Rémálom a kórházban
Sziasztok, itt találtam ezt a történetet, szerintem érdemes volna a blogba kitenni. Üdv: Ági
Előbb-utóbb a szülők többségének szembe kell néznie azzal az érzéssel, hogy a gyermeke kórházba kerül valamilyen betegség miatt. A mi kislányunk 11 hónapos volt, mikor erre sor került, 2011. május 8-án.
Rémálom a kórházban Előtte két nappal kezdődött, bágyadt, levert, bújós lett, és meleg volt a homloka. Hozzá kell tennem, hogy addig a napig egy enyhe torokgyulladást leszámítva soha semmi baja nem volt még, ezért nagyon megijedtünk, és kihívtuk az ügyeletes gyermekorvost. Az orvos vírusra gyanakodott, hűtőfürdőt és hideg vizes borogatást, valamint sok folyadékot javasolt Panónak. Gyógyszert nem adott, azt mondta elég az otthoni lázcsillapító bébi szirup és a kúp. Másnap és harmadnap is próbálkoztunk levinni a lázát, sikertelenül, mindig visszakúszott 39.5 körülire.
Harmadnap már egyszer hányt is, és gyakran ment a hasa, amikor újra ügyeletes orvost hívtunk. Az orvos olyan durván vizsgálta a torkát, hogy a kislányom sugárban hányt a vizsgálat után. Ezt látva beutalt minket a fertőző gyermekosztályra, ahová kocsival el is indultunk este 11 órakor.
Mire felvették a kislányunkat hajnali ½ 2 óra lett. Ekkor szembesültünk azzal a ténnyel, hogy nem lehet olyan szobát kérni, ahol a szülő együtt alhat a gyermekével, mindössze egyetlen szék áll a rendelkezésünkre, ha a pici mellett szeretnénk virrasztani. Természetesen nem hagytuk egyedül Panót, a férjem ott maradt éjszakára, én pedig elindultam haza, hogy aludjak pár órát mielőtt reggel leváltom a férjem.
Az osztály egyébként nagyon modern és jól felszerelt, egy kétágyas szobában feküdt a kislányom egyedül, mivel nem tudták még pontosan mi a baja és nem akarták, hogy más gyerekkel fertőzzék egymást. Az első nap még viszonylag jól telt, épp amiatt, hogy egyedül volt a kislányom. Ha fáradt volt, tudott pihenni és aludni, nem zavarta meg senki, és én is igénybe vehettem a másik ágy melletti széket is, így fel tudtam tenni a lábam, hogy kényelmesebben üljek. A történethez hozzátartozik, hogy ismét áldott állapotban vagyok, a 6. hónapban járok a második kislányommal. A terhességem nem zökkenőmentes, magas a vérnyomásom ezért veszélyeztetett terhes vagyok.
Szóval, azért eltelt az első nap, néhány incidenstől eltekintve, amit rendre az osztály főnővére okozott.
Gyakorlatilag óránként (jobb esetben csak óránként) jött be valamiért rendreutasítani. Csak hogy példaképp említsem: az asztalra tilos bármit is pakolni (akkor miért van?) a pelenkázó szekrényen sem lehet semmi (akkor miért van?). Mindent, amire szükségünk volt, a kislányom éjjeliszekrényére kellett bezsúfolnunk (akinek van ilyen korú gyereke, tudja mennyi mindenre van szükség), vagy egy alacsony polcra, ahová az állapotom miatt nehezen tudtam lehajolni. Az első napon történt még az is, hogy át kellett mennünk vizsgálatra egy másik épületbe. Jeleztem, hogy nem tudom ölben átcipelni a 10 kilós gyermekem, segítsenek.
Egy nagyon kedves nővérke mondta, hogy segít átvinni, amit a főnővér aztán nem engedélyezett a számára, hiszen az úgy nem „hivatalos”. (Csak emberséges, de az kit érdekel?...) Paródiába illő jelenet volt, mikor három megtermett férfi jött a kislányomért, és a hivatalos eljárás szerint az egyik a sofőr volt a betegszállító autóban, a másik mellette ült, a harmadik fogta a kezében a kislányom hátul, és még én is mentem…
Az már tényleg csak pikantéria, hogy a szuper szervezés következtében olyankor vittek át minket (a kislányom alvásidejében!), amikor minden orvos műtött, tehát egy órán keresztül csitítottam a gyereket a váróban mire sorra kerültünk, el lehet képzelni…
Alapvetően a kislányom előtt minden kapu és szív megnyílik, az emberek el vannak ragadtatva a hatalmas kék szemeitől és a bájos fürtjeitől. Lenyűgöző, hogy tud mindenkit az ujja köré csavarni. Na, a főnővér ez alól ékes kivételt nyújtott. Úgy tette fel a kérdéseit, hogy az ember gyomra összeszorult. Például: mikor tette tisztába? Miért olyan ritkán? (Mit lehet erre felelni? Hogy azért, mert gondatlan szülő vagyok? Egyébként a „ritka” az 4 óra volt, itthon sem rakom sűrűbben tisztába, kövezzetek meg érte, de ott akkor ráadásul arról volt szó, hogy aludt, azért nem ébresztettem fel hogy tisztába rakjam…) Ahányszor arra járt, mindig beszólt valamiért, például hogy tegyem el az ágyról a takaróját, stb.
Ja, és megjegyezte, hogy rendetlen vagyok. (Ilyen jelzővel kb. 8 éves korom óta nem illetett senki, nem is tehette volna, mert a vicces az, hogy rendmániás vagyok…) A nap végére elérte, hogy ha megláttam már ideges lettem, hogy mi lesz a következő retorzió. Este leváltott a férjem (aki ekkor már rafináltabb volt, vitt egy hálózsákot az ágy mellé, és reggel a kórházból indult dolgozni…).
Mivel a kislányunk infúziót csak az első éjszaka kapott, és már másnaptól csak ellenőrizték, ráadásul nagyon jó gyermekorvosunk és védőnőnk van, akikkel konzultáltam, és akikre tudtam, hogy itthon is számíthatok, másnap azzal a döntéssel felvértezve indultam be a kórházba, hogy amennyiben nincs különösebb akadálya, délután mindenképp hazahozom a kislányom, a saját fizikai korlátaimat is figyelembe véve.A főnővér persze másnap is dolgozott, így megkértem, ha lehetséges, szeretnék beszélni a kislányom kezelőorvosával. Erre rögtön azt kérdezte, hogy minek akarok én orvossal beszélni? Reggel a férjemnek már elmondták, hogy mi az aktuális helyzet a kislányommal. Erre én, hogy nem hiszem, hogy meg kellene indokolnom, szeretnék én is beszélni az orvossal és kész. Erre ő, hogy hát nagyon sok dolga van, majd talán valamikor délután bejön, és egyébként is, úgysem mehetünk ma haza. (Rafkósan kitalálta, hogy erről szeretnék beszélni az orvossal.) Erre én, hogy hát nézzen rám, nem bírok itt ülni egész nap, és hogy a vizitnél beszélhetek-e vele. Erre ő, hogy a nagyvizitnél nem szabad megszólalni (tényleg úgy zajlik, hogy be sem jönnek a kórtermekbe az orvosok, csak az üvegfalon túl tárgyalják a betegek állapotát).
Miután nem bíztam abban, hogy szól az orvosnak, borzasztóan renitens módon úgy döntöttem, hogy kezembe veszem az irányítást, és a vizit közben mégis kiszóltam a kezelőorvosnak, hogy ha lesz egy kis ideje, legyen szíves jöjjön be hozzám. A főnővér ezt a viselkedést tűrhetetlennek tartotta, ezért bekopogott az ablakon, hogy ő megmondta, hogy a vizit alatt nem lehet megszólalni!
Ezt a szitut, hogy úgy bánik velem, mint a ketrecben valami majommal, már végképp nem tudták az egyébként is megtépázott idegeim elviselni (tényleg, egyébként a megkövesedett egészségügyi dolgozók belegondolnak néha a szülők érzéseibe, felfokozott aggodalmukba?) és kikiabáltam neki, hogy ennyi empátiás készséggel, amivel ő rendelkezik, minek dolgozik az egészségügyben?
Persze ezt nem hagyhatta annyiban, vizit után bejött leszidni, hogy mit képzelek én magamról. Azt nem tudta, hogy velem rossz lóra tett, addigra már annyira ki voltam borulva, hogy nem hagytam magam, és visszaszóltam neki. Többek között közölte, hogy ne mondogassam ötpercenként, hogy veszélyeztetett terhes vagyok, ez itt senkit nem érdekel, majd kiviharzott.A kezelőorvos ezek után már úgy érkezett, hogy „na mi bajom van”? Próbáltam elmagyarázni a helyzetünket, de annyira ellenséges volt, hogy láttam, esélytelen hogy hazaengedjen.A bosszú hamar érkezett, egy óra múlva eltávolítottak minket a kórtermünkből is: azonnal át kellett pakolnom a gyerekemet egy a folyosó másik végén lévő szobába, egy 15 éves kamasz fiú mellé!
