A posztból egy nagyon fontos információ kimaradt. Mégpedig az édesanya életkora. Ez pedig azért nagyon fontos dolog, mert számtalanszor el lett itt mondva, hogy a diagnózisokra gyakorisági sorrendben gondol az orvos. Márpedig egy középkorú (ami itt azért feltételezhető) nő alhasi fájdalma esetén nem a vakbélgyulladás az első gondolat. Habár a vakbélgyulladás minden életkorban előfordul, mégis 10-30 éves kor között a leggyakoribb.
Természetesen az is hiányzik a leírtakból, hogy a betegen milyen vizsgálatokat végeztek el a vizitek alkalmával. Ezek ismeretében lehetne jól megítélni a leírottakat.

A diagnózisban a második problémát a beteg neme jelenti. Hisz nőről van szó, illetve annak alhasi, kismedencei fájdalmáról. Ezt pedig teljesen logikusan jóval több minden okozhatja, mint egy férfi esetében.

A harmadik probléma a diagnózissal, hogy a betegség kialakulása időben széles skálán mozoghat. Van úgy, hogy hirtelen alakul ki a gyulladás, és típusos tünetekkel jár, de van, hogy a folyamat lárvált, kifejezetten lassan, több nap alatt zajlik le, a tünetek elmosottak.

A típusos tünetek a következőek:
Fájdalom, mely gyomortájon kezdődik, majd a jobb alsó alhasra húzódik. A fájdalom folyamatosan fokozódik, de nem sugárzik ki sehova.
Étvágytalanság, hányinger, hányás.
Hőemelkedés, láz.

De a tüneteket befolyásolja a féregnyulvány hossza is, mert az lehet pár centis, de akár fél méteres. Na most el lehet képzelni, hogy ha a nyúlvány hosszú, akkor a vége gyakorlatilag akárhol lehet a hasban, ezért a betegség jelentkezhet májtáji fájdalommal, esetleg bal alhasi fájdalommal, vagy akár végbélfájdalommal is, ha mondjuk a nyúlvány teljesen lelóg a kismedencébe és nekifekszik a végbélnek.

A diagnózisban az anamnézisen és a fizikális vizsgálaton (különböző műfogások állnak rendelkezésre) kívül a hasi ultrahang illetve a vérkép és gyulladásos markerek jelenléte segíthet. De még így is gyakran a szájukat húzva operálnak csak meg valakit vakbélgyulladás gyanújával, aztán a szövettani vizsgálat kideríti, hogy mégsem volt vakbélgyulladás. De a terápia mindenképpen sebészi, aminek elmaradása vagy késlekedése definitív gyulladás esetén halálhoz vezet. Ezért gyakorlatilag mindenkit megoperálnak, ha felmerül a gyanú.

Ezzel csak azt szerettem volna érzékeltetni, hogy hiába gyakori betegség az appendicitis, a diagnózis gyakran mégsem könnyű. Még akkor sem könnyű a diagnózis, ha a posztoló azt írja, hogy ők ezt már sejtették. Egy adag intuíció is kell hozzá. Meg persze az is, hogy a beteg időben menjen orvoshoz. De ezek nem mentesítik a kórházat, mert alhasi fájdalom esetén mindig fel kellene, hogy merüljön az appendicitis. Tragédia szerencsére nem történt, mert a beavatkozás még időben történt... Az antibiotikumos kezelés természetesen kezdetben is hatásos volt, ha nem lett volna az, meghal a beteg... Mondjuk, 80 évvel ezelőtt még nem volt antibiotikum... Valahol még ma sincs...

"A régi időket idéző módon"?
Melyik időkre céloz a posztoló?
Marcus Aurelius, Napóleon, I.Ferenc József, Horthy Miklós, Rákosi Mátyás, Kádár János, Straub F. Brúnó, Göncz Árpád?
@miklos.rabai:
Persze, van egy pár jól bejáratott pont a hason jobboldalon (Morris, Lanz), amelyek megnyomása blitzdiagnózist ad.
Itt biztosan a megszokott szalagmunka folyt...

