a háziorvos. A szakorvosi javaslat megléte vagy hiánya csak a gyógyszer árán változtat. Hogy milyen gyógyszert kell szedni, az a zárójelentésen van.
Ha a zárójelentés felszívódott, akkor a kedves beteg vagy szociális munkása befáradhat a kezelő kórházba és kikérhet egy új másolatot. Van, ahol fizetni kell a fénymásolásért, de különben adnak.
Irkutszk 2011.09.18. 03:21:37
batgirl · http://enbatgirl.blog.hu 2011.09.18. 08:18:44
zagadka 2011.09.18. 08:59:35
Nincs igazuk, pl Szabidokinak nagyon nincs.
Nem fogok cáfolgatni
Dr.laikus PhD 2011.09.18. 09:04:30
Így könnyű...
A posztolók is úgy írnak általában butaságot, hogy azt hiszik övék a bölcsek köve.
Ha mégsem, lesz aki azt mondja, hogy de.
Miért?
Csak!
zagadka 2011.09.18. 09:09:49
De nincs energiám a vitára, túl lassű ez így.
zagadka 2011.09.18. 09:17:36
Nem, szó sincs róla. A többivel továbbra is egyetértek.
2011.09.18. 11:38:13
Ki ne találjuk már, hogy itt ő van legorombítva.
@Irkutszk: És hogy haladsz? :-)
rikitiki 2011.09.18. 12:35:22
Zagadka, ha nincs időd érvekkel megvédeni, amit mondasz, akkor hozzászólni is felesleges. Azért kíváncsi lennék, hogy pont te, aki a hatékonyságot, és a következmények hiányát kéred számon, hogyan érvelsz a nyilvánvaló hülyeségek, visszaélések és szabálytalanságok mellett.
rikitiki 2011.09.18. 12:37:11
...
"Sikerült este egy tetanuszoltásra feljogosító sérülést szereznem. Vártam a sorom az esti ügyeleten, amikor jött egy tag, hogy nincs neki biztosítási kártyája, de van social security-je(ez kb a társadalombiztosítási számnak felel meg.)
Az ügyintéző rezzenéstelen arccal kezdte meg a felvételét, noha biztosítási kártya nélkül biztos kissé sokat számláznak. Azon gondolkodtam, hogy itt nem ül ki az ügyintézők fejére semmilyen gondolat, ami nem a munkájukat érinti. Nem kezdte neki mondogatni, hogy hát ez így nem valami jó, esetleg nem fogják bevenni, nem kezdett tanácsokat osztani, vagy fejet csóválni, uram bocsá' a kolléganőjével félhangosan megtárgyalni az "ilyeneket".Professzionálisan viselkedve csinálta a munkáját, és gondolom, ha megakadt volna egy ponton túl, akkor szólt volna csak a páciensnek.
A gyógyszertár este 10-ig van nyitva, 9:59-re estem be, előttem várakozott egy nő.Éppen akkor mondták neki, hogy vissza kell jönnie másnap, mert valami gond van a receptjével. A nő nem fanyalgott, nem káromkodott, nem sóhajtozott a hírre, hanem megköszönte a tájékoztatást, és elment.
10:02-re kerültem sorra, nem hajtottak el. Megkérdezték hogy még most szükségem van-e a gyógyszerre, ha nem, holnap is felvehetem, mert elvileg zárva vannak. Mondtam, hogy nekem most kéne. A hölgy kedvesen és mosolyogva mondta, hogy üljek le, és ahogy megcsinálta a rendelést, szólít. 10:12-kor vettem át a gyógyszerem. Nem éreztették velem, hogy nekik miattam kellett túlórázniuk. De nem is lehetett látni rajtuk. Megint ugyanaz a viselkedés, amit máshol is megfigyelni.
Én még soha nem találkoztam itt ideges ügyintézővel, pénztárossal, nővérrel,recepcióssal, bankossal stb. Nem éreztem magam kiszolgáltatva a pult mögött álló esetleges hangulatának, vagy annak, hogy szimpatikusnak tart avagy sem, soha nem láttam ügyintézőt telefonálni, amikor az ügyfél az orra előtt ült, hacsak nem az ügyfél ügyében. Arra is nagyon ügyelnek, hogyha valamit nem tudnak, nem az ügyfél-páciens-beteg orra előtt kezdik egymást kérdezgetni, (aminek otthon mindig az lett a vége, hogy oda többet nem szívesen ment az ember.) Telefonos ügyintézéskor én magam rendszeresen bepipultam jó magyar szokás szerint, de ők a nyugalom szobraként válaszoltak. Egy idő után rájöttem, hogy arrogánsság nélkül is komolyan vesznek, és úgyis igyekszenek megtenni a szolgáltatásuk máskori igénybevétele reményében a legtöbbet, amit tehetnek."
(eletamerikaban.freeblog.hu/)
Volna mit eltanulni az amcsiktól. Sajnos ezekre a dolgokra itthon, akárhogy dolgozik ellene az ember, rá vagyunk szocializálódva, a dühre, a szitkozódásra, a türelmetlenségre, az irigységre, hogy a jókedvet szégyen mutatni, hogy a mosollyal spórolni kell stb. És nagyon nehéz ellene tenni, generációról generációra öröklődik, már a gyerekek is ebbe nőnek bele, csak akkor lehet szakítani vele, ha elmegy az ember?
...
Irkutszk 2011.09.18. 13:09:49
zagadka 2011.09.18. 16:02:40
Én mást olvastam ki ebból az egészből.
De akkor röviden páe szó:
A posztoló kapott egy receptet. Nem az övé.
Ha hamis nem az ő hibája. Ha nehezen beszerezhető, az se az ő hibája. Rossz helyen írta alá?! Kivel nem fordult elő?
Receptról ennyi.
Voltak szubjektumok. Ezt is MIND ellene fordítottátok. Lehet, hogy jogosan, lehet, hogy nem. Felteszem, itt mindenki mosolyogva hallgatja, ha előtte recepteket csereberélnek...
Patikák. Védhető lenne, ha végül nem kapta volna meg, mindenki ragaszkodik a szabálhoz.
De végül - lehet, hogy szabálytalanul - megkapta. Ez egyrészt igazolja a kitartását, másrészt felmerül kérdés: Ha van ahol szemet lehet húnyni, akkor miért nem lehetett már előbb?
Szóval, ha minden igaz, kapott egy rossz receptet, aminek a az elfogadását kénye- kedve szerint tették a ptikákban.
Ki vagy mi működik akkor rosszul?
Sajnos nincsen minden poszthoz egy fél napom. Ez van, néha dolgoznom is kell. Veled elég alaposan "elbeszélgettünk". Szeretném tudni, hogy mennyi hatása volt nálad?
Ezért nem akartam érvelni, csak egyet szavazni. Néha megteszem máskor is. Azért majd fogok vitázni is, hogy hiteles legyek.
zagadka 2011.09.18. 16:06:14
Kérdeznék mást. Ha jól vettem ki. külföldre mentél. Az érdekelne, hogyan fogadnak el a betegek? A prekoncepcióm az, hogy többet kell mutatni, mint egy helyinek.
2011.09.18. 16:46:30
Alapvetően tetszik itt. :-)
Dr.laikus PhD 2011.09.18. 17:04:08
Az epilepszia kezelése - általános tudnivalók
Az epilepszia legfontosabb kezelési módszere a folyamatos gyógyszeres kezelés. Az epilepszia ellenes gyógyszerek azonban jelenleg nem képesek az epilepszia meggyógyítására, csak a rohamok megelőzését várhatjuk tőlük. A tartós gyógyszeres kezelés elkezdése akkor indokolt, ha kiváltó tényezők nélkül is már legalább két roham jelentkezett illetőleg akár már az első roham után is, ha vagy az EEG kóros, vagy találunk feltehetően epilepszia keltő agyi elváltozást az MR vizsgálattal. Számos gyógyszerrel rendelkezünk manapság és ezek közül az epilepszia típusa, a rohamok jellege, a beteg kora, neme és egyéni tulajdonságai valamint a gyógyszer sajátságai alapján választunk. A gyógyszeres kezelés egy vagy több antiepilepsziás szer folyamatos szedéséből áll. Indokolatlan egyszerre több szerrel indítani a kezelést, a betegek túlnyomó többsége az egy szerrel történő kezelésre is roham mentessé tehető. A több gyógyszerrel való kombinált kezelésnek csak a súlyos, nehezen kezelhető esetekben van létjogosultsága.
A kezelést egyes antiepilepsziás gyógyszerek esetében a szer vérben való mennyiségének ellenőrzésével kontrollálhatjuk. Ezt egy új gyógyszer beállításakor érdemes segítségül hívni, illetve akkor, ha kezelés nem kellően hatásos, vagy mellékhatások jelentkeznek.
Az éveken át folyó gyógyszeres kezelés megszokása és teljesítése nehéz feladat; a sokszor ismételt adag- és gyógyszermódosítás, szoros együttműködést igényel beteg és orvosa között. A beteg feladata, hogy megtanuljon együtt élni a gyógyszerszedéssel. A kezelés mindenképen hosszú távú, minimálisan is pár évre szól. Különböző epilepsziás kórformáknál különböző időtartam után lehet a gyógyszerelés fokozatos leépítését megkísérelni. Ez orvosi szakértelmet igényel, semmiképpen sem tanácsoljuk ebben az öntevékenységet a betegeknek, mivel a gyors elhagyásnak roham visszacsapás lehet a következménye. Az epilepsziás kórformák egy részénél, noha nagyon jó esélyei vannak a tartós roham mentesség elérésének, a gyógyszert továbbra sem lehet elhagyni a felnőttkor végéig sem. Tehát vannak olyan epilepsziás görcskészségek (rendszerint genetikus okokból) amelyeknél csak gyógyszerrel lehet (sikerrel) kompenzálni a görcsre való hajlamot.
