@Leroi: igazad van, képes közlekedni a terepjáró az F1 pályán... :) Nem akarok okoskodni, de se a felfüggesztés, se a terepgumi nem igazán a sima aszfaltra lett kitalálva. Hogy a példa még egyszerűbb legyen: F1 autó kontra F1 motorcsónak? :D

Az orvosbérencek elhúzhatnak ebből a topicból a sunyiba!
Megbízhatatlan, pénzéhes, felelőtlen banda mind!

Anyámat kb 2 éve műtötték a SOTE Transzplantációs Klinikáján áttétes májdaganat miatt. Persze sikeresen bentfelejtettek!!! egy törlőkendőt, és ez is csak onnan derült ki, hogy anyám a műtét után 2-3 napig folyamatosan jelezte, hogy vmi. nem stimmel, mert nagyon fáj neki a műtéti rész! Persze senki nem hitte el, mikor is "végre" laboreredménye, láza, és UH-ja kimutatta, hogy talán van ott vmi. oda nem illő. Újra meg kellett műteni, és innentől kezdve állapota rohamosan romlott.
Az orvosnak szóvá lett téve, aki még a műtét előtt zsebre rakta a 75 ezret, mire közölte, hogy örüljünk, hogy VIP ellátásban volt része anyámnak!!! Mi van? Utólag szájba kellett volna vernem, és feljelentenem, de ott, akkor nem az volt az első, hanem anyám élete, gyógyulása. Mindenesetre a zárójelentésben is szerepelt az eset. Utólag tudtam meg, hogy a kontár orvos azóta már dolgozik ott - pletyka szerint elküldték.
A "korrekciós" műtétet már nem ő végezte (nem is hagytuk volna), hanem egy fiatal doki (minden tiszteletem az övé).

Kb. egy éve anyám állapota annyira rosszra fordult, hogy az István Kórházba kellett szállítani (kérte, hogy vitessük be, mert még mindig bízott a felépülésében, és nem akart otthon maradni, nehogy vmi. nagyobb baj legyen azzal, ha nem kezelik). Az osztályon levő főorvos asszony 50 ezer forintot kapott, hogy figyeljenek jobban oda rá - ekkor már nehezen mozgott, csakis kísérettel, az orvosok már csak 2-3 hónapot jósoltak neki. Ilyenkor az ember nem tudja, hogy mi a jó, csak a másik kívánságát próbálja teljesíteni, mindent megad neki, többször is megpróbál felkészülni a legrosszabbra. Anyámnak sohasem mondtuk meg, hogy mi az orvosok álláspontja, csakis pozitívan nyilatkoztunk feléje, bíztunk, vártuk mi is a csodát. Nehéz volt tartani magunkat, mikor vele beszéltünk, és azt is tudtuk, hogy egyszer eljön a búcsú pillanata, de ez a pillanat váratlanul érkezik, nem lehet rá felkészülni még akkor sem, ha az ember tudja, hogy max. egy hónapon belül lesz.
A lényeg, hogy anyám bekerült a kórházba, és másnap reggel telefonáltak, hogy elhunyt, mert hajnalban felkelt vmiért. (WC), hanyatt esett, bevágta a fejét, eszméletét veszítette és kb. 2 óra elteltével elhunyt. CT-re még elvitték, agyalapi nyomás volt, műtétet senki sem vállalta!!! az állapota miatt, hagyták meghalni, nekünk már csak akkor szóltak, amikor elhunyt. Szóvá lett téve, hogy miért nem volt ágykeret/ágyrács, hogy megakadályozzák az ágyból felkelést, mire a válasz az volt, hogy azt hittük nem tud egyedül felkelni, és a körzeti orvos beutalóján is az szerepel, hogy már csak kísérettel tud közlekedni. Igen b@zd meg, volt még benne annyi erő, és tartás, hogy dacból sem fogad el segítséget, és megpróbálja még ilyen állapotban is egyedül ellátni magát, mert mindig is büszke természete volt...
Volt, mert azt a maradék egy-két hónapot is ellopták tőle, amit még élhetett volna, illetve ami alatt csendben el tudott volna Tőle mindenki búcsúzni. Gyereke, férje, unokája, testvérei, rokonai, barátai....

Természetesen hivatalból volt boncolás, rendőrségi vizsgálat, de már előre megírt történettel, forgatókönyvvel nyilatkozott minden orvos, ápoló a történtekről; anyám szobatársa az egészből nem látott, nem hallott semmit sem, mindenki tisztára mosta a másikat. Ez ma Magyarország, ez ma az egészségügy...

@Leroi: több oka lehet annak, h nem látogatták

Érdekes én novemberben voltam kórházban 5 napig, akkor is és azóta is minden tökéletes volt. de mindegy biztos az én esetem a speciális és nem az emberi utálat és a fika-hajlandóság a túlságosan elterjedt

Ezek után nagyon kíváncsi leszek a pozitív posztra, mert kezdek kételkedni benne, hogy a posztoló tud dícsérően is nyilatkozni magán kívül bárki másról. Tudom, hogy az egészségügy helyzete finoman szólva is pocsék, de hogy minden, de minden kivétel nélkül rossz legyen... Leszámítva a szerzőt, természetesen!

orvosoknak nem szabad pénzt adni, hanem ütni kell. olyanok már, mit az elkényeztetett gyerekek: jutalomért már nem teljesítenek, így marad a verés...

túl sokáig tömtük ennek rohadt társaságnak a zsebét...

@joos: "dacból sem fogad el segítséget, és megpróbálja még ilyen állapotban is egyedül ellátni magát, mert mindig is büszke természete volt..."
"hajnalban felkelt vmiért. (WC), hanyatt esett, bevágta a fejét, eszméletét veszítette és kb. 2 óra elteltével elhunyt"

@szomorutojas:
"dacból sem fogad el segítséget, és megpróbálja még ilyen állapotban is egyedül ellátni magát, mert mindig is büszke természete volt..."
"hajnalban felkelt vmiért. (WC), hanyatt esett, bevágta a fejét, eszméletét veszítette és kb. 2 óra elteltével elhunyt"

Igen, és erre az orvos válasza: "Nem gondoltuk volna, hogy fel tud kelni egyedül. Azt hittük, hogy nem fog tudni."

Na! Hát így én is tudok gyógyítani...

@Leroi: amúgy érdekes, hogy csak a hasonlattal nem értettél egyet... A többi észrevétel szerinted stimmel? :)

@Mária: Nem baj, nem kell elolvasnod!

@Leroi: Valóban nem látogattuk, ugyanis látogatási tilalom volt a kórházban, talán van is. Nem engedtek be bennünket. Az elején még bementünk, hogy a folyosóról benézzünk hozzá, de utána már oda sem mehettünk be!

@Leroi:
Be akartunk menni, de nem lehetett, mert ugye le vannak zárva a kórházak, és a kezelőorvosa azt mondta, azért se menjünk, nem tudják, mikor megy érte a mentő.