Én ötször voltam vakbél-gyulladás gyanúval kórházban 1 év alatt. Mindannyiszor befektettek és kivizsgáltak, de a tünetek és a labor eredmények nem voltak eléggé meggyőzőek. Hatodik alkalommal megműtöttek, gennyes vakbél. Szerencsém volt, pedig minden alkalommal kivizsgáltak, és a végén már mi kértük, hogy műtsenek meg, még akkor is, ha esetleg nem az a probléma. Akik bent voltak hasonló panasszal, mindenkinek mások voltak a tünetei, ezt onnan is tudom, hogy egy orvosjelölt azt a feladatot kapta, hogy gyűjtse össze a bent fekvő vakbelesek tüneteit. A harmadik embernél már röhögtünk, mert nem volt 2 tünet, ami egyezett volna. Röviden : még kivizsgálással is nehéz volt a döntés, műtsenek, vagy ne. miklos.rabai: nekem jobb vese alsó pólusáig érő appendix volt a leleten, nem akartam elhinni, hogy ilyen van, de ezek szerint nem egyedi. A hozzászólást kérem pozitívnak tekinteni. :-)

Nehéz ügy a vakbélgyulladás; én egy hónapig járkáltam dokikhoz, háziorvos, belgyógyász, nőgyógyász, laborok, végül, mert már senkinek nem volt ötlete, elküldtek sebészetre. Még aznap befektettek, már nem is ehettem, igaz, csak 2 nap múlva műtöttek meg, az sem célzott műtét volt, hanem exploratív. És sem lázam, sem hányingerem, sem görcsös fájdalmam nem volt, csak idegesítő módon és mértékben fájdogált a hasam.

@miklos.rabai:

azért gondolom nagyban segítené a diagnózist, ha a beteget nem küldenék haza "nem kellett volna annyit enni" felkiáltással, hanem rendesen kivizsgálják.

" Tragédia szerencsére nem történt, mert a beavatkozás még időben történt..."

ja, de csak azért, mert a hozzártartozó nem hagyta annyiban a dolgot.

@Jim Raynor:
Hála, Istennek, épp a lényegét értetted meg annak, amit írtam!...
Nem baj, legközelebb újra megpróbálom...

Valaki elmagyarázná, hogy miért van szükség sürgősségi osztályokra, hogy megértsem, mia fenéért van szükség rájuk, akkor amikor 4-5 óra előzetes időhúzás után kerül a szepszises beteg onnan tovább pl: sebészetre, ahol újra elkezdik ugyanazokat a vizsgálatokat az ambulancián(további két óra) aztán irány az osztály, műtőbe meg már rohanni kell.

@Jim Raynor:

Hát igen az ember azért megy orvoshoz, mert tünetei vannak.
Pláne ha azok fokozódnak.

Olvasd el miklos.rabai-t még egyszer.

Randa dolog a vakbél, sokféle tünettel, nehezen diagnosztizálható.

Valami minden nehézség dacára pozitívan zárul, ahhoz külön ember kell, hogy képes legyen csak a rosszra emlékezni.

Tegyétek meg, hogy nem üldözitek el azokat az orvosokat akik még bírják a folytonos negatív morgást és tanítanak.

Engem is már vagy ötször küldtek be vakbélgyanúval az SBO-ra, többször oda is telefonált a HO, hogy tartsák fenn az ágyat, mert érkezem. Persze sosem vakbél volt. Legutóbb már azt mondta a doki, hogy előbb-utóbb úgyis ki fogják venni, mert ezzel állandóan odajárkálni, az senkinek sem jó, de amíg nem muszáj, addig nem vág.
A vakbélgyuszit nagyon nehéz felismerni, ezt már mástól is hallottam. De engem eddig akárhányszor beküldtek ilyen jellegű fájdalommal, az UH meg a vérvétel mindig az ellátás része volt. Nem értem, az posztíró anyukájánál ezt hogy nem csinálták meg.