Forrás:
Az epilepszia kezelése - általános tudnivalók
A fentiek elolvasása után kérlek ítéld meg magad a szociális munkás írásának a hitelét.
Ezt elképzelhetőnek tartod epilepsziás beteg esetén?
"Idehaza nyomozásba kezdtem. Kiderült, hogy Móni receptjét a doktornő egy 2009-es szakvélemény alapján írta ki, amit – mivel Móni tiltakozott az orvosi attrocitás ellen – ÉN szereztem oly módon, hogy bementem be a dokihoz, beszámoltam Móni gyógyszerhiányáról, a doki pedig megírta a szakvéleményt ANÉLKÜL, HOGY AKÁR CSAK LÁTTA VOLNA IS MÓNIT."
A hatékonyság okán szerintem érdemes elolvasnod alaposan, ha már leírod a véleményed úgy, hogy közlöd - itt a pont - az egész tovább nem érdekel.
rikitiki 2011.09.18. 18:19:52
"De végül - lehet, hogy szabálytalanul - megkapta. Ez egyrészt igazolja a kitartását, másrészt felmerül kérdés: Ha van ahol szemet lehet húnyni, akkor miért nem lehetett már előbb?"
Egészen eddig a szabályok megsértését kérted számon az eü. dolgozókon, illetve, hogy az miért marad következmény nélkül - ezek után csatlakozol a betegek részéről 90%-ban jelentkező nézőponthoz, ha a szabály nekem jó, akkor tartsuk be, ha nekem nem jó, akkor miért tartjuk be? Ez így komolytalan. Főleg mérnöktől. Ezzel nem vagy vitaképes nálam.
A recept is érdekes, ha hamis nem az ő hibája, ha nehéz beszerezni nem az ő hibája... hát ez meg hol és kinek érdekes? Nem az az érdekes, hogy az ő hibája, hanem ha hamis, ha rossz, ha téves, akkor ne számítson arra, hogy kiadják neki. De számon kérni hogy nem adják ki, végképp hülyeség.
zagadka 2011.09.18. 18:28:17
Sok sikert!!!
zagadka 2011.09.18. 18:37:44
Komolyan kedvellek. (Őzikeszemek, ha vki úgy akarja) de néha nem értelek. Mintha kicsit ingadozna a véleményed, talán attól függően, hogy mi is történik Veled aznap. Ezt nem a mostani válaszodra írtam, csak úgy általában.
Vissza a földre.
Az én olvasatomban ez a sztori egy receptkiváltás, ami elhúzódott. Utólag már lehet tudni, hogy mit kellett volna tenni, de továbbra se a posztolót kárhoztatnám.
Már sokszor leírtam, hogy a hozzászólások nem ritkán önmagukban is értékelhetőek. Lényegtelen, hogy az eredeti poszt igaz-e vagy sem.
Ha nekem lenne egy receptkiváltás ekkora herce-hurca én se lennék boldog.
zagadka 2011.09.18. 18:40:06
zagadka 2011.09.18. 18:54:51
Kár, hogy a kérdésemre nem válaszoltál, kíváncsi lettem volna.
Maradjunk abban, hogy szeretném ha lennének szabályok! Ezt tartom.
Én itt most arra próbáltam rámutatni, hogy volt aki aki azt mondta, hogy fogadja el, hogy nem kapta meg a bogyót, amikor nem olyan kiszerelés volt, nem olyan mennyiség, stb. Volt olyan válasz is, hogy örüljön, hogy egy sokadik helyen végül is megkapta!
A kettő algoritmus kizárja egymást. Ez nem vita kérdése.
A recept meg nem volt formailag hamis. Több helyen is elfogadták volna.
Próbálok egyértelműen fogalmazni, ennek ellenére, néha egész másra kapok választ, mint amit mondani szándékoztam.
Ezért is szerettem volna csak egy szimpla, egyértelmű megjegyzéssel elintézni a dolgot.
Amit azért megismétlek:Jogos a posztoló méltatlankodása.
Tulajdonképpen ki az aki megitélheti, hogy milyen vélemény jogos vagy jogtalan?
qbr 2011.09.18. 18:58:48
Vannak az életben dolgok, amik nem azonnal történnek, néha utánajárást igényelnek. Akár több órásat is. Például egy receptkiváltás is lehet ilyen eset, ha az ember egy forgalomból kivont gyógyszert szeretne.
Ami engem a levélben feldühített, hogy csak, mert utána kellett járnia (felvállalta, nem? ezért lett szoc. munkás, nem? kereshet más állást, ha zavarja, hogy időbe kerül bizonyos dolgok elintézése, ugye?), több, a munkáját tökéletesen és megfelelően végző patikusra tett kifejezetten dehonesztáló megjegyzéseket, úgy állítva be őket, mintha nem végezték volna megfelelően a munkájukat.
Arról már nem is beszélek, hogy konkrét patikákat megnevezett, amellyel az illető intézmények rossz hírnevét keltette - és ez akár az adott patikák forgalmán is megmutatkozhatna.
Irkutszk leírta, hogy az általa szidott patikusok
- foglalkoztak a betegekkel
- próbáltak neki tanácsot adni abban, hogy jobb, korszerűbb gyógyszert kérjen az orvostól
- telefonáltak más patikába, hogy hol elérhető az általa keresett gyógyszer
- megpróbálták felhívni az orvost, hogy tisztázzák vele, hogy mit írt fel, mit adjanak esetleg helyette
Fel nem foghatom, hogy ez alapján a levél alapján mi a gondod a patikusokkal? Mit kellett volna még csinálniuk?
Az a fő hibájuk, hogy az EÜ-ben dolgoznak, és akkor már élből nem lehet igazuk, ugye?
zagadka 2011.09.18. 19:37:20
Csak magamat okolhatom, most már nem szabadulok.
A szubjektív elemekkel nem foglalkoznék. Nem voltunk ott, lehet így is, úgy is. Valóban nem mutatott tül nagy tiszteletet. Bár ezen a téren - véleményem szerint - mintha szereptévesztés lenne. Mármint, hogy ki tisztelje a másikat. Érzek némi rendőr pertut néha.
Írod:"EÜ-ben dolgoznak, és akkor már élből nem lehet igazuk"
Megfordítom, ha beteg (vagy itt most gyógyszerkiváltó), már nem is lehet igaza? Mi lenne, ha elfogadnátok, hogy nem bántak vele megfelelően? (Mégegyszer mondom, nem tudjuk, hogy is történt) Ez fel se merült. Autómatikusan nem volt igaza. Mint itt a poszton legtöbbször.
"kereshet más állást"
Ezt a magas labdát miért adtad?
Ez a blogon - más összefüggésben - már elhangzott, nem is egyszer. Nagy méltatlankodás lett belőle. Az érintettek sose akarták meghallani.
2011.09.18. 19:58:53
Visszatérve a sztorira, azt neked is el kell ismerned, hogy a felháborodás mértéke nem áll egyenes arányosságban a posztoló problémájával.
Irkutszk 2011.09.18. 20:04:02
2011.09.18. 20:10:16
zagadka 2011.09.18. 20:13:44
zagadka 2011.09.18. 20:14:48
qbr 2011.09.18. 20:50:31
"A szubjektív elemekkel nem foglalkoznék"
Nem szubjektív elemei ezek a történetnek, hanem a levélíró által megfogalmazott állítások. Negatívumként írt le olyanokat, amik az érdekében történtek, vagy azt, hogy az "őzikeszeméért" a patikus nem akart szabály- illetve törvényellenesen viselkedni.
"Mi lenne, ha elfogadnátok, hogy nem bántak vele megfelelően? (Mégegyszer mondom, nem tudjuk, hogy is történt) Ez fel se merült. Autómatikusan nem volt igaza. Mint itt a poszton legtöbbször."
Miért fogadnánk el, mikor megfelelően bántak vele (ha nem tudjuk, hogy történt, miért gondolod, hogy nem bántak vele megfelelően - én abból indulok ki, amit leírt, se többől, se kevesebből).
Sokszor kap a posztoló hideget-meleget (bár általában nem tőlem:), és még azt is elismerem, hogy sokszor nem jogosan, de ebben a konkrét, vicceskedni próbáló fogalmazmányban a patikusok nem sok mindenről tehetnek.
De ha te másképp gondolod, kérlek írd le, hogy melyik patikus mit csinált rosszul.
zagadka 2011.09.18. 21:03:56
"miért gondolod" Mert panaszkodik.
"melyik patikus mit csinált rosszul."
Vagy az, amelyik nem adta oda mert drazsé vs. tabletta/100db vs 200db. vagy amelyik odaadta drazsé vs. tabletta. Bár ez utóbbi valóban jó fej volt.
Most reggelig elköszönök
2011.09.18. 21:24:51
Meg a tengerparton mindig ott monokiniznek a fiatal lányok, nem győzök pironkodni, mikor a barátnőm lejön hozzám munka után a strandra.
zagadka 2011.09.19. 10:04:43
Így elfogadod?
tódór piroska 2011.09.19. 10:48:29
Barcelona egyébként is fantasztikus, mindig fájó vágyódással gondolok a Ramblasra és Gaudi Szent Családjára.
Fiatal orvosként ott élni, dolgozni...
qbr 2011.09.19. 10:50:59
A levélíró kb. 8 patikust szidott személy szerint. Ebből 7 teljesen szabályszerűen járt el, és többen még többet is tettek a feladatuknál azzal, hogy próbáltak tanácsokat adni, telefonálni, hogy segítsenek.
Nem érzem jogosnak a levélíró panaszát.
zagadka 2011.09.19. 11:06:39
"mediterrán életstílus, napsütés, tenger, stb" Jamon, sangria ...
Ha választhatnék, akkor Spanyolország...
zagadka 2011.09.19. 11:10:22
Mille38 2011.09.19. 12:17:24
:)) mindenesetre érdekes képzettársításokra ad alkalmat az eü. helyzetével és életünkben (meg annak bevégzésével) betöltött szerepével kapcsolatban.
