Akár több száz évig is élhetünk

2011.06.12. 09:46

Akár több száz évig élhet az ember jó néhány évszázad múlva egyes kutatók feltételezése szerint - mondta Ungvári Zoltán, az Oklahomai Egyetem docense szombaton Pécsen az MTI-nek.

 


Az Egyesült Államokban élő magyar kutatóorvos Koller Ákos professzor, a Pécsi Tudományegyetem Kórélettani és Gerontológiai Intézete vezetőjének meghívására érkezett a baranyai megyeszékhelyre, a Magyar Élettani Társaság idei vándorgyűlésére. A FAMÉ 2011 elnevezésű rendezvényen az oklahomai egyetem kutatói, így Ungvári Zoltán mellett William Sonntag és Csiszár Anna az öregedés különböző aspektusairól tartottak előadást.


Ungvári Zoltán a konferencián rámutatott: a mai napig nem értik, hogy miért élnek bizonyos állatok csupán három évig, míg mások, mint az egyik tengeri kagylófaj, négyszázig, miközben az utóbbi szíve élete során másfél milliárdszor ver. Az oklahomai docens kutatócsoportja abból indul ki, ha megértik, hogyan volt képes az ember 6 millió éves evolúció során megduplázni élettartamát, akkor közelebb kerülnek olyan terápiás megoldásokhoz, amelyek ezt tovább növelhetik. A kutatóorvos az MTI kérdésére, hogy meddig élhet az ember pár száz év múlva a fejlett világban, azt válaszolta: sok öregedéssel foglalkozó kutató a több száz évet sem tartja kizártnak.


Ungvári Zoltán szerint mindez csak akkor következhet be, ha a kormányok és gazdasági szereplők áldoznak az öregedéssel kapcsolatos kutatásokra, amire az Egyesült Államokban már van példa. A docens, aki Koller Ákos volt tanítványa, abban a világhírű laboratóriumban szervez gyakorlatokat, ahol Szent-Györgyi Albert is hosszú ideig folytatott kutatómunkát.


Az Oklahomában kidolgozott, az öregség egészségügyi kérdéseit vizsgáló, azaz a geriátriai oktató program hazai bevezetését együtt tervezi Koller Ákos és Ungvári Zoltán. Ennek keretében orvostanhallgatókat készítenek fel az idős betegekkel való foglalkozásra úgy, hogy az öregkori problémákat szimuláló segédeszközöket kell viselniük. A kifejlesztők szerint így sokkal nagyobb empátiával lehet az idős betegekhez viszonyulni.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

prolee 2011.06.13. 10:45:36

Attól tartok, hogy az élettartam növekedésével nem lesz egyenesen arányos az életminőség növekedése.
Anyám 77 éves, hat éve ápolom és pelenkázom, mert agyi infarktusok miatt 56 éves kora óta folyamatosan romlik az állapota. Minden nap elmondja, hogy de jó lenne már meghalni.
Én 49 éves vagyok. Állandóan küzdök a súlyommal, 62-80 kg között ingadozom, még nincs különösebb betegségem, de már nagyon elegen van mindenből. Reggeltől estig /mama ápolás, dolgozni rohanás, 9-10 óra munkahelyi dolgozás, hazarohanás, mamaápolás, háztartási munka/ mókuskerékben élem az életemet. Baszogat az iskola, a közüzemi szolgáltató, a munkahely, a házkezelő, a parkolótársaság, a bank, stb., stb. Munka, ápolás, baszogatás szentháromságban telik az életem. Pillanatnyilag úgy tűnik, hogy 62 éves koromig lesz módom ezt a remek életet élni, de jöhet még egy nyugdíjrendelet.
Ezt mi a francnak kellene meghosszabbítani? Alig várom, hogy vége legyen.