@Dr.laikus PhD:
Visszamentem, csak a vállukat vonogatták. És nem kaptam meg semmit, mert a kezelőorvosa mégsem volt bent, bár előző este azt mondták, bent lesz.

@Irise: Nagyon vicces. Nem kívánom neked, hogy egyszer a szeretteddel éld át ezt! vagy te kerülj be egy ilyen kórházba. Lehet röhögni és kiröhögni a másikat, de szerintem nem engem kellene megfeddni, mert a tapasztalataimat leírtam, hanem azon kellene elgondolkodni, miért fordul elő ilyen.

Csak egy megjegyzésem lenne: a korházakban általában iszonyúan meleg van ( ugyanúgy mint a közintézményekben, és a áruházakban is ) . Nem hiszem hogy ott melegítőben kell lenni.

@Leroi: Mi van? Nem indokolatlan a kerekesszék, hiszen apu nem tud járni még járókerettel sem. Örülök, hogy látatlanban levonod a konzekvenciát, miszerint én egy hisztis, hazug, erőszakos picsa vagyok, de sajnálom, tévedsz. Azóta voltunk másik orvosnál, aki felírta a kocsit, mert látta ő is aput!

@Mária:
Ismerjük egymást, okos tojás? A nagyképű lenézésed nem csak sértő, de dühítő is. Honnan a francból tudsz te rólam, rólunk bármit, hogy ilyen stílusban véleményt formálj. Egyébként nagyon tévedsz.

"A magam nevében beszélve azért, mert a posztoló szerintem pontosan az a típus, ki csak addig szeret pörögni, szervezni, intézkedni és minősíteni, amíg saját magát nem kell a napi gyakorlat szintjén odatennie."

Honnan mered venni a bátorságot, hogy így írj rólam????? Csak azért, mert leírtam negatív tapasztalatomat, ami bennünket ért? Emiatt biztos, hogy én vagyok a hülye, a szerencsétlen?

"Az orvosfikázás, a lejáratás, a számonkérés, a telefonos szakértőkeresés, a fikaposzt írás megy neki. Ezek ugyanis nem igényelnek sem áldozatot, sem személyes jelenlétet.

A kórházi látogatás, az otthoni tombolás alatti személyes jelenlét, a testvérével felesben megosztott otthoni betegfelügyelet, a kórházból távozásra készülő beteg felöltöztetése, a holmija ellenőrzése, összepakolása, a beteg hazakísérése meg nem megy neki"

Te idióta! Erre nem tudok mást válaszolni! A válaszokat egyébként megkaptad már fentebb.
De ha akarod, leírom még egyszer: NEM ENGEDTEK BE, LÁTOGATÁSI TILALOM VAN!

Te orvos vagy, igaz? Azért fáj ennyire, amikor ilyet olvasol?!

Úgy látom az indulatok elszabadultak. Vagyis minden a régi. Az orvos és a beteg társadalom szokásos harca.

@jágör68:
Nincs autónk sajnos. Taxival tudtunk volna menni, de mondták, taxi nem mehet be. És mi sem, mondom mégegyszer, mert látogatási tilalom volt, már a kórház területére sem léphettünk. Apu nem tud járni! Leírom még egyszer: NEM TUD JÁRNI!!! A taxiból nem tudtuk volna felvinni a lakótelepi lakásba, mivel nincs tolószéke. És sajnos olyan a munkánk, hogy nem tudtunk mindannyian szabit kivenni, mert akkor hárman valahogy felvisszük. De nem tudtuk megoldani, mert olyan helyen dolgozunk, ahol ez nem így megy.

Nagyon sokat voltam kórházban, nem egyben. Lesújtóak a tapasztalataim. Írhattok bármit, de egészen addig, amíg a magatehetetlen néni órákig üvöltözik az osztályon, hogy nővér!, nővér!, nővér!. A nővérek pedig a szobájukban DOHÁNYOZNAK és cosmot olvasnak, addig nekem senki ne mondjon semmit. A néni a nagymamám volt, csípőműtét után halt meg, tüdőgyulladásban, amire beértünk csak egy fiatal ügyeletest találtunk, aki előtt le a kalappal, beismerte, ezt elqrták! Se lázmérés, se mozgatás, se kutyafasza, elnézést kért. Na de nem is abból a fajtából volt, aki kegyet gyakorol azzal, hogy elrakja a borítékot. Egyet mondhatok: Magyarországon, aki teheti, az állami kórházba ne menjen, vagy kösse fel a gatyáját!

@tódór piroska:
legfeljebb nem olvasod el!

@MagyarZizzi:
Nem minden. Én egy történetet írtam meg.

@barokker: jéé egy kifejlett troll. Blog.hu-n sűrűn előfordulnak az ilyen példányok

@barokker: Tapasztalatot írtam le, nem személyesítettem meg:-). Az eset vidéken történt, nem is emlékszem nevekre. A nővérekkel szintén tapasztalatom van, beszéltem nem egyikőjükkel, és sokan beismerték, hogy ennyiért? örüljön a beteg, ha a gyógyszert kiosztják neki, mást neigen várjon!

"Tenyleg idegesito a posztolo:("

Ne olvassad!

"az sem mentesit a torodesrol, ha a leveliro messze lakik."

Milyen törődésről? Miről beszélsz? Még egyszer leírom, mert úgy tűnik, felületesen bírtok csak olvasni: NEM LEHETETT BEMENNI A KÓRHÁZBA, MERT LÁTOGATÁSI TILALOM VOLT!!!!!! Ugye nem kell megmagyaráznom, ez mit jelent?

"ha ugy erzi a posztolo vagy barmely csaladtagja, hogy terhes Apukat ellatni, csak gondolkodjon el egy percre, hogy az az ember ugyan mennyit tett a csaladert...
hanyszor hallgatta vegig a gyermekei, sirasat csecsemokorukban, hanyszor viselte el a hisztijuket kesobb, mennyit dolgozott, bakar betegen is hogy ellassa a csaladjat..."

Ez viszont felháborító. Hogy alkotsz rólam, rólunk véleményt az alapján, hogy leírtam egy történetet? Aput 5 éve gondozza Anyu éjjel nappal, a mi segítségünkkel. sajnos, a nagy része anyura hárul, mi dolgozunk. Azt pedig, hogy én min gondolkodjam el, ne te mondd meg, de kívánom neked, hogy soha ne kelljen ilyenen még csak gondolkodnod sem. Nagyon könnyen ítélsz és hozol ítéletet egy ismeretlen ember felett.

@fairytale:
Az előző válasz Aliz jelentkezik Csodaorszagbol-nak ment, bocs!

Nagyon kíváncsi lennék annak a sok, engem és a családomat gyalázó posztolónak a foglalkozására, akik úgy érzeték, mindenképpen belém kell rúgni egyet. Bár egy történetet írtam le, aminek elszenvedői voltunk és személy szerint itt senkit nem bántottam, mégis sokan úgy érezték, revansot kell venniük rajtam valamiért. Furcsa, hogy ebből a sztoriból azonnal tudták, milyen ember vagyok, milyen a családom, és úgy írtak itt rólunk, mintha legalábbis jól ismernénk egymást. Vajon ez minek köszönhető????