DreamerX 2011.09.19. 12:42:31
De azért a sors keze. Mert jelenleg nekem nagyon úgy tűnik, hogy a beteg leginkább azért fizet, hogy elássák.
Olvastam itt már nem egy bejegyzést, meg a kommenteket.
A bejegyzések jó részében az derül ki, hogy a rendszerben valami félrecsúszott, és a beteg nem gyógyult meg, sőt, sok esetben meghalt. De aztán a szakértők itt mindig megmagyarázzák, hogy minden egészségügyis, aki a beteggel érintkezett szabályszerű volt, és a hivatása csúcsán állt, "még többet is tett, mint kellett volna".
Könyörgöm! Nem az a feladatuk, hogy gyógyítsanak? Ha a beteg nem gyógyult meg, akkor az alapfeladatukat végül is nem teljesítették! Nekik nem az az alapfeladatuk, hogy megköveteljék a betegtől, hogy megfelelő időben, és megfelelő ajtón bejöve, a megfelelő mondatokat mondva (és közben háromszor előírásszerűen leborulva, majd a megfelelő mennyiségű hálapénzt odacsúsztatva, az egészségéért fohászkodjon), hanem hogy meggyógyítsák.
Nem a betegnek kell ismernie az összes eü. rendelkezést, házi szabályt, a doktor úr vérmérsékletét, és az asszisztens frusztráltságának mértékét. A betegnek nem az a foglalkozása, hogy beteg. Ő egy tanár, taxisofőr, vagy könyvtáros, vagy a jó ég tudja mi, aki remélhetőleg a saját szakmáját jól tudja. Az, hogy beteg, az egy (remélhetőleg) átmeneti állapot, amire nem készült fel, lévén nem jövőbelátó, tehát nem fogja a balesete/rosszulléte előtt két nappal megnézni a neten, hogy éppen most melyik kórházba, milyen beutalóval kell mennie, és azt sem veszi figyelembe ezen esemény bekövetkeztekor, hogy a mentőknek/doktor úrnak most éppen alkalmas-e az ő ellátása, vagy teher. Ő nem akarja, hogy ez vele megtörténjen, tehát nem tervezi előre, és nem készül rá, akkor meg nem feltétlen azzal van elfoglalva, hogy tájékozódjon.
Ellenben az eü.-ben dolgozóknak ez a MUNKÁJA. Ők ott dolgoznak. Ha azt nem várják el, és nem szeretik, ha a beteg tájékozott (Mert sokan nem szeretik), akkor azt se várják el, hogy mindent tudjon arról, hogy neki éppen most az eü. bürokrácia melyik útvesztőjébe kell belevetnie magát. Azt az eü-snek kell tudnia, és kész.
zagadka 2011.09.19. 13:33:23
Irkutszk 2011.09.19. 13:51:53
" És mint hosszúra sikeredett kommentem elején írtam, azon az alapon kapta meg a beteg a gyógyszert, hogy csak legalább legyen ellátva, HISZEN már tudomásuk volt arról, hogy több gyógyszertárban nincs meg a megfelelő tabletta, mert a másik patikus felhívta őket telefonon."
Azért kapta meg a gyógyszert az utolsó patikában, mert azok tudtak róla, hogy máshol sincs a tabletta.
Dr.laikus PhD 2011.09.19. 14:02:46
Tök mindegy miről szól a poszt.
Lényeg a prekoncepció és itt beidézve az írásod, aminek egyetlen egy mondata erre a posztra nem működik.
A szociális munkásnak az a dolga, hogy tudja mi és hogyan működik.
Szociális munkásnak egy krónikus betegről aki ráadásul epilepsziás nem ad egyetlen neorólgus sem szakvéleményt látatlanban, javaslatot támogatott gyógyszerre pláne nem.
Nem a gyámoltja, csak segítségre szorul.
Az elején az írja, hogy nem diagnosztizált, csak vélelmezett, aztán utána néz és kiderül, hogy az egészet ő intézte...??????
Közben persze van egy-két haszna a posztnak, amiről hozzáértő tud információt adni, pl. patikus mikor és miért adhat gyógyszert a felírt helyett ésatöbbi, ésatöbbi.
Abba köttök bele, nem értve csak a prekoncepció mentén szemellenzővel gondolkodva... :(((
Kamu az egész poszt úgy ahogy van. Egy fontoskodó szoc.munkás önsajnálata.
Linkek azért vannak, hogy elolvassátok, Ha valamiről nincs fogalmatok - azért van a net, hát nézzetek utána.
Különben elbeszélünk egymás mellett és csak cincáljuk egymás idegeit.
zagadka 2011.09.19. 14:14:01
Vagy, ha a kellően nagy kört bejárva visszamegyek oda, ahol szintén van ugyanez a kiszerelés, akkor már megkaphatom?
Én összevisszaságot látok, esetlegességet.
A leírt eseménysort továbbra se tartom az ésszerűség netvábbjának. És továbbra se biztos, hogy örülnék, ha ezt a sétát velem tetetik meg.
Azt megértem, hogy Téged bánt.
Talán jogosan bántotta a posztolót is.
qbr 2011.09.19. 14:28:43
Nem, nem számíthatsz rá.
Mint ahogy arra sem számíthatsz, hogy egy bankfiókban adnak neked pénzt, ha nem tudod magad megfelelően igazolni. Előfordulhat, hogy találsz olyan pénztárost a 10. bankfiókban, aki ismer, és nagyon rendes, és nagyon megértő és valamiért megbízik neked, és kiadja a pénzedet. De ettől még nem építhetsz erre, és nem következetlen a bankrendszer, hanem az adott konkrét személy kockázatot vállalt fel azzal, hogy megbízott benned.
Irkutszk 2011.09.19. 15:13:56
A hiba nem a gyógyszertárakban történt.
zagadka 2011.09.19. 15:20:56
De, megtörtént. És baj, hogy megtörtént.
A nagyobb baj, hogy velem bankban is megtörtént. Nem is kérték személyit. Én kérdeztem vissza, hogy akkor most mondhatok egy másik számlaszámot is, amiről felvennék? Volt kis meghökkenés. De ez mellékvágány. Felejtsük el!
Ezen nem kéne huzakodni, mert ez nekem egyértelműen ellentmondás.
Nem jár neki, fogadja el!
Nem jár neki, de azért mégis mekaphatja, örüljé bameg!
DreamerX 2011.09.19. 15:21:56
Ha nem számíthat rá, akkor mért küldték tovább más patikákba? Akkor ez félretájékoztatás.
DreamerX 2011.09.19. 15:23:23
Semmit nem érettél meg abból amit írtam, és nem azért, mert nem tudnád, hanem mert nem akarod.
A magyar egészségügy helyzete és működése jelenleg a híres mondással jellemezhető: az operáció sikerült, a beteg meghalt.
Mindenki kiváló, mindent tud, okos, jó, szorgalmas elhivatott, csak a betegek hullanak köröttük, mint a legyek.
zagadka 2011.09.19. 15:29:06
Azt hiszem, ebben maradunk.
Konklúzió? Megint 2.
Én megint elköszönök.
qbr 2011.09.19. 15:53:10
A poszt arról szólt, hogy milyen szörnyen elbántak vele egy rakás pécsi és siklósi patikában, mire többen leírtuk, hogy nem, nem bántak vele szörnyen, sőt, kifejezetten segítőkészek próbáltak vele lenni. Az utolsó helyen pedig annyira segítőkészek próbáltak lenni (merthogy egészségügy, merthogy betegekről van szó, merthogy végighallgatták az egész "kálváriát"), hogy még egy szabályozást is hajlandó volt megszegni a patikus. Nem mérget adott ki neki, nem drogot adott ki neki, nem öntötte le sebbenzinnel és gyújtotta fel, hanem vállalta annak a felelősségét, hogy az általa kiadott gyógyszer megfelelő lesz a betegnek. Ez itt az ő személyes felelőssége, amit lehet, hogy azért vállalt, mert korábban kutatógyógyszerész volt és ez volt a kutatási területe, vagy beszélt erről egy orvossal korábban másik ügy kapcsán (ezt próbálta ugye meg egy másik patikus - szintén kifejezetten segítőkészen), nem tudjuk, a lényeg, hogy ez nem rendszerszintű kérdés, hanem egyéni gesztus volt a részéről.
@DreamerX:
Milyen félretájékoztatás? Azért küldték mindig tovább másik patikába, mert nem volt készleten, és mivel forgalomból kivont gyógyszerről volt szó, rendelni sem tudtak belőle. Egyik patika nem ismeri a másik készletét, ezért kell máshol megpróbálni.
DreamerX 2011.09.19. 16:06:58
Nem, ez így félretájékoztatás. Az első patikusnál a következőknek kellett volna elhangzania rögtön:
- a gyógyszer ebben a kiszerelésben már nincsen forgalomban
- más kiszerelésben igen
- a másik fajta kiszerelést erre a receptre nem kaphatja meg
- két lehetősége van: vagy próbálkozik más patikákban, hátha valahol még maradt belőle készlet, de kicsi a valószínűsége, vagy felíratja a másik kiszerelést az orvossal.
Ez lett volna egy korrekt tájékoztatás.
Ha a tojás élettani hatásairól lehet csevegni, akkor erről is kéne.
qbr 2011.09.19. 16:17:03
A patikus azt mondta, hogy nincs ilyen gyógyszerük. Volt? Nem. Félretájékoztatott? Nem.
Braincelle 2011.09.19. 19:21:29
Kedves DreamerX! Vásárlóról beszélsz. Nem tudom, volt-e már, hogy olyasmit akartál vásárolni egy boltban, ami nincs. Ilyenkor, ha az adott cégnek van több társboltja, akkor gyakran megnézik az adatbázisban, esetleg felhívják azt a boltot, hogy van-e még a megkívánt áru (ez csak néhány éve van így). Olyat én még nem láttam, hogy a svéd bútorboltba azt mondják, hogy "nincs, de megkérdezem önnek a négy betűs k-val vagy az ötbetűs d-vel kezdődőben". Ehelyett azt mondják, hogy sajnálom, nincs. Sok helyen kifejezetten tilos konkurens céget ajánlani.