2011.06.16. 11:52:29

Pont egy színdarabon találkoztam a docens úrral, ritka közvetlen és vidám ember :-)

Hatodéves 2011.06.28. 07:33:46

Hát nekem az ötven is túl soknak tűnik, bele is döglenék, ha több száz évet kellene lehúzni itt.

Almandin 2011.07.10. 22:42:55

Sok értelme nem lenne több száz évig élni. Ennyi idő alatt az ember nagy valószínűséggel minimum egyszer csődbe menne anyagilag, egyáltalán, mennyi ideig dolgozna? Hogy bírnák a párkapcsolatai ezt az időtartamot? A családi kapcsolatok is túl bonyolultakká válnának, képzeljünk el egy olyan világot, ahol az emberek a 200 évvel ezelőtt született felmenőiket is személyesen ismernék. Ilyen időtávban már mindenkinek több száz felmenője van, ezért bonyolult a családfakutatás is egy idő után. Az emberek néhány generáció már a saját leszármazottaikat sem tudnák számon tartani, kivéve, ha kizárólag egykézés lenne. Arról nem is beszélve, hogy mennyi lenne az aktív és a nyugdíjban töltött évek aránya. Pl. nyugdíjba mennének kb. 65 évesen, mert már leromlana annyira a szervezetük, hogy nem bírnának dolgozni, de még 110 évig elvegetálnának, amit lehetetlen lenne finanszírozni, és az érintettnek is rossz lenne (nem tudna teljes életet élni).

Desiderata 2011.07.11. 10:42:27

Amikor az első 100 éven felüli betegem láttam el, ledöbbentem. A bácsi egyetlen panasza volt,hogy elesett és beütötte a térdét. Egy darab gyógyszert nem szedett, mert egészséges volt, szellemileg is viszonylag friss, önellátó volt, bár nyilván segítséggel.
Azóta már sok 100 éven felüli betegem volt.
Errefelé az idősek is teljes életet élnek, 90 éves korukig szinte mindegyik valamilyen sportot űz (tai-chiznek, vagy jógáznak a legtöbben), tesz valamit a közösségért (kedvencem a 80+ -os nénik, akik a kórházi büfét viszik, és, ha néhanapján lassú a kiszolgálás, senki nem morog, de van Vöröskeresztes nénink,aki szintén 80-on felüli létére bejön közénk dolgozni, teát, kávét oszt a betegeknek, elbeszélget azokkal, akik egyedül vannak, áthúzza az ágyakat, ilyesmi). Egészségesen étkeznek. Nem egy olyan kolléganőm van, aki 60-on felüli, és ejtőernyőzik...
Szeretem az idős betegeim.
Egyszer volt egy édes, 85 év körüli nőbetegem, aki mindenáron haza akart menni,hogy az anyukáját gondozza. Szóltam a nővérkének,hogy hazamehetne, dehát, zavart.. mire a nővérke kiderítette,hogy de bizony, tényleg ő gondozza a még mindig élő anyukáját.
Szóval én élőben látom,hogy lehet minőséget adni az éveknek, nem kell feltétlenül otthon vegetálni, nem arról szól az időskor! :)

adamantium 2011.07.11. 18:20:13

@Desiderata: még magyarországon műtöttünk egy 106 éves bácsit aki télen kiment a kútra egy veder vízért csak elcsúszott és eltörte a térkalácsát, a lábán ment haza

Irkutszk 2011.07.11. 18:37:50

@Almandin:
Nem értek teljes mértékben egyet azzal, hogy a családi kapcsolatok túl bonyolultak lennének. Először is én nagyon élvezném, ha akár a dédnagymamámmal beszélhettem volna.

Amelyik családi kapcsolatot ápolják, arról egyik fél sem fog elfelejtkezni.

