A mese szárnyain

szólj hozzá

2011.04.26. 09:02

Ősi szokás, hogy az emberek történeteket mondanak egymásnak. Amilyen nagyok a különbségek mese és mese közt, olyan egyforma és egyetemes az öröm, amit mesélőben és hallgatóban kiváltanak. Mert mesét mondani és hallgatni is jó.

Vegyük például a kisvakondos könyv eme ronggyá olvasott példányát. Ki tudja, hányadik gyerek-szülő páros nyúzza már, magam is antikváriumban vettem, mert gyerekkoromban nagyon szerettem, s ezzel a fiaim sem voltak másként. Kisvakond évekig mindenhova velünk tartott, nyaralni, rendelőbe, játszótérre. Az eredeti szöveget ritkán olvastam fel, inkább fejből fújtuk, újabb és újabb részletekkel egészítettük ki az alaptörténetet. Milyen kincsei voltak a Kisvakondnak? Összebújva nézegetjük a képet, találgatunk, mi minden lehet még odalent a vakondtúrás mélyén.

Kinek mi fontos belőle?

Polcainkon ott sorakoznak mindazok a mesekönyvek, amelyekből nekünk olvastak annak idején. Belül fontosnak érezzük, hogy gyerekeinkkel is megosszuk, s közben újra átéljük a kedvenc történeteket. Miért is tetszett nekem Dorka kalandja Óz birodalmában? Milyen érzés volt esténként hallgatni a mesét? Pontosan fel tudom idézni, még több évtized távolából is. Csodás, hogy a gonosz nyugati boszorkányt egy vödör vízzel meg lehetett semmisíteni! És hogy a megoldás, a varázscipellő, voltaképpen végig ott volt Dorka lábán. A helyzet kulcsa benned van, képes vagy arra, hogy segíts magadon - ezt hámoztam ki magamnak ebből a történetből. Érdekes volt látni, hogy a fiaimnál egészen más lett a dolog kifutása: ők elsősorban az izgalmas kalandok sokaságát értékelték, s még bosszantotta is őket egy picit, hogy csak ennyi kellett a boszinak, egy vödör koszos víz... És pontosan ez az, ami az igazán jó mesékben olyan nagyszerű: mindenkihez a maga nyelvén szól, ugyanabból a történetből mindenki mást találhat fontosnak, éppen neki szólónak. Közben pedig nagyon szórakoztató! A mesemondás, meseolvasás másik és egyben legfontosabb előnye a személyes kapcsolatteremtés, az együttlét, az összebújás, a közös élmény összekapcsoló ereje. Egyetlen nap se múljék el mese nélkül!

Belépő a mesék birodalmába

2-3 éveseknek

Nem lehet elég korán kezdeni! Csecsemőkorban is bátran mesélhetsz a kicsinek, adj a kezébe könyveket, tanítsd meg, hogyan vigyázhat rá. Nem igaz, hogy mindent csak megesznek!
A kétévesek kedvenc meséje még a napi hőstettek krónikája. Mama vagy papa odabújik, a főszereplő nem más, mint maga a gyerek, és szép lassan, komótosan elmeséled, mi minden történt aznap. Hogyan homokozott, hogyan kavarta a sarat, hogyan ütötte meg a térdét, amikor elesett futás közben. Ne feledkezzünk el a nagy találkozásról a hangyák népével, a vízbe pottyant katica megmentéséről és galambok etetéséről se! A saját történetek megfogalmazása, megértése készíti elő a talajt legjobban mások történeteinek, például a meséknek a megértéséhez. Ezekből a mesékből, képeskönyvekből szinte semmit sem őriz meg későbbre a kicsik memóriája, feledésbe merülnek, mint a kisgyerekkor jószerével valamennyi emléke. Mégis rendkívül fontosak, hiszen minden későbbi mesét, a nyelvi képzeletet, a kifejezés igényességét és pontosságát is ebben a korban alapozzuk meg. Tipp: Családi fényképekből egyszerű kis képeskönyvet is gyárthatsz a mindennapok meséjéhez.
Biztosan ez lesz a legkedvesebb mind közül.
A változatosság kedvéért vegyük elő néha a bábokat is. A kicsik nagyon szeretik, ha kedvenc történeteik szereplői életre is kelnek, mókás hangon megszólalnak, és ők maguk is befolyásolhatják a történet menetét.

A mi mesénk: Hófehérke és a hét törpe

A végén már teljes egészében elszakadtunk az eredeti történettől, az ugyanis nem nagyon érdekelte kisfiunkat, csak a kesztyűbáb Hófehérke maradt a hét házi készítésű ujjbáb törpével. Ezzel a felállással remekül el lehetett játszani az összes olyan esetet, amikor a kicsi összeütközésbe kerül a naggyal. Kisfiunk hol Hófehérke, hol törpe akart lenni attól függően, hogy épp mi nyomta a szívét.

Beszélgessünk róla!

4-5 éveseknek

Kezdetben eszünkbe sem jutna, hogy kitalált lényekkel vagy történetekkel szórakoztassuk a kisgyereket, hiszen előtte még meg kell tanulnia jól használni a nyelvet. Az első lépés, hogy megismerkedik a környező világgal, megtanulja elnevezni a dolgokat és beszélni róluk. Aztán egy szép napon arra is éretté válik, hogy a képzeletét is használni kezdje. Szép lassan felfedezi magában a teremtő, alkotó erőt: kedve szerint megváltoztathatja a mesék kimenetelét, új lényeket, vicces befejezéseket találhat ki. Egyéni adottságaitól függően minden gyereknél más-más időpontban bontakozik ki ez a képesség. Az óvodások sajátos humora, egészen egyedi fantáziája legendás. Ki ne mosolyogna már akkor, amikor így szól a kicsi: Mesélek egy viccet!!! Nos, amikor először észleljük ezeket a jeleket, eljött a valódi, tündér- és népmesék ideje. Ettől az időszaktól kezdve megérti, vagy legalábbis elfogadja a gyerek azokat a történeteket is, amelyekben nem a valóságban megszokott módon történnek az események, képzelt lények kezdik benépesíteni fantáziáját.
Ugyanakkor viszont egyre jobban érdeklődik a világ működése, a dolgok miértje iránt. Nem véletlen, hogy a korszak leggyakrabban elhangzó kérdése a MIÉRT. Pontosan ezt a kiapadhatatlan érdeklődést próbálják válaszokkal, magyarázatokkal kielégíteni az első gyereklexikonok, enciklopédiák. Ezeket mindig a kicsivel együtt nézegesd, magyarázd el neki az összefüggéseket.

Tipp: Séták, kirándulások során gyűjtsetek össze mindenféle érdekes dolgot: tobozt, gesztenyét, bogarat, falevelet, gubacsot. Otthon ülj le a gyerekkel, és keressétek ki együtt valamelyik határozókönyvből, természetkalauzból, pontosan mi is az, amit találtatok. A kicsik nagyon jó megfigyelők, sok hasonló kép közül is kiválasztják a leginkább hasonlót. Közben észrevétlenül megismerkednek a kézikönyvek használatával.

A mi mesénk: Ottfried Preussler: A kis boszorkány. Ciceró Könyvkiadó, Budapest. A 127 éves kis boszi még gyereknek számít, mégsem akar lemaradni a felnőtt banyák éjszakai bulijáról. Sajnos lefülelik, és büntetésből azt a feladatot kapja, hogy egy év alatt váljék JÓ boszivá. Hogy ez pontosan mit is jelent, arról, mint később kiderül, mindenki mást gondol!

Több szálon futó történetek

6-7 éveseknek

Míg öt-hat éves korban még gyakori, hogy a gyerek szívesen hallgatja meg ugyanazt a történetet egymás után többször is, még akkor is, ha a szöveget jószerével kívülről tudja, közben egyre jobban nő az igénye a folytatásos, hosszabb, bonyolultabb meseszövésű történetekre. Képes már akár egy-másfél óra hosszat csendben ülni és figyelni, egy-két nap kihagyás miatt nem veszíti el a fonalat, emlékszik a részletekre, sőt ha kiesett a könyvjelző, pontosabban felidézi a legutóbbi részt, mint a szülő. Állj meg az új kifejezéseknél, nehezebben érthető részeknél, és kérdezz rá, érti-e. Gondos magyarázataiddal a későbbi olvasást, a kiváló szövegértést készíted elő. Kérd meg néha, mesélje el, miről szól a fejezet, mi a lényege a felolvasott mesének. Ez nem is olyan könnyű, kérdéseiddel segítheted előbbre.

A mi kedvenc meseregényeink: Michael Ende: Gombos Jim és Lukács, a masiniszta (Cicero Kiadó), valamint Selma Lagerlöf:moly.hu/konyvek/selma-lagerlof-nils-holgersson-csodalatos-utazasa
A mi ajánlatunk: Astrid Lindgren: Háztetey Károly és Kisöcsi. Egmont-Hungary Kft., Budapest, 2002. Melyik kisfiú ne vágyna egy egészen különleges barátra, aki minden csibészséget el mer követni?

Már ő is olvas!

8-9 évesek

De azért a mondott, felolvasott mesére is vágyik! Lehet, hogy ezt az igényt soha nem is növi ki az ember. Jó, ha néha az egész család egy kupacban hallgatja, ahogy apa vagy anya mesél. Vidd el magaddal könyvesboltba, könyvtárba, és biztasd, hogy nézelődjön, válogasson.

Tipp: Bátorítsd, hogy találjon ki ő is meséket! Hallgasd meg, kérj rajzot a szereplőkről, ösztönözd, hogy le is írja néhány szóban, amit alkotott. Rengeteget tudhatsz meg a gyereked lelke mélyén őrzött titkokról, kincsekről ezekből a történetekből. És bennük talán még a néhány évvel ezelőtti saját meséid, fordulataid és szereplőid nyomait is felfedezheted!

A mi mesénk: Benedek Elek: A csudafa. Szinte mindenkiről kiderül a magyar népmeseelemekből építkező történetben, hogy más, mint amilyennek látszik. Bűbájosok, csudafák, királykisasszony - nem lehet kihagyni!

Ajánlatunk önálló olvasásra: Kurt, a norvég targoncás élményei népes családjával a nagyvilágban. Scolar Kiadó

Forrás:babaszoba.hu

Fotó: Rátkai Éva

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.