Tehát ha Te kizárólag vásárlónak nézed a patikába belépő embert, akkor a gyógyszertárak kifogástalanul jártak el. Nyilván mindannyian tudjuk, hogy a gyógyszervásárlás nem egyenlő a cipővásárlással, egyrészt mert csak azt a gyógyszert tudod megvenni, amit az orvos felírt, másrészt, mert a gyógyszerész jogilag felel azért, hogy milyen gyógyszert adott ki.
Ennél a posztnál azt látom, hogy két külön témát mosunk össze, pontosan a posztoló terjengős, szubjektív, hatásvadász stílusa miatt.
1. Igen, szar lehet nyolc gyógyszertárba futkosni. Nem lenne hülyeség valamilyen fejlesztést kitalálni ennek elkerülésére, mondjuk valami olyasmit, hogy a neten a patika honlapján felsorolják, hogy melyek az azonnal beszerezhető, melyek a rendelés útján beszerezhető szerek. Lehetne olyan kis netes válaszolgató emberke, mint a svéd bútorbolt honlapján. (Hozzáteszem, hogy a gyógyszertárak telefonszámai, a patikák elhelyezkedése helyszín, Budapesten pedig kerület szerint a google-ben kereshetőek. Ha nem banális gyógyszert kellett venni, volt, hogy én például felhívtam a patikát, hogy van-e náluk az adott szer. A posztot nem egy kétségbeesett beteg, hanem egy szociális munkás írta, akinek nemhogy egyedül rugalmasan kellene ilyen ügyeket megoldani, de neki kellene a gondozottakat logisztikai segítséggel ellátni. Ha ért a szakmájához, akkor tudta, hogy fel is hívhatná a gyógyszertárakat. Az első gyógyszertárban kiderülhetett számára, hogy ez egy problémás szer. Még akkor is dönthetett volna a futkosás helyett a telefonálás mellett. Így szerintem az ő felelőssége is az egész).
De valóban, igazat adok zagadka-nak abban, hogy a probléma, amire felhívta a figyelmet, létező és a betegek életét megnehezítő jelenség.
2. Többen szeretitek itt az "egészségügy egy szolgáltatás" modellt. Rendben, engem mérsékelten zavar ugyan, de nem a szellemisége, hanem a "szolgáltató" szó, én egyetlen embert sem tartok szolgáltatónak, legfeljebb bizonyos cégeket, számomra ez egy derogáló kifejezés, de ez egyéni szociális probléma, a mondandót értem.
Ugyanakkor az általatok sugallt modell azt is feltételezi, hogy a vásárló és a szolgáltató kölcsönös nagyrabecsüléssel és udvariassággal viselkednek egymással. Egyikük bunkóságára sincs mentség, a vásárlóé nem menthető azzal, hogy ő fizet. Már bocs, de olyan szolgáltatás, hogy pénzért meg lehet valakit alázni, legfeljebb a szadomazo szexet hirdetők esetében létezik, ellenkező esetben rabszolgának hívják. Továbbá az, aki vásárló, azt is tudomásul kell, hogy vegye, hogy a szakmai ismeretekkel a szolgáltató rendelkezik, illetve, hogy bizonyos előírásokat neki is be kell tartania, főleg ha veszélyes anyag eladásáról van szó. Természetesen a szolgáltatónak dolgozó ember sem lehet bunkó, illetve hivatali kötelessége a vásárló bunkóságát udvariasan elviselni, de ez semmivel sem csökkenti a bunkóság bunkóság voltát.
Nézzük a konkrét posztot:
"A hölgy valamivel jobban tájékozottnak tűnt, mint az előző példányok"
"Nyiiiif – kezdeném az őzikeszem kíséretében a nyafogást.."
"Néhány gondolatot azért szenteltem a helybéli doktornő válogatott kínzásai kiötölésének is"
"A hölgy (mint aki egy veszett kutyával találkozik) nem mert a szemembe nézni."
"A nő közölte, hogy most elmegy, és telefonál a kórháznak. És a doktornőnek. És kinyomozza, honnan van a recept. (Mert bizonyára illegálisan jutottam hozzá. Még hogy zárójelentés...!)
Elfontoskodott, és egy órán keresztül telefonált"
"Elegem van az egészből. Most felmegyek a másik patikába, és felgyújtom, ha nem adják ide azt a gyógyszert."
"A kis szőke lóti-futi végre észrevett, és elkérte a receptet"
"mivel Móni tiltakozott az orvosi attrocitás ellen" -> "A mi doktornőnk pedig, aki korszerű módszereiről híres, a 2009-es szakvélemény alapján – ISMÉT CSAK MÓNI NÉLKÜL! – írta ki mindig a receptet."
---
Szóval, egyrészt értem, hogy ez egy panasz, ami felrója a gyógyszertárak egymással össze nem hangolt voltát (bár hozzáteszem, hogy a gyógyszertárak magánkézben vannak, központi követelményeknek kell megfelelniük, de a lazaságukban, egyes prokolljaikban eltérhetnek).
Második körben én szeretnék panaszt tenni a posztoló ellen, aki szerint a neki segíteni akaró ember "elfontoskodik", aki szerint a gyógyszerész/assziszens "kis szőke lótifuti" (engem az anyám pofon vert volna, ha a bolti eladót, a WC-t takarító embert, vagy az utcaseprőt lótifutinak titulálom), az emberek "példányok". Továbbá kétségbe vonnám annak a szociális munkásnak a hozzáértését, aki nincsen tisztába a gyógyszertárak működésével, azzal, hogy a tabletta és a kapszula nem feltétlenül felcserélhető. Aki szakvéleményt szerez ahelyett, hogy ragaszkodna az orvosi vizsgálathoz, majd az orvos szemére veti, hogy mért ír ki gyógyszert a vizsgálatra nem hajlandó gondozottjának. Végül javasolnék némi agresszió-kezelési gyakorlatokat is a doktornő válogatott megkínzásán és a gyógyszertár felgyújtásán való fantáziák helyett.
És ennek régen semmi köze ahhoz, hogy kinek milyen végzettsége van, és hogy a patikus patikus-e vagy eladó. Véleményem szerint még a legpiacibb modell sem ment fel az udvariasság és tisztesség szabályai alól (és mielőtt megszóltok, eddigi kommentjeimben az egészségügyi dolgozók bunkóságát ugyanúgy helytelenítettem.)
Szép estét :)
zagadka 2011.09.19. 19:42:50
De ha már ez a kérdés, akkor a kettő így együtt biztos, hogy szerkezeti hiba.
Nem várom el senkitől, hogy elolvassa és megértse, amit írok. Azonban, ha csevegni akarunk, akkor nem árt.
@qbr: Egyrészt mint fent.
Másrészt:
Amit írsz, az iskolapéldája egyébként annak ami itt folyik.
Akiknek kéne, elgondolkoznak azon, hogy valóban miden rendben van, ha mégis ennyi a panasz? Vagy mindenki más téved?
Ha már mindenáron a posztról akarsz beszéltetni, habár eddig kerültem, akkor a véleményem:Ha eltávolítjuk az érzelmi sallangokat, meg amit a kommentelők hozzáköltöttek, akkor is marad ok a háborgásra.
"kimondtad azokat a szavakat közvetlenül egymás után, hogy "jé, tényleg, neked van igazad"? " És, ha igen, de most nem fogom, akkor mi van? Nincs koreláció ebben a tekintetben,
Sok mindenben megfoghattok, ha logikában sikerül Nektek, szégyelném magam.
Ott biztos, hogy nem volt igazam, hogy érvelni kezdtem. Maradni kellett volna a szavazatnál és csók.
Braincelle 2011.09.19. 19:51:26
Mi van akkor, ha a szakmai szabályzat nem abszolút, illetve bizonyos tartományon belül rugalmasságot enged, mivel nem lehet minden egyes helyzetet külön előre látni és leszabályozni. Mi van akkor, ha az egyes gyógyszertárak (magáncégek!) különböznek abban a tekintetben, hogy vitás kérdésben milyen irányban tendálnak?
A vevő eldöntheti, hogy melyikbe akar menni. Tudod, a pékségek is különböznek, ma 40 forinttal kevesebb volt nálam, és az eladó mégis odaadta a kenyeret, vállalta a kockázatát annak, hogy mégsem vagyok becsületes és nem viszem vissza holnap. Lehet-e ebből levonni a következtetést, hogy a pékségek kötelesek 40 forintot kölcsönözni a vevőnek? Vagy ha az előző pékségben azt mondták volna, hogy kisasszony, pénzért adunk kenyeret, hitelbe nem, akkor vajon szakmai hibát követett-e volna el a kettes számú pékség?
Nyilván bizonyos abszolút szabályoknak lennie kell, de azon belül az a fontos, hogy az egyes boltok, intézmények jól meghatározott, következetes rend szerint működjenek, amelyet a főnök világosan kifejez a beosztottaknak, legyen az elv "a kenyér árát az utolsó fillérig be kell szedni" vagy a "inkább engedj negyven forintot kölcsönbe, csak szerezd meg a vevő jóindulatát /csak ne maradjon gyógyszer nélkül".
A vevő a tapasztalatai után eldönti, hová megy. Logikai ellentmondást abban látok, hogy amit nehezményezel, az pont az általad preferált piaci modell.
zagadka 2011.09.19. 20:01:07
Szeretném, ha a szubjektív részt, amely valóban sprőd egy kissé, kihagynánk az itélkezésből.