Egyébként csak egy fenti megjegyzésre, hogy a beteget nem teszik ki órákkal azelőtt, hogy a mentő érkezne, a válaszom: de.
Egy betegápoló mesélte, egyszer egy kórházba volt véletlenül egymás után négy szállítása. Reggel 8-kor látta először azt az idős nénit, akit a csomagjával kitettek a kórház padjára, hogy várja a mentőket. Délben a néninek ő vitt vizet és szendvicset, mert senki nem nézett rá, majd este, a műszakja után ő vitte haza, ingyen és szívességből, mert a néni még 6-kor is ott ült, várva a mentőket. Hát ennyi.

@Leroi:

"Pedig pont a doktornőnek kellett volna - elvileg - a legjobban tudnia,
amit én az interneten mindenhol olvastam, az ilyen betegeket pont azok ellen fordulnak a legtöbbször, aki ápolja őket, aki velük van a legtöbbet. És hogy egy olyan elhatározás, hogy egy szeretted egy intézetbe kerül, az lelkileg is eléggé megviseli az embert, a félelem a lelkiismeret furdalás, az idegi és a fizikai kimerültség vegyes érzése kavarog ilyenkor mindenkiben. Meg persze az, hogy az egyik szülőt fel lehet-e áldozni a másikért."

"Na innentől kezdve büdös a dolog, de nagyon..."

Na mesélj, mi az ami szerinted itt büdös? Ha te orvos vagy, akkor nyilván tapasztaltad már, vannak betegségek és vannak állapotok, amikor a hozzátartozó kevés már az ápoláshoz, vagy éppen rámegy a napi 24 órás stresszre. Nálunk ezt a doktornő vetette fel, nem is gondoltunk előtte rá. Az pedig, hogy az anyukámat féltem, hiszen ő is idős, nem hiszem, hogy akkora nagy vétek lenne. Sőt.
És gondolom, nem mi vagyunk az első olyan család, aki egy hozzátartozójának a gondozását nem bírja vállalni. Teszem hozzá, apu otthon van, nem foglaltunk egyelőre állást az intézeti elhelyezés ügyében, anyu nem engedi beadni - márpedig ebben csak ő dönt!!!! - amíg bírja erővel.
Három főorvos ismerősöm van, akinek egyik szülője intézetben él!

Bár nem kell neked magyarázkodnom, megteszem, mert a fölényes és lekezelő hangnem, amiben részesítettél, sértő! Mindezt úgy, hogy én téged egyáltalán nem bántottalak!

@fairytale: Nyugi..ne húzd fel magad. Ők ilyenek. Vannak jobb napjaik, amikor még elviselhetők. Te meg ne vegyél tudomást azokról a hozzászólásokról. Ne magyarázkodj, mert akkor meg az lesz a bibi, hogy sokat magyarázkodsz, biztos sáros vagy:) Béke.

@fairytale:

"Ismerjük egymást, okos tojás? ... Honnan a francból tudsz te rólam, rólunk bármit,"

A megnyilvánulásaidból már jól megismertünk téged, többet tudunk rólad, mint amennyit szeretnénk.

@fúj!:
Nem hinném.

Azért engedtessék már meg nekem, hogy kissé felhúzzam magam akkor, amikor ismeretlen emberek támadnak rám, elemeznek ki, mondják meg rólam és a körülményeimről a tuttit, csak mert nem tetszik nekik, hogy megírtam egy történetet, amiben éppen egészségügyi dolgozók negatív hozzáállásáról volt szó.

A kommentelőket, akik felháborodásukban engem és a családomat kezdték ócsárolni, én nem ismerem, ahogy téged sem. Ha én olvasok egy történetet, nem azt kezdem el fikázni, aki írta, hanem elgondolkodom rajta. És ha nem vagyok jelen a történetnél, nem képzelek bele mást és azt nem közvetítem úgy, mintha bennfentes volnék. Márpedig itt az történt. Nyilván, egészségügyi dolgozók vagytok, akik a mundér becsületét mindenáron véditek. De vajon tényleg ez a jó? Ha ezt teszitek, ne csodálkozzatok azon, hogy a végén általánosítani fog mindenki. Szerintem egy szakma akkor jár jól, ha elítéli és kiközösíti azon tagjait, akik a szakma nevére szégyent hoznak. De az, hogy bár olvasható a posztban, min mentünk keresztül, és egy normálisan gondolkodó embernek azonnal lejön, hogy nem követtünk el mi hibát, fura, hogy vannak, akik befogva a szemüket, nem akarják észrevenni ezt, szinte felnégyelnek.

Pont ti vagytok azok, akik ezek után általánosítotok. Én elmondok valakiről, egy orvosról, egy kórházról rosszat, azt érzitek, mindenkiről rosszat mondtam? De hát ez nem így van. Pont ti tesztek ezzel egyenlőségjelet a rossz orvos és jó orvos, a rossz nővér és jó nővér, a lelkiismeretes és a hanyag közé. És mégis azokat vádoljátok, akik a hibákra mutatnak rá?

@Turchi:
Igen történt. Mindenki a vállát vonogatta és mutatott a másikra, hogy ő a felelős.

Nem gondoltam, hogy elszabadulnak az indulatok!

Belinkelte Despota is én is az előző posztot. Csak el kellett volna olvasni.

Fairytale mindenkinek válaszolt, ezért nem törlöm az őt minősítő írásokat.
Sajnálom, hogy így alakult.
Orvos blogolók NEM ilyenek.
Sajnálom!
Elnézést a nevükben is!

Látom, felsírt az intelligencia a posztolóban...
Van egy olyan mondás, hogy csak az vakarózik nagyon, aki rühös, hát nem ok nélkül találták ki...
:)

"Ez ma Magyarországon az egészségügy?!"

Nem, nem történt általánosítás, dehogy...

@cenzorilla:
Tanulságos, sőt érdekes dolog ez. Vajon miért reagálnak ilyen durván az emberek egy olyan beírásra, ami nem őket bántja személy szerint. És rendben, ez talán kényesebb téma, a magyar egészségügy helyzete indulatokat vált ki.
De én már megdöbbenve olvastam olyan beírásokra is más oldalakon, blogokon vagy fórumokon hasonlóan agresszív reagálásokat, amikor valaki jóhiszeműen keresett valamit, vagy csak kérdezni akart.

Én kérek elnézést, hogy az írásommal esetleg nektek okoztam kellemetlenséget.

"Ja, és most mondom, nem fogom elolvasni azokat a hozzászólásokat, amelyek majd nagy okosan azt akarják nekem bebeszélni, hogy én vagyok a hülye, a rosszindulatú, a gonosz. Nem érdekel. Nem hiszem, hogy az orvosok ilyen hozzáállása pénz kérdése lenne, nem érdekel, mennyit keresnek és hogy mennyit dolgoznak. Én keveset keresek, sokat dolgozom, viszont az egész családom becsületesen fizet hozzájárulást,tb-t, nem szavaztam a vizitdíj ellen, normálisan viselkedtünk mindenkivel. Igaz, nem adtunk borítékban pénzt!"

Tényleg nem olvasta el...
:)
Öcsém...

@Leroi:
nem, ez nem általánosítás. ha azt mondom, hogy minden orvos szarházi és minden nővér lusta, az az általánosítás!

@Leroi:
De aztán elolvastam. Viszont nem titokban és suttyomban tettem, és mivel válaszoltam, ezért aztán nagy nyomozás és leleplezés az, amit szóvá tettél valóban.

@Leroi:
Nos, erről csak annyit, te mentél neki egy általad ismeretlen embernek olyan stílusban, ami szerintem kritikán aluli.

Én téged nem támadtalak be, csak a válaszodra reagáltam hasonló stílusban. Tehát, aki itt először vakarózott, az te voltál!

@Leroi:
Bennem legalább van, ami felsírjon. Ellentétben veled és jópár hasonló stílusban kommentelővel!

@fairytale: a posztban nem irtal ilyenrol...
az egesz letedbol sut a feldultsag,es a vilaggal valo harc, bocs de ezt lehet leszurni...
Nalunk Nagypapam volt 3 even keresztul, sokszor modosult tudatallapotban, sokszor fenyegetett ejszaka. Mi is faradtak voltunk. De nem haragudtunk senkire! Annak mi ertelme? es igen gondolkodj el tedd tisztaba a gondolataidat, es bocsassd meg az emberi gyarlosagot...

És azért még egy dolgot ne feledjünk el, az egészségügyi szolgáltatás nem szívesség. Hanem, ahogy a nevében is benne van - szolgáltatás. A nagy többség fizet érte. Ez olyan, mintha kihívsz egy kőművest, aki felépít neked a pénzedért egy ferde házat. Akkor is felháborodsz, nem?

Szép Hétfőt:-)

Látom a történet folyatódik.Azért nagy szerencse(?)hogy ilyen gyorsan erőre kapott a papa,és már haza is engedték.
Nálunk még hónapok lesznek mire a demens apámat -láb nélkül elutaztatják valahová.
De azt már leírtam: én az anyámat védeném!
Pont most reggel beszéltem a szociális intézmény vezetőjével -ahová szeretném elhelyezni- a véleménye: az ilyen állapot csak rosszabbodik! Most kezdjük a teljes betegéletút ,és szociális "papírhegyek" összeszedését, és az utánajárásokat.

@fairytale:
Nem kell kiakadni,és szórni az átkokat. Felesleges, csak még jobban idegesíted magad.
Hogy megvigasztaljalak: Én hetente több napot autózom kb 160 km-re lévő kórházba, és a még messzebb lévő kisvárosba,hogy úgy intézzek dolgokat.(kissé nehezíti a dolgot, hogy nem tudja az apám, mikor született, hogy hol van bankszámlája, mit szokott egyáltalán befizetni,de még azt sem tudja hol vannak a papírjai.Bónuszként telehorda a házat embermagasságban szeméttel! ami persze az udvaron is áll-még ezt is el kell takarítani)

Az nagyon szubjektív, és az igazságtól messze eső dolog, hogy kívülállóként véleményt mondjon bárki a kórházról.
csak pár példát említenék: minden látogatáskor üdvözlöm a nővéreket, és kimegyek hozzájuk beszélgetni.Sokat panaszkodnak, hogy éjjelente ordibál,napközben meg trágárkodik az apám, és aggódva mesélik, hogy ordenáré módon kommunikál.De párszor visszaszóltak neki, hogy míg a pelenkát cserélik alóla,addig ne szidja őket, mert még úgy marad.Meg még sok-sok borzalmasat, amit egy ilyen leépült szellemi állapot, és a levágott láb okoz.
A dokival, a nővérekkel folytatott beszélgetések után mindig visszamegyek az apámhoz, és számon kérem, és elég keményen rendere utasítom.Egyszerűen beleröhög az arcomba... Bár mondtam neki, hogy ha olyan hülye a gyógytornász, meg a nővérek "dobálják" akkor fel kéne kelni, és kimenni a wc-re a pelenkacsere helyett, meg enni egyedül, és fürödni...erre még fújtatni is szokott.
Rettegek attól a naptól, hogy felhínak, hogy "lehet várni, mert indítjuk"...

Megértem, hogy ilyenkor az ember egyik fele - jó "gyerek" akar lenni, hogy lám-lám mindent megtesz az apjáért, de a másik felének meg őrjítő szégyenérzete támad, hogy bakker' másnak van normális apja, mért pont nekem jutott egy púp a hátamra...
Az hogy a mentősök elhagytak valamit - az nem is tétel ebben történetben - nem kell semmi értékeset otthagyni,(úgysem divatbemutató a kórház) vagy ha szólnak, hogy egy hét kb,és mehet, akkor előcsomagolni, és hagyni egy kis táskát. A nővérek nem érnek arra rá, hogy sálat kössenek a hazatávozó nyakába... a kórház egy "gyár".. ott tevékenyen kell segíteni a hozzátartozóknak - azt tapasztalom nap mint nap: amilyen az adjon Isten -olllan lesz a fogadj is! Talán a nővéreket meg az orvost még meg lehet kérdezni, hogy egyáltalán mit láttak,miket tapasztaltak - ez jól jöhet ahhoz, hogy az ember ne csodálkozzon nagyon az újabbnál-újabb dolgok bekövetkeztekor.Meg az új "szupi" dokinak is el lehet mondani - nem csak nekünk.
Én már intézem az ellátást-ajánlom melegen,hónapok mire sínre kerül - de ha otthon "megmelegedve, felbátorodva" megint bántja a mamát - azonnal el kell őket különíteni - még ha a szív szakad is meg. Nincs más.
Egyébként a "mi" dokink sem tud semmi újat mondani - ő orvos -nem szociális intéző és bíráló bizottság.Ő csak javaslatot tesz, és megmondja, hogy hol kell elindulni.Ezért én a dokit nem bántanám, mert ő elég gyorsan jó állapotba hozta a papát, mint olvasható.
De 'asszem még most jön a java...aminek semmi köze sem orvoshoz, a mentőkhöz de még a nővérekhez sem.

még egy apróság: az apámnak mindig viszünk itthon főtt kaját - két pofára nyomja be - pedig hízókúrán van bent, és annyi ennivalót kap, hogy én 3 napig enném az egy napi adagját - mindenki az otthonit szereti..főleg otthon:-)

Hajrá, csak nyugalom... és sokkal több határozottság! Nem kell másra panaszkodni, ha magam nem tettem meg mindent -ez az én jelszavam, és szigorúan számon is kérem magamtól!

@Aliz jelentkezik Csodaorszagbol:
Mint olvashattad, ez a poszt egy másik folytatása.
Apu nem három éve szorul rá éjjel-nappali ápolásra. Ugyanezt végigcsináltuk a nagypapámmal is, több éven át.
Nem hiszem, hogy azonnal ítélkezned kell ismeretlenül.
Nem, nem az süt le, pusztán csak az, hogy most Apuval hogyan bántak és milyen volt a kórházban a hozzáállás. Ez az életemnek, életünknek 3 hetéről szólt.

Egyébként pedig itt már nem csak fáradtságról van(volt) szó.
És ha a nagyapáddal így bántak volna, akkor szerintem te is felháborodtál volna, ellenkező esetben azt gondolnám, nem érdekel, mit csinálnak vele.

@Leroi:
Nem, ti nem a történtekről mondtok véleményt, hanem rólam, és a családomról. nagy különbség!
Egyelőre nem én szólítottalak meg téged, hanem te engem. ha sok belőlem, akkor azt te provokáltad ki.

@joos: Tévedek, hogy nem a betegségébe halt bele, hanem abba, hogy rosszul mérte fel a saját erejét? Büszkeségbôl, dacból, ahogy írod.

Kérek mindenkit, hogy fejezzétek be a minősítést és visszamenőleg az önigazolást.

előzőleg megírtátok, pont Ti, hogy a gyógyszer beállítása volt a rossz.
Posztoló megírta, hogy mindenképpen haza viszik, keresnek másik orvost.
Kerestek. Haza viszik.
A többi a látogatási tilalom számlájára írandó.
Talán az is elvárható, hogy a hidegben ne félmeztelenül adják át a mentősnek.

Nyugalmat kérek és toleranciát!

@IrishOak:
Nos, abban a három napban, míg aput tudtuk látogatni, mindent megcsináltunk. Aput megetettük, megitattuk, rendbe tettük az ágyát, Köszöntünk a nővéreknek, megköszöntünk mindent, ahogy ők is nekünk, amiért segítettünk az etetésben. Az orvosokkal más volt a helyzet, ott nem tudtunk érdemben senkivel kommunikálni!
Anyu minden nap kétszer betelefonált a kórházba, apu hogy van, kell-e bevinni valamit. Az első héten, amikor még csak valamilyen belső hasmenésjárvány miatt nem engedtek be az osztályra, akkor is bementünk személyesen, vittünk mindent, amit kértek, de a folyosóra sem mehettünk be tovább.
Amikor az orvosokat kérdeztük, mi lehet az oka annak, amilyen volt, csak azt mondták, nem lehet tudni. Lehet a gyógyszerek mellékhatása, a kiszáradás vagy bármi más, ami boncolás után derül ki. Nem tudtak arra sem határozott választ adni, ez vajon előfordulhat-e még. Mindig csak azt mondták, a papa aranyos. Ezzel ki is merült a tájékoztatásunk apu hogyléte felől. Személyesen semmiről nem tudtunk meggyőződni, mert NEM LEHETETT BEMENNI LÁTOGATÓBA az alatt a két hét alatt!

Az orvosoknak mindent elmondtunk, nem szégyelltük, amit csinált, hisze nem valószínű, hogy tehetett róla. De miért ne mondtunk volna el mindent?

Egyébként mi is Anyut védjük majd, ha arra kerül a sor. és nem azért mert gonoszak vagy rossz emberek lennénk. Bár sokan - a kommentekből kiderült - csak attól annak gondolnak, hogy egyáltalán ez a kérdés felvetődött bennünk.

Hát, hamár ki lettem moderálva, talán más -ki nem moderált olvasó- mondatait idézhetem, ugye?

"Sajnos, pár évvel ezelőtt a páromnak volt problémája, és amit átéltünk vele, az maga volt a horror. A kórházban olyan szinten volt kosz, nemtörődömség, bunkózás, hogy el sem hittük. (Bár vele az orvosok normálisak voltak, az ápolók hozzáállása volt kritikán aluli, no meg az infrastruktúráé!) A féjében volt a probléma, ám az MRI-re nem jutott el, csak három hét múlva, holott nem látott, dülledt ki a szeme, hányingere volt stb. Ennek ellenére vagy 5 fajta betegségre kezdték el kezelni, mindre hibásan. Mire eljutott a röntgenre, már magától meggyógyult ( a kapott gyógyszereket nem szedte be, mert azoktól rosszabbul lett) és már meg sem tudták állapítani, mi volt a baja.
Hozzáteszem, a harmadik nap már nem volt hajlandó a kórházban aludni, hazajárt, mert haldoklók közé tették be (egy bácsi úgy halt meg, hogy rá se néztek, a pasim szólt a nővérnek, valami nem stimmel, nem lélegzik). Ennek ellenére amikor a végén megkapta az elbocsátóját, egy hónapra írták ki nevére az ágyat, mintha addig végig bent lett volna, és azt elszámoltatták a közös kasszából"

Ez objektív fairytale egyik korábbi kommentje.
praxis.blog.hu/2010/04/10/majdnem_meghaltam_2/fullcommentlist/1#c9401792

@szomorutojas:
Ettől én miért nem vagyok objektív? Akkor is negatívumokat említettem.
Egyébként nyomozgatsz is? Mit szeretnél ezzel bizonyítani?

@szomorutojas:
Mellesleg te most miért támadtál be? Nem is kommunikáltunk eddig egymással...

@fairytale: Azt nem írhatom le, hogy mit szeretnék vele bizonyítani, mert kimoderálódok.
Így kénytelen vagyok mindenkinek a saját értékítéletében bízni a konklúzió levonásához.

Téged kizárva, mert szerinted mindez teljesen rendben van.

@fairytale: nem csak azoknak van véleménye, akik írnak.

Fejezzétek be a posztoló ekézését, mert aki még egyszer beleköt, azt szó nélkül pihenni küldöm.
Fairytale, kérlek, te pedig próbáld meg ignorálni az ilyen hozzászólásokat, amit lehetett, azt elmondtál, de a felpaprikázott válaszaidtól csak még jobban vérszemet kapnak a többiek.

@epres négercsók:
Kicsit nehéz, mikor olyanokat olvasok, mint irise hozzászólása, aki gyakorlatilag nem csak engem, de a családomat is "lebetegezte". Pedig ők nem írnak ide.

De igen, és bocs, abbahagyom!

@fairytale: Kiszedtem, nyugalom.
Van ezen a blogon egy elterjedt szó: ignore. Javaslom használni.

@epres négercsók: Ne kicsinyeskedj, szedj ki engem is drágám, hadd legyen fairytale monológja még ütôsebb.

@szomorutojas: Nem az érzelmeim irányítanak a törlésnél, de ezt neked pontosan tudnod kellene. Elég régóta jársz már ide hozzá.

@fairytale:
Azt értem, hogy nem lehetett látogatni, nem kell többször kiabálni ezért:-)nyugalom:-)

Telefonon- ha épp csak úgy tudok érdeklődni-nekem is mindig azt mondják, hogy jól van, rendesen viselkedik. Aztán meg a valóságot személyesen kell megtapasztalnom.:-( az teljesen más mint azt a pár perces telefonos értekezésből gondolnám.Ezért tartom tanulságosnak, ha valóban el lehet beszélgetni egy nővérrel, vagy orvossal.

Az orvossal való találkozás sem mindig egyszerű-én is nyomoztam, és vártam, meg érdeklődtem és megint vártam, és nyomozgatok és várok, és érdeklődöm.Ez ilyen játék... azon csodálkozom, hogy egyáltalán van még orvos aki ilyen súlyos dolgokat ellát, és türelemmel kezeli a hozzátartozókat.No meg a nővérek... azoknak aztán végképp minden elismerésem!

Nem akarok én itt okoskodni más dolgában - mert elég nekem a magam baja is, de csak megerősíteni tudnám a kezelőorvos javaslatát. A helyzet csak romolni fog.
Az ember általában azért nem mondd el mindent, mert zavarban van,nem tudja hogy épp mi a lényeges információ, és a maga megítélése alapján szűri.
Ha az idős házastársak meg mindíg együtt voltak és vannak, akkor ott már akkora az összetartás, hogy nehéz kihúzni a mamából mindazt ami az orvosnak lényeges is lehet.Csak nagyon durva atrocitás hozza ki a panaszt az idősekből - ez tapasztalat.
Nem különleges dolog, én sokszor hallom a folyosón, meg rendelők előtt ,hogy a népek maguk között a lényegtelennek látszó dolgokat is megbeszélik, a dokinak meg valami tőmondatban adnak infót valami 'überhülyeségről - aztán születnek a félreértések, meg a duzzogás. No én pont ezért minden fura dolgot el is mondok a dokinak -(pl hogy az most a legújabb, hogy lazacok vannak "alattunk"- na ja a negyedik emeleten van az apám...alatta a sebészet... de számolni sem tud - ilyenek.)
Nem könnyű jól dönteni.

De a szociális problémák nem az egészségügy terhei - még ha néha el is veszítenek egy-egy mackófelsőt.
Ami kórházra tartozott azt meg is tették: hazabocsátható állapotba hozták, a nővérek összerámolták amit találtak, és a mentő hazavitte...
a java ezután jön!

Az egész sztori úgy szar, ahogy van, egy nemtörődöm hisztérika magyarázza itt a bizonyítványát és bűnbakokat keres saját maga helyett, hogy önmaga rossz lelkiismeretét nyugtassa.
Ha ez színvonal, akkor komoly hozzászólóknak itt nincs amit keresniük.
Punktum.

@fairytale: erről az jut eszembe, hogy egy ismerős felújította a házát, és azóta morog. lassan egy éve hallgatjuk, hogy ferde a fal, ferde az ablakkönyöklő, ferde még az anyám kínja is.

de mi az anyámkinnyáért nem szólt akkor, amikor ott állt a kőmíjes mellett, és látta, hogy ferde??

értsd, ahogy akarod.

@cenzorilla: @epres négercsók:

Ez a poszt már régen nem az eü. ellátás visszáságairól, hanem az egymásnak feszülő csapatok pengeváltásáról szól.

Abba kellene hagyni végre! És nagyon kérem, ne legyen folytatása az "Apuval ez meg ez történt" meséknek. Oldja meg a szerető család a gondot nélkülünk!

@tódór piroska: És fairytale egy néhány napig hagyjon minket nyugton!

Hát, mindenesetre köszönöm szépen azokat a hozzászólásokat, amelyek valóban segítő szándékkal születtek. A többire pedig csak azt tudom most reagálni, hogy ha ez ekkora indulatokat váltott ki, akkor hogyan is gondolhatjuk, hogy bármi változni fog?

Bevallom, nem nagyon értem az irányomba megnyilvánuló ilyen utálatot, arról nem is beszélve, hogy tökéletesen félre lett magyarázva minden, amit leírtam.

Egy történet volt ez, ami velünk esett meg. A praxisblog ezért van, hogy kibeszéljük magunkból azokat a sérelmeket, talán okulásul is, amik megestek, és amire orvoslatot a mostani körülmények között kapni nemigen lehet.

Én kiírtam, és úgy estek nekem jópáran, mintha legalábbis embert öltem volna.

Kielemeztek, tudták mit gondolok, azt is mit tettem vagy mit nem tettem, mindezt anélkül, hogy persze ismernénk egymást. Vagy bármit is tudnának az életünkről, az előzményekről.

Személyeskedések, gyalázkodások, nagyon okos rendreutasítások születtek, persze anélkül, hogy normálisan elolvasták volna, amit írtam. Persze, rögvest jöttek, akik már a politikát is behurcolták ide, amit most nem kommentálnék.

Mondjuk az, hogy ebbe a blogba ki írhat, és mennyit, szerintem attól függ, hogy kinek vagyok szimpatikus, vagy nem.

Tódor Piroskának üzenem, nem kell olvasni, ha valami nagyon felbosszant. Eddig sem törtem rád az ajtót, nem erőszakoltam rád magam, te jöttél ide olvasni engem, pedig nem kötelező.

Leroi pedig bizos egy látnok, hiszen nemtörődömnek titulált, bár nem nagyon tudom, mindezt miből szürted le. Remélem, törődsz annyit a szüleiddel, amennyit én. Ismeretlenül így minősíteni valakit, inkább téged minősít, mint engem.

ha valaki elmagyarázná, hogy mi rosszat tettem az itt kommentelőkkel azzal, hogy leírtam és megosztottam negatív tapasztalataimat, megköszönöm.

Az, hogy elszállt az agyam a válaszoknál, engedtessék meg nekem, én csak azt a hibát követtem el, hogy másoltam a stílust és a minőséget. Lehet, hogy kár volt, de valóban felbosszantott itt jópár olyan komment, amely azonnal ellentámadásba ment át.

@Babette_:
Szóltunk.

Egyébként a végkifejlett: kiderült, aput félrekezelték. Nem lett volna szabad azokat a gyógyszereket szednie, amit két éve szed. Ezt orvos mondta, nem én.

Hijnye, milyen jó kis mini "Maunika- saú" blog egymásnak esés lett itt.
Egyesek még az áttétes májdaganattal sincsenek tisztában, hogy az nem gyógyítható... Bírom, amikor az ilyenek osztják a sebész professzorokat, főorvosokat, hogy "de igenis a rákból meg lehet gyógyulni és a kedves papa/mama rokon meg is akar gyógyulni, hogy Önök ne akarják tőle elvenni az esélyt" meg hasonló nagyívú fasságok!
Na még egyszer a magyar egészségügyről:
1. Igenis pénzkérdés az ellátás színvonala- ha a nővér/ orvos bármilyen dolgozó 2-3 helyen dolgozik, ügyelet után is bent kell maradjon senki ne várjon mosolygást meg segítőkészséget a nap 24 órájában- ugyanis rajtuk kívül még vagy 30- 40 hasonló megkeresés is lehet egy 8 órán belül, simán
2. A megoldás: hogy vagy mindenki szépen EU-s mértékű EÜ- járulékokat fizet, magyar viszonyokra lebutítva: kb 150- 300 EUR/ hó
3. De mivel ezt minden hónapban kéne fizetni, ezért a magyar inkább úgy van vele:
A)"Áá, úccse leszek beteg, ha meg igen akkó' csak ecce' kee' kifizetnem zsebbe max- azt még túlélem"
(ugye ezért a mentalitásért járnak nyári gumival, nem kötnek síeléshez, külfödi utazáshoz balesetbiztosítást, stb)
B)"Maj' jól megfenyegetem az orvost meg a nővért, me' nekeeem ez jááár- én fizetem a TB-t!"
vagy ha nem fizeti (és nem a TB-t, EÜ- járulékot!!!):
C)"Maguknak ez a kötelességük, dóguk, sőt még ha fizetniük kéne azé' hogy engem ellássanak, akkó' is az a dolguk, mer' az én adómbó' lettek kiképezve soktízmillió meg huszonszázezer pézé"
4. Vagy csak eccerűen:
"Fee' lesznek jelentveee!"
"Benne lesz a zújságba'!"