Nyilván azért, hogy ne bántsuk a főnővér szemét, mert azon a részen nem járkált. De hogy ezzel a költöztetéssel milyen pokoli helyzetbe hoztak minket, azt senkinek nem kívánom. A gyerek már épp viszonylag megszokta a környezetét, mikor (természetesen szintén alvásidőben, ebéd után) egy teljesen új helyet kellett megszoknia. Nem értett semmit, egyébként is fáradt és nyűgös volt, ráadásul a fiúhoz folyamatosan járkáltak és vizsgálták. Emiatt nem tudott aludni. Na, ekkor kaptam sírógörcsöt, és csak az ott lévő takarítónők vigasztalásának és Panó tündéri gyerekorvosának köszönhetően (akit telefonon hívtam, és aki felhívta a kórházat hogy érdeklődjön a helyzetről) maradtam csak ott és nem indultam azonnal haza a kislányommal együtt. Kiüldögéltünk a teraszra egy székre, és ott bőgtem karomon Panóval, hogy hátha a jó levegőn el tud egy picit szundítani. (Ott meg persze azért cseszegettek, hogy nem lehet a széket kivinni a szobából, de akkor már csak annyit mondtam rezignáltan, hogy akkor büntessenek meg…)
A gyerek estére már annyira elfáradt, hogy órákon keresztül abba sem hagyta az üvöltést. Valószínűleg már a fáradtságtól nem tudott aludni, vergődött, iszonyú és ijesztő volt nézni (azelőtt soha nem csinált ilyet).
Éjszaka felváltott a férjem, akkor sem lett jobb a helyzet, a gyerek egész egyszerűen képtelen volt aludni (ami nem csoda, mert a férjem elmondása szerint éjjel folyamatosan jöttek a fiúhoz, és felkapcsolták a nagyvillanyt). Másnap reggel már apukámmal érkeztem: hajnalban vettünk egy összecsukható babakocsit, és egy pokróccal felvértezve kimentünk vele a kórház kertjébe, „piknikezni”.A kórterembe már csak akkor vittem vissza Panót ha muszáj volt, és kivártam a zárójelentést amit a flegma doktornő persze nem sietett el, és aztán egy mukk és bármiféle kezelési javaslat nélkül a kezembe nyomott (gondolom én voltam az ügyeletes „hisztis szülő”, akivel vigyázni kell).
Napokig tartott, mire a kislányom kialudta magát, és kihevert a kórház okozta sokkot, amit úgy gondolok, sokkal emberségesebben is át lehetett volna vészelni. Ő már szerencsére újra vidám és kiegyensúlyozott, és persze egészséges, csak nekem okoz még időnként álmatlan éjszakákat és órákat mindaz, ami velünk történt. Ha nem lennék várandós, biztos, hogy mindent megtettem volna azért, hogy ha lehet, hivatalos úton is megbüntessék a főnővért a viselkedéséért, már csak azért is, hogy más szülőkkel ne tehesse ezt meg, bár nem hiszem, hogy a kedvességet, az emberséget és az empátiát ki lehet erőszakolni.
Van egy sztorija a magyar egészségügy helyzetéről? Megváratták, félrekezelték, megalázták, vagy ellenkezőleg, csupa jót tapasztalt? Küldje el történetét a praxisblog@yahoo.com címre, vagy használja megújult kórházértékelőnket!
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Legelő Őse · http://legeloose.blog.hu/ 2011.07.22. 17:01:28
Egyszerű példa - ha a főnövér elmondaná hogy úgy készüljön a vizsgálatra az anyuka hogy azt akár egy órás várakozás is megelőzheti, hiszen a műtétek nem menetrendszerűen végződnek stb. akkor ez a posztba beles sem kerül, hiszen anyuka eszközökkel a gyermeknek és lélekben is készül, sőt tud kommunikálni a gyermekével is. De ehelyett az történik hogy elkíséri őket három idegen, majd otthagyják őket egy ismeretlen helyen egy padon, hogy várjanak, Hogy meddig és hogyan? Mindezt úgy, hogy egy átlag gyermek retteg hogy milyen lesz a vizsgálat. Ez emberi dolog? Az anyuka a problémás, hogy a minimális emberi jogait meg akarja védeni a gyermekének? Amíg ez a maradi felsőbbrendű hozzáállás marad a magyar egészségügyben, addig még ha forrásokhoz is jutna és hatékonyabban is lenne megszervezve, akkor sem lenne elismertebb a legtöbb beteg számára. Hiába az emberfeletti teljesítmény, szaktudás és önfeláldozó élet, és munka. Ezért mind tisztelet jár. De azt meg kell érteni hogy mindez emberi és hatékony kommunikáció nélkül csak közös frusztrált szenvedés egy egymásra kényszerített helyzetben.
Circus 2011.07.22. 17:14:21
Szokásos - a beteg van értük :)
És hogy igazságos legyek: igen, anyuci valszeg egy hisztis pitscha, de beteg gyerekkel és egy másikkal a pociban tán érthetőbb. Mondjuk a szőkegöndörfürtös észrevétel ide se kellene - hetekkel ezelőtt írtam, hogy minden posztban van valami teljesen felesleges, illetve valami, ami tönkrevágja az objektivitást, hiába erőlködik az ember...
ondol 2011.07.22. 17:22:58
Rivero 2011.07.22. 17:23:49
Az nem lehet hogy azért lett nyűgösebb a gyerek mert látta hogy az anyja kiborult és sírt és ettől megijedt?
Örülök hogy jobban van a kislány. :)
off.
Tanácsot szeretnék kérni.
Van a hátamon egy anyajegy melyet a ruha többször kidörzsölt vérzett, kisebesedett
mostanában elkezdett nőni.
A gondom az hogy én Pest megyében lakom és az itteni bőrgyógyászat nem igazán jó. A megyei kórház viszont nem biztos, hogy fogadna, mert a körzeti orvosom meg Budapesti így oda nem tudok beutalót kérni. Viszont Pesten se fogad a bőrgyógyász, mert nem pesti lakos vagyok. Hogy tudnék Pesti szakrendelésre bejutni?
ondol 2011.07.22. 17:32:15
Nazareus 2011.07.22. 17:44:03
SusanneF 2011.07.22. 17:46:03
Ha nem akarsz fizetni,kinézel egy rendelőt,és előre megkérdezheted telefonon,fogadnak-e?
SusanneF 2011.07.22. 17:49:33
De ha rosszul leszel,és bevisznek,vagy nincs a környékeden kórház,akkor bizony az lesz,amit ott akarnak.
Szerintem gondolja meg,aki emberekkel-ráadásul beteg,kiszolgáltatott emberekkel akar dolgozni.
Én alapos személyiség teszt után venném fel oda a munkavállalókat...
ccke 2011.07.22. 17:49:44
Jó, ha mindezt olyan környezetben sikerül biztosítani, ahol a beteg is komfortosan érzi magát, de nem ez az elsődleges(és persze rengeteg pénzbe kerül)
Circus 2011.07.22. 17:57:12
Szinte kizárólag csak a mundér becsületét védik, a posztoló hazudik, a poszt hamis és hisztis a beteg meg nincs pénz de van stressz és az egész világ ellenünk.
EGYETLEN MONDATBAN SEM HANGZIK EL, HOGY ESETLEG A BETEGNEK IGAZA LEHET, HOGY ESETLEG A KOLLÉGA RONTOTT VALAMIT...
Más szemében a szálkát, magaméban a gerendát sem...
:(
És innnetől kezdve az, hogy igazad van és érthető, amit írsz, már nagyjából mindegy...
ccke 2011.07.22. 18:00:00
Amúgy szerintem az anyajegyekkel a melanóma miatt minden bőrgyógyász extrém óvatos, ha a legkisebb gyanús eltérés is van (ahogy írtad vérzékeny, növekszik vagy változik, ha különböző színek vannak benne...), akkor javasolni fogják az eltávolítást, akárhová is mész, és csak a szövettani eredményből derül ki, hogy mit vágtak ki.
El Visco Stello (törölt) 2011.07.22. 18:13:37
Örülök, hogy megint az a megtiszteltetés ért, hogy egészségügyisnek néznek. Akkor lássak orvost, amikor gázszámlást!