Te biztosan tudod, hogy mi történt? Lehet ám egy sima gesztus is, amitől itt nagyvonalúan eltekintünk, ami elindít egy érzelmi lavinát és onnét már mindenki fekete.
tódór piroska 2011.09.19. 20:01:29
Már megint fején találtad a szöget. Engem is irritált a posztoló stílusa, amit a másik írásával kapcsolatban ("háziorvosom meg akar ölni") röviden modorosnak minősítettem. Hát igen, csak akkor várhatunk el tiszteletteljes viselkedést a szolgáltatótól, ha mi sem tekintjük őt kapcarongynak...
zagadka 2011.09.19. 20:09:06
A kommentelők egyrészt megírták, hogy az első 7 jól járt el és fogadja el azt IS, hogy a 8. is jól járt el.
Ez a kettő együtt nem HIFI.
Mellesleg számomra a poszton messze túlmutató és nagyon fontos tanulsága van. Ezentúl tartom is magam hozzá.
Érdekes, a recept téma eltűnt.
zagadka 2011.09.19. 20:14:23
Azért én teszek, egy kiinduló állítást:
Szolgáltatás, mert a mozgatója a pénz. Persze annyira közvetetten, hogy ingyenesnek nevezik.
diszlokáció 2011.09.19. 20:46:13
Braincelle 2011.09.19. 20:59:48
Ok, előre bocsátom, hogy csak részben vagyok képzett ebben a témában, kevés ismeretemet következtetésekkel egészítem ki, amennyiben tárgyi tévedést vétek, helyesbíts.
Azt gondolom, hogy klasszikus értelemben az a szolgáltatás, amikor én (mondjuk) odamegyek a céghez, és a cég termékei közül kiválasztok egyet, és annak az árát kifizetem (már itt jelzem, hogy a szolgáltatás még ebben a klasszikus értelemben sem azt jelenti, hogy ha fizetek, akkor bármit lehet, hanem arról, hogy aminek ki tudom fizetni az árát, azt kapom. Ha a cégnek különös érdeke fűződik hozzá, akkor állhat rugalmasan hozzám, engedhet árat, vagy ha sok a pénzem, kreálhat egy új terméket a kedvemért.)
Véleményem szerint ebben az esetben a cég a szolgáltató, én a vásárló. A cégnél dolgozók a szolgáltató alkalmazottai, akik egyrészt az én igényeimet próbálják meg teljesíteni, másrészt a cég érdekeit védik, mind minőség, mind biztonság, mind anyagi szempontból. Nekem, mint vásárlónak, a cég alkalmazottai nem alkalmazottaim, akiket megvettem (!). Ismét felhívnám a figyelmet, hogy még a legpiacibb modell szerint sem tehet meg bármit a vevő az alkalmazottal.
(Diákmunkásként magánegészségügyi cégnél dolgoztam, amelyet még ebben a kategóriában is kifejezetten jóindulatúnak, etikusnak, ügyfélcentrikusnak tartok. Ugyanakkor adott csomagok vannak, adott árakkal. Ha Te megveszel egy csomagot, abban nem az van, hogy "gyógyítsanak meg, mert ezért fizetek", hanem az, hogy pontosan milyen rendelésekre jöhetsz, milyen külsős vizsgálatok, milyen ügyeleti ellátás tartozik bele, pontosan az, amiért fizettél. Minden ügyfélpanaszt érdemes figyelembe venni, de ott is tudják, hogy van, amikor az ügyfélnek nincs igaza. Vagy sokszor: persze, hogy az lenne az ideális, ha neki bármikor lenne egy órán belül bármilyen szakágbeli vizsgálat. De mivel meghatározott rendelési idők vannak, és más ügyfelek is foglalnak időpontot, ezért erre nem mindig van lehetőség és kész. Ha elkezd üvölteni, akkor nincs, sőt, a szolgáltató is jogosult szerződést bontani, ha egy ügyfél megszegi a szabályokat vagy megalázza az alkalmazottakat. Biztosan van olyan hely is, ahol egy órán belül minden szakorvos elérhető, lehet ilyen, sokszoros költségen).
Közegészségügy: adott ember nem az adott intézménynek fizet, hanem az államnak egy átalányt, amelyet az állam saját szakállára oszt szét az intézmények között. Az emberek egy része fizet, a másik része semmit nem fizet. Nincsen meghatározott csomag, az állam a lehetőségeihez képest elvben korlátlan ellátást próbál biztosítani, melyet nem befolyásol az, hogy Te megalázod-e az alkalmazottakat (ok, szélsőséges helyzetben elvisz a rendőrség), vagy megszeged-e a szabályokat (minimálbéren adózol, amikor a háromszorosát keresed).
A nyújtott "szolgáltatás" nem befizetés-arányú, hanem szükséglet arányú. Ennek vannak azért jó oldalai. Például még egy anyukát sem hallottam reklamálni, hogy mért nem hagyják meghalni dialízis helyett a vesebeteg gyerekét, amikor a gyerek TB-jét az állam fizeti, ő pedig munkanélküli és még életében nem adózott annyit, mint akár egy évnyi dialízis és a közgyógyra megkapott gyógyszerek.
Nem világos az sem, hogy a hipotetikus pénzedért mi az, amit megkaphatsz. Pontosabban az állam nem szab ennek határt, hanem a legmodernebb technikát próbálja adni, még akkor is, ha az szinte megfizethetetlen.
Továbbá a rendszerben dolgozók ki vannak szolgáltatva, pont a segítés eszméje miatt. Nincs az a magáncég, nincs az a bolt, ahol nem dobathatsz ki egy bűzlő, kötekedő hajléktalant. Ha mentős vagy, és a hajléktalannak meg van sérülve a feje, akkor mégis birkóznod kell vele, akkor is, ha a saját családodnak viszed haza a TBC-t. (de ez mellékszál). Akárhány boltban azt mondhatod a fenti posztolónak, hogy "bocs, de nincs most barna magassarkú cipő, értem, hogy fizetnél, de sajnos nincs, fizess máshol". Itt van egy pont ahol nem mondhatod azt, mert az is elv, hogy a beteget ne hagyd gyógyszer nélkül. A beteget, aki nem megy el orvoshoz, ellenben kötelező jelleggel elvárja a kezelést, amelyet aztán szapul "atrocitás". Feltételezem, a szociális munkást sem ő fizeti.
...
Most az van, hogy a pénz, amit az emberek összesen befizetnek, nem tartja el a rendszert. A rendszer persze pazarló és nehézkes, ugyanakkor maga a felújítás is pénzigényes (ja és persze a kiváló mérnökök mind nem az egészségügybe mennek tervezni, mert érdekes, akkor már rögtön nem olyan sok az a fizetés, de ez is mellékszál).
Az emberek elvárásai homályosak, lásd DreamerX-et "a feladatuk a gyógyítás, ha nem gyógyítanak meg, nem végezték el jól a feladatukat". Mindnyájan tudjuk, hogy ez még egy ideális rendszerben sem lenne igaz, lásd gyógyíthatatlan betegségek.
További jellegzetessége az eü-nek, hogy más ágazatokhoz képest az igényt sokkal kevésbé a "vásárló" határozza meg, sokszor pedig a vásárló nincs is határozatképes állapotban.
---
Tehát ha odamegyek én, beteg, akkor én fizettem járulékot az államnak, aki azt valahogyan szétosztotta, de nem fizettem az adott kórháznak, aki nem is profitál belőlem. Ellenben a szolgáltatásukból én és az egész társadalom profitál.
Az egészségügy, mint szolgáltatás modellel nekem nem az a bajom, hogy a beteg és az orvos egymás partnerei (erre egyébként az úgynevezett konszenzus modell sokkal jobb amúgy, mint a piaci), ez tök jó, fontos a betegelégedettség stb.
A baj azzal van, hogy amikor a rendszer épp összeomlani készül, amiben része van a mindenkori kormánytól kezdve az önkormányzatokon át az összes munkanélküli, sőt az összes súlyosan beteg embernek, sőt a tudomány fejlődésének, és az ezzel párhuzamosan az égig emelkedő igényeknek; akkor az emberek azzal érvelnek, hogy "én azért fizetlek téged, hogy meggyógyíts és jól bánj velem", és a jól bánásnál holmi légből kapott ideákat mondanak (nyilván a megalázó, bunkó stílust semmi sem menti, ez nem is vitatéma), függetlenül attól, hogy a vásárlók által beadott pénz tükrében mire van lehetőség. A betegeknek persze maximálisan jogos és érthető az emberi igénye az elképzelhető legjobb ellátásra, ugyanakkor sajnos sok minden nincs, és egyre inkább azokon az embereken verik el emiatt a port, akik még kitartanak ebben a rendszerben, sokszor valóban hivatástudattól és segíteni vágyástól vezérelve. És ja, mi nem válaszolhatjuk azt, nyilván, hogy kevés TB-t fizettél, nincs ultrahang csak egy hónap múlva. Mert ez nem olyan szolgáltatás, illetve csak korlátozottan értelmezhető egyáltalán szolgáltatásnak.
Arról nem is beszélve, hogy az orvos bizonyos esetekben hatósági személy is, "erőszakkal" (= akarata ellenére) bevitethet agresszív embert a pszichiátriára, intézkedhet fertőző betegek elzárásáról. Körülbelül számomra a rendőrséggel és a tűzoltósággal egy kategória. Meg hát a közlekedés, én is veszek bérletet, mégsem mondhatom azt, hogy kérek holnap 7:30-ra egy vonatot a Nyugatiba, vagy hogy képzelik, hogy csak tíz percenként jár a busz. Mert a szolgáltatást a köz veszi igénybe, és mert adott forrásból nem lehet úgy sűríteni az egyik járatot, hogy a másik ne legyen ritkább. Ettől még szükséges és fontos, hogy a véleményemet szabadon kifejezhessem, és szakmai szempontok alapján azt elbírálják.