Nem akartam tovább rágni a gumicsontot, de úgy látszik, Te nem tudod abbahagyni! Meg mondom , mi a Te bajod:
Ápolni kell otthon "apu"-t, pedig azt gondoltad, hogy majd az eü.rendszer leveszi a terhet a válladról, mert neked büdös, meg amúgyis fizeted a tébét (copyright Bakela)!

Amiker nyilvánvalóvá vált, hogy Édesanyám nem gyógyítható, hazavittem a kórházból, fizetetlen szabadságot vettem ki, és végig (több, mint egy hónap) mellete voltam, testvéreimmel együtt. Az utolsó 5 napban eszméletlen volt, akkor sem hagytam magára, hanem szeretettel ápoltam. Szóval,hagyjál minket békén, ne velünk akard el vitetni a balhét (mármint az "apu" család általi nem-ellátása miatti lelkiiemsmeret furdalásodat!

@noirA:

"Ha elolvastad volna normálisan az előző posztot, akkor tudnád, hogy látogatási tilalom miatt nem látogathatták. No comment...."

A látogatási tilalom nem jelent egyúttal hermetikus elzárást a külvilágtól.

Megvan a módja annak, hogy ha valaki nem látogatni megy, hanem egyéb okokból, akkor bemehessen a kórházba.

A mozgásképtelen, nem teljesen tiszta tudatú hozzátartozó átvétele, az otthoni gondozás megbeszélése és a beteg hazaszállítása szerintem nem látogatás, hanem egyéb ok.

@tódór piroska: bocs, felháborodásomban elütöttem néhány billentyűt. De azért remélem, a lényeg érthető!

@fairytale:

Szerintem az a bajod, és azért sértegetsz, mert igazam van.

Úgy gondolom, most már túl van tárgyalva a téma, mindenki kifejt(h)ette a saját álláspontját, lehetett rá válaszolni. Ne borzoljátok tovább egymás idegeit, jó? Nem vezet már sehova.
Van másik poszt, zarándokoljatok át oda :)

@suggest:

"a magatehetetlen néni órákig üvöltözik az osztályon, hogy nővér!, nővér!, nővér"

Nem tudhatod, milyen betegsége, ne adj isten, pszichés problémája volt, ami miatt így kiabált.

Ha kimentél volna a "cosmoolvasó és bagózó" nővérekhez azzal, hogy megkérdezd, miért nem segítenek, talán okosabb lettél volna.

Ugye, nem mentél ki, beérted a szörnyülködéssel?

@tódór piroska:
hogy jösz te ehhez, hogy ilyennel vádolj?
5 éve ápoljuk aput, pontosabban anyu ápolja főleg. 5 éve! Nem intézetbe került, hanem kórházba. És nem akarjuk betenni, a doktornő javasolta, hogy gondolkozzunk el rajta.
De valóban, ha anyun látjuk, hogy nem bírja, akkor őt fogjuk védeni.

Apu betegsége nem halálos. Nagyon hosszúévekig élhet ezzel a betegséggel, napi 24 órás ápolást igényelve.

Én sajnos nem tehetem meg, hogy szabadságot veszek ki hosszú időre, azt főleg nem, hogy fizetés nélküli szabit. Van ilyen. Én egy ilyen társadalmi csoportba tartozom.

@fairytale:

"Reggel 8-kor látta először azt az idős nénit, akit a csomagjával kitettek a kórház padjára, hogy várja a mentőket. Délben a néninek ő vitt vizet és szendvicset, mert senki nem nézett rá, majd este, a műszakja után ő vitte haza, ingyen és szívességből, mert a néni még 6-kor is ott ült, várva a mentőket."

És hol voltak ezalatt a néni hozzátartozói?

@fairytale:

Olvasd el még egyszer, amit írtam! De ha van benned egy kis méltóság, ne válaszolj!

@Mária:
Kétszer voltunk személyesen bent az orvosnál és semmit nem mondott. Direkt telefonáltunk, hogy azért akarunk hozzá bemenni, hogy átbeszéljük a betegségét, mire számíthatunk, mire készüljünk fel. Azt mondta menjünk, majd amikor ott voltunk, azt mondta, nem tud semmit mondani, bármi lehet, és ki tudja mi lesz.
A látogatási tilalom alatt a kórház területére, a kertbe sem léphettünk már be.

@tódór piroska:
Szerintem, ez már undorító!

@fairytale: A saját érdekedben kérlek, hagyd abba a vagdalkozást! Lassan észre kellene venni, hogy senki nem fog már hamut szórni a fejére, hogy ezzel ismerje el az igazadat. Csak saját magadat kínzod vele. Nyugi!!
És a többieket is megkérem, hogy szálljanak már le a témáról. Nem a maunikasóban vagyunk.

@fairytale:

"Vajon miért reagálnak ilyen durván az emberek egy olyan beírásra, ami nem őket bántja személy szerint."

Talán azért, mert érzelmektől és indulatoktól mentesen, külső szemlélőként másként látják a történetet, mint ahogy azt te érzelmileg érintetten és egyéb, az olvasók által nem világos motivációktól vezetve átélted.

@fairytale: megkockáztatva a kitiltást teszek egy kísérletetet válaszolni a talán költôinek szánt kérdésedre:

"hogy leírtam és megosztottam negatív tapasztalataimat, megköszönöm"

1. nem a tapasztalataidat osztottad meg, hanem a tapasztalatnak álcázott feltevéseidet, véleményedet.

2. Olyan stílusban írtál, kommenteltél, amirôl valamiért azt feltételezted, hogy illeszkedik ide. Tévedtél, és ezt mindmostanáig nem látod be.

3. Egyetlen pillanatig sem kommunikáltál, ha véletlenül mégis, kizárólag azt kérdôjelezted meg, hogy bárkinek van -e joga mondani bármit. Szajkózni a saját igazadat akkor sem lesz értelmes, ha egyre agresszívebben mondod.

4. Megszegted a -bár soha tovább nem írt, de de fato létezô- netikettet: a poszt írója és témája a téma, nem a kommentelôk. Érdemben semmire nem válaszoltál, ellenben bezárkóztál abba, hogy neked mindig igazad van, és téged mindenki utál.

5. Mivel azt felfedezted, hogy veled mindenki kitol, téged mindenki utál, rád mindenki pikkel, egyetlen percig sem gondolkodtál el rajta, hogy ennek esetleg lehet oka.

6. Itt mindenki hülye, csak te vagy helikopter.

@szomorutojas: *de facto

Az idézet, pontosan: "A nővérek pedig a szobájukban DOHÁNYOZNAK és cosmot olvasnak, addig nekem senki ne mondjon semmit. A néni a nagymamám volt, csípőműtét után halt meg, tüdőgyulladásban,..." nem pszichés. Pontosabban olvass, kérlek, s aztán bírálj. Köszönöm.

Ha tovább provokáljátok, sosem fog lenyugodni. Ti sem vagytok sokkal jobbak...
NYUGALOM!

@epres négercsók: Dehogynem. Mi azért nem írunk ilyen posztokat.

@Irise: És? Változni fog attól valami, ha tovább osztjátok, ő meg felháborodva visszaszól?
Van még valami, amit nem beszéltetek itt meg? Meddő "beszélgetés".

@suggest:

Szövegértelmezés.

NEM a mama kiabált, hanem egy másik beteg.
Köszönöm.

@epres négercsók:

Egyetértek/ünk.
Ne jelenjen meg több hozzászólás!

Mária, ez itt NEM a reklám helye :)
Ne bomoljál, jó? Nem vezet sehova.

@epres négercsók: Meddő? Nőgyógyász látta már?!

@epres négercsók:

Jajjmár... nektek semmi se jó :)

@epres négercsók: "És a többieket is megkérem, hogy szálljanak már le a témáról. Nem a maunikasóban vagyunk."
Dehogynem. Csak el kell olvasni a posztokat, meg az átlag orvosekéző okos hozzászólásokat. Ugyanmár.

Miért kell mindig a posztolót hibáztatni? A magam részéről meg tudom érteni, ha az édesapja állapota miatt ideges, ráadásul csupa olyan tapasztalat érte, amely egy ilyen hangvételű poszt megírásához vezetett.
A magyar orvosok ekézéséhez pedig csak annyit tennék hozzá, hogy kétlem, hogy bármely foglalkozási ág űzői ne lehetnének egy tematikus blogon ekézhetőek, legyen az asztalos, kőműves, jogász vagy orvos.

@gardarak:

Tanárekéző blog van, boltosekéző blog van, ügyvédekéző blog van, vállalkozót ekéző blog van, bankot ekéző blog van, orvosekéző blog van... :)

Nevezd meg azokat az egyéb foglalkozási ágakat, amelyek létét ennyire profi módon használja a politika az emberek manipulálásához és egymással szembefordításához :)

A magyarok ekézni imádnak a legjobban, gondolom, a felszámolt mezőgazdaság miatti frusztráltságot vezetik le ezzel.

Ha élesben nem foghatjuk az eke szarvát, akkor ekézzünk virtuálisan :)

Nos, vártam pár napot, mert nem akartam indulatból lezárni ezt a meddő vitát. De most megteszem.

Meddő, ugyanis valóban úgy tűnik, a Praxis Blogban nem divat (és ez nyilván nem a blog tulajdonosainak hibája, sőt, nekik köszönet ezért a fórumért!), hogy a posztoló megvédhesse magát a kimondottan személyét érintő támadásokra reagálva, az pedig végképp kiveri a biztosítékot, ha azt az őt "helyretevő" kommentek stílusában és módszerével teszi.

Értem én az ide írogató törzsközönség álláspontját: egészségügyi dolgozó alapból nem követhet el hibát, nem lehet hanyag, érzéketlen, figyelmetlen, hozzá nem értő, undok, rosszindulatú stb. Ellenben a betegek és a hozzátartozók biztos, hogy minden esetben erőszakosak, hisztisek, követelőzök, idióták, tudatlanok és még sorolhatnám. És persze biztos, hogy hazudnak, amikor leírnak valamit.

De ez nem véletlen! Kicsit utánanézegettem, és érdekesnek találtam, az izomból beszóló kommentezők nagy része egészségügyi dolgozó vagy érintett, többen közülük nem is Magyarországon élnek. Ha én, akivel a dolog megesett, elfogult vagyok, akkor mit lehet mondani azokra, akik a mundér becsületét tíz körömmel védik, de mindenáron?

Bár fentebb szomorútojás kolléga felsorolta, mi is az a hat főbűn, amit elkövettem, az valahogy nem tűnt fel neki, a személyeskedést nem én kezdtem. A történet kommentelése nagyban kimerült az én és családom lehülyézésével. A törzskommentelők olyan szabályokat hoztak, amiket csak ők szeghetnek meg, mindenki más alkalmazkodjon és tűrje el, ha az általa megélt dolgok miatti véleménye okán olyan jelzőkkel illetik, amitől felforr az agyvize?

Akik ide írnak be egy-egy történetet, nem azért teszik meg, mert nincs jobb dolguk. Hanem azért, mert olyan elkeseredés és megalázottság van bennük, amire orvoslatot úgysem találnak. Legalább kiírhatják magukból, megoszthatják, kicsit talán meg is nyugodnak, abban bízva, tettek azért valamit, hogy a dolgok jobban menjenek. Ám miután megalázó helyzetek, esetleg sorát sorát élték át betegként vagy hozzátartozóként, itt is megkapják a magukét, elég furcsa stílusban.

Részemről lezártnak tekintem a vitát. És bevallom, én voltam a hülye. Mert mi a francot érdekel az engem, hogy mit gondolnak rólam, a családomról és az általam, általunk átélt helyzetről olyan vadidegen emberek, akik nem ismernek, sosem találkoztak velem és nem voltak ott?!

Üdv és további jó szórakozást!

@fairytale: Sajnos, minden posztnál vannak olyan hozzászólók, akik a posztolót szidják, bármennyire is tragikus a története. (Én a BKV-figyelőn edződtem, ott is ez megy. Persze nem lehet összehasonlítani a kettőt, mert itt igazi tragédiák vannak, de ott is kétségbe vonják a posztoló igazmondását, tisztességét, szándékait, büntetlen előéletét, mindent.)

Ha a megfeszített Jézus Krisztus írná le a keresztre feszítését, őt is hazudós hisztérikának neveznék.

Mélyen együttérzek Veled.

@fairytale:

@Irise: Kedves Irise! Egyre inkább az ameggyőződésem, hogy a különbség a magyar és a nyugati ember hozzáállása között az eltérő társadalmi miliő miatt alakult ki. Nevezetesen a kommunizmus ill. szocializmus épitése érdekében államositottak gyárat, földbirtokot, üzletet, de ez csak a tárgyi képe a lényegnek, nevezetesen az :önállóságnak. Az öntevékenységnek. Tulajdonképp ezt "államosítottk" és az eredmény az előállott -és inkriminált-viselkedési formák nagy száma.Ha a klasszikus receptet nézem, még 20-32 év csavargás vár ránk a pusztában, csak remélni tudom, hogy kevesebb is elég. Az "áldozat tudat" jelenség pedíg, nyugaton is van.