VolksrodZoli 2011.07.22. 18:30:35
sárga nyúl 2011.07.22. 19:20:07
sárga nyúl 2011.07.22. 19:25:16
Bizony a hozzáállás sajnos nem változik. Vannak odafigyelők és nem aggódók. Utóbbiból mindig hatalmas problémák adódnak, mégse verik rá az ilyenekre a balhét soha. Ezen kellene változtatni.
Rivero 2011.07.22. 19:31:31
Szia!
próbálkoztam már Pesten ahol a körzetim rendel azaz abban a kerületben, de elküldtek hogy nem oda tartozom.
Magán orvos meg elég drága.
Köszönöm a válaszokat.
arod75 2011.07.22. 19:43:39
@Mária: talán azért telik meg hamar a 30x30 cm éjjeliszekrény, mert a betegnek otthonról kell vinnie a bögrétől kezdve a wc-papíron át mindent.
Irkutszk 2011.07.22. 19:51:57
"apuka azért elrendezhette volna a sorokat"
Nem értem, most akkor te kije vagy a gyereknek, anyukája vagy apukája, vagy egyik se?
Csak gratulálni tudok az aggresszivitáshoz és az együttműködés hiányához. Illetve, izé, mégsem. Ahhoz meg aztán végképp, hogy a kórházi ágyakat önkényesen átrendezted. Remélem, keveset forogtál abban a kórházban.
Irkutszk 2011.07.22. 19:55:56
Ha jól figyelsz, az orvosok inkább a lehetséges okokat vitatják meg, és a konkrét esetről külön jelzik, hogy mi a véleményük. Sokkal inkább háttérinformációkkal szolgálnak a levélíró számára, minthogy kritizálnának. A kritikák leginkább az efféle posztoknál jönnek elő, amikor nincs szakmai vonal a cikkben, csak és kizárólag viselkedésbeli ügyeket tárgyal a posztíró.
Dr.laikus PhD 2011.07.22. 20:34:37
Nem tudom mikor voltál utoljára kórházban.
1 hétre való fehérnemű, bugyi, zokni, naponta egy.
Egy pici flakon mosószer, szappan, törülköző, fogkefe, fokrém, mosdókesztyű. Ez egy polcon elfér
Második a szennyesnek, és a WC papírnak, de ez lehet a szekrényedben is.
Pongyola ágy végében, fürdőpapucs, éjjeli szekrényben (gumi, megtörölhető).
Fiókban: kendőben kés, villa, kanál, éles kés, szalvéta.
Éjjeli szekrény tetején: kis terítő ha igényed van rá, rajta bögre, gyógyszer,
telefon, víz ha nem tudsz felkelni a hűtőig.
Otthonról kapott élelem, gyümölcs felcímkézett dobozban a hűtőben.
Több otthonról felesleges, TV-t nézni otthon kell, ja könyvet is vihetsz az is elfér az éjjeli szekrényen, de úgyis csak a Storyt, a testvérlapjait tudod olvasni és aludni. Ha beteg vagy nem a kórházban váltod meg a világot.
Amiről beszélek egy kórház ami nagyon közepes felszereltségű.
tódór piroska 2011.07.22. 20:34:45
Próbáld Magad túltenni a 13 évvel ezelőtti sérelmeken! Ennyi idő alatt köztörvényes bűncselekmények is elévülnek! Frusztrációt, komoly lelki bajokat okozhat, ha az ember nem tudja az évtizedes sérelmeket feldolgozni. Egyébként örvényes képviselő beleegyezése nélkül nem szabad 3 éves kisgyermeknél semmilyen beavatkozást végezni, igazán segítőkész volt az orvos, ha az ügy érdekében, szabálytalanul, elfogadta a telefonos beleegyezést és a hamisított aláírást. Be lehetett volna perelni ez miatt, egy jó ügyvéd rendes kártérítést tudott volna kihozni a törvényellenesen végzett gyógyító beavatkozásból. A vérvétel ismétlésének megtagadása pedig nem volt igazán okos dolog, tudniillik a laborautomaták meghatározott vérmennyiségből mérik az értékeket (jelig kell tölteni vérrel a kémcsövet), ezért, ha kevesebb a vér, hamis értéket kapunk, amiből komoly baja lehet a betegnek.
SusanneF 2011.07.22. 20:54:38
Dr.laikus PhD 2011.07.22. 20:58:46
:))
Csak mert én vagyok a linkelés tudora.
@Rivero:
www.sote.hu/intezetek/betegellatas/?inst_id=33&page_id=1
SusanneF 2011.07.22. 20:59:42
Új kor vívmánya,hogy a szülő-bármilyen formában is-de bent lehet....
Az én gyermekemmel 13 éve-akkor még járni sem tudott,kb.10 hónapos volt,nem maradhattam bent.
Sok szenvedést vont ez maga után,nem is nagyon felejthető,de most már mindegy.
Aki ma bent lehet,étékelje,legyen segítőkész,és NE MOROGJON....
SusanneF 2011.07.22. 21:02:22
Duygu 2011.07.22. 21:51:01
arod75 2011.07.22. 22:35:38
@SusanneF: régebben gyanítom elég sok kölyök bőgött egyszerre, de több nővér is kellett az ellátásukhoz (etetés, fürdetés miegymás). meg van egy olyan sejtésem, hogy tovább altatták a műtött gyerekeket. nem gondolok semmi hősieset, se nem morgok, csak tény, hogy ma a munkájuk úgy van optimálva, hogy az ápolási rész nincs beleszámítva. semmi rossz emlék nem maradt bennem, csak megállapítottam, hogy a kölyköm 10 évesen mandulaműtét előtt és után 1 órán keresztül igencsak teljes embert kívánt maga mellett, mert egyszerűen nem volt magánál, de nem is aludt.
Nazareus 2011.07.22. 23:07:29
pirimogyoró 2011.07.22. 23:27:55
Teljesen egyszerűen írtam neked,nem hiszem, hogy más szavakkal meg kéne ismételnem ugyanazt.
Személyeskedni lehetőleg nem szoktam, de jó tanács, hogy ne legyek súlytalan, az már részedről az.
maim 2011.07.22. 23:58:32
tünetei/folyamatos hányás-hasmenés,majd
40 fokos láz/,amikor felhívtam az ügyeletet,egy fáradt hang lecseszett,hogy miért nincs itthon daedalonetta kúp és,hogy vigyem be reggel a félholt gyereket.Ki se jött.
Túléltük és lehet,hogy jobban jártunk,hogy nem került kórházba a gyerek.Még ott is megkaptam volna a magamét.
Hatodéves 2011.07.23. 00:01:59
Mondjuk terhesen tuti nem ücsörögnék bent, vagy legalábbis a földön nem aludnék. Ilyenkor nincs egy nagymama, vagy a férj nem tud kettő nap szabit kivenni, vagy egy jó barátnő?
Nekem is volt mandulaműtétem, vittek-hoztak, egyedül voltam bent, és nem lett semmi bajom, pedig három illetve öt éves voltam; emlékszem az egészre, az elején kicsit féltem, aztán megnyugodtam és kibírtam.
Általában jó, hogy a szülők is bent tudnak lenni folyton a gyerekkel, egyáltalán nem kívánom vissza azt az időt, amikor nem, de novemberben, terhesen a földön nem aludnék, inkább bírjon ki a gyerekem egyedül egy éjszakát. Vagy lesz szíves apuka ücsörögni mellette. Nem ismerem a körülményeket, de ha nincs valami nyomós indok a háttérben, amiért ő nem lehetett ott helyettem; akkor én is perelnék, de a felperes nem a kórház lenne.
Hatodéves 2011.07.23. 00:02:37
mármint az alperes
Hatodéves 2011.07.23. 00:22:27
1. Ezzel teljesen egyetértek. 2. Az Anyuka ettől függetlenül elég gázul viselkedett. Zokogva ült a gyerekével az ölében... Bakker. Az én anyám még sosem sajnálta magát, ha én szarul voltam. Remélem, én sem a szívemhez kapva fogok sírni a nyomorult életem miatt, ha vele lesz baj. 3. A beteg rossz kommunikációja nem mentség a dolgozók bunkóságára. 4. Viszont azzal, hogy ez a szolgáltatós, "ide-nekem-az-oroszlánt" szemlélet beállított az élet kb. minden területére, elég rendesen túl lehet feszíteni a húrt. Ne haragudj, az intézményeknek jól működő gépekre nincsen pénzük, és sokszor hihetetlen, hogy még mindig működik, és a dolgozók maximum feletti teljesítménye kell ehhez (most nem erre a főnővérre gondolok). És odaállít valaki, hogy mért nincsen komód? Én értem, komolyan értem, hogy neki ez rossz, és sajnálom, meg minden, de mire fel veri valaki az asztalt nekem olyasmiért, amiről nem én tehetek, és jön azzal, hogy én, mint állami alkalmazott, mért vagyok szar szolgáltató az ő társadalombiztosításba betett pénzéért cserébe. Ha a fejem tetejére állok sem lesz több szoba, vagy komód. Ezt azért mindenki érthetné.