És mi az, hogy elvegetálnának? Szerinted nyugdíj után megszűnik a létezés, és vegetálás van? Attól, hogy elmegy nyugdíjba valaki, rögtön valami fadarabbá válik, akit csak rakosgatnak egyik sarokból a másikba? Mindaz a tudás, gyakorlat, kézügyesség, fegyelem, viselkedési minta, amelyet egész életükben összeszedtek, megy a kukába? Igenis, nagyon fontos szerepük van az időseknek. Ők az élő példái annak, ahonnan jövünk, minden szempontból. Az összes többi csak elmondott vagy leírt, homályos, átszerkesztett történet. De ők élnek, és élő szóval, egész lényükkel, viselkedésükkel együtt tudják elmondani, hogy hogyan emlékeznek. Nem véletlen, hogy az idősebbek másként viselkednek, más a szavuk járása, mint akár a középkorúaknak, akár a még fiatalabbaknak. Vagy mindez bullshit, és senkit nem érdekel?

Almandin 2011.07.11. 19:59:39

@Irkutszk: Jóból is megárt a sok. Általában 65 éves kor körül még elég aktívak, erősek az emberek, nem azonnal esnek ágynak. Viszont egy-két évtized múlva elkerülhetetlenül bekövetkezik az olyan szintű leépülés, ami akár folyamatos ápolásra szorulást eredményez. Ilyen állapotban szenvedni maximum néhány évet lehet. Saját szememmel néztem ezt végig több öregnél. Szinte mind azt mondták nekem, hogy vágynak a halálra, mert már csak szenvedés az életük. Egyikük hetekkel a halála előtt öngyilkosságot kísérelt meg, mert a fájdalomcsillapítók már nem használtak, és nem bírta tovább, mindezt tette közel 90 évesen. Tehát nem az volt az előző hozzászólásom értelme, hogy lebecsülném az időseket, mert akkor nem lett volna több ilyen korú a baráti körömben (némelyikkel jobb barátságban voltam, mint a velem egykorúakkal).
Én emlékszem az egyik dédanyámra, 3 éves voltam, amikor meghalt. Azért írtam, hogy bonyolulttá válnának a családi kapcsolatok, mert 200 év már 8-9 generációt jelent.Van 2 szülőnk, 4 nagyszülőnk, 8 dédszülőnk, 16 ükszülőnk, 32 szépszülőnk, a következő generáció már 64 őst jelent, aztán 128, és így tovább, mindig a duplája. Ha 200 évig élnénk, kortársai lennénk a 9. generációs leszármazottainknak is. Te fejben tudnád az összes élő felmenődet tartani ilyen viszonyok között? Nemhogy emberileg nem tudnál törődni mindegyikükkel, de felsorolni is nehéz lenne hirtelen őket. Nem véletlen, hogy a természet úgy rendelte, hogy kb. 80 év alatt elkopjon az emberi szervezet. Már az is csodálatos, hogy a huszadik században annyit fejlődött az orvostudomány, hogy az emberek nagyobb része megérheti a 70-80 évet. 100 éve erre jóval kisebb esély volt. Ez a több száz éves élettartamra való törekvés a természet megerőszakolása, valójában a mai nyugati kultúra halálhoz való természetellenes viszonyulása van mögötte. Sok ember képtelen feldolgozni a mulandóságot. Szerintem nem az élettartam erőszakos kitolásán kellene fáradozni, hanem azon, hogy azt a néhány évtizedet, ami nekünk adatott a Földön, minőségi módon éljük le. Minden értelemben véve (érzelmi, anyagi, stb.).

Almandin 2011.07.11. 20:07:17

@Desiderata: Ha 10-20 évvel képes kitolni az orvostudomány az átlagéletkort és a jó életminőséget, az még pozitív folyamat, de ha az átlagéletkor 100 év fölé nőne, az már nem biztos, hogy jó lenne.

Desiderata 2011.07.11. 20:24:36

@Almandin: Igazából nem az orvostudományon múlik,hogy ma a magyar emberek többsége nem éri meg a 80-90 éves kort.
Ha megfigyeled, hányan dohányoznak, isznak, miket esznek, mennyit sportolnak és milyen stresszesen élnek akkor máris látod,hogy miért halnak olyan korán meg.

Irkutszk 2011.07.11. 20:24:39

@Almandin: Nem tudom, még nem próbáltam. :) De egyébként szervezés és összetartás kérdése. Egy jól működő családban igenis mindenkiről gondoskodnak, mindenki úgy érzi, hogy szeretetteljes környezetben él.

A 80 év alatt elkopjon a szervezetre csak azt tudom mondani, hogy 200 évvel ezelőtt a 40 év alatt elkopjon a szervezet lett volna az érv, most meg hol tartunk?

Ha úgy gondolkodunk, hogy az élettartamnövekedés a természet megerőszakolása, akkor a gyógyszerek, az aszfalt is az. Én nem így gondolkodom (ugyanakkor semmi ingerenciám nincs arra, hogy téged meggyőzzelek az én álláspontomról). Én azt tartom, hogy mi is a természet részei vagyunk, illetve a természetnek tök mindegy, hogy mi létezünk-e, vagy hogyan létezünk. Természet akkor is lesz, amikor mi már rég nem leszünk. Még ha magunk irtjuk is ki magunkat, a csótányok akkor is itt lesznek. A természet számára az is tök mindegy, hogy a szibériai tigris él-e, hal-e. Igazából számunkra fontos, hogy az állatfajok diverzitása megmaradjon, hogy ezáltal a mi életterünk számunkra élhető maradjon.

A kutatás pont erről szól, hidd el, hogy amit itt töltünk a Földön, az minőségi, élhető legyen. Igazság szerint szerintem ellentmondasz magadnak azzal, hogy amit itt töltünk, az minőségi legyen, de egyébként fogadjuk el a halált, meg a szenvedést :)

Almandin 2011.07.11. 20:44:16

@Irkutszk: Épp ezért írtam, hogy egy kis emelés nem árt (az az állapot, amit Desiderata írt, kifejezetten kívánatos). Több száz éves élettartamot szerintem az emberek többsége pszichésen sem bírna elviselni. Lehet, hogy speciális, újfajta depressziók tűnnének fel, mert az emberi lélek nem tudna alkalmazkodni ehhez a helyzethez. Lehet, hogy ha az ekkora élettartamnövekedés nem hirtelen, hanem több évszázad alatt menne végbe, akkor az emberiség megtanulna hozzá alkalmazkodni, de ha ez viszonylag hirtelen következne be, több probléma lenne belőle, mint haszon. Valóban igaz, hogy 200 éve 40 év körül volt az átlagéletkor, de a sok, fiatalon meghaló ember mellett mindig volt néhány százalék, aki megérte a 80-90 évet. Ma viszont a sok 80-90 éves mellett senkit sem ismerünk, aki természetes úton megérte volna a 200-at. A ma élő rekorderek 120 évet élnek, azt én se bánnám, ha többen megérnék a 100-at, de most is tartom magam ahhoz, hogy a végletek már nem jók. A halált sajnos el kell fogadni, nincs mese, a szenvedést kevésbé (éljenek a jó fájdalomcsillapítók). Én pl. kifejezetten örülök, hogy idén 34 éves leszek, és ezt megérhettem, mert még 100 éve is 3-4 gyerekből egy nem érte meg a felnőttkort, a fiatal felnőtteket meg alaposan ritkította a tbc, a nőket meg a gyerekszülés. Ha az orvostudomány meg tudja oldani, hogy az emberek többsége 80-100 évesen is úgy éljen, mint Desiderata páciensei, annak én is nagyon fogok örülni.

Irkutszk 2011.07.11. 20:51:11

@Almandin: Sajnos, ahogy Desiderata is említette, ez nem csak és kizárólag az orvostudományon múlik. Az ő kedves öregeinek egyrészt kisebb arányban vannak megélhetési gondjai, másrészt jobban odafigyelnek arra, hogy mit és hogyan cselekszenek/esznek-isznak.

Hidd el, az alatt a párszáz év alatt, amire prediktálja még a kutató is, hogy mikor jön majd el a Kánaán, addig hozzászokik az emberiség ehhez is ;) Csak legyen tartalmas, minden nap jó legyen felébredni, és legyen miért felébredni reggelente.

Almandin 2011.07.11. 21:04:58

@Irkutszk: Ha a következő jóslat beválik, nagyon kiszúrnak majd magukkal azok, akik több száz évig tartó életre törekszenek:
www.technet.hu/hir/20100627/100_even_belul_kihal_az_emberiseg/

Arról nem is beszélve, hogy ezzel a módszerrel a Föld túlnépesedése is fokozódna, mert nem lenne elég, hogy egyre több gyerek születne, hanem egyre kevesebben távoznának "időben". Már így is súlyos népesedési katasztrófa fenyegeti az emberiséget, ha tömegesen érnénk meg a több száz évet, még egy ekkora bolygó kellene, hogy elférjünk, és mindannyian jóllakjunk. A Mars terraformálása meg szerintem nem fog sikerülni, tehát katasztrófa következne be.
A másik gond az, hogy hosszú életet csak a gazdagok vásárolhatnának maguknak. Magyarországon is egyre inkább pénzkérdés, hogy ki milyen ellátást kap. A szegényebb néprétegek napi 12-14 órát gürcölnek az életben maradásért. Nekik nem lesz esélyük ilyen hosszú életre.

Irkutszk 2011.07.11. 21:07:11

@Almandin: Megnyugtatlak, balesetek, háborúk akkor is lesznek :D

Almandin 2011.07.11. 21:23:43

@Irkutszk: Sőt, a túlnépesedett Földön szükségszerűen ki fognak törni háborúk, ha fogytán lesz a víz és az élelem. Vízháborúk helyenként már ma is vannak. Új népvándorlás is várható a közeljövőben. Egészségügyi vonalon sem olyan vidám a helyzet. Terjed pl. az antibiotikum rezisztencia. Egyes kutatók ezt olyan súlyosnak tartják, hogy azzal riogatnak, hogy néhány évtized múlva visszajuthatunk oda, mint az antibiotikumok előtti érában. Ha pl. ez bekövetkezne, akkor az átlagéletkor nem nőni, hanem csökkenni fog. A civilizációs megbetegedések terjedése is riasztó. Ma már lassan több ember allergiás, mint aki nem. A mai gyerekek többségének elképesztően gyenge a szervezete még a szülei, nagyszülei generációjához mérten is. Nagyon úgy néz ki, hogy az emberiség inkább a kihalás felé tart, mint a több száz évig egészségben, jólétben való éldegélés felé. Ez nagyon szomorú, de remélem, az én életem során a nagy kataklizmák még nem következnek be (az utánam jövő generációkat viszont nagyon sajnálom, sokat fognak szenvedni).

Irkutszk 2011.07.11. 21:54:56

@Almandin: Az antibiotikum probléma jelenleg financiális. Mivel annyira félünk a rezisztenciától, ezért az újonnan fejlesztett antibiotikumokat szó szerint páncélszekrényben tartják, és csak akkor használják, ha a többire rezisztens törzzsel veszekednek az orvosok a beteg életén. Ezen okból új antibiotikumot kifejleszteni finoman szólva is hosszútávú befektetés.

KenSentMe 2011.09.06. 15:31:54

Szerintem ne más döntse el, hogy ki meddig akar élni.. figyelembe véve, hogy erre a kérdésre magában úgyis mindenki ugyanúgy válaszol, lehet, hogy már 10 éve szenved az illető, de az istennek sem akar meghalni, és ez így van rendjén, én is örökké akarok élni.

@prolee: Örülj, hogy van munkád.
© 2009-2015 praxis
blogszabályzat
süti beállítások módosítása