Az appendicitissel az a baj, hogy a tünetei sokfélék lehetnek, illetve sok szerv betegsége okozhat hasonló tüneteket (pl. jobb oldali nőgyógyászati bajok, veseköves bajok de egy egyszerű bélfertőzés is kb. mind ugyanott fájhat, ugyanolyan laborleletei lehetnek).
Az orvosokkal az a baj, hogy nincs röntgenszemük.
A betegekkel meg a baj, hogy nincs a bajuk a hasukra írva.
Ez a három így együtt sokszor vezet félreértéshez, félrekezeléshez, csúszáshoz, stb. MIndenesetre a sebészi protokollban is úgy szerepel, hogy már az appendicitis gyanúja esetén is műtét indokolt, mert kisebb baj egy fölösleges műtét, mint egy elnézett perforált vakbél.

Azokban az intellektuális magasságokban, ahol orvosaink oly otthonosan mozognak és a laikus(beteg) fel sem lát odáig, nos ott minden világos. Neked laikus(beteg) egy tennivalód van: Elfogadni, hogy az úgy van jól. Fáj? Nem baj! Belehalsz? Nem baj! Vedd tudomásul, hogy kétszer azért nem vizsgáltak meg, mert nehéz diagnosztizálni a vakbélgyulladást. Különben is falánk vagy, állandóan zabálsz, aztán csodálkozol, hogy fáj!

mennyi alkalmatlan orvos van, elképesztő! vakbélgyulladásra közölni, hogy sokat ebédelt..

Jobbulást a Posztoló anyukájának!

@pontypofájú mókusgalamb: vicces vagy, de épp ez a gond, hogy senki nem tudja, hogy éppen egy vakbélre mondja rá, hogy gyomorrontás, különben nyilván nem mondaná. Ez a tipikus utólag könnyű okosnak lenni esete. Ott az adott szituban, a tünetek alapján könnyen lehet, hogy tényleg nem tűnt vakbélnek. 10 jobb alhasi hasfájás betegből 4-5 nem vakbél, tehát nem olyan könnyű ezt eldönteni, mint egyesek gondolják.

Ahogy azt miklos.rabai részletesen, szakszerűen, és ami lényeg, laikusok számára is érthetően leírta, a vakbélgyulladás (pontosabban: féregnyúlvány gyulladás) felismerése sokszor nagyon komoly diagnosztikus problémát okoz még a tapasztalt szakorvosoknak is. Igazából a hasi ultrahang ebben a tekintetben nem sokat mond, negatív hasi UH esetén is fennállhat komoly appendicitis, és fordítva, vakbélgyulladás nélkül is jelezhet az ultrahang vizsgálat kórjelző eltéréseket.
Szövődményes esetben (üszkösödés, átfúródás, hashártyagyulladás) már viszonylag könnyű felismerni, ilyenkor a sürgős műtétet életmentő jellegel el kell végezni.
Konkrét hozzászólás: nem derül ki, hogy a 3 kórházi megjelenés között mennyi idő telt el. Ha néhány napnál több, akkor nagy valószinűséggel véleményezhető, hogy az első két esetben valóban nem vakbélgyulladás, hanem más, banális, kórházi felvételt nem igénylő hasi kórkép (pl. egyszerű gyomorrontás, virusfertőzés, kismedencei gyulladás, stb.) okozta a panaszokat.

"Amikor bementünk természetesen sort kellett állnunk, mert ez nem volt elég a soron kívüliséghez."
Sürgősségi ellátóhelyen sincs igazi soronkívüliség, rangsorolás (triage) azonban van. Néhány alapvető vizsgálat, vérnyomás, pulzus, láz, a vér oxigéntelítettségének (szaturációjának) a mérése, továbbá az esetleges tudatzavar mélységének a meghatározása után, figyelembe véve egyes szubjektív panaszokat (fájdalom pl) 5 kategóriába sorolják a betegeket. Ez határozza meg, h milyen hamar kerüljön az orvosi vizsgálóba (azonnaltól - pl. mentő hozza lélegeztetve -, 120 percig - pl. harmadik napja hasmenése van - terjed a skála). A várakozás idegőrlő tud lenni, de a rendszer - elméletileg - biztosítaná, h rászorultsági sorrendben kerüljek be a betegek. Persze ezzel is mellé lehet nyúlni, és sok minden múlik itt is ellátó (és beteg) stílusán.

@Watson MD: A szombathelyi kórház sbo-ján a felvételi papíron rajta is van, hogy milyen besorolást kaptál, így tudja az ember, nagyságrendileg mennyit kell várnia.
(15 perc, 30 perc, 1 óra, 4 óra, a kategória megnevezésekkel együtt)

@tódór piroska: Azt nem hinném, hogy rövid idő alatt többször is ugyanazokkal a panaszokkal más-más betegségei lettek volna, és csak az utolsó volt vakbél. Nekem pont a sebész magyarázta, hogy előfordulhat kisebb gyulladás, amit jegeléssel átmenetileg csökkentenek, mint az én esetemben ez többször is előfordult, de aztán a gyulladás egyre erősebb, és végül műtét. Ha mégis hülyeségnek tartanád, amit írtam, nem én, hanem az orvos mondta, azzal a különbséggel, hogy minden alkalommal alaposan kivizsgáltak, tehát nem panaszból írom, de így történt.

@Turchi: természetesen nem tartom hülyeségnek amit írtál,történhetett úgy is, azt gondolom, utólag ez nem deríthető ki. Tapasztalatom és ismereteim alapján mégis talán az általam írt lehetőség a valószínűbb.

Nekünk pathológián azt mondták appendicitisről, hogy 2 csoportja van az orvosoknak, az egyik aki elnézett egy appendicitist, a másik, aki majd el fog.
Sajnos ez ilyen, persze néhány nappal később már jóval kifejezettebbek voltak a tünetek, tehát a diagnózis is egyszerűbb lehetett.
Az SBO lényege:
1)a kórházba 1 kapun keresztül kerülnek be a betegek, nem a mentősnek/hozzátartozónak kell eldönteni, hogy melyik osztályra menjenek
2) alapvető vizsgálatokat 24 órában, sürgősséggel el tudnak végezni
3)egyszerűbb, jól kezelhető betegeket néhány órás kezelés/megfigyelés után haza lehet engedni (ügyeletnek nincs pár órája, ha meg egy osztályra befekszik valaki 2-3 napig benntartják...)

@tódór piroska: Meghajlok a tapasztalatod előtt, akkor csak az én példámra hivatkozom. Rövid idő alatt többszöri igen nagy fájdalommal járó rosszulléteket egyértelműen ugyanarra a betegségre vezettek vissza, és igazuk volt. Egyébként mi a véleményed a kétséges esetekben használt jegelésről? Mert véleményem szerint pont ez nyomta el a tüneteket átmenetileg.

@Turchi: Bocs, előbb nem értem rá.
Van egy olyan fogalom, hogy krónikus appendicitis (idült vakbélgyulladás), aminek a létét egyébként a sebészek egy része vitatja.
Nincsenek egyértelmű tünetek, de azért felmerül a vakbélgyulladás gyanuja, a beteg kap egy kis görcsoldót, infuziót, esetleg antibiotikumot is, jegelik
a hasát, aztán néhány nap mulva megszünnek a panaszok. Ha gyakran ismétlődnek ezek az epizódok, előbb-utóbb megműtik, és általában a resekátum szövettani vizsgálata nem mutat vakbélgyulladást. Hogy még érdekesebb legyen a helyzet, a betegek többségének az appendectomia után nem térnek vissza a panaszai. Szóval, nem tudok egyértelmű választ adni.
Ahogy már előttem mások is írták, ha felmerül a vakbélgyulladás gyanuja, jobb megoperálni a beteget.

@miklos.rabai: Szóval szerinted nem hibáztak? Jó volt a hozzáállásuk? Vagy csak arra célzol, hogy ők is emberek, és tévedhetnek? Utóbbi nagyon igaz gondolat, és kár, hogy az orvosok évszázadok óta hajlamosak úgy viselkedni, mintha éppen ennek az ellenkezőjét akarnák bizonygatni.

@tódór piroska: Köszönöm a választ, nem is várom el, hogy valaki gépnél legyen mindig. A műtét és a szövettan egyértelműen igazolta nálam a gennyes vakbélgyulladást. Visszagondolva, azért nem szeretném, ha egyszer a gyerekem is ilyen helyzetbe kerüljön, mert nagyon necces volt a legjobb ellátás ellenére.

@Pók:
Nem, semmi ilyesmi szandekom nincs. Bar ha elolvastad a kommentem, akkor lattad, hogy egy mondatban errol is szoltam.
Idezem: "De ezek nem mentesítik a kórházat, mert alhasi fájdalom esetén mindig fel kellene, hogy merüljön az appendicitis."

Ugyanakkor tenyleg nem akarok itelkezni. Nem is szeretnek hozzaszolni az olyan posztokhoz, ami csupan problemakrol, kommunikacios zavarrol, hibakrol, vadaskodasrol, szaros WC-rol, stb szol.

Amit itt be akarok mutatni, hogy az amit a beteg gondol egy esetrol (a jelen peldanal maradva: a csalad sejtette, hogy vakbelgyulladasrol van szo), az nem egyertelmu az orvos szemszogebol, mert az utobbinak szaz meg szaz dolgot kell merlegelnie. Amit le akarok irni, az egyszeruen csak az adott korkep(ek) mogott huzodo anatomia, elettan, kortan, patologia, radiologia, gyogyszertan stb okozta diagnosztikai nehezsegek. Ez nem a hibak mentegetese. Csak esetleg a laikusnak is segit tisztabban latnia az adott helyzetet.

@miklos.rabai:
Abban látom a probléma lényegét, hogy egy laikusnak alapvetően kevesebb az ismerete a betegségekről, tünetekről, tehát jóval kevesebb közül kell választania. Adott esetben azért érzi az igazát, mert pont vakbél volt, amire ő is tippelt és ami lett is. Ha valami más lett volna, de az orvos vakbélre vizsgálja, akkor meg az lenne a baja, hogy miért nem gondolt másra, miért nem volt körültekintőbb.
Jómagam is fel voltam háborodva, hogy a gyerekemnél egyértelmű panaszoknál miért nem gondolt diabetesre, és miért nem végezte a roppant egyszerű, fájdalmatlan és olcsó vizsgálatot (rápisiltetni a csíkra), ahelyett, hogy azt mondja, hogy változik a gyeerek, attól fogy és attól iszik sok vizet, és attól fáradt (5 éves).
Nagyon dühítő érzés tud ez lenni.

@Babette_:
Elhiszem, és megértem, amit mondasz... Ez a 22-es csapdája: ha nem az, akkor miért arra vizsgálták, ha meg az, akkor miért nem arra...
De ugye érted, hogy utólag minden könnyebb, mert meg lehet mondani, hogy hol és mi volt a hiba. Mindenre gondolni, előre okosnak lenni, na, az művészet... :)

@miklos.rabai: Hogy a viharba' ne érteném,
pl. tegnap vizsgáztam. Amikor kijöttem, sokkal okosabbnak éreztem magam, de akkor már mindegy volt:)

@Babette_:
Hát, igen... :)

SBO:
1. Miért érzem úgy, hogy mindig ez az a hely, ahol elakad a beteg.
2. 24 órás sűrgősség az már régen késő egy perforált vakbélnek, vagy vastagbélnek.
3Ha mentő viszi a beteget, ott már orvos átvizsgálta a beteget, alapvetően tudja, hogy hasfájás miatt nem az idegsebészetre kell menni.