Nazereus-sal egyetértek abban, hogy a betegeknek szükségük van a gyógyulásukhoz a személyes tárgyaikra, ezt, mint elvet, hülyeség kétségbe vonni. Ugyanakkor az adott környezetben kompromisszumot kell kötni, és annyi személyes tárgyat bevinni, ami elfér, vagy tényleg komódot venni, vagy írni a miniszterelnöknek/minisztériumnak/Atyaúristennek.
Az alkalmazottak is ezek körülmények között kell dolgozni, a szarból kell várat építeni, építenek is, lehet náluk reklamálni, hogy nincs a várnak aranyajtaja, csak éppen teljesen értelmetlen, ugyanakkor bántó, és megalázó. Ha már a betegek kiszolgáltatottságáról beszélünk, ezt a másik kiszolgáltatottságot is érdemes megemlíteni.
Hatodéves 2011.07.23. 00:27:44
Hívd fel a Bőrgyógyászati Klinikát szerintem, kérdezd meg, hogy odamehetsz-e csak úgy, vagy hogy háziorvosi beutalóval fogadnak-e területen kívülről. Most ennyi ötletem van.
Hatodéves 2011.07.23. 00:34:51
Teljesen igazad van, ez is olyan, mint bármilyen más veszekedés, vagy ellentét, mindenki a saját végleteibe sodródik.
Van erre egy példa (családterápiás könyvből): két ember egy kis kör alakú vitorlás hajón, egymással szemben, feszítik a kötelet (ami két oldalról az árbócra van kötve), teljesen hátradőlnek, tiszta erejükből húzzák. Ha bármelyikük elengedné, felborulna a hajó. Csak akkor csökken a feszültség, ha egyszerre mind a ketten egy kicsit engednének rajta, és így fokozatosan középre kerülnének mind a ketten, felborulás nélkül. De egyik sem enged, mert nem hiszi, hogy a másik is fog.
Két ember szemben állásánál erre jó esetben viszonylag hamar rájönnek, de két csoport vitájánál sokkal nehezebb, főleg itt a Praxison, ahol a két oldal jót szétverte már egymást, mindenki nyaldossa a sebeit, amit persze a másik oldaltól kapott, és nem X-től vagy Y-tól vagy X + Y-tól.
Szóval nem egyszerű. Egy kicsit azt érzem, hogy az itt (törzs)kommentelők a szívük mélyén kölcsönösen értik egymást. Már elég harcot vívtunk, minden vita ezerszer lezajlott. De lehet, hogy ez csak az én naiv illúzióm. Ugyanakkor a sérelem is túl sok mindenkiben.
Hatodéves 2011.07.23. 00:44:09
Mondjuk én internet nélkül maximum két napot bírok ki, és eltekintve attól az esettől, amikor defibillálnak, igenis azon múlna a hangulatom és a jó közérzetem, hogy tudok-e netezni, kommentelgetni a facebook-on, blogokat olvasni, beszélgetni másokkal. Nyilván nem a kórháznak kell laptopot adni, és nem is várom el, hogy ebben segítsenek, csak azt mondom, hogy felesleges ítéletet gyártani és szabályokat. Nekem szükségem lenne gépre és netre, engem boldogítana, könyvre kórházban úgysem lehet koncentrálni, és a szociális izoláció és deperszonalizáció minél kisebb, annál jobb.
Persze, ha nem lehet kivitelezni, azt megértem. Tudom is, hogy nem lehet. Ettől még én vágynék rá, és megértem, ha más is így van ezzel. Az erőszakos követelőzést mondjuk sosem értettem, a bankos sztoriban simán várnék 20 percet, vagy visszamennék később, végül is ki vagyok én, hogy dróton rángassak másokat és megmondjam, hogy mi a kötelességük. Sokféle ember van, és a reklamálós hozzáállásnak is vannak előnyei persze.
Dr.laikus PhD 2011.07.23. 07:42:35
Elfér egy laptop, vagy előfizetés telefonra, én is írtam két mondatot így nektek. :)
Laptopot viszont ha vizsgálatokra mész nem viheted. Vagy vigyázni tudnak rá, vagy nem.
Neked mondjam, hogy nem kívánságverseny?
Nekem szerencsém, hogy szeretek beszélgetni, hülyeségeket is. Hozzám szólnak én vissza és kész. Nem is jó kis szobában feküdni.
Figyelni is szeretek másokat (bolond vénasszonnyal még mindig előfordul, hogy megy valaki mögött és átveszi a mozgását, belebújik a bőrébe).
Azért barátom kevés van. :)
Ugyanakkor ha nagyon marodi az ember akkor mindegy kivel akar beszélni, mennyire magányos, nem az a fontos csak önmaga.
*********************
Sugárterápián több kórházból vagyunk azonos diagnózissal. Meglepő, hogy mekkora a különbség.
Én 5 napot töltöttem ott és elég volt.
Szinte mindenki 10-12 napot töltött bent, volt akinek még a varratait is a kórházban szedték ki. Engem is a sebészem látott el, csak ambulánsan.
Van akinek a státusa is sokkal jobb és mégis.
Ez is pazarlás. Nem vidéki betegek.
tódór piroska 2011.07.23. 08:59:00
Viszont a hatályos egészségügyi törvény védi (az egyébként alkotmányos alapjogok között is rögzített) személyiségi jogokat, az alábbiakban ebből idézek. Röviden összefoglalva: a közvetlen életveszély elhárítását leszámítva (pl. defibrillálás újraélesztendő betegnél, gégemetszés végzése olyan betegnél, aki egyébként azonnal megfulladna, anafilaxiás shock elhárítása, stb.) semmilyen beavatkozás, (még sürgős műtét sem) nem végezhető hozzájárulás hiányában. Ezt be is tartjuk, mert sok orvost-kórházat hurcoltak meg és ítéltek el csupán azért, mert az (egyébként szükséges és korrekt, eredményes) beavatkozást írásbeli hozzájárulás hiányában végezték. Egyik emlékezetes esetem a közelmultból , amely ugyan heppienddel zárult, egy gondnokolt fiatalemberrel volt kapcsolatos, aki osztályomon feküdt, és éjszakai órákban bélelzáródás alakult ki nála. Előkészítettük a műtőt, az ügyeletes sebész kollégák bemosakodva, "élesre fent szikékkel" várakoztak órákon keresztül, amig sikerült a törvényes képviselőt (gondnokot) előkeríteni, behívni, és ő aláírta a beleegyező nyilatkozatot. Utána lehetett operálni.
Ez a szigorú szabályozás a betegek védelmében született, és ha tetszik, ha nem, az orvosnak be kell tartania.
A Zoli által írt példában törvényt sértett az orvos, és ha az eset Ibrahim dr. tudomására jutott volna, nagyon sokat kellett volna ezért fizetnie.
És most jöjjön az idézet a törvényből:
" Az önrendelkezéshez való jog
15. § (1) A beteget megilleti az önrendelkezéshez való jog, amely kizárólag törvényben meghatározott esetekben és módon korlátozható.
(2) Az önrendelkezési jog gyakorlása keretében a beteg szabadon döntheti el, hogy kíván-e egészségügyi ellátást igénybe venni, illetve annak során mely beavatkozások elvégzésébe egyezik bele, illetve melyeket utasít vissza, figyelembe véve a 20. §-ban előírt korlátozásokat.
(3) A betegnek joga van arra, hogy a kivizsgálását és kezelését érintő döntésekben részt vegyen. Az e törvényben foglalt kivételektől eltekintve bármely egészségügyi beavatkozás elvégzésének feltétele, hogy ahhoz a beteg megtévesztéstől, fenyegetéstől és kényszertől mentes, megfelelő tájékoztatáson alapuló beleegyezését (a továbbiakban: beleegyezését) adja.
(4) A beteg a (3) bekezdésben foglalt beleegyezését szóban, írásban vagy ráutaló magatartással megadhatja, kivéve, ha e törvény eltérően nem rendelkezik.
(5) Az invazív beavatkozásokhoz és a 197. § szerinti önkéntes gyógykezelésbe vételhez a beteg írásbeli vagy - amennyiben erre nem képes - két tanú együttes jelenlétében, szóban vagy más módon megtett nyilatkozata szükséges.
(6) A beteg a beavatkozás elvégzéséhez való beleegyezését bármikor visszavonhatja. A beleegyezés alapos ok nélküli visszavonása esetén azonban kötelezhető az ennek következtében felmerült és indokolt költségek megtérítésére.
16. § (1) A cselekvőképes beteg - ha e törvény eltérően nem rendelkezik - közokiratban, teljes bizonyító erejű magánokiratban vagy - írásképtelensége esetén - két tanú együttes jelenlétében megtett nyilatkozattal
a) megnevezheti azt a cselekvőképes személyt, aki jogosult helyette a beleegyezés, illetve a visszautasítás jogát gyakorolni, illetve, akit a 13. § alapján tájékoztatni kell,
b) az a) pontban meghatározott személy megjelölésével vagy anélkül a (2) bekezdés szerinti személyek közül bárkit kizárhat a beleegyezés és a visszautasítás jogának helyette történő gyakorlásából, illetve a 13. § szerinti tájékoztatásból.
(2) Amennyiben a beteg cselekvőképtelen és nincs az (1) bekezdés a) pontja alapján nyilatkozattételre jogosult személy, a beleegyezés és a visszautasítás jogának a (4) bekezdésben foglalt korlátok közötti gyakorlására - az (1) bekezdés b) pontjában foglaltak figyelembevételével - a megjelölt sorrendben az alábbi személyek jogosultak:
a) a beteg törvényes képviselője, ennek hiányában
b) a beteggel közös háztartásban élő, cselekvőképes
ba) házastársa vagy élettársa, ennek hiányában
bb) gyermeke, ennek hiányában
bc) szülője, ennek hiányában
bd) testvére, ennek hiányában
be) nagyszülője, ennek hiányában
bf) unokája;
c) a b) pontban megjelölt hozzátartozója hiányában a beteggel közös háztartásban nem élő, cselekvőképes
ca) gyermeke, ennek hiányában
cb) szülője, ennek hiányában
cc) testvére, ennek hiányában
cd) nagyszülője, ennek hiányában
ce) unokája.
(3) Az egy sorban nyilatkozattételre jogosultak ellentétes nyilatkozata esetén a beteg egészségi állapotát várhatóan legkedvezőbben befolyásoló döntést kell figyelembe venni.
(4) A (2) bekezdés szerinti személyek nyilatkozata - kizárólag a 13. §-ban foglalt tájékoztatást követően - a kezelőorvos által javasolt invazív beavatkozásokhoz történő beleegyezésre terjedhet ki. E nyilatkozat azonban - a 20. § (3) bekezdése szerinti eset kivételével - a beavatkozással fölmerülő kockázatoktól eltekintve nem érintheti hátrányosan a beteg egészségi állapotát, így különösen nem vezethet súlyos vagy maradandó egészségkárosodásához. A nyilatkozatról a beteget cselekvőképessé válását követően azonnal tájékoztatni kell. "
Még folytatódik, de ez a lényeg-
........ 2011.07.23. 10:19:22
Két gyerekünk van. Nálunk az bevált, hogy ha orvoshoz megyünk, akkor ösztönösen felveszem a tökéletesen utálatos testtartást és ebből a legnyájasabb orvos sem tud kibillenteni. Azért mert nem bízom bennük - hiszen alulfizetettek, túlterheltek és ebből adódóan érzéketlenné válnak és figyelmetlenné is többször. A magándokinál is ilyen vagyok, a gyerek egészségénél teszek rá, hogy állami, vagy magán kórházban vagyok.
A végkifejlet, hogy efféle panaszunk sosem volt, sőt ami bizarr, hogy bár tucatnyiszor próbáltam, tőlem orvos még egy forintot el nem fogadott. Egyszer sem, így ezt rendre rátaksálom a páromra, érdekes, hogy tőle zokszó nélkül... megjegyzem, hogy a szülész dokit a második császár előtt úgy bocsátottam be a műtőajtón, hogy mélyen a szemébe nézve közöltem vele, hogy vigyázzunk ám a családra, mert itt állok kinn. Az első ember volt aki gratulált.
Azt gondolom, hogy ha bárki teszi a dolgát azt komolyan teszi, mindegy mennyire fáradt, mindegy mennyire kihasznált. Ebből adódóan, miután én fizetek kikényszerítem, hogy tisztázzuk a szerepeket. Azt hiszem, hogy ezt a főnővért két perc alatt leüvöltöttem volna a szintről, mert aki hülye az megérdemli.
Hatodéves 2011.07.23. 10:21:13
Tudom, hogy nem kívánságműsor. Azzal az érveléssel vitatkoztam, hogy a betegnek nincs szüksége személyes tárgyakra. De szüksége van rá. Ettől függetlenül van egy ésszerű határ, amit a megvalósíthatóság szab. Nem vinnék kórházba laptopot, mert tudom, hogy nem tudnak rá vigyázni, csak azt mondtam, hogy ettől függetlenül megértem erre az igényt. Sok ember meg sem engedheti magának, hogy ne dolgozzon akár két napot is, bármi is lesz az ára. Mondjuk nekem idén voltak olyan szakaszai a tanévemnek, sőt, szinte csak ilyenek voltak, hogy három kórházi nap laptop, papírok, tankönyvek nélkül, és elszáll a tanévem. Nyilván jobb lenne egy olyan kórházi szoba, ahol lehet mondjuk szakdogát írni, csak hát nincs és kész.
Hosszú hospitalizáció eléggé megnyirbálja az ember valós identitását, ez elég baj, csak sajnos jelenleg ezen a kórházak nemigen tudnak hogyan segíteni, illetve a saját maga egyéni szintjén próbál az ember, ha elszánt és lelkiismeretes, de ez is kevés az üdvösséghez.
Ez a beszélgetésvágy jó tulajdonság, ugyanakkor az a baj, hogy az emberek többsége nem beszélget, hanem a második másodperc után olyan dolgokat kérdez, amik nem rá tartoznak (mi a foglalkozásom, hol lakom, van-e gyerekem, mi a betegségem (ha beteg lennék)) stb
Szerintem ritka az, hogy két ember tényleg egymás hullámhosszán rezegjen, és ne terhelje, ellenben érzelmi biztonsággal lássa el egymást. Főleg, ha beteg vagyok, rosszul vagyok és félek, akkor egy idegen embernek még a jelenlététől is még rosszabbul leszek.
Amúgy értem azt, hogy Te milyen vagy, és ez a természetes és a jó, biztosan sok plusz erőt is szerzel. De azt is megértem, aki egy sokágyas kórtermet kínzásként él meg. Az más kérdés, hogy ha olyan helyzetbe kerül valaki, ami nagyon nehéz, akkor hasznosabb lenne megpróbálni elfogadni, megkeresni benne a jót, és sokan nem ezt teszik, hanem egyre jobban belehajszolják magukat a tiltakozásba, és elveszik maguktól a lehetőséget arra, hogy kiderüljön, hogy jó oldala is van annak a dolognak.
Dr.laikus PhD 2011.07.23. 10:47:04
OK. Én is értem ezt, de akkor is a lehetőségekhez lehet csak igazodni.
10 kg-os zacsiba nem lehet 15 kg-ot rakni.
Kérdezgetést meg lehet előzni.
Ha nincsen merev elzárkózás akkor lelkileg sem akarja, hogy otthon legyen, egy ősi ösztöntől vezetve ne féljen az idegentől.
Nem igazán rád kíváncsi, csak biztonságban akar lenni. :-)
Ha te kérdezel, nálad az irányítás.
VolksrodZoli 2011.07.23. 10:47:08
VolksrodZoli 2011.07.23. 11:07:11
VolksrodZoli 2011.07.23. 11:51:53
VolksrodZoli 2011.07.23. 12:05:48
sárga nyúl 2011.07.23. 12:23:30
Nem ismered Tódór Piroskát? Ó, igazán senki sem ismeri, mert hol ilyen, hol olyan! Bámulatosan tudja változtatni az alakját! Ha akarja, olyan, mint a szőrpamacs vagy paróka, vagy egyujjas, kifordított bundakesztyű vagy szobafestő pemzli, vagy papucs orrán pamutbojt.
tódór piroska 2011.07.23. 13:37:13
Irkutszk 2011.07.23. 14:50:59
Nazareus 2011.07.23. 14:57:58
Dr.laikus PhD 2011.07.23. 15:02:06
Életveszély esetén (ha elolvastad) nem akadályozza.
Minden más esetben, főleg ha gyermekről van szó csak gondolj bele mennyire fontos ez a szabály.
tódór piroska 2011.07.23. 15:12:29
"... szivében néha elidőz a tigris meg a szelid őz. ...", írta József Attila, pedig Ő aztán sokat tudott az ember esendőségéről, magát példáúl így jellemezte 1928-ban, 23 évesen:
"Vidám és jó volt s tán konok,
ha bántották vélt igazában.
Szeretett enni s egyben másban
istenhez is hasonlitott."
Tényleg nem akarlak irritálni az irodalmi idézetekkel (emlékszem, hogy egyszer szóvá tetted, de talán ennyit még elbír a blog.
Bocs.
sárga nyúl 2011.07.23. 15:34:42
Fekete ember
ujjával ocsmány könyvbe tapadva
fölibém hajlik, akár
halott fölé a pap,
s holmi dőre pimasznak a sorsát
olvassa, varrja nyakamba.
Bánatba, kínba taszítana csak,
feketén fekete,
fekete ember.
...
"Fekete ember, te
leggaládabb jövevény,
régtől övez téged
zord gyalázatod híre.
Bősz dühömben végül
sétapálcám kapom én,
s vágom egyenest pofádba,
orrod tövibe..."
...........
... Kihúnyt a hold.
Hajnal kék fénye dereng.
Ó éj, mi mindent
taposol te el éjszaka?
Cilinderesen állok.
Nincs más idebent,
csak én egyedül...
s a tükör bezuzott fala...
/Szergej Jeszenyin/
Mária 2011.07.23. 16:19:51
"Kedves Piroska. Te hülye vagy (remélem elnézi nekem a blogtulaj)"
Látom, elnézte :(
Nincs kártékonyabb ember a buta ÉS magabiztos embernél.
Borcsika 2011.07.23. 16:42:49
Egyébként abban egyetértek veled, hogy valóban személyiség teszt kellene,rendszeres pszichiátriai ellenőrzés, és nem utolsó sorban stressz-teszt is. Ezt a gépjárművezetőkre is kiterjeszteném. Mindenkire, akinek jogosítványa van.
Hatodéves 2011.07.23. 17:15:41
Nem tudom, hová írjam, de szeretném jelezni, hogy egy időre én is elhagyom a blogot. Olvastam, hogy valamiért Leroi sincs már itt. Kár. Szóval elég sokat olvastam a posztokat, és kommenteltem, úgy gondolom, hogy már ezerszer végigkövettem, és jó párszor végig is játszottam az összes létező vitát. Sokat javult itt az általános idealizmusom :D
Az embereket nagyon kedvelem itt, Laikust, Piroskát, (akit talán nem kellene lehülyézni! nem mintha bárkit le kellene), Leroi-t, Bikli nénit, Babette-t, Susanne F-et, Zagadkát, ccke-t, Káin-t és még sorolhatnám, mert sok mindenkit kihagytam. Sokszor azért jártam ide, mert egy közösségnek éreztem, ahová tartozom.
Ugyanakkor kezdem úgy érezni, hogy jelenleg nem használ nekem az a fajta pszichés terhelés, ráadásul már lassan hatodéves sem vagyok, a nevem sem jó. És a neten is kevesebb időt szeretnék tölteni :)
Majd jövök még, de csak később; és további jó vitákat, ne bántsátok egymást jobban, mint amennyire muszáj ;)
Üdvözlettel
Hatodéves
Dr.laikus PhD 2011.07.23. 17:32:53
Jaj ne!
Sok lesz ez a veszteség.
Nagyon fogsz hiányozni a jövőt képviselted itt és a reményt.
Sok sikert bárhol is legyen! :-)
Káin 2011.07.23. 17:41:25
Dr.laikus PhD 2011.07.23. 17:47:42
Szerintem majd jön egy idő után mindenki.
Heves és szenvedélyes világmegváltás nélküli viták voltak, de a körülmények miatt meddő...
A butaság miatt meg nem lehet sokáig népet sem nevelni, okítani, mert majd 500 hozzászólást ért meg a konok tudatlanság.
"Nincs kártékonyabb ember a buta ÉS magabiztos embernél" Mária
Ugyandehogy (törölt) 2011.07.23. 18:22:03
Ugyandehogy (törölt) 2011.07.23. 18:23:30
Hatodéves 2011.07.23. 19:38:16
tódór piroska 2011.07.23. 20:19:53
Morcz írta, hogy hosszú ideje a legjobb dolog, ami történt a Praxis bloggal, a Te megjelenésed és itteni szereplésed. Nem mindig értettünk egyet, de mindig felüdülés volt számomra az az idealizmus és tisztaság, ami hozzászólásaidat jellemezte. Őszintén szólva, néha kicsit irígyeltelek is ezért.
Sok sikert a szakmában és a magánéletben, és visszavárunk!
ccke 2011.07.23. 20:26:52
Addig pedig jó pihenést a nyárra és sok sikert, ha majd elkezded a munkádat(reméljük nem 10 évre elkötelezve)!
qbr 2011.07.23. 21:35:59
üdv, addig is majd többet használom a "neve is van a gyereknek" fordulatot, hátha előbb visszajössz :)
Hatodéves 2011.07.23. 23:10:59
:D :D köszönöm
@qbr:
Jó, ezentúl Veled is azonosítom majd ezt a kifejezést :)
@tódór piroska:
Köszönöm, Te meg mindig olyan jóindulatú vagy velem, akkor is ha hülyén viselkedem :) És idézeteket írsz, ami külön jó. Minden jót Neked is!
@ccke:
Ó, de Te most leszel hatodéves, jól emlékszem? ;) :D
VolksrodZoli 2011.07.24. 09:46:29
És kedves tódor piroska. A magam féle „bunkó lumpenproletár” (és nem lumperpoletár) Gépjármű Mérnökök nélkül neked nem lenne lízinges Trabantod, amit mérhetetlen sznobizmusból a bécsi út másik végére hordasz javítani. Amúgy az orvosi ügyelet nem lealacsonyító. Tudod, Székesfehérváron van egy térd specialista, aki tiszta szerelemből, 56 éves koráig ügyelt, és hozza rendbe ma is sok sportoló ízületeit, ha szükséges. A messziről is jól látható pénzkupac keresetedet pedig nem irigylem, az életem sínen, nekem nem szükséges kérkednem az akármennyi pénzemmel. És nem is értem, hogy bírtál vele előhozakodni, miközben az orvos és beteg együttélésének minél súrlódás mentesebb mikéntje a megfejtendő feladvány. (És egész nap az egészségügyben dolgozók rossz anyagi megbecsülése a téma mindenütt. Talán ne nekem kérkedj mérhetetlen mennyiségű pénzeddel, hanem támogasd az egészségügyi dolgozókat. Lehet, nagyon örülnének neki, még a sírkövedre is felírhatnád)
qbr 2011.07.24. 11:47:59
Az általad leírt (13 évvel ezelőtti) történetet külső szemszögből:
- Volt egy orvos, aki szabályt szegett, hogy elláthassa a gyermekedet, kockáztatva az állását és a biztonságát (mert mi van, ha ezután fogod magad és feljelented, hogy aláhamísított egy aláírást, mert nem volt szimpatikus)
- Volt egy ápoló, aki véletlenül elejtett egy kémcsövet, amire te megfenyegetted a testi épségét, és megtagadtad a gyermekedtől a további vérvizsgálatok lehetőségét, ezzel veszélyeztetve az egészségét
- Volt egy ápoló (ne hívjuk műtősfiúnak, te sem olajcserélő-fiú vagy, korodtól függetlenül, hanem "Gépjármű Mérnök", ha jól olvastam), aki egy hibát elkövetve veszélyzette a gyermeked egészségét. Csak mondom, hogy bármit is mond az igazságérzeted, erre a megfelelő válasz az illető ellen fegyelmi kezdeményezése, nem pedig a fizikai agresszió. Ezt azért emelem ki külön, és ajánlom a figyeledbe erősen, mert ha most veszítenéd el a fejed (bármilyen érthető okból is), és csinálnál egy ilyesmit, lehet, hogy 1/2-2 évre becsuknának.
- Volt néhány ápoló, akik nem akarták átrendezni a kórházat, csak mert te azt parancsoltad nekik, de egyébként a munkájukat elvégezték, bár a veled való interakció után valószínűleg a következő 20 betegre nem tudtak olyan kedvesen mosolyogni. De ez téged, feltételezem, egyáltalán nem érdekel.
Bár biztos mindenen fel voltál háborodva, a valóságban megfelelő ellátást kapott a gyermeked.
Bár csak néhány orvossal és az EÜ személyzet néhány tagjával kapcsolatban szereztél tapasztalatot, a hozzászólásaidból süt a lenézés és a gyűlölet az egészségügyi személyzet irányában.
Volt már rossz tapasztalatom Gépjármű Mérnökkel, mégsem mondom azt, hogy minden autószerelő pimasz átverős tolvaj, aki megpróbál egy ablakfeltekerésért 15.000 Ft-ot elkérni, és csak okoskodik mindenről össze-vissza, miközben mást sem csinál, mint a gyártók által adott műszereket a használati utasításban leírt pontokra ráköti, és elolvassa a hibaelemző számítógép adatait.
Nem esne jól, ugye? Igazságtalannak éreznéd? Főleg akkor, ha nap mint nap van olyan tapasztalatod az ügyfeleiddel, hogy irreális elvárásaik vannak, vagy alapvető tudásbeli hiányosságaik?
És neked nem lennének olyan elvárásaid egy átlagemberrel szemben, hogy ne hagyja az autójának a motorját leégni amiatt, hogy soha nem rak bele olajat? Vagy hogy néha ellenőrizze a keréknyomást?
És amikor bejön hozzád valaki egy, a saját butasága miatt lehaszált autóval, és nagy hangon KÖVETELI, hogy rakd rendbe az autóját teljesen, de ízibe és ráadásul olcsón, akkor kedves vagy vele akkor is, ha ő már aznap az 1000-ik ilyen ügyfél?
tódór piroska 2011.07.24. 13:06:57
Köszönöm a javítást, valóban lumpenproletárra gondoltam.
Irkutszk 2011.07.24. 13:21:32
@qbr:
"- Volt egy ápoló, aki véletlenül elejtett egy kémcsövet, amire te megfenyegetted a testi épségét, és megtagadtad a gyermekedtől a további vérvizsgálatok lehetőségét, ezzel veszélyeztetve az egészségét
- Volt egy ápoló (ne hívjuk műtősfiúnak, te sem olajcserélő-fiú vagy, korodtól függetlenül, hanem "Gépjármű Mérnök", ha jól olvastam), aki egy hibát elkövetve veszélyzette a gyermeked egészségét. Csak mondom, hogy bármit is mond az igazságérzeted, erre a megfelelő válasz az illető ellen fegyelmi kezdeményezése, nem pedig a fizikai agresszió. Ezt azért emelem ki külön, és ajánlom a figyeledbe erősen, mert ha most veszítenéd el a fejed (bármilyen érthető okból is), és csinálnál egy ilyesmit, lehet, hogy 1/2-2 évre becsuknának.
- Volt néhány ápoló, akik nem akarták átrendezni a kórházat, csak mert te azt parancsoltad nekik, de egyébként a munkájukat elvégezték, bár a veled való interakció után valószínűleg a következő 20 betegre nem tudtak olyan kedvesen mosolyogni. De ez téged, feltételezem, egyáltalán nem érdekel."
=
"Csak gratulálni tudok az aggresszivitáshoz és az együttműködés hiányához. Illetve, izé, mégsem. Ahhoz meg aztán végképp, hogy a kórházi ágyakat önkényesen átrendezted."
Személyeskedés = "szerbusz, te kis kórházvédő Superman"
közönséges stílus = " akkor most mifasz van"
Nekem miért kötelességem a "szerbusz ... mifasz van" stílusra érdemben válaszolnom? Elnézésedet kérem, de azután a szösszenet után azt hittem, kocsmába tévedtem, és inkább arrébb ültem a pultnál. Úgy gondolom, hogy a kritikát megejtettem, ha nem is fejtettem ki egészen precízen, lévén olvastam előtte mások hozzászólását. És nem kötelező senkitől tanulni, tőlem aztán végképp nem. Piroskától szerintem sokmindent lehet, de ettől még kötelezőnek semmi sem kötelező, a kötelező biztosítást kivéve (úgy hívják még egyáltalán?).
És ahhoz, hogy a másik itteni hozzászólónak a pénztárcájához semmi közöd, már ki sem fejtettem (mert nem nekem íródott). Megvan az ilyen társalgásról a véleményem, csak megtartom magamnak.
VolksrodZoli 2011.07.24. 15:31:59
1: A gyerek szülő viszony rendezetlenségében (akkor), orvos, hogyan tud a beteg szempontjából helyes döntést hozni? Térjünk ki, arra az esetre is, ha adott szituációban, az egész család nem tud felkerekedni a beteggel együtt, esetleg el sem érhetők.
2: Ha egy labor vizsgálatot csak ismételt vérvétellel tudnak elvégezni, a valaki ügyetlenkedése miatt, számomra milyen lehetőségeket biztosít a törvény, hogy aggódásomat és a vizsgálatot végzővel szembeni elégedetlenségemet hangoztatni tudjam?
3: Ha fizikai sérülés éri a beteget, és az nem szükségszerű velejárója a kórházi kezelésnek, miként csillapíthatja azt a szerintem alapvető emberi reakciót, hogy ha neki, vagy szerettének valaki fájdalmat okoz, akkor az adott pillanatban aggódása, és vagy félelmei miatti felfokozott lelki állapotában, úrrá legyen rajta + hol, és hogyan kaphat bocsánatkérést?
4: Ki és mit hibázik abban az esetben, ha amúgy a kórházban van mód a szülőnek bent maradnia, de pillanatnyilag nem megoldott, hogy a szülő is megfelelő kényelemben részesüljön,(itt ne a szülő kényelmén lovagoljunk. Ne legyen útban a kórházi személyzetnek, és hasonlóra gondolok) ámde felajánlják neki a lehetőséget, hogy ha az ápolók útmutatásai alapján kicsit rendezkedik, akkor mindenki boldog lesz.
Előre is köszönöm!
Irkutszk 2011.07.24. 15:40:21
Az aggresszív válaszreakció semmilyen helyzetben nem megoldás.
A szülői beleegyezést a gyermek gyámja adhat. Ez nem tudom, miért probléma. Én nem adhatok engedélyt a szomszéd gyerekének a kezelésére, és ő sem az enyémre. Gondolom, ez egyértelmű. A jogviszony tisztázása nem orvosi feladat.
A vizsgálatokkal, vagy a gyerekkel való bánásmóddal kapcsolatos panasszal a megfelelő helyen lehet élni, általában írásban. Betegjogi képviselő, a kórház fegyelmi osztályának felkeresése.
Hogy kit lehet hibáztatni abban az esetben, hogy a kórházban megengedett a szülő bennmaradása a gyerekkel, de nincs megfelelő infrastruktúra a szülő kényelméhez + a betegellátás zavartalan működéséhez kérdésre egy kissé bonyolult a válasz. Mert vagy az a probléma, hogy bennmaradhat a szülő, vagy az infrastruktúra (ami akkor készült, amikor még nem maradhatott benn a szülő), vagy a rendszer, amely nem kötelezi és fizeti a kórházat a megfelelő infrastruktúra kiképzésére (hogy bennmaradhasson a szülő), vagy a szülő kényelmi igényei. Lehet választani, melyik a legszimpatikusabb. Kényszerhelyzet van. Mindenki segíteni szeretne (elsősorban a gyermek gyógyulása érdekében), és nem megoldottak a körülmények. Ez van. Szeretni nem kell, de ettől még jelenleg ez a helyzet.
qbr 2011.07.24. 16:01:43
1. Ha életmentő beavatkozásról van szó, mint írták mások korábban is, nincs szükség beleegyező nyilatkozatra. Ha nem életmentő beavatkozásról van szó, akkor a szülő/gondviselő feladata gondoskodni a beleegyező nyilatkozatokról - akár egy okmányirodában, önkormányzatnál, postán, bankban, bárhol.
De - mint a te példád is mutatja - az EÜ intézmények ilyen szempontból rugalmasabbak lehetnek, egy bankban soha nem történt volna meg, hogy telefonon adott beleegyező nyilatkozatra aláhamisítanak egy aláírást. De ez az orvos számára egy veszélyt jelent, mert ezzel vissza lehet élni. És bizony van is olyan, aki visszaél ezzel.
A törvény azért követeli ezt meg, mert számtalan helyzetben dönteni kell több lehetőség között, amik befolyásolhatják egy gyermek életmódját, életminőségét, és egy orvos nem hozhatja meg ezt a döntést egyedül, anélkül, hogy a szülő a hozzájárulását adná.
2-3. Ugyanazt tudom írni, mint előbb: bármennyire is megértem a felháborodásodat és indulatodat, a fizikai erőszak a közfeladatot ellátó személyekkel szemben (tanár, EÜ személyzet, közterület-felügyelő) most már nagyon súlyos büntetést vonhat maga után. Egyszerűen nem éri meg.
Van betegjogi képviselő, osztályvezető, intézményvezető - hozzájuk mind lehet fordulni, tényleges fizikai sérülés esetén perelni is lehet kártérítésért.
4. Ez sajnos sokszor nem megoldott, de ha mindenki számára megfelelően megoldódik, akkor nincs hiba, vagy hibás. (Mármint hibás az EÜ rendszer, hogy nincs minden gyerekágy mellett egy hozzátartozó ágy, de hát ez van.) Én is csak azért reagáltam erre, mert a felháborító dolgok között említetted, hogy nem vittek át neked ágyat, illetve nem segítettek átvinni ágyat - de az az igazság, hogy ez nem az ápolók vagy orvosok dolga, mert ők a beteggel kell, hogy foglalkozzanak. Viszont ha megbeszélted velük, akkor nem volt semmi probléma.
VolksrodZoli 2011.07.24. 16:45:48
Circus 2011.07.24. 20:06:42
Itten van az eb elhantolva.
Tudniillik egy betegtől miért várod el, hogy szakmai oldalról közelítsen meg BÁRMILYEN kérdést? Ő szenvedő alanyként kerül kapcsolatba az eü-vel, laikusként. Persze, hogy hisztis, ha fáj valamije, és persze, hogy a saját benyomásait/tapasztalatait írja le.
Az megint más, ha kamu posztok születnek...
Alapból ti vagytok azok, akiknek érteni kell hozzá - nem? Miért vársz szakmát egy laikustól?
tódór piroska 2011.07.24. 21:03:58
macska69 2011.07.24. 22:46:31
zsoci 2011.07.25. 00:54:18
Ezt meg honna veszi a postoló ? Sem én sem a gyerekem nem volt még SOHA korházban. És az ismeretségi körben sem jellemző, pedig van ám pár gyerek. Többnyire születni járnak oda..
Régen rossz lenne, ha ez akár csak részben s igaz lenne.
Azt megszimplán csak nem értem, hogy miért kell abból ekkora mizériát csinálni, hogy alvásidő meg ilyenek. Majd most alszik késöbb és kész.
Azt meg ebben a blogban már legalbb 100x leírták, olyan nincs, hogy enm mehet haza a korházból. Ha abeteg, vagy törvényes képviselője úgy dönt megy és kész.
Legelő Őse · http://legeloose.blog.hu/ 2011.07.25. 11:27:59
zagadka 2011.07.25. 11:32:25
On
!Ha tévedek, elnézést!)
Remélem, nem az idealizmusod "fáradt" ki.
Keress magadnak egy szép, új nevet és gyere vissza!
zagadka 2011.07.25. 11:37:03
Bocsássatok meg, de néha, mintha nem a kérdésre válaszolnátok a VolksroadZoli-val folytatott beszélgetésben.
@Irkutszk: Neked még tartozok válasszal, majd szakítok rá időt.
zagadka 2011.07.25. 12:16:14
Ez ellentmondás! Egy volt posztban, meg az volt az állítás, szinte közmegegyezés, hogy nincs 100%, ne is várjuk. Sőt. Laikus szerint tudjuk magunkról, ha baj van.
Ezen az alapon minden megállapítás minimum megkérdőjelezendő.
Tudom, hogy az idézett mondatnak volt folytatása, de én erősen a mondat első részén éreztem a hangsúlyt.
Kár, hogy az amputálós történett anno félbe maradt.
qbr 2011.07.25. 13:06:07
"Bocsássatok meg, de néha, mintha nem a kérdésre válaszolnátok a VolksroadZoli-val folytatott beszélgetésben."
Szia, egészen pontosan mire gondolsz?
"Ez ellentmondás! Egy volt posztban, meg az volt az állítás, szinte közmegegyezés, hogy nincs 100%, ne is várjuk."
Valamiért nagyon megragadt benned ez a 100%, hogy van-e vagy nincs :)
Szerintem egy kicsit statisztika irányában kellene gondolkoznod, nem pedig matematika irányában, az orvostudomány ugyanis a statisztikára támaszkodik elsősorban, amikor tényekre alapozott orvoslásról beszél ("evidence-based medicine" - ez a nemzetközi neve)
Amikor tényről beszél pl. tódor piroska, akkor ő egy olyan állítást tesz, aminek nagyon magas a statisztikai valószínűsége. Ez azt jelenti, hogy mondjuk 1.000.000 betegből 999.999-nél ez úgy van. Lehetséges, hogy ő egész életében csak 250.000 beteget fog ellátni, és akkor az ő állítása 100%-ban helyes lesz minden betegnél, de ha magát a tényszerű megállapítást nézzük, annak a statisztikai valószínűsége nem lesz 100%
zagadka 2011.07.25. 13:54:26
Erősen szubjektív véleményem szerint, nem arra válaszoltatok, amit írt. Pl a te 4. válaszod teljesen másra válaszol. De ezzel nem foglalkoznék többet.
100%. Amiről én beszéltem anno, azt továbbra is helyesnek tartom. Ha érdekel valakit, egyszer - a héten nincs időm- nekifutok újra.
Röviden:A 100%, airől beszéltem, egy szándékosan elérhetetlen cél, amelynek elvárása (és motiválása) biztosíthatja a lehető legjobb munkát, amivel elérhető a kihozható maximum.
Persze, statisztika.
De az egyénre az nem alkalmazható! Mondhatja valaki, hogy szerintem ebben az esetben 99%.
Ha valami súlyos döntést kell ez alapján meghozni (pl kikapcsoljuk a lélegeztető gépet), akkor Te mit mondasz? Elég a 99%, vagy futsz az 1% után.
Hogy sarkítsam: A gyerekedről lenne szó. Biztos vagyok benne, hogy köpsz a statisztikára.
Még nem emlékszem, hogy azt hallottam volna:Ónnek xxx baja van, 97% valószínüséggel. Nem ez lenne a korekt? Esetleg megbeszélni, hogy akkor most mik a lehetőségek.
zagadka 2011.07.25. 13:56:36
Irkutszk 2011.07.25. 16:39:52
Irkutszk 2011.07.25. 16:42:53
tódór piroska 2011.07.25. 16:54:32
Ezt írta Zoli.
Erre válaszoltam, hogy én is leszarom, hogy Ő mit gondol, és hogy elég jól keresek (nem parából). Valóban nem kellett volna leereszkdenem erre a szintre. Hatvan éves vagyok, komoly intézményben, vezető pozicióban. Már nem ügyelek, 2 éve még ügyeltem, bár nem volt munkaköri kötelességem.
A lizingelt trabant hibrid lexus terepjáró, bécsbe vetemm, még garsanciás, odaviszem szennyvízbe, praxisus szempontbúl, nem kivagyiságbú.
Óvassátok el, mitirtam a tüdőrák topikba. Pá,piri.
rikitiki 2011.07.26. 21:31:46
Te azzal vitatkoztál, hogy a jog elismeri a diagnosztikus tévedés jogi megítélésében azt, hogy nem várható el 100% bizonyos helyzetben, és kedvezőtlen kimenetel, vagy eredmény esetén nem biztos, hogy felelősségre vonható az orvos. (Megint más a műhiba esete, amivel megint nem vitatkozott senki.)
A műhibával analógia a buszvezető, aki áthajt a fénysorompón. (Tehát, ha az orvos hibázik, nem az elvárható gondossággal jár el, stb...)
A diagnosztikus tévedéssel analóg a meteorológus, aki 90%-ban jól jósolja meg a holnapi időjárást, modellek, műholdak és korábbi adatok alapján, de 10%-ban nem. Nem vonjuk felelősségre, amikor téved.
Azért, mert elfogadjuk, hogy eleve nem lehetséges elérni a 100%-ot. Törekedni kell rá, közelíteni a 100%-hoz, és folyamatosan fejleszteni a modelleket, adatokat stb... Ezzel nem vitatkozik senki.
Az egyén is kénytelen alkalmazni, és nem mindenki ragaszkodik az 1%-hoz - főleg ha annak komoly ára (nem pénzbelire gondolok, de lehet az is) van. Van aki ragaszkodik hozzá, van aki nem.
Circus 2011.07.28. 15:17:01
@tódór piroska:
Tényleg nem hiszitek el, hogy sokszor NEM a szakmaiság a probléma, hanem a normális emberi bánásmód és hang hiánya???
Irkutszk 2011.07.28. 15:23:32
Én bármit elhiszek, és bármit el tudok képzelni (olyan dolgokat is, amelyekről tudom, hogy nem valósak, mert nagy a fantáziám).
Az utolsó 100 komment: