Betegalázás a Péterfy Sándor kórházban

2011.05.14. 14:00

Tisztelt Praxis!

33 éves vagyok, eddig semmiféle egészségügyi problémám nem volt, így a tapasztalataim is átlagosnak voltak mondhatóak az egészségügyről. Tudtam, hogy sokat kell várni, hogy vannak gondok, de azt vettem észre, hogy az orvosok erőn fölül teljesítenek és jól bánnak a betegekkel. Sajnos ezt a képet egy orvosnak nevezett barbár sikeresen lerombolta bennem, ezúton is "köszönöm" neki.

A történetem onnan indul, hogy pár hete erős szívdobogás jött rám, elkezdett szorítani a mellkasom, izzadtam, mint a ló és nem kaptam levegőt.Mindez nem tartott tovább negyed óránál, de elég rosszul voltam. Lepihentem, majd szerencsére jobban lettem. Minden tünet elmúlt, csak a mellkasi szorítás nem, ezért arra jutottam, hogy irány a háziorvos. Elmentem hozzá, megmérte a vérnyomásomat és a pulzusomat is és elég rémült fejet vágott, ekkor kezdtem megijedni én is.Mondta, hogy nagyon gyors a szívverésem és elég magas a vérnyomásom. Sürgősségi beutalóval elküldött a Péterfy Sándor kórházba, hogy ott a szívemet nézzék meg, csináljanak egy EKG-t. Nem tudtam egyébként mire vélni a magas vérnyomást, mert mindig teljesen rendben volt, rendszeren sportolok és mondhatom, egészségesen élek.

Bementem a kórházba, felküldtek az emeletre. Átadtam egy doktornőnek a sürgősségi beutalót, aki megnézte, majd mondta, hogy üljek le a folyosón, látta, hogy elég szörnyen nézek ki, egyébként szörnyen is éreztem magam. Ott vártam vagy 40 percet, közben egyfolytában az járt a fejemben, hogy mi lehet a bajom, természeten a legrosszabb dolgok jutottak eszembe, mint a szívroham és hasonlóak. A doktornő végre behívott egy szobába és elkezdődött az EKG vizsgálat. Háromszor egymás után megcsinálta a doktornő a vizsgálatot és mondta, hogy az értékek nagyon nem jók, fel kell menni az intenzív osztályra. Puff neki, ekkor még jobban kikészültem.

Felmentem az intenzívre és ott kezdődtek a bajok. Az ottani vezető orvos egyszerűen nem akart fogadni. Hiába magyaráztam neki én is és az EKG-t végző doktornő is a helyzetet, egész egyszerűen azt mondta, hogy nem tud most velem mit kezdeni, mert sokan vannak éppen az osztályon. Üljek le és majd néhány óra múőlva remélhetőleg sorra kerülhetek, vagy ha akarok, akkor irány másik kórház. El tudjátok képzelni, mi játszódott le bennem? Alapból rettegtem ugye, hogy valami igen csak komoly baj lehet a szívemmel, erre megpróbálnak elzavarni. Kissé bizonytalanul, de mondtam a doktor úrnak a magamét, hogy mennyire nehezen veszem a levegőt, meg vagyok ijedve,nem szeretnék ott összeesni,de nem értem célt a győzködésemmel. Mintha a falnak beszéltem volna, ráadásul fogta magát, hátat fordított és ott hagyott a folyosón. Ami még ennél is megalázóbb volt, hogy odaszólt az egyik kollégájának : "kúrva anyját a parasztnak, idejön okoskodni". Ekkor egyedül maradtam a folyosón.

Egész egyszerűen nem hittem el, hogy ez megtörténhet és azt sem tudtam, mit csináljak. Telefonon felhívtam a háziorvosomat és megkérdeztem, hogy mi ilyenkor a teendő. Azt mondta, hogy a legjobb, ha kimegyek a közelbe és felhívom a mentőket és elmondom a panaszaimat. Ha ők bevisznek, akkor el kell lássanak azonnal, mert az állapotom ezt indokolttá teszi.

Így is tettem. Hívtam a 104-et, elpanaszoltam az állapotomat és ők villám gyorsan értem is jöttek. Ami nagy félsz volt bennem, hogy ugyanoda visznek vissza számomra ma is érthetetlen módon nem történt meg, pedig a Péterfy volt oda a legközelebb.Kissé meg is nyugodtam, amikor mondták, hogy az Uzsokiba visznek.

Beértünk a kórházba, ismét megnézték az EKG-t, majd mivel itt is elég rossz értékeket produkáltam, csináltak rajtam egy szívultrahangot. Közben vénán keresztül kaptam gyógyszert, amely a szívverésemet lassította. Nem voltam épp a nyugalom szobra, de kezdtem felfogni, hogy valószínűleg életben maradok. Közben két orvos is nézte az ultrahang készüléket és nem tudták eldönteni, hogy gond van, vagy nincs. Amikor rákérdeztem, hogy mi lehet a gubanc, azt mondták, hogy valószínűleg minden rendben, ha helyre áll a szívverésem sebessége csinálnak még egy EKG-t Meg is történt ez, majd megállapították, hogy teljesen normális végre a szívverésem, nincsenek benne ritmuszavarra utaló jelek, ahogy ezt korábban feltételezték. Körülbelül kettő óra után megkaptam a papírokat és ki is engedtek, a labor (mert vért is vettek közben) eredményeim is rendben voltak.

Aznap már nem tudtam a háziorvosomhoz visszamenni mert a rendelési ideje lejárt, de azóta eküldött tüdőszűrésre is, ahol szintén semmi gondot nem találtak, szóval jelenleg nem tudjuk, hogy mi okozhatta ezt a tünetegyüttest. egy teljes kivizsgálásra pedig momentán nincs időm, örülök, hogy jól vagyok.

Az egészben két dolgot nem értek egyénként. Egyrészt azt, hogy egy sürgősségi beutalóval érkező beteget hogyan és miként küldhetnek el, ráadásul nem holmi csip-csup bagatell aprósággal, a másik pedig az, hogy hogyan lehetséges, hogy máshol minden megy, mint a karikacsapás. Az anyázást talán meg sem kellene említenem, de azért érdekes, hogy egy kiszolgáltatott beteggel úgy bánnak tanult, művelt emberek, akik a gyógyításra esküdtek fel és tették fel az egész életüket, mint egy ócsak, utolsó senkivel. Még szerencse, hogy nem volt szívrohamom, mert ha úgy zavarnak el a kórházbból, akkor ezeket a sorokat egész biztosan nem írhatnám le, mert már nem is élnék.

Van egy sztorija a magyar egészségügy helyzetéről? Megváratták, félrekezelték, megalázták, vagy ellenkezőleg, csupa jót tapasztalt? Küldje el történetét a praxisblog@yahoo.com címre, vagy használja megújult kórházértékelőnket!

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Csak a 100 legfrissebb kommentet szeretném látni!

VaTi 2011.05.14. 14:33:24

A szakmai részét az orvos kommentelők majd elemzik. Amit én látok: azért csak kellene időt szakítanod egy kivizsgálásra, nem? Van egy tüneted, amitől beparázol, a vizsgálatok nem túl megnyugtatóak, és végül kapsz valamit, ami elmulasztja a tünetet. Nem biztos, hogy az ok is elmúlt. Az intenzíves orvos rondán bánt veled, de sztem ha elvárod, hogy azonnal foglalkozzanak veled, foglalkozz te is az egészségeddel, igenis szakíts időt a kivizsgálásra. Egyik nap az életedet félted, másik nap meg már a munka is fontosabb?
És még valami: ne ez alapján ítéld meg az orvosokat, ne hagyd, hogy ez az egy eset lerombolja a hozzáállásodat. Ahogy a történeted mutatja: a vizsgálatok során sok orvos foglalkozott veled lelkiismeretesen.

Kommentek:

Akitlosz · http://honunk.blog.hu/ 2011.05.15. 08:37:39

Akitlosz · http://honunk.blog.hu/ 2011.05.15. 09:00:37

PokerKevin · http://pokerheaven.blog.hu/ 2011.05.15. 11:46:50

Zsit (nyau és rémizé) · http://ittanyugatihatarszelen.blog.hu 2011.05.15. 12:00:58