Huhh... nem tudom, mennyire volt koherens, amit írtam, várom a kiegészítéseidet :)
Braincelle 2011.09.19. 21:01:52
Igen, de amint arról van szó (most nem volt), hogy a beteg nem tud máshonnan gyógyszert szerezni, hogy elfogyott, és hogy, mint tudjuk, epilepsziás betegben gyógyszermegvonásos roham jelentkezhet; már mindjárt ott egy másik elv is, mérlegelheti a patikus, hogy az orvoshoz menni nem akaró Móni rohamának kockázata a nagyobb-e, vagy az, hogy most tabletta helyett kapszulát kap.
Braincelle 2011.09.19. 21:09:59
Persze, minden lehet, de panaszt írni is tudni kell, és aki ilyen stílusú panaszt ír, az nem tudom, mire számít. Megmondom Neked: ez egy hatáskeltő írás. Szörnyülködést akar kiváltani, és azt, hogy csodáljuk a zamatos stílust.
Mindennek megvan a formája, módja, a Nagyfőnököt sem vágom hátba, hogy "Te figyu, aggyál már több pénzt", és a takarítónőt sem vágom hátba, hogy "nyanya, tegnap itt hagytál egy almacsutkát".
A panasz írásának nem ez a formája, és részemről azért nem tudok eltekinteni a stílustól, mert onnantól kezdve, hogy az írás célja a hatáskeltés, nem bízom egyetlen sorában sem.
qbr 2011.09.19. 21:22:23
Először is bocsi, az előbbi ingerült hangnemért, de engem ez a poszt tényleg nagyon bosszant.
És egyébként igen, a konkrét posztról beszélgetek, és próbálok ennél maradni általában. Az Egészségügy Nagy Kérdései és a Válasz Keresése a Nagy Problémákra c. témakörök nem nekem valók, mert a választ nem csak én nem tudom, hanem a nálam okosabbak sem (pedig ők aztán tényleg igen sokan vannak)
És ha eltávolítjuka az érzelmi sallangokat, akkor nem látok okot a háborgásra. Egy ritkán használt, és forgalomból kivont gyógyszernek utána KELL járni, mert végtelen erőforrásokat emésztene fel, ha minden patika minden gyógyszert minden időpontban tartana. Ha nem egy forgalomból kivont gyógyszerről lenne szó, akkor a patika berendelte volna a szert, ami másnapra ott van.
És az első 7 patikus szabályszerűen járt el, az utolsó nem.
Van ilyen. Engedett már el rendőr, amikor bírságolnia kellett volna, dátumozott vissza postás feladási bélyegzőt, hogy ne csússzak le pályázat beadási határidejéről, lépett át nekem bürokratikus korlátozást önkormányzati tisztviselő, mert olyan volt az adott szituáció és rendes volt.
Az első 7 patikus viselkedésében semmiféle kifogásolnivaló nincs, az utolsóéban lehetne ugyan, de arról meg nem kéne azért felháborodott posztot írni, hogy segített neki valaki, még jó, hogy fel nem jelenti.
"Sok mindenben megfoghattok, ha logikában sikerül Nektek, szégyelném magam."
qbr:"miért gondolod, hogy nem bántak vele megfelelően" -> zagadka: "Mert panaszkodik."
Logikai hiba: Az, hogy panaszkodik, azt jelentheti, hogy
a) nem bántak vele megfelelően
b) nem megfelelőek voltak az elvárásai
Mivel olyan dolgokra panaszkodott végig a levelében, amelyekről leírta sok mindenki, hogy a levélírónak nem volt megfelelő az elvárása (b), ezért logikai hiba ennek ellenére azt feltételezni, hogy a), azzal az indokkal, hogy mert csak.
zagadka 2011.09.19. 21:31:00
qbr 2011.09.19. 21:31:48
"És az első 7 patikus szabályszerűen járt el, az utolsó nem."
Ezt pontosítanám azzal, amit Braincelle írt:
"mérlegelheti a patikus, hogy az orvoshoz menni nem akaró Móni rohamának kockázata a nagyobb-e, vagy az, hogy most tabletta helyett kapszulát kap."
Tehát az utolsó patikus megszegte a gyógyszerkiadási szabályokat egy etikai elv miatt, a beteg érdekében.
Braincelle 2011.09.19. 22:21:21
Hát lehet, hogy ezek után Mónival fogok rémálmodni, Ti meg velem, de tovább rágódtam a témán és (zuhanyzás közben) rá is jöttem, miért irritál nemcsak engem ennyire ez a poszt. Szerintem fontos, szóval, kérlek, hallgassatok meg.
1. Ugye, a nyolcadik gyógyszertár abban is különbözött a többitől, hogy addigra már Pécs összes patikája egymást hívogatta, és hozzá már azzal érkezett a beteg, hogy tudták, hogy körberohanta a várost, és nagyon akarja a gyógyszert.
2. Ott van még qbr-nek az a kommentje, ahol leírja, hogy neki is engedtek már el határidőt, bírságot. Ilyet én is tudok, például gimiben a kalauz elnézte, ha otthon hagytam a diákomat, mert pontosan tudta, hogy már tegnap is látta és holnap is fogja. Vagy a Dékánis Néni elfogadta határidő után az indexemet, és nem kötelezett évhalasztásra két nap késés miatt.
3. Az életünket átszövik a szabályok, és egy részük abszolút érvényű, mások viszont viszonylagosak, és az emberek bizonyos helyzetekben a racionalitás mentén felülírják őket. "A szükség törvényt bont", és a legtöbb hivatalnokban, emberben van annyi empátia, emberség, hogy ha igazán nagy baj van, akkor segítenek. Például ha valaki sírva ér a MÁV-pénztárnál kanyargó sorhoz, azzal, hogy lekési az anyja temetését, ha nem éri el a vonatot, akkor szinte biztos, hogy előre fogják engedni.
4. Van egyfajta egyezményes nonverbális-verbális kifejezésmódja annak, hogy "nagy baj van, segítsetek, muszáj megoldani". Ezekben az esetekben a mindennapi szabályok módosulhatnak. Ugyanakkor a társadalom működéséhez az is kell, hogy csak indokolt esetben használjuk őket.
5. Ez a posztoló mindent megtett, hogy a helyzetét ilyennek állítsa be, és ezzel még dicsekszik, kezdve az őzike szemektől idáig:
"Átadtam a receptet, és bizakodón pillogtam rá, valahogy olyanformán, hogy a tekintetem azt mondja: „Bajban vagyok, de tudom, hogy te leszel olyan aranyos, és segítesz rajtam! Bízom benned!”"
Egyszerűen kiderül az írásból, hogy pillanatnyi céljai elérése érdekében szeret az emberek együttérzésére apellálni. A patikusok abból, hogy ilyen arckifejezéssel rohant patikáról patikára, ösztönösen levonták a következtetést, hogy baj van és sürgős, és a nyolcadik patikus ezért is engedett.
Holott:
"Adott rászoruló embertárs – nevezzük Móninak – már a múlt héten odaadta a receptet, mivel azonban szombaton nem járok Siklóson, megígértem, hogy hétfőn kiváltom a gyógyszert. Ma reggel, amikor sietve összedobáltam a cuccomat egy pécsi útra, voltam olyan szerencsés, hogy nem felejtettem ki a táskából a receptet sem, gondolván, hogy Pécsett hemzsegnek a patikák, amik bizonyára sokkal jobban ellátottak, mint a siklósiak, így könnyedén bezsákmányolom a gyógyszert."
Ez a recept nem volt sürgős, volt rá idő kiváltani, lett volna idő visszamenni az orvoshoz, jelezni a problémát, vagy felhívni telefonon pár patikát.
Ez a panasz egy olyan ember panasza, aki visszaélt mások emberségével, majd ezek után írt egy gyalázkodó posztot róluk. Bocsánat, de nem érzek együtt vele, és részemről ezt a témát befejeztem, a zagadka-val függőben maradt beszélgetést szívesen folytatom.
qbr 2011.09.19. 23:05:34
Vagy 3x rugaszkodtam neki, hogy leírjam, hogy miért bosszantott fel ez a levél, nem sikerült, ezért kitöröltem. De mint annyiszor már, pontosan és tökéletesen azt írtad le, amit én is gondolok erről.
scopolamin 2011.09.20. 00:40:07
rikitiki 2011.09.20. 05:42:56
Pistike matematikából felel. Nem tud semmit. De reméli, az őzikepillogása majd átsegíti. Hát nem.
Következő felelés. Nyifiii... tannő kérem, engedjen át, holnapra megtanulom, istenbizi...
Harmadik nekifutás, ha nem enged át, felgyújtom az iskolát. És a ribanc, aki tanárnak csúfolja magát, nem engedi át.
Nyolcadszor a tanár úgy gondolja, ha most sem engedem át, jövőre is engem boldogít ez a semmirekellő, megkönyörülök.
Rendszerhiba?
8-ból 7-szer helyszíni bírság, 1-szer inkább elengedi a rendőr. Rendszerhiba?
Csak annak, aki végletesen leragadt a 100%-nál.
Nincs rajtad sapka, nyuszika? Kapsz a fejedre. Ma van rajtad sapka? Akkor azért kapsz a fejedre.
Nézd már, van is rajta, meg nincs is? Hát ez mi? Rendszerhiba. Akkor ma azért kap.
Gratulálok a farkasoknak, ügyes :)
zagadka 2011.09.20. 11:04:20
Nem vagyok elfogult.
De nem tetszett, hogy letolták azért, hogy nem akarta belátni, hogy nem jár. Aztán egy legyintéssel pozitívum lett abból, hogy mégis megkapta.
Rendszerhiba. Vagyis a kitartásnak mégis volt értelme. Amiket leírtál igenis rendszerhibák.
Azért mert pont ezt a törtető, nagyszájú, tolakodó viselkedést erősíti, amit itt olyan nagyon ostoroztok.
Sokszor elhangzott már a vád az erőszakos, nagyszájú betegekről. Hát azok azért ilyenek, mert van értelme veszekedni. Mindig az jár rosszul aki csendben, szabálykövetően viselkedik.
Csak egy példa: adófizetés.
Én nem a posztolót védem. De ami miatt itt egymás válát veregetve a posztolók elásták és főleg ahogy, az nekem se tetszett.
A 100%-t meg hagyjuk, nem fejeztük be.
zagadka 2011.09.20. 11:06:45
zagadka 2011.09.20. 11:24:10
Az ellentmondás a kommentelők véleményében látom.
A tiédben is megvan.
"Nem járt neki" Ok eddig nincs gond.
"jó fej, volt, odaadta, örüljön" (Megjegyezném, hogy ez az "örüljön" már önmagában fel szokott háborítani. Nekem ez súlyos értékrendi eltévelyedést mutat, aki olyanokatmond "végül meggyógyították, örüljön" vagy "végül megkapta, örüljön".) Ha mégis oda lehetett adni, akkor már korábban is lehetett volna. Gyengécske érv, hogy ez már a sokadik hely volt.
Még egy gonoszkodó megjegyzés:"Jó fej volt, odaadta" helyett "hajlandó volt növelni a bevételét". Ezt már nem olyan elegáns odaírni az "örüljön" mellé!? Ugye, ugye?!
Utoljára összefoglalva:
Ne kapjak olyan receptet, ami gyakorlatilag beszerzhetetlen.
Ne azon múljon, hogy megkapom-e, hogy milyen kedve van a patikusnak.
Legeslegvégül. A posztoló írását elfogultan értékelték szinte mindannyian.
Tessék a receptet mondjuk építési engedélyre a patikákat meg vmi hivatalra cserélni, hátha egész más értelmet nyerne a dolog.
Irkutszk 2011.09.20. 13:13:03
zagadka 2011.09.20. 13:31:04
1 Én nem vagyok szakértő. Remélem nem írtam ilyet sehol. Elmondom a véleményem. Meghallgatom a tiéd, próbálom megérteni. Kijavítani valszeg nem foglak.
De a fontosabb tény az, hogy az igazi információk hiányoznak, amelyek ismeretében akár józan paraszti ésszel is lehetne okosságokat mondani.
2 Megnéztem a Wikipédiát:
"Szolgáltatások a gyűjtőneve a szükségletek kielégítésére létrejött tevékenységek megnevezésének."
Második helyen említi az orvoslást, egészségügyet. Még a pénzmozgást se tartja szükségszerűnek.
Az angol nyelvű verzió is.
Mivel a különböző nyelvű verziók nem tükörfordítások, ezért független véleménynek tekinthetjük.
2A "a fizetek, akkor bármit lehet"
Persze, ezen nincs mit vitatkozni.
Ez gyakori panasz. Én is láttam már ilyet. Csak szerintem rossz helyre címződnek. Sose hallottam még arról a nem kis tiszteletről, amivel ebben az országban nem kevesen viszonyulnak egy orvoshoz.
2B Egy cég, mondjuk egy autógyár addig tolerálja a vásárlók "hóbortjait", ameddig az neki valamilyen módon megéri.
A nagy különbség, hogy az Egészségügy nyugodtan fittyet hányhat (és hány is) a betegek (eltartók) igényeire, mert semmi hátránya és előnye nem származik belőle. Itt abba is lehetne hagyni. A lényeg szerintem ez.
3 "igényt sokkal kevésbé a "vásárló" Jelenleg az eü szerplői határozzák meg, ami minimum erkölcstelen. Talán ha lenne egy testület, amely szakértőkkel támogatva, reális követelményeket határozzna meg, az tiszta (tisztább) helyzetet teremtene. Persze nem haveri alpon.
4 "elvárásai homályosak, lásd DreamerX-et " Most még jobban elásom magam itt a blogon, de nagyrészt egyetértek azzal a kommentel. Persze ott is volt sarkítás.
Azt kell hinnem, hohy onnét egész mást olvastok ki belőle, mint innét. Ez a jelen komunikáció korlátja. Valahogy kezelni kell.
Véleményem szerint a követelmények kifejezetten szerények. Odafigyelés, tisztességes bánásmód, stb. Nem gyakori, hogy vki azon vergődött volna, hogy nem fizették a svájci klinikáját.
Én is azt látoma, hogy számtalan esetben egész másra válaszolnak nekem, mint amit mondtam (mondani akartam).
5 Pénz. Ebből sose lesz elég. Nekünk, akik itt egymásnak esünk, valójában fogalmunk sincs, hogy valóban ennyire kevés, vagy valakiknek már le kéne mondania.
6 Hiány ide, hiány oda, aki nem való, méltó orvosnak, ápolónak, stb el kell küldeni. Mindenkinek jobb lenne.
7 Ezek az elkeseredett, "számonkérő" hangok annak a következményei, hogy valaki lepattan, aztán megint lepattan. És azt látja, hogy igazából nem tehet semmit, sőt még meg is magyarázzák neki. A lezárt edényben meg nő a feszültség...
Szerva ott.
zagadka 2011.09.20. 13:43:17
Braincelle 2011.09.20. 14:06:12
Most én mondom, hogy csak holnap fogok tudni válaszolni :)
diszlokáció 2011.09.20. 21:45:22
Más esetekben betegellátási érdekre hivatkozva van némi mozgástér.
diszlokáció 2011.09.20. 21:54:33
zagadka 2011.09.21. 10:15:43
Itt nálunk elég jól működnek a patikák. Az egyik kiemelkedik a 4(5) közül.
Braincelle 2011.09.21. 21:57:35
Nekifutok.
Azt hiszem, igazad van abban, hogy tudományos-wikipédiai-szótani értelemben ezek szerint az egészségügy szolgáltatás. Valójában attól függ, hogy MI a definíció: amennyiben a szükségletek kielégítésére irányuló tevékenységek, akkor rendben van.
Ugyanakkor a mindennapokban az emberek egy másik jelentést is tulajdonítanak ennek a szónak, sőt egyre jobban terjed az a nézet, hogy a szolgáltatás az, amit a pénzedért megveszel. Ennél tovább mennek, amikor azt gondolják, hogy ha fizetek valamiért, akkor mindent szabad, onnantól nekem az eladó a szolgáltatóm, akivel úgy beszélek, ahogy akarok, ő meg nyelje le, mert én vagyok az ügyfél.
Na, ezt a mentalitást én az élet bármely területén utálom, és ne, tudom a szolgáltatás szót anélkül az agysejtjeimbe fogadni, hogy ne érezzem ezt az értelmezését is. Erre mondtam, hogy egyéni szociális probléma, és szerintem érdemes akkor nem magáról a szóról vitatkoznunk, egyébként objektív értelemben abban igazad van.
2B: igen, itt kölcsönösen más a helyzet, mint az autóvásárlásnál. Az egészségügy valóban nem érdekelt abban, hogy minél több embert lásson el, sőt, abban sem az, hogy az elégedettség nagyobb legyen. A másik oldalról itt nincs az, mint a nagy autógyárnál, hogy ha nem vagy fizetőképes, vagy durván viselkedsz, hívják a biztonságiakat (nyilván definitív durvaságra itt is hívhatod). Itt a társadalom legsötétebb foltjait, bocsánat a kifejezésért, durva, részeg, igénytelensége miatt másokat veszélyeztető (rühös, tbc-s stb stb) embereket ugyanúgy el kell látni, mint a társadalom kivételezett rétegeiből érkező, kiszolgáláshoz és luxushoz szokott embereket.
3. Nem világos, hogy hogy érted, amit írtál, igény alatt azt értettem, hogy a panaszaim alapján az orvos megmondja, hogy nekem mire van szükségem, például ultrahang-vizsgálatot javasol. Ezt nem hasraütés-szerűen teszi, szakmai protokollok alapján dolgozik, kontroll van felette (főorvosi vizit, referáló stb.) Nyilván az a legjobb, hogyha a beteg igényeinek ez a meghatározása a lehetőségekhez mérten minél inkább egy, a beteggel közös megbeszélés eredménye. Ugyanakkor egy eszméletlen beteg esetében teljes mértéken az őt ellátó szakemberek döntenek, ezen változtatni nyilván nem lehet.
5. Igen, ezen én is szoktam gondolkozni. Az egészségüggyel kapcsolatban az a paranoiám, hogy a mindenkori vezetőknek nem érdekük rendbehozni. Ha épp nagyon össze akar omlani (most épp például), akkor valamit hozzányúlnak, tesznek egy-két dolgot, aztán annyi. Most nem fejteném ki, mert mást is szeretnék még írni, nagy vonalakban azt gondolom, hogy irgalmatlan pénzek beleinvesztálásával sem lehetne jelentős mértékben javítani sem az ellátást, sem az elégedettséget, sem az egészségügyi ellátásnak a társadalom egészségi állapotára tett hatásának a mértékét. A dolgozókat sem volt érdekük jobban fizetni, addig a pontig, amíg, ha recsegtek is az eresztékek, de működött a rendszer. Ha a mostani folyamatok így folytatódnak tovább, akkor nyilvánvalóvá fog válni, hogy nem lehet tovább a rendszer forráshiányait az ellátórendszerben dolgozó emberek szakmai hiányosságának álcázni; de ennek a ráébredésnek lesz ára és nem pénzben gondolom.
6. Igen, azt, aki nem való orvosnak. Nem azt, akiről egy beteg egyetlen ultrahangvizsgálat alapján elterjeszti, hogy nem való. A nagy baj az, hogy lassan senki nem lesz való, mert az emberek többsége nem képes huzamos ideig szupernormális terhelés alatt élni, és hiányos eszközökkel, időhiánnyal küzdve harmonikus lélekkel ellátni a munkáját.
2A,4: ezekhez kicsit messzebbről indulnék.
Úgy gondolom, hogy a betegek elégedetlensége több különböző, de egymást erősítő folyamat eredménye. Az egyik folyamatcsoport a rendszer forráshiányára, évtizedek óta elhanyagolt, elkendőzött problémáinak, belső feszültségeinek a következménye. 2. A másik az emberek igényeinek növekedése, és ez erősen kötődik ahhoz a nézethez, hogy pénzen mindennek megvásárolhatónak kell lennie. A kialakuló igényeket az egyre szaporodó magáncégek, központok meg is találták, ahol nem kell várni, ahol csillog-villog minden, ahol az orvosnak húsz perce jut egy betegre, ahol rutinszerűen végeznek drága vizsgálatokat, amiket egy átlag háziorvos nem vagy csak korlátozott számban rendelhet.
Nagyon fontosnak tartom az 1. és a 2. elkülönítését. Mert az embereknek nyilván a 2-re van igényük, és olyan értelemben ez sem sok vagy irreális, hogy ki nem szeret jobban modern, felújított épületben járni, kipihent, megfelelő számban jelenlévő, erre a célra kiválogatott orvosokkal, nővérekkel érintkezésbe lépni. Ez teljesen érthető.
De az állami egészségügy soha nem fogja még csak megközelíteni sem őket. Ennek az okát leírtam fentebb a finanszírozásban. Köss átalányos szerződést egy ilyen céggel, és nézd meg, hogy kizáró okként majdhogynem az összes krónikus és drága kezelést igénylő betegség szerepel, hogy felső életkori határ van stb. Az ilyen intézmények a társadalom felső-közép rétegét célozzák meg. A kimaradó rétegek, a drága kezelések mind az állami rendszert terhelik. Szerintem jó, hogy vannak magáncégek, ez nem támadás, csak rá szeretnék mutatni arra, hogy erősen válogatott betegpopulációval dolgoznak.
Plusz az emberek többsége nincsen azzal tisztában, hogy mit jelent a társadalombiztosítás fogalma. Ez pontosan kiderül "én (beteg), adom a Te (orvos) fizetésedet, mi a francért is kell akkor órákat várni". A rendszer mindig forráshiányos lesz, mert a tudomány fejlődését, a kezelési lehetőségek elméleti maximumát soha nem fogja elérni a lehetőségek köre.
A társadalom fizet a társadalom ellátására, nem olyan, mint az egyéni gépkocsi-biztosítás. A befolyó közös pénzből dializálnak, onkológiai kezelést kapnak, a gyerekek mindenfajta ellátását a társadalom finanszírozza (ugye, nem a szülőktől vonnak le plusz tb-t, hanem az "állam" fedezi azt). Az ellátást a szükséglet és nem a befizetés határozza meg.
A források korlátozottak és bármifajta reform ellenére mindig is korlátozottak lesznek. Ilyen rendszerben, korlátozott források esetén az emberek ellátást kvázi egymás rovására lehet javítani. Oké, posztoló nem vár egy órát az ultrahangra, hanem rögtön jön az orvos. Akkor lent a sürgősségin fog rá egy másik beteg várni. Ezt be kell látni, és az ilyen gondokra azzal reagálni, hogy "én mennyi TB-t fizettem, mért kell várni", teljességgel elhibázott. Jelenleg a társadalom minden embert kötelez arra, hogy a társadalom egészségének a javítása érdekében adózzon, mert ez közérdek, mert nem akarunk torokgyík-járványt, nem akarjuk, a fiatal nő, aki még sok gyereket szülhetne, meghaljon az autóbalesetben, nem akarjuk, hogy a gyárunkban a munkások meghaljanak cukorbetegségben, magas vérnyomásban, nem akarjuk, hogy kétéves gyerek rák miatt ne nőjön fel soha.
Ez az egyik fele volt, természetesen az 1. pontban leírtat sem szeretném elkenni. Jelenleg a rendszer még ahhoz képest is bajban van, amit tudunk a közegészségügyi eredendő forráshiányos voltáról. Sokszor érvelsz azzal, hogy nem minden módosítás pénzfüggő, sokszor leírják, hogy aki X forintért nem dolgozik jól, az 3x-ért sem fog (ez egyébként csak bizonyos emberekre igaz), hogy a mosoly nem kerül pénzbe, hogy a kommunikáció hiányosságai sokkal súlyosabbnak láttatják a rendszer sebeit. És ez nagyon igaz. De a rendszer javítására történnie kell valaminek, mert biztosan vannak izolált próbálkozások, X főorvos, aki megköveteli a rendet, Y egyetemi tanár, aki kommunikációt oktat, fiatalok, akik kiégés prevenciót szerveznek stb. Ezek összeállhatnak szép lassan valami jóvá, de ha ilyen mértékű terhelés és eszköz és munkaerő hiány van, az eléggé megnehezíti a helyzetet.
kekecke · http://szepkiselet.blog.hu 2011.09.22. 14:07:56
zagadka 2011.09.22. 15:08:11
Röviden: szó sincs arról, hogy mindent lehetne, ha vki fizetett. A szolgáltató nem szolga. A szóhoz nem kell mindenképen negatív képzeteket társítani. Egy fodrász, pincér, festőművész, építész stb mind lehet szolgáltató, de ha jó, akkor mindegyik egyben szakmája művésze is. Ezeknél és az orvoslásnál, a megfizetett szolgáltatás ki nem mondott része vmi személyes is, amit nem lehet szerződésbe foglalni, de ha nincs, akkor valami lényeges hiányzik. De nem is kell, ha betartjuk az iratlan szabályokat is.
Aki egy igazi pincért (stb) úgy közelít meg, hogy megfizettem, ugorjon, az tahó, nincs mit szépíteni.
Szóval én nem érzem olyan súlyosnak azt, hogy ha elfogadjuk a – általánosítsunk – a tettem valamit érted (ez ma legtöbbször pénz), tedd meg nekem, hogy meggyógyítasz viszonyt elfogadjuk. (Azon is el lehetne elmélkedni, ha megvalósulna a pénz nélküli gazdaság, hogy működne az orvoslás)
Akkor kerül elő, hogy pénz, szolgáltatás, amikor vmi nem stimmel. A beteg erre tud hivatkozni: Ő elvégezte a munkáját, befizette amit kell, de – szerinte – nem kapta meg, ami jár. Keres valami alapot, hogy reklamáljon.
A magánpraxis jobban működik, írják többen is. Azt inkább elfogadod szolgáltatásnak? Pedig lényegében nincs különbség.
Az, hogy mi jár, abba ne mi menjünk bele. Nem a mi dolgunk. De ezt rendezni kéne. Nekem spec, fogalmam sincs, hogy mit kéne kapnom. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne venném észre, ha nyilvánvalóan valami hibázik.
Erre írtam 1*, hogy ha nem is tudom a marhatenyésztés módját, attól még tudom, hogy mi a marhasült.
2B Erre a rövid válasz az lenne, hogy lehetett sejteni a bunyót (ez a legjobb helyen is előfordulhat) is, a tbc-t is, amikor orvosnak mentél. Ez a válasz így nem túl barátságos. De azt hiszem, ezek is részei a dolognak, mindig így lesz.
3 Nem szakmai dologra gondoltam, hanem pl a „örüljön, hogy meggyógyították” és ne panaszkodjon, hogy váratták, küldözgették, stb. „igénymeghatározásra”.
6 Ne is a beteg minősítse az orvost szakmailag, de valaki megtehetné. Emberi problémáknál viszont legyen foganatja, ha vkivel többen, sokan elégedetlenek. Ti úgyis tudjátok egymásról ezt is, azt is. Nem hiszem, hogy nem. De pl az intézményvezetők. Azokat választhatná a lakosság.
2A, 4
Nem nagyon írtál olyat, amivel ne lehetne egyetérteni. Talán néhol az arányok.
Eü re a teljes GDP-t el lehetne költeni, akkor se lenne elég. Minél jobb, annál inkább. A társadalombizt. humánusabb, mint az üzleti. Nem is sejtjük szerintem, hogy mennyire. De van aki sokat fizet, van aki semmit. Ezt azért valahogy kezelni kell.
Ne haragudj, most ennyire telt. Ezek a hosszú hozzászólások gyakran tartalmaznak fontos gondolatokat, amelyek megbújnak a tömegben és elvesznek. Kár.
Braincelle 2011.09.22. 20:42:37
Értem a célzást, hogy nagyon hosszan írtam, jogos.
A mostanihoz:
6. Bocs, de ez teljesen elhibázott ötlet. Honnan tudná a közvélemény, hogy ki lesz jó vezető? Néha a szakmailag legkiválóbbak bizonyulnak rossz vezetőnek. Más képesség kell hozzá.
2B. Nem arról van szó, hogy engem ez mennyire zavar. Hanem arról, hogy mindkét oldal ki van szolgáltatva.
3. Szerintem tökjó lenne valamilyen visszajelzési rendszer. Például az a kórház, amelyik a legjobb értékeléseket kapja a betegektől, az kap jutalmat. Csak ebben az a nehéz, hogy maga a betegség meghatározza az elégedettséget. Ahol súlyos, krónikus, depresszióval járó betegségekben szenvedőket kezelnek, ott mindig alacsonyabb lesz. Lehetne a hasonló profilú intézményeket egymáshoz hasonlítani.
A szolgáltatós érvelést elfogadom, amennyiben a szolgáltató fogalmat az általad leírt értelemben használjuk. (Nincsen semmi romantikus magyarázata a szótól való húzódozásomnak, valamennyi oka persze van, de ez mindegy.)
zagadka 2011.09.23. 00:17:10
6 a vezetés külön szakma.
Idézet egyik kedvenc filmemből: A demokrácia jog, hogy akár hibásan is dönthessünk.
Országgyúlési választás? Szakértelem?
3 Ha van korrekt "mérés" az eredményre, az már a minősítés alapja is lehet.
Nem a szó elfogadása a lényeg, hanem a viszonyé.
Az utolsó 